Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)

1973-06-07 / 145. szám

t973, Június 7, DUNANTOll N A P l O Kérdések kereszttűzében a miniszter Dinamikusan fejlődik a magyar kohó- és gépipar A kérdések valóságos kereszt­tűzébe került tegnap a Parla­mentben dr. Horgos Gyula ko­hó- és gépipari miniszter. Az iparág 1972. évi és idei ered­ményeiről tartott sajtótájékoz­tatót —, melyet dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivatalá­nak elnöke nyitott meg. A miniszter tájékoztatójában elmondotta, hogy az elmúlt esz­tendőben a legdinamikusabban a közlekedési eszközök gyártá­sa, a műszeripar és a híradás- technikai ágazatok fejlődtek, exporteredmények Kiemelkedően teljesítették — a hazai szükséglet ellátása mel­lett — exportfeladataikat a ko­hászati vállalatok: a szocialista országokba húsz, o tőkés or­szágokba pedig közel huszon­négy százalékkal többet szállí­tottak, mint 1971-ben. A gép­ipar nettó árbevétele tizenegy százalékkal volt magasabb az 1971. évinél — a szocialista or­szágokba '25, a tőkés országok­ba pediq csaknem 20 százalék­kal többet exportáltak. A ba­ráti országokban elsősorban a magyar közlekedési eszközök és o fémtömegcikkipari termékek, a nyugati országokban pedig a műszer és a közlekedési eszkö­zök a keresettek. Dr. Horgos Gyula oz elmúlt esztendő eredményeit azért is jónak értékelte, mert az iparág munkaerő helyzete az elmúlt esztendőben sem volt megnyug­tató — szerencsére a termelé­kenység emelkedése mind a kohászatban (7,1), mind a gép­iparban (11,7 százalék) ellensú­lyozta a munkáskezek hiányát. Az 1^72-es esztendő vázlatos értékelése után a miniszter az idei feladatokról és az első ne­gyedév eredményeiről számolt be. A kohászatban oz elmúlt esztendőhöz képest 4,5, a gép­iparban 8,5 százalékos termelés emelkedés a cél. A miniszter ez­után a gyártmányfejlesztéssel kapcsolatos feladatokról szólt: átlagosan 7,5 év az értékesített termékeink életkora — a gyárt­mányfejlesztés gyorsítása első­rendűen fontos feladat. Akár­csak a termelöberendezéseink korszerűsítése: a gépiparban foglalkoztatottaknak csak 40 százaléka dolgozik gépen, s ezeknek a gépeknek is csak mindössze 7 százaléka automa­tizált, vagy programvezérlésű. A tájékoztató befejeztével a lapok képviselői (köztük a Du­nántúli Napló tudósítója) való­sággal elárasztották kérdéseik­kel a minisztert. Milyen stádium­ban van a közös NDK—magyar —csehszlovák autógyár terve­zése? A magyar rádiógyártás jövője? A Sopiana jövője? A gépipar gazdaságossága, a vállalatok minisztériumi irányí­tásának szükségessége? (vagy szükségtelensége). A járműprog­ram késésének mértéke? A ma­gyar acél- és hajógyártás jö­vője? — voltak a legközérde- kűbb kérdések. Három ország autógyára A miniszter elképzelések, ter­vek kialakulásának stádiumától függően válaszolt. — A három ország közös sze­mélygépkocsi gyárának körvo­nalai kialakultak, végleges dön­tés azonban csak 1973 végére várható. Az elképzelések sze­rint évi 400 000 darab lesz az új gyár teljes kapacitása —, melyből részvételünknek megfe­lelően húszezer lenne a miénk. A jövőben megszűnik Magyar- országon a zsebrádiók és a kis teljesítményű asztali