Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)

1973-07-05 / 173. szám

DUNANTŰLI NAPLÓ 1973. Július 3. Régi pécsi vásárok Pécsett mór több. mint száz éve rendeznek helyi kiállításo­kat és vásárokat, és immár 85 éve, hogy megrendezték az első pécsi országos kiállítást és vásárt, 1846 Tudomásunk szerint első ki­állítás az 1846. október 26. és 29-e között megrendezett gyü­mölcs- és virágkiállítás volt. A kiállítás célja, hogy „megyénk népességénél a qyümölcsfa te­nyésztést megkedveltessük, s versenyzést eszközöltessünk", — írja jelentésében a Baranya meqyei Gazdasági Fiók Egylet. A jelentés megállapítja azt, hogy a megyei gazdák várako­záson felül nagy számban küld­ték termékeiket erre a kiállí­tásra. A sikeren felbuzdulva, a kö­vetkező évben 1847-ben is megrendezték art. Az Egylet fel­szólítja a lakosságot, hogy „bármi nemű gyümölcs, szőlő, gabona, hüvelyes termény, bor, gyapjú, vagy iparági s kézmű cikkek vannak’’, küldjék azokat be a kiállítás és egyben az Egylet vezérkarához, Nendtwich Tamáshoz és Náray Jánoshoz. Erről a kiállításról mindössze annyit tudunk, hogy szeptember 15-e körül nyitották meq és 4 napig tartott nyitva. 1888 A Baranya megyei Gazdasági Egyesület és a Pécsi Iparkamara kezdeményezésére és szervezé­sében rendezték meg 1888. augusztus 10-től szeptember 9- ig a pécsi általános mű-, ipar-, termény- és állatkiállítóst. Ez mór méreteiben is jelentős volt. 12 600 négyzetméter területet foglalt el, és jellegében is sokat változott, hisz az első 1346-os még kizárólaq mező- gazdasági jellegű volt, az 1847- es mezőgazdasági és kismér­tékben ipari, ez már ipari és mezőgazdasági, tehát tükrözte azt a változást, ami az orszá­gos és pécs-baranyai gazda­sági életben végbement. Bár Baranya megyére méq változat­lanul a mezőgazdaság túlsúlya volt a jellemző, Pécs városban azonban jelentős ipari fejlődés indult meg a század második felére. (Bőrgyár, sörgyár, vas­gyár, kerámiagyár). Ez a kiállí­tás azonban annyiban is eltért a korábbiaktól, hogy nemcsak a meqye területéről, hanem az orszáq bármely részéből lehe­tett terméket kiállítani. Egye­düli követelmény az volt, hogy az ipari termék új szerkezetű (gép), új találmányú legyen. A kiállítás tartama alatt kü­lön napilap jelent rneg, a Ki­állítási Értesítő, melyben a napi események, reklámhirdetések mellett értékelték a kiállítás egyes kiemelkedő darabjait, gyűrteményeit, vagy egyes szak­területeit. A leqnagyobb probléma az volt, hol legyen az a terület, ahol az egészet lebonyolítsák. Legmegfelelőbbnek a hajdani püspökkert látszott, Ennek a határai a Kert utca (mai Dischka Győző utca), Deák- és Gyár utcák (ma Várady Antal utca) voltak. Ma ezen a terü­leten van a Posta, a Megyei Kórház, illetve Anatómia épüle­te, mely korábban a tornacsar­nok volt. A főbejárat a Kert utcában volt, itt díszes kaput állítottak fel, melynek tetején Pannóniát jelképező szobor ál­lott. A bejárat melletti igazgató- sáqi épület mellett sorakoztak a kiállítók pavilonjai. Elsőnek a pécsi iparosok termékeit kiállító épülettel, maid az ún. gazda­sági épület következe« melyet a nvóri színházból alakítottak át. Ebben a mezőaazdasáai ter­mékeket helyezték el, többek között 132 terme'ő által kiállí­tott borfajtákat. Külön pavilonja volt a veqvészeti iparnak, az ún. műiparnak (bú*or-, papír­ipar). A városi tornacsarnok épületét vették igénybe erre. 1200 négyzetméter volt az alap- területe annak az iparcsarnok­nak, amelyben az aayag-, íiveq-, vas-, fém-, építő- és oépipar termékeit he’^ez^ék el. Mellette állt a fél'a fedeb 1400 négy­zetméter alapterületű kiállítási tér, amelyen a bányaipar. qén- ipar, faipar termékeit helyezték el, A hely igen szűknek bizo­nyult, és ezért kénytelenek szobrának leleplezése, 15. a ki­állítás bezárása. A kiállítás utolsó napjaiban, október 13-ón, pompázptos kül­sőségek között, hatalmas ün­nepségek keretében leplezték le a híres pécsi kerámiagyár ala­pítójának, Zsolnay Vilmosnak a szobrát. Az 1907. évi pécsi or­szágos kiállításnak ez a ma is látható “egyetlen emléke. Érdemes azt is megvizsgálni, milyen országos, vagy helyi je­lentőségű gyárak és cégek képviseltették magúkat a kiál­lításon. Tulajdonképpen a ki­állítás színvonalának ez volt az egyik fokmérőié: Győri Vagon- és Gépgyár RT., Budafoki Zo­máncgyár, Első Magyar Laka­tos és Lemezárugyár (Eger), Kőbányai Fém- és Lámpagyár, Hoffher és Schrantz Mezőgaz­dasági Gépgyár (Bp.), MÁV voltak o rendezők más, távo­labbi épületet is igénybe ven­ni, Az ún, „felsőkiállítást" a belvárosi iskolában a Fő téren (a mai Széchenyi tér) helyezték el, de még a huszárlaktanyót, és a városi hizlaldát is igénybe vették, ahol az állatokat mu­tatták be. A kiállítás alatt érte­kezleteket. kongresszusokat, ver­senyeket tartottak. A legna­gyobb érdeklődést a Filoxéra kongresszus váltotta ki. A ki­állítás sikerét bizonyítja, hogy augusztus 18-án már minden költségét a bevételekből fedez­ni tudtak, és zárásig több mint 70 ezren látogatták meq. A kiállítás utolsó napjaiban osztották ki a díjakat, kiállítási aranyérméket, díszokleveleket, dicsérő okleveleket, elismerő ok­leveleket. állami ezüst- és bronz, érmeket. Bár a siker nagy volt, de méq be sem zárultak a kapuk, máris szeptember 9-én megje­lentek az első bíráló hangok, mégpedig éppén a Kiállítási Értesítő utolsó számában. A cikk írója megállapítja, hogy a kiállítás sokkal nagyobb is le­hetett volna, de sok jeles pécsi iparos nem állította ki legszebb termékeit, sőt távolmaradt. Nem képviseltette magát a pécsi bőrgyár, hiányos volt a bor-, szegényes a gazdqsági kiállí­tás, A kiállítást eredetileg há­rom megyére, Baranya, Tolna és bomogy meayére alapozták. So- moov és Tolna részt is vett ezen, de feltűnően gyenge anyaggal, és a kiállított termékeik egy­általán nem reprezentálták a két megye jelentős gazdasági életét. Tulajdonképpen ennek a két megyének a gyenge anya­ga volt az, ami a kiállítás ve­zetőségét arra késztette, hogy budapesti és az ország többi megyéinek termékeit is been­gedje. így lett országossá az 1888. évi kiállítás. letekben nyertek elhelyezést a termények és iparcikkek nagy tömegei. A pavilonok a kor di­vatos szecessziós stílusában épültek. Az egész együttes tö- meqében tűnt impozánsnak. A jelentősebb pavilonok a követ­kezők: kiállítási iroda, tűzoltó­ság és rendőrséq, zenepavilon, pezsgőgyári pavilon, közlekedési csarnok, erdészeti. bányászati, ipari csarnokok. — A Zsolnay gyárnak külön épülete volt. Külön volt mezőgazdasági pa­vilon, áru-, bútor-, tejcsarnokok, valamint iparművészeti és textil csarnok. Épült még teniszpálya, versenypálya, sőt tribün is. A legnagyobb érdeklődést azonban mégsem ezek keltették, hanem Várady Ferenc híres madárháza ahol a viláa min­den tájáról több mint ezer élő egzotikus madarat lehetett meg­tekinteni. Népszerűek voltak az ázsiai, afrikai, amerikai alléto­kat bemutató épületek is. (Ali­gátorok, indiai kígyók, kamé­leonok, majmok). Ezek közül eqyeseket meq is lehetett vásá­rolni. Érdekes színfoltia a ki­állításnak: 14 hatalmas akvá­riumban mutatták be a halakat. Hatalmas érdeklődés kísérte a bo'ászati kiállítást. Bon/er- senyt is rendeztek, de a bene­vezett borok száma oly nagy, hoav ez több napiq is eltartott. A zsűrinek ezer palack bort kel­lett minősítenie. Az újonnan telepített borszőlő faiták 1907- re már termőre váltak. A bor­versenyen a réqi, filoxéra előtti bo-okat összehasonlították az úi fajtákkal. A zsűri megálla­pította, hogy az ú| nem vallott szényent és a szőlő e vesze­delmes ellenségével szemben az ember maradt felül. A pécsi kiállítás menetrend­jének legérdekesebb program­jai a következők voltak: Május 15. megnyitás délelőtt 10 óra, 18. díjlovaglás, 19. tor­A pécsi országos kiállítás borászati pavilonja. 1907 1907. május 5-én nyílt meg a pécsi országos jellegű, ipari, művészeti, mezőgazdasági, egy­szóval általános pécsi kiállítás. „A horangok zúgása, a lobogók lengése és az emberek arcáról lesuqárzó öröm és kíváncsiság mind arról szólnak, hoqy Pécs városának a maihoz hasonló nagv ünnepe még sohasem volt’’ — írja a tudósító. A megnyitást követő napok nagy forgalma sikerét is bizonyítja. Erről így ír a sajtó: „Mesébe illő az a nógy forgalom, élénkség, mely az utóbbi napokban a pécsi or­szágos kiállítás területén ki­fejeződött. Ezer meg ezer kéz munkóia készíti elő a kultúra ünnepét, melyen haladásunk naqvsánát és erejét fogjuk be­mutatni". A kiállítás főbejárato az ak­kori Indóhóz utca, a mai Sza- bodsnq út felől volt. Területe általában megegyezett a nap­jainkban kétévenként megren­dezésre kerülő ipari kiállítás és vásár területével. Ez a mai Radnóti Miklós és Zrínyi Miklós Szakközépiskolák és a Szabad­ság tér területének felel meg. Abban az időben azonban a városnak ez a résre méq be­építetlen. A vasút közelséqs miatt esett a választás ide. Mai szemmel nézve is impozáns épü­naverseny, 20, lóverseny, 29. vívóakadémia, 30. az erdészeti pavilon megnyitása. Június 9. vidéki hírlapírók országos szövetségének kong­resszusa, 16. országos tenisz- verseny, 23. országos erdészeti kongresszus, 27. a ..Turul’' lég­hajó felszállása, 29. szabad­gondolkodók országos kongresz- szusa. Július 5. II. országos zene- konqresszus, 6, II. országos ze­nekongresszus, 14, atlétikai ver­seny. Augusztus 4. lóverseny. 20. II. kertészeti időleges kiállítás. 26. méhészeti kiállítás, 27. hang­verseny. Szeptember 1—9. élőállat ki­állítás, 1—2. I. Magyar Tejgaz­dasági és Tejszövetkezeti Orszá­gos Kongresszus. 2. az állat­tenyésztési felügyelők országos értekezlete. 2—3. orszáqos sa't- és vajverseny. 7. a Vasúti és Ha. járási Klub kirándulása, 15. a Maqvar Építész és Mérnök Egy­let vándorgyűlése, 16—17. pol­gármesterek kongresszusa. 16. bányászok és kohászok kirán­dulása Pécsre, 20—22. Országos Borászati Kongresszus, 20. Sző­lő kiállítás, 23. A Magyar Gyár­iparosok Orszáqos Szövetségé­nek kirándulása. Október 3—6. a szabad taní­tás orszáqos kongresszusa, 10. a kiállítási tóraysorsjáték sors­húzása, 23, Zsolnay Vilmos Gépgyár, Ganz és Társa Gép­gyár, Danubius Hajó- és Gép­gyár, Ganz Villamossági RT., Wolfner Bőrgyár (Bp.), Kner Izidor gyomai nyomdász az egyik legrangosabb kiállító volt. A hélyiek közül: Mestrics Jenő lakatos, Hamerli Gépgyár, Angster Orgonagyár, Höffler és Társa Bőrgyár, Hamerli Im­re Kesztyűgyár, Zsolnay Majo­likagyár, Ifi. Tarr Mihály Hen­germalom (Pécs), Neumann Ci­pőgyár (Szigetvár), Littke Pezs­gőgyár. Az 1888. évi kiállításhoz ké­pest a legnagyobb előrelépés abban mutatkozott meg, hogy az állandó és az úgynevezett időszakos kiállításokat egyhe- lyen rendezték meg, s így biz­tosítani tudtak egységes ki­állítási területet. így a külső­ségekre is jobban tudtak vi­gyázni. Az igazi sikert bizonyítja, hogy bár pontos számlálást nem vezettek be, de hozzáve- tőleqesen a korabeli becslések .szerint egymillió látogatója volt a kiállításnak, melyet ok­tóber 15-én zártak be. Meg kell azt is jegyezni, hogy igen jó volt a propaganda is. Külön színes képeslapokat nyomtat­tak, két kötetes Kiállítási Kala­uz készült, kiállítási sorshúzást rendeztek és látványos ünnep- séoekke! növelték a vásár fé­nyét. Az 1907-es országos kiállítás főbejárata. 1947 A „Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara" az összes ipari, kereskedelmi és mezőgazdasá­gi érdekképviseletek bevonásá­val elhatározta, hogy szeptem­ber 1-től szeptember 8-ig ter­jedően az 1907. évi országos hírű pécsi vásár 40, évforduló­ja alkalmából „Őszi Vásárt és Kiállítást" rendez. Az árumintavásár és kiállí­tás célja: a kereskedelem és ipar teljesítőképességének be­mutatása és gazdasági árukap­csolatok kiépítése. A rendező pécsi szerv Baranya, Tolna és Somogy megyék bevonásávol, ezenkívül arra - is törekedett, hogy az értékes ipar, állat- és terménybemutatójával a .,3 éves terv küszöbén az orszá­got hathatósan szolgálja és elősegítse a magyar nemzeti újjáépítésben". A rendező bizottság és a Pé­csi Ipartestület vezetősége az államtitkáron keresztül meghív­ta Jugoszlávia iparos, kereske­dő és mezőgazda társadalmát | is. A kiállítás két részre tago­zódott: I. ipari és kereskedfe1- mi, II. mezőgazdasági vásárra, Az ipari iés kereskedelmi leál­lítás a Pécsi Állami Felsőiparis- ko'a (jelenleg a Gépipari Tech­nikum) és !az Egyetem utcái ál­talános iskola összes helyisé­geiben nyert elhelyezést kb 2500 négyzetméter belső és 1500 négyzetméter külső terü­lettel. A vásáron kiállító cégek és vállalkozók száma itt 200 volt. A mezőgazdasági kiállítás te­nyészállat bemutatóját a volt Lakics huszárlaktanya és a ve­le szomszédos tüzérségi istállók férőhelyiségeiben helyezték el. Ezen a kiállításon szerepeltek először a Felvidékről áttelepí­tett újgazdák (a kiállító gaz­dák 40 százalékát ők tették ki), az állami gazdaságok, valamint Baranya, Tolna és Somogy me­gyék parasztsága. 150 ló, 270 bika és szarvasmarha. közel 1000 sertés, juh, kecske és eovéb apró háziállat került ki­állításra. A mezőgazdasági termény, virág, szőlő, gyümölcs, borkiál­lítás a volt Mezőgazdasági Leány Középiskolában (koráb­ban a Zrínyi Nevelőintézet épülete) kapott helyet. Az ipari vásáron a látogatók­tól nagy elismerést kapott a MESZHART, Kokszművek, Cson­ka Gépgyár termékei és bemu­tatott makettiai. A Dohánygyár ebben az időben Mecsek szi­varral kedveskedett a kiállítás résztvevőinek. Sokan tekintet­ték meg a kalocsaiak pavilon­ját, ahol az elárusítók népvi­seletbe öltözve kínálták árui­kat. A Somogy megyeiek nép- művészeti és háziipari hímzése­ikkel, térítőikkel az aranyérem jutalmat nyerték el. Nagy si­kere volt a Dolly habzóbornak is. A pécsi őszi vásárt a „Füg­getlen Néplap” megállapítása szerint több mint 60 000-en lá­togatták meg. A forgalmat kö­zel 2 millió forintra becsülték, amelyből a rendező szerv tiszta bevétele 255 913 forint volt. A statisztikák beszámolnak orról, hogy összesen 750 kiállí­tó hozta el produktumát áru:,í- tósro és bemutatásra. A bíráló bizottság beterjesztése alapján 270-en kaptak elismerő okleve­let, bronz, ezüst és arany érem­kitüntetéseket. A pécsi őszi vásár rendező bizottsága a kiállítás idei» alatt különböző kongresszuso­kat is szervezett: így pl. meg­említhetjük a mezőgazdasági, lakatosipari, fodrászipari, méhé. szeti összejöveteleket és szak­mai tanácskozásokat. Érdekes színfoltja volt ennek a kiállításnak a „Magyar Kép­zőművészek Szabadszer/ezeté- nek Pécsi Csoportja" és a „Pé­csi Őszi Vásár és Kiállítás Vég­rehajtó Bizottsága" által közö­sen , rendezett kép- és grafikai bemutató. A kiállítás és vásár nagy ér­deklődés miatt 2 nappal to­vább tartott, mint ahogy azt ter­vezték. Kapuit 1947. szeptem­ber 10-én zárta be. Bezerédy Győző Sándor László Sziíonpatroiwekord Európa egyetlen természetes széndioxidot feldolgozó üzemé­ben a répcelaki szénsavgyár­ban minden korábbi rekordot megdöntötték a szifonpatron gyártásban. Naponta 2,2 millió patront töltenek meg, és cso­magolnak, félmillióval többet, mint az eddigi napi csúcs. A kereslet ugyanis a nyári melegben alaposan megugrott. A 46 töltőgép állandóan üze­mel, s a 17-es Volán teherautói | folyamatosan szállítják az üz­letekbe o patront. Önálló tanárképző iskola Szombathelyen Az ország egyik legfiatalabb felsőoktatási intézménye, a Szombathelyi Tanítóképző Inté­zet tanárképző tagozatának te­vékenységéről és fejlesztéséről tanácskozott szerdai ülésén a Vas megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A Nyugat-Dunán- túlon mutatkozó általános isko­lai szaktanárhiány csökkentése, mindenekelőtt a matematikata­nárok számának növelése érde­kében 1971-ben nyílt meg a Pécsi Tanárképző Főiskola ki­helyezett tagozata a vasi me­gyeszékhelyen. Tavaly már 127 hallgatót vettek fel. Kísérletkép­pen elsőként az országban köz- művelődési szakemberek tanari szakkal párosult főiskolai kép­zését kezdték meg népművelés­magyar, népművelés ének-ze­ne,, könyvtár-magyar, könyv­tár-matematika szakkombiná­cióban. Ezek iránt igen nagy az érdeklődés, s az ország min­den részéből jelentkeztek fia­talok. A népművelő-könyvtá­ros képzés főiskolai rangra emelésével egyidőben megszűnt annak tanítóképzős kerete. Az ülésen közölték, hogy a társadalmi szükségletre va]0 reagálásként új szakpárokat in­dítanak. 1976-ra 720 főre emel­kedik a hallgatói létszám. Olyan ütemet alakítanak ki a fejlesz­tésben. hogy a főiskolai togo­rat 1974 őszén önálló tanár­képző- főiskolává válhasson. «

Next

/
Thumbnails
Contents