Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)
1973-08-15 / 214. szám
f9n. mgtmtos tS. DUNÁMTÓL! NAPIO Az új tanév feladatairól 3. Általános iskolák Miért szüntetik meg az átlagoszfályzatot? A KÖZNEVELÉS ALTALANOS ISKOLÁKKAL FOGLALKOZÓ TÁJÉKOZTATÓ CIKKE A TOVÁBBIAKBAN A TANÁR—DIÁK KÖZTI SZOCIALISTA KAPCSOLAT EGYIK FONTOS ELŐFELTÉTELÉT HANGSÚLYOZZA. IDÉZZÜK: gógusok és a tanulók közös munkájának szintere, közös „Az iskolai élet demokratizmusa a szocialista nevelés előfeltétele. Nemcsak arról van szó, hogy a tantestület tagjai j védett helyzetben legyenek és ! alkotó műhelye. A tanulás fo- ez a védett helyzet biztosítsa | lyamatában az ellenőrzés, ér- c lehetőséget munkájukhoz és jó közérzetükhöz. Hanem arról ideológiai-politikai szemléletével vagy éppen dohos, avitt nevelési elveivel keresztbe veri az iskola pedagógiai törekvéseit, eleve kétes a közös cél és annak sikere. (Ellenpéldáról is tudunk: amikor a szülői ház korszerűségre törekvő nevelési erőfeszítéseiknek, az alkotó j céljaival szembetalálkozik egy- | Macska személyiség kibontakozásának J egy pedagógus maradi nézete, vagy igazságtalan döntése, ítélete; mi több, tájékozatlan- tékelés tehát pedagógiai ren- j sága és ez a gyermekben ok- deltetésű. (További teljesítmé- | kai megbotránkozást kelthet.) is, hogy az ifjúság demokra- j nyekre ösztönözzön, mutassa j Vagyis a társadalomnak a ne- tikus fejlődése csak olyan lég- I meg a gyenge pontokat, hogy J velőshez, a pedagógusoknak a Pécsi írónő első könyve A boldogság receptje Pál Rita: Krumplitánc körben lehetséges, melyben i azok korrekcióra, a hézagok kiegyensúlyozottan teljesítik az emberek kötelességeiket és élnek jogaikkal; amikor valakinek a szabadsága vagy joga nem sérti mások jogát és szabadságát, vagy pontosabban, amikor a pedagógus úgy él szabadságával és jogával, hogy a tanulók érdekeit szolgálja. El kell ismernünk, hogy ezek meglehetősen bonyolult kérdések a napi élet gyakorlatában. Tény azonban, hogy világosan csak akkor lehet mindezeket megérteni és azok szerint élni, ha társadalmunk politikai kérdéseivel, ideológiánk alapvető elveivel tisztában vagyunk és azok helyességéről meg vagyunk győződve. Ennek a témának a napirendre tűzése és az előrelépés pótlásra kerülhessenek.) Az iskola nem Ítélkezhet, vagyis nem vállalhatja azt a szelektáló funkciót, amelyet ma az osztályzás gyakorlata igen gyakran mutat. „Az általános iskola mindenki iskolája” — hangoztatjuk gyakran. Vagyis nem az a feladata, hogy csak a továbbtanulásra készítsen fel, hiszen mindenki valahol dolgozni fog, ezért a tanulók személyiségének kibontakozása egvéni és társadalmi érdek. Az osztályzásról, és a már korábban (pl. 1972 szeptemberében) életbe lépett osztályzási intézkedésekkel, megszorításokkal kapcsolatban igen eltérő vélemények alakultak ki, hiszen hosszú éveken keresztül ez a téma állóvízhez volt hasonló. Van, aki azt társadalomhoz való viszonyában dialektikus kölcsönhatás uralkodik. Helytelen sorrendet állítanunk. De, ha méais, akkor inkább fordítva áll, mint ahogyan o cikk zárógondolatában. A Szársomlyó oldalán, nem messze az egykori Gyimóthy- viIIától, ahol nyaranként torzon- borz szobrászok faragják fanatikus szorgalommal a szépen erezett villányi köveket, van egy kis présház Van persze ilyen erre szépszámmal, de ez más, erről beszélnek az emberek. Ez egy nőé, egy Íróé Ide be kell lesni, itt érdemes lelassítani. Vajon mit csinál az író, aki ráadásul nő és tanár, s mindezek tetejében egyedül él...? Mit csinál és vajon mit gondol? Mit rejt hervadhatatlan mosolya? Évek teltek el, s ez a kérdés bennünk, Pál Rita barátaiban, ismerőseiben is mindmáig élt. Vajon mit csinál azon kívül amit t éppen elmond, amit éppen köz- A pedagógusokon „is' múl- j read, vagy megmutat? És most na a pedagóguspálya tekin- | P kérdésekre itt a válasz. Né- télye? Nos szerintünk múlik ez ' hány héttel ezelőtt megjelent a a pedagógus szakmai, peda- ; fiatal pécsi írónő első könyve: gógiai és világnézeti-politikai ! tizenegy novella. A cím - színvonalán; hivatástudatának ! Krumplitáng -, méltó az előz- intenzitásán. Elsősorban ezen ményekhez: épp úgy nem árul- múlik. És természetesen leg- j ja el azonnal, mit takar, mint alább ennyire a társadalom, a szülők neveléshez, ifjúsághoz való viszonyán is. W. E, (Folytatjuk) Pál Rita egész általunk ismert élete, Közhely: az ember élete kettős, van egy mélyebb szférája is, s az ember értékét tulajdonképpen az határozza meg, mi zajlik itt, a „mélyben"? A tizenegy novella közül nyolc egyes szám első személyben beszél. Egy asszony, egy pedagógus, egy anya, egy hazugságok nélküli életre vágyó en - bér beszéli el: mit gondol, mit érez, mit remél? Pál Rita semmit sem kapott ingyen az élettől. A hivatását jelképező diplomát sem, sőt még az érettségi bizonyítványt se. Levelezőn végzett, úgy lett tanár, hogy már-már egészsége is ráment — ezért hát benne mindenekelőtt az indulat. A pedagógus, az anya, a boldogságra vágyó nő egyszerre és minden szituációban egyidőben van írásaiban jelen. Nem akar minden áron békét maga körül, nem akar minden áron társat maga mellett, s nem akar mindent feláldozva nyugodtan élő, „elismert" ember lenni ... Az egyes szám első személy és az írásokon átsütő őszinteség már-már naplóvá teszi ezt a könyvecskét. A zaklatott stímak és idegrándulások ugyanakkor felemelik ezeket a történeteket, ezeket az érzéseket, ezt az életet a naplószerűség mégiscsak papírízű realizmusának szintjéről, s ezáltal lesz azzá, ami: kijózanító, rádöbbentő kiáltássá. Van gyereked, tehát van célja az életednek, más már nem is kell, hisz van kiért élned, van kihez menekülnöd ... — Igaz, s még sem az! önámítás ez is. „Arra gondoltam, csak fél évet kell még kibírni, és akkor megszűnik a pokol. Itt lesz a gyerek, és kész. Miklós se kell már . . . Becsaptak . . . Mindenki hazudott. Egy kilencnapos. fehér csomag nem menekíthet meg semmitől..." így beszél a Kék, barna és formás című írás hősnője, s ebből logikusan következik, hogy aki ilyen kemény, őszinte, sőt kegyetlenül igaz tud lenni az a „kacsalábon forgó várban” sem érzi jól magát. Rezervátum: négy hét egy csodálatos hegyi szanatóriumban, négy hét az „álomkastélyban” ahová többnyire még sokkal élesebben veti fel gondolja, hogy amíg a tantantestületeink ideológiai fejlettségét, oktatáspolitikai tájékozottságát és a hivatástudattervi anyag kötelező, addig nélkülözhetetlen a számszerű osztályzat. Mások sem az ősztől kapcsolatos problémakört.” j tályzásnak, sem az ótlagolás- A cikk leszögezi: az iskolá- j nak nem hívei, az értékelésnek kát olyan alkotó műhelyekké j viszont annál inkább. Is- kell fejleszteni, melyek magas I mét mások azt mondják, színvonalú politikai és peda- 1 hogy az átlagosztályzat eltör- gógiai igényességgel nevelik ; lése ma még nagyon idegenül az ifjúságot. | hat a falun. | A most következő tanévben, Az új általános iskolai rend- mint már ismert, megszüntetik ; lásáról, működéséről tartás tételesen is megfogal- ; az átlagosztályzatot. Nemcsak j Három éve dalol együtt: A pécsi „Páva-kör” Nem mindennapi, ha városi környezetben néoda'kör alaku- hallunk mázzá azokat a jogokat' és az általánosban, a kőzéplsko- I o\vasunk. * ?écs; ”PÓV«kötelességeket, amelyek a tan- j Iákban is. Ennék kapcsán több, ! *01 pedig már harmadik evadtestületet, illetve tagjait érin- ; ma még érvényben lévő intéz- j jót kezdi meg augusztus végén, tik. Szól az egyszemélyi fele- | kedés módosításra szorul. (Kölősség elvéről, a pedagógus oártszervezetek jelentőségéről a testületek politikai nevelésében, az alkotó légkör fejlesztésében. Megfogalmazza az ifjúsági szervezetek és az iskolai állami vezetés együttműködésére vonatkozó intézkedéseket. tehát tartalmazza az igazgató és az úttörő csapat; az zépiskolai felvétel, diákszociális juttatások stb.) Az átlag- osztályzat ugyanis nem fejezi ki a személyiség sokirányú és összetett jellemzését. Minden tanulóban van figyelemre méltó érték, érdeklődés és hajlam, és ha alapvető szükségszerűségnek tartjuk azt, hogy mindezt fejlesszük, akkor különösigazgató és a csapatvezetőség képpen szembetűnik az átlagviszonyát; döntési, egyetértési, illetve véleményezési jogukat. A hangsúly e nevelési tényezők együttműködésében a kölcsönös bizalomra és megbecsülésre helyeződik. Általában a rendtartás szabályainak jelosztályzat semmitmondó és inkább formális szerepet játszó lényege. * A tervszerű nevelés feladatai megvalósíthatatlanok o szülői ház, a család, s a különböző lemzöje. hogy mindkét részről társadalmi szervezetek, végül bővülnek 0 jogok, s nagyobb legtágabb értelemben a társa szerepet kap az ifiúsági szervezet is az egész iskolai életben. Mit várhatunk ettől? A rendtartás új vonásaitól azt várhatjuk, hogy az iskolai élet magasabb színvonalú lesz és jobban előkészít a társadalmi közéletre; hogy az ifjúsági mozgalomban az eddiginél jobban kibontakozik az öntevékenység,, az önirányítás, ezért lényegesen vonzóbb lesz az egész úttörőmozgalom. Azt is remélhetjük az új rendtartás tételeitől, hogy az ifjúsági mozgalom természetes módon foalal helyet a tárgyalóasztalnál, hogy szívesen hallgatják meg képviselőinek eloondolá- sait vagy éppen bíráló megjegyzéseiket. ér Az osztályozás témakörét — állapítja meg a Köznevelés idézett cikke — egyfelől a tanulás egész folyamatában, másfelől a tanulói munka el renőrTésének, értékelésének összefüggéseiben helyes kezelni. Az osztályozással kapcsolatos vita álláspontjaiból kiderült, hogy némelyek az osz- tálvzásnak szinte önálló lét- jogosultsáoát tartják szükségesnek védelmezni. A régi típusú tanítóiskola szemléleti maradványaként egyáltalán nem ritka ma sem az a mentalitás, hogy az iskola tanít, a tcnuló tanul és végül a kör azzal zárul, hogy az iskola ítélkezik. A korszerű pedagógiai felfogás és az általános ’skola társadalmi szerepe alaposan rácáfol erre a „munka- megosztásra”. Az iskola ugyanis a pedadalom közreműködése nélkül. Természetesen ez is ellentmondásos, ahogyan egész életünk is zajlik átmeneti társadalmunkban. A következő tanév feladatai között jó néhány a korábban megszokottól való eltérést jelenti. Ezen feladatok eredményes megvolósításához szükséges a szoros együttműködés, a szülői és egyéb társadalmi szervezetekkel. Mit szeretne elérni orz iskola? Megértetni céljainkat s a tómogatást_ eszmeileg és gyakorlatilag is biztosíttatni. „A siker összefüggésben van a pedagógus pálya presztizsé- vel. így válik hatásossá és elfogadottá a testület véleménye és tanácsa. A presztízs növelése több tényezőn múlik. A társadalom neveléshez és ifjúsághoz való viszonyán kívül mindenesetre a pedagógusokon is" — szögezi le zárógon- dolatábon a Köznevelés álta lános iskolával foglalkozó cikke. * Ezen az egy ponton támadt némi ellenvéleményünk a Köznevelés egyébként kitűnő, őszinte hangú, szókimondó; a reálisan meglevő szemléleti problémákat nem egy helyen a nevükön nevező cikk szerzőjével, Kálmán Györggyel szemben. Szerintünk ugyanis a társadalom neveléshez, ifjúsághoz való viszonya nem kismér tékben a pedagógusok nevelői és emberi magatartásának függvénye. Ahogyan fordítva is áll. Ha a szülői ház a maga A közös éneklés öröme VÁRNAI FERENC, o csoport zenei vezetője: — 1971. augusztus végén, a televízió „Röpülj Páva !”-verse- nyének hatására alakultunk meg. Baranya megyében ez a mozgalom nem volt olyan jelentős, mint az ország más tájain. Ezért Pécsett alakítottunk meg egy kört, azzal a céllal, hogy egy központi együttest hozzunk létre, amely egyrészt ösz- szefogná a hasonló megyei csoportokat, másrészt azért, hogy tájegységünk néphagyomán/ait bemutassa. Hogy szükség volt a pécsi Páva-körre, azt eddigi „életútjuk” is bizonyítja. Már megalakulásuk után egy hónappal a televízió nyilvánossága előtt mutatkoztak be. Azóta ezt a szereplést egy balladaest, majd a „Csillagok ragyogjatok!” című háromrészes műsoruk és a „Tájak, dalok, emberek” címmel bemutatott önálló est követte. Végigutazták, énekelték a megyét, Pécs peremkerületeit — mindig és mindenhol telt ház előtt, nagy sikerrel. Szerepeltek a Pécsi Rádió Stúdiójában — amelyből részleteket, önálló programként j a Kossuth adó is suaárzott. Fel- i léptek többek között a pécsi nemzetközi ifiúsági zenei táborban, aj „Harkányi nyár” rendez- | vényein, legutóbb pedig a „Tety- tyei esték ’73” zóróhangverse nyén. — A baranyai népdalok mel lett hazánk folklóranyagával 'S számolhatunk — folytatia Várnai Ferenc. — Mindenben az eredeti anyagra támaszkodunk: táncbetéteink nem koreoarafált táncok, népdalaink nem földolgozott dalok. Az együttes taaiai, vagy a megyéből bejövő emberek — Józsa Gergely. Dallos Istvánná és mások — bemutat A pécsi Póva-kör egyik csoportja a „Tettyei estéken” jönnének közénk. Nem a sze- ! DALLOS ISTVANNÉ Vasasról replések, fellépések bővítése a , jár be: fő célunk, hanem a közös éneklés. — Egy kicsit röstelltem magam, mert nem vagyok már olyan fiatal. Szerettem énekelni mindig. A mi környékünk lakói dalszerető emberek. Kislány koromban délutánonként „koréz- tunk”: összefogódzkodva, éneA kör tagjai pécsiek, illetve í ^ me"tünk vé9;9 a. falu,n‘ Pecshez csatolt települések la- kói, Általában kétkezi munkásNépdol — munkások között emberek. Mészáros Józselné, a Húsipari Vállalat fiatal szakmunkása : — Munka közben is. otthon I is, ha csak tehetem énekeltem. Persze nem népdalt, hanem nótákat vagy táncdalokat. Az új- sáaban olvastam a Páva-kör alakulásáról — azonnal jelentkeztem. így alapító tagnak számítok. Kellemes társaság a miénk, az éneklés jó kikapcsolódás munka után, és sok néodalt is meaismertem. Esküvőmön a legszebb ajándék az volt, amikor a házasságkötő-teremben a csoport tagjai énekkel köszöntöttek . . . SCHAUB ISTVÁN, a Pécsi Bútorgyár asztalosa: — Rábeszélésre jöttem el. Nőtlen vagyok, estéimet itt töltöm. Először Szentdénesröi, majd Szentlőríncről jártam be. Nagyon megszerettem a népdalokat, a zenét. A csoport rábeszélésére pedig zeneiskolába jelentkeztem. Nekem 0 legnagyobb élményem: a népdalok szövege. Erre csak itt figyeltem fel, s ma már tudom, hogy csők a tartalom ismerete segítheti jók oz általuk ismert dalokat, j e|ő az átélést, ez utóbbi pedig táncokat, és ezeket épít:ük be j a sz£p éneklést műsorainkba. Hetven állandó taqunk van. Az állandó taosá- got nem véletlenül hannsúiyo- zom: Pécs városában több tízezer éneket szerető ember lakik, méois — akár eqy kórus — mi is kialakult csoporttal dolao- zunk, holott az lenne az ideális, hogy mindazok, akik szeretik a népdalt, szeretnek énekelni, elMindketten kerülték a „művészi” kifejezést. Nem művésznek készülnek, pusztán szépen akarnak énekelni, és kellemes perceket szerezni, önmaguknak és hallgatóknak. Művelni és terjeszteni a népi éneklést — ez egyéni céljuk. tus, a félmondatok, a kimondott I csak az álbeteg protekciósok szavak közé ékelt gondolatok, a ! jutnak el; négy hét egy üvegmondatokká súlyosodó Fájdal- ^ falú házban, ahol előbb-utóbb \ mindenkiről minden megtudható, négy hét összezárva pipiskedó, otthon „árválkodó" férjük után nyafogó, s ugyanakkor hajnaltól-hajnalig idegen férfiakról ábrándozó „irtó rendes” asszonyokkal — négy hét egy mikroszkóp alatt, mely átlát 0 külsőségeken, s mindenkiből azt mutatja meg, ami a lényege, — És ez a nő — a Rezervátum hősnője — a szó hétköznapi, megszokott értelmében, otthon sem lehet boldog, mert a munkahelyén is mást lát, mint azok. akik az „állati jó kis kollektíva” című esernyő alatt csak egyre gondolnak: hagyjanak élni, s akkor minden jó . ,. -,pj A kötet címadó novellájáról van szó, g Krumplitáncról. Egy tantestület tagjai körül lesz átlátszóvá minden fal — s ez véresen komoly dolog. Pista iszik, úgy érkezik nap mint nap az iskolába, hogy „dolgoznak benne a reggeli féldecik”, Juci, „az igazgató kgrtárs neje" buszon intézi a káderügyeket. Zoltán a „helyettes", húsz disznót hizlal és a gyerekek szüleinek tartozik, Pétiké, az igazgató pedig felmondást ír, s aztárv minősít.. . „Egyetlen probléma, hogy néhány kartárssal nézeteltérése támadt, ezek azonban nem voltak jelentősek .. Ebben a megfoghatatlan, puhatestű világban, ebben a ragacsos valamiben, amire a kényelmesek, gyávák és számítók olv határozottan mondják: „mit csináljunk, ez az élet?" akar Pál Rita tanárnő hőse tisztaságot, rendet és igaz kapcsolatokat találni, s végül talál is, mert bármilyen „összeférhetetlen”, „élhetetlen" és „kötekedő" is — minden lépését áthatja az emberek, tanulói, a munka sze- retete. És ez ennek o könyvecskének a lényege. Nem szórakoztató, amit Pál Rita ír, nem „szépek” ezek a történetek, nem „hangulatosak” és nem „nőiesek”, éppen ellenkezőleg: kötekedő, önmarcangoló, arcbakiáltó minden szava, s mégis, amikor elfogynak 0 lapok, s becsukjuk a könyvet határozottan jobban érzi magát az ember, valahogy úgy, mint amikor a tanácstalanság és tépelődés hetei, hónapjai után végre elhatározunk valamit ... Az igazi boldogság receptje ez a kötet. Első könyv - tehát nem hibátlan. Van benne gyengébb írás is (Jöjjön, táncoljunk), akad modorosnak tűnő megfogalmazás is, vannak dialógusok, melyeket kicsit könnyűnek érzünk, de mindezek a hibák eltűnnek 0 könyv nagyon markáns, s nagyon kiforrott értékei mellett. Pécsett valamikor sok jó novella született, egy idő óta azonban csend van. Pál Rita első könyvét ezért egy kicsit úgy is köszöntjük, mint a bántó csend utáni első szimpatikus és ígéretes hangot. Békés Sándor Télen a hagyományos összejöveteleken — kézimunkázás, fonás, kukoricafosztás — szintén énekeltünk. Ezek a szép emlékek vonzottok újra a népdalokhoz. Amikor először szólót énekeltem, meglepődtem, féltem. Ma már alig várom a szerepléseket, még a műszakomat is elcserélem. Tsz-tag voltam, csak néhány éve mentem el a hirdi kenderfonóhoz dolgozni — de szívesen elengednek mindig. Saját dalait is magával hozta — eze|( állandóan az együttes műsorában szerepelnek. Egy évig volt csők taaja a körnek, amikor önálló estre is vállalkozott. A tiszta forrásból— A sok fellépés során egyre többen hívták fel magukra a figyelmet a vezető szólisták — Duga Ilona, Fábián János és Tihanyi József — mellett. A megye Páva-köreivel is állandó a kapcsolatuk. Minden nyilvános népdalesten vendégül látnak közülük eqyet. Szerepléseiket, próbáikat hallqatva érezzük a népdalhagyomónyok őszinte sze- retetét, a „magyamótázásra” való, jobbára sekélyes műdalok helyett az ősi, díszítésekben gazdoq és mély emberséget tükröző eredeti népdalok népszerűsítésére törekszenek. Jó példát mutatnak arra, hoqy a magasrendű, művészi alkotásokhoz csak a tiszta forrásból merítve, a népdalok útján jutha tunk el. Ez adja munkájuk értékét, céljaik értelmét Schenk Jane«
