Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)
1973-08-18 / 217. szám
6 DUN ANJOU NAPIO 1973. augusztus Épül az új győri színház A Gy5ri Tervező Vállalat tervei alapján megkezdő-iött a 7C0 személyes új szinház építése Győrött. Az új színházat 1977-ben odjók át a városnak. A 220 négyzetméter alooterületű forgószín- pad és o 33 méter magas zsinórpadlás a leglátványosabb színpadképek kialakítására is alkalmas lesz Felsőfok Mosóban Moszkva legnagyobb te- i re a Vörös tér, körülbelül | 75 300 negyzetmé'.er nagy- S ságú. A legkisebb tér — az I innen 200 méternyire levő Kujbisev tér területe harmincad része a Vörös térnek. * A szovjet főváros legszélesebb sugárútja a Leningrad sugárút. Szélessége 120 méter. I Moszkva leghosszabb ut- 1 I cája a 14 kilométeres Lenin sugárút. A legrövidebb — I a Venyecianov utca — mindössze 48 méter hosszú. * í Moszkva legnagyobb szállodája a Rosszija. Egyszerre ! ! 6000 vendég befogadásá- ! ra alkalmas. * i A Metro leghosszabb j föld alatti csarnoka az Ar- | batszkaja állomás —, hosz- j súsága 250 méter. * Moszkva leghosszabb híd- | i ja a Moszkva folyót átívelő kétszintes Metro-híd, amely Luzsnyikit köti össze a Le- I nin-heggyel. A híd hossza I 2 kilométer. ...és (eitáru?t a rémtett A bejelentések nyomában lói segíti a lakosság a közrend és közbiztonság szilárdítását Augusztus 18-án' küldöttség élén hazánkba érkezik Alezandr Pok- riskin, a DOSZAAF (a Szovjet Honvédelmi Sportszövetség) elnöke. I Zubbonyán a marsallok válll lapja, mellén három arany csi1- lag. A Szovjetunió háromszoros hőse. Valamikor, még a 'épülés hőskorában. Novoszibirszk peremén leszállt egy repülőgép. Nagy esemény volt ez ezen a I vidéken, hiszen valódi gépmadarat itt még senki sem látott. Természetesen a szemfüles és fürnelábú oyerekek voltak azok - és köztük a kis Alekszandr Pokriskin —, akik elsőnek értek a „csoda" színhelyére. Es mekkora volt az örömük, amikor a pilóta még azt is meoengedte I nekik, hogy megérintsék, meg- taoogassák a gép törzsét, propellerét, megvizsgálják futóművét . . . A idő telt és Alekszandr Pokriskin az iskola elvégzése után lakatos lett egy novoszibirszki gyárban. Egyetlen vágya volt, hogy repülő lehessen. Jelentkezett a repülő-iskolára, ahol a műszakiak állományába vettek. Állandóan ostromolta oktatóit, hogy repülőgépre ülhessen és felszállhasson, de azok csak azt j hajtogatták: a repüléshez tech- I nikusok is kellenek. Már hadnagy volt, s egysége a Kubány vidékén állomásozott. Ekkor az az ötlete támadt, hogy beiratkozik egy polgári repülőklubba és ott sajátítja el a pilóta mesterséget. így is történt. Ezután Kacsinszkba vezényelték, a híres Mjasznyikov-féle repülős-iskolába. Itt lett belőle végre — vadászrepülő. * A hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót. Néhány Alekszandr Pokriskin marsall, a Szovjetunió háromszoros hős* A háború után különböző repülőegységek parancsnoka volt. Elsőként sajátította el a szuperszonikus repülőgépek vezetését, és kitüntetéssel végzett el két repülőakadémiát. 1959- ben megszerezte a hadtudományok kandidátusa címet. modern festészettel foglalkozik. Két gyermekük mérnök. Pokriskin több cikkében eredeti módon fejtegeti a légi harc emlékeit. Két érdekes könyve jelent meg a vadászrepülőkről és a háborúban vívott légiharcairól. Pokriskin, akit Roosevelt Idős asszony nyitott be Pécsett a SaIIái utcai rendőrségi pa- JnaszTrddába. Kissé zavartan és bocsánatképpen kezdte mondó- káját, mint aki elnézést kér, jmejt-Jgján nem is ő volna az „illetékes” a történet elmondására. A rendőrtiszt biztatta, csak mondja el panaszát, igyekeznek segíteni rajta. — Csak azt jöttem bejelenteni, hogy a szomszédasszonyomat már két, vagy három nap óta nem látom... Nagy a csend . . . félek, hogy történhetett vele valami ... Ha lennének szívesek megnézni . . . Mint eddig is szokás volt, minden bejelentést, panaszt alaposan megvizsgálnak a rendőrségen. A panaszirodában lévő ügyeletes rendőrtiszt ezt a bejelentést is továbbította az őrsre ... így kezdődött annak a rémtettnek a felderítése, amely hónapokig volt a megyében beszédtéma : Molnár Gézáné megölte Kiss Rózsát, aztán a hullát feldarabolta, majd benzinnel leöntötte ... Az égetés maradványait a vizsgálat során megtalálták, a bűncselekmény tettese is kézrekerült. Csak kuriózumként említettem ezt a példát — illusztrálásául annak, hogy.a pillanatnyilag jelentéktelennek tűnő bejelentéseket is miért kell a legkörültekintőbben intézni. • Az iroda ajtaján kopogtatók !egtöbb:e szűkebb környezetére panaszkodik. „Nem tudunk nyitott ablaknál aludni, mert a közelben lévő szórakozóhelyről ittasan kijövök nagy randalíro- zást csapnak”. — „örökké ösz- sze kell vesznem a házigazdával, mert mindent elkövet bosz- szontásunkra. hogy kitúrjon a házából bennünket" . . . „Parkoló autómról az é'szaka letörték a visszapillantó tükröt" . . . — Amennyiben saját hatáskörben tudunk intézkedni, úgy természetesen megtesszük — mondia a tiszt. — Ha nem, okkor felvilágosítjuk a bejelentőt, hol kaohat orvoslást oanaszára, Nanonta ótlaq mindössze ketten, hárman jönnek az irodába — ez is bizonyítja: szerencsére nincs bai a közrenddel, közbiztonsággal. De nemcsak „panaszkodni” jönnek —, hanem egyéb ünvek- kel is bizalommal keresik fel az irodát. — A napokban egy fiatalember jött be és egy személyi igazolványt tett az asztalra — mondja a tiszt — A Séta téren i egyik pad alatt találta. „Behoztam, küldjék el á tulajdonosának, gondolom már keresi", — mondta, aztán elment. Természetesen .eljuttattuk a címre egy kis figyelmeztetéssel: a jövőben jobban őrizze meg igazolványait. Történnek időnként derűsebb események is. Idősebb férfi nyitott be. Elmondta, hogy a házigazdája állandóan fenyegeti. „A minap is amikor hazamentem, az öklét rázta: megállj öreg csavargó, egyszer megöllek” — mondta. „Én kérem, nyugdíjas, egyedülálló ember vagyok. Az a szórakozásom, hogy délutánonként elsétálok egy-egy fröccsre. Aztán este, amikor hazamegyek — a házban egy kis szobában lakom főbérlőként —, a házigazda állandóan szid. Tegyenek már valamit ennek az állapotnak a megszüntetéséért. A házigazda is nyugdíjas, miért nem viseli el egyik öregember a mó- j sikat?” — Gondoltam, meqnézem már ezt az ügyet a helyszínen — mondja a tiszt. — Kiderült, hogy úgy igaz, ahogy a panaszos azt nekem elmondotta. De beszéltem a házigazdával is. Nem szaporítom o szót — végül is a két idős ember kezet fogott egymással — vége a haragnak. Meayeszerte minden járási rendőrkapitányságon is lehet bejelentést, panaszt tenni, kérelmet benyújtani. Mindia a hónap első hétfője a „fogadónap". Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy sürgős esetekben bármikor ne kereshetnék fel a rendőrséget. ^őt a Megvei Rendőrfőkapitányságon is „fogadják” a beje'enréseket. „Ismeretlen ember lelőtte a kutyámat” — érkezett a be:elent*s a sásdi járásból. A vizsqólat során felderítettek egy jogtalan fegyvertartást, • „Nem egy alkalommal a bejelentések nyomán sikerül bűn- cselekményt megelőzni" — mondják a rendőrkapitányságon, ahol a panaszirodák ügyintézését ellenőrzik, jelentéseiket ösz- szefoglalják és jelentős segítséget adnak az ügyek gyors intézéséhez. A vasútállomásról telefonált a bejelentő: „Kérem, itt o várócsarnokban két fiatalember elkérte egy kislány rádióját és a lány hiába kéri őket annak visszaadására, nem adják. Ott álltam mellettük, a lány már sírt, hogy megy a vonata, adják vissza a rádióját, a fiatalemberek pedig csak nevetnek. Jöjjenek ki, intézzék el ezt az ügyet”. Egy telefon a vasúti őrsre és fél óra múlva már jelentették is vissza az intézkedés eredményét: valóban igaz a bejelentés, nem holmi gyerekes csínytevésről volt szó, hanem tulajdon elleni szabálysértésről . . . Természetes, hogy nem minden bejelentés bizonyul meg- j alapozottnak. Példa erre töb- j bek között: bejelentés érkezett, miszerint egy teherautó — megjelölték a heiyet is — éjszakánként rendszeresen kavicsot szállít „Nézzenek utána, nem fekete fuvarokról van-e szó?” Megvizsgálták és kiderült: a fuvarok legálisak — éjszakai műszakban dolgozik a teherautó. „Minden bejelentést köszönettel veszünk, ami hozzásegíthet bennünket a közrend, közbiztonság további szilárdításához, az ál- lamoolgárok nyugalmának megvédéséhez” — mondják a rendőrségen. (Garay) nop múlva Pokriskin a Prut folyó felett üldözőbe vesz és lelő egy Messerchmidt német vadászgépet. Neve az ellenségnek hamarosan félelmetessé válik. Ha megjelent a légtérben, a németek nyomban izgatottan figyelmeztették pilótájukat: „Vi- ( gyázat! Pokriskin van a levegőben.” Taktikáját, amelyet így fogalmazott meg: „Magasság - sebesség — manőver — tűz”, ha- ; marosan sok más szovjet pilóta is átvette. Azt is megjegyezték róla, hogy térképtáskájában* fü- 1 zetet hordott, és abba rajzolta be — pontos matematikai szá- j mításokkal és képletekkel ellát- j va — minden egyes általa meg- j vívott légiharc vázlatát, főbb mozzanatát. ... Az utolsó, az ötvenkilen- : cedik repülőgépet már Németországban szedte le a levegőből. A háborúban két év alatt j | 156 eredményes légicsatát ví* Most elsősorban a fiatalokkal foglalkozik. Az önkéntes sportszövetség, a DOSZAAF elnöke. Emellett a tarnopoli területet képviseli a szovjet parlamentben és szoros kapcsolatokat tart fenn szülővárosával, Novoszibirszkkel. , Szeret horgászni, kirándulni, j Felesége, Mária, kerámiával és amerikai elnök a szövetségesek legkiválóbb hadipilótájának nevezett, igen kiterjedt levelezést folytat. Alekszandr Pokriskin marsallt az idén márciusban, hatvanadik születésnapja alkalmából az Októberi Forradalom érdemrendjével tüntették ki. J. Baranov Gyémánt-híd Köztudomású, hogy az At- I lanti-óceán két szembenálló | végén — Brazília partján és j Dél-Afrikában — gyémánt- j lelőhelyek vannak. Nincs-e kö- | zöttük kapcsolat, afféle inter- j kontinentális híd? Ezt az elgondolást egy geo- j lógusokból és geofizikusokból j álló csoport ellenőrizte. A szakértők most arra a nézetre hajlanak, hogy az óceán mélyén ' hatalmas gyémánttelér húzódik. Ebből a feltételezésből az következik, hogy a világ gyémántkészletei több milliószor kisebbek annál, mint ami a víz alatt húzódik, s amelynek szétágazásai több ezer kilométerre terjednek ki. E mérhetetlen kincsek kiaknázása a távoli jövő feladata, mivel igen nagy technikai nehézségekkel jár. Most még csak az első kísérleteket teszik abban az irányban, hogy olyan robotot tervezzenek, amely felkutatja a telérvonulat pontos irányát. homolytálán royal Az utókor előtt igazolom magam Sokszor járt az eszemben az utókor. Volt idő, amikor arra gondoltam, hogyan fog velem vesződni és hova tesz? Majd az jutott az eszembe, hogy jó helyre tesz-e? Oda, ahová én szántam magam? Még később az a rémület kínzott már, hogy hátha az utókor egyáltalán nem vesződik velem és nyomtalanul elsüllyedek o süllyesztőben. Jóval később — múlik az idő — nyugodtan tudomásul vettem, hogy ötven év múlva jutányos áron eladják az akkor már ismeretlen sírhelyemet a Surányiban. Most azonban kezdek nyugtalan lenni. Ismét bajom van az utókorral! Tele vagyok aggó dalommal és félek, hogy majd igazolnom kell magam. Na, persze, senkise vádoljon nagyképűséggel. Nem mint em j bér, hanem mint funkció félek, j Nem, egy pillanatra sem hi- I szem, hogy majd az utókor I összeül és azzal vesződik, hogy J az a szerencsétlen Szőllősy mit j csinált és hovo tegyük? Nem erről szó sincs! Helytör- ténetileg félek I Tudják, hogy hogy j van ez? Muzsikáló házak, Pécs irodalmi emlékhelyei, Zenélő udvarok, Pécs zenei élete stb. Ilyesmire minden időpontban akad valaki, aki összegyűjtse az adatokat. Az utókornak is élni kell valamiből! Szóval szó kerül majd Pécs kulturális múltjáról is, ugyanakkor ezen belül felbukkan Pécs könyvtári élete is. Itt lépek színre, mint funkció. Egy részét én fémjeleztem és kezdtük egy esernyős üzlet két helyiségében. Nyoma sincs. (Ne is legyen!) Aztán eljutottunk 14 év alatt a máig. Hogyan? Nehezen! Rengeteg nyöszörgés, sírás, erőszakoskodás érán. De az nem látszik már akkor és azok sem, akiknél könyörögtem. És amikor majd a századforduló táján felépítik Pécsett az j ország legmodernebb könyvtárát, elkezdik kutatni, hogy ki | volt az, aki nem tett meg mindent akkor, amikor az országban sorra épültek a könyvtárak. Kezdik majd kutatni, hogy miért maradt Pécs utoljára? Ahogy embertársaimat ismerem, aki akkor vezérkedik, csak a dicsőséget fogja vállalni. Közvetlen elődjét, aki nyugdíjasként a Sétatéren még lesni fogja, hogy meginduljon a vízesés, azt az öregurat nem lesz szíve, vagy képe gyalázni. Tehát nekiesik a könyvtári, vagy levéltári anyagnak és keresni fogja hoqy ki volt az, aki akkor élt, amikor az első botladozó lépéseket tette a könyvtár, így aztán összeta láfcozfc a nevemmel és mindent rám fognak kenni. Valahogy így: — Ki volt az az ökör, akinek még annyi esze sem volt, hogy elképzeljen egy könyvtárat? Vagy egy másik változat: — Ki volt az a barom, aki ebben az aktában siránkozott 10 000 forintnyi összegért, hogy vegyen három polcot? Na ez. is pitiáner pali lehetett! Nézzük csak. hogy is hívták? És így óhatatlanul előkerül a nevem. Na ez ellen kell védekeznem! Először is elkezdek — ahogy szoktam — 10—30 éves távlati fejlesztési terveket készíteni. Szakembereket is bevonok. Négyzetméter, fűtött légtér, szabadpolc és zárt rendszer. Ezt elküldöm mindenhova, hogy nyoma maradjon. Ha a nevem már nem marad fönn, még szakmai szinten sem, ebbe már belenyugodtam, de hoqy mint cégéres hülye maradjak fönn, akinek méq any- nyi esze sem volt, hogy elképzelte volna, hogy mit kellett volna csinálni, nó ez ellen a leghatározottabbon védekez- ! nem kell, > Szőllősy Kalma»
