Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)

1973-07-29 / 197. szám

V I • • Hűvösvölgyben Homo- robb sötétedik, mert at kojló Kegyvonulat mögé kofáé ereszkedik le a nap, s csupán a Misinán álló torony felső felét világítja még néhány percig. Kirándulók, szólómun kasok, kerttulajdonosok vára­koznak a buszmegállóknál. A szőlősgazdák ruhájából boros­pince szaga árad, öreg, feslett kalapokon rézgólic-foltok. Egy asszony két óriási karkosarat ereszt a lába mellé, ősziba rockot cipel, meg aztán csupán mutatóba — Jóisten, ez már a közeledő ősz jele! — koraérő szőlő is van a barack tetején, néhány fürt csak. A kirándulók­nak ég az arcuk, a szatyrok üresek már, apró kis gyerek az anyja karján alszik el, szája kissé megnyílt, fogai fehér gyöngyszemek. A nap tulajdon­képpen végétért, kezdődnek a kellemesen hűvös nyáresti órák ... Szentkút efőtt elhaladva, a kanyargó műútról leágazik ez erdei ösvény, amely aztán tágas térré szélesedik. Farönkökből ülőkék, padok, asztalok. Két egymásnak támasztott kerékpár áll a fa alatt, az ifjú férj sát­rat feszít ki, az asszonyka a hátizsákról bontja le a háló­zsákot, plédet, aztán konzervet, kenyeret, sört, bicskát rak az asztalra. — Ritkán látni errefelé kerék­páros kirándulókat. . . — Az lehet, de mi nem is pé­csiek vagyunk, Szekszárdról jöt­tünk ... — Mikor indultak? — Korábban már. Egészen pontosan múlt vasárnap hajnal­ban, aztán Óbányán töltöttünk el néhány napot Szombaton tartottuk az esküvőt, éjjel lagzi volt, éjfélkor megszöktünk, né­hány órát aludtunk és hajnal­ban fölültünk a kerékpárra. — Fárasztó út lehet ez nász- Utasoknak ... — Hátha még megmondom, hogy kocsink van s mégis ke­rékpárral jöttünk, bolondnak nézne bennünket! — neveti el magát a férj. - Amikor megis­merkedtünk négy évvel ezelőtt, csak úgy viccből mondtam Ildi­nek, kerékpárral megyünk nász- útna, pedig hót szó sem volt házasságról. Aztán anyámék- tól kaptam egy kis pénzt, meg nekem is volt már jócskán a takarékban és megvettem a Skodát. De ragaszkodtunk régi tervünkhöz, s így indultunk el kerékpárral. Ez a kis mozgás nem árt, meg aztán lassan pe- dálozva többet látunk ebből a gyönyörű vidékből. Holnap Or- fűre, Abaligetre megyünk.,. Nyári estek T ücsök-csárda. Az Ottörő utcából nyílik egy szur­dok — a Szőlészeti Kutató Inté­zet telepe fölött — és bal olda­lon áll egy verandás épület Május közepén nyílt meg ez a „maszek-csárda”, amelyet na­gyon hamar megkedveltek a környékbeliek, főként az urán­városiak. Meglepően szép a kilátás innét, rálátni az új la­kótelep négy-, hat-, tízemeletes épületeire. A csárda belső he­lyiségét hófehérre meszelték, néhány háziszőttes faliszőnyeg- darabka a falon, aztán virág­mintás paraszt-tányérok. az asztalok, székek, nyers színűek. Egyszerűség és tisztaság — ez jellemzi a „csárdát”. A szőlő­parcella mellett bográcsban fő­zik a pörköltet.- Ozemi brigádösszejövetel kezdődik nyolc órakor, pincepör­költet rendeltek — mondják a Jöger-testvérek, vagyis a csárda tulajdonosai. Magányos, középkorú férfi a kerthelyiségben:- Az Acsádi úti tízemeletes­ben lakom, néha vacsora után fölsétálok, hét-nyolc percnyi út az egész. Megiszom a fröccsö- met, aztán elnézelödöm. Látja? Abban a házban lakom, ni! Egy házrengeteg az egész, meg aszfalt, itt meg mindjárt kint vagyunk a természetben. Jó levegő és csend. Föltéve per­sze. — ha nincs nóta. Múltkor a haverokkal összejöttünk, ak­kora éneklést csaptunk, csak úgy zengett a hegyoldal! Ezért jó itt. mert a közelben senki sem lakik. Akinek jó kedve van és énekel, senkit sem zavar. Ä 'hajtunk a városon föl a T"'ttyére. A vendéglő mel­let* é* vezet föl a hegyre. Hihe­tetlen rossz út. Száz-százötven család lakik a Felsőhavi-dűlő- ben . . . Gyulaiék előtt tlzenvalahány éves srácok talicskával hordják a földet az esőmosta lyukakba. Sok értelme nincs, a következő felhőszakadás ismét lemossa, sőt „kiszedi" még a köveket is. M. Elemérék följebb laknak — szép, nagy, verandás házban. Ez már Gyükés, távolabb a me- szesi lakótelep. A kerti asztalon egy csomag kártya: — Minden héten egy este összejövünk kártyapartira, az asszonyok meg külön ülnek, ne­kik is van megbeszélni valójuk. Egy két kancsó bor elfogy. Kós­tolja meg, bronzérmes ríz- ling ... — Gyükésben? — Itt bizony. Aki szereti a sző­lőt, törődik vele és persze a lé­nyég, hogy a régi, öreg tőkéket kidobálja, újat telepít, akkor megfelelő jó bora lesz. Elmarasztaló, korábbi véle­ményemet föladtam: valóban jó ez a bor. — Tizennégy-tizenöt forintért odora. sze, de ezen a rossz és mere­dek úton egy óra hosszat tart, míg két vödörrel fordulunk. Varga Béláné:- Akinek gyermekei vannak, az tudja, hogy mennyi víz kell csak a napi mosásra is, aztán fürdetésre, főzéshez... A Köz- tisztasági Vállalattól hoznak tel egy lajt vizet, az is 300 forint, megtöltjük a ciszternát, de fő­zésre, ivásra, nem jó az a víz. Panaszkodnak, mert beadvá­nyokat juttattak el hivatalos he­lyekre, nemcsak víz, — de út- ügyben is. Évek óta semmi eredmény. A Vidámparknak van vize, csak egy leágazás kellene.- Gondolja, hogy ebben a magasságban vizet talál?- Vésővel, kalapáccsal mé­lyítem a sziklát, ha rámegy egy év, akár kettő, nem bánom, de ha a pokolig kell lemennem, akkor is hozok vizet. A „hiva­talra” hiába várunk... hegedűjét „stimmeli” a prímás, és kezdésre érkezik a nótaéne­kes, Herczinger József is. A konyhára sem lehet panasz, — a vendégek mondják és főleg a jugoszláv turisták —, hogy kitűnő szerb ételek csalogatják a nagyközönséget délben is, este is. Az üzletvezető-helyettese Ta­kács Zoltán: — Négyszáz-négyszázötven vendéget tudunk elhelyezni. Nagyon hamar kitapasztaltuk, mi az az étel, amit a többféle nemzetiségű vendégsereg sze­ret. A németek például a sült csirkét fogyasztják, a magyarok a pörköltet, halászlét, a jugo­szláv turisták pedig a „rázni- cát", „djuvetset”. Üjabban szerb-salátákat készítünk olaj­jal, borssal ízesítve. Ugyanis volt egy jugó vendégünk, aki hazulról elhozta a fából ké­szült tálkáját, uborkát, paradi­csomot kért, beleaprította, a táskájából előszedte az olajat, A hűvfis estén a daindofi buszmegállónál. — Jobb lenne, ha literenként mérné, mondjuk húszasért, jobban járna, nem? — Nem üzlet. Ahogy jön o pénz, úgy el is csorog, aprán­ként, így viszont egy összegben - mint valami tőkét - megka­pom, beruházom, telepítek, mi­egymás. Megérkeznek az ultis-partne- rek, mi továbbállunk. Az út leszűkül, botladozunk a köveken, az élósövények mö­gött kertek húzódnak, elérjük a szamárkúti kőbánya felső pere­mét — szakadék, sehol egy kor­lát — később pedig a tettyei kőbánya tetejét. A Felsőgyü- kés-5 sor 1. szám alatt öreg kis házikó áll: itt lakik egy fiatalasszony, Varga Béláné két gyerekkel, hetven esztendős édesanyjával, aztán a bátyja, Olasz István — a Pincegazda­ságnál dolgozik — szintén két gyerekkel, feleségével. Hogy mivel töltik el a mai estét? — Hát arról beszélhetnénk - mondják. Az udvaron kör alakú — há­rom méter mély — üreg. Kút lesz. Sziklába, kőbe vájva. — Mikor készül el? — Én is szeretném tudni — mondja Olasz István. — Nincs egy csepp vizünk, Dömörkapu ról hordjuk, nincs nagyon mesz­Vargáné: — Lehet, hogy nem hiszi el, de ezek a kisgyerekek úgy vár­ják a jó ivóvizet, mint valami csemegét. Amikor este hozunk egy demizsonnal Dömörkaputól, a kislányom két ivásra egy li­tert megiszik... A szép nyári esték tehát nem mindenki számára ígéretesek. Néhány telekkel följebb a 72 esztendős Gadó Lajos bácsit látogatjuk meg. Összejöttek a szomszédos férfiak, poharazgat- nak. Nagy a Gadó-család, pon­tosabban a rokonság, régi pé­csi dinasztia. Mondom is Lajos bácsinak, ismertem egy szép, fekete, gödrös állú Gadó-lányt még a tánciskolás időkből a Doktor Sándorból, most a Me­csek Áruházban dolgozik, vajon rokon-e? — Hát éppen az édesöcsém lánya! Vagyunk mi sokan! Látja ezt a présházat? Ez az öreg­apámé volt, itt minden ponto­san úgy van, ahogy ő hagyta, minden a helyén, semmi nem változott... Ezen az estén átrándulunk “ Harkányba, Máriagyűd re. Itt most kezdődik csak az élet, mármint a nyáresti. Har­kányban, a Zöldkertben már A nyári szünetben helyrehozzák a Pécsi Nemzeti Színház tetején és kupoláin a palafedést, illetve a hiányos bádogburkolato.t. Ennek befejeztével kijavítják a nézőtér mennyezetén keletkezett beázáso­kat. A képen; Borkúti Jenő és Kanyó Béla a színház főkupolájá­nak burkolatát javítják Erb János felvétele ecetet, fűszereket A receptet átvettük. / A szálloda- és üdOJősor előtt autó autó hátán. A Napsugár üvegajtaja mögött kisestélyis, kalapos hölgyek, kisuvikszolt fér­fiak tűnnek el, megtelik az ét­terem és a bár. De sok üdülő­vendég átrándul kocsival Má- riagyűdre, a termelőszövetkezet most már országos hirű boro­zójába. „Borozó?” Egy hónapja már a borozóval szemközti épü­letben is megnyílt a kerthelyi­ség, illetve a vendéglő, amely­hez még két — meglepően szé­pen megtervezett és berende­zett — helyiség is tartozik. Ez is a termelőszövetkezeté. Mindkét helyen telt ház van. Kis vára­kozás után aztán kapunk egy asztalt a fedett kerthelyiségben. A szomszéd asztalnál egy fia­tal német házaspár»ü! magyar fiatalemberrel, aki saját anya­nyelvén kívül egy kukkot sem ért. Csak ennyit: — Nikszdójcs! Ezt körülbelül hárompercen­ként hozza a házaspár tudomá­sára. Azok legyintenek, hogy nem baj, csak jásszon a zene­kar, Bélán Zsiga cigányzeneka­ra, de ne slágereket, se mű­dalokat, csakis kizárólag ma­gyar népdalokat. Közben szé­pen pusztítják a jó bánáti riz- iinget, a német asszonyka elég­gé bizonytalan léptekkel sétál el a templom lépcsőjéig, de meggondolja magát és vissza­billeg, rátámaszkodik a férje vállára és újra próbálkozik a népdalokkal. Találkozom jő barátommal, M. Lacival is. A Kesztyűgyár siklósi üzemében szabász, le­késte a beremendi vonatot így csak a későbbivel indulhat ha­za, hát „átballagott” Gyűdre. — Gondoltam, megfogunk egy jó nótát közben elszürcsölünk hét-nyolc pohár bort. Rendben van? — Éppen erre gondoltam én is - mondom neki. — Elment a vonat, majd jön a következő ... Autóbuszok érkeznek, egy diákcsoport, a másik Alföldről hozott termelőszövetkezeti kirán­dulókat, aztán egy külföldi busz, és ezzel kész: egy gom­bostűt leejteni nem lehet a ven­déglőben. ár jó benne vagyunk a nyári éjszakában, míg végre hazavergödünk, míg vég­re — a repülőteret elhagyva — elénk tárul a kivilágított város hallatlanul szép gyöngyfüzé­re . Rab Féréssé irpMégt k5ttf>bé& n pontiban Nagy utazások Az Újvilág képeskönyve Amikor ifjú Bótsmegyei Sa­muel, alsósztregovai birtokos nemes, 1742-ben személyesen is „felkelt” Mária Terézia trónjá­nak védelmében, aligha gon­dolta volna, hogy cselekedetét egykor még a Pécsi Egyetemi Könyvtár történetében is jegy­zik. Cseh földön táborozván 1742 júliusában rendkívül ritka nyom­tatványt kapott ajándékba egy plébánostól. Hazatérvén a „ho- dizsákmánnyal”, az új tulajdo­nosnak konstatálnia kellett hogy az ajándék igen „rossz bőrben