Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)
1973-08-05 / 204. szám
1973. augusztus 5. DUNANTOLI NAPLÓ 3 Á vezetők többsége megfelel a követelményeknek A káderpolitika néhány feladatáról A vezetés, a szervezés, a vezetői magatartás különböző oldalú társadalomvizsgálata az utóbbi években egyre erőteljesebben a közvélemény érdeklődésébe került. A kérdés tudományos igényű, illetve gyakorlati elemzése a kommunikáció szinte mindennapi gyakorlata lett olyannyira, hogy helyenként már divat-témaként is emlegetik. A vezetés mint társadalmi szükséglet természetesen soha nem lehetett és ma sem lehet divat. A társadalomirányítás minden időben jelen volt az emberi társadalom szükségleteinek kielégítéséért vívott harcban, s méginkább szükségszerű ma, a szocializmus építése időszakában. A vezetés is tudománnyá fejlődött A tudományok differenciálódásának folyamatában a vezetés is tudománnyá fejlődött, s hazánkban is megértek a feltételek a vezetéstudomány művelésére, gyakorlati alkalmazására. Ezt bizonyítja, hogy egyre több tudományos intézmény kutatási területét képezi a vezetés, hogy mindinkább bővül a vezetéstudomány művelésére specializált kutatók, szakemberek száma, hogy a képzés és szakképzés állandó eleme lett, hogy megkezdődött a vezetéstudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazása. Az MSZMP, mint a magyar társadalom vezető ereje társadalomirányító munkájában, vezetőszerepének érvényesítésében, a marxista—leninista eszmék a pórt és a kormány politikája megvalósítása érdekében alkalmazza a tudományos módszereket és elveket. A társadalomirányítás legfőbb elveit a párt kongresszusi és központi határozatai, az állami törvények és jogszabályok rögzítik. Külön határozat szabályozza a káder- munkát. A vezetőkkel szemben támasztott követelményeket az MSZMP Politikai Bizottsága 1967. május 9-i, a káder- és személyzeti munkára hozott határozata tartalmazza. A kádermunka helyzete, a káderpolitikai elvek megvalósulásának színvonala és eredményessége döntően befolyásolja a társadalmi fejlődést. Ezért fontos, hogy a párt különböző szintű irányító szervei időszakonként megvizsgálják e fontos politikai munka helyzetét és megszabják a további tennivalókat. A Meqyei Pártbizottság legutóbbi ülésén megvitatta az államigazgatási és kulturális területen dolgozó vezetők összetételének, alkalmasságának, kéDzésének és továbbképzésének helyzetét. Egyrészt azért, hogy a maga és a megyében működő párt-, állami és társadalmi szervekben dolgozó kommunisták számára megszabja a további tennivalókat, másrészt, ' hogy jelezze a párt közoonti szerveinek a káderoolitikai munkában tapasztalható, de a központi mérlegelést, esetleg döntést igénylő gondokat. A legíelentősebb megái aoítás Legjelentősebb megállapítás, nak tekinthető, hogy Baranyában a vizsgált területeken működő mintegy 1300 vezető többsége megfelel a káderpolitikái elvek támasztotta követelményeknek, képes a jövőben is ellátni a funkcióból adódó feladatokat. Eredményes munkájuk a megye gazdasági-, kulturális fejlődésében kimutatható és értékelh.tő. Többségének emberi magatartása, magánélete, munkaerkölcse és helytállása pozitív. A káderpolitikái követelmények, az úgynevezett hármas követelmények egységes vizsgálatának tapasztalatai döntően megnyugtatóak, mégis akadnak figyelmeztető jelenségek is. A vezetők egy része megelégszik a marxizmus ismereteinek sokszor csak alapszintű elsajátításával, s önmagát nélkülözhetetlen szakembernek tartva idegenkedik a politikai iskolázástól, továbbképzéstől, Különösen fiqyelmeztető jelenség ez a gazdasági vezetők közön, amit a felmérések statisztikai adatai is egyértelműen alátámasztanak. E vezetők 51,4 százaléka nem vett részt szervezetten pártoktatásban. A főmérnökök^ főkönyvelők, főagronómusok 80—85 százalékának pedig semmilyen politikai iskolai végzettsége nincs. Politikai felkészültség nélkül, a gazdasági, társadalmi törvényszerűségek es jelenségek marxista megértése, elfogadása és alkalmazása nélkül viszont lehetetlen a konkrét helyi feladatok irányítása, szervezése és végrehajtása. A felmérés tapasztalatai arra is figyelmeztettek, hogy a vezetők közéleti aktivitásának, társadalmi tevékenységének jelenlegi arányain a jövőben változtatni szükséges. A jelenlegi helyzet szerint a vizsgált vezetők 73 százalékának van valamilyen társadalmi tisztsége, amit döntő többsége becsülettel ellát. Ugyanakkor elfogadhatatlan, hogy míg egyes vezetőknél az egészségre károsan kiható túlterhelés tapasztalható, másoknál (kb. 26 százalék) egyáltalán nincs társadalmi megbízása. A társadalmi, közéleti feladatok végzése iránt tanúsított effajta passzivitás nem egyeztethető össze a politikai és vezetői alkalmasság követelményeivel. A káderoolitikai követelmények mindegyikével összefüggő a vezetők emberi magatartása. A szocialista erkölcsi normák betartása, a munkahelyi, magánéleti példamutatás, szemléletmód, gondolkodás és a pozitív személyiség-jegyek érvényesülése ma mór a közfelfogásban is meglévő követelmény- rendszert jelent. Mint az előzőeknél itt is megállapítást nyert, hogy a vezetők többsége élvezi a munkahelyi kollektívák bizalmát, tiszteletet, elismerést vált ki példamutató magatartásával, erkölcsi felfogásával. Különösen az utóbbi években nőtt a vezetők irányító szervezőkészsége. Javult a dolgozók problémáival való törődés, a munkahelyi légkör. Számos negatív jelenség 0 Az általánosan érvényesülő helyzet mellett azonban negatív jelenségek is tapasztalhatók. Néhány vezető — akarva, vagy akaratlanul — eltér a vezetői követelményektől. Van, akit ; megszédít a vezetői funkció, a ! vele járó hatalom, s meg nem j engedett eszközökkel durva, ‘ emberi önérzetet sértő módon foglalkozik beosztottaival. Más esetben az anyagiasság, a pénzhajhászás, a kispolgáriság lesz úrrá egyes vezetőkön. Sajnos, arra is akad példa, hogy egyesek önmaguk „boldoguló- I sónak” biztosítósa érdekében a í szabálytalanságok, törvénysértések elkövetéséig is eljutnak. Pártszerveink a központtól a pártalapszervezetekig kíméletlen harcot vívnak a maqukról megfeledkező, a vezetői követelmények és a törvények megszegői ellen. Ez derült ki a járási, városi pártbizottságok, a Megyei Pártbizottság említett vizsgálatánál is. A vezetői alkalmasság mérlegelésénél a vizsgált területek vezetőinek mintegy 9—10 százalékát alkalmatlannak minősítették. Ez azt a feladatot rója az illetékes párt és szakmai szervekre, hogy egyrészt politikai és szakmai képzéssel, kellő nevelő munkával egy részüket alkalmassá teqyék további vezetői tevékenység ellátására. Másrészt szükségessé válik néhány vezetőnek más munka- területre való átirányítása. I A Megyei Pártbizottság a vezetők összetételére vonatkozóan ] is jelentős megállapításokat j tett. Különösen nagy hangsúlyt kapott a nőknek, a fiataloknak J és a fizikai dolgozóknak a vezetésbe való aktívabb, de gyorsabb ütemű bevonása. A jelenlegi helyzet semmilyen tekintetben sem elfogadható. A nőknek