Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)

1973-08-07 / 206. szám

0 DUNANTOLI NAPLÓ 1973 augusztus 7. Ke re sxf rejtvény Mindent a he'yere! Vasárnapi számunkban — technikai hibából — rejtvényünk ábrája népi a „helyére” került és ezért olvasóink szives elnézését kérjük, az ábrát ezúttal uhelyéie" tettük. De melyiket, hová? — kérdezhetik, I kodás és fejtörés után azt sem lesz — és joggal! — a kedves rejtvény- j nehezebb megoldani, mint feltörni fejtőink. Nos, egy kis logikus gondol- I egy diót (csupasz kézzel!) Mikor kötelezhető a volt téri a lakás elhagyására ? M Uor logosult az elvált asszony térié nevének viselésére? Döntött a Legfelsőbb Bíróság 1 Tmmm 4™"" fr­r-i ü 7 n r Ü 7^™ 12 Í3 ■ □ — 15 B 16 i7 18 ■ 19 1 m 2o 22 ____ ____ 1 1 A 23 ____ 2 4 □ 25 ■ 26 27 is 28 B 29 30 □ 31 32 33 34 ü 35 _ 36 □ 37 38 1 39 ____ _ 40 m 4Í 42 I □ L B 43 ____ Fogas lakásügyi probléma ügyében, amelyről a Legfelsőbb keletkezett egy elvált házaspár Bíróságnak döntenie kellett. Két férfi — egy asszony I _ * 3 6 m ■ ír™1 9 101 11 F“ B 14 15 £ 16 17 18 ■ Í9 m 5ö~ ?! 22 B B 23 24 25 m 26 27 m 28 m 29 30 n 31 32 33 uV ■ 35 36 m 37 38 1 39 > ____ 40 fl 41 4? L B 43 L— 2 betűsek; AR, BE, CS, EA, EN, ES. GA, GE, GS, IK, IL, IT, NE, NS. OV, ÖV. TO, ZI. 3 betűsek: ARS, AGY, ASE, DÁK, DÖG, EGO, ETO. GIN, IVO, IZS, KÉS. KEY, KYF, LEK, ODA, ÓRA, SIF, SZŐ. VOE, ZOS. 4 betűsek: AGIP, BE' É, COLT. CSAT, ÉTEL, FILC, IFNI, IGAZ, ISER, KNER. KÓIF. MENA. MOST, OLIV. OSON, ÖTEL, TEST, SÁNC, SION. USZO. 5 betűsek: ADNAK, ARATE, CSO- MA, FRANK, ÍZLIK, KAIRÓ, ODAHI, SZÚRÓ. 6. betűsek: CSAVAR, TYDDIT, PECAZO, ZIZZEN. 7 betűsek. ABOPUS, AKASZTÓ. Ágazati, Átutaló, diabolo. ELOLTET, FARAGNI, FÉl ÖTIG, KA­MERAD KÖNNYÍT, KVÁRGLI, MÉ­RETEZ, RENEGAL, RÉZKARC, ROSSI­NI, SZŐNYEG. 9 betűsek: ARTICSÓKA. CSORO- NIKA, ENYHÍTENI, ESZEMADTA, ÉDESSÉGEK, IGRIC REGE, LEVÉT NYÉL. NÉGYSZÍNŰ, PISZTRÁNG, TARANTASZ, VASI BÖGRE, VISZKE­TÉS. (Aczél) Meafejtésül csők a vízszintes so­rokba kerülő 9 betűs szavakat kell bekülderi legkésőbb augusztus 14-én (kedd) déli 1? óráig beérkezőleg LEVELEZŐLAPON. Dunántúli Napló, 7601 Pécs, Pf. 134. címre. A feladó neve és irányítószómmal ellátott cí­me lelett a REJTVÉNY szó feltün­tetendő. A július 22-i számban kö­zölt keresztrejtvény megfejtése: ab­ban a világban, ahol nincs többé háború, irigység és kényszer. Könyvjutalmat kapnak: Falusy Gá­bor 7621, Pécs, Zrínyi u. 5., ’ Jurinovics Kálmánná, 7627 Pécs, Sarló u. 04., Kovács Zoltánná 7625 Pécs, Gáspár u. 32.. Sági Ferenc, 9737 Bük, Eötvös u. 7. Szirom Károlyné, 7733 Geresd- lak, Hunyadi u. 21. A könyveket pos­tán küldjük el. A ,, Mecseki Randevú ’73" című lapban közölt keresztrejtvény meg­fejtése: Majd beszélek a papával. — Miket mondhattál akkor nekik. — Nagymamának foglak szólítani. A megejtett sorsoláson könyvjutal­mat nyertek: Ambrus Zoltán, 7700 Mohács, Salloi is. 6„ Heinrich Péter, 7623 Pécs, Semmelweis u. 19/3., Kolbert Ferenc- né, 7355 Nagymányak, Zalka u. 1. p. Rákos Lajosné 7693 Hird, Szabadság u. 79., Tóth Ferencné 7630 Pécs, Pécsváradi u. 7. A könyveket postán küldjük el. Az ügy előzménye az, hogy egy házaspár az asszony tulaj­donában álló családi házban lakott. Később a viszony meg­romlott közöttük és elváltak. A lakás használatát a bíróság megosztotta közöttük. Nem sok­kal ezután az asszony ismét férjhez ment és második férje is odaköltözött, de a volt férj is megnősült, bár ő a felesé­gét nem vitte a házba. Az egy­kori házastársak között a vi­szony tovább romlott, birtokhá- borítási, sőt, büntetőügyek <s keletkeztek közöttük. Végül az asszony, volt férje ellen pert indított, amelyben annak össze­férhetetlen, botrányos magatar­tása miatt, kérte a bíróságot, kötelezzék öt a lakás elhagyá­sára, A járásbíróság álláspontja ez volt, hogy a felek közötti jogviszony nem bérlet, nem társbérlet, nem albérlet, nem bérlőtársi viszony, hanem bírói ítélet alapján nyúitott lakás­használat. Ebből következik, hogy ebben az esetben nem lehet a lakásbérleti jogviszony megszüntetésével kapcsolaios jogszabályokat alkalmazni, Fel­mondási ok bizonyítására sincs szükség, elég a tulajdonosnak az a közlése, hogy a lakás- használatot megvonja. Ha azonban ez indokolás nélkül történik, a jogcím nélkül visz- szamaradt személy jóhiszemű lakáshasználónak minősül, aki­nek elhelyezéséről a tulajdonos köteles gondoskodni. A férjnek az asszony által sérelmezett magatartását a járásbíróság nem látta bizonyítottnak. Ezek után az ítélet a férjet, mmt jogcím nélküli, de jóhiszemű lakáshasználót, kötelezte a la­kás elhagyására, azzal, hogy számára a volt feleség köteles másik lakásról gondoskodni. Ezután az asszony azért felleb­bezett, hogy a bíróság a volt férjet rosszhiszemű jogcím nél­küli lakáshasználónak nyilvá­Az „öreg hölgy" vadászkalandjai Körcsönye-puszfán Míg a bika keresztbe nem áll Még nem érkezett meg, de már útban van Körcsönyére rendszeres évi látogatója az ot­tani vadászháznak: egy nyugat­német gyártulajdonos hölgy és számos kísérete. Az öreg hölgy hetven éves — ötvennek néz ki az arca utón, és húsz éves, amikor drága osztrák puskájával célba veszi a vadat. Mint említettük, évek óta ide jár vadászni, de vadat i még el nem hibázott. Szemmel I láthatóan nem akar megöre- j gedni és nagy udvartartása is j van Magával hozza jogtanócso- I sót is, mert hát ... a nyugatiak | még mindig úgy érzik, hogy I Hegyeshalom után jól jöhet egy I jogász is: egykoron mindjárt j német páncélosokkal érkeztek, I hogy a bonyolult jogászokat ki I lehessen kapcsolni, ha netán vitás ügyek keletkeznek, ma megelégszenek egy jogásszal. Sokan, akik először járnak itt, félteherautó rakomány élelmi­szert is hoznak magukkal, mert félnek az éhenhalástól. Az öreg hölgy azonban már tudia, hoqy ez fe'eslenes. A fővadász fele­sége mond’a: — Az első nnookban eltelnek a paodkásokkal és a többi, jó maayar étellel, itallal, olyannyi­ra, hogy azután már csak csipe­getnek, Hót igen, a jóllakott ló is ne­hezebben üget. És kísérői so­A hetven éves Josefine Stenke az elejtett bikával. kan vannak, a kisunokától, a I fiától kezdve a jogászon át a házi orvosáig. Érzésem szerint | ezek nem annyira szarvosbiká- ra, mint inkább az öreg hölgy pénzére vadásznak. Az igazi vadászatra a hölgy osztia be őket. Az első napokban kiadia a házi parancsot, hogy csak öt [ kilós agancsokat vehetnek cél­ba. De. ho már ő eleitette a maga 10 kilón felülijét, megeny­hül a szive irántuk és lőhetnek nagyobb bikákat is. Ho megvan a naqy bika. a teríték felett kö­telező az elérzékenvülés. Az első könnyeket az öreg hölgy ejti. aztán sírhatnak a többiek is. Igazi vadász etika! Ha nem siratnák el az elejtett vadakat, oz kegyetlenség, szenvtelen ál- latírtás lenne, de így ... a köny nyék megnemesítik a vállalko zást. A fövadásznak ilyenkor azonban csak az egyik szeme sír, a másik, amellyel a tisztes bevételt számolja, nevet nítsa, akinek a. kiköltözése fe­jében nem kell másik lakást adnia. Van megoldás Törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság magáévá telte c másodfokú bíróság döntését, amely szerint az asszony volt férje lakáshasználati jogát in­dokolás nélkül nem vonhatja vissza. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy az új lakásügyi jog­szabályok kifejezetten nem ren­dezik az olyan volt házastárs lakáshasználati joga meqszür- tetésének kérdését, aki házas­társával együtt nem bérlő volt. hanem eoyikük tulajdonában álló lakásban lakott. Ezekután a Drobléma miként oldható meg? A Legfelsőbb Bí­róság megtalálta a megoldást. Kimondta: jogszabályi hason­lóság aloDián a rendeletnek azt az intézkedését kell figye­lembe venni, amely szerint a volt féri lakáshasználati joga csak abban az esetben szün­tethető meg, ha terhére olyan magatartást lehet megállapí­tani, ami a társbérlők és a bér­lők közti lakáshasználati jog­viszony megszüntetését is lehe­tővé teszi. — E jogszabály alkalmazha­tósága érdekében — mutatott ró a Legfelsőbb Bíróság — alaposan tisztázni kell, hogy a volt férj magatartása valóban olyan volt-e, mint az asszony állítja, mert akkor ez ö lakas- használati jog megszüntetését indokolja. Ugyanakkor azon­ban értékelni kell a feleség köz­rehatását is. Nem kétséges ugyanis, hogy 6 is felróható módon járt el, amikor — mint adatok bizonyítják — volt fér­jével szemben birtoksértést kö­vetett el, amit — bírósági ren­delkezés ellenére — huzamos időn át folytatott. Természete­sen az alsófokú bírósáqok 'é- széről megfelelő mérlegelést igényelt volna az is, hogy az asszony viselkedése nem kész­tethette-e a férfit, haay öt, vagy családtagiait becsületük­ben és önérzetükben sértő ki­jelentésekkel illesse. Mivel ezek a kérdések nem lettek kellően tisztázva, ezért a Leqfelsőbb Bíróság mindkét alsófokú ítéle­tet hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eliárásra, valamint ú| határozat hozata­lára utasította. Á volt férj nem adta nevét Eav másik perben, amelyben szintén volt házastársak állot­tak szemben eqymással, a Leofelsőbb Bíróságnak arról kellett döntenie: az elvált a>z- szony mikor jogosult volt férje nevének viselésére. Az ügy előzménye az, hogy egy vidéki tisztviselő házassá­gát felbontották, az asszonyt férje nevének viselésére, a la­kás kizárólagos használatára feljogosították, gyermeküket ná­la helyezték el. A volt férj azonban a névviselési jog meg­adása miatt fellebbezett. A me­gyei bíróság megállapította: az asszony lakásán férfiak és nők részvételével gyakran vol­tak hangos mulatozások, ame­lyek a szomszédok nyugalmát zavarták, de nincs adat arra, hogy erkölcstelen életet foly­tatott volna. Ennek ellenére a névviselési jogot mégis meg­vonta. A legfőbb ügyész törvényes­ségi óvására, a Legfelsőbb Bí­róság a megyei bíróság ítéle­tét hatályon kívül helyezte es az asszonyt volt férje nevének viselésére ismét feljogosította. A határozat mindenek előtt őzt tisztázta: a házasság felbontá­sa után mikor érdemtelen az asszony volt férje nevének vi­selésére. Ezzel kapcsolatban ki­mondta: a volt feleség akkor érdemtelen a névviselésre, ha nőtartásra is érdemtelennek le­hetne nyilvánítani. A házastárs akkor érdemtelen a tartásra, ha a válást követően a volt házastárs érdekeit durván sér­tő szándékos magatartást tanú­sított, vagy a szocialista együtt­élés szabályait oly módon és mértékben sértette meg, hogy a szocialista társadalmi felfo­gás szerint a tartási kötelezett­ség fenntartása volt házastár­sára nézve súlyosan méltány­talannak mutatkozik. A gyermek érc'eke elsőrendű érv Ebben az esetben — álla­pította meg a törvényességi ha­tározat — az asszony terhere ilyen magatartás nem volt meg­állapítható. Az ügyben nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy a gyermekelhelye­zési perben a volt férj maga adta elő: a gyermek érdekei­nek az felelne meg, ha any­jához kerülne. Ez azt jelenti, hogy volt feleségét a gyermek nevelésére erkölcsileg maga is alkalmasnak tartjo. Ilyen kö­rülmények között az asszony a névviselésre jogosult. H. E. Ugyanis egy olyan agancsért, amilyenre az öreg hölgy vadá­szik, kifizetnek tizenöt-húszezer nyugatnémet márkát is — a lészvételi díjon kívül persze. Magam is kipróbálhattam egy alkalommal, amikor nagy vad- ( disznó járás volt a tavasszal. Felmásztunk este hét órakor a vadászterület 150 magaslesének j egyikére és puskával vártuk ( őket, hogy kilépjenek a csa­pásra. „Hét óra tizenöt perc­kor érkezik ide a nagy kan” — mondta a fővadász. Ügy mond­ta, mintha a vasúti pályaudva­ron lennénk és én a vonat ér­kezését kérdeztem volna, dehát, ő az iparos. A vad meg is je­lent az erdőszélen, de aztán számomra örökre el is tűnt. Ál­lítólag azért, mert túl hangosan érdeklődtem utána Szluke Emlf Neve: Sztankó Katalin. Ko­ra: 19 év. Súlya: 50 kilogramm. A filigrán szőke kislány a leg­első olyan proli női lovas, aki­nek a magyar galoppverseny­zés csaknem 150 éves történe­tében sikerült győzelmet elér­nie. Már 1? éves korában lova­golt a Tattersalban, majd 1971- től a galopp-pályán, mint ama­tőr. Megszerette a lovakat, ha­marosan megérlelődött benne az elhatározás; élete hivatását a kedvencei körében kell ke­resnie. így nem okozott külö­nösebb gondot, megterhelést a hajnali felkelés, a többszöri lo­vaglás faradsága sem. Amikor 1972-ben, az érett­ségi előtt otthagyta a gimná­ziumot, szülei sehogy sem akar­ták megérteni a furcsa és szo­katlan pályaválasztást. Mivel azonban megígérte, hogy a gimnáziumot estin belejezi, a szülők „megadták" magukat. Az idén kezdett el először versenyen lovagolni, Idomárja, Első: Rondó, lovagolta Sztankó Katalin Tizenkilenc éves lány a profi lovasok élmezőnyében Németh Ferenc (a világhírű Im­perial egykori lovasa) kitűnő mesternek bizonyult. Irányításá­val egy második és egy harma­dik helyezés után 1973. június 21 -én az Albertirsai úti galopp­pályán 18 óra 35 perckor fel­hangzott a bemondó hangja: „A hatodik futam befutása. Fl- ső Rondó, lovagolta: Sztankó Katalin . . ." Katalin kilenc lé-fi kollégáját utasította maga mö­gé az 1500 méteres futamban, amelyet a verseny jegyzőköny­ve így rögzített: Rondó végig vezetve biztosan nyerte a ver­senyt, nyergében Sztankó Kata­linnal. Szülei nagyon féltik. Nem ok nélkül. Többször leesett már a lóról, volt kulcscsonttörése és agyrázkódása, de kitartó, szin­te konok elhatározására ma már egyre büszkébbek. Hiszen képes volt olyan hivatást vál­lalni, amely nehézségeivel, s — a szó szoros értelmében vett buktatóival a nők számára még ma Is elég távolinak tűnik. Nyelv és iskola „Anyanyelvűnk nemcsak müve lödésünk alapja és eszköze, kul túránk .hordozója, művészi esz köz, hanem féltett, szeretett nem­zeti kincsünk is, melynek ápolásé hazafiúi kötelességünk.” Bencédy József Milyen anyanyelvi művelt­séget vár társadalmunk a ! tanulóifjúságtól? Itt lényegé- j ! ben arra keresünk választ, ki használja jól anyanyelvét. ' milyen a „nyelvileq művelt’’ ember eszménye. Le kell szögeznünk, az is­kola nem nyelvészeket vagy előadóművészeket akar ne­velni, a nyelvi eszmény kör­vonalazása tehát nem nyel­vészeti, hanem társadalmi jellegű kérdés. Ahhoz, hogy valaki társa­dalmunk hasznos tagja le­hessen, meg kell ismernie bonyolult együttélési szabá­lyait, és fel kell készülnie egy munkakör betöltésére. Mindez a nyelvi eszközrend­szer segítségével válik szá­mára lehetővé, mégpedig annál eredményesebben, mi­nél inkább megközelíti az eszményi nyelvhasználatot. Az eszményi nyelvhasználat normáját három követel­ménybe sűríthetnénk. Ezek: a nyelvi-stilisztikai helyesség, az esztétikum és az egyéni kifejezésmód, (Mindegyikük maga is sok-sok követel­ményből tevődik össze.) Az használja tehát jól anyanyelvét, aki a szóhasz­nálatban, a mondat- és szövegalkotásban, valamint a közlésmódban (a kiejtés­ben) megtartja a magyar nyelv törvényeit; oki esztétikailag is — az adott tartalomnak, közlési helyzetnek legmegfelelőbb módon — igényesen, tehát ízesen, árnyaltan, válasz­tékoson fejezi ki magát; aki a társadalmi érvényű, így sok esetben mondat­sémákat, sztereotip fordula­tokat kívánó nyelvi jelrend­szerben is megtalálja egyéni kifejezésmódját. Hozzátartozik még, hogy érzelmi vagy akarati jellegű közléshez — a közlés hely­zetének legmegfelelőbben (tehát ki? mit? kinek? ho­gyan közöl?) — e beszéd- folyamat váltásainak zenei eszközeit (hangsúly, hanglej­tés, beszédiram, beszédszü­net, hangmagasság stb.) is kifogástalanul elsajátítsa, s kellően uralja a beszéd ki­sérő jelenségeit (arcjáték, gesztus, kifejező mozgások) is. Ennek érdekében a csalá­di környezettől meghatáro­zott, mindennapi nyelvhasz­nálatnak fel kell emelkednie a köznyelv színvonalára, a köznyelvi kifejezéskészletbe viszont bele kell építenie a szaktudományi, az irodalmi és egyéb kifejezési rendsze­reket. Eközben olyan nyelv- érzékre kell szert tennie, hogy g nyelvi eszközrendszer különféle megnyilatkozási és stílusformáit — bármilyen új beszédhelyzetben — ered­ményesen alkalmazhassa és zavartalanul válthassa. Az eszményi nyelvhaszná­lat feltétele méq a nyelvi I önművelés, melynek felelős­ségérzettel és önellenőrzés­sel kell párosulnia. Ez azt jelenti, hogy g beszélő fogé­konyságot szerez az új kele­tű nyelvi olokulatok befoga­dására, sőt esetenként az anyonyelv továbbfejlesztőjé­vé válik, ugyanakkor gátló­jává a bárhonnan érkező nyelvrontásnak. Felelős ízléssel közeledjék tehát az „ifjúság nyelvé”- nek sajátos szóhasználatá­hoz. Nyesegesse le önmagá­ban is annak szertelensé­geit, kirívó túlzásait, nyelv- szürkítő elemeit és szocia­lista emberhez méltatlan durvaságait, melyek többnyi­re cinikus, nyegle, hangos­kodó, agresszív közlésmód­dal. magatartással párosul­nak. Szívesen halljuk viszont az eredeti, ötletes, képszerű, játékos szóhasználatot, mely az ifjúság kiopadhatatlan nyelvteremtő erejét példáz­Hoffmann Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents