Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)
1973-08-14 / 213. szám
t9T3; migusztm 14. DUNANTOLI NAPLÓ i Tizenkettő előtt öt perccel Meghalt a Sopiana, feltámadt a Sopiana Az új gazda: az Egyesült Izzó és Villamossági Rt. vákuumtechnikai gépgyárat épít Pécseit Sokszor kérdeztük: Mi , lesz veled Sopiana? A remények rendre kihunytak. Semmi. Mint rossz álom, úgy ment el az elmúlt másfél évtized a pécsi Sopiana Gépgyár történetében. Ami volt: folytonos jelen. A jövő bezárkózott előttük. Az új gépgyár építésének mézesmadzagját ugyan sokszor elhúzták, a fejlesztésből azonban nem lett semmi. A Sopiana Gépgyár pesti központja másként látta. Pedig egy nagy gépgyár létesítése éppen belevág Pécs elképzeléseibe, hogy javítson iparszerkezetén. Időközben a Minisztertanács egy tollvonással megszüntette az Élelmiszer- ipari Berendezés és Gépgyártó Vállalatot, s gyáraival együtt beolvasztotta az Egyesült Izzó és Villamossági Rt-be. Nincs többé ÉBGV. A Sopiana cégtábláját is át kell majd festeni: vákuumtechnikai gépgyár. Leadják az élelmiszeripari gépgyártást A Minisztertanács nemrég hozta határozatát. Az előzményekről szűkszavúan csak aoy- nyít: az ÉBGV már korábban elgyengült, utóbb miniszteri biztost neveztek ki az élére. A határozat nyomán gyökeres változásokra került sor. ÉBGV nincs többé, az élelmiszeripari gépgyártás fokozatosan átkerül egy másik tárcához a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz. Az élelmiszeripari gépgyártás gazdái a MEZŐGÉP Tröszt vállalatai lesznek. Az ÉBGV volt gyárai — köztük a pécsi Sopiana Gépgyár — az ElV Rt. kebelén belül vákuum- technikai gépgyártással foglalkoznak. Pécsről nézve, tizenkettő előtt 6t perccel jött mindez. A Sopiana az utóbbi másfél évtizedben mitsem fejlődött. Tizenöt évvel ezelőtt 480—500-an voltak, ma 530-an. A gépek matuzsálemek, a géppark átlagban 16—17 éves, tíz év óta már ócskavasnak számítanak. A fiatal műszakiak sorra kalapot emeltek, mert nem láttak perspektívát, nem volt előlépési lehetőség. A gyárnak, hogy a szakmunkás gárdát biztosítani tudja, állandóan kétszáz ipari tanulót kellett tanítania. Bérezésben évek hosszú során át az ÉBGV gyárai között az utolsó helyen kullogtak, s csak most, a központi bérintézkedések után érték be magukat, csak most tudtak tisztességesen fizetni. Öröm a gyárban Nem csoda, az összevonás hírét osztatlan örömmel fogadták a gyáriak. Az Egyesült Izzó és Villamossági Rt. neve patinás nagy név, jól cseng a fülekben. Teljes felszereléssel fényforrás gyárakat szállítanak exportra, s óriási megrendeléseket kell visszautasítaniuk, mert kevés a kapacitás. A Sopiana Gépgyárban tehát mindenki tisztában van azzal, hogy most lesz csak igazán szükség munkájára, a munka szebb lesz, s az új gazda talán vastagabb borítékot is ígér. Persze nagyobbak lesznek a követelmények is, szakmailag tovább kell lépniük. A vákuumtechnikai gépek alkatrészeinek nagyobbik felét köszörülni kell, a pontossági előírások itt sokkal szigorúbbak. De a Sopiana Gépgyár kollektíváját nem kell félteni, eddig is a tárca jobb vállalatai között emlegették őket. Az ElV Rt. szakemberei megfordultok üzemcsarnokaikban, s elégedettek voltak a látottakkal. Hogyan és mint lesz? Ijnnek részletei még nem tisztázottak. Csak a keretek vannak meg. Az már biztos, az élelmiszeripari gépgyártást 1976. január 1-ig fokozatosan kell átadni a MEZŐGÉP Tröszt vállalatainak. Az átállási idő tehát több mint két év. Az is biztos már, a Sopiana Gépgyárnak 1975 végéig fel kell számolnia Nagy Jenő utcai üzemcsarnokát, ahol az iparita- nuló-képzés folyik. Ez esetben a mostani nagy gyár területén kell összehúzódniuk, két üzemcsarnokot felhúzniuk. Feltéve, ha közben meg nem indul a rég óhajtott új gyár építése, s akkor a Nagy Jenő utcaiak már egyenesen oda mehetnének, s persze a későbbiekben a többiek. A müszergyár mellett 05 gyár? Igen, s ez végre nem álomkergetés. Az ElV Rt. vezető szakemberei már tár gyaltak is a város vezetőive1 Eszerint a vákuumtechnikai gép gyár a pécsi műszergyár szom szédságában kapna helyet, ahol a tanács közművesített területet biztosít. A gépgyár felépítésére a következő ötéves terv időszakában kerülne sor. Hogy pontosan mikor, melyik évben, azt még nem tudni. Mint ahogy azt sem, hogy milyen lesz a gyár. Amikor erről akartunk legalább valamiféle vázlatot kapni. Cakó János, a Sopiana Gépgyár igazgatója óva intett, hogy szavait kész tényként kezeljük, ő is csak arra hajlandó, hogy óhajait hangosan fogalmazza meg, amely persze nem esik I messze az ElV Rt. és a város vezetőinek elképzeléseitől. Nos, egy 1000—1500 fős gépgyárra ! gondolnak, amelynek évi ter- ) melési értéke elérheti a fél milliárd forintot, a Sopiana mostani százmilliójával szemben. Egy ilyen gyár építésének költségei összesen 250—300 millió forintra rúgnának. Egyelőre elégedjünk meg ennyivel. Jó jó de hát érthető a kíváncsiság is, hogy mi következik a műszergyár után, amely Pécs új törekvéseinek jelképe, hogy a város élvonalbeli iparra tegyen szert. A hír azonkívül elszabadítja a fantáziát, s ez nem is csak játszadozás a jövővel. A Sopiana Gépgyár megszabadul élelmiszeripari gépeitől, vajon a mi Cserkúti MEZŐGÉP Vállalatunk elcsíp-e ebből valamit? És a kooperációs lehetőségek! A vákuumtechnikai gépgyártásba besegíthetnének egyes pécsi vállalatok, vagy legalább közösen létrehozhatnának mondjuk egy felületkikészítő (krómozó, nikkelező, kadmiumo- zó) üzemet, és így tovább. A ár nár no’not) Reméljük, a vákuumtechnikai gépgyár építése nem várat magára sokat, s olyan gyorsasággal magasodik fel, mint a pécsi műszergyár. Mi akár már holnop kimennénk az ünnepélyes alapkőletételre. Annak tudatában, hogy olyan új iparág születésének vagyunk szemtanúi, amely- lyel Pécs a távolabbi jövendő gazdaságát alapozza. Mikiósvári Zoltán Megkezdődött a próbaüzemelés a Pécsi Porcelángyár új, nagyteljesítményű vákuumprésén. A nyugatnémet Rieter—Werke cég által szállított gépóriás teljes magassága 20 méter. A gép alkalmas 300—1100 milliméter átmérőjű, 3500 milliméter magasságú, 3000 kg súlyú masszatömbök előállítására, melyekből esztergálással készülék szigetelők készülnek. Korábban kézi formázással, ragasztva készültek ezek a szigetelők. A jobb minőség mellett a termelékenység is jelentősen, mintegy a négyszeresére emelkedik. Az üzemszerű termelés a IV. negyedévben indul meg. A képen: a gép, kezelőjével Bauer Mátyással Fotó: Benkő Antal Kincsünk és gondunk: a szabad idő (1.) Egy fogalom karrierje „Minden lét alapformái a tér és az idő” — írta Engels, s e tudományos igazságot a modern ember apró, hétköznapi dolgaiban is tapasztalhatja. Az időszámításunk előtti harmadik évezredben már használtak napórákat Egyiptomban, Indiában, Kínában, ám ezek gno- monja, árnyékot vető rúdja csupán tájékoztatást adott arról — s azt is csak nappal, derült időben —, hány „óra" van még délig, napnyugtáig. Mindössze 600—650 esztendeje, hogy elkészültek az első mechanikus órák, s jövőre lesz háromszáz éve annak, hogy 1674-ben a holland Huyghens szabadalmaztatta a hajszólrugót, összeállította a másodperceket is mutató időmérő szerkezetet Több, kevesebb ? Ugyanúgy huszonnégy órából áll számunkra a nap, mint elődeinknek. Mégis, úgy tűnik, nekik mindenre volt, nekünk semmire nincs időnk. „Meghalni sem érünk rá”, ha „szétszakítjuk magunkat”, akkor sem futja mindenre, amire kellene, amire szeretnénk. A látszat csal, ma természetesen több a szabad idő, mint száz, ötszáz esztendeje. Jóval kurtább az iparban dolgozók munkaideje: a mezőgazdasági technika örökös robottól szabadította fel az embert; az életkörülmények változása — az otthoni kenyérsütés, fonás stb. eltűnése — órák sokaságát ajándékozta főként az asszonyoknak, de a férfiaknak is. Más igényeink, új szükségleteink vannak. Tanulunk, olvasunk, televíziót nézünk, kirándulunk, szórakozunk, s közben azt Intézkedés a me vízhasználat rendjéről Megjelent az Országos Vízügyi Hivatal elnökének utasítása, amelyben a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel, továbbá a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökével egyetértésben szabályozta a mezőgazdasági vízhasználat korlátozásának rendjét. Eszerint tervet kel| kidolgozni, amelynek alapján szükség esetén —. hogy ha a vízmennyiség természeti, vagy egyéb elháríthatatlan okokból csökkent — korlátozzák az öntözéshez, és a haltenyésztéshez szükséges víz fel használását. A terveket az ala pul vett vízhozam 20, 40/60 szá golékos csökkenésének megtelelő bontásban kell elkészíteni. A vízügyi igazgatóságonként megalakuló vízkorlátozó bizottság vizsgálja felül és hagyja jóvá ezeket a terveket, s intézi a végrehajtást is. A vízkorlátozásnak is több fokozata van, elsőfokú korlátozást rendelnek el, hogy ha a vízhozam 20 százalékkal, másodfokút, amikor 40, harmadfokút, ha 60 százalékkal csökken. Az intézkedés meghatározta azt a sorrendet is, amely szerint érvényesíteni kell a korlátozást. így legelőször a halastavak és a rizstelepek vízpótlását csökkentik szükség szerinti mérték ben, de legfeljebb ötven százalókkal. A legvégső esetre marad pedig az esőztető öntözéshez szükséges vízadag mérséklése. Hangsúlyozza azonban az intézkedés, hogy a korlátozás során nem szabad csökkenteni az intenzív hasznosítású gyepek, valamint a nyári telepítési füvesek és évelő pillangósok öntözését. Az új rendelkezés kihirdetéssel hatálybalépett, de a jelenlegi helyzetben — a vízügyi szakemberek véleménye szerint — folyóink, tavaink, s a víztározók, csatornarendszerek elegendő mennyiségű vízzel rendelkeznek, tehát az idén már nem valószínű, hogy sor kerülne mormoljuk: nincs semmi időnk. Mármint szabad időnk- De mi az, hogy szabad idő? Változó mérce Az az időmennyiség, amely- lyel szabadon — megkötöttség nélkül — rendelkezünk. Elvben. A gyakorlatban ugyanis másként fest a dolog. A háziasz- szonyként második műszakot teljesítő dolgozó nő a szabad idejéből áll sorban az üzletben, futkos szerelő után, főz, mos. vasal, varr... Az ingázóknak kevesebb tetszés szerint fölhasználható idejük marad, mint azoknak, akik helyben keresik kenyerüket. Aki a munka mellett tanul, az kénytelen lemondani sok mindenről, amivel egyébként szabad idejében szívesen foglalkozna. Szabad ideje mindenkinek van, ám hasznosítására kinek több, kinek kevesebb a lehetősége, kedve, igénye és pénze. Egy amerikai szociológus — David Riesman — szerint: ahány egyén, annyi- j féle szabad idő. Közelítsünk tehát a válaszhoz j más gondolatsorral. Hazánkban j a törvényesen előírt munkaidő heti 48 óra vagy annál kevesebb. Az iparban, az építőiparban a 3304/1969. sz. kormány- határozat kimondta a 44 órás munkahét bevezetését. 1968-ban 210 000 volt a hetente 48 óránál kevesebbet dolgozók száma, 1970-ben viszont már 1,9 millió! Ma jónéhány területen — egészségre ártalmas, kedvezőtlen munkakörülmények miatt még kevesebb a ledolgozandó órák mennyisége, ötnapos munkahetet teljesít az ipar minden száz munkásából hét; az alumíniumkohászat, a gyógyszeripar, j cementgyártás létszámának harmada, negyede így tevékenykedik. 1973. iúnius 1-től az államigazgatásban is bevezették a 44 órás munkahetet. A szabad idő fontos társadalmi kérdéssé válik, mivel növekedése fokozatosan az egész társadalomra kiterjed. A rövidebb munkahét épp úgy hozzájárul a szabad idő bővüléséhez, mint az évi szabadságnapok gyarapodása, s természetesen ide tartoznak a vasárnapok, ünnepnapok ugyancsak. (Nem feledve a megoszlásbeli különbségeket, hiszen a pék éjjel dolaozik, a közlekedési alkalmazottaknál nem ritka a 24 órás szolgálat utáni 48 órás szabadnap, a földművelőknél az évszakok írják át a szabad idő naptárát.) Ma még a munkaidő csökkenése nem okoz alapvető változást — szociológusok kifejezésével: szabadidő-robbanást — szokásainkban, mivel mértéke viszonylag csekély. Távlatok ban azonban nem irreális az öt-, majd a négynapos munkahét megteremtése, s annak elérése, hogy « szabad idő ténylegesen szabad lehessen, legyen. Ennek szigorú gazdasági feltételei vannak; nem „elrendelés” kérdése. Ahogy a szabad időnek is megvan a maga köz- gazdaságtana. Ellentmondások, összefüggések Szociológiai vizsgálatok szerint szoros összefüggés fedezhető fel a munka jellege és a szabadidő-tevékenységek jellege között. Lehet. A mostani kép mindenesetre túlzottan sokszínű. Lehet barkácsolni, kertészkedni, sportolni, utazni, szórakozni, tanulni a szabad időben. Utóbbira például egyre többen kényszerülnek rá, mivel a szakmai ismeretek elavulása gyorsabban megy végbe, mint korábban, egy életen belül esetleq kétszer- hóromszor is felfrissítésre szorulnak az ismeretek. Tért hódít a művelődési házak klubmozgalma, de — csak egyetlen apróságot kiragadva — mit csináljon a gyermekkel a házaspár, ha színházba szeretnének menni? Moziba. Bárhová. Hol fogadják be a csupán kedvtelésből sportolni szándékozót, aki ráadásul negyvenéves, s kicsit pocakos? Vóqyik-e kertjébe az, aki, míg odaér, két órát szorong a zsúfolt vonaton, autóbuszon, s visszafelé ugyanez a tortúra várja? Van, aki az ördöa bibliáiót forgatja, mások mellékmunkát vállalnak, végeznek szabad idejükben. A családanya olcsóbbnak ítéli, ha maga főz, mintha konzervet, készételt tálalna fel, a vendéglői étkezésről nem beszélve. Akad, aki tévét néz és alszik, másokban lenne igény, de az új lakótelepen „elfelejtették” megteremteni a művelődési, szórakozási lehetőségeket, ezért sokak számára marad a bezárkózás a lakásba, a lő- aörgés, a fiatalok egy részének a „valami hecc"-csinálás ... Mészáros Ottó Következik: Az igények rálaszútja. A SELLYÉI VfZTARSULAT megvételre felajánl 1 db jó állapotban levő E—1514. típusú rakodógépet Érdeklődni: Társulat Központjában, Sellye, Dráva ut 4. szám. Telefon; Sellye: 106, a szakmunkásképzési alapot A Munkaügyi Minisztérium most osztotta szét első alkalommal a szakmunkásképzési alapot. 1972-ben hozták létre, hogy azok a vállalatok és intézmények is járuljanak hozzá a szakmunkásképzés költségeihez, amelyek maguk nem oktatnak ipari tanulókat, de foglalkoztatnak másutt képzett szakmunkásokat. A MüM 254 millió forintot osztott szét az ipari- tanuló-képzéssel foglalkozó minisztériumok között. A Munkaügyi Minisztériumnál maradt 181 millió 280 ezer forint a szakmunkástanuló-intézetekben oktatott jövendő szakmunkások képzésére, ellátására, 72 millió 720 ezer forintot pedig hat másik minisrtérium kapott. A szakmunkásképzési felügyeletet ellátó minisztériumok az alapot tovább osztják a képzésben résztvevő vállalatoknak illetve a tanácsi üzemek és szövetkezetek felügyeleti szerveinek. A szakmunkástanuló-képzéssel foglalkozó intézmények, vállalatok, szövetkezetek az összeq 10 százalékát a részesedési alapban használhatják fel étkezési hozzá- iárulásra. ötven százalék a fejlesztési alapot növeli a tanműhelyek, szociális létesítmények korszerűsítésére, 40 százalék pedig a tanulók ösztöndíjára, munkaruha-ellátására és eqyéb velük kapcsolatos kiadásokra használható fel. A szakmunkásképzési alap célszerű felhasználásáról a Munkaüqyí Minisztérium irányelveket adott ki. Ezekben javasolja, hogy a korszerű tanmenetek alapján feilesszék a vállalatok a tanműhelyeket, lássák el azokat a legújabb oktatási eszközökkel. Tegyék biztonságosabbá a tanulók munkafeltételeit, iavítsák tovább szociális körülményeiket öltözők, mosdók, éttermek, könyvtárak építésével. Felhívja a minisztérium az érdekeltek fiqyelmét, hogy fordítsanak külön aondot a lányok képzési feltételeinek javítására. PIÉRT KERESKEDELMI VALLALAT 15. SZ. LERAKATA 100 m’ feled raktárhelyiséget keres Pécs, Perczel u. 2