a vezetésbe való mintegy 7,6 százalékos részvétele túlságosan egyoldalú gyakorlatot mutat és nem felel meg sem az érvényben lévő határozatok szellemének, sem a reális társadalmi igényeknek. Különösen alacsony a női vezetők száma I a gazdaság, a termelés területén, de nem kielégítő a helyzet az óllamélet, a tanügy, az egészségügy, a kultúra területén sem, holott e területeken a demográfiai változások, a női munkavállalók növekedése következtében elég sok a magasan képzett, vezetésre is alkalmas nő. Több fiatalt a vezetésbe A fiatalok kirekesztése a vezetésből főleg a vezetői utánpótlás szemszögéből jelent gondot. Erre enged következtetni az a tény, hogy a vizsgált területeken működő vezetőknek csak 3,5 százaléka a 30 évnél fiatalabb. A párt káderpolitikájának egyik alapelve a káderek tudatos cseréje. Az utóbbi években I bekövetkezett viszonylagos sta- j bilizáció — 70 százalékuk 10 évnél hosszabb ideje vezető — a természetes és tudatos kádermozgást is befolyásolta. Egyrészt a kádercsere lelassult, másrészt — főleg társadalom- politikai okokból —- egyirányúvá vált. Amíg politikai területről a gazdasági területre a mozgás állandó folyamatot jelent, ugyanez fordítva csak mi- j nőségi engedmények árán valósítható meg. A vezető posztok minden területén elengedhetetlenül szükséges, hogy a vezetők egy része közvetlenül a termelésből nevelődjön ki. E feladat teljesítéséről az utóbbi esztendőkben ugyancsak megfeledkeztünk. Első számú vezetővé munkapad mellől bárkit is kiemelni nem könnyű és nem is mindig célszerű, de szakmailag, politikailag képezve vezetővé nevelni kötelesség. Még akkor is, ha ennek szervezett intézményesített formáit külön is meg kell teremteni. A Megyei Pártbizottság a vizsgált területek kádermunkájának fejlesztése érdekében az alábbiak megvalósítását tűzte ki célul: — a káderpolitikai elveknek a gyakorlatban való következetes alkalmazását, a | vezetőkkel szemben támasztott ; munkahelyi, erkölcsi és maga- ! tartásbeli követelmények fokozását, a káderek nevelésének, : képzésének és továbbképzésének fejlesztését, a káderutánpótlás tervszerű biztosítását, a vezetők tervszerű, tudatos cseréjét a vezetők összetételének javítását, a fiatalok, a nők és a fizikai dolgozók köréből kinevelt vezetők számának növelését. Együttes erővel... A kádermunka az előbbiekben érzékeltetett problémakörön természetesen túlnő, annál szélesebb. Minden elemére kiterjedő vizsgálatára a megyei pártszervek sem, a cikk írója sem vállalkozott. Cél a következtetések levonása, a legfőbb feladatok kijelölése volt. A végrehajtás a pártszervek, a kommunisták, a vezetők számára jelent közös feladatot. Rózsahegyi István az MSZMP Baranya megyei Bizottsága pórt és tömegszervezetek osztályának vezetője On mit tenne a Kossuth térre? A múltkor megkérdeztük a | város néhány polgárát, mit tenne a Kossuth térrel, ha rábíznák a döntést. Az érdekes, s — úgy véljük — megszívlelendő véleményeket az alábbiakban még megtoldjuk újabb négy elképzeléssel. ha a Kossuth-szobor nem lenne a Kossuth téren, az furcsa lenne. De miért ne lehetne — ha úgyis megváltozik a tér összképe — az egész tér neve Hal tér? Gyönyörű név. Talán egy [ kicsi piac is elférne ott, de fő- I leg fák. SZIGETVÁRI JÁNOS építész: — Az árkádosítás terve különösen szívügyem, szilárd véleményem, hogy most, mivel „új lapot" lehet kezdeni a te- j rületen, meg kell valósítani. Ár- j kódsort képzelek a Bem és o j Rákóczi út sarkán, beljebb a j mostani járda