Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)

1973-08-25 / 223. szám

1973. augusztus 23. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Pártszervezés — pártirányítás ..Státusszimbólum'' vagy lakodalmi szokás? Első számú segítők A taggyűléseken vagy vezetőségi üléseken elhangzó értékelé­sek többnyire általánosságban elemzik az egyes tömegszerveze­tek és mozgalmak munkáját. Csak ritkán vagy egyáltalán nem térnek ki viszont az ott dolgozó kommunisták munkájának minő­sítésére. Holott ez adna igazán lendületet, segítséget. Az élet kővete'ménye A tőmegszervezetek ugyanis nem egyszerűen végrehajtói, közvetítői a párt politikájának, hanem önálló tevékenységet folytatva, segítik felszínre hozni a különböző ellentmondásokat, megoldásokat adnak, kezdemé­nyeznek, jelzik a tapasztalt je­lenségeket a pártnak. Ezzel egy­úttal kifejezik és védelmezik a soraikban található dolgozók érdekeit, igényeit. ,Másrészt a tömegszervezetek és mozgalmak a párt számára bizonyos érte­lemben harci területet is jelen­tenek, mivel tagjaik, tömegeik megnyerése újra és újra szük­séges. Ezért a párttagok által a tömegszervezetekben végzett mindennapos munka az élet követelménye. A tömegszervezetek tagjai felkészültségben, politikai és élettapasztalatokban, aktivitás­ban, áldozatvállalásban termé­szetszerűen különböznek egy­mástól. Pártonkívüli tagjaik nem minden kérdést ítélnek meg ugyanúgy, nem minden esetben foglalnak állást ugyanoly mó­don, mint a kommunisták. Ez Természetes és nyilvánvaló. Eb­ből következik, hogy tevékeny­ségüket, állásfoglalásaikat a pártszervezetek nem ítélhetik meg a párton belüli normák, követelmények szerint. Az egy­séges nézet és az egységes cse­lekvés itt minden esetben csak a kommunisták folyamatos meg­győző munkájának, politikai és ideológiai tevékenységének ha­tására alakulhat ki. S erre mind a teendők meghatározásakor, mind a végzett munka értékelé­sekor a pártszervezeteknek meg­felelő gondot kell fordítaniuk, hiszen a tőmegszervezetek párt­irányításának ez az egyik leg­fontosabb eleme. nek érvényre juttatása az ott dolgozó kommunisták számára fontos kötelesség. A pártszerve­zetek számára is szükséges, hogy megismerkedjenek a tö­megszervezetek elgondolásaival, irányelveivel, döntéseivel, mert enélkül a pártirányítás egyolda­lú marad. Az egyoldalúság azonban az ellenkező végletben is jelent­kezhet. Az utóbbi időben szá- | mos párta la pszervezet a terü­letén működő lömegszervezetet, mozgalmat valamiféle „melléje rendelt” szervként fogja fel. Ügy vélik, hogy annak irányítá­sáért minden vonatkozásban az illető tömegszervezet vagy moz­galom felsőbb szerve felelős, s maguktól minden ilyen felada­tot elhárítanak. Ahol így gon­dolkoznak, ott nem értik azt az elvet, hogy a pártirányítás alap­vetően az azonos szintű párt­szerv feladata. A helyi politikai irányításért tehát az adott terü­leten tevékenykedő pártszerve­zet felelős. Az irányítás nem lehet me­chanikus, mivel a tömegszerve­zetek között a feladat és a funkció tekintetében sok kü­lönbség van. Kell is, hogy le­gyen, mivel mindegyikük vala­milyen sajátos feladatkör ellá­tására jött létre. Egy azonosság természetesen van közöttük, s ez a párt politikájának elfoga­dása és vállalása. Ezt azonban az emberek más-más csoportjai vagy rétegei körében, a meg­felelő eszközökkel képviselik és valósítják meg. Ez természetesen azt is jelen­ti, hogy nem elégséges általá­ban igényelni segítségüket a pártszervezet által hozott hatá­rozatok megvalósításához, ha­nem arra kell törekedni, hogy „testre szabott” feladatokat kapjanak, amelyek egybevág- | nak jellegükkel, tevékenységi körükkel. Alkalmazkodni kell te­hát az adott tömegszervezet vagy mozgalom szervezeti for­máihoz, alapszabályához, mun­kamódszereinek sajátosságai­hoz. a tagság összetételéhez, érdeklődési köréhez stb. Az al­kalmazkodás természetesen nem jelenthet politikai vagy világ­nézeti engedményeket. Elsősor­ban arról van szó, hogy nem szabad mechanikusan átvenni és alkalmazni ezekben a szer­vezetekben a párt szervezeti el­veit és munkamódszereit. Tervezés és összehanaolás A pártszervekre hárul a tö- meqszervezetek és tömeamoz- qalmak tevékenységének össze­hangolása is. Gondoskodni kell arról, hogy a tőmegszervezetek tevékenysége kapcsolódiék az adott időszak leofontosobb oo- litikai feladataihoz. Másrészt munkáiukban ne leqyen feles­leges párhuzamossáa, ismétlő­dés. Az összehangolást leajobb a munka tervezésekor, illetve a fontosabb akciók kidolaozóso- kor elvéaezni, mert ezzel mind- iórt eleiét lehet venni az átfe­déseknek. Nincs arra szükség, hogy uqyanazok az emberek uayanazt a témát háromszor- néayszer tárayalják meq, más- más testületben. Ez nem teszi iobbó, hatékonyabbá a párt vezető szerepét, a tömegszerve­zetek pártirányítását. A pártszervezeteknek első számú segítői a tömeoszerveze- tek és mozgalmak. Olyan ter­mészetes szövetségesek, ame­lyek minden szinten részt vesz­nek n polibkn kialakításában, a kérdések eldöntésében, a hatá­rozatok megvalósításában. A helves alapon történő pórtirá- nv'tás az egyik fő feltétele an­nak. hoay e szerepüket minél iobban betöltsék, s ezáltal még hatékonyabban érvényesüljön a párt vezető szerepe. Dr. Szabó Imre az MSZMP KB alosztályvezetője Politikai felelősség A tömegszervezetek és moz­galmak önállóak, a demokrati­kus centralizmus elve alapján épülnek fel, tevékenységükben realizálva a párt politikáját. En­pécsi építésvezetősége FELVESZ: ÁCSOKAT, VASBETONSZERELŐKET, SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezni lehet: BOLGÁR NÉPHADSEREG ÜTJA 77. SZÁM ALATT. Termelésirányításban jártas gépésztechnikus! felveszünk Ajánlatokat: „Szervezett termelés" jeligére a Sallai u. hirdetőbe kérjük leadni. Női segédmunkásokat alkalmaz o PÉCSI BŐRGYÁR Heti 40 órás munkarend. Ufód híján minek a titok? Riport-forgácsok egy kádármesterről Ta totata tata, ta tatata tata, ta tatata tata ... Kádár- ritmus. Monoton dobszó két ka­lapácsra egy fém-abroncsra és egy készülő hordóra. Minden negyed végén jobban és jobban a hordóra feszül a pánt, szo­ros, egy életre tartó ölelkezés­re kényszeríti őket a mester, Magyar József. Mostanában mind gyakrab­ban Hallatszik ez a tiszta csen­gésű ritmus a diófa alól. Köze­leg a szüret ideje. * Bizonyságul az orrára csúsz­tatja a szemüveget. — Nézze csak meg akárme­lyik kádármestert. Mindegyik­nek dús a szemöldöke, erős a szakálla. A kádár ha dolgozik, sohasem borotválatlan: lekapná a láng a szőrt. Ezért mindig borotválkozunk, a szemöldö­künk meg mindig megég, dú- sabb nö helyette. A hordóban rakjuk a tüzet, úgy hajlítjuk a dongát. Akkora lángban nyúlkál az ember, hogy aki csak látja az is sziszeg ... * Hogy egy iparos ennyire el­bújjon a világtól! Bagód felé visz az út, azután egy dűlőn balra, majd a kukoricásba búj­tat bennünket a gyalogösvény. Hirtelen elénk áll a ház. Cég­tábla nincs rajta, de a száradó fa-máglyák, és a műhely felől a gyalú sercegése elárulja, hogy jó nyomon járunk. Hiva­talosan Pécs I. kerület. Homok­tető 3. szám, — de a postás elkerüli, és a legközelebbi bolt­ba is csak távolsági autóbusz- jeggyel jutnak be a „városla­kók”. Kárpótlás: a csend, a ki­látás, ar árnyas fák és saját kútból húzott ivóvíz. — Milyen fát használ? — Tölgyet. Az a legjobb. Eperfából is lehet hordót csi­| nálni, de a tölgy az igazi ■ •• — Milyen a jó hordó? — Milyen? Na jöjjön! A kamrában, a műhely mel­lett tömzsi kis hordó, simogatni- valóan kecses, fafényű, erő szunnyad benne. — Ilyen. Erre a mesterek is azt mondták: „remek munka". Ök mondták. A jó hordó olyan mintha egyből lenne kifaragva. Szinte egymásba olvadnék, el­tűnnek a dongák... * Az újbóli iparengedélyhez, 1958-ban eqy hosszú vörös sző­nyegen és sok-sok lépcsőn ót vezetett az út. A sörgyárban dolgozott, a tanácstól nógatták váltson már ipart, kellene egy jó kádár az első kerületbe. A sörgyárból alig-alig engedték, az ipart meg se nem adták, se nem utasították vissza. Fél évig ment a huzavona ... A hosszú vörös szőnyeq a sok-sok lépcsövei a miniszterhez vezetett. Magyar József kádár­mester azóta önálló iparos Pé­csett oz.l. kerületben. * A műhelytől tíz lépés és ott vagyunk a „mesterség csírájá­nál”. Mert úgy© ha szőlő nem lenne... — Gazdálkodók is a műhely mellett. Mikor mit kíván a mun­ka. Olykor a gyalu, olykor meg a kapa. Ezt a szőlőt itt meg lehet nézni ... — Szereti a hordóba valót? — Megiszom én. Munka után úoy estefelé, főleg a jó vörös­bort. I Változások és hagyományok a mai falu életében Ezen a héten, mint tudat- ! tűk, Pécsett zajlik a II. or­szágos szociológiai konfe­rencia. A programban több társtudomány-ág (pl. nép­rajz) képviselője is szerepel. „Társadalmunk mai vidéki ré­tegzettségénél, kultúrájánál a néprajzi csoportok sajátos ér­tékrendje és polgárosultsága számottevő tényező. E népcso­portok történelmi múltja, egy­kori — részeiben ma is élő — hagyományos paraszti kultúrája főbbé-kevésbé ma is befolyá­solja tagjainak minden dönté­sét és választását. Modern tár­sadalomvizsgálatot, különösen falun, néprajz nélkül végezni nem lehet" —, mondotta a napokban a pécsi szociológiai konferencián megtartott elő­adásában dr. Andrásfalvy Ber­talan néprajzkutató, az MTA Dunántúli Tudományos Intéze­tének tudományos kutatója. Előadása baranyai és tolnai kutatások alapján a polgáro­sodásnak a nemzetiségi viszo­nyokra gyakorolt hatásairól szólt, a Délkelet-Dunántúl föld­rajzi térségében. Mint ismert, ezen a vidéken, így megyénk­ben is magyarok és különböző nemzetiségi népcsoportok élnek egymás mellett. A múlt század második felében kibontakozó, végbemenő és bizonyos hullá- ) maiban századunk derekáig is | eltartó polgárosodás alapos változásokat hozott a’ hagyo­mányos paraszti közösségek­ben. Ezek a változások a külön­böző magyar és nemzetiségi népcsoportok közegében, azok gazdasági és társadalmi viszo­nyaiban, szokásaiban, életmód­jában, viseletében, erkölcsi nor­máiban stb., más-más módon jelentkeztek. Következésül ha­tásai az iparosodás-városiaso­dás mai szakaszában is eltérő módon mutatkoznak meg és a mai falu valóságában is kita- pinthatóak. Dr. Andrásfalvy Bertalant arra kértük, hogy a két megyében végzett kutatásai — A vásárba vittem a hordó­kat, fénylett mindegyik, meg le­hetett nézni. Azt mondja nekem egy öreg mester, akit nagyon szerettem: „szép munkát csi­nálsz, nagyon szépet. Én is tu­dok jó hordót csinálni, meg­öregedtem o mesterségbe, de műanyagot fiam, azt soha nem használtam". Most már elárul­hatom a titkot, úgy sem lesz utódom, minek őrizzem: nem műanyaq bevonat volt azokon a hordókon, hanem tudja mitől fénylettek olyan szépen? Egy marék tölgyfaforgácstól. Minél keményebb forgáccsal dörzsöli az ember, annál ragyogóbb fényt kap. Ez az én titkom, ez a marék forgács ... * Zala megyéből jött, 1932-ben kezdte a szakmát. Baranyában , senki sem ismerte, vásárokra vit- | te a hordóit. Azután egyszer I csak jöttek maguktól a szőlős- [ gazdák. Híre ment, hogy m i alapján körvonalazza ezeknek a hatásoknak néhány jellegze­tességét: — Mindenekelőtt néhány szót az itt élő népcsoportok elkülö­nülésének — egy-egy népcso­port egységbe tartozásának — érzékelhető jegyeiről, a nyelven (nyelvjáráson) kívül. Ezek: a vallás, a népviselet, a házas­sági kapcsolatok területe, a csoport sajátos öntudata (tu­datossága) és a polgárosodás foka, mikéntje. A falu polgáro- sulása, a hagyományos parasz­ti kultúra felbomlása meglehe­tősen bonyolult történeti folya­mat Európa-szerte. S ahhoz, hogy hatását lemérhessük itt, a Dél-Dunántúl különböző nép­rajzi csoportjain, mindenek­előtt a népcsoportok rendkívül eltérő történeti múltját kell hangsúlyoznunk. — A legnagyobb különbsé­gek nyilván a különböző nyel­vű népcsoportok között vannak. Az egy nyelvet beszélő (pl. itt német, délszláv) nemzetiségen belül rendszerint az értékren­dek nem térnek el annyira és nem is minden esetben. Külö­nösen ha távolabbról, más tör­téneti, gazdasági környezetből idesodródott népcsoportról van szó. A házassági kapcsolatok ezt is megvilágítják. Például a Felvidékről áttelepített magya­rok — éppen a polgárosodás magasabb mértéke miatt — nehezen házasodtak össze a Bukovinából idekerült széke­lyekkel. Sokkal előbb került sor a székelyek és az ittmaradt né­metek összeházasodására. Ez persze nem egyszerűsíthető le szorosan csak a gazdálkodás eltérő hagyományaira. A buko­vinai Andrásfalváról idekerültek nagy része éppen úgy zöldség- termesztő volt, mint sokan a felvidékiek közül. Ami a buko­vinai zöldségtermelőket a kis­alföldiektől megkülönböztette, az a más műveltségre, ezen belül a polgórosultság más fo­kára vezethető vissza. — ön előadásában mai Magyar jó hordókat csinál, és vitték még Somogyba is. Nincs azokon jel, név vagy ilyesmi, de az öreg gazdák ránéztire megmondják: „ez a Magyar munkája”. — Bánt engem az ipar be­csülete. Kinézek a vásárokra, hát látok olyan munkákat, hogy szégyellem a mesterségem. Nem lenne szabad engedni. * — Hej, ha a fiaim is itt dol­goznának, mekkora műhely len­ne itt! Kinevettek, art mondták könnyebb munkával is lehet pénzt keresni. Hót lehet. , . Mind a kettő mozdonyvezető lett. Nekem még gyenge két évem van a nyugdíjig, aztán .. . Azért csinálok még egy új gar­nitúra szerszámot. Ezeket is én csináltam, elnyűttem már. Jó lenne ha az újakat is el tud­nám nyüni . ., — D, Kónya — szóval: „presztízzsel terhelt stá­tus-szimbólumoknak" nevezte a termelékenység alacsony szintjén levő földművelő pa­rasztság jövedelmének bizonyos felhasználási formáit: pl. költ­séges lakodalmak, drága vise­let stb., amelyek „irröcionális demonstrációk", de ugyanakkoi nemcsak bizonyos anyagi szint vagy lehetőség látszatát, hanem egy egészen különálló művelt­séget (többek közt a nemzeti­séget is) demonstrálni hivatot­tak. Érdekelne, hogy az „irra­cionális" jelző itt valóban ész- szerűtlent jelent-e, s hozzákap­csolódva még valami: Ugyanez a jelenség múltba tekintő, régi, hagyományos értékrendhez va­ló ragaszkodás formájában a mai faluban sem ritka. A mű­velődési házakban zajló „száz­házas lakodalmakra" gondolok, amelyeknek valóban van vala­mi státus-szimbólum jelleaük, többnyire telik is rá a szülők­nek. (Ám csak elvétve találko­zik az érdekeltek, a fiatalabb generáció egyetértésével.) Va­jon valami naiv „kivagyiság" vagy pedig értelmetlen „rongy­rázás" ez a szokás a mai falu­ban? És vajon a mai gazda­sági és társadalmi viszonyok között is erőteljesen tartja-e hadállásait, vagy a városiaso­dás tudati hatásai erősebbnek bizonyulnak a jövőben? Ezen­kívül: demonstrálni hivatottak-e ma e külsőségek a népcsoport sajátos (pl. nemzetiségi) mű­veltségét, azaz vannak-e ma is ilyen funkciói? — Előadásomat épp úgy, mint kutatómunkámat, igyek­szem a tények és összefüggé­sek tárgyilagos bemutatásával tartani, végezni, ezért az irra­cionális szónak nincs értékelő, lebecsülő, elítélő jelentése gon­dolatmenetemben. A naiv, ér­telmetlen rongyrázás kifejeié- sek értékítéletre mutatnak, omit én elkerülök. Ezeknek lakodalmaknak van szerepük 7j rendező család, egyének, kö­zösség számára. Itt is hozzá kell tennem, hogy a mai száz­házas lakodalmak nem terhelik meg annyira viszonylag a ren­dezőket, mint annak idején. A lakodalom egy eltűnő hagyo­mányos paraszti műveltség utol­só, vagy még szereppel bíró megmutatás! lehetősége: a ha­gyományosan rendezett, sza­bályozott együttszórakozós ta­lán utolsó formája. — Igen, de a fesztiválok la- kodalmasai színpadra termeti produkciók. Vajon mi és meny­nyi lehet mögöttük a még ma is élő valóság a falun? — A lakodalom, ahogyan ré­gen, ma is az öregek szokásai­hoz igazodik, mert ez az egyet­len alkalom, ahol az idősebbek is nagyobb társaságban, játé­kos szokások keretében iaazán kedvükre mulathatnak. Különö­sen az asszonyoknak jelént ez ritka alkalmat, akiknek más ha­sonló, — mint a férfiaknak a pincézés, kocsmázás — nem adódik. Nem csoda, hogy hete­ken ót készülnek rá. A lakoda­lom tehát a fiatalokért, de nem elsősorban a fiataloknak van... Beszélgetésünket végighall­gatta ifj. Lele József néprajzi gyűjtő, a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársa. Saját te­rületéről érdekes adalékot fű­zött az elmondottakhoz: — A Szeged melletti Tápén például annyiban változott a szokás, hogy nincs vőfényes hí- vogatás”: kipostázzák a meg­hívót, de a lakodalmak néDÍ szokásrendje megmaradt olyan­nak, mint 50 évvel ezelőtt. Igen, akkor is ha a tápéi szülők dip­lomás, értelmiségi gyereke jön haza, meghózasodni, férjhez- menni. Dr. Andrásfalvy Bertalan: — Moldovában (Szovjetunió) évtizedek óta nincs népi vise­let. Mégis, a falusi lakodalom hogyomónyos külsőségek mel­lett zajlik le. Egy primér ősi emberi vonás keres itt magá­nak utat: nosztalgia egy régi közösségi eqyüttszórakozás után. Hasonló példák a mi tájunkon is találhatóak, tudunk délszláv lakodalmakról is, tehát ezeknek a hagyományos lakodalmi szo­kásoknak, külsőségeknek — he­lyenként — van ma is különálló műveltséget jelző és megtartó funkciójuk ... W. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents