Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)
1973-07-07 / 175. szám
DUNANTOLI NAPLÓ 1973. július 7. A telefonnál 3 | anuór 16-án indítottuk útjára ,,A telefonnál" ltunkat. Akkor még nem udhattuk, hogy olvasóink „ve- zik-e a lapot" és sikerül-e a zándékot valóra váltani. Olyan órumot akartunk biztosítani olcsóinknak, amelyen minden cérdés — egyéni panasz, sére- em, vagy közérdekű érdeklőlés — hangot kaphat. Kíván- :sian vártuk a hívásokat a IO-057-es telefonszámon, s a iiker néhány héten belül minien várakozást felülmúlt. Sok- ;zor kevésnek bizonyult a két ára, esetenként „túlórázni” is tellett. Szünet nélkül csengett 3 telefon, a vonal állandóan Foglalt volt, s nem egy alkalommal hálaistenkedéssel kezdte mondanivalóját az, aki háromnegyed hat körül végre kapcsolást kapott. Húsz alkalommal jelentkezett a Dunántúli Napló „A telefonnál” rovata minden kedden, s összesen félezernél több kérdés hangzott el.* Kezdetben szerkesztőségünk egy-egy munkatársa ült a telefonhoz, s ezzel az volt a célunk, hogy a kérdéseket az illető kolléga szakterülete felé irányítsuk. Ez a szándékunk nem vált valóra, helyette azonban sokkal többet nyertünk. Az olvasókkal való közvetlen kapcsolat révén megismerhettük, mik a pécsi embert leginkább foglalkoztató kérdések. Ezek sokrétűségéből világossá vált számunkra, hogy megválaszolásukra egy-egy újságíró képtelen, ezért is folyamodtunk kezdetben kényszerűségből ahhoz a megoldáshoz, hogy az ügyeletet tartó kolléga csak felvette a kérdést, s az illetékesek válaszát egy héttel későbbi lapunk hasábjain közöltük. Gyorsabb, eredményesebb módszerhez kellett folyamodnunk, ezért meghívtuk szerkesztőségünkbe esetenként azokat, akik egy-egy témakörben elhangzó kérdések hivatott ismerői. Pontos statisztikai összesítést nem kíszítettünk a félezernyi kérdésről, a témák csoportosítása mégsem okoz különösebb nehézségeket. Szinte mindent elsöprő többségben hangzottak el a városrendezést-városfej- lesztést érintő kérdések és ezek között is meglepően nagy számban azok, amelyek a szanálásokkal foglalkoznak. Lapunkban nem egyszer megírtuk a város bontási terveit, de ezek — úgy látszik — nem nyugtatták meg azokat, akik rossz állapotban lévő házban laknak, s szeretnék tudni, mire számíthatnak. Nagyon sok kérdés foglalkozott a kommunális szolgáltató vállalatok munkájával, gyakori téma volt a pécsi közlekedés is és sűrűn került szóba a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat mun-t kája is. Rovatunk eredményes- séqét szolgálta, hogy a kérdések ismétlődésének felismerését követően meghívtuk szerkesztőségünkbe egy-egy keddi telefonügyeletre Baranya megye es Pécs város tanácselnökét, maid a kommunális szolgáltató vállalatok vezetőit, a közlekedés és a városrendezés szakembereit, akik a kérdésekre azonnal alapos és kielégítő választ adhattak. Most. amikor a rovat nyári szabadságra ment, érdemes elmélkedni azon, hogy mi volt a haszna a kezdeményezésnek. Elsősorban is az, hoqy módot adtunk az embereknek arra, hogy kérdezzenek, hogy fórumot találjanak, ahol elmondhatták ügyes-bajos dolgaikat, s ahol választ is gyorsabban kapnak, mint a „hivatalban", ugyanakkor lehetőséget akartunk teremteni arra is, hogy a vezetők megismerhessék: mi foglalkoztatja az embereket. A közvetlen kapcsolatnak ez a formája nagyon hasznosnak bizonyult. Egyrészt azért, mert a kérdező a legilletékesebbtől hallhatta az őt érdeklő választ óbban a tudatban, hogy a szót tett is követi. Másrészt azért, mert a meghívott vezetők és szakemberek közvetlen véleményeket hallhattak az irányításuk alatt álló testület, vagy szerv munkájáról, s a nekik címzett kérdések együttese azt is megmutatta, hogy a munka melyik területén van szükség az erősítésre. Telefonügyeletünk meghívott vendégei hétről hétre személy szerint is nagyon hasznosnak ítélték a szerkesztőségünkben töltött két órát és szavaikból arra következtethettünk, hogy megtisztelő feladatnak vették a lakossággal kialakítandó kapcsolatnak ezt az újszerű formáját. S ha már a lakossági kapcsolatról van szó, itt kell megemlékezni arról a beszélgetésünkről, amelyet az akkor még kezdő lépéseit tevő telefonügye- letünkről a Megyei Tanács egyik vezetőjével folytattunk a választások küszöbén. Ö úgy találta, hogy a Dunántúli Napló hetenként ismétlődő telefon- ügyelete felér egy-egy kitűnően sikerült jelölőgyűléssel. Ezt egy figyelemreméltó megállapítással egészítette ki. Az elhangzott kérdések jó része az ő véleménye szerint személyesen és azonnal elintézhető lenne az illetékes tanácsi szervnél. Bizonyára így van ez, fórumunk sikere tehát figyelmeztetés lehet arra is, hogy a tanácsnak tovább kell javítania kapcsolatait a lakossággal, s feltétlenül emberközelbe kell vinni az ügyintézést. Nagyon tanúlságos volt, mert hasonló tapasztalattal járt, az a két telefonügyelet, amikor a PIK vezetői, illetve a kommunális szolgáltató vállalatok igazgatói ültek a telefonnál. Egymásután hangzottak el a kérdések, amelyekre (de jó is volt hallani!) óz volt a válasz: holnap intézkedünk... Elgondolkodtató, hogy az az ember, aki bizalommal nyúl a telefonhoz, tárcsázza a 10-057-es telefonszámot, s mondja el panaszát, észrevételét valamelyik illetékes vezetőnek, miért nem teszi ezt ugyanilyen bizalommal — személyesen. Az a bizalom, ami szerkesztőségünk, illetve szerkesztőségünk közvetítő ténykedése f iránt megnyilvánul, számunkra megtiszteltetés és további jó- szolgálati tevékenységre adott bíztatást. A telefonnál rovatunk'ól hússzor! jelentkezése alapján nyugodt lelkiismeretlel elmondhatjuk, hogy nagyon népszerű rovat, amely a hozzáfűzött reményeket minden tekintetben beváltotta. A nyári szabadság kezdetén azonban már a munka újrakezdésén is kell gondolkodnunk. Hogyan tovább? Szeptembertől rovatunk ismét jelentkezik, s olvasóink, a lakosság rendelkezésére áll. Szándékunkban áll továbbra is, hogy lapunk munkatársain kívül vendégül lássuk szerkesztőségünkben a szokott kedd délutáni időpontban egyes szakterületek illetékes vezetőit, akik a szükséges intézkedési jogkörrel is rendelkeznek. Tervezzük azt is, hogy rovatunkat esetenként kihelyezzük vidékre is. Eddig ugyanis a dolgok természetéből adódóan fórumunk csak a pécsiek részére állt nyitva, s ez bizonyos egyoldalúságot is jelentett a népszerű rovat munkájában. A frissítésre, „a telefonnál" tevékenységi körének kiterjesztésére törekedni — ez a legfontosabb célkitűzésünk. A viszonthallásra — szeptemberben I A PÉCS! GEODÉZIAI ÉS TÉRKÉPÉSZETI VALLALAT elve'«vő képleteiből értékesíti az alábbiakat GÁZBOJLER FÖLDGÁZRA 1 db KÉZIKOCSI 1 db TRICIKLI 1 db MAXIMLÁMPA 2 db ÁLLVÁNYOS ÍVLÁMPA (fotózáshoz) 2 db HÁROMFÁZISÚ SZIVATTYÚ MOTOR 1 db GAZFEJLESZTÖKÉSZULÉK (karbidos) 1 db MEGTEKINTHETŐ: PÉCS, LÉGSZESZGYÁR UTCA 17. SZÁM. Anyagtelep-vezetőnél. „CSIPKÉS” VÁROSKÖZPONT. Befejeződött Makón, az új városközpont déli részének építése, ahol öt úgynevezett csipkés háztömb kapcsolódik egymáshoz. Az érdekes formájú lakóházak földszintjén összesen kétezer négyzetméter alapterületű üzletsor kapott helyet. A napokban megkezdték a városközpont északi részének építési munkáit is. „Ha tanúskodsz, tiéd a lányom...** Lovakat lopott — kocsistul Kárócodfa község közelében a földúton elhagyott kocsit, — nem messze pedig a réten árván legelésző két lovat találtak. A lovakat Szokola József karácodfai lakos, a termelőszövetkezet állatgondozója vette észre és behajtotta a téesz istállójába. Nemsokára megkerült a lovak és a kocsi gazdája; — a patapoklosi Vörös Lobogó termelőszövetkezettőf lopták el. A tolvaj: Sütő Jenő, bonyhádi lakos. Valaha fuvaros volt, — legutóbb mint WC tisztító segédmunkás havonta átlag 8000 forintot keresett. „Elkapott a lovak utáni vágy” — mondta. Elhatározta „szerez” majd lovakat, kocsikat. Jól kinézte a telepet, besurrant a patapoklosi téesz istállójába és éjszaka két szép lovat elkötött. Ha van már ló, legyen kocsi is, — befogta a lopott lovakat a téesz udvarában lévő gumikerekű szállítókocsiba és elhajtott. A jó fogás áldomásaként aztán hajtás közben gyakran meghúzta a magával hozott pálinkásüveget, olyannyira, hogy „egyszer le is estem a kocsiról”. Amikor érdeklődtek tőle a rendőrök, hogy miként is történt ez a dolog, — tagadott: a vádbeli éjszakán ő nem járt Patapoklosi közelében, a pécsi vasútállomáson iszogatott. Van erre tanúja is. Csakhogy a „tanú” mást mondott: „Sütő megkért engem, hogy valljam: azon az éjszakán együtt voltunk a vasútállomáson. Ha így tanúskodsz mellettem, akkor hozzád adom a lányomat”. A lopás és a hamistanuzásra rábírás kiderült. Sütő Jenőt, — aki most állt tizenegyedszer a bíróság előtt (!) — a Szigetvári Járás- bíróság 2 évi szabadságvesztésre ítélte. A bíróság — mivel vagyon elleni bűntettről van szó — élt az ezévben módosított BTK adta lehetőséggel és vagyona 15 000 forintig terjedő részének elkobzását is kimondta ítéletében. (—t) Avar sírok Edeíénynél Az egykori „Borsod vármegye” névadó településének, az ősi borsodi földvárnak szomszédságában fekvő Edelény nagyközségben, lakásépítés közben, hajdani temetkezés nyomaira bukkantak, A miskolci Herman Ottó Múzeum régészei a leletmentő ásatás során nyolc sírt tártak fel. A napfényre került fülkarikák, karperecé^, valamint kerámia töredékek alapján megállapították, hogy a hajdani településen késő avarkori sírok „keverednek” a honfoglaláskori magyarság sírhelyeivel. Az ásatás első része befejeződött, A temető feltárását a miskolci múzeum kutatói ősszel folytatják. — Banán az üzletekben. Több mint 100 mázsa banán érkezett a FŐSZERT Baranya— Tolna megyei Vállalatához, amit tegnap már szét is osztottak a két megye nagyobb üzleteibe. Szombaton újabb szállítmányt várnak, amelyet — rövid érlelés után — a jövő héten hoznak forgalomba. Meghiúsult merényletek a Velencei-tó ellen Beszámoltunk már arról, hogy hazánk második legnagyobb tavát, a Velencei tavat a periodikusan visszatérő csapadékszegénység többször is kiszáradással fenyegette. Régi dokumentumok tanúsága szerint azonban nemcsak az aszály akarta eltüntetni hazánk térképéről a tavat... 1792- ben Chiapo Benjamin, a vármegye hites főmérnöke és tiszteletbeli táblabirája terveket készített a tó kiszárítására. A lecsapolás módjára négy elképzelést is kidolgozott. Közülük az egyik „legéletrevalóbb” terv az volt, hogy úgynevezett övcsatornával elfogja a tavat tápláló patakok vizét, s ha a tó nem jut vizutánpótlás- hoz, számítása szerint 304 nap alatt kiszárad. (Hogy a derék táblabíró hogyan, miként kalkulálta ki a 304 napot, arra nézve nem maradtak fenn pontos számítások.) A terveket be is nyújtotta a megyei tanácsnak, a testület azonban — szerencsére — nem adta hozzájárulását a megvalósításhoz. 1839-ben ismét felötlött a tó „eltüntetésének" terve. A környékbeli parasztok de- putációt küldtek a vármegye főispánjához, s panaszt tettek rétjeik elposványoso- dása miatt A panasz nyomán a tó környékét mérnökök szállták meg, s újfent terveket készítettek a kiszárításra. Akkor a székesfehérvári káptalan tiltakozott a gondolat ellen, méghozzá „A Velencei tó lecsapolta- tása iránti nyilatkozatában. E nyilatkozat sokat nyomott a latban, s a tanács 1839. őszi közgyűlésén végképp elvetette a lecsapolás gondolatát Komolytalan royal NEHÉZ A KERTÉSZ ÉLETE A címet loptam. Capektől, a híres cseh írótól, A történet és tanulsáq azonban az enyém. Hol kezdődik a kert? A piacon. Az ember kimegy és válogat. Válogat és fizet. Aztán az jut az eszébe: mennyivel jobb és olcsóbb lenne, ha csak kimenne a kertbe és leszedné. Ez a leszedés a nagy csel. Ez valami gyönyörű I A saját termésünk! Ez az. ami minden fáradságot, pénzt megér! Mert senki sem vágja át saját magát Akik a piacon a kerti terményekért felmarkolják a zacskó pénzt, azok mindig profik és ebből élnek, mégha könyvelők, vagy vasúti intézők, akkor is. A többi mind amatőr, dilettáns, akinek egy kiló uborka két kiló piaci uborka árába kerül. De térjünk a lényegre. A do- loq úgy kezdődik, hagy az ember lelke úgy tele lesz a kert utáni vággyal, hogy nyüszít tőle. Először pótlékokra vetemedik. Az elején csak a szakkönyveket olvassa. Kertje még nincs, de elképzeli, hogy reggelente uborkát szed, paradicsomot kacsol, kukoricát fattyaz. És eszik! A saját termését! Jázminillatú fokhagymát, reze- daszagú vöröshagymát, mézédes retket, kukac nélküli cseresznyét. Ez nyilván hosszú távra nem elég. Ezután keletkezik a második korszak, ez a virágcserép és a faláda. Vesz törpepaprika-magot, tetszenek ismerni, ez az az ürge- micsodájú paprika, ősszel árusítják a piacon cserépben, egész bokrokat. Egy, egy és fél centis paprikák vannak rajta és látványnak is szépek. Ez mindig sikerül. Lehet kísérletezni paradicsommal is,. Ez is sikerülhet Az ember naponta lesi, hogy sárgul már, piros mór és amikor leszedi és megeszi, akkor kétségkívül a világ legjobb paradicsomához jutott Méq egy lökés hiányzik csak. Ahhoz, többnyire az szükséges, hogy az ember lásson egy virágzó kertet, ahol akkora uborkák lapulnak, mint nyulak a vetésben, kosárszám törik le a csodálatosan édes csemege- kukoricát, túlérett paradicsomok és málnák hevernek a földön és a tulai azt mondja: — Az atyaúristennek nincs időm leszedni! Annyi termett! Bárhová néz az ember, valami dühödt burjánzás van mindenütt, a babok kúpalakú karókra futnak piros és fehér virágokkal, a tök a kerítésről csimpaszkodik lefelé, a kalará- bék közepes futball-labda nagy. ságúak, ha g káposztafejet a domboldalon megindítják, a meredek lejtőn elüt egy lovaskocsit. Es mérj késő ősszel is ott kint hever a leszedetlen paprika, a levágásra alkalmatlannak ítélt karfiol, amiért a Piacon nagy pénzt adnak. Akkor végleg mégtörik. Pénzt gyűjt, földet vásárol, többnyire szűzföldet és megkezdődik a kertész élete. A szűzföld csodálatos valami! Tetszenek ismerni a gyepet? Nem azt, ami a labdarúgó pályán van. az pázsit, A szűzföldön termő szürke, kemény, éles gyepet. Ezzel ezt csinálja az ember, fog egy ásót, lenyomja a földbe és kifordítja. Azaz kifordítanál Mert egy könnyed mozdulatra az ásó fordul ki. — Az anyádI.. ordít fel az ember, rátapos az ásóra és kifordít egy rögöt. Most van egy lyuk és egy téglalap alakú micsoda, aminek fele föld, fele gyep. A földre szüksége van, tehát lerázza. Rázza, üti, rúgja, amíg visszanyeri a földet és a növénycsomót undorral arrébb löki. Ez így megy mindaddig, amíg el nem fogy a gyep. Jó sokára fogy el! Aztán itt van a jó porhanyós föld, ami fel van ásva, gereblyézve és az ember előveszi a zacskót, könyvekből szerzett fantasztikus szakértelmét és vet. Azután vár! Ha nincs eső, akkor sokáig várhat! Azután kikel valami. Azt nyugodtan tépje ki! Az a gaz. Tízezer válfaja közül az egyik. Utána megint kikel valami. Azt is tépje ki I Hogy még se okozzon naqy kárt, menjen el a szomszédhoz, egy professzionistához és nézze meg, hogy miként néz ki az a micsoda, amire vár, hogy kikeljen. Ha minden sikerül és kikeltek a kis ravasz miskulanciók, akkor következik a tömeggyilkos- sáq. Mindiq több kel ki, mint kellene. Minimum kétharmadát ki kell irtani. De hoqy ne csak pusztító munkát végezzen az ember, hanem építsen is, azokon az üres helyeken, ahol nem kel ki semmi, ott utánavet. Ez van mondjuk vasárnap. Utána a következő vasárnap kimegy. A buszon elképzeli, hogy a különféle ágyásokban e kis micsodák mekkora fejlődést értek el. A szeme-szája eláll a csodálkozástól! A kis micsodákat sehol sem látja, hanem helyette lát szép zöld földterületet csodálatosan ismeretlen gazokkal, A tízezer ilyenfajta közül megismerkedik újabb 100—150-nel. Aki ért hozzá, kapát ragad. Egyszerűbb lelkek belecsimpaszkodnak a gazba és kirán- gdtják. A gazoknak különféle gyökerük van: horizontális és vertikális. A horizontális lefele, a föld központja felé törekszik. Van, amelyik el is éri. A vertikális ragaszkodik ahhoz a rögeszméjéhez, hogy testvéreivel versenytfutva a föld alatt mintegy 10 cm-re, el akarja érni a kerítést. Hát még az egyéb veszedelmek! A pici fekete bogár, amelyik nem elég, hogy nekiront a máknak, méq nagyokat harap is, A galamb, bogár, amelyik kieszi a cukorborsót, a hernyó, amelyik kizárólaq a káposzta közepén nő nagyra. Azután ott a szárazság Is. Ha ez beüt, akkor nagyon eredeti terméshozamra lehet számítani. Egy darab cukorborsóföldön terem két levesre való, a mákkal nincs mit kezdeni, az nem terem, Az uborka heteken keresztül ugyanazt a képet mutatja. No de ne panaszkodjunk, számolni nem kell, mert nem érdemes, önköltségi áron egy-egy saláta benne van 4 forintban, ami a piacon 50 fillér, csak szebb. Kettőt nem számít még az ember, a föld árát és a munkaerő árát. Ennek a saját kertészkedésben nincs óra. Hogy abbahagyiuk-e?! Nemi Majd jövőre, minden másképp lesz és akkor a kertünk olyan lesz, amilyen csak a mesében lehet. Meg a profiknál! Szőllősy Kálmán