vonalánál és az áruház bejáratát is úgy kellene elhelyezni, hogy az árkádsor , alatt természetesen vezessen be | az út a bejárathoz. A Kossuth téri végállomást feltétlenül meg kell szüntetni, s legalább egykét fát valahogyan be kell üt- tetni a térre. A régi épületek megtartásának sem erkölcsi, j sem anyagi alapja nincsen, de j ha az új épületeket tervezik, vigyázni kell a magasságokra. Minden ellenkező véleménnyel szemben: nem kisvárosi jellegű a kétemeletes épület! . . . BÁRDOSI NÉMETH JANOS költő: — Meg kellene találni a tér régi harmóniáját... Nem tudom, milyen épületek kerülnek j majd oda, nem is nagyon érdekel, pusztán az összkép: ne. csúfítsák el a képet valami toronyházzal! Nekem személy szerint nagy fájdalom a Szabadság út és a Szalai András utca sarkán emelt magasház is . . . A buszállomások helyén zöldterületet képzelnék el. A Kossuth-szobor nem jó helyen van itt, én szívem szerint a 48-qs térre tenném, nemcsak a tér neve miatt, hanem azért is, mert a Petőfi-szobor viszont kicsi, elvész a téren ... Persze, MARTYN FERENC festőművész: — Emlékszem egy régebbi tanácsülésre, amelyen a műemlékvédelem kérdései" voltak napirenden, akkor úgy foglaltunk állást, hogy Pécs történelmi városközpontját előbb-utóbb adminisztrációs, hivatali, turisztikai központtá kell alakítani, mindenképpen megőrizve eredeti hangulatát, mégha ez meglehetősen költséges is. A szóbanforgó tér Pécs belvárosának második tere, s egy nagyon egészséges formájú, téglalap alakú tér. Egész sor világhírű teret fehetne példaképp felhozni Európa nagyvárosaiból, amelyek ugyanilyen formájúak, s amelyeknél a négyszög falai nagvonis különböző korban épültek. Mármost a tér déli oldalát csak a másik három oldallal tökéletes harmóniában, párbeszédben tudom elképzelni. Mindamellett olyan épületekkel, hogy azokon lássék, hogy a huszadik század harmadik negyedében épültek. A budai várban egész sereq kiváló megoldás van erre. Kár, hogy a város déli kaouja nem áll már, másutt meghagyták a régi városkapukat, a forgalom legfel- jeb megkerüli azokat. . . De ha már így van, a terveket mégis úgy kellene kialakítani, hogy ez itt a történelmi Pécs déli kijárata ... Az autóbuszvégállomás a mai formájában teljesen korszerűtlen. Mindenütt úgy van, hogy a buszok keresztülmennek a városon, és az emberek fölszóllnak rájuk a megfelelő helyeken .. . Rossz helyen van a Kossuth-szobor. Mikor odatették, Pécsnek 35 ezer lokosa volt. Az egész város elfért március 15-én a szobor előtt. így viszont azt látom, hogy a szobor mögött áll a tömeg ... A szobornak az északi falak előtt lenne a helye. Szeretnék látni, talán ez sem illúzió, néhány, a mi tájunkra, éghajlatunkra jellemző fát is a téren ... DÉNESI ÖDÖN építész: — Évekkel ezelőtt, amikor o belváros rendezésével foglalkoztam, erre <# helyre az árká- dosítást tartottam jónak. Ma is ez a véleményem. A Kossuth téren két épület sorsa még kétes, de úgy látszik, hogy alapjaikban annyira megrendültek, hogy ( megtartásuk nagyon költséges volna. Ha mi itt egy új tömböt szeretnénk építeni, a következő száz évre, akkor egy valóban egységes, jól átgondolt tervet kell kialakítani. Én személy szerint — az áruház gyors áttervezése mellett — egy olyan többszintes épületet képzelnék el legszívesebben a Bem utca felől, amelynek földszintjén üzletek lennének, s az ár- kódosítós révén egy lábakon álló átjáró vezetne az áruház bejáratához. A Bem utcai torkolat kiszélesítése mellett is lenne így elég előtér az áruház ki-beáramló tömegeinek. Maga az épület megmaradna a három szint körüli magasságnál, a tér északi oldalán álló épületek párkánymagasságánál. Idevonatkozólag felidézném az Országos Műemléki Felügyelőség Pécs történelmi városrészeire vonatkozó állásfoglalását, amely műemléki szempontból is a történelmileg kialakult épületmagasságot hangsúlyozza. A téren véleményem szerint meg kellene oldani az autóbuszok átmenő forgalmát, az így felszabaduló helyet parkosítani kellene, fákkal, padokkal és a tér északi oldalán személygépkocsi-parkolókkal kiegészítve. Enni készül a város Piac, péntek este A piac most olyan, mint egy gondosan kitakarított, sokasztalos, sivár iroda. Halott. Minden a helyén van, dermedt mozdulatlanságban, — csak mintha egy varázsszóra eltüntették, volna az embereket az asztalok közül, olyan, mint egy filmtrükk, az ember szinte várná, hogy a következő pillanatban már bevágják a rendes képet, az igazit és újból zsibong, él, nyüzsög a piac ... , ■ Este fél tizenegy van. A pécsi autóbusz-pályaudvarra befutnak és elindulnak az utolsó kocsik, — a kései utast ez a kővé meredt piackép fogadja. Kosarak állnak az asztalokon, gondosan bekötve, helyükre téve, áruval tömött zsákhalmok a padsorok között, a betonpadlón pedig itt-ott leterített fóliadarabok jelzik, hogy ebből a talán ötezer négyzetméteres világból ez a terület már foglalt... A szombati pécsi nagypiac már pénteken délután kezdődik a „betonvilág" hetenként kétszeri újrafelosztásával. Aki előbb jön, jobb helyet szerez, van aki ragaszkodik a tér egy bizonyos pontjához, mert ott már megszokott, és őt is megszokták, van, aki a „múltkorinál jobb” hely érdekében cipeli ki az árut már szombaton estefelé. Még a I pavilonok között, a járdaszegély mellett is vannak csoma- j gok, mintha valaki elvesztette, ottfelejtette volna őket. Egy piactérnyi bizalom, — amit persze az is erősít, hogy éjjeliőr vigyázza a csomagok garmadát, ügyel arra is, nehogy valaki fortéllyal, más rovására' jobb helyet ügyeskedjen ki magának a jótékony sötétben . .. Az „elsötétítés” tökéletes, a téren egyetlen lámpa sem világít, legfeljebb az autóbusz-állomásról szűrődik ide némi fény. Motorhang töri meg a szokatlan csendet, reflektor kutatja végig a piac utcáját A rendőr végzi a szokásos ellenőrzést. Kétszer végigkanyarog a téren, beszélget kicsit az éjjeliőrrel, s eqy időre megint csend lesz. Később hatalmas csomagterű Opel furakszik a padsorok közé, — árut hozott egy kései honfoglaló . .. A padsorok végében, a ládák, zsákok, kosarak társaságában, egy öregember ücsörög a betonasztalon. Kaposvárról jött. — A vöm hozott kocsival. Szombat reggel jön a második fordulóval, én meg addig árulok itt. — Mit hoztak? — Négy zsák paprikát. — Megéri? — Jó a pécsi piac ... — Nem unalmas itt egész éjszaka? — Fene eszi, dehogy nem. De van, amikor többen vagyunk, úgy elmegy az idő. Az öregembernek egy kis szundítás is elég . . , Hajnali egy két óra felé újból élni kezd a tér. Teherautók, — sokszor az ország másik feléből is — személykocsik ontják az árut, lassan-lassan megtelik minden négyzetcentiméter- nyí hely. Négy-öt óra körül érkeznek az árusok, és szinte minden alkalommal egy-két „szabadcsapat”, t amelynek viseltes állapotú tagjai itt a pavilonok eqyikében küldik le az utolsó kört, — vagy az elsőt a továbbiakhoz . .. Azután reggel lesz, és az esti látomásból semmi sem marad. „Helyükre kerülnek" a hangok, zajok, színek és illetők — kezdődik a piac ,.. D. K. J. * i A