van" és gondos gyógy­kezelésre szorul. Az alkalmi res­taurátor szerepére akadt is vál­lalkozó, mégpedig a helybéli evangélikus lelkész, Csemyónsz- ky János személyében, akiről tud­juk, hogy nem csupán javított de írt is könyveket magyar és szlovák nyelven egyaránt Hogy a műtéti beavatkozás kitűnően sikerült, arról e pillanatban magunk is meggyőződhetünk, mert Bótsmegyei Sámuel érté­kes szerzeménye a XVIII. század második felében Klimó püspök gyűjteményébe, majd később ezzel együtt a Pécsi Egyetemi Könyvtárba került A roppant szerény külső, at egyszerű s ráadásul erősen sza­kadt papírkötés alapján nem is gondolnánk, hogy olyan köny­vet tartunk a kezünkben, amely­nek egy-egy példányáért a gyűjtők egykor „tűzbe mentek”, s mely ma is díszére válik akár­melyik könyvtárnak. Ez a könyv nem más, mint a németalföldi származású, de az 1570-es évek óta Majna-Frank- furtban tevékenykedő Théodore de Bry híres-nevezetes Nagy utazásainak első három része. A teljes sorozat, a különböző kiadásvóltozatokat nem számít­va, 13 kötetből áll, melyeknek mindegyike egy vagy több „nyu- gatindiai" tárgyú útibeszómolót és egy sereg, többnyire egészen kitűnő, metszetet tartalmaz. Az só szakaszát élő XVI—XVH. szá­zadi Európában nemzedékeit alapozták, alapozhatták ez Oj- világra vonatkozó elképzelései­ket a „Nagy utazások" impo­náló illusztrációs anyagára. A De Bry-féle metszetekkel kapcsolatban el szokták mon­dani, hogy csak kevéssé forrás- értékűek, minthogy nemegyszer a közreadott útibeszámolók szö­vege alapján „fantáziáivá” ké­szítették műveiket a kitűnő mű­vészek. Lehetséges, ám ennek ellenére megfigyelhető, hogy az Amerika felfedezésével foglal­kozó történeti munkák készítői rendre felhasználják a De Bry- család munkáit illusztrációs anyaguk összeállításánál. Jé példa erre a „Világtörténet ké­pekben" című nemrégiben meg­jelent reprezentatív jellegű mo- gyár kiadvány. A Klimó-könyvtárban fenn­maradt három eredeti Théodor de Bry-kötetben összesen mint­egy száz kisebb-nagyobb met­szet található, melyek részint az európai telepesek, részint pedig a bennszülött őslakosság mindennapi életéből merítik tárgyukat Az őslakó indián többnyire mint a fehér ember életét minden pillanatban fe­nyegető „vadember" jelenik meg az ábrázolásokon. Nem­egyszer viszont egyfajta idill ábrázolásának lehetünk tanúi, omikoris érezhető, hogy féle­lemmel vegyes kíváncsisággal s egyszersmind együttérzéssel fi­gyeli a „természet lágy ölén" tevékenykedő „primitívek” életét a művész. A rendelkezésre álló szöve­ges részek közül elég, ha meg­említjük Jean de Lery emlék­iratát mely éppen a „Nagy utazások" harmadik kötetében való megjelenés nyomán vált világszerte ismertté. Ez a Jean de Lery, a francia Villegagnon védőszárnyai alatt részt vett egy hugenotta telep létrehozására irányuló kísérletben a portugál érdekszférához tartozó Brazília i első hat kötet még a sorozatot 1590-ben elindító Théodore de Bry életében látott napvilágot, majd fiai és egyik veje vették át a „stafétabotot”, akik az alapító, kiadó és metsző voltak egy személyben. Kiadványaik nem utolsósorban képeskönyv jellegüknek köszönhették óriási népszerűségüket, s végered­ményben elmondható, hogy o nagy felfedezések korának utok­partjalnál. A kísérlet a telep (és a telepesek) teljes felszá­molásával végződött 1567 táján, körülbelül Rio de Janeiro alapí­tásával egyidóben. Az emlékirat szerzője is csupán azért maradt „szerzőképes", mert idejében odébbállt. Mindezt de Lery, kis­sé apologetikus jelleggel ugyan, de rendre elmeséli. Boda Miklós (Kővári Ferenc felvételei) t r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents