Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)

1973-06-10 / 148. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napio XXX. évfolyoin, 148. szára 1973. június 10., vasárnap Ara: 1 forint Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Egységben A siklósi yórfesztivál második napja Aczéí György a rendezvényeken A TARTALOMBÓL Egyszerre nyolc szputnyik (2. old.) Sötétben... (3. old.) Kincsesbánya a bánya kincseiből (3. old.) Tapsoltak a „hideg emberek' (5. old.) Tanácsok a rossz szónokok számára (6. old.) Cigánykérdés (8. old.) Fiatalok faházakban (9. old.) A képen az első sorban Gádor István dfszkűtja avotóűnnepségének vendégei. A kúttá) jobbra az ötödik Aczél György elvtárs. Erb János felvétel« 287-en búcsúztak Ballagtak az 508-as Szakmunkásképző Intézet végzősei A ki Igazán szivén viselte a magyar nemzet sorsát, az mind századokon át elma­radásunkon kesergett és szom­jasan áhította a kort, amelyben egyszer majd pótoljuk, amit tö­rökvészen, labancdúláson, úri dőzsölésen és félgyarmati szol­gaságunkon elvesztettünk. Kos­suth „félkarú óriás”-nak nevez­te az ipar nélküli magyarságot. Berzsenyi a paraszti szövetke­zésben kutatta mezőgazdasá­gunk betegségeinek a gyógysze­rét, az ifjú Vasvári Pál a sza­badságharc hajnalán írta le: „Világnézeteket kell szereznünk, melyek iránytűül szolgálnak az események hullámai között...” 1919-ben már a legszervezet­tebb erő, a magyar munkásosz­tály világnézete, egyesített párt­jának hangja nyomán lobbant forradalomra a magyar nép el­keseredése, szabadságvágya, felemelkedési törekvése. Ebben o forradalomban már a mun­kásosztály messzemenő céljai fejeződtek ki. Az 1919-es forra­dalom magában foglalta, mert történelmileg elkerülhetetlenül magában kellett foglalnia az egész nép századok alatt fel­gyűlt, megoldatlan gondját-ba- Ját. A Tanácsköztársaság leverése után az ellenforradalom sötét éjszakája borult az országra. De a munkásosztály soha nem ta­gadta meg 1919 emlékét, esz­méit, soha nem mondott le a politikai harcról, egy ígérete­sebb holnapról. A negyvenes évek elején, amikor a fasizmus árnyéka egyre nyomasztóbb mértékben vetődött a magyar politikai égboltozatra is, a két munkáspárt, a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt ve­zetői egyre több jelét adták együttműködési szándékuknak. Ezt példázza a szabadsághősöik síremlékének megkoszorúzása 1941. november 1-én, o Népsza­va híressé vált karácsonyi szá­ma, a Történelmi Emlékbizottság munkássága és o Petőfi-szobor­nál 1942. március 15-én rende­zett nagygyűlés, majd az utána kibontakozott béketüntetés. „So­ha nem fogjuk elfelejteni - írta később a Szabad Nép -, hogy a legsúlyosabb pillanatokban a szociáldemokrata vezetés alatt álló szakszervezetekben és párt- szervezetekben, a szocialista if­júsági mozgalom vezetésén ke­resztül, sőt, a Népszava hasáb­jain is szólhattunk mi, kommu­nisták, népünkhöz. Ha volt va­lami eredménye harcunknok, ha hangunk messzebbre hallatszott a földalatti agitáció és illegális röpiratok körében, akkor azt a két munkáspárt egyre szorosabb együttműködésének is köszön­hetjük ..." Ismernünk kell a magyar munkásmozgalomnak ezt a kor­szakát, mert csak igy érthetjük meg q harcot, amelynek ered­ményeként 1948. június 12-én a két nagy munkáspártra — kom­munistákra és baloldali szociál­demokratákra — az a feladat várt, hogy szervezetileg és poli­tikailag is egyesítse a megvár munkásosztályt, annak a törté­nelmi missziónak a betöltésére, amelyre hazánkban egyedül a szervezett munkásság és egysé­ges pártja volt képes. Ismernünk kell az előzményeket, hogy lát­hassuk: a negyedszázada egye­sült két naay munkáspárt évti­zedek harcában kovácsolódott, merítve a Tanácsköztársaság napjaiban létrejött pártegvesí- tés, a Horthy-fasizmus elleni éles és súlyos osztálvküzdelem, maid a felszabadulást követő politikai ütközetek tanulságai­ból. Mire tanit az elmúlt negyed- t'é-nd tapaszta!a*a? Mindenek- 9lőtt arra, hogy hatványozottak toltak a párt erői nrndia, ami- lor az egyesülés alapelve, a marxizmus—leninizmus szellemé­ben cselekedett, amikor eszmei­leg, politikailag és szervezetileg egyaránt őrködött ezen az egy­ségen. Nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi munkásmozgalom egész története intő példa rá: erőtlenné válik a munkásosztály forradalmi élcsapata, ha meg­osztják a frakciók és különféle irányzatok. Az ötvenes évek ele­jén ilyen helyzetbe kerültünk. Pártunk, az MSZMP komolyan vette a történelmi tapasztala­tot: helyreállította az elvi poli­tikát, o pártegységet, eredmé­nyesen munkálkodik nagy célja­ink valóraváltásán. Ennek leg­főbb záloga, hogy tisztán őrzi a marxizmus—leninizmus elveit, maradéktalanul élvezi a dolgo­zó tömegek cselekvő támogató­sát. Miközben az MSZMP meg­tisztította politikáját mindenfajta torzulástól, végérvényesen ki­alakult a munkásosztály teljes politikai, eszmei, szervezeti és cselekvési egysége. Még nekünk is, akik benne élünk, a változás oly ütemét je­lenti a most megidézett negyed­század, hogy szinte ámulunk, ha visszapillantunk a megtett útra. Talpra állt a lerongyolódott, ki­fosztott magyar ipar és megsok­szorozta a háború előtti terme­lést Sorsfordulón esett ót mező­gazdaságunk is. Ma hatszor annyi mérnök kerül ki az egye­temekről, mint a kapitalizmus idején. Hazánkban, ahol egykor mindenfajta népbetegség tize­delte az embereket, ma több orvos jut egy lakosra, mint az Egyesült Államokban. Az eredményekben oroszlán­része van a magyar munkásosz­tálynak, amelynek osztagai min­dig a munka frontjának az él­vonalában voltak, amikor áldo­zatot kellett hozni azért, hogy a döntő lépéseket megtehessük. Ez csendül ki az MSZMP Köz­ponti Bizottsága 1972. novembe­ri határozatából is, amely ismé­telten megerősítette: az orszá­got formáló harc legelső sorai­ban a munkásosztály halad, s ennek a kormány céltudatos in­tézkedésekkel nyomatéket is adott. A munkásosztály tettek­kel felelt osztólyhű pártja hatá­rozatára. A szocializmus azonban nem­csak több bért, nagyobb darab kenyeret, új lakást, hűtőszek­rényt, esetleg hétvégi telket és autót jelent, hanem mindenek­előtt új társadalmi viszonyokat: az egyén és a közösség új, har­monikus kapcsolatát. A kommu­nista szombatok, az egyre tere­bélyesedő szocialista brigád- mozgalom, az üzemek, műhe­lyek, termelőszövetkezetek belső demokráciája, s közéletünk más, ma még kibontakozóban lévő megannyi szocialista vívmánya nemcsak a termelést, hanem a kulturálódást és ezzel együtt a szocialista életformát, az embe­rek közösségi formálódását is szolgálja. K i tudja hányán álmodoztak a macjyar munkásosztály so­raiban mindarról, ami ma már o szocializmus elévülhetet­len vívmánya? Sokan közülük nem érhették meg ezt a napot, a két munkáspárt egyesülésének negyedszázados jubileumát. Fáj, hogy nincsenek már közöttünk, de büszkén gondolunk arra, hogy pártunk, munkásosztá­lyunk, a magyar nép oly sok ki­váló harcost nevelt és adott oz igaz ügynek, amelynek letéte­ményesei, örökösei, folytatói va­gyunk. Pártunk szervezetei és tagjai, a «magyar kommunisták abban a szilárd meggyőződés­ben emlékeznek meg 1948. jú­nius 12-ről, hogy a következő negyedszázad megbonthatatlan egységben tovább viszi munkás- osztályunkat végső célja, a szo­cializmus teljes felépítése, a kommunizmus útján. Kőszegi Frigyes Szombaton reggel megérkez­tek a „fesztiválvárosba" a fú­vósötösök és fúvós-kamaracso- portok országos találkozóján résztvevő zenészek, — az ő kö­szöntésükkel kezdődött a vár­fesztivál második napja. Fél tíz­kor Siklós főterén, a Kossuth té­ren gyülekeztek az érdeklődök, a nagyközség új büszkesége és látványossága, a Gádor Ist­ván Kossuth-díjas keramikus- művész által alkotott díszkút előtt. A környezetbe jól illesz­kedő, középkori várat szimboli­záló, modern kompozíciójú dísz­kút avatásán megjelent a mes­ter, Gádor István, Aczél György elvtárs, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, dr: Nagy Jó­zsef, az MSZMP Baranya me­gyei Bizottságának első titká­ra, Bocz József, az MSZMP Ba­ranya megyei Bizottságának titkára,v Horváth Lajos, Baranya megye Tanácsának elnöke, Ta­kács Gyula, a Megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Vida Sán­dor, az MSZMP Siklósi járási Bizottságának első titkára, dr. Török Zsigmond, a Baranya me­gyei Tanács VB Siklósi járási Hivatalának elnöke és dr. Só- rosi Mátyás, a Siklós Nagyköz­ségi Közös Tanács elnöke. Avatóbeszédet Takács Gyufa mondott: Beszélt arról, hogy Siklós egyre inkább o modern magyar kerámia művészet ott­hona lesz, ismertette a Kossuth- díjas mester életútját, alkotó munkásságának állomásait, s köszönetét mondott azért o ne­mes gesztusért, hogy Gádor István a pécsi Jannus Pannoni­us Múzeumnak ajándékozta egész életművét reprezentáló, közel négyszáz alkotását A diszkútavatás után, mely egyben a kiállítás megnyitója is volt Aczél György elvtárs. Gá­dor István és a megyei, járási és községi vezetők kíséreté­ben a siklósi várban meg­tekintette a „kerámia tár­latot”. Ezután a KB titkára az Ormánsággal ismerkedett: megnézte a körösi műemlék templomot, a csányoszrói szö­vőasszonyok munkáját, s ellá­togatott a sellyei ormánsági múzeumba. A siklósi várfesztivál a vár kongresszusi termében folytató­dott, ahol a hódmezővásárhe­lyi. a kőszegi, makői. nyíregy­házi, pécsi, salgótarjáni, sopro­ni és veszprémi zeneiskolák, a budapesti és a győri zenemű­vészeti szakközépiskolák kama­raegyüttesei, a Pécsi Rézfúvós Kvartett és MÉV triója mutat­kozott be szépszámú közönség előtt. A zsűri a délutáni érákban hirdetett eredményt Az „A” ka­tegóriában a kaposvári zeneis­kola fúvós triója volt a legjobb. — ők szerepelnek vasárnap a tv kamerái előtt is. Délután fesztiváltörténetf ki­állítás nyílt a vár lovagtermé­ben, este a dorogi, o Pécsi Érc­bányász, a Pécsi Szénbányák és a salgótarjáni fesztiváldíjas zenekarok hangversenyeztek a vár udvarán a fesztivál serle­geiért. Késő este „Itt vagyok itthon” címmel Tímár Éva szín- művésznő és Sólyom Nagy Sán­dor operaénekes adott műsort a várkápolnában, majd a szom­bati napot toronyzene zárta, amelyet a spanyol bástyáról hallhatott a közönség. Rózsa- és szegfűcsokrok a kezekben, sötét öltönyök, ün­neplő ruhák, ünnepélyes arcok. A Tüzér utcában parkoló au­tók tömege, az iskola udvarán legalább négyszázan — szülök, hozzátartozók. Ballagnak az 508-as Szakmunkásképző Inté­zet végzősei. 287 ifjú szakmun­kásjelölt búcsúzik a régi isko­lától. Kilenc osztályban, tizenegy szakmából tesznek szakmunkás­vizsgát idén az 508-as intézet utoisóéves tanulói. Mihalszky Judit például porcelánfestő. A Pécsi Porcelángyárban végezte a gyakorlati tanulmányokat. Számára, úgy gondolom nem okozhat nehézséget sem a vizs­ga, sem az elhelyezkedés. Ahogy mondani szokták, neki már „neve van”. Áprilisban ka­pott miniszteri dicsérő oklevelet és pénzjutalmat jó munkája, ta­nulmányi eredménye alapján. Azt mondja, szeretne a gyár­ban dolgozni, s ha lehet, ked­venc területén, a fajansz-ara­nyozáson. Az iskola egyetlen végzős könyvkötője Ábrahám Aranka. Szenvedélyesen szereti a köny­veket. nem csoda hát, ha kö­zel áll szívéhez a könyvköté­szet. Szerinte az ebben a mun­kában a legszebb, amikor egy agyonnyűtt, régi könyvet újjá lehet varázsolni. Ö is ié- . gi helyén marad, a Pécsi Ve­gyesipari Ktsz-nél. Legkapósabbak azok a szak­mák, amelyek az építőiparral, Pécs városfejlesztési terveivel kapcsolatosok. A víz-gázszerelő, liftszerelő, épületasztalos kere­sett szakember városszerte. Buszbauer Ferenc víz- és gáz­vezetékszerelést tanult. A Bara- nyo megyei Állami Építőipari Vállalatnál dolgozott, vizsga utón is ott akar elhelyezkedni. Ebben az évben harmincötén vizsgáznak ebből a szakmából. Csapiár István felvonószerelő a Villamosipari és Gépjavító Ktsz ösztöndíjasa volt. Ahogy 6 mondja, véletlenül választotta ezt a szakmát, de már el sem tudna képzelni másikat. Van is becsülete egy jó felvonószerelő­nek, rá pedig eddig nem volt panasz. Mindhárom évben ötö­se volt a gyakorlatból. Búcsúznak az iskofátóf a holnap szakmunkásai 4 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents