Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)

1973-07-01 / 169. szám

Tapasztalatcserén testvérlapunknál E szék ás Pécs kézfo­gása több min­denben megnyilvánul. Ma­gunkat tekintve abban, hogy » két városban megjelenő lapok: a Clas Slavonije és a Dunántúli Naotó — íest- vérlapok. A kapcsolatot már korábban felvettük, s meg­állapodásunk értelmében évente rendszeresen meglá­togatjuk egymást, hogy ba­rátkozzunk egymással, kicse­réljük tapasztalatainkat. A látogatást mi kezdtük, íme, ennek eredménye eszéki ol­dalunk. A Clas Slavonije szerkesztősége igazán válto­zatos programot állított össze. Egyhetes tapasztalat- cserénk során jártunk az eszéki Mobillá Bútorgyár­ban, Valpovóban az Elel- miszerleldolgozó Kombinát kalácsgyárában, Beliscén a papírgyárban és a Borovái Cipőgyárban. Emlékezetes marad számunkra a bara­nyai részen tett kőrútunk, amelyre elkísért a Magyar Képes Újság főszerkesztője Is. Vörösmarton meglátogat­tuk Baranyai lúlia nyugdíjas tanárnőt, Baranya nagy is­merőjét, aki megmutatta ne­künk a baranyai emlékekből összehozott kis házi múzeu­mát. Barátaink elvittek ben­nünket az Eszéktől 150 kilo­méterre fekvő gyönyörű kis­városba, Pozsegába, ahol részt vettünk a Slavonija '73 népdalfesztivál nyitóestjén. Természetesen többször is találkoztunk és elbeszélget­tünk a Clas Slavonije veze­tőivel és munkatársaival, akik — Antun Lang főszer­kesztő, Duro Sovagovic fő- szerkesztő-helyettes és ál­landó kísérőink: Mijo Dim- sic rovatvezető, D. Gejet ■ fotóriporter, V tolmácsunk: Varga Ferenc nyomdász — megismertettek bennünket a szerkesztőséggel és lapjuk­kal, nem utolsósorban gyö­nyörű városukkal, Eszékkel. A szívélyes, baráti fogadta­tásért ezúton js köszönetét mondunk. Garay Ferenc Miklósvári Zoltán A partizánharcok emlékművei Közel 1000 méter magas hegyvonulat a Papuk hegység­ben, — Zvecsevó község kör­zetében „eldugott" kis domb tetején négyméteres emlékmű hirdeti: harminc évvel ezelőtt itt működött az első nyomda, innen került ki a Glas Slavoni- je első példánya. Partizánhar­cok színhelye volt ez a terület is, a földbevójt bunkerokban dolgoztak a nyomdászok. A nyomdagépeket parasztok szál­lították ide alkatrészenként, a szénás szekér alján. Állunk az emlékmű mellett és fürkésszük a tájat: erdőkkel borított hegy mindenfelé... A bunkerok már beszakadtak, fű és bokrok nőt­ték be a barlangok bejáratait Az emlékművet — három méter magas oszlop tetején egy kő­ből faragott nyitott újság — a Glas Slovenije kollektívája állí­totta tiszteletéül elődeiknek. A barlang-nyomda mellett rádió is működött, ezzel vették a hí­Népdalfesztivál Pozsegában A rendezvénysorozat nyitó napjára érkeztünk. Az egész várost már a nagy ünnepség hangulata uralta. Ezrek sétá,- tak „kiöltözve" a főutcán, amelynek közepén többszázmé- ter színes lámpafüzér adja ezekben a napokban a köz- világítást. A vendéglők, étter­mek felkészültek a várható „nagy rohamra”, — mert úgy­szólván az egész országból jönnek a vendégek, sót szá­mos külföldi rendszámú autót is láttunk. Kivonult a zágrábi televízió is. A város főterén a díszes, - színes, zsinóros egyenruha, csákó, csizma, — öltözetű „Trénk pandúrok" fú­vószenekara térzenével szóra­koztatta a vendégeket a tam- burmajor vezényletével. A sportcsarnokban az emel­vény a televízióközvetítéshez szükséges nagyfényerejű lám­pák „tüzében” áll, két oldalán és vele szemben a kamerák. A közönség nagy tapssal fo­gadja az egy-egy számmal be­mutatkozó zenekarokat. Az első este csak „bemutatkozás” van, - majd a következő napokban már versenyszerűen folytatódik a fesztivál. reket, a legfrissebb jelentéseket a felszabadító harcokról. Az újságot aztán innen „terjesztet­ték". A nyomdagépet múzeum­ba állították — az akkori idők egy-két nyomdásza ma Is él. Most a lapot 15 000 példány­ban nyomják, — tízezrek olvas­sák Slavónia- és Baranya- szerte. Vasárnap kivételével na­ponta megjelenik. A hegyek szerpentinjein gu­ruló autónkból gyakran pillan­tottuk meg az ellenállás, a par­tizánharcok emlékeit. Fageren­dákból összeállított régi kis épület, rajta a felirat: parti­zániskola. Az út melletti kis tisztáson egy tanító házaspár szobra, — ellenállók voltak, itt végezték ki őket. Néhány kilo­méter utón az út közelében be­kerített füves terület, — benne két kútgyűrű faragott kövekből A kutakba többszáz embert dobtak a fasiszták. Néhány ka­nyar után a domboldalba szí­nes kövekből mozaikszerűen ki­rakott — tíz méter széles és öt méter magas fal — emlékmű, harcoló partizánokat ábrázol. A távolban monumentális emlék­mű csillog, — stilizált nagy madár, felszállásra kiterjesztett szárnyaival. A, 34 méter magas emlékmű alumíniumszerű anyag­gal bevont teste visszaveri o napsugarat a környező hegyek­re. A hős szlavóniai nép emlék­műve ez Kamenskóban. Innen lőttek először a partizánok a kis község csendőreire... Egy kép odaátról Egy eddig általunk még nem k5- iáit ritka felvétel: az épülő dráva- stabolcsi híd odaátról, a Donji Mi- holjac*i oldalról. A közúti hidat, mint ismeretes, a magyar és a jugoszláv fél közcsen építi. A tervek szerint ez óv novemberének végére adják át. Az új Dráva-híd elsősorban az eszé­ki túrjstáknak kedvez, a harkányi út jelentősen lerövidül. Az eszékiek ed­dig a Mohács alatti Udvaron keresz­tül jöttek át, majd általában Pécs érintésével utazlak Harkányba. Ez több mint 130 kilométeres autó­út. A drávaszabolcsi híd megnyitása után az út Harkányba a felére rövi­dül. De a Pécs—Eszék útvonal is le­rövidül 15—20 kilométerrel. (A fel­vételeket a Glas Slavonije fotóripor­tere, D. Gejer készítette.) 17,5 millió pár cipő 13000 munkás — 600 saját üzlet Negyvenkét évvel ezelőtt a csehszlovák Bota Cipőgyái megbízottja Eszékre érkezett, hogy tárgyaljon: a Bata gyár szeretne itt a városban egy cipő- és gumigyárat létrehozni. Az akkori Eszék város tanácsa, — amelyben sok kisiparos (köz­tük bőrkereskedők, cipészek) is helyet foglalt, mereven ellenez­ték a Bata gyáralapítási elkép­zelését. így került aztán az egész üzem Borováiba, — a Duna partjára. Hatalmas kiterjedésű gyárte­lep, at üzemek között parkok, régi és új építésű lakások. Itt e „gyárkapun” belül minden megtalálható: orvosi rendelő, büfék, bölcsődék, sporttelep ... A 13 ezer munkást foglalkoz­tató gyár Idei terve: 17,5 millió pór cipő, — 800 modellben. A ■késztermékeket — az egyéb üz­letek mellett — a gyárnak Ju- goszlávia-szerte létesített mint­egy 600 saját üzletében is árul­ják. A cipőn kfvül évente 20 000 tonna gumiköpenyt gyártanak gépjárművekre. A „telépen” 1770 lakás áll a gyár munkásai rendelkezésé­re. Ha 10 évig a munkás a gyárban dolgozik — saját tu­lajdonába megy át a lakás. Természetes, hogy az 1770 la­kás nem elegendő, — de a helyben lakókon kívül mintegy 30 községből járnak be dolgoz­ni. ötszáz személyes mozi, 500 tanulónak technikum — egé­szfti ki a kulturális és oktatási igényeket. A koncentrált gyár­telepnek saját rádióállomása naponta ötször jelentkezik üze­mi hírekkel, — ezen kívül 7800 példányban hetente megjelenő üzemi újságjuk tájékoztatja a dolgozókat Eszék szíve, a korzó. Háttérben a Dráva. A felvétel a katedrális tornyából készült Eszék kincsei Eszék kincsei: gazdasága, azon belül is virágzó kereske­delme, kereskedelmi hálózata. A lexikon tanúsága szerint is: „Ipara és kereskedelme élénk, a dunai nagy gőzhajók a Drá­ván Eszékig járnak, feljebb ki­sebb gőzösök közvetítik a for­galmat. Kereskedelmének fő­cikkei: gabona, marha, méz, lekvár, pálinka, gyümölcs, nyers bőrök és fa. Iparvállalatai a gépvasöntő-, len- és kender-, üveg-, bőr-, szeszgyár...” A lexikonok természetesen azt is említik: Eszék helyén a rómaiak idejében Mursia vagy Mursa major állott: Pannónia kapujá­nak ezt a nevezetes városát Augustus császár I. sz. 8-ban alapította. Hadrianus pedig fa­lakkal erősítette meg. Mursiát valószínűleg az avarok pusztí­tották el s helyén csak 1091- ben építették a horvótok Osjek várát... 150 000 lakos Eszék maga százezer lakost számlál, de a közigazgatásilag hozzá tartozó községekkel együtt mintegy 150 ezer em­berről kell gondoskodnia. A lakosság több mint fele az iparból él. A város leghíresebb üzeme a modern, automata gé­pekkel felszerelt Saponia mosó­szergyár, amelynek termékei még Japánba és az USA-ba is eljutnak. Az öntöde és a szövő­gépgyár 3500 munkást foglal­koztat, a gépgyár magyar cé­gekkel is kooperációban áll. A könnyűipart a bútorgyár, a textilgyár és a most épülő kö­töttárugyár képviseli. Az új gyárak már a városon kfvül épülnek, de egy tízéves terv alapján az összes ipari üzemet ki akarják telepíteni a város keleti részébe. Náluk is gond a város szennyezett levegője. IPK Legfejlettebb az élelmiszer- ipar. Az IPK élelmiszeripari kombinát jugoszláv viszonylat­ban számottevő, szépen csoma­Vonattal, busszal, személygépkocsival Mit, hol Azoknak szeretnénk tanácsok­kal szolgálni, okik még nem jártak Eszéken. Érkezés Eszékre. Ha vonatta* érkezünk, az állomásról a vil­lamos egy dinárért bevisz ben­nünket a városközpontba. A va­sútállomás mellett találhatjuk a távolsági autóbusz-állomást, ide futnak be a pécsi. Innen in­dulnak Pécsre az eszéki buszjá­ratok. Az autósoknak az a leg­jobb, ha a város központi te­rén, a Central Étterem előtt parkolnak, egy dinár ellenében éjjel-nappal őrzik kocsijukat. Tankolni a város szélein öt he­lyén, a városban pedig a piac téren lehet, Éjjel-nappal. A benzin nemrég drágult meg tíz százalékkal, az árak most: nor­mal benzin 2,90 dinár, szuper benzin 3,10 dinár, (IBUSZ-ór- folyamon: 100 dínár= 165,89 forint.) Hol szálljunk meg? A város­központban, egymástól nem messze több szállodát is talá­lunk. Közvetlenül a vasútállo­másból a Hotel Turist. Egy két­ágyas szoba 110 dinár. Ugyan­ennyibe kerül a szállás a vá­rosközpontban lévő Centrál és Royal szállodákban. Az árban benne van a reggeli is. A leg­olcsóbb a színház melletti Ho­tel Pszuny. Kétágyas szoba: 80 dinár. Az autósok megszállhat­nak a Motel Jelenben is. Két személyre 70, egy személyre 45 dinár. Ugyanitt kemping is van, Általában szombaton és vasár­nap könnyebb szállást kapni, A legolcsóbb természetesen magánhózban megszállni, egy éjszakára 20—30 dinár; Érdek­lődni lehet a katedrális mel­lett lévő turista irodában, de á Centrál és a Royal szállók portásainál is lehet kapni cí­meket. Az étkezés drága. Az ebédet étteremben húsz dinár alatt nemigen lehet megúszni. Egy vacsora, mondjuk borjúsült, a Hotel Pszuny éttermében a leg­olcsóbb, 8 dinár, általában pe­dig 10—12 dinár. Egy exkluzív vacsora viszont már 50—60 di­nár személyenként. Ételeik ki­tűnőek. A szórakozás sem ol­csó. Egy üveg sör este a Cent- rálban 6 dinár, zene nélkül 5 dinár, üveg bor 30 dinár, Fél konyak ugyancsak a Centról- ban 5 és fél dinár, Ki-ki pénz­tárcája vastagsága szerint szá­molhatja meg a borravalót, dé nem nézik ki akkor sem, ha nem ad, A szórakozóhelyek ál­talában éjjel eay óráig vannak nyitva, kimondottan éjszakai szórakozóhely, például a mi Pannónia bárunkhoz hasonló nincs. Egyedül az Eszéktől 6 kilométernyire lévő Csingilingi csárda tart nyitva reggel hatig. Baranyai népi muzsika. Hol vásároljunk? A város központjában, amely egyúttal bevásárló központ is, aránylag kis területen mindent megtalá­lunk. Egymást érik az üzletek, akad olyan utcarész, ahol szin­te egymás mellett öt cipőboltba is betérhetünk. Érdemes talpal­ni, mert az árak boltonként vál­toznak. Ami itt mondjuk száz dinár, az utca túlsó oldalán esetleg nyolcvan. A magyar tu­risták szívesen vásárolnak a két nagy áruházban, a Nama-ban és a Supermarket-ben, A Nama az olcsóbb, viszont a Super- market-ben szebb és nagyobb a választék. golt nápolyiszeleteivel a pécsi fogyasztó Is találkozhatott. Az IPK-nak 120 ezer hold földje van és több mint tízezer ma­gángazdasággal áll kapcsolat, ban. Ennek kapcsán eszéki kol­légáink megjegyezték, az or­szág a mezőgazdaságot eddig meglehetősen elhanyagolta. A parasztok sokszor azt sem tud­ták, mit termeljenek. Készülő­ben van egy törvényjavaslat a mezőgazdaság fellendítésére, s ettől az eszéki élelmiszeripar fellendülését is várják. Egy ér­dekesség: Eszéknek nincs vágó­hídja. Tíz vállalat látja el hús­sal, amelyet hűtőházakban tá­rolnak. Pillanatnyilag drága a hús és nincs is elegendő. Mint említettük, a legfőbb kincs: a kereskedelem. A ke­reskedelmi vállalatok száma több mint ötven. Eszék üzleti negyedében egymást érik az üz­letek, csak cipóboltból 15 van. Két áruháza: a Nama és a Su­permarket. Ez utóbbi nemrég épült, európai színvonalú,, még Boszniából is járnak ide vásá­rolni. Az utóbbi Időben erős a törekvés — és ezt a párt is szorgalmazza — hogy egyesít­sék a kereskedelmi vállalatokat, ne menjen annyi kézen keresz­tül az áru, azonos cikkek ese­tében ne legyenek olyan na­gyok az áreltérések. (A ven­déglátó vállalatokat már egye­sítették, ötből három vállalat lett.) Ennek a törekvésnek a jegyében jött létre a Slavonija Commerce, a Slavesk és a Dilj cégekből az Eszéki Export-Im­port Vállalat, amely egyben a magyar—jugoszláv határmenti árucserének is a gazdája. (Hal­lottuk: számítanak a beremen- di cementre.) Öt év Eszéken évente ezer lakás épül. Természetesen itt is több kellene, mégpedig 1975-ig leg­alább ötezer, de képtelenek megépíteni. A külvárosban, akárcsak Pécsett, sok kis öreg ház vár lebontásra. A meglévő új lakónegyedek mellett o leg­újabbat most a Dráva túlpart­jára tervezik. Mivel a terület mélyen fekszik, előbb fel kell tölteni a partoldalt, szabályozni a medret. Az infrastruktúra meglehető­sen elmaradott, erre a követ­kező öt évben sokat költenek. A szennyvízelvezető bővítéséhez sürgősen hozzá kellett kezdeni, mert már ott tartottak, hogy egyetlen új lakást sem építhet­nek. A városon kívül mór épül a Belgrádot és Zágrábot össze­kötő út. Jelenleg Boszniából kapják az elektromos áramot, tízéves távlatban egy erőmű építésével is számolniuk kell. Reprezentatív szállodára is szüksége volna a városnak. Szó­val van gond. S még otyah, lát­szólag kicsiségekkel is törődni kell, mint a kisipar. Egyes szak­mák mór kihaltak, a fiatalok közül senki sem akar például suszter, borbély vaqy kőműves lenni. Érdekes egyébként, hogy sokszor megmozdul Eszék lakos­sága: önkéntes adományokkal segíti egy-egy új létesítmény tető alá hozását. Iskola, óvoda, fedett sportcsarnok épül így. EE [vasárnapi ImEIIEKLET E 1 /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents