Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)
1973-08-22 / 220. szám
6 DUNÁMTÓL! NAPLÓ 1973. augusztus 22. OGAZDASÄGIE Egy vizsgálat tapasztalatai Hogyan is állunk a befejezetlen beruházásokkal? Nem öröm, hogy egyre több beruházás áll befejezetlenül, pénzt és eszközöket köt le feleslegesen. Az meg egyenesen o gazdasági tisztánlátást zavarja, amikor a befejezetlen állomány egy részét — helytelenül — csak azért tartják nyilván ilyen címen, mert így költségektől szabadulhatnak meg. Szerzőnk, a Bevételi Főigazgatóság pécsi területi igazgatóságának ipari osztályvezetője, egy reprezentatív felmérés tapasztalatai alapján elemzi a baranyai helyzetet. A befejezetlen beruházások állománya országosan egy év alatt — 1971-ről 1972-re — több mint 10 milliárd forinttal növekedett, és a múlt év végén túlhaladta a 80 milliárd forintot. Ez a minden vonatkozásában kedvezőtlennek ítélendő jelenség Dél-Dunántúl négy megyéjében — Baranyában, Tolnában, Somogybán és Zalában — működő vállalatoknál és szövetkezeteknél méq az országos átlagnál is rosszabb. Amíg az országos növekedés 1971-ről 1972- re 15 százalékos, Dél-Dunántúl négy megyéjében 36 százalékos! Bevételi igazgatóságunk a témát az elmúlt félévben nyolc gazdálkodó egységnél vizsgálta, s figyelemre méltó megállapításokat tett. Előkészítés nélküli indítások A vizsgálódások során elsősorban arról kívántunk meggyőződni, hogy a jelentős pénzeket lekötő befejezetlen beruházásokból mekkora az a rész, amely terv szerintinek minősíthető, s milyen arányt képviselnek a határidőre be nem fejezett, illetve a szünetelő, a leállított, s főként a jogszabály ellenesen nyilvántartott beruházások. Mindjárt le kell szögeznünk, az egyértelmű minősítés sokszor nehéz feladat, vagy egyáltalán nem is lehetséges. Például a siófoki Kőolajvezeték Vállalatnál — ez a vállalat beruházó és egyben kivitelező is — többször sok százmilliós beruházások komplett előkészítés nélkül indulnak be. Ez esetben a terv- szerűségről természetesen nem beszélhetünk, a tervek hiányában a minősítésnek nincsenek meg az előfeltételei. A terv szerint befejezett és késedelmesen lebonyolított beruházások aránya tehát külön- ói'óan, reálisan, sokszor nem értékelhető. Megállapításaink szerint ez a vizsgált vállalatoknál az év végén megközelítőleg 86 százalékot tett ki. Ugyanakkor a vizsgált befejezetlen beruházásoknak csak mintegy 1,5 százaléka a szünetelő és leállított beruházás. Az állománynak ez a része tehát nem minősíthető jelentősnek. Mégis, szólnunk kell például a Baranya menyei Építőanyagipari Vál. la lat kőbánya beruházásáról, amely több mint 7 millió forintba került, s a befejezés a területfelhasználási engedély hiánya miatt késett. Többek között azért, mert az engedélyezés kérdésében az első- és másodfokú szervek között illetékességi vita támadt. Szabályfa'an elszámolások Figyelemre méltó, hogy a vizsgált vállalatoknál a befejezetlen beruházások állományának több mint 10 százaléka a szabálytalan elszámolások miatt jelentkezett. A vizsgált közel háromnegyed milliárd forint értékből 90 millió forint volt az a befe'ezetlen állomány, amely a szabálytalan elszámolásból adódott, Ez az arány nagyon elgondolkoztató. Természetesen a nyolc vállalatnál szerzett tapasz, tálatokból általános érvényű következtetést levonni nem lehet. Az a tény azonban, hoqy a megvizsgált gazdálkodó eqysé- gek felénél találtak szabálytalan elszámolásokat, valamint az, hogy a szabálytalanul kimutatott beruházási állomány viszonylag magas arányt képvisel, felhívja a figyelmet: a gazdálkodó egységek mérlegeiben ilyen címen kimutatott eszköz- állomány realitását csak fenntartásokkal szabad értékelni. Ha a vizsgált vállalatoknál fennálló szabálytalan elszámolások arányai országos szinten is azonosak lennének, úgy a 80 milliárd forintban kimutatott befejezetlen beruházási állomány a valóságban csak 70 milliárdot tenne ki. A különbség minden vonatkozásában jelentős. De lássuk, miből adódnak a szabálytalanságok? Elég bő a választék. Gyakori például, hogy már a működő, üzembehelyezett állóeszközöket is befejezetlennek mutatnak ki. Más esetekben vásárolt és saját termelésű készleteket tartanak nyilván beruházásként. Elég qyakori az is, hogy évek óta selejtezésre váró tételeket tartanak állományban, természetesen az eredeti, könyv szerinti értékben. Akadnak más, jellemzőnek mondható példák is. A Baranya megyei Építőanyagipari Vállalat a külföldi gépvásárláshoz szüksége, letétet tartotta nyilván beruházásként, közel 12 millió forintos értékben. A Pécsi Építőipari Szövetkezetnél befejezetlen saját termelést nyilvánítottak beruházásnak, 2 millió forint értékben. Ugyanez a már említett siófoki Kőolajvezeték Vállalatnál 10 millió forintot tett ki, továbbá 40 millió forint értékű beruházási anyagot beruházásként tüntettek fel. A Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat húsznál is több tervdokumentációt (értékük 3 millió forint) szerepeltet beruházásai között, amelyekről már évekkel ezelőtt eldöntötték, hogy a kivitelezés végleg elmorad. S ami mögötte van A fenti esetekkel kapcsolatban felmerül a kérdés, vajon a szabálytalan elszámolásoknak milyen indokai lehetnek? Kétségtelen, a jelenlegi szabályozó rendszer arra ösztönzi a vállalatokat, hogy eszközeiket lehetőleg beruházások címén tartsák nyilván, mert ennek kihatásai gazdaságilag kedvezőek. Nincs eszközlekötési járulék, a nyereségfelosztásnál a részesedési alap növelését eredményezi, és így tovább. Megítélésem szerint azonban a szabálytalan elszámolások zöménél nem tudatosságról, hanem felületességről, a szabályok helytelen értelmezéséről van szó. Ügy vélem, csupán a fent vázoltak alapján is, indokolt, hogy e témát a pénzügyi revíziók széles körben és mélyreható vizsgálat tárgyává tegyék. Mindemellett azonban a vállalatok és szövetkezetek vezetőinek is jobban oda kellene figyelniük e területre. Sasvári Béla Kamera a lassú szalagokra Hírt adtunk már a Hétfői Dunántúli Naplóban: ipari televíziót szereltettek fel a komlói Carbon Könnyűipari Vállalatnál. Monitorját egyelőre az igazgató (a későbbiekben a főmérnök) szobájában helyezték el, két kamerája pedig a termelő szalagokra néz. A televízió beállítását azzal indokolják, hogy így kívánják figyelemmel kísérni a teljesítményben elmaradt műhelyek és termelő szalagok munkáját. Ahol a többihez képest elmaradás van, rögtön odakerül a mindent látó kamera. Nem arról van szó, hogy a lazitókat minden esetben azonnal figyelmeztetik hangszórón keresztül, ellenben a megfigyeléseket ösz- szegezik, s ennek alapján a művezető átgondoltan intézkedhet. Az ipari televízió felszerelése 25 ezer forintjába került a vállalatnak. Arra számítanak, hogy a költségek gyorsan megtérülnek. Idáig a hir, s nem árt hozzá rövid megjegyzés. A Carbon, a munka jobb megszervezése jegyében már eddig is számos tanújelét adta (munkapszichológus alkalmazása, együttműködés szervezési intézetekkel stb.), tud élni és keresi a mai kor adta eszközöket és lehetőségeket. Az ipari televízió beállításának nyereségéről még korai lenne beszélni, bár annyi máris bizonyos, a kamerák puszta elhelyezése bizonyos pszichikai hatásokkal járt, serkentően hatott a munkára. Viszont a későbbiekben feltétlen érdemes lenne a tapasztalatokat összegezni és közreadni. Mondjuk a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság segítségével. Hogy megtudjuk, érdemes-© bevonultatni az ipari televíziót a baranyai munkahelyekre? (—mz—) Érdeklődéssel hallanánk a magvar hatóságok nézetét... A GATT után a GATT ©lőttről A szerződésen jóformán még meg sem száradt a tinta: hozónk csak nemrég csatlakozott a GATT-hoz. Magyarország a 82. zésztvevő ország az Általános Kereskedelmi és Vámegyezményben, s kívülünk még öt szocialista ország: Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kuba, Lengyelország és Románia tagja ennek a nagyon hasznos világgazdasági alakulatnak. Az alábbiakban először röviden összegezzük a GATT-csatlakozással járó előnyöket, majd egy érdekes háttér anyagot ismertetünk. A GATT-tagsóggal számottevően megjavult nemzetközi kereskedelmi pozíciónk, velünk szemben valamennyi résztvevő ország a legnagyobb kedvezmény elvét alkalmazza. Hogy ennek anyagi kihatásaira utaljunk: a magyar exportot a tőkés országok által alkalmazott diszkrimináció következtében évente körülbelül 20—50 millió dollár veszteség éri. (Évi összes kivitelünk a tőkés országokba: 600 millió dollár.) A legnagyobb kedvezményt természetesen nekünk is meg kell adnunk. A hatályos vámtarifa 3000 tétele közül kevés híján 900 tételnél járultunk hozzá a vám- csökkentéshez. Ezzel a tőkés országokból származó behozatalunk vámszintje a korábbi 28 százalékról 23 százalékra mérséklődött. A csatlakozás nem csupán elhatározás kérdése volt A bejelentés, hogy Magyarország hivatalosan is a GATT tagja, két és fél éven át 21 országgal folytatott tárgyalássorozat sikeres lezárását jelenti. Ez alatt az idő alatt a magyar kormány különmegbízottjának kimerítő tárgyalásokat kellett folytatnia. Töviről hegyire kikérdeztek bennünket. És ami most következik, kissé — úgymond — a kulisszák mögé enged bepillantást. Abból a levélből szemezgetünk, amelyben a magyar fél adta meg válaszait a GATT Szerződő Feleinek végleges kérdéseire. Tehát: A GATT SZERZŐDŐ FELEK VÉGLEGES KÉRDÉSEIRE ADOTT VÁLASZOK. Kelt Budapesten, s az idő: 1970. augusztus 1. és rögtön a különmegbízott előrebocsátása: „Bár a magyar fél minden kérdésre adott választ, nyomatékosan hangsúlyozni kívánja, hogy tárgyalásokat csak olyan kérdésekről hajlandó folytatni, amelyekre vonatkozóan a GATT vonatkozó szerződéses kötelezettségeket vagy jogokat ír elő.” Határozott, de a nemzetközi jogban udvarias hang. A Szerződő Felek első kérdése ez volt: Milyen engedményeket szándékozik nyújtani Magyarország a GATT- tagsággal járó előnyök ellenében? A válasz: Magyarország azzal az igénnyel kéri a teljes jogú GATT-tagsógot, hogy a GATT-ban előírt legnagyobb kedvezmény elvét élvezni fogja a szerződő felektől, és ugyancsak a legnagyobb kedvezmény megadásával kívánja viszonozni. A további általános kérdések közül kettő. Kérdés: Milyen, a külkereskedelmet érintő változások várhatók az „új gazdasági mechanizmus”-ban? A válasz: A gtízdaságirányítási rendszeren általában alapvető változásokat nem kívánunk eszközölni. Esetenként szükséges kisebb Jelentőségű módosításokról lehet szó, így például 1971-ben tovább bővül a szabad, illetve a maximált árformába tartozó áruk köre, a beruházások finanszírozását az állami költségvetés helyett fokozódó mértékben az egyes vállalatok alapjainak kell vállalnia, esetleg bankhitel segítségével. Egy kérdés arra vonatkozott: kíván-e csatlakozni hazánk a Nemzetközi Monetáris Alaphoz is? A válasz: A magyar kormány az IMF-hez való csatlakozás felvetését jelenleg nem látja időszerűnek. Ezzel összefüggésben — folytatódik a válasz — rá kívánunk mutatni arra. hogy a magyar népgazdaságban több év óta a monetáris kapcsolatok fokozódó jelentőségre tesznek szert és a magyar hatóságok ezt a politikát a jövőben is következetesen folytatni kívánják. A kővetkező kérdések a bilaterális — kétoldalú — kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos álláspontunkat tudakolták. A kérdést így fogalmazták: Tudomásunk szerint a KGST-országokkal kötött kétoldalú kereskedelmi megállapodásokban Magyarország kétoldalú kötelezettségeket vállal meghatározott termékek és áruk meghatározott mennyiségben vagy értékben történő exportjára és importjára. Mivel azok a cikkek, amelyeket a fenti megállapodás feltételei szerint importálnak, az össz magyar importnak kb. kétharmadát teszik ki, úgv tűnik, hogy Magyar- ország az igazi legnagyobb kedvezményes elbánást a magyar importnak csak mintegy egyharmadára, azaz a fenti, barter-típusú megállapodások alá nem tartozó importra tudja nyújtani, Érdeklődéssel hallanánk Szovjet utazás A minszki teherautógyáriak borítékja A Magyar Újságírók Országos Szövetsége közgazdász delegációjának tagjaként a Szovjetunióban járt munkatársunk. Korábban e rovatunkban megjelent írásaiban egy Fekete-tenger melletti kolhozban és a minszki tojásgyórban tett látogatásáról, s a moszkvai Srocialista Világgazdasági Intézet munkatársaival folytatott beszélgetésről számolt be. Most a szovjet sorozat befejező részét közöljük: látogatás a minszki teherautógyárban. * Ha agrárközgazdász is lett volna közöttünk, bizonyosan indítványt tesz minszki vendéglátóinknak, ne az autógyárba, hanem a traktorgyárba látogassunk, hiszen itt készülnek a magyar szövetkezeti gazdák körében oly kitűnő hírnévnek örvendő MTZ traktorok. De nem volt. Maradtunk az autógyárnál. A minszki teherautógyárat — amerikai segítséggel — még akkor hozták létre, amikor javában dúlt a II. világháború. Kezdetben összeszerelő üzem volt, s csak később született meg saját „édesgyermekük”. Az első öt MÁZ teherautó az 1947. évi november 7-i felvonuláson gördült át diadalmenetben a minszki utcákon. Igaz, ezek még fafülkések voltak, csak később tértek át a nemzetközi szabványokra. Ma már a világ ötven országában futnak MÁZ teherautók. Magyarországnak évente 500—600 darabot szállítanak, s ez a gyár 5—6 napi termelésének felel meg. Mellesleg, ha már itt tartunk, ez az egyetlen egy mutató — hogy hány teherautót kell egy évben értékesíteniük —, amelyet kötelezően előírnak a gyárnak. Természetesen végigkövettük, amíg a szalagon megszületik a teherautó, betértünk a televíziós irányító központba, de erre ne vesztegessük a szót, mindez olyan, mint bárhol másutt a világon. Inkább arról, mi van ma egy minszki teherautógyári munkás borítékjában? Hanem előzetesen egy-két adat, támpontként és érdekességként is. Turis__c_________________________ o magyar hatóságok nézetét arról, hogy kivonják LNK elbánásban részesíteni a szerződő feleket olyan cikkekben, amelyeket a múltban főleg nem GATT országokból szereztek be, de amelyek versenyképes feltételek mellett beszerezhetők GATT országokból. A válasz megnyugtató: A magyar hatóságok megállapítják, hogy mint a múltban, a jövőben sem lesz akadálya annak, hogy a GATT országok versenyképes feltételek mellett felajánlott áruit Magyarországon elhelyezhessék, függetlenül attól, hogy ezek a cikkek más, nem GATT országokból is behozatalra kerülnek. S egy másik válasz e témából: A magyar fél nem kíván korlátozó jellegű kontingenseket alkalmazni. Korlátozó jellegű kontingensek alkalmazására csak ott kerül sor, ahol a magyar exporttal szemben is korlátozásokat alkalmaznak. Ha a korlátozások megszűnnek, a tényleges szükségletek és kereskedelmi szempontok figyelembe vételével alakulnak ki importjaink. Ez esetben a piac- gazdaságú országok vonatkozásában import-kontingenseink indikativ jellegűvé válnak. Egy következő kérdés: Ameny- nyiben Magyarország GATT szerződő féllé válik, milyen lépéseket kíván tenni annak érdekében, hogy eleget tegyen GATT-belí legnagyobb kedvezményes kötelezettségének, figyelembe véve, hogy a KGST országokból származó importra a vámokat nem tudja alkalmazni? A válasz: Amennyiben Magyarország GATT szerződő féllé válik és ebben az időpontban továbbra is fennállnak azok a körülmények, amelyek miatt a szocialista országokból származó importra vámok nem alkalmazhatók, mert ott az áruk fix árrendszerben és kötelező kontingensek alapján cserélődnek, a magyar Fél tájékoztatni fogja erről a GATT szerződő feleit, rámutatva arra, ahogy ez a körülmény o nem-szocialista GATT taárfolyamon, mint tudjuk, 1 rubel = 13 forint. Ezzel persze nem szabad egy az egyben számolnunk, hiszen o Szovjetunióban egész más az árstruktúra, mint nálunk. Már most, az autóknál maradva: egy teherautó 6500 rubel, egy Zsiguli 5500 rubel. Mellesleg körülbelül 2,5 millió magángépkocsi fu^ a Szovjetunióban (az évi gyarapodás félmillió darab), ami azt jelenti, minden száz lakosra jut egy autó. (Nálunk körülbelül minden harmincra.) Hogyan juthat az ember gépkocsihoz? A vállalatok keretet kapnak, s a szakszervezet dönt, kik vásárolhatnak autót A minszki teherautógyárban közel harmincezren dolgoznak, közülük ötezer a mérnök és a technikus. Két műszak van és 1966-tól 41 órás a munkahét A munkások évente 19 szombaton dolgoznak, s ez kizárólaq a téli hónapokra esik. Az átlag- kereset havi 150 rubel. Ehhez jön az év végi részesedés, 2—3 hétnek megfelelő bér. A bérek nem mutatnak olyan nagy szóródást, mint nálunk. A legképzettebb szakmunkások havi átlagbére 200—250 rubel, míg a legkisebb takarítónői fizetés 70 rubel, s ez egyben a hivatalos kereseti minimum. A mérnököket kategóriákba osztják. Az egyes kategória: havi 150—160 rubel, ll-es: 130— 150, lll-as 115—130 rubel. Ehhez jön a prémium. Prémiumot kapnak azért is, ha részt vesznek valamely új technika bevezetésében. A kezdő mérnök fizetése 95—100 rubel, s ha nem mint mérnök, hanem mint művezető tevékenykedik, több a fizetése. Viszonylag magas bérek vannak az elektronikus számítóközpontban, ahol a matematikusok, a programozók — csupa fiatal — havonta 150—160 rubelt keresnek. A bérfejlesztést egyébként — ötéves időszakokra — központilag irányozzák elő. Amennyiben túlteljesítik az értékesítési tervet, a minisztérium engedélyével mád nyílhat többletbérek kifizetésére. Miklósvári Zoltán szerződő feleket néni helyezi rosszabb helyzetbe, mint eddig, és nem jelent semmiféle hátrányos megkülönböztetést számukra. Egy sor kérdés merült fel vámrendszerünkkel, továbbá engedélyezési rendszerünkkel és a mennyiségi korlátozásokkal kapcsolatban. Közülük csak egy. Kérdés: Mi az importletét jelenlegi mértéke? Milyen vámtarifa-számoknál alkalmazzák? A letétrendszer hogyan működik? Magyarország, amennyiben GATT szerződő fél lesz, hogyan kívánja ezt a rendszert a GATT előtt indokolni? És a kérdés következő része: A magyar hatóságok közölni tudják-e, hogy az importletétrendszer mikor szűnik meg? A válaszok: A letét az áru vételárának — deviza vámárfolyam forintra számított — 150 százaléka volt 1968-ban, 100 százaléka 1969-ben, 50 százaléka 1970-ben. A letét lekötésének időtartama 2 év. A letét nem kamatozik. Az importletét fenntartását átmenetileg az teszi szükségessé, hogy egyelőre a vállolatfejlesztési alapok nagysága még meghaladja devizális lehetőségeinket. A kérdések őzönének ismertetésére nincs helyünk, a fentieket is csupán ízelítőnek szántuk. Befejezésül az utolsó, a 98. kérdés: Mi a szerepe az OMFB- nek (Időközben measzűnt, helyette: Állami Tervbizottság. A szerk.) oz Országos Tervhivatal importterveinek meqhatározásó- ban. A válasz: Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság az Országos Tervhivatal számára ajánlás formájában kidolgozza a műszaki fejlesztési koncepciókat. Az OMFB figyelemmel kíséri a nemzetközi műszaki hordós fő irányait és ennek alapján megjelöli a magyar műszaki fejlesztés kívánatos irányvonalát. Felhívja a figyelmet a legfontosabb licenszekre és know- how-okra . . , Amint kiderült, a magyar fél válaszai kielégítették a GATT Szerződő Feleit,
