Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)

1973-08-05 / 204. szám

Véget ér a X, Világifjúsági és Diák- találkozó — Berlin, az NDK főváro­sa, kilenc csodálatos nap után bú­csúzik vendégeitől. A város szíve, az Alexander Platz, pár nap múlva le­veti ünnepi ruháját, azok számára azonban, akik a fesztivál ideje alatt jártak itt, s akik részesei voltak en­nek a monumentális és utolérhetetle- nül színes karneválnak, az Alex most már mindig is több lesz, mint egy tér a világ nagyvárosai, szép terei közül. Az Alex, Berlin, s egy kicsit az egész NDK, a béke, a barátság, a szolida­ritás, s ezzel együtt a szépség, az if­júság, a jókedv szimbóluma lett. E VIT élményeit egy rövid írás kereté­ben összegezni körülbelül olyan vál­lalkozás, mint a tengert palackba zárni. Az összefoglaló ürügyén ezért mindössze címszavakat ragadok ki a jegyzetfüzetből - címszavakat, ame­lyeket minden lapvélemény és minden nyilatkozat felsőfokban említett. Színek, zászlók, méretek A VIT-ről hazaküldött levelek, a be­számolók első mondatai valahogy így hangzottak: csodálatos ez a színor­gia, ez a zászlóerdő, ez a monumen­talitás... Nos, a méretek valóban minden eddigit felülmúltak. A 140 résztvevő ország, a több mint 25 ezer hivatalos delegátus, a harmincezer fő körüli turista, a több tízezer egyé- iví utas mind-mind rekordnak számít De rekordméretű volt a hazai ifjúság ■ észvétele is: az FDJ kékinges fictal- ijait tehervagonokból összeállított vo­natok sora hozta a fővárosba, mert egyszerűen képtelenség volt a sze­mélyvonatokkal a meg növekedett for­galmat lebonyolítani, A határon átlépő vendégeket zósz- 'tőerdő, színes virágok és táblák so­kasága fogadta, s ez a szinpompós .jtászlófal” egész Berlinig kísérte az utasokat. Zászlók, VIT-rózsák millióit helyezték el az utak mentén, a háza­kon, a városok terein: a szó legszo­rosabb értelmében ünneplőbe öltözött «az egész ország, s ez csak úgy volt ■lehetséges, hogy a fesztivál ügye az NDK polgárai és ifjúsága számára valóban országos jelentőségű közös üggyé lett. A vendégvárók hatói talon lelkesedésére és fáradhatatlan ügy- buzgalmára mi sem jellemzőbb, mint ■hogy még a réteken, erdőkben is de­koráltak. Drezda felé haladva egy íenyőerdöben például valamennyi út- szélí fa törzsén nagyméretű, ötszínű fesztivál rózsákat láttunk ,.. És ahogy közeledett Bérűn, úgy színesedtek a városok, s úgy forróso­dott a hangulat is. Berlin „felöltözte­tését" Walter Wamacko professzor vezetésével egy különleges művészbi­zottság tervezte meg, melyben világ­hírű építészek, illetve festők kaptak helyet. Tagja volt például ennek a bizottságnak Jean Effel, a népszerű Adóm és Éva albumsorozat rajzolója, az olasz Renato Grusszo és a mexi­kói Alfaro Siqueiros \i. Ök tervezték az emblémákat, jelvényeket, plakáto­kat: ők határozták meg a dekoráció uralkodó színeit, ők írták elő, mi, hol legyen, illetve, hogy hol, milyen kör­nyezetben milyen dekorációs eleme­ket szabad és kell alkalmazni. A szí­nek és fények végül is egyetlen ha­talmas konstrukcióvá álltak össze, az országhatártól az ország szívéig ve­zetve a fesztivál vendégeit, megte­remtve a VIT sajátos, varázslatos ere­jű hangulatát, s egyben fokozódó érővel bizonyítva: a szocialista NDK, a béke állama, tárt szívvel és határ­talan szeretettel várja és fogadja mindazokat, akik a barátság eszmé­je jegyében, jobbra törő akarattal in­dultak el Berlin felé. igazgatója, az FDJ-titkár és a német ifjúsági utazási iroda képviselője — hatalmas virágcsokorral. Egy tatabá­nyai útitársunk ezen a napon ünne­pelte születésnapját - őt köszöntöt­ték . . . A Világ Ifjúsága Stadionjában tar­tott megnyitó ünnepségre 60 ezer meghívót adtak ki. Délelőtt fátyolfel­hős volt az ég - nem lehetett tudni, mit hoz a délután. A meghívottak délben indultak el a stadion felé, amikor is mindenki kapott egy mű- aqyagtáskát. A táskában kendő, szí­nes műanyag napellenző és egy nylonlepedő — eső esetére . . . Körültekintés és határtalan udvari­asság jellemezte tehát a szervezők munkáját, amit egyebek mellett az is bizonyít, hogy a fesztivál idejére Ber­lin belvárosának forgalmát elterelték. Az Alex, a Marx—Engels tér, az Un­ter den linden, a Liebknecht Strasse és környéke egyetlen, hatalmas kor­zóvá lett, Ezt a korzót persze takarí­tani se volt könnyű, hisz éjjel-nappal tele volt emberrel, s ami azt illeti, a napi egyszeri takarítás kevésnek is bizonyult. Első nap csak éjszaka toka­Az Alexander Platz — a világórával rítottak az atcaseprőgépek, másnap azonban mór napközben is jártak a narancssárga mini-kocsik, s megje­lentek az FDJ önkéntesei is. Vadonat­új munkaruha, védőkesztyű, nylon­zsák. Ahová nem fértek be a gépek, ott voltak ezek a mindig mosolygó, mindenre figyelő fiúk és lányok. Le­dobott valaki egy papírszeletet, vagy gyufásdobozt - egy kesztyűs kéz már nyúlt is érte . ., Az Alex Ezt a nevet pór nap alott megta­nulta a világ. De hát milyen is való­jában, s hogy lett olyan, amilyen? Az Alexander Platz a régi Berlin üzleti negyede helyén épült fel, az Szervezés — felsőfokon Az első meglepetést követték a többiek. A hatalmas tömegek élel­mezése, elszállásolása és szállítása mellett monumentális rendezvények sokaságára került sor, s ezek a ren­dezvények nemcsak, hogy percnyi pontossággal kezdődtek, de a lehető legtökéletesebb műszaki és technikai feltételek mellett bonyolódtak le. Az Alexon volt időszak, amikor egyszerre öt program zajlott, nem beszélve a teret határoló utcákról, ahol szintén mindig volt valami, de a hatalmas térnek egyetlen olyan pontja sem volt, ahol a különböző műsorok za­varták volna egymást. Persze, ezek csak apróságok. De sokszor az apróságok a legbeszéde­sebbek. Íme! A magyar Expressz-de- leqáció négyszáz fővel érkezett Ber­linbe, s a közeli Hennigsdorfbon ko­pott szállást. Innen minden reggel 9 órakor indultak a fesztivál rendezvé­nyeire a különbuszok. Egyik reggel FDJ-s kislányok jöttek: várjunk egy kicsit, s már jött is a szálláshely Magyar lányok a karneváli felvonuláson ■ad Schandau: o búcsú pillanatai.., szermegálló. A szembejövők nem­csak, hogy utat adtak, de le is áll­ták — és integettek. Az a fegyelem, türelem és szeretet, melyet oz NDK, s mindenekelőtt a főváros lakói, gép­kocsivezetői tanúsítottak — leírhatat­lan. De nemcsak az utakon volt el­sőbbsége a barátságnak. Az étter­mekben, a földalattin, a megasvas- úton és mindig és mindenütt a ven­dégek kapták a legjobb helyeket — és ezt nem lehetett volna paranccsal intézni. Esett az eső, s erő? szél fújt, ami­kor az első német városkába érkezett küldöttségünk. A zászlókat, üdvözlő feliratokat már megszoktuk, de ami itt történt, az több volt, mint megle­petés. Legalább ötszázan tolongtak az alpesi hangulatú bányászvároska főterén, legalább ötszázan áztak mór egy órája, mert körülbelül — mint ké-, söbb kiderült —, ennyivel később ér­keztünk a tervezettnél. Zenekar, vi- rógeső, ajándék minden érkezőnek. És Drezdában ismét, s aztán Berlin­ben újra. És amikor eljött a búcsú: dal, ölelés, ajándékozás, őszinte könnyek Berlinben, Drezdában, a ha­társzéli Bad Schandauban, Már elin­dult a vonat, de a kezek még min­dig fogták egymást, s még mindig zúgott a dal, s zúgott a kiáltás: Bé­ke, barátság . .. Nem lehet meghatottság nélkül írni, szólni erről a kilenc napról. Egy ország várt vendégeket, s amikor el kellett válni, egy ország búcsúztatta vendégeit A szó legszorosabb értel­mében mómorító volt ez a szeretet, az ember beleszédült, s minden por- cikájában érezte, hogy a népek ba­rátságánál nincs hatalmasabb, s fel- emelőbb dolog a földön. A fesztivál másik arca Kilenc nap munka, kilenc nap kar­nevál, kilenc nap látványosság. A fesz­tiválnak nem volt két egyforma perce, s nem volt két eseménytelen pillana­ta sem. Ott is mindig történt valami, ahol semmit sem szerveztek, ahol ép­pen hivataloson nem volt program. Az Alex különösen sokarcú volt. Itt ütöttek tanyát a fesztivál hívatlan, s mégis udvariasan fogadott vendégei, a hippik is. Nem voltak túl sokan, de mindenütt ott voltak, pontosabban: mindenki kénytelen volt észrevenni őket, mert minden léptük, minden tet­tük és minden szavuk produkció volt Hatalmas embergyűrű övezte azt a négy pesti hippit is, akik autóstoppal érkeztek, egy-egy akkorka kis bőrönd­del, mint egy könyv, s üveg nélküli szemüveg-kerettel az orrukon, nap­hosszat doboltak ezeken a kis bőrön­dökön. Olyan is volt, aki felmászott a szökőkút legmagasabb tányérjába, s ott csókolózott — de hagyták. Mint- ahogy hagyták azokat is, akik a park­ban, a virágok között rendezték be éjjeli szállásukat, sőt, még annak se szóltak, aki a legforgalmasabb jár­daszakaszon tért nyugovóra. Berlin, s a fesztivál szervezői valami csodála­tos nyugalommal, magabiztossággal, s elnéző megértéssel viseltettek min­denki iránt, aki a fesztiválra érkezett, bár az is igaz, hogy végül is ezek a hívatlan vendégek is tudták, hol a határ. Hát ez is a fesztivál volt, ugyanúgy hozzátartozott a tér képéhez, mint o vitakörök. Az Alex olyan volt ez alatt a kilenc nap alatt, mint a Heyde- park. Akinek mondanivalója volt — elkezdte, s aztán vagy hallgatták, vagy nem. A nyugati és keleti ifjúsági szer­vezetek képviselői a földön ülve, ha­talmas körök közepén vitatkoztak. De­mokrácia, emberi jogok, népképvise­let... Az FDJ hatalmas szervező és előkészítő munkájára mi sem jellem­zőbb, mint hogy mindig és mindenütt ott voltak jól felkészült fiatal szakem­berei, akik az NDK életével kapcsola­tos bárminemű kérdésre azonnal vá­laszoltak, s bármilyen vitába azonnal bekapcsolódtak. Megérte ? Aki látta, mit áldozott erre a fesz­tiválra az NDK kormánya, ifjúsági szövetsége .és népe — az önkéntelenül is feltette magában ezt a kérdést. Mert ez minden tekintetben a legek feszti­válja volt. De aztán, ahogy múltak a napok, magamagát érlelte meg a válasz is. Feltétlenül megérte. Ez a monumentális és förgeteges sikerű fesztivál mélyen a résztvevők szivébe véste a béke, barátság és szolidari­tás jelszavát, s feltétlenül nagy hatás­sal volt az egész haladó világra. Erő­sítette a világ ifjúságának egységét, programot adott. De megérte abból a szempontból is, hogy mennyit profitált ebből a fesztiválból a szocialista vi- lág. A Szovjetunió, Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgá­ria, Románia nagyszerűen felkészített és szervezett delegációi mind a viták­ban, mind pedig a kulturális és sport- bemutatók alkalmával nagy hatással voltak a jelenlevő tízezrekre. A tehet­ség kibontakoztatásának lehetőségei­ről sok vita folyt a különböző fórumo­kon, nos, az itt elhangzott kérdésekre nagyszerű választ adtak a szocialista országok fiatal művészeinek, sportolói­nak fényesen sikerült bemutatói. De megérte ez a fesztivál az NDK-nak is, hiszen az egész világ számára meggyőzően bizonyította erejét, egy­ségét és lehetőségeit. A Német De­mokratikus Köztársaság számára ha úgy tetszik, az érettségi vizsga volt ez a fesztivál, mely véglegesen lezárt egy szakaszt. Az NDK léte, életképes­sége és jövője nem lehet vita tárgya többé . . . Bevonják a fesrtiválzásrlót, kialszik a VIT kilenc napon át lobogó lángja, Pár napon belül hazatér valamennyi delegáció, a X. Világifjúsági és Diák- találkozó azonban még sokáig téma marad. Köszönjük, Berlin — a mielőb­bi viszontlátásra! Békés Sándor U-Bahn és az S-bahn egyik találko­zási pontjában. Megalkotása az NDK építészeinek legnagyobb szabású vál­lalkozása. A térről teljes egészében száműzték a gépkocsiforgalmat — ez a tér szélein húzódó utakon bonyo­lódik -, kiiktatták a villamosforgal­mat, s aluljárók rendszerével bizto­sították a hatalmas gyalogos forga­lom zavartalanságát. Maga a tér így mindig tágas, szellős, s az arra járó­nak mindig van ideje, hogy megáll­jon egy percre, s körülnézzen. A te­ret a 136,8 méter magas Interhotel Stadt Berlin uralja. A 39 emeletes szállodaóriós türkizkék üvegfalai sa­játos hangulatot kölcsönöznek a tér­nek, mely egyébként a világosság, tágasság és jókedv jegyében épült. A tér egyik sarkában az Urania-osz- lop áll az ultramodern hangulatú vi­lágórával, a másikon egy hatalmas szökőkút-rendszer, s mindezek fölött a háttérben ott áll Berlin legfiata­labb és leglátványosabb létesítmé­nye, a 365 méter magas tv-torony. Építését 1966-ban kezdték, s 1969- ben fejezték be. A torony 207. méte­rében egy gömb alakú, forgó étterem kapott helyet, melynek súlya 4800 tonna. Ezt a hatalmas méretű termet 140 szelvényből állították össze, két­száz személy befogadására alkalmas, s kávéházi korongja egy óra alatt fordul meg a torony tengelye körül. A jövőnek építeni — ez hatja át az NDK városépítőit, s az Alex ennek a törekvésnek a legszebb gyakorlati megnyilvánulása. Magasházak, több­szintes közlekedés, hatalmas zöldte­rületek, széles sugárutak. Ez a város- központ csendesebb mint sok közép­város főtere, s ugyanakkor mégis mindenki azonnal érzi, az Alexon állva, egy ország centrumában áll. Elsőbbség a barátságnak A kitűnően szervezett, illetve nagy­vonalúan átirányított forgalomról már volt szó. De nemcsak a városközpont­ban kaptak elsőbbséget a vendégek, így volt ez az NDK egész területén. Kilenc autóbuszból álló karavánunk július 26-án Zinnwaldnál lépte ót a határt, ekkor elénk állt egy rendőr­ségi motoros és egy rendőrségi Wart­burg, s ettől kezdve nem volt kény­Berlin, 1973 Kilenc felejthetetlen nap \ i k i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents