Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)
1973-08-14 / 213. szám
6 DUNANTŰLI NAPLÓ 1973 augusztus 14. A múlt század végén Az emberiség szolgalatéban Iparostanonc-képzés Villányban A múlt század végén, éppen 75 esztendeje Villány nagyfontosságú intézménnyel gyarapodott. 1393-ban az az igény, „hogy rendelkezzenek olyan kézműipari képességgel, amely nekik a tisztességes megélhetést biztosítja, .. . szükségessé teszi az iparos tancnczoknak külön oktatásáról való törvényit'ivetelte gondoskodást, majd ezzel egyidejűleg az íparostanoncziskoia szervezését, életbeléptetését." Ez meg is valósult, és az 1898'99-ik iskolai évben megkezdte működését az iskola az előkészítő- és az első évfolyammal. A község „saját erejére támaszkodva” létesítette az ipa- rostanoc-iskolát, az tehát községi iskola volt. Az előadásokat szeptember 27-én kezdték meg a r. k. népiskola egyik üres termében, ill. helyiségében. Az előkészítő osztály 43, az első osztály 12 tanulóval indult. A közismereti tárgyakat és a szakrajzot Kész lózset tanította, aki egyben az igazgatói teendőket is ellátta. A közismereti tárgyak oktatására két félnapot fordítottak, a rajzot és a hittant vasárnap délután oktatták. A magyar nyelvű tanítással kezdetben nehezen haladtak, mert az 55 tanuló közül csak 7 értett gyengén magyarul, a többi anyanyelvét, a németet beszélte. Az igazqató azt írta ugyan: ■ . év végére azonban a következetes magyar oktatási rendszer mellett a tanulók nagyobb része elsajátította előszeretettel zengzetes hazai nyelvünket”. Az iskola fennállásának harmadik évében kénytelen bevallani, hogy az előkészítő és az I. osztály „még hogy fokozható nem volt, annak egyedüli oka abban rejlik, hogy a növendékek magyar nyelvismereti és előképzettség hiánya, tájékozatlansága mellett nem képesek a magyar nyelvű oktatás oly megértésére, mely őket a II. és III, osztály tananyagának felfogására képessé tenné”. Az iskola a következő tankönyveket használta: Marton- ify—T raj tier: Abc- és olvasókönyv; Valentiny Gy.: Magyar nyelvgyakorló és olvasókönyv németajkú előkészítő iskolák számára. Az I. osztály számára Magyar olvasókönyv, a számtan tanítására mindkét osztályban dr. Veres Vilmos: Ipari számvetés c. kézikönyve szolgált. A növendékek mind el voltak látva a szükséges tankönyvekkel, író- és rajzeszközökkel. Minden tanuló kapott iskolalátogatási ellenőrző könyvecskét, ezeket tanítási napokon az iskolában le kellett bélyegeztetni. A rajzoktatáshoz a legszükségesebb rajzmintákat és egyéb segédeszközöket beszerezték az iskola, illetve a tanító számára. A tanító részére A magyar iparoktatás c. szaklap, a növendékek részére a Magyar iparosok olvasótára c. folyóirat járt. A tanév utolsó hónapjában (pünkösdkor) munkakiállítást rendeztek, és azt a kiállító növendékek, az ipartestület és a polgárság részvételével ünnepélyes keretek között nyitották meg és zárták be. Egykorú jelentés szerint a kiállítás ,,fokozta a kiállításban való részvételi kedvet és felköltötte a nem iparos polgárság figyelmét is az ipar fontosságára, előmozdította ezekben az iparos pálya iránti hajlamot, mit bizonyít az, hogy a kiállítás megtekintésére az egész község sietett, sőt a szomszéd községekből is tömegesen jöttek szemlélni a villányi ipar diadalát”, A kiállítók buzdítására díszes dicsérő és elismerő okleveleket, valamint pénzjutalmakat osztottak ki, ,,mit a polgárok nemes vetélkedéssel az ipar előmozdítása közadakozás útján gyűjtöttek". Az ipartestület és a tanoncbizottság tagjai év közben többször meglátogatták az iskolát'. Kész lózsef igazgató az iskola hároméves fennállása alkalmából kiadott értesítőben külön köszönetét fejezte ki az iparostanonciskolai bizottság „érdemes elnökének, tekintetes Proksch Arthur úrnak, ki az iparügy iránt kifejlett érzékkel megáldva, teljes buzgósággal azon fáradozott, hogy Villányban a folyton szaporodó ipa- ros-tanonczok törvényszabta iskolai oktatásban részesülhessenek. s midőn ma Villány községben az iparos-tanonczok oktatásáról gondoskodva van, e jóindulatú törekvéséből folyó eredmény és teljes siker tehát az ő hewadhatatlan érdeme". íme, a villányi iparostanonc- oktatás két kezdeményezője: Kész József tanító és Proksch Arthur jegyző! Munkájukra háromnegyedszázad távlatából is hálával emlékezünk, mert jó ügyért harcoltak. A villányi iparostanonc-iskola a maga idejében kitünően betöltötte a hivatását. Századunk első harmadában föllendítette a község és a távolabbi környék ipari kultúráját: jól képzett iparos-nemzedéket nevelt. Tagjai közül ma is sokan megbecsült emberei szocializmust építő társadalmunknak. Dr Kovács András Olajbányászat atombombával f wente mintegy 2,5 milliárd tonnával többet lehetne termelni az olajból, ebből az igen értékes fűtőanyagból és nyersanyagból, ha sikerülne teljesen, az utolsó cseppig kivonni a kiaknázásra kerülő földrétegből. Uj reményt nyújtanak e rendkívül bonyolult műszaki probléma megoldására a kőolajtartalmú földrétegben végzett földalatti atom- rabbantósi kísérletek, amelyek a Szovjetunióban ipari méretekben folynak és bővítik az atomenergia békés felhasználásának körét. cementálódó homok-kőzetekben van. E kőzetfajták áteresztő képessége, a folyékony szénhidrogén átbocsátására való alkalmassága igen alacsony. Az egész világ olajkészletének 40 százaléka ilyen eltömődött edényekben van. Gyakorlatilag pedig a készleteknek kétharmada van légmentesen befalazva. A „fogoly" kiszabadításának eqyet- len módszere az, ha a „kőzsákon" lyukakat, réseket vájunk. Az elméleti kutatások tanúsága szerint az ilyesmivel az atomrobbantás mindenképpen megbirkózhat. — De nem kell-e attól félni, hogy a kísérlet során az egész olajtelep levegőbe repül? — A kísérletek kezdetén már határozottan tudtuk, hogy ez a veszély kevésbé valószínű, gyakorlatilag kizárt. Erre vallottak robbantottak atomtöltetet, egyet- az elméleti számítások és azok a Robbanás az olajtelepen? Az ilyesmi mindig bajt, katasztrófát jelentett. És ha ez még atomrobbanás is?! Az ember képzeletében szörnyű pusztítás látványa rajzolódik ki, lángnyelvek borítják el a földet és az eget. . , Azon a napo/i azonban, amikor egy olajfúrólyukban, 1350 méteres mélységben, először len berendezés sem szenvedett kárt, tűz sem keletkezett. — Hogyan keletkezett az az „őrült ötlet", hogy két összeegyeztethetetlennek látszó dolgot összeegyeztessenek? A szinte gyufaszáltól is lángra lobbanó kőolajat és a több millió lók hőmérsékletű atomlüzet? Erre a kérdésre és a következőkre válaszol a kísérlet egyik szerzője, Alekszandr Bakirov Lenin-díjas egyetemi tanár: — A lelőhelyek közönséges módszerekkel történő kiaknázása során a felderített olajkészleteknek több mint a fele a föld mélyén maradt. Ahhoz, hogy a lehető legnagyobb mennyiségben felszínre hozzuk, elvileg új módszerek szükségesek. a hordozóréteq megmunkálására. Különösen ott, ahol a lelőhely mészkő, dolomit vagy Tallózás, gyűjtés, tudományos munka Könyviár a könyvtárban Ha egy mai könyvtárban mai Irodalomért kopogtatunk, többnyire a legkevésbé sem érdekel bennünket, hogy a kért és kapott könyvet miképpen szerezte be a könyvtár. Ugyanígy arra sem fektetünk különösebb súlyt, hogy a mű egy meghatározott példányát kapjuk kézhez. A lényeg a tartalmi megfelelés, no meg az olvashatóság, hisz a könyvek megglosszázásának „középkori" szokása. — mindennapi könyvtárosi tapasztalat ez, — ma úqyszólván reneszánszát éli. (Többnyire nem a legpuritánabb elemekkel szaporítva a mit sem sejtő olvasó szókincsét!) Régi könyvek esetében egészen más a helyzet. A tartalmi érték persze eqy többszáz éves kiadvány esetében is elsőrendű tényező, főképp a tudománytörténeti kutatás szempontjából, de emellett különös hangsúlyt kapnak a könyv „egyszemélyi" sajátosságai. Itt már nem csupán a mű, de a pé 1 • d á n y megkülönböztetése is tartalmi jellegű alapkövetelménnyé válik, nem is szólva arról az extrém esetről, mikor eqy bizonyos munka csupán egyetlen példányban maradt ránk. Éppen ezért mindenütt, ahol a régi könyvtárrészeket, mint amilyen Pécsett a Klimá-könyvlár, nem csupán kuriozitások „mutogatni való” halmazának tekintik. ott igyekeznek egészen speciális szempontok a’apján is feltárni az á'lományt. Ilyen hozzáállás esetében nem csupán a szerző és a leglényegesebb tar- tclmi jegyek alapján azonos't- hatunk eqy-egy kiadványt, ha nem a kiadással, nyomtatással kapcsolatos adatok, a kiadvány nyelve, a krzés és nem u‘oiró sorban a könyvben található kéziratos b»'eavzések alagián. Ezek a beieavzések tartclmi- laq igen sokfélék lehetnek, de többnyire az egykori tulajdonosok ki'ét-'re uta'nok, s nem egyszer többszá’ évre visszamenőleg támpontot nyújtanak egy-egy könyv néha regénybeillő vándorútjának megrajzolásához. A kéziratos tulajdonbejegyzést gyakran nyomtatott exlibris, könyvjegy pótolja, mely többnyire esztétikai, művészettörténeti szempontból is számottevő értéket képvisel. Emellett pedig megkönnyíti bizonyos, eredetileg összefüggő, egy és ugyanazon tulajdoros birtokában volt könyvtárrészek rekonstruálását. Nézzünk körül egy pillanatra kutatásaink állandó színhelyen a Klimó-köi.yvtárban, mely köztudomásúan az Egyetemi Könyvtár klasszicista épületének második szintjén található. A modern anyagot tartalmazó, évtizedek óta kényszerűen agyonterhelt raktárrészeken „átrágva” magunkat, nem éppen hangulatkeltő bevezetés utón lépünk a puritán ízléssel berendezett barokk-rokokó teremkönyvtárba. Közel ugyanaz a kép fogad bennünket, mint másfélszáz évvel ezelőtt, a könyv- tárépitő Szepesy püspök idejében. Finom faragásé állványokon mintegy húszezer szép kötésű régi könyv, közülük a leq- fiatalabb is a múlt század közege táján került ki a sajtó alól. Ha belelapozunk a könyvekbe, láthatjuk, hoqy nem csupán, mint a püspöki-könyvtári múlt alapián várnánk, teológiai munkákról van szó. A különböző társadalomtudományok mellett ugyanis még az egyes természettudományok és alkalmazott tudományok is szép számmal vannak képviselve, bizonyítván, hogy az alapítók a kor tudományosságának magas, helyenként nemzetközi szintjén álló gyűjtemény létrehozására törekedtek. Ha egy-egy példányt közelebbről is megnézünk, elgyönyörködhetünk a kötésformák változatos szépségében, s ha szerencsénk van szebbnél szebb exlibris-ekre, érdekes bejegyzésekre bukkanunk. Eay régi b:blia előzéklapjóra például a következőket jegyez te fel a hajdani tulajdonos: „A Föld indulása lévén, 1739. ZÁ ZZ: Z.,: : Die 4. Februarius”. S hogy az illetőt nem kényszerképzetek gyötörték, s 1739. február 4-én földrenaés volt valóban, a megfelelő történeti munkák kézzelfoghatóan bizonyítják. Háromszáz éves nyomtatvány kötéstáblájából viszont magyar nyelvű imaszöveg „türemkedlk” elő; nem tudjuk vajon elegendő védelmet nyúitott-e annrk idején a feljegyzőnek — pestis ellen. Érdemes kézbe venni azt az 1716-ból származó kiadványt is, melynek egy nyomtatástól szabod részén „Susanna” bájait dicséri ékes és érzékletes magyar nyelven a szerelmes Anonvmus, mía eav ennél is régebbi'könyv borítójának belső oldalán eqy-eqy törökös „szabású" férfiú (feltehetőleg élet- hű) portréja köti le a figyelmünket. Mi magunk elsősorban a tulajdonosi bejegyzések kigyűjtésére és a nyomtatott könyviegyek lelőhelyének megállapítására törekedtünk elsősorban, s az eredmény: eay sereg „könyvtár a könyvtárban". Eddiq is tudtuk például, hogy Klimó Gvörgy elődjének, Berényi püspöknek gyűjteménye és az egykori Káptalani Könyvtár nagyrészt beolvadt a Klimó- könvvtárba, mely ezen felül is több magán - és közgyűjteményből gyarapodgtt terjedelmesebb anyagrészekkel vagy csupán egy egy darabbal. Most azonban lehetségessé vált o gyűjtemény egészén belül az összetevő könyvtárrészek pontosabb körvonalazása, egy-egy <wKővári Ferenc felvételei dekesebb darab származásának megállapítása. A kéziratos bejegyzések „árulkodtak", — mint erről már korábban beszámoltunk — Oláh Miklós és Mária királyné egykori — közös — könyvtulajdonáról, mely a hazai reneszánsz és humanizmus becses emléke. S a közeljövőben fogjuk ismertetni azt a forrásértékű könyvtármaradványt, mely az „összeesküvő” országbíró, Mádasdy Ferenc nagyértékű gyűjteményéből maradt ránk. i«ds Miklós kísérleti vizsgálatok is. amelyeket laboratóriumban, elektronikus számítóberendezések segítségével végeztünk. — Hát a sugárzás? Hiszen ha a kőolaj történetesen radioaktív bomlási termékekkel fertőzött, akkor ugyanolyan hozzáférhetetlen maradna, mint az, amelyik a föld alatt van eltemetve! — Igen, talán ez volt a legkényesebb kérdés, amely a kísérlet kezdeményezői elé tornyosult. Természetesen csak azzal a feltétellel lehet az atomrobbantást a kőolajbányász segítőtársai közé sorolni, ha sikerül teljes biztonságot szavatolni az. emberek számára a sugárzással szemben, ha a kőolaj steril marad, nem fertőzi meg radioaktivitás. Nyomban a robbantás után végzett, alapos vizsgálatok kimutatták, hogy az aggodalmak alaptalanok. Sem a telep területe, sem a kőolaj nem volt radioaktivitással fertőzött. Néhány nap múlva hozzá lehetett látni a telep normális üzemeltetéséhez. Az állandó ellenőrzés megerősítette, hogy a kőolajban nyoma sincs radioaktivitásnak. Legnagyobb gond: a kísérlet helyének kiválasztása. Ennek olyan szakasznak kell lennie, amelyet kedvező hidrogeológiai körülmények jellemeznek — aho| a radioaktív izotópolt nem kerülnek a szabad vízcsere zónájába —, úgyszintén a lelőhely fölötti szilárd, kevéssé áteresztő fedőréteg és méq néhány más tulajdonsáq jellemez. — Szükséges volt-e további olajkutak fúrása, vaav pedig beérték a már működőkkel? — Spec'ális olaikutakat fúrtunk, a már működő fúrólyukakat pediq arra használtuk fel, hoay kiderítsük, miként hat a föld alatti atmorobbantás a kőolajra, a környező közegre. — Nem változtatta men az atomrobbantás a kőolaj fizikai kémiai tulajdonságait? — Nem, a kőolaj nem szenvedett valamennyire is lényeges változást. Kiderült, hoav a robbantás helyén lokalizálódott hő olyan lassan terjed, hogy semmilyen befolyással s'hcs a folyékony tüzelőanyagra. — Mi a robbantás gazdasági hatása? — Az egyik kísérlet során a robbantás epicentrumától 150— 800 méternyi távolságban levő fúrólyukak termelőképessége 1.4 —1,6 szorosára emelkedett. Egy másik kísérletnél az epicentrumtól 300—700 méteres sugarú körben levő fúrólyukak hozama nőtt meg, A régi olajtelepen pedig meglassúdott a kitermelés természetes csökkenése. Joggal arra lehet számítani, hogy a lelőhely , összteljesítménye minimum 10 százalékkal növekszik. Ennek a/ az oka, hogy a robbantás tágas repedés övezetet hozott létre: sajátos mesterséges föld alatti csatornákat tört. Ezek o működő fúrólyukakat ösz- szekötötték a lelőhely új terme- lósza kasza ival. — Mi az ön véleménye a löld alatti atomrobbantások távlatairól a kőolajkitermelés gyakor latéban? — A kísérletek bebizonyították, hogy o föld alatti robbantások alkalmazhatók a működő olajtelepeken o fúrólyukak, at egész környezet és a lakott hely. ségek veszélyeztetése nélkül. Nyomós bizonyítékokat kaptunk azzal kapcsolatban, hogy az atomrobbantás alkalmas a sűrű kőzetekben fekvő olajlelőhelvek kitermelésének jelentős fokozására. Az efféle kísérletek rendkívül fontosak, hiszen szüntelenül növekszik a fűtőanyag- és nyers- anyag-szükseglet. Ha a kőolaj-kitermelés megtartja jelenlegi növekedési ütemét, akkor húsz év múlva a bolygónkon 66 milliárd tonnát termelhetünk ebből a folyékony üzemanyagból. Nem fenyegeti-e olajhiány az emberiséget? A válasz erre a kérdésre nemcsak attól függ, hány új lelőhelyet sikerül felfedezni, hanem attól is, milyen mértékben tudják kiaknázni belőlük o kőolajat. Vajon csökkenteni tudja-e az atomrobbantás az e rendkívül becses fűtőanyag és nyersanyag kibányászásával járó óriási veszteségeket, amelyek évente 2,5 milliárd tonnára tehetők? Mi derűlátóan vélekedünk erről. Az esküvőre gyászjelentés J Belem do Pora városka (Brazília) napilapjában a következő gyászjelentés jelent meg: ,,Wilson Soeiro de Silva közli rokonaival és barátaival Mario Rosa lányának hirtelen halálát. A ravatal a nevelőszülők házában van." A 23 éves Maria Rosa mindig is szeretetnek örvendett tanítványai és kollégái körében. Hirtelen halálának híre mindannyiukat megrázta. Már hajnalban megszólalt a csengő a Barata házaspár ajtaján - ők voltak az említett nevelőszülők -, és megérkeztek az első koszorúk. A házaspár nem volt otthon, a háztartási alkalmazott meglepődve vette át a virágokat. Semmit sem tudott a halálesetről. Hamarosan megsokallta a meglepetéseket. Síró fiatal lányok ielentek meg, tanítványok, s mindannyian koszorút hoztak szeretett tanárnőjüknek, Maria Rosának. Egész tömeg gyűlt össze a házban, a ház előtt, A ház első emeletén Maria Rosa felriadt a za/on- aásra, mellette ásítva nyújtózkodott a 27 éves lose Assis Calado, oki egy nap áfa a férje volt. A fiatalasszony kinézett az utcára, felkapta köpenyét és leszaladt. Amikor kinyitotta a ház aitaját, Antonia nevű kollénanője sírva borult a karjaiba. Eay ' 12 éves tanitvánv, amikor j meglátta a tanítónőt, akinek temetésére iött, áiultan esett : össze. A tömeg előrenyo- \ múlt, az emberek sírtak és ! nevettek, és senki sem tudta, \ mi történt tufoidonkéooen. Legkevésbé Maria Rosa. j Csak amikor barátai eléie j tették a ovászielentést, akkor döbbent rá - mi is történt. Attól a pillanattól fogva, hoay szülei mentudták, hoay lánvuk „rónaiéhoz nem illően" érv matrózba. Jósé As- ' sis Caladoba szeretett bele, meotittották, hoov ta'átknz- \ zék a ,,semmirekellővel", Ma- j r/a Rosa szerelme azonban erősebb volt. Nem harvta el a matrózt. Am'kor mindte*- ten látták, hoqy a szülők mereven ragaszkodnak ál- I lósoontiukhoz, úgy döntőt- j feír, hoav eav szomszédos helyséohen szülői beleegyezés né'í-.ül összeházasodnak. Marla Rosa ugvonis már nem tudott o szülői házban élni. Az ana kerülte. az anya bezá-kózozf a syobóiéba és csak a'rkor lénett be a többi szabóba, ha lánya nem volt otthon. Maria Rasa eav baráti há- lasoárnól lett otthonra, o-níq a házassághoz a szükséges oapirokat megszerezték. Az noa, hoav nvtfvárjoscm tudassa: e hó-assán után lánya meghalt számára, feladta a avászie'eotést. Mi sem természetesebb annál, j minthoay minden oldalról a i 'eghevesehb szemrehányások édék eliárásáért a megdü- hödött apát. i__________________________
