Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)
1973-08-04 / 203. szám
1973. augusrtus 4. DUNANTOU NAPLÓ Tanácstagok a községéit Kaposszekcső közérzete Kaposszekcsőn a tanács testületi ülésein is él, „hozzászól" az egész lakosság. A legutóbbi tanácsváiosztásokkor elhangzott 42 közérdekű bejelentés, javaslat is ezt bizonyltja. De a tanácstagok ielölésekor. választásakor is alaposan megfontolták: ki képviselhetné a legjobban a körzet lakóit. Az egyik körzetben például három jelölt is „indult", — azonban az első „fordulóban" egyik sem kapta meg a kellő számú szavazatot. Az egyik jelölt a 84 éves Nagy Béla — tsz--nyugdíjas — volt. „Veterán tanácstag” — mondják a községben és nagy tisztelettel beszélnek róla. Már 1950-től tagja volt a tanácsnak. „Naay feladatot kell abban a körzetben megoldani, — bármennyiré is szeretjük jó munkájáért Béla bácsit, most naay dinamizmusra lesz szükség, — erre talán már nem futia az erejéből” — mondták. Rajta kívül még két jelölt került szóba, aztán pótválasztás döntötte el végüiis a „vitát”, — új tanácstag került a testületbe. E?y utca újjászületett Mi volt az új feladat? Az eddig „sártenger” Kossuth Lajos utca rendbehozatala — társadalmi munkában, A Hazafias Népfront, az új és „régi” tanácstagok alaposan megszervezték a munkát. Június 24-én vasárnap vagy száz ember lapáttal, ásóval elvégezte az utca tereprendezését. Ott volt a termelőszövetkezet is — munkagéppel, fogattal. A közel 700 méteres úton megszűnt a sár, a kátyú. Másutt is „hallatják hangjukat” az új tanácstagok. Tanácsülést tartottak nemrég. Egyik napirendi pontként a tanácsok szervezeti és működési szabályzatának módosítása szerepelt. „Úgy gondoltuk, hogy a tanácstagok ismerik ezt a témát, csak a változásokat keli figyelembe venni, ezek áttanulmányozására pedig elég az a néhány nap, amellyel a tanácsülés előtt a tanácstagok írásban kézhez kapták ezt az anyagot” — mondja a tanácselnök. — A tanácsülésen rátértünk ennek a napirendi pontnak megbeszélésére, azaz csak rátértünk volna, mert felállt Mól nár János új tanácstag és javasolta: mivel 9 új tanácstag van most a testületben, akik az alaprendeletet sem ismerik eléggé, — halasszuk el a vitát, hiszen nagyon lényeges dologról van szó. Adjunk még egykét hetet arra, hogy az új tanácstagok is alaposan megismerhessék a szervezeti és működési szabályzatot.. Igazat kellett adni, _ három hét múlva tű ztük ismét napirendre. Ezzel a példával is csak azt akarón mondani, hogy „nem szótla- nok” a mi tanácstagjaink, ho a közösséget érdeklő kérdések kerülnek megbeszélésre. Nő az építési kedv Van is eredménye a vitáknak, a beleszólásoknak. Ezt bizonyítja az egyik kérdésemre kapott válasz is: „Mivel jellemeznék azt, hogy a község lakói jól érzik itt magukat?" — „Meg kell nézni, hogy az utóbbi években hányán költöztek el a községből” — volt a felelet. Megnéztem, Alig néhányon, —- akik munkahelyükhöz — például Pécshez — akartak közelebb kerülni. Ellenben egyre többen jönnek, ötvenkét új házhelyet alakítottak ki az utóbbi két évben, — mindössze öt maradt beépítetlen. Tágas, világos új családi házak sorakoznak az új negyedben. Az építkezési kedv pedig egyre nő. Most újabb félszáz családi házhelyet kell kialakítani. A másfélezer lakosú Kaposszekcsőn 1971-ben a lakásoknak csak az egyharmada, most