Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)

1973-07-01 / 169. szám

Évad végi jegyzetek A Pécsi Nemzeti Színház bemutatóiról A megye legszebb kulturális intézménye Séta a FEK-ben A Marco Polo milliói tegnapi előadásával véget ért a pécsi színház idei évada. Mind a négy tagozat teljes műsorrend­iének részletesebb elemzésére nem vállalkozhatunk. A színház teljesítményét elsősorban a re­pertoár gerincét alkotó prózai bemutatókon mérjük. Hét dráma Az évad során a korábbiok­nál több, összesen hét drámát játszottak a nagyszínházban. A műsorrend legszembetűnőbb jellemzője, hogy a hét műből hat eredeti bemutató volt, s ez nem csupán a pécsi színház történetében páratlan, hanem országos összehasonlításban is igen figyelemre méltó. A vidéki színházak hosszú ideje kinőttek már abból a korból, amikor csupán a fővárosbon bemuta­tott művek utánjátszó sóra vál­lalkozhattok. A pécsi együttes ebben az évadban teljesen ön­álló, eredeti műsorrenddel gaz­dagította színházkultúránkat. A repertoár másik jellemzője, hogy a hot eredeti bemutató­ból három mai magyar dráma ősbemutatójaként került a kö­zönség elé. Ez oz arány is rendkívül kedvező, s alighanem sizntén példa nélküli a szín­ház történetében. Az élő ma­gyar drámairodalom ügyének felkarolása, új művek létrejöt­tének elősegítése a színháznak nem csupán szép hivatása, honem egyszersmind alkotó erejének legfőbb próbája. A pécsi színház mai érdemeit nem csökkenti, hogy nagyon hosszú ideig legfeljebb évi «gr — gyönge vagy^ középsze­rű — új magyar mű bemuta­tására futotta erejéből. Igaz, a drámairodalom országosan elapadt, de a hatvanas évek­ben kezdődött egy felívelés, amelyhez több vidéki színház is hozzájárult. A pécsi nem tartozott az úttörők közé, ná­lunk csak négy éve követke­zett be fordulat, amikor sikerült megszerezni Illyés Gyula írói közreműködését. A Tiszták be­mutatójától számíthatjuk azt az időszakot, amelyben a pécsi színház a mai magyar dráma jelentős, országosan is számon- tartott műhelyévé vált. Ősbemutatók Az évadnyitóként bemutató« Testvérek — ma már ezt is le lehet mérni — az utóbbi esz­tendő legértékesebb magyar drámájának bizonyult. Nem formális tisztelgés a Dózsa-év- forduló alkalmából, hanem lly- lyés Gyula drámaírói pályáján Is fontos állomás. A mű szü­letésének körülményeiről nyilat­kozva, az író egyszer sem mu­lasztotta el a pécsi színház, s különösen Czimer József dra­maturg inspiráló hatásának el­ismerését sőt nemes gesztus­sal, de nyilván nem alaptala- nuf mintegy »társszerzővé“ emelését A Testvérek efSadása Is csak elismerést érdemel. Két Pécsett beérett nagyon tehet­séges színművész, Győry Emil és HoU István nyújtott benne igen magas színvonalú alakí­tást melyet sokáig érzünk em­lékezetünkben. Új drámával jelentkezett az évadban a színműíróként elő­ször Pécsett bemutatkozó Her­nádi Gyula. Az Antikrisztus és e korábbi Falanszter egymás­hoz viszonyított értékéről a szakmai vélemények mindmáig megoszlanak. Egyesek az An- tikrisztust visszaesésnek érzik, mások a Falansternél jelentő­sebbnek minősítik. Annyi bizo­nyos, hogy az idei előadás kevésbé volt sikeres, s ez ta­lán azzal is összefügg, hogy mintha a mű eszmei és drama­turgiai kidolgozásában is ma­radtak volna megoldatlan vagy ellentmondásos mozzanatok. Hernádi írói kvalitása vitán fe­lüli, Pécshez kapcsolása fel­tétlenül nyeresége a színház­nak; műveinek kiérleléséért vagy pontosabb értelmezésé­ért, helyenként szokatlan dra­maturgiájának népszerűsíté­séért azonban még érdemes a színház műhelyének erőfeszíté­seket vállalnia. A Petőfi-évfordulóhOz új drár maiiét avatásával. Novotny Gergely: Az országutak isko­lája c. színpadi játékának be­mutatásával kapcsolódott a színház. A mű nem különöseb­ben kiemelkedő, de nem is je­lentéktelen. Az alkalomtól füg­getlenül is előadásra méltó. Illyés Gyula és Hernádi Gyu­la művét a pécsi bemutatót kő­vetően a fővárosban is előad­ták. Nemcsak annak örülhe­tünk, hogy színházunk új ma­gyar drámái sorra méltónak bi­zonyulnak fővárosi utánjátszás- ra, hanem annak is, hogy oz itteni előadások jól állják az összehasonlítást a fővárosiaké­val. Külföldi darabok A három új magyar drámán kívül Gorkij: £//enségek-jének közepes sikerű felújításót és három huszadik századi kül­földi darab bemutatóját lát­hattuk még az évad során. Bo­csássuk előre: különleges, ki­emelkedő értékű felfedezés nem akadt köztük. Bragin- szkij—Rjazonov: Munkatársak, Mihura: Három cilinder és O'Neill: Marco Polo milliói c. darabját eltérő jellegük mi­att nehéz összemérni, de az előadások összbenyomását te­kintve körülbelül azonos szín­vonalon helyezkednek el. A legkevésbé sikerült viszonylag a Három cilinder, tartalmi szempontból is ez áll legtávo­labb a mai néző érzés- és gon­dolatvilágától. A maga könnye­debb vígjáték-műfajában ér­dekesebb és sikeresebb is volt a Munkatársak, ebből néhány jól sikerült színészi alakításra — Tímár Éváéra, Pásztor Er­zsiére, Vári Éváéra és Bujtor Istvánéra — is szívesen emlé­kezünk. A Marco Polo milliói bemu­tatásáról a szakmai vélekedések meglehetősen szélsőségesek voltak. Hallottunk — a rádió­ban például — teljesen elma­rasztaló ítéletet, mely szerint annyira gyenge és kiforratlan még a későbbi nagy dráma­írónak ez a műve, hogy kár volt felfedezni, ráadásul gyengesé­gein az előadás még rontott Ez bizonyára igaztalan túlzás, a mű O'Neill nagy műveihez viszonyítva valóban kiforratlan, de éppen az előadásnak, úgy véljük, sikerült kiemelnie jó né­hány figyelemre méltó értékét, nagyon is mának szóló mon­dandóját, s így bemutatása nem kifogásolható. A szép kö­zönségsiker is igazolja ezt. Mai életünk A repertoár feltűnő jellegze­tessége, hogy mind a hét da­rabja kivétel nélkül mai vagy huszadik századi. A klassziku­sok teljesen elmaradtak, a ko­rábbi Shokespeare-ciklus véget ért, a Moliére-évfordulóra nem reagált a színház. Ezt nem tart­juk hibának, mert egyáltalán nem szükségszerű, hogy min­den színház minden évadban mereven és következetesen ve­gyen figyelembe minden lehet­séges szempontot. Hosszabb távon azonban bizonyára a pécsi színház sem mondhat le teljesen a klasszikusok felele­venítéséről. Az idei műssorrend legnagyobb nyeresége kétség­kívül a három mai magyar dráma, ezek bemutatásával tu­dott a színház legtöbbet mórt; dani mai világunkról, életünk­ről, egyén és közönség idősze­rű gondjairól, a forradalom és a forradalmi magatartás prob­lémáiról. Együttes játék Az előadások művészi szín­vonala, a rendezés, a színészi játék, a többi közreműködő teljesítménye a korábbi évek­ben is tapasztalt jó átlagszín­vonalon mozgott. A három eltérő karakterű rendező — Nógrádi Róbert, Dobai Vilmos és Sík Ferenc — jól kiegészí­tik egymást egy évadon belül, együttesüket tekintve nem fe­nyegeti a színházat az elszür- külés vagy a megmerevedés, a konzervatizmus veszélye, min­dazonáltal időszerűnek tűnhet a legfiatalabb rendező nem­zedék, a tervszerű utánpótlás­nevelés kérdésének megfonto­lása is. Néhány, más színház­nál mutatkozó tapasztalat en­nek számos előnyét igazolja. A színészi teljesítményekre most is elsősorban a jó együt­tes játék, nem pedig a sztár­kultusz volt jellemző. Az a jó kollektív szolgálat, amely egyál­talán nem zárja ki, sőt legha­tékonyabb forrása a kiváló egyéni teljesítményeknek. Né­hányat már felsoroltunk egy- egy előadás kapcsán, most hadd egészítsük ki a sort Mar­sok Gabi, Sólyom Kati, Vajda Márta, Kézdy György, ifj. Kő­míves Sándor, Linka György, Módi Szabó Gábor, Paál László, Szabó Ottó és Szeg- váry Menyhért nevével, akik alakításukkal — a nagyszín­házban vagy a kamarában — szintén részesei voltak az év­ad sikerének. Eredményes évad Egészében véve eredményes évadot zárt a pécsi színház. Jó teljesítménye a közönség ra­gaszkodásán, az előadások szép látogatottságán is mérhe­tő. A következő évad tervei­ről is biztató híreket hallani. Hogy csak a legfontosabbat emeljük ki befejezésképpen: négy új magyar dráma bemu­tatására készülnek. Szederkényi Ervin A közműveltséget és hazafi- ságot előmozdítandó pontosan 135 évvel ezelőtt alakult meg a Pécsi Nemzeti Kaszinó Széche­nyi István klubteremtő mozgal­mának egyik legígéretesebb vi­déki hajtásaként, s egy évre rá — 1839 őszén -, már állt a klubház is. A lelkes klubalapí­tók 10 ezer pengőforintért megvásárolták a Király utca 13. szám alatti épületet, 3200 pen­gőforintért újjáalakították - s ettől kezdve könyvtár, színpad és díszes bálterem várta a klubtagokat és érdeklődőket - mindenekelőtt a fiatalokat. S most tulajdonképpen ugyanezt kell elmondanunk. A Kossuth Lajos utca 13. szám alatti épü­letben — „a közműveltséget és hazafiségot előmozdítandó“ — megnyílt a megye legszebb kul­turális intézménye, az újjáala­kított Fegyveres Erők Klubja. Szépség és célszerűség Ne mondjunk összegeket, de ami a mai vendéget fogadja, az nem 3200 forintba került.., A csupaüveg főbejárat mögött vörös márvánnyal burkolt elő­csarnok, sötétkék kerámiaoszlo­pok, melyek között fehér már­vány lépcsősor fut a felsőbb szintek felé. Ez a szint, mely az úgynevezett vendéglátó övezet­nek ad otthont, egy nagy és egy kis étteremből áll, s szoros kapcsolatban van a szórakoz­tató, vagy klubövezettel, mely az alagsort, a földszint termei egy részét és a félemeletet fog­lalja el. A nagy és kis étterem­ben 160 vendéget fogadhatnak egyidőben, a földszinti presszó és a félemeleti hírlap-presszó megint csak ennyit A helyisé­geket a fehér, a kék, a piros, a lila és a mattfényű fafelüle­tek barna színei uralják — pá­ratlanul kellemes összbenyo­mást keltve. A félemelet és az első eme­let az úgynevezett művelődési övezet. Színházterem, társalgó, klubok, könyvtár, öltözők. Közel ötszáz vendég szórakozását, il­letve hasznos időtöltését bizto­síthatják ezek a létesítmények. A színházterem így, üresen is látványosság. A nagy belma­gasság ünnepélyessé és ele­gánssá teszi a hangulatot, a sajátosan kiképzett — dobozos megoldású — mennyezet mo­dernné, mozgalmasá. A szín­pad mindössze három lépcső­fokkal magasodik a nézőtér fö­lé, s ez olyan érzést kelt, mint­ha a nézők is részesei lennének a játéknak. A falakat és ablakokot hal- vány-dohányszínű függönyök takarják, a szabad felületeken elegáns, nagy fényerejű falika­rok. Ez a terem egyébként min­den eseményhez más ruhát, más arcot ölt, a dobozmozaikos mennyezet ugyanis páratlanul korszerű világítóberendezéseket rejt. Egy lámparendszer az ál­talános világítást biztosítja, egy másik a színpadot szolgálja ki, míg egy harmadik a mennye­zetre szórja fényét, s ez ofyan érzést kelt, mintha oz egész ál­mennyezet lebegne a sokszínű fényben. Négy év után A rekonstrukció terve 1967- ben született meg, a munka 1970 tavaszán indult Négy, bo­nyodalmakkal terhes év után most szélesre nyíltak a kapuk. A szépség, elegancia egyelőre mindent háttérbe szorít — pe­dig érdemes szemügyre venni a méreteket adatokat is. A Kossuth Lajos utcára néző villamossági szaküzlet kiürítésé­vel, illetve az udvari szárny négyszintessé tételével 175, il­letve 220 négyzetméter hasznos területtel bővült az épület. A főépület így egy 16 ezer lég- köbméteres komplexummá fej­lődött, több mint 1800 négyzet- méteres hasznos területtel. Az épület külső képe nem sokat változott, a főhomlokzat megőrizte múlt századi han­gulatát, a falakon belül azon­ban szinte minden szeg meg­fiatalodott. Különösen igaz ez gépészeti vonatkozásban. A klub önálló gázkazánházat ka­pott, szellőző géptermet, s ez lehetővé teszi az emeleti nagy­terem légkondicionálását A vi­lágítástechnikai megoldások egyenértékűek a legkorszerűbb kamaraszínházakban alkalma­zott megoldásokkal: a színpadi vilógitóhíd például Angliából érkezett. Páratlanul szép lesz o kert- helyiség is: igaz, ez még csak most épül. Az udvar közepén vízmedence, a vízmedencében úszó tánctér.., Pécs, mely saj­nos oly szegény rangjához mél­tó művelődési intézményekben, most egy olyan létesítménnyel lett gazdagabb, mely nemcsak megyei, de országos rendez­vények fogadására is alkalmas, s mely számos tekintetben már a jövő útjait jelzi. Nemcsak katonák... A Pécsi Nemzeti Kaszinó egy­kori épülete, volt MADISZ-szék- ház, munkásotthon, művelődési ház, tiszti klub — s ezzel még csak a legutóbbi 25 év állomá­sait pergettük vissza. A Ma­gyar Néphadsereg 1952-ben vette ót az épületet először, majd 1962-ben immár másod­szor Is, amikorls megalakult • Fegyveres Erők Klubja. Ez az elnevezés minőségi változáso­kat takart a korábbi — tiszti klubi munkával szemben. Nőtt a „tulajdonosok" köre, s meg­sokszorozódott a hatékonysági kör. A FÉK — 1962—67 között — mintegy 20 klubbal, szakkörrel, kiscsoporttal működött, s éven- le 80—100 ezer vendéget fog­lalkoztatott, illetve fogadott. A fegyveres testületek hivatásos tisztjei, tiszthelyettesei és csa- 'ádtagjaik mellett szélesre nyíl­tak a kapuk mindazok előtt, akik valamilyen kapcsolatban állnak ezekkel a szervekkel, il­letve, akik érdeklődnek a hon­védelem kérdései Iránt. De mint szórakoztató objektum még na­gyobb tömegeket fogadott a FÉK, nem beszélve arról, hogy a belváros közétkeztetési gond­jai enyhítéséből is jelentős részt vállalt. Es most Ismét aktuális a kér­dés: ki látogathatja a klubotl Természetesen nemcsak tisz­tek, katonák. A presszó és ét­terem 17 óráig például telje­sen „nyílt”, s tagsági igazol­vány, illetve belépőjegy ellené­ben ezt követően is szabódon felkereshető. Ugyancsak nyitott kapukkal várja vendégeit a he­tenként kétszer játszó széles­vásznú mozi, de szinte vala­mennyi klub, szakkör, illetve együttes betölt valamiféle terü­leti funkciót. Az alkotók Az újjászületett FEK-ben tett sétánk sem lenne teljes, ha nem mutatnánk be azokat, akik a legtöbbet tették ezért az új­jászületésért A beruházás elin­dítója és motorja Ybl Ernő őr­nagy volt, a klub vezetője. A generáltervező Gettó József, építésztervező Kistelegdi István, belső építész Máté András. A kivitelezői munkákat a Baranya megyei Állami Építőipari Vál­lalat végezte. Békés Sándor DfíüW 7 Mohács! Regős Ferenc? Tűnődés Június 29-én Budapesten a Fényes Adolf Terem­ben megnyílt Mohácsi Regős Ferenc kiállítása, 4 baranyai származású művész 50 rajzát mutat­ják bm. O’Niell: Marco Palo milliói

Next

/
Thumbnails
Contents