Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)

1973-07-30 / 198. szám

Dopping Máltának I „Kurier". E cím alatt írt cik­ket a Züricher Sport-ban Mar­tin Maier, a bécsi lap ismert sportszakírója. Bevezetőjében megemlékezik arról, hogy június 13-i magyar —svéd VB-selejtezővel azonos időpontban rendezték a bécsi Prater Stadionban a nagy ér­deklődéssel várt Ausztria—Bra­zília barátságos, válogatott mérkőzést. A mintegy 42 000 főnyi nézőközönségnek kettős élvezetben lehetett része; mi­közben gyönyörködtek a játék­ban, közben nagy figyelemmel hallgatták a budapesti Nép­stadionból az osztrák rádió sportriporterének közvetítését a magyar—svéd VB-selejtezőmér- kőzés drámai fordulatokban bő­velkedő eseményeiről. S amikor Bello hármas sípszava a mér­kőzés végét jelezte, és annak 3:3-as eredménye ismertté vált, a lelkes Schlachtenbummlerek egy emberként felállva ujjongtak hiszen ezáltal kevés esélyük nekik is jutott a VB 16-os dön­tőjébe jutásához. A sajtókommentátor viszont mértéktartó józansággal, ala­posan lehütötte a kedélyeket, amikor ezeket írta: ,,Ha a své­dek képesek voltak három gólt is lőni az egyébként jól játszó magyaroknak, vajon miért ne sikerülne nekik La Vallettában legalább kettőt rúgniok a már teljesen esélytelen, 0:18-as (!) gólaránnyal rendelkező Málta ellen? Ne építsünk tehát lég­várakat.” Dr. Heinz Gerő, az Osztrák Labdarúgó Szövetség elnöke viszont így nyilatkozott: — „Még a gondolatát is elutasítjuk an­nak, hogy mi a máltaiakat pénzzel doppingoljuk. Ez azon­ban nem zárja ki, hogy a své­dek elleni minél tökéletesebb felkészülésüket, a legmesszebb- menően ne támogassuk. Sőt, ha sikerülne nekik a svéde­ket legyőzniük (?), akkor ígér­jük, hogy Ausztria válogatott csapata egy alkalommal telje­sen térítésmentesen vendég sze­repel majd La Valettában.” A svédek viszont — hírek sze­rint — a máltaiaknak gépko­csik ajándékozását helyezték kilátásba arra az esetre, ha e számukra jelentéktelen mérkő- j zésen nem fognak majd „fog­gal-körömmel" védekezni, vagy másképpen fogalmazva: nem ! vonnak védelmük elé áttörhe- tetlen betonfalat. — A svédeknek — megítélé­sem szerint — írja a sportkom­mentár — erre aligha lesz szükségük! Bármennyire is Három edző — három vélemény Rajt előtt a PMSC, a Komló és a PVSK Az NB I. B. rajtjáig még két hét, az NB I. és az NB II. rajtjáig pedig három hét van még vissza. A csapatok hetekkel ezelőtt megkezdték a felkészülést az 1973—74-es bajnokságra. Az edzők igyekeznek beépíteni az újonnan igazol­takat, formálják az új csapatot, hogy az előző évinél még sikeresebben, eredményesebben sze­repelhessenek. A PMSC, a Komlói Bányász és a PVSK edzőinek három kérdést tettünk fel a felkészüléssel kapcsolatban. A kérdések a kő­vetkezők voltak: 1. Kikből kerül ki a pályára lépő csapat? 2. Hogyan alakul a program a bajnoki rajtig? 3 Milyen szereplést várnak csa­patuktól az elkövetkezendő bajnoki évben? hírhedt a La Valettai Stadion egyenetlen talaja, azok görön­gyein ők nem buknak majd el és nem fogja őket majd za­varni annyira, mint más csa­patokat DR. DUNAI JÁNOS, a PMSC edzője: © — A kapusposzt adott, Roppal kezdünk. A közvetlen védelem is együtt van: Herná­di, Kocsis, Konrád, Kincses II. Tartalékként készenlétben áll Kelemen. Maurer egyelőre könnyített edzésmunkát végez, majd ha teljesen meggyógyűl, akkor dől el, milyen poszton szerepel. A középpályások Tóth I'., Bálint, Borovácz, Farkas kö­zül kerülnek ki. Elképzelhető, hogy taktikai okokból Zombori is kap középpályás feladatot. A csatársor tagjai Kovács, Ju­hász, Zombori, Bencsik, Rónai es Telek. Jánosi szerepköre Maurerhez hasonlóan csak ké­sőbb dől el, ha teljes értékű harcos lesz. Az elképzelésem az, hogy 4-3—3-as hadrendben játszunk. (2) — Szerdán a PVSK lesz az ellenfelünk, augusztus 5-én Bécsben a Viennával játszunk. Útközben hazáfelé Győrben töltünk egy napot és mérkő­zünk a Rába ETO-val. Augusz­tus 12-i ellenfelünk az NB II- be jutott Máza-Szászvár, három nappal később ismét a PVSK- val találkozunk, aztán jön az első bajnoki forduló Csepelen. © - Feltétlenül jobban sze- ; retnénk szerepelni, mint az el- l múlt évben. Célunk az őszi for­Egy-iksz-kettő A HDN tótótipjei a következő hétre: 1. Eger—Kecskemét SC. Kétségtelen, a Nyári Uborkaszezon Kupában sokat mutatott a Kecskemét Tippünk mégis: X 1. 2. Várpalota—Ganz-MÁVAG. Budapesten 6:3-ra győztek a hazaiak. A „3” azt mutatja, hogy van valami a várpalotai csatá­rok lábában is. Tippünk: 1. 3. Budafok—Kossuth KFSE. Szentendrén a vendégek öt fok­kal jobbak voltak. (Kossuth KFSE—Budafok 1:5.) Most is a Buda­fok. Tipp: 1. 4. FÖ5PED—Szegedi Dózsa. A FÖSPED szállítja az 1-est Ha nem, akkor döntetlen. Tipp: 1 X. 5. Kiskunhalas—Vác. Csak annyit árulhatunk el, nem lesz döntetlen. Tippünk; 1 2. 6. Kaposvári Rákóczi—Kaposvári Táncsics. Mert Köves Lacika is ott rúgja a labdát, tippünk: 1. 7. MGM Debrecen—Debreceni EAC. A gördülöcsapágy- gyáriak visszavágnak. Tippünk: 1. 8. Gyula—Békéscsabai VTSK, Gyuláék győznek. Tipp; 1. 9. ÉPGEP—Láng Vasas. Épp mondani akartam már, sok lesz 1 az 1-es. Az a jó, az a jó ... Tippünk: 1. 10. Kecskeméti TE—Gyöngyös, Egy totóügyi előadó akkor is ! megmondja, ha nem tudja. Merészen: 2, 11. MÁV DAC—Debreceni VSC, Nem valami magabiztosan szerepeltek eddig a győri vasutasok. Dacból azért ráteszünk. Tipp: 1. 12. Cegléd—Székesfehérvári MÁV. Nem bírnak egymással. Tippünk: X. Bejöhet még az 1-es is. 13. Szolnoki MÁV—Törekvés. Két, egyformán gyenge csapat A hazai pálya a döntő. Tipp: 1. Pólmr-’ő-ések: 14. Gázmüvek—Kiskunfélegyháza. Gáz van. Tipp: 2 X. 13. Győri Dózsa-Györi Elektromos. Tipp; 1. 16- KOMÉP- Pápa. Tipp: 1. dulóban a 8—11. hely megszer­zése. Természetesen ehhez a csapatot stabilizálni kell és ak­kor tavasszal még előrébb lép­hetünk. LANTOS MIHÁLY, a Komlói Bányász edzője: © — Megfiatalított 22-es ke­retünk van. Buús és Erdósi egyformán pályázik az egyes számú trikóra. A hátvéd négyes a következőkből kerül ki: Talló- si. Kovács, Tihanyi, Készéi, La- hó, Göcsei, Csordás. A közép­pályán is sok a jelentkező: Tresch, Dárdai, Tüske, Pál, Or­sós és az ifjúsági korú Kiss. A csatársorba a következők pá­lyáznak: Bordács, Cs. Kovács, Kolesánszky, Orosz, Keller és a 18 éves Goál. Elképzelherő, hogy a kapus poszton a fiatal Bien is kap szereplési lehetősé­get. © A bajnoki rajtig a ‘követ­kező előkészületi mérkőzéseket játsszuk: Augusztus 1-én a PMSC II. lesz az ellenfelünk, 4-én a Steinmetz SE-t látjuk vendégül, majd négy nappal később viszonozzuk az NB III­HORVÁTH LÁSZLÓ, a PVSK edzője: © — A kapus Ábrahám dr. és Sólyom közül kerül ki. A vé­delemben a középhátvéd Sza­bó és a beállás Balázs I. helye biztos. A szélsőhátvéd posztok­ra Kanyar, Hamar, Gyurina és Szarka pályázik. Középpályán nagy harc várható a csapatba kerülésért. A jelöltek: Nagy, Mihály, Szobics, Kaszás, Réfi, Grünwald és Viola. A csatársor is bővült; Radics, Varga, So- mogyvári, Csőre, Balázs II., Kincses III., Egri II., valamint a sajátnevelésű Kiss között vá­laszthatok. @ — Augusztus 1-én a PMSC lesz az ellenfelünk, 5-én Vas­utas Totó Kupát játszunk ide­haza a Szegeddel. Augusztus 8-án a PMSC tartalékjaival ta­lálkozunk, 11-én Szigetváron a Volán 12-es vendégei leszünk. A bajnoki rajt előtti főpróbát a PMSC-vel tartjuk. Első ellenfe­lünk a bajnokságban az újonc Máza-Szászvár a PVSK pályán. © — Célunk, hogy megismé­teljük az elmúlt évi jó szerep­lést. Szeretnénk végig ott lenni a bajnoki címért vívott küzde­lemben. L L — V. I. Kezdjük talán a végével. Amit már nem láthattak a tele­vízió nézők: a viadal befejezté­vel a szovjet és amerikai atlé­ták kézenfogva tiszteletkört fu­tottak, így köszönték meg a tapsokat és egyben kifejezték mindazt, amit a sport jelent: sportszerű küzdelmet és minde­nekelőtt barátságot. A barátkozás a késő esti óráikig tartott. A nagyszerű Jubilejnaja szállodában a Szov­jet Atlétikai Szövetség bankett­jén dúsan terített asztalok vár­ták a résztvevőket, rajtuk orosz specialitások, többek között pi ros kaviár és vodka. Ez utóbbi persze csak a vezetők számá­ra .. . A zenekar többször is abbahagyta, de az amerikai atléták kérésére (azt is meg kell mondani, hogy nem kellett sokáig nóqatni a zenészeket a ráadásra!) ismét felcsendült a Kalinka, az Öcsi csornije meg a többi „klasszikusnak számító” orosz dal. Nehéz lett volna megszámolni, hányszor húzták el a vendégcsapat nótáját, persze most már a táncparket­ten, ahol bizony jobban mór zogtak, mint néhány órával ezelőtt a minszki központi sta­dion műanyag pályáján. Hogy a minden eddiginél nagyobb arányú vereség milyen hatással volt rájuk, azt nehéz volt lemérni. Az arcokról azon­ban lerítt az elégedetlenség, néhányuknak keserű pirulát kellett lenyelniök. Közép- és hosszútávfutóik közül sokan csa­lódást okoztak, sprintereik azonban még mindig ott van­nak a világ legjobbjai között. A formán kívüli Borzov legyő­zése nem okozott nehéz fel­adatot, az olimpiai bajnok messze van még mücheni ered­ményeitől. A különböző nyilatkozatokból, beszélgetésekből azonban sok mindent meg lehetett tudni. Elsősorban art, hogy az ame­rikai atlétika visszaesése tör­vényszerű és ennek oka, hogy más sportágak tömegesen szív­ják fel a tehetségeket. Elsősor­ban a sokkal látványosabb és persze jobban kifizetődő kosár­labdáról van szó, azután itt van a baseball, melynek töme­gei nálunk a labdarúgáshoz hasonlíthatók leginkább. Bár az amerikaiak mindig rendel­keztek kiemelkedő tudású do­bó atlétákkal, számuk azonban mindig lényegesen kevesebb volt, mint a futóké, vagy az ugróké. A klasszisok száma mindenütt csökkent és ez nem mehet az eredmények romlása nélkül. Persze szó sincs róla, hogy most meg kell húzni a vészha­rangot az amerikai atléták fe­lett. Tény azonban az, hogy ez a vereség arra mindenképpen jó volt, hogy ráirányítsa az il­letékesek figyelmét arra, hogy sok minden nincs rendjén a sportágban, és ha nem orvo­solják időben a hibákat, Mont- reálra nem fognak szívesen emlékezni. A szovjet csapat vezetői reá­lisan értékelték csapatuk sike­rét. Az egykori kitűnő távol­ugró, Igor Ter-Ovaneszján szí­vesebben beszélt válogatottjuk gyenge pontiairól, mint azokról, akik felülmúlták legjobb telje­sítményeiket. A rokonszenves sportember —, most új szerep­körben, mint a szovjet váloga­tott atléták helyettes főedzője —, jelentős előnyt látott a ha­zai pályában, de azt is hozzá­tette, hogy dobóiktól lényege­sen jobb eredményt vártak. Ügy vélte, majd a következő eqy-két év fogja megmondani, mit ér valóban ez a győzelem, és lesznek-e tehetségek azok, akik ma még csak tehetsé­geknek ígérkeznek. Nagyon diplomatikus volt, a világért sem árulta volna el, tulajdon­képpen kire gondol . , . Mindenesetre tovább folytat­ják a fiatalok beépítését atlé­tikai csapatukba és ha a ren­delkezésre álló lehetőségeket továbbra is maximálisan ki­használják, eltűnnek a gyenge pontok azokban a számokban is, ahol ma még bizony döcög o gépezet. Szép volt a búcsú a pályán és a fehér asztalnál egyaránt, jövőre ismét találkoznak, ez­úttal Kalifornia lesz az óriások viadalának színhelye. Szőnyi János Hová igazo' a válogatott kapus? os csapot komlói vendégjáté­kát. Augusztus 11-én az első bajnoki mérkőzést a Dunaújvá­rossal vívjuk, melyet a televízió is közvetít. (3) — A nevelési és szakmai alapelveket úgy rögzítettük, hogy az biztosítja az egész évi munkát. Alapvető feladatnak tartjuk a csapaton belüli egy­ség megteremtését, a küzdő- szellem magasabb színvonalra való emelését. Ki kell alakítani egy olyan csapat gerincét, amely egy-két év alatt a fel­sőbb osztályban is megállja he­lyét. Á Rothermel-ügy háttere A labdarúgó élet nagy eseménye, az átigazolás, lassan lezá­rult A kulisszák mögötti csereberék nyugvópontra jutottak. Nem akadtak nagy szenzációk, talán a sokat vitatott Máté ügy végére is hamarosan pont kerül és sportszerű keretek között megegyezik a Ferencváros a PMSC-vel. így egy évig egész nyugodtan várha­tunk a klubcserékre és o játékosvándorlásokra. un*9 proletA'lal. C~,pME9V’ir'ZXai3a| I A 7 « Dunántúli napló M-..ZZ.1P jUr.t.y ...cuy.. l-m» MSZMP tíarunyo i. tegye Bizottságának lapio Főszerkesztő; Mitzki Ervin Szerkesztőség: 7601 Pécs. Hunyadi u 11 íel.; 15-000 15-/62. 15-852. 15-245 és 15-26* Kiadío: o Baranyo meqyei LaDkicdó Vállalat Felelős kiadó: 8raur Karol* Kiadóhivatal: 7601 Pécs, Hunyadi u M lelátón; 15-000 15-762 15-852 15-245. 15-26* Telexszám 12-320 Kéziratot nem őrzőnk meq és nem adunk vissza pécsi Szikre Hyomdo 7621 °écs Munkácsy Mihály u '0 Felelős vezető Melles Rezső le'iesztt o Magyo* Posto Indexszám*. 25054 Természetesen sokon szidják az átigazolási rendszert, hiá­nyolják a „villámot”, mások I tehetetlenségről beszélnek, me- i gint mások a játékosnevelést kérik szómon. No, de ezeken ráérünk a következő átigazolási időszakig vitatkozni. Van azonban egy ügy, ami izgalomba tartja a közvéle­ményt. Sokat suttognak róla, mende-mondák keltek szárnyra, pedig jószerével még a ben- fentesek is sötétben tapoga­tóznak. Rothermel Adóm esetéről va n szó! A tisztánlátás kedvéért te- j kintsünk végig a fiatal játékos pályafutását. Néhány évvel ezelőtt Géléi ! József a tatabányai Bányász válogatott kapuvédője gondolt egy merészet és abbahagyta az aktív játékot Tette ezt azért, mert a hátamögött egy tehet­séges fiatalember állt, akiről mindenki art mondta, hogy sokra viheti, és a jövő nagy I kapus egyénisége lesz. Ezt a fiatalembert Rothermel Adám- j nak hívják. Rothermel tehát szinte küz- ' delem és harc nélkül megkapta i csapatában az egyes mezt. S | mert. a szerencse nem jár egye­dül, ezzel egyidóben a vólogo- ‘ tott mez is az övé lett. A fiatal kapuvédőt azonban megzavarta a gyors siker, s ahelyett, hogy komolyan edzett volna, fejébe szállt a dicsőség. Nagyképű, krekk emberré vált, elhanyagolta az edzéseket, azt hitte hogy a névből is meg le­het élni. Volt olyan esete, hogy klub­csapatánál sérültet jelentett, de a válogatottal elutazott Svédországba. Ott nem fájt semmije. Visszajövet a VB-se- lejtezőrő), Tatabányán nehéz sorozat várt volna rá: a Ferenc­város, a Dózsa és még néhány nagy ellenfél, ő azonban ismét sérültet jelentetett. Ezt még megismételte néhányszor. Időközben kimaradt a válo­gatottból. Ez a figyelmeztetés azonban nem használt neki, nem változtatott magatartásán, hanem Tatabányán négy társá­val klikket szervezett, s meg akarta buktatni a csapat edző­jét, Lakat Károlyt A tatabányai vezetők azonban résen voltak és megköszönték Adómnak a játékot, kizárták az első csapat keretéből, nem engedték meg o rendbontást. Az ügy vége úgy alakult hogy a renitensek közül Lódl és Tóth Kálmán „kegyelmet” kért, Nyírő és Fenyvesi átiga­zolt más egyesületéhez, Rother­mel pedig kijelentette, hogy nem kíván tovább Tatabányán játszani. A kapus úqy indokolta meg tettét, hogy bár nagyon szereti Tatabányát, a játékosokat, a vezetőket, de Lakat Károly ár­ral nem hajlandó együtt dol­gozni. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért haragszanak ró Ta­tabányán, így válaszolt: — Azért, mert szőke a ha­jam, kék a szemem és van egy kutyám I Ez a megnyilatkozás jellemző a játékosra I Rothermel most a Vasasnál jelentkezett, ott szeretné foly­tatni pályafutását. A Tatabányai Bányász vezetői azonban ragaszkodnak eddigi álláspontjukhoz és az átigazo­lási rendelkezésekhez. A tanulság ebből az esetből annyi, hogy Rothermel Adóm­nak sokkal komolyabban kelle­ne venni az életet és a labda­rúgást, Az eseményekért első­sorban ő a felelős, mert nem tudott’ szerényen, sportszerűen élni és készülni. Éneikül azon­ban ma már nem lehet válo­gatott szinten sportolni. Kár érte, mert tehetséges játékos, sajnos ez nem párosult megfe­lelő emberi tulajdonságokkal. Természetesen még nem ké­ső, hiszen Rothermel fiatal ember. Rajta múlik, hogy lesz-e belőle újra válogatott, Boross Dezsö­(— mi —) Még egyszer Minszkről...-

Next

/
Thumbnails
Contents