pedig közel fele bekapcsolódott a törpevízmű-hálózatba. A lakosság, a tanácstagok a szőlőhegyen új vegyesbolt létesítését sürgették. A napokban a Mó- gocsi ÁFÉSZ több mint félmillióért megépített vegyesboltját a szőlőhegyiek nagy örömére — megnyitották. A ' községhez tartozó Jógának bekötőutat kapott — minden valószínűség szerint 1974 végére itt is új vegyesboltot létesítenek. Bocz István — új tanácstag — a fiatalok művelődési, szórakozási lehetőségeinek továbbfejlesztése érdekében ment egy kis beszélgetésre a tanácsra. Kaposszekcsőn és a hozzá tartozó községekben lévő művelődési otthonok fügnetlenített vezetőt kaptak, — aki lendületesen szervezi a tartalmi munkát. Kaposszekcsőn valamennyi munkaképes ember dolgozik. Megtalálják számításukat a termelőszövetkezetben — 1965- ben 36 forintot, tavaly 100 forintot fizettek egy munkanapra. Számosán a komlói bányákban dolgoznak, de a közeli Dombóvár is munkalehetőséget nyújlt. így aztán érthető a gyarapodásukról „beszélő” statisztika néhány adata: a 460 lakóház mindegyikében rádió szól, — a házak 80 százalékában .e levízió, 140 motorkerékpár, 40 autó... Az OTP és a takarék- szövetkezet betétállománya megközelíti a 3 milliót... A tanácstagok segítsége nélkülöznetet’en A község közérzetét csak javítja az is, hogy a termelőszö vetkezet mind jobban „beszáll” a gondok enyhítésébe. Nemrég buszt vásárolt, amit menetrendszerűen közlekedtet naponta Kaoosszekcső—Csikóstöttös—Jógának között, — a tsz-tagok részére ingyenesen . .. „Mind az új, mind a régi tanácstagjainknak nagy az aktivitása — mondja Zsiga József tanácselnök. — Vitatkoznak, beleszólnak a község életébe és ez nagyon örvendetes, med jönnek az újabb feladatok: a villanyhálózat, járdaépítés, mindhárom községünkben ravatalozó építése, — a további parkosítások . . . Tanácstagjaink segítsége nélkülözhetetlen." G. F. Tranzitkemping épül Szekszárdon Megkezdődött Szekszárdon a 6-os számú főközlekedési út deltája mentén az Idegenforgalmi Hivatal új létesítményének, a Sió kemping első épületeinek alapozása. Az építkezés első szakasza november 30-ón feleződik be; ekkorra kerül tető alá egy 54 személyes motel és négy faház. Jövőre hasonló ütemben folytatják az építést. Amire pedig teljes szépségében tárul elénk az erdős, árnyas, három hektáron elterülő Sió kemping a motelekben és a faházakban 300, a sátorverő-he- lyeken további 200 vendéget fogadhat egyszerre. Rajtuk kívül még sokan pihenhetnek meg a lakókocsik részére kialakítandó táborhelyen. Az építkezésre az idén megközelítően két és negyedmillió forintot költenek. A Sió kemping közelében hajóállomás épül. Onnan indulhatnak majd a sétahajók a Sióra, a Dunára, a felejthetetlen szépségű gemenci erdőségbe. Tolna menve új létesítménye a gépiórműves turisztika szempontjából inén fontosnak ígérkezik. Ez a 6-os számú főközlekedési út mentén az egyetlen tranzit-kemping a jugoszláv határ és a magyar főváros között. Beszélik, hogy... ijesztgetik az embert Minél több őszinte barátot szerezni a pártnak... Nyugdíjasán is pártmunkás (1913-ban született, most vonul nyugdíjba Lipcsik István, a Pécsi Járási Pártbizottság titkára. A 60 esztendőből 27 évet pártmunkával töltött el.) Ismeretségünk régi keletű, ta- I negyvenhétben Alsóregmece lálkozásaink — hosszabb, vagy j község