Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)

1973-08-04 / 203. szám

é DUNANTOll NAPI© 1973. augusztus 4. Szépen rendezőit kertek a pécsi Mecsek-oldalban Erb János felvétele Mi van a fekete szatyorban? Lenyelte a bűnjelet Egy .razzia* tanulságai — .Ügyes kezű* tolvajok ho m «lytfil« n royal Apró képek | ban gporsorozatban foglalkoz- j ■ tunk a pécsi garózshelyzettel. A I j sorozat befejező részében java­soltuk: Pécsett néhány, arra al- j [ kalmas helyen létesítsenek őr- j i zott „csillaqaarázsokat", ahol I éjszaka — de esetleg nappal ! is — meghatározott összegért vigyáznának a parkolásra oda­vitt gépjármüvekre. A javaslat elhangzott, — sajnos visszhang ■ nélkül . . .!!) Szétfűrészelték a motorkeié. párt De nemcsak a személyautók, hanem az őrizetlenül hagyott motorkerékpárok is „veszély­ben” vannak. Három fiatalkorú gyerek motorkerékpár-alkatré- j j szék lopására specializálta ma- j | qát. Mint mondják — sajátjuk- j ! hoz gyűjtötték a kellékeket, j I Megtörtént: elloptak egy mo- I I torkerékpárt, a peliérdi halastó I mellett az egyik alkatrészt le­szerelték róla, aztán a motor- kerékpárt szétfűrészelték, da­rabjait a tóba dobták ... (Garay) Korszerűsítik a Baradla barlangot A világhírű aggteleki Ba- | radla barlangot az elkövet- j kező években tovább fej - •| lesztik. A korszerűsítési mun- I kák tanulmánytervét a Bá- I nyászati Tervező Intézet I szakemberei dolgozzák ki. I Eszerint a barlang 7 kilomé­ter hosszú főágában, Agg­telektől—Jósvafőig, nagytel­jesítményű reflektorokkal vi- | lágitják meg . a színes j cseppkőképződményeket és oz útvonalon betonjárdát építenek. A föld alatti hang- I versenyteremből a csaknem 500 méter hosszú, tiszta vi­zű tavon csónakon, a török mecset és a Vörös-tó közötti mintegy két és fél kilométe­res barlangszakaszon pedig akkumulátorral hajtott kis- vasúton utazhatnak majd a látogatók. A fejlesztést több ütemben hajtják végre. Nyaralóhelyek a Duna—Tisza közén Nyaralók, hétvégi pihenő­helyek kialakítására nagy­szerű lehetőséget kínálnak a Duna—Tisza közi termé- j szetes tavak, források. Az i adottságok hasznosítását | 1960-ban kezdték meg Bács- ! Kiskun megyében, s azóta a helyi erők bevonásával a ; nyaralátelepek egész sora alakult ki a sík vidéken. Ed­dig a legtöbbet a Szelidi-tó környékének rendezésére költöttek. A helyi tanácsok felmér­ték a pihenésre alkalmas lehetőségeket, s elkészítet- j ték a távlati terveket. Ba- ' ján, az úgynevezett Pandúr- szigeten nemzetközi kem- ! pinget építenek, a megyét átszelő főbb országutak . mentén pihenőparkokat ala­kítanak ki és vendégfoga­dókat építenek. Minden eddiginél színesebb fűzi|áfék A fűzfői Nitrokémiánál el- I készültek oz augusztus 20-i ■ tűzijáték kellékei. Agyárban : most 15. alkalommal cso­magolták össze a patrono­kat, vezetékeket, indítókat, amelyek az augusztus 20-i fővárosi látványosságról gondoskodnak majd. Az idei tűzijáték formájában j nem, de színeiben úját hoz: | a Nitrokémia Ígérete sze- I rint minden eddiginél szí- j nesebb tűzijátékban gyö- I nyörködhetnek a budapes- I tiek. i ___________________________ „ Napozott, fürdött a baloká- nyi strandon a család. A lete­rített pléden a „cuccok": tás­kák, napolajok, retikülök rá­dió... pérjem és lányom bement a vízbe, — én pedig elnyújtóz­tam a pléden. Eayszer csak ér­zem, hogy a fejem mögé tett retikülömben mintha matatna valaki. Hirtelen hátranyúlok és egy kislány kezét kapom el. Te mit csinálsz itt? — kérdem tőle. A lány megszeppenve hollaat, de kezében egy százas, retikü- löm nyitva . . .” így kezdődik a feljelentés, amelyet a rendőrsé­gen tettek. A folytatása érde­kes: „...Kivettem a lány kezé­ből a százast, jól megszidtam, aztán futni enqedtem. Mit csi­náljak vele, 10—12 év körüli­nek néztem. A százast ismét visszatettem a retikülbe. Ami­kor a strandról hazafelé indul­tunk, nézem a retikülömet, nincs a százas ..." így tűnt el a százas A történet folytatását mór a tettesek, a 12 éves Margit és Ágnes, valamint a 10 éves Éva meséli. Ezt az esetet Margit mondja: „...a néni akkor el­engedett. Később arra gondol­tam, hogy újra megpróbálom a pénzt ellopni, láttam, hogy a százast visszatette a retikülbe. Kifigyeltem, amikor elmentek fürödni, odacsúsztam a plédhez és sikerült a százast ismét el­lopni . . Margit és Éva testvérek, Áq- nes a barátnőjük. A kis trió mindig együtt járt, — a stran­dok nyitása óta a Balokány volt a „játszóterük". Őrizetlenül ha­gyott strand-táskákból lopkod­ták ki az értékeket: pénzt, kar­órát, amit találtak. „Csak úgy sundán-bundán szereztük" — mondja Margit. Aztán megma­gyarázza: a „sundán-bundánt” g úgy érti, hogy looták. Vihoq- va, nevetve mesélték el a töb­bit is. Hármasban jártak —, vittek egy fekete szatyrot is. Sokszor bementek a budai vám­nál lévő ABC-áruházba. Vittek, amit találtak, — amíg meg nem telt a szatyruk. Az egyik biszt­róban pedig a 10 éves Éva a kasszából csent ki egy tízest, amikor a pénztáros egy pilla­natra elment. Meqfogták, de a tízest nem találták nála. „Per­sze, hoay nem találták, mert amikor láttam, hoqy kereshetik nálam, hirtelen lenyeltem . . — mondja. — A három kislány nagyon sok bosszúságot okozott a stran- dolóknak és az ABC-áruházba járó vásárlóknak is — mondják o rendőrségen. — A szülők ma­gatehetetlen emberek, ők is gyámságra szorulnának. A gye­rekeket intézetbe vittük, az ügyes kezű kis tolvajok most már jó helyen vannak. Kabinkulcsot készítettek De „jó helyen" van az a két fiatalember is, akik a Dömör- kaputól Harkányig loptak, fosz­togattak. A harkányi strand ka­binjaihoz kulcsot készítettek . . . Eddiq 26 rendbeli lopás van a rovásukon . . . Nem dolqoztok, hetek óta tolvajlásból éltek. — A strand-lopások „szezo­nális bűncselekmények" — MÁTÉ A FERENCVÁROSÉ Az alábbi fogalmazásban gondosan vigyázok a sajtó­perre. Két okból; részben mert nem tudom az igazságot, -rész­ben mert sejtéseimet akarom közölni, de úgy, hogy ne lás­sanak tényeknek. Komplikált ez, de mit tehetek? A fenti ügyben több cikket olvastam, Hozzávetőleg idézem őket: „Mátét nem adja ki a PMSC", „Máté a Ferencváros­ba akar menni”, „Máté Pécsett marad”, „Elhalasztották a Máté- ügyben a döntést". Közvéleményünk tehát o söté- tenlátás és derűlátás között in­gadozott. Én nem. Én meg voltam győ­ződve, hogy Máté a Ferenc­városé lesz. Hallottam jogi érveket, hogy a PMSC nem jogutód, hogy Máté elmehetett volna a vál­tozáskor, stb. A joggal kapcso­latban nehéz helyzetben vagyok. Ha joggal ijesztgetnek, akkor mindjárt elbizonytalanodok. — Mellesleg a Máté-ügyben én nem tudom, mi az igazság, de őzért az igazság ismeretétől j függetlenül gyanakodtam. I Megszületett tehát a döntés. A döntés jogosságával, méltá­nyosságával kapcsolatban én nem gyanakszom. Hosszú időn keresztül nem is fogok már. Majd akkor kezdem meg a gya­nakvást, ha a bajnokság meg­nyeréséért küzdő SZEOL elszip- kázza a kiesés szempontjából nehéz helyzetben lévő Ferenc­város középcsatárát. Akkor gyanokszom, hogy a vidékiek elnyomják a pestieket. SOK ROSSZ EMBER KICSI HELYEN IS ELFER A közmondás ugyan jó em­bereket zsúfol egy helyre, de hát annyi jó ember, mint amennyi a közmondásban van, úgy sincs. Kedvelt járatomon,' a 30-as buszon történik naponta az alábbi: Vagy üres, vagy nem. Ha tele van, akkor sincs tele, csak úgy látszik. Minden látszat csal, de nem minden csaló látszat. Vegyük a Doktor Sándor utcai megállót. Hátul leszáll há­rom ember, elöl fel akar száll­ni tíz. Ha három ember leszáll és a busz tele van, akkor min­den emberi számítás szerint fel­fér még három. Nem fér. Ugyanúgy tele van, mint előbb. Most megkezdődik az alkudozás. Néhány embernek arrébb kellene mennie, de nem megy. Egyetlen hangos szó sincs, de senki nem mozdul. Véqül valahogy felkerül a tíz ember. Hogy hogyan, őzt nem tudom, senki nem mozdult, de hét emberrel több van a bu­szon, mint előbb. A következő megállónál, a Nevelők Házánál ugyanez az eset, három le, tíz fel. Senki arrébb nem ment, egyetlen hongos szó nem esett, senki senkit meq nem sértett, a busz tele van, elöl nagyon, hátul kicsit. Disztingvált busz. MAGÁNÜGY, KÖZÜGGYÉ AVATVA Mint afféle nem kimondottan fiatal fickó, abban a korban élek, amikor fontos kérdéssé válik a vérnyomás. Szóval meg­állapítottam, hogy a vérnyomá­som jobban nő, mint a fizeté­sem. Szakemberré váltam a Rausedyl, Erposid és más ilyen népszerű dolgok között és hor­Hányszor cserélt gazdát a Margitsziget? Szeptember 15-ével új feje­zet kezdődik a Margitsziget tör­ténetében. Mint ismeretes, úgy szabályozzák a szigeti közle­kedést, hogy a természeti • kin­csekben gazda«- páratlan ér­tékű park elsősorban a főváro­siak pihenését, üdülését szol­gálja. Hasonló korszakváltás — a Fővárosi Levéltár tucatnyi korhű dokumentumai szerint — volt már a sziget történetében. Az előzményekhez tartozik, hoqy a Margitsziget már az Arpád-hózi királyok idejében királyi birtok volt. IV. Béla az akkor Nyulak-szigetének neve­zett szigetet szerzetes, illetve apáca-rendeknek adományozta. A XVIII. század végén II. József feloszlatta a szerzetes-rendeket és a szigetet Sándor Lipót fő­herceg nádornak ajándékozta. Ezután majdnem 120 évig a főhercegi családhoz fűződnek a sziget eseményei. Sándor Lipót halála után öccse, József nádor lesz a sziget birtokosa. Ő a természet-alakította szárazföldet a Dunában parkká varázsoltat- ja. A nádortól 1847-ben legidő­sebb fia, . István főherceg örökli a szigetet, aki 1849. szeptembe­rében elhagyja az országot. Ekkor a Margitszigetet bérbe- adiák. 1867-ben az idősebb Jó­zsef főherceg lesz a sziget tu­lajdonosa, aki megkezdi a pi­henőterület fejlesztését. (A szi­getet hasonló nevű fia örökli majd.) Jóllehet, a Margitsziqetet a fővárosiak a tulaidonos (idősebb József főherceg) engedélyével közkertként használhatták, a múlt század végén napirendre került a sziget köztulajdonba I adása. 1894-ben a főherceg há­rom és féi millió forintért kí­nálta megvételre a fővárosnak, de a törvényhatósági bizottság az aiánlatot elutasította. 1905- ben idősebb József főherceg meghalt, a sziget új tulajdo­nosa hasonló nevű fia lett, aki 1908-ban megegyezett a Köz­munkatanáccsal a sziget eladá­sában. Az állam ekkor felhatalmazta a kormányt a Marqitsziaet meg­vásárlására, s 1909. január 1-én a megbízás alapján a Fővárosi Közmunkák Tanácsa kezelésébe vette a szigetet. A törvény — amely a fővárosfejlesztésről szólt — külön kiemelte, hoqy „. . . az eaész szioet örök idők­re nyilvános kertként tartandó fenn, benne levő nagy értékei­nek kiaknázásával eqyütt”. (A Margitsziget becsült értéke megvétele ideién meqhaladta a tizenegymillió koronát.) A szi­get tu'ajdonosa a telekkönyvi bejegyzés szerint — 23.800 és 23.802 helvraizi szómon — a fő­város közönsége. Az államosítások során a Maraitsziqet kezelése a Fővá­rosi Mo-qitsziget Községi Válla­lat kezébe ment át, amely két év után megszűnt. Azóta lénye­gében a Maraitsziget elsőfokon a XIII. kerületi tanács, másod­fokon pedig a Fővárosi Tanács hatáskörébe tartozik. Érdekesség még, hogy a szi­getnek nemcsak sok gazdája, de sok neve is volt: Nyulak szi­gete, Nádor-sziget, Ür-sziget, Felső-sziqet, Alsó-sziget, Pala­tínus sziget. A Sellyéi Építőipari Szövetkezet felvételre keres kőműves szakmunkásokat és építőipari segédmunkásokat harkányi munkahellyel. Jelentkezés: Sellye, Mező Imre u- 54. Munkaügyi irodán. zászoktam, hogy vérnyomásom magas és a gyógyszer meg le­nyomja. Már amennyire. Ezután már nem törődtem a vérnyo­mással, bevettem a gyógyszert és kész. Tudtam, hogy hg mérik, abból semmi jó nem szárma­zik. Hosszú ideig éltem így bé­kességben, amíg egyszer felug­rottam ' egy orvos barátomhoz gyógyszerért. Ahogy írta a re­ceptet, eszembe jutott: „Mérd meg légy szíves a vérnyomáso­mat” ! Megmérte, azt mondta: — Mi az ördögnek szedsz gyógyszert?! Alacsonyabb nem is lehet. Elgondolkodtam. Tulajdon­képpen mitől is ment fel a vér­nyomásom? Végül rájöttem: 1. A világot nem én váltom meg. 2. A világ nem is váltható meg, 3. Ebbe belenyugodtam, Szóval elhagytam a gyógy­szert, mert rájöttem, hogy mind a három tétel igaz és ez jobb minden raffinált gyógyszernél. így éltem két hónapig. Egyszer elkezdtem kóvályogni, szédültem, gálád közérzetet szedtem össze és most már be­gyulladva elmentem az orvos­hoz. Magas volt a vérnyomásom. Az előbbi filozófia ismereté­ben és minden látszólagos ok nélkül felrohant. Mi az? A világ mégis meg­váltható?! UTAZOM AZ ELSŐ PÉCSI P AN O RAM ABU SZÓN Ez megint az én kedvelt já­ratom, a 30-as. Idők folyamán sokat változott. Most teszi meg a legromantikusabb utat. Fel akarok szállni a dzsámi mögött. Már régóta bizalmat­lan vagyok, mert néhányszor befürödtem, úgy hogy rögtön láttam, hogy nem ott van o megálló. Elmentem hót a Hu­nyadi útra, ott valahol a köze­pe tóján meq is találtam. Fel­szállók és magam is kíváncsi vagyok, hogy mi lesz. Nekiindul, felrohan az Aradi vártanúk út­ján a régi várfal mellett, majd éles kanyart vesz és már azt hinnénk, hogy végigrohan az északi körúton, akkor megkerüli a Barbakánt. itt ismét éles ka­nyart vesz, lerohan a Séta­téren, majd a Kórház téren végigrohan a Doktor Sándor utcán. Pillanatnyilag le van roskodva a Janus Pannonius utca, az Al­kotmány utca. Várom, mikor roskad le a Kórház tér, a Hu­nyadi utca és az Aradi vértanúk utca sarka. — Ha ez bekövet­kezik, amire minden remény megvan, akkor kicsit elfordul a busz a Kulich Gyula utcán, ki­megy a Ledinára, majd meg­kerülve a Kálvária dombot, le­rohan a József Attila utcára és a Petőfi utcán fel, majd a Rókus- dombot körbeszaladva, kiköt a 400 ágyas klinikánál. Ez lesz a legszebb városi járat. FELÉPÜLT A BOLDOGSÁG HAZA Ez itt van a Hunyadi út ele­jén. Szép nevet találtak az es- küdözők házának, mert eddig úgy hívták, hogy a szentségelés háza. Ugyanis hosszú ideig épült és mivel jobbrót-balról el­kerítették a járdát, tehát buzgó hálaima között kellett átugrálni a rohanó autók előtt a túlsó sorra. Mert az ember olyan tökéletlen lény, hoay nem figyel és csak okkor látja meg, hogy bajban van, amikor benne van mór. De most felépült. Szép nevet is adtak neki, már legalább is az újságban. Bár ezt feltűnő gyorsan előlegezték. — Nekem az a javaslatom, hoqy ezt ne írják ki előre. Jobb címnek tar­tanám az „Átmenet háza”-t. Átmenet a boldoqság és a bol- dootalansáq között. Mit lehet tudni? Stőllősy Kalmár« \ monaiaK a renoorsegen. — el­követésüket segíti, hogy sokan őrizetlenül hagviák a füvön, a pléden o különböző értékeket, órákat, pénztárcákat, rádiókat, magnókat. A történtekből jó leszűrni a tanulságot, nehogy a kirándulásról hazafelé indulva kellemetlen legyen a meglepe­tés .. . Pécsett július 26-án éjjel a rendőrség razziaszerűen „körül­nézett”: hol és hogyan hagyják az autótulajdonosok gépjármű­veiket? Mert — különösen a nyári hónapokban — egyre több az autóból és az autóról történt looósok szórna. A ta­pasztalatok — mint mondják — elszomorítóak. A személyautó nyitva, — benne fényképezőgé­pek, ruhák, különböző értékek. Egyikben igazolványokat, okmá­nyokat is találtak — az autó „természetesen" nyitva ... A „razzia” tapaszta'x.ai alapián közel nyolcvan gépjárműtulai- donosnak küld a rendőrség fi­gyelmeztetést, ne hagyják nyit­va éjszaka — de napoal sem — a parkoló autókat! (Csak záró­jelben jegyezzük meg: lapunk-

Next

/
Thumbnails
Contents