Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)

1973-07-15 / 183. szám

1973. július 15. DUNANTOLI NAPIO El kell lelejteni a borjúhúst II Fehér gyöngy Dunántúl ketreceiben A Bikali Állami Gazdaság és a BOV több tízezer nyúlanyát ad át a kisállattenyésztőknek A borjúhúst el kell felejteniük o fejlett tőkés országok fogyasz­tóinak, Borjút levágni ma olyas­fajta vállalkozás, mint amikor aranyhalakat tenyésztenek ak­váriumban fogyasztásra. Lehet, de ki fogja ezt megfizetni? A jelen és a jövő borjúhúsa a nyúlhús. A világ legnagyobb te- nyészbázisával rendelkező Bikali Állami Gazdasáq a Baromfi- feldolgozó Országos Vállalattal együttműködve most arra készül, hogy tenyészőnyagot ad át Du­nántúl, a későbbiekben az egész orszáq kisállattenyésztőinek. A kiviteli többletekkel a kitátott szájú Nyugat-Európa „éhségét" csillapítják, ugyanakkor Magyar- ország dollár bevételekhez jut Mit esznek a nyálon az olaszok? Zámbó István, a Bikali Álla­mi Gazdasáq igazgatója egy FAO tanulmányból idéz. Európa fejlett országaiban, amikor még 45—48 kilogramm volt az egy főre jutó évi húsfogyasztás, en­nek a mennyiségnek a 18 szá­zalékát tette ki a borjúhús. Ma az egy főre jutó évi húsfo­gyasztás 70—80 kilogramm, s ennek mindössze 0,8 százaléka a borjúhús. Tudomásul kell ven­ni: a borjúhús kikerül q fo­gyasztásból, s legfeljebb a vicc­lapok témájaként tér vissza időnként. Borjút levágni ma nagy luxus, a fogyasztó képte­len megfizetni. Magyarország sem vállalkozik ma már export­jára. A disznóhússal a nyugati háziasszony nem tud mit kezde­ni, de nincs olyan nyugati, aki ne szeretné a disznóhúst, aho­gyan mi elkészítjük. Pontosan így vannak ők a nyúlhússal. Az olaszok, minden itthoni kép­zeletet felülmúlva, sokfélekép­pen készítik. Beülsz gyanútlanul egy olasz vendéglőbe, fehV húst tesznek eléd, s a végén felkiáltasz: mennyei baromfihús! Pedíq az a hús korábban ma­kogott és nem kukorékolt. A nyúlhús — íze lévén jellegtelen — sokféleképpen készíthető. Biológiai értéke közismert, fagy- gyút és zsiradékot nem tartal­maz. Mi sajnos utálkozunk; az egyiptomi uralkodó körök asz- szonyai több ezer évvel ezelőtt keresték és meq is találták azt o húst, amitől karcsúak és egészségesek maradtak. De hagyjuk az étvágycsinólóst, nem itthon akarunk piacot teremte­ni, A lényeg: a nyugati piaco­kon korlátlan exportlehetősé­gekkel rendelkezünk. A nyúlhús egyike a legdrágább húsoknak, az árak kúsznak felfelé. Ideha­za 1 kiló nyúlhús felvásárlási óra 34 forint, elképzelhetjük, mennyi lesz ebből Milánóban. Az exporthoz tehát fontos érde­keink fűződnek, amiál is inkább, mivel 1 dollárt viszonylag ol­csón állítunk elő. Ezt adia Bikái és a BOY És most jön Bikái. Baranyá­ban alighanem köztudott: a Bi­kali Állami Gazdaság a nyúl- tenyésztés magyar fellegvára. Dr, Dimény Imre miniszter épp a napokban fordult meg a gaz­daságban, az ő szájából hang­zott el: Sem méretben, sem technológiában nincs a világon méq eqy ilyen tenyészbázis, (A miniszter mellesleq arra is in­tett: vigyázni kell, ne tudjon be­érni a külföld.) Ez így igaz. A bikali nyúl minőséqe kiváló, az olasz vevők nem kérik, egyene­sen követelik. (Bikáinak — csak nekik szállítanak — Olaszor­szágban nagyon jó a reklámja.) így tehát már korábban felve­tődött, fokozni kell az exportot. A gazdasáq próbálkozott' a HUNGAROCOOP-pal ötezer anyát helyeztek ki a kisállatte­nyésztőkhöz. Közben a Baromfi- feldolgozó Országos Vállalat is kifeiezte óhaját, működjenek eqyütt a nyúltenyésztés fellendí­tésében. Most megtalálták a módját, s ezzel a bikali Fehér gyöngy még fényesebb karrier előtt állhat. Dr. Dimény Imre mezőgazdaság! és élelmezésügyi miniszter is megtekintette a bikali gazda­ság nyúltelepét, és nagy elismeréssel szólt a látottakról. július 20 — augusztus 5: Alföldi élelmiszergazdaság ’73 Szeged is színre lép Alighogy bezárja kapuit a Pécsi Ipari Vásár, július 20-án, Szeged legnagyobb terén, a Marx téren megnyílik az Alföldi élelmiszergazdaság '73 kiállítás. Mint ismeretes, egymást válto­gatják Pécs és Szeged ipari vá­sárai, az idén tehát a Tisza-parti városban nem tartanak ipari se­regszemlét. Mindez azonban nem gátolta meq Szegedet ab­ban, hogy az Alföld mezőgazda­ságát és élelmiszeriparát fel ne vonultassa, így kerül sor a kiál­lításra, amely a Szegedi önnepi Hetek kimagasló eseményének ígérkezik. A város hagyományaira hivat­kozik. Első, országos jellegű ipa­ri kiállításukat, amelyen bemu­tatták a mezőgazdaság termé­keit is, még 1876-ban rendez­ték. Szeged máris készül, hogy 1976-ban megünnepelje a vá­sárrendezés százéves jubileu­mát. A mezőgazdasági kiállítá­sokat 1958 óta rendezik folya­matosan. Minden évben alkal­mat adnak a termelőknek, hogy virágkiállításon, gyümölcsbemu­tatón, bor és egyéb mezőgazda- sági termékek kiállításán adja­nak számot termelési sikereik­ről, elsősorban az alföldi táj mezőgazdaságának eredmé­nyeiről. Most, hogy a Marx téren ki­alakult a vásárváros, alkalom nyílott a nagyszabású Alföldi élelmiszergazdaság '73 kiállítás megrendezésére. Ezen ott lesz­nek Bács-Kiskun, Csongrád, Haj­dú, Szolnok és Szabolcs megyék legjobb szövetkezetei, állami gazdaságai és élelmiszeripari vállalatai. A kiállításra meghív­ták a határ mentén lévő jugo­szláv és román vállalatokat is. A Dóm téri szabadtéri játékok előadásán és az élelmiszergaz­daság kiállításán kívül termé-1 szetesen más eseményei is lesz­nek az idei szegedi nyárnak. A város júliusban és .augusztusban majd száz rendezvénnyel várja vendégeit. Népek barátsága gyermekest Sikondafürdőn a VI. nemzetközi eszperantó úttörőtáborban meg­rendezik holnap, július 16-án a t Népek barátsága gyermekestet. A 230 táborlakó, köztük a 92 lengyel, bolgár és jugoszláv ifjú eszperantista különféle dalokat énekel, táncos játékokat mutat be. A kulturális műsor emlék­tábortűzzel zárul. Az elképzelések szerint a qaz­dunántúli megyébe az idén tíz­ezer, jövőre 15—20 ezer, azt követően évente harmincezer tenyésznövendéket adna ki a kisállattenyésztők háztáji gaz­daságaiba. A fiatal nyúlanyák árát a BOV kifizeti az állami gazdaságnak. Bikái adja a te- nyészanyagot, ezenkívül bizto­sítja a takarmányt, vállalkozik — mégpedig a tenyésztők igé­nyeinek megfelelően - a ket­recek gyártására, ellátja a szak- tanácsadást. A BOV, országos hálózata segítségével lebonyo­lítja a kihelyezést és természe- ; tesen ő foglalkozik a húsnyúl i felvásárlásával és értékesítésé­vel, szükséq esetén feldolgozá­sával. A nyereségből a gazda­ság jutalékot kap. Bikái a ta­karmányt a szakcsoportok, a fogyasztási szövetkezetek és a termelőszövetkezetek közvetíté­sével juttatja el a kisállatte­nyésztőkhöz. A szaktanácsadást a későbbiekben tíz szakemberük látja el. Többet ér, mint a diploma Mennyi pénzt hoz a nyúl, de most o gazdák szemével? Egy tenyésztő kijelentette, neki töb­bet ér, mint az állatorvosi dip­loma. Persze ne tépjük szét a diplomát. Ellenben mindenütt vannak még üres istállók és fészerek, a városok környékén mellékhelyiségek. Ezekben a nyugdíjasok, de akár a nagy­testű állatokat látni sem szere­tő fiatalok könnyű munkával igen szép mellékjövedelemhez juthatnak. Ismeretesek a bara­nyai példák. A nyúltenyésztés a nyugdíjas bányászoknak nem­csak kedves elfoglaltság — a nyúl nagyon kedves állat —, de komoly nyugdijkiegészítő jöve­delem. Havonta 1500—2000 fo­rintot is megkeresnek. Hány nyulat érdemes tartani? Korszerű ketrecrendszerben reg­gel és este egy-egy órai el­foglaltsággal ötven anya köny- J nyedén ellátható. Tíz anyánál kevesebbet nem érdemes tar­tani, mert tíz anyához kell egy apaállat. És most számoljunk, egy anyától általában két éven j keresztül várhatunk szaporulatot, évente 22—24 kisnyulat. Mivel a | vágósúly 2,30—2,50 kilogramm, anyánként évente 60 kilogramm hússal számolhatunk. A felvá­sárlási ár, amint említettük, ki- j lónként 34 forint. Ketreceket az állami gazdaságtól lehet ren­delni, Bikáinak szándékában áll kialakítani egy tipizált ketrec­rendszert, ahol egy anyaférő­hely 300 forintba kerül. Feltét­len meg kell méq említeni: a nyúl kényes állat, elsősorban a takarmányra, a tisztaságra és a jó levegőre. A hőmérséklet vál­tozásait jól bírja, bár a téli zi- mankós hónapokban legalább 15 fok hőmérsékletet kell biz­tosítani az istállóban. A fűtés j vaskályhával és kukoricacsutká- j val megoldható. Száz anyán fe- i lül persze már az olajkályha is I kifizetődő. Bikái, a rendszeres szaktanácsadáson kívül egyéb ként prospektussal is szolgál, az anyag már a nyomdában van. Nem lesz kiábrándulás! A Fehér gyöngyöt a gazda- j ság és a BOV nemcsak Dunán­túlon, de a későbbiekben az ország valamennyi ketrecében ott szeretné látni. Olyasféle or­szágos hálózatot hoznak létre, mint annak idején a baromfi- tenyésztésben Bábolna. A gaz­dasáq azt is tervezi, hogy öt­hat termelőszövetkezetben nagy­üzemi telepet létesít, olyan szer­ződés alapján, mint amilyet a BOV-va| kötött. Szóba jöhetnek külföldi közös vállalkozások is, de itt mór licenszről kell be­szélni. Dr. Dimény Imre vetette fel éppen, terjesszék fel a ké­relmet, s akkor zárt technoló­giává nyilvánítják. Ez eset­ben belföldön nagyüzemileq 0 . bikali rendszert futtatnák, kül­földön pediq licenszként jelen­ne meg. i Bábolnát és a baromfitenyész­tést emlegettük. Itt óhatatlanul felmerül: nem lesz-e kiábrán­dulás? Emlékszünk még, amikor mindenki baromfival kezdett foglalkozni, s jött a túlterme­lési válság. Zámbó István igaz­gató magabiztos: Nem kell félni a túltermeléstől, nem lesz kiáb­rándulás. Nyugaton, a sztrájkok veszélye miatt szinte lehetetlen nagyüzemileq nyulat tartani. A kistenyésztők pediq képtelenek kielégíteni az igényeket Pilla­natnyilag nekünk vannak a leg­kedvezőbb adottságaink, hogy egyeduralomra tegyünk szert a tőkés piacokon. A kilátások hosszú távra jók, a tenyésztés kiszélesítéséhez azonnal hozzá kell kezdeni. Miklósvári Zoltán Hit csinálna százmillió forinttal? ' Mindig hinni kell az újban Foglalkozása: a Carbon igazgatója Meghívó a Corbontól: varró­géphez ültették a geresdlaki lá­nyokat és asszonyokat. Újabb falusi kisüzem. Ez már a har­madik. És arról is szó van, hogy o komlói Carbon Könnyű­ipari Vállalat kiszemelte a sze­derkényi növényvédők volt székházát, ez lenne a fejleszté­sek következő láncszeme, ott is szeretnének betendezkedni. Ez mór tulajdonképpen az ötödik ötös témája. Égy kicsit még messze van! Kérem az igazga­tót, egyszer már róla szeretnék portrét rajzolni. Tiltakozik, elle­ne van, hírverés lenne. Na jó, akkor majd én elkez­dem. Zseni Pál viszonyát a gazda­sággal talán azzal a történet­tel tudnám a legjobban jelle­mezni, amikor egész nap vár­ták a holland kamiont. Ez vitte volna Komlóról a következő ra­komány bérmunkában varrt kon­fekciót. De csak nem jelentke­zett o holland, s délután öt felé az igazgató is hazaindult. Amint baktat a komlói főutcán, egyszeresek feltűnik a . kamion. Lejárt a munkaidő, s a Carbon igazgató hív vissza, hogy üzen- tessen haza a raktárosnak: jöj­jön, nyisson kapukat, rakják meg sürgősen a holland kocsi­ját. Bizony, mert a kamion vesz- teglését dollárral kell megfizet­ni. Apróság ez, Zseni Pálék százmilliókat termelnek. Apró­ság persze, de Zseni Pál fillé­rekben számol. FIGYELEM I A dombóvári UNIVERSAL Szövetkezet új varrodát létesít FELVÉTELRE KERES: 14 éven felüli lányokat, asszonyokat, kétműszakos betanított munkára Betanítást vállaljuk. FELVESZÜNK TOVÁBBÁ: — konfekcióban jártas nődolgozókat, — szabó szakmunkásokat, — varrógépmüszerészekeL Pályázatot hirdetünk üzemvezetői állás betöltésére. Cím: Dombóvár, Köztársaság u. 1. sz. Munkaügyi csoport. Telefon: 1.0 -1 4. A Carbon igazgató megszál­lottja a termelés fejlesztésé­nek —, valóságos japán tem­pót diktál. Ehhez persze meg­rendelések kellenek. ötéves szerződések a tőkés cégekkel. De a fejlesztésekhez pénz is kell. Zseni Pál talpal pénzért. Ha bemegy a bankba, a bankosok már nézik a plafont, már megint mit talált ki a Zseni Pali. Mire jó hát ez a megszállott­ság? ülhetne nyugodtan. Azok az idők, a forró helyzetek, már messze vannak, amikor a kom­lói nők százszámra tolongtak a gyárkapuban, felvételre várva. Amikor másodhegedűsként, ha tetszik, szürke eminenciásként azt a sok idegcsillapítót szed­te, ami utóbb a szemére ment. A komlói foglalkoztatási gon- | dók megoldása fejében külön­ben is minden pénzt elcsíptek, amit lehetett. Nem elég? Miért kell konfekcióüzemet látni ott, ahol csak egy öreg falusi mag­tár ósítozik üresen? — Vagy van az emberben elhivatottság, az országos gaz­daságpolitika iránti fogékony­ság, az újra való törekvés, vagy nincs — mondja Zseni Pál. — Olvasom, körzetesítenek. Taná­csokat, iskolákat vonnak ösz- sze. Akkor ott épületek szaba­dulnak fel. Olvasom, a mező- gazdaságban robbanás van, gépesítenek, kemizálnak. Akkor ott munkaerő szabadul fel. Fejleszteni kell. Mondjam azt, én is faluról származom, ez meg egyenesen predesztinál. Nincs annál boldogabb érzés, mint látni a falusi kisüzemek­ben a fehérköpenyes lányokat. Annak idején nem volt más, J csak kapa, meg kasza. Gondol­kodhatna persze úgy is az em- ! bér, ha nem csinálom, abból nem lesz baj. De nagyobb kárt okozunk, ha nem teszünk meg valamint, amit pedig meg tud­nánk tenni. Kockázat nélkül nincs vállalat, és ez az a pont, ahol őrlődni kell. Az élet már so­kat ütött, vert, de a hitemet,so­ha nem vesztettem el. Az útépítőktől jött 1959-ben a Carbonhoz főkönyvelőnek. Pardon. Akkor még ez állt a cégtáblán: Helyiipari Vállalat. A létszám 130, a termelés 11 millió. Kóceráj. 1967. Ekkor ne­vezték ki igazgatónak. A lét­szám 1000 fő, a termelés évi 150 millió forint. És ma? A Car­bon Könnyűipari Vállalat lét­száma a bedolgozókkal és a fa­lusi kisüzemekkel 2500 fő, a tér. melés pediq évi 400 millió, több mint a fele exportra. Új gépek sora, új konfekcióüzem, új vállalati központ, utcára nyíló saját üzlettel. A modern közép­üzem születésénél szervezési in- tézet, munkapszichológus bá­báskodik. Szép levelek külföldi megrendelőktől. S ami fonto­sabb: megrendelések, megren­delések. — Ha a Carbon hirtelenjé­ben kapna százmillió forintot, mit kezdenének vele? Az igazgató kapásból: — Egy nagyon korszerű cipő­gyárat csinálnánk. Hihetetlen exportlehetőségeket kínál a Szovjetunió. És folytathatnánk, nagyobb léptekkel és merészeb­ben a falusi kisüzemek létre­hozását. Erre Baranyának min­den adottsága megvan, és ez nagyon olcsó beruházás. Ott dolgozhatnának szalagban, itt a központban pedig csak nemes ruházati cikkeket gyártanánk. Igazán korszerű középüzem le­hetnénk. Tehát, megint csak előre. S ezt bírni kell. — Mit jelent modern vezető­nek lenni? — Mindig az aktuális gazda­ságpolitikához alkalmazkodni. Az eszközöket és módokat en­nek megfelelően rugalmasan változtatni. — Ha szabadna kérdeznem, mikor van szabad ideje? Az idén hol töltötte a szabadsá­gát? — Három éve nem vettem ki a szabadságomat, de ezt ne írja meg. Annyira összefonód­nak az események, annyira együtt tudok élni velük. Tudom, ez rossz adottság. Tudja, mi az aggasztó? Idegeim elhaszná­lódnak. Aggasztó, hogy nem tu­dok kikapcsolódni. Ezen kell változtatnom. így legyen. De ahogy én is­merem Zseni Pált, sohasem fogja kikerülni azokat a mesz- sziről érkező kamionokat. M. Z. V

Next

/
Thumbnails
Contents