alapszervezetének ala- rövidebb időközökben — több- | kulását segítettem elő, tizenkét tagja volt a pártnak. Egy hónap múva taggyűlésre megyek, este nyolckor harangoznak, mind o tizenketten fölálltak és hol halkan, hol magukban elmondták az esti imát. Ha okkor oda betévedt volna egy „balos" pártszervező, szétverte volna az egész taggyűlést. De hát van más módszer is: a türelmes meggyőzés. Bár ez e nehezebb. tt SZÖV1ERV /* PÉCSI IRODÁJA tervező csoportvezetői munkakörbe ÉPÍTÉSZMÉRNÖKÖT felvesz Jelentkezés Írásban. Pécs, Kossuth tér 8, szám. nyire véletlenszerűek voltak. Ha személye szóbakerült, vastag, fekete szemöldökű, sűrű feketehajú emberként jelent meg előttem. És most — hogy „hivatalból” ülök a szobájában — furcsa módon csak most fedezem fel, hogy a haja szépen kifehéredett. Hát ilyen gyorsan szalad az idő, — felettem . . . Valahol Sárospatak környékén, van egy Tokaj-hegyaljai kis falu, Bodrogolaszi ... — ... Kicsi de nagyon szép falu! — teszi hozzá. — Bizonyos herceg Lányai Elemér birtokához tartozott. Nemcsak a szántó, erdő, szőlő tartozott a hercegi birtokhoz, hanem a vidék népe is. Lipcsik István sorsa-élete is úgy kezdődött, mint egy jólfésült hivatali önéletrajz —, „ . . . Apám cseléd volt, én napszámos már gyermekkoromban . ..”, de ez az életrajzi bevezetés mégsem közhely, mert valóban így kezdődött, s így is volt. — Olvastam Veres Péter,.Pólyamunkások” című müvét. Nagyon ismerhette őket, mert amit megírt, azt csak a pályamunkások tudják. Dolgoztam tizennégy esztendőt a vasúti töltésen, Sátoraljaújhely—Miskolc közötti vonalon. Legszebb fiatal évei kötődnek a pályamunkások világához: végtelen sínpárakhoz, csákányhoz, olajos talpfákhoz, elő- munkások vezényszavához, vaskos tréfákhoz, a krampácsolás ritmusos zenéjéhez . . . mert ze- ne ez — azt mondja — zene, csak nem mindenki érti meg. Sokat lehetne mesélni a „vasúti-munka" — talán legnehezebb — világáról, ahol férfivá érett Lipcsik István is s talán éppen ezért időzik többet ezeknél az éveknél. — Már két esztendeje tagja voltam a pártnak, amikor negyvenhétben az MKP Sátoraljaújhelyi Járási Bizottságának titkárává neveztek ki. Mai viszonyokhoz mérten akkor ez eléggé nehéz tisztség volt, hiszen tulajdonképpen minden különösebb mozgalmi tapasztalat nélkül kerültem felelősségteljes munkakörbe. Aczél elvtárs — aki akkor a Megyei Pártbizottság titkára volt ott — azt mondta: „Nem lesz más dolgod, csak minél több őszinte barátot szerezni a pártnak!" A régi mozgalmi emberek tudják igazán, mit jelentett pártmunkásnak lenni a kezdeti években. Mondok egy példát. Még Az ötvenes évek első felébe« Tolna megyében dolgozik a Megyei Pártbizottságon, később Pécsre kerül, a Járási Pártbizottsághoz. — A huszonhét év pórtmun- kából melyik volt a nehéz időszak? — A kezdeti évek . . . aztán az ellenforradalmi, időszak — akkor sokan beléptünk a karhatalomba és ott szolgáltunk, amíg szükség volt ránk — de eléggé felejthetetlenek voltak a tsz-szervezés hónapjai is. Két vagy három hete a Pécsi Járási Hivatal vezetőjével. Bruck Józseffel kimentünk Dunaszekcső- re. A termelőszövetkezetben összetalálkoztam Kovács Istvánnal, mindjárt megismertük egymást. Nagytekintélyű, de konokfejű ember volt ez a Kovács Pista, ötvenkilencben napokon ót győzködtem vele, lépjen be a szövetkezetbe, tudtam, hozza