Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)
1973-08-02 / 201. szám
e UUNmi.iULI NHf IÜ 1*73. augusztus S. M aga elé néz, a főtér téglatörmelékes földjére, s csendesen mondja: , _ Sajnálom Csornától, hogy h alálra van ítélve . . Megilletődötten állunk, egy kis csönd vesz körül bennünket. Árnyék van, mellettünk a templom tornya magasodik, o végén nem kereszttel, hanem gombbal . . Csarnóta is református község. Dezső bácsi szerint halálra ítéltetett. Vajon? _ Megszűnik az iskolánk. ni ncs növendék, a könyvtár iránt is kevesen érdeklődnek . . . Tekintetéből nyolcvanegy esztendő tapasztalása sugárzik. Tiszta tekintete van a tiszteles úrnak, és tömött, jégfehér bajusza, végén szépen, akkurátuson felkunkorítva, mint öreg- opám dagerrotipiáin. Még az első világháború kitörésének évében jött el Pest megyéből. A mattyi gyülekezetnek lett a lelkésze. — Feladom a szülőföldet — mondja — ez a vidék csodaszép . .. A harkányi úton, Turony mellett, a hegv tetejére vivő kanyarban áll a tábla. Csarnóta. Jobbra nyíl, s nem mesz- sze kígyózik befele a kövesút. . Busz is jár be a faluba, naponta többször is. Viszi, hozza a munkaerőt. Ipar — nincs. Sőt: kisiparos sincs a faluban. , . _ Ha valami gond támad, á tjönnek Bisséröl, Turonyból mondja Végh Gábor, a tanácselnök. No, persze. Három község tartozik együvé, hát egymásra is vannak utalva. Csaknem kilencszóz hold a csarnótai határ. Erdő, legelő, zártkertek, szántóföld . . . Növényt termesztenek, a termelő- szövetkezet itt állatokat nem to rt. — Állattenyésztés nincs — jelenti ki a termelőszövetkezet elnöke, Hitre Sándor bácsi. _ De van valami más. _ Kétszázharminc kot. hold v an magánkézben, ezért zarf- kertek az ingatlanok. Ebből hatvan holdnyi terület már idegeneké. — Idegenek? , Hát, egy kevéske szőlő, rscptésÁiái!, vikendház... ló dolog turkálni a kertet szombatonként, Ez biztos. De jöjjenek tovább oz adatok. Reggel, a turonyi tanácsházán némi vita támadt: hány ház is van Csarnótán? Végül ötvennyolcban állapodtunk meg. Nem számoltam utána, pediq nem lett volna túl nehéz, hiszen egyetlen utcája • van. Itt nem szabad megkérdezni, hogv melyik utcában lakik a tsz-elnök, mert azért haragudni szoktak a helybeliek. Százhetvennyolcan élnek a faluban. Nem mind őslakó. Harmincéves korig talán éppen harminc embert lelhetünk — munkaképes fiatalt — ezek egy része, sajnos nem dolgozik, másik harmada Pécsre jár, iparba, a fennmaradók pedig o tsz-ben dolgoznak. Egyetlen bolt van. A bolt mellett sárga, tornácos házikó: az eqészségház. Kétszer jár ki hetente a garéi körorvos. Élelmiszer ellátás, egészség- ügyi ellátás jó, nincs panasz. Talán a tej . . . a hús . . _ Ez a staneclis tej az istennek se akar megaludni hallom. — De hát kevés tejelő tehén van itt, talán egy. Vagy kettő. A • templom előtt — itt a buszváró is — végiq látni a falun. Szépen, két sorban állnak a hársfák, juharok. — Amikor villanyt kaptunk — mondja Sándor bácsi, aki Csarnótán született, s itt is él ki kellett vágni a fasort. Ültettünk hát a helyébe másikat, két sorban. Nézze, milyen szép! Sajnos, a vezeték miatt most is csupálják. Elmentünk hozzájuk is, muszáj volt, mert az unokáknak megígérte, hogy dél körül hazcf- megy. Szép házban lakik, nem túl régóta. Éppen tíz esztendeje vásárolta meq — idős szülei segítségével — a falu volt feqmódosabb emberének eladó portáját. Ahoqy illik. • A zt szokták mondani, hogy eqy faluról hórom ember tud sokat mondani: a tanácselnök, o tsz-elnök és a pop. A két elnök kísérőm. Dezső bácsival találkoztunk ugyan, dehát ő már nyugdíjas. — Hol találjuk meg a lelkészt? Osszenéznek, aztán Sándor bácsi mondja: — Elmehetünk hozzá Nálunk dolgozik, a szövetkezetben, — Mit csinál? — Könyvelő. Nem sok az út Katalin-ma- jorig. Bekanyarodunk az udvarra, körbe, megállunk emitt, a gépszínnél. Alacsony kis épület áll jobbra, az egyik ajtó helyett függönyt lebegtet a huzat. Szemüveges, fiatal ember. Épp ezért megrökönyödöm, amikor a tsz-elnök megszólítja. — Magához jöttünk, Józsi bácsi . .. Igen, hatvanegy éves. Talán negyvenötnek néz ki. Igaz lehet az a mondás, hogy városban élni kényelmesebb, falun élni pedig egészségesebb. A reformátusokról érdeklődöm, — Százhetvennyolcan lakják Csarnótát — mondom neki, — s köztük sok az öreg. Gyakorolják-e a vallást? — Nem . . . ülnek a kapuban és kártyáznak. — Szóval az ördög bibliáját lapozzák. Nevet. _ Igen. De mit tegyek? Én egész héten itt dolgozom a szövetkezetben, ők meg azt mondják, hogy vasárnap sok a dolog, akkor dolgoznak a háztájiban ... Ohó! — Dehát a kártyázás helyett... — Kártyáznak. — Mikor esketett Csarnótán utoljára? Eltűnődik. — Tavaly októberben. — Keresztelő mikor volt? — Nem emlékszem. — Miért van szükséq a lelkészre akkor? Egy kicsit megélénkül. Feltolja a szemüvegét a homlokára, úgy felel. — Harmincegyben végeztem a teológiát. Révész püspök azt mondta, hogy az ország legvallástalanabb vármegyéje Baranya . . . Van ebben a megállapításban valami. Temetést, azt kérik. Úrvacsora is el-el jönnek, úgy tizenöten. De csak hatszor évente, — Idevalósi? Ingatja a fejét. — Tiszaújlakról jöttem haza, hatvanegyben. Csik József, négy község lelkésze a termelőszövetkezet könyvelője, tizenkét éve. Hát ennyit p vallásról. \/ ajon halóira van-e ítélve ^ ez a falu? Fekvése csodaszép. A Tenkes északi lankái zárják ölre, Pécs felé messze elátni. Közel az út, Harkány, Siklós, vajon halált hozó közelség-e ez? — Igaz, hogy a háborúban sokan eltűntek, meghaltak, utánpótlás meg nem volt — mondja Végh Gábor — de üres ház nem nagyon volt. Valaki mindiq megvette. — Ki vesz Csarnótán házat? — Nyugdijasok, szegény emberek, akik betegek, Harkányba járnak kezelésre. Meg sokan jönnek cigányok. Ókét is segíteni kell, házat vesznek, letelepednek a laluban, — Szívesen fogadják őket? Rám néz, kis csöpd van. — Igen — mondja végül. — Most van eladó ház Csarnótán? — Egy, És bejöttek a hegyről. a környező tanyákról is. — Mennyiért lehet házat venni a faluban? — Az attól függ. Harminc- negyvenezerért. Néha még több. A szfaltozott járda húzódik ^'végig, mindkét oldalon. Nagyon hangulatos kis falu. És nicsak! Zsúptető. Amott is. Persze, romantikusnak tűnik, de sok óm ezzel a baj ... Itt a zsúptető elhanyagoltságot jelent. A bolt melletti ház homlokzatára ki van írva: Rózsi-lak. — Ez hétvégi ház? Bólogatnak. — Igen. A fiatalok pécsiek, péntek délután kijönnek, hétfő reggel mennek haza. Az öregek laknak itt. Lepedőket fúj a szél az udvaron. — Vannak így többen is? — Sokan. Nem is kell kocsi, hiszen jó a buszjárat. Hétfő hajnalban hazamehetnek Pécsre az emberek. Petrichékhez megyünk. Hetvenkét éves, szikár ember. Kovács volt a Vörös Csillag Traktorgyárban. Felesége is kijön. — Mindketten reumások vagyunk — nyilatkozik. — A férjemnek levegőváltozásra is szükség e volt, eljöttünk hát Pestről. Előbb haza, Véméndre, én odavalósi vagyok, aztán ide. De vágyunk vissza, Véméndre, el is adjuk a házat. — Mennyit kérnek? — Hetvenezret, Ami azt illeti, jóképű porta. Szép, nagy kert is van hozzá. — Megveszem — mondom hirtelen. Hitetlenkedve néznek rám. Igazuk is van Hetven forint sincs nálam. De a nevetés a legjobb üzlet, ebben maradunk. — És miért vágynak vissza Véméndre? — Ott jobb az ellátás, öregek vagyunk, nézni kell már egy kis kényelmet is. Hót, ez igaz. — Olyan szép kis község ám ez — élénkül meg Petrich bácsi —, hogy Csak na. Higgyen nekem: most már mindig, közelebb jönnek Harkányhoz. Tele van a heay déli oldala, hová fognak építkezni? Meglátja, hogy fellendül ez a falu . . . Nocsak. Hát mégsem hal meg ? — Csarnóta élt, él és élni fog — jelenti ki a főagronómus, és el is hiszem neki. Meggyőzően mondja, a nagyobb nyomaték kedvéért az asztalra is csao egyet. Hiszen csakugyan. Beépül lassan a Tenkes déli oldala, az igény meg csak nő. A Tenkes csárda melletti domboldalt szívesen felparcellázná a termelő- szövetkezet, el is adná. Vajon mikor kerül rá a sor? Szinte biztos, hogy így lesz. Az pedig nem a halálát jelenti egy községnek, ha pezsgő hétvégi élet veszi körül. Sőt. Javulni kell az ellátásnak, az majd javít a hangulaton, kedvet csinál a fiataloknak, akik nem költöznek majd el, hanem maradnak . . , Ha maradnak, többen lesznek, s akkor kezdődik elölről minden. — Szép ház van ott szemben — ólmélkodok a falu végén. Palatetős, nagy ház, szép, virágos tornáccal. Kettes számú ház. — Cigány — mondja Sándor bácsi — az öreg Illés lakja. — öf gyerek volt, minden nap kellett a pénz, hát persze, hogy nem léptem be — csodálkozik az öreg később. — Miért kér akkor nyugdíjat? — Hát nyugdíjnak. Megöregedtem. Ilon, q felesége is megtoldja. — Most már nem lépünk be. Nem bir velünk az elnök, nem bir! Nagyot nevetünk. Bent ülünk egy előszobafélében. Modern ülő- garnitúra. sezlon, persze, hogy ott a színes falvédő. Szarvasos. A sarokban a vásárok iól ismert darabja: rózsaszínű emyős, rézveretes, csavarintos lámpa, alul kis szekrénnyel. — Miféle lámpa ez, Józsi? — Hangulatos. Kimegyünk megnézzük a kertet. Jó, nagy telek. Panaszkodik is, hogy sok az adó. Hót, istenem. Akkora terület, hogy két panelházat is felhúzhatnának rajta. —- Aki gazdag, fizessen — mondom. — Gazdag?! Azt éppen nem mondhatnám, de minden nap van mit enni. Dolgozunk is eleget, higgye el! A szomszéd házat a fiának vette meq. Gyerekek lábatlankodnak körülöttünk, meg égy mérges kutya. Ugrálunk is, nehogy megszabja a nadrágunkat. — Ez itt a jószág . .. Széles mozdulat, az istállóajtó lassan megnyílik. Oda- bentről négy hízó bika pillog kifelé. Ja, kérem, így is lehet. Dolgos, rendes emberek, szereti és becsüli őket mindenki. Még akkor is, ha maszekok. Talán Dezső bácsinak még- * sem lesz igaza. Nem hal meg ez a falu. Évek óta stagnál, a jelek szerint arra engednek következtetni, hogy valamilyen úton fejlődni fog. Sokon kötnek eltartási szerződést a csarnótai öregek közül más vidékről származó fiatalokkal. Ez már azt jelenti, hogy az ingatlan nem marad üresen, gazdája lesz, s életben marad. Üj porták is alakulnak, kipofásodnak a viskók, megújulnak az öreg tákolmányok, alacsonyabb lesz az átlagos életkor. Esténként okkor igazán benépesedik a tizenöt KISZ-tag birodalma, a klub, és reméljük, hogy még jó néhány év múlva is Dezső bácsi ajánlja majd a könyveket a mind több érdeklődőnek. Kampis Péter Kapcsolat kölcsönös előnyökért Holland igazgatók a Carbonnál Három igazgató köszöntött százötven munkásasszonyt tegnap Mohácson. A holland KLM Ehco cégigazgatója, dr. Van Correlis Oudenhoven és Gerard Kurvers exportigazgató látogatott el a komlói Carbon mágo- csi üzemébe, Zseni Pál, o Carbon igazgatója társaságában. Bensőséges kis ünnepség zajlott le abból az alkalomból, hogy éppen öt éve tart a komlóiak üzleti kapcsolata a holland céggel. Dr. Van Correlis Oudenhoven meleg szavakkal köszönte meg a dolgozóknak az eddigi lelkiismeretes, pontos munkát, nem feledkezve meg egy apró figyelmességről sem: mindenki kapott egy tábla holland csokoládét. öt évvel ezelőtt az összes szocialista ország részt vett egy versenytárgyaláson, köztük a Hungarotex javaslatára a komlói Carbon Vállalat is. A tárgyalások eredménye az lett, hogy a komlóiak szerződést kötöttek a KLM Ehcoval, a munkaruhák bérmunkában való készítésére. A holland cégigazgató a kapcsolatokról íav nyilatkozott: — Nagyon sok jó tapasztalatunk van mór a magyarokkal való üzleti és munka-kapcsolatokról. Ezért, annak ellenére, hogy o gyárat kicsinek találtuk, mégis előlegeztük a bizalmat a Carbon dolgozóinak és 20 erer darab munkaruhára adtunk próbarendelést. Hogy nem volt alaptalan a bizalom, bizonyítja az is, hogy öt év alatt ez a mennyiség a hússzorosára emelkedett. — Hogyan sikerült megteremteni a termelés ilyen arányú növelésének feltételeit? — Kapcsolatunk nemcsak szorosan vett üzleti kapcsolat. Átadtuk a technológia, a szervezés nálunk már bevált tapasztalatait, segítséget nyújtottunk a géppark meqfiatalításában. Ilyen gyors fejlődés csak a tárgyi és személyi feltételek maradéktalan biztosításával lehetséges. Ehhez persze olyan összhangra, baráti kapcsolatra van szükség, mint amilyen a mienk a Carbon vezetőivel. — Mi a véleménye a mágocsi üzemről, hiszen ez az üzem kizárólag az önök megrendelésére dolgozik? — Kérem, ne vegyék túlzásnak, még kevésbé hízelgésnek, olyan szeretettel jövök ide, mint bármelyik hollandiai gyárunkba. Sok üzemben megfordultam már, de ilyent, hogy ennyi asz- szony ilyen kedvvel, s ilyen jól dolgozzon, még nem láttam. — Az első öt év tapasztalatai alapján mik a további tervek? — Szeretném, ha tovább erősödnének kapcsolataink. Az elkövetkező években is bérmunkában gyártatjuk a munkaruhákat, a nálunk igen népszerű overallokat — utcai használatra is —, otthonkákat, csak az eddigieknél lényegesen nagyobb mennyiségben. * Ma, a Carbon Könnyűipari Vállalat és a holland KLM Ehco képviselői újabb ötéves szerződést írtak alá, évente átlagosan 400 ezer darab munkaruha elkészítésére. Kurucz Gyula Zöldbab-kombájn A Somogy megyei Bolotonújhelyi Állami Gazdaságban amerikai—belga kooperációban gyártott zöldbab-betakorító kombájnt állítottak munkába. A kombájn egyszerre öt sorról szedi le a hüvelyeket, amelyeket felvonószerkezet továbbít a tisztítóba. A szeméttől, gaztól megtisztított zöldbab hüvelyek a tárolóba kerülnek. Amikor az megtelt, tartalmát a tábla végén várakozó tehergépkocsikba üríti. A gép — amennyiben a terület nem gyomos — óránként egy hektár zöldbab termését képes betakarítani. Előkerült Strasznof Ignác anyakönyvi levele A nyíregyházi megyei levéltárban megtalálták a hírhedt szélhámos es kalandor, Strasznof Ignác eredeti anyakönyvi levelét. Eszerint a nagystílű életművesz Mátészalkán született, 1868. április 24-én. „Pályafutását" tolvajként kezdte, ám hamarosan rájött, hogy az apró-cseprő tolvajlások rávén csak nagyon lassú léptekkel haladhat nagy céljai felé. Se szeri, se száma „stiklijei- nek”, s alakváltozásainak. Kiadta magát Bács megyei főispáni titkárnak, huszárfőhadnagynak, kapitánynak, a nyitrai püspök unokaöccsének, császári revizornak, j papnak, s ki tudja még, mi ! mindennek. Egy alkalommal József főherceget is felkereste, s magabiztos fellépésével, kitűnően előadott „történetével" alaposan át is ejtette. A kihallgatás során szerzett főhercegi névjegy- kártya pompás eszköznek bizonyult Strasznof Ignác kezében: a Kereskedelmi Minisztériumban úgy használta fel, hogy végül is a kis kartonlap húszezer koro- i nát hozott számára. A József főhercegnél lezajlott j audenciáról azonban sokáig hallgatott a fáma — a : rászedett József főherceg te- ! kintélye megóvása érdekében — igyekezett eldugaszolni a hírcsatornákat. A kétes hírnévre szert tett Strasznof eqyébként bejárta egész Európát, megfordult Amerikában is, de sehol sem tagadta meg önmagát: úiabb és újabb szélhámosságokat követett el. Végül élete alkonyán visszajött , Magyarországra, s 1932. őszén a debreceni klinikán halt meg. Lehet-e két mokkacukorra! több? A Táplálkozástudományi ; Intézet állandóan napiren- j den tartja azt a fontos kérdést, hogy mikor, mennyit, hogyan és milyen tápanyagokat célszerű fogyasztani. A téli hónapok beköszöntésével többé-kevésbé megváltozik a fogyasztási cikkek választéka. Egyesek úgy vélik, hogy nem nyílik mód a választékra, — mert megfeledkeznek a mirelit készítmények, és a konzervipar által biztosított termékekről — gondolok itt a gyümölcs- és főzelékfélékre, melyek nagyon fontosak a szervezet j számára. A hazai táplálkozás egyik legnagyobb hibája, hogy sokat eszünk, de kevésbé értékes tápanyagokat fogyasztunk. Ilyen értéktelen anyagból adódik a közkedvelt édességek magas kalóriája, melyeket üres kalóriának is nevezhetnénk — évente az egy főre eső cukorfogyasztás 20 év alatt 16 kilóról 33 kilóra emelkedett. Ezen túlmenően, Magyarországon főleg a kenyérfélékre, lisztre, zsírra építenek, melyek mindegyikét kisebb mértékben kellene fogyasztanunk a jelenleginél, s vele szemben növelni a hús, tojás, tej, stb. fogyasztását. Rosszul ítéljük meg az energiamennyiséget — melyet munkavégzéskor használunk fel. Az elhízás megelőzéséhez a legfontosabb a napi kalóriaszükséglet ismerése. Érdemes megjegyezni, hogy a szükséges kalóriamennyiségen túlmenően, ha csak két darab közepes nagyságú almával fogyasztunk többet, ezt 20 perces séta, kilenc perces úszás, 12 perces kerékpározás útján dolgozhatjuk le. Ha naponta csak 20 kalória — 2 mokkacukor — a többletfelvétel, ez a kis mennyiség eqy év alatt másfél kiló, 10 év alatt 15 kiló testsúlytöbbletet, vagyis elhízást eredményezhet.