magával a többit is. Egyszer aztán meghívott a lakására, azt mondja, rendben van Lipcsik elvtórs, mától kezdve tagja vagyok a szövetkezetnek, de engedje meg, hogy elhúzzam a nótámat. . . Előveszi a hegedűjét — meglepően szépen játszott — azt húzta, hogy: „Nincs cserepes tanyám, Se szűröm, sem ruhám . . .” Olyan keservesen húzta, majdnem én is sírvafakadtam. MindenesetFe I azért a belépési nyilatkozatot odacsúsztattam eléje az asztalra ... A pécsi járás községeihez még több emlék fűz. Kökény, Szalónta, Pogány . . . nagyon nehéz terület volt o tsz-szervezés idején. — De az a szép az egészben, hogy ma már — ha arra járok és beszélek a régi „nehéz emberekkel”, vagy kihagy az emlékezetük, vagy bevallják, „Jha, ha akkor tudtuk volna, hogy ilyen életünk lesz...!” — Mi lesz most, hogy nyugdíjba vonul? — Most lesz négy esztendeje, hogy az első titkár. Gyenis Pali mondta nekem, vehetnék egy néhány négyszögölnyi kis kertet, vagy szőlőt, ha nyugdíjba mész, úgysem tudsz otthon megmaradni . . . Mit tesz isten, megvettem és most őszszel, ahogy kezdem a nyugdíjéveket-, már először fordul termőre a szőlőm. Egyébként pedig a pártbizottságnak tagja maradok, továbbra is pártmun- kót végzek. — „Útravalóként” mit mondana az utódoknak, a fiatalabbaknak? — Azt, amit én kaptam annakidején Aczél Györgytől, úszta Gyulától: szüntelenül, mindig, ma is, holnap is meggyőzni az embereket a párt politikájáról. Rab Ferenc Mind gyakrabban hallani méltatlankodó panaszokat amiatt, hogy intézményesen ijesztgetik az embereket. Az ezzel vádoltak között szerepel a sajtó. a rádió és a televízió, tehát a három legfontosabb — divatosan szólva — tömegkommunikációs fórum. S hogy mivel ijesztgetik az olvasót, hallgatót, nézőt? Vérfagyasztó közlekedési balesetekkel, amelyeket leírnak, elmondanak, megmutatnak. Ez a jelek szerint többeknek nem tetszik. A minap is egy társaságban, ahol tekintélyes, különféle értelmiségi munkakörben dolgozók beszélgettek a világ folyásáról, dühödt kirohanásokat hallgattam végig ez ügyben. A jelenlévők azt állították, hooy nem von iák uayan kétségbe az újságírók, riporterek jószándékát, de meggondolatlanul hadakoznak a köz- ’ekedési balesetek ellen, s ez éppen az ellenkező hatást vált- ia ki. A rémdrámák ismeretében az emberek félni fognuk az autóktól. Ha beülnek a kocsijukba, akaratlanul is eszükbe jutnak a karambolok, amelyekről olvastak, hallottak, idegesebben fognak vezetni, s a következmény nem kevesebb, hanem több baleset lesz. A társaság tagjai különösen a televíziót hibáztatták, amely hétvégenként újra és újra elriasztó példákkal ijesztgeti a víkendre készülő autósokat, ahelyett, hogy megnyugtatná őket. Valaki gúnyoson javasolta is, hogy talán vezessenek be úgynevezett fekete totót, amelyben a televízió nézői tippelhetnének a közlekedés szombatvasárnapi halálos áldozatainak számára. Elgondolkoztatott az indulatoknak ez a heves kitörése, amelyet nem először és minden bizonnyal nem is utoljára tapasztaltam különböző embereknél. Ha sokan mondják ugyanazt, arra feltétlenül oda kell figyelni, de vajon igazuk van-e azoknak, akik ijesztgetésnek minősítik a közlekedési balesetek emlegetését? Ebben egyáltalán nem vagyok biztos, hiszen ilyen alapon rémítgetés- nek fogható fel a lopásokról, betörésekről, gyilkosságokról, j erőszakos bűncselekményekről szóló valamennyi rendőrségi tudósítás is, nem szólva a társadalmi élet egyes visszáságairól. Ezeket mind el kellene hallgatni és akkor egycsapásra megnyugodna a közvélemény? Nem hiszem, mert régi tanulság, hogy amiről nem beszelnek, az attól még létezik, a kedvezőtlen jelenségekre az I agyonhallgatás nem orvosság. | Engem személy szerint nem annyira a súlyos közlekedési balesetekről szóló közlemények ! idegesítenek, hanem a súlyos közlekedési balesetek. Mert a i közlemény, a baleseti krónika j nem ok, hanem okozat, csupán regisztrálása a sajnálatos ka- I rombolnak. S ha olykor nem a legjobb érzésekkel ülök be a kocsiba, akkor annak semmiképpen a sajtó, a rádió, vagy a televízió az oka, hanem a közutakon száguldó sok ámok- futó, akikkel találkozni kész szerencsétlenség. A múltkor | úgy hozta a sors, hogy a dél- 1 előtti órákban a szentendrei úton jöttem Pest felé, mellettem végeérhetetlen kocsisor igyekezvén az ellenkező irányba, a Dunakanyar felé, csúcs- forgalom lévén meglehetősen lassú tempóban. Egyszeresek elhűlve veszem észre, hogy a békés karaván mellett veszett iramban közeledik egy FIAT, szembe velem, minthoay nem talált helyet a visszasoroláshoz, annvira szoros eavmásutónban lőttek a kocsik. Mit tehettem volna? Amennyire tudtam, lehúzódtam az útról, fél kocsival már a heoehupás szántóföldön zétykölődtem, amikor sebesséaének csökkentése nélkül elzúqott mellettem a szabálytalan előzés iskolapéldáiét bemutató autós gengszter, fiatal f°rfi, ifiú hölggyel az oldalán. Annyira pillanatok alatt törtónt az eaész. s annyira elfoglalt saiát biztonsáaom lehetőség szerinti megőrzése, hogy nem tudtam megjegyezni a rendszámát, örültem, hogy élek. Melvik autós ne tudna tucatszám mesélni hasonló történeteket? Kivéve azokat, akik már örökre elnémultak, mert bár ők szabályosan vezettek az országúton, de valameivik szembejövő szabálytalanul előzött és telibetalálta a vétlen jármű vezetőjét és utasait, mint ez legutóbb egy csehszlovák' turista-családdal történt. Az ilyen tragikus karambolok tanulságait rendszerint úgy foglalják össze, hogy javítani kell a közlekedési morált. Holott korántsem csak erről van szó. A volán mögött tanúsított qát- lástala(n törtetés az esetek túlnyomó többségében olyan szemléletet tükröz, amely az élet más területén is meqnyi1- vánul az illetők magatartásában. Ezért én, ha hatóság volnék, a különösen durva, erőszakos szabálysértéseknél nemcsak a KRESZ-t firtatnám, ha- ■ nem azt is, hogy az illető mied viselkedik tűrhetetlenül a forgalomban, milyen ember egyébként kocsi nélkül, a munkahelyén, az’ emberek közötti i<ap- csolatban. S ha bebizonyosodik, Őmi alapos okkal feltételezhető, akkor az ilyen emberektől nemcsak a jogosítványukat venném el, hanem azon lennék, hogy ne legyen lehetőségük másfajta vezetésre, ügyeskedésre, vagy mások rovására történő érvényesülésre sem. S az a gyanúm, hogy ez esetben ugrásszerűen megjavulna a közlekedési morál is. Árkus József Hídépítő Vállalat pécsi építésvezetősége FELVESZ: ÁCSOKAT, VASBETONSZERELŐKET, SEGÉDMUNKÁSOKAT, Jelentkezni lehet: BOLGÁR NÉPHADSEREG ÚTJA 77. SZÁM ALATT. Kilencvenhat lakást énitenek Sásdon, ebből ötvenhat lakás tanácsi és neawen OTP-akciós. A la- kasok egyik részét a tervek szerint a jövő év első felében adják át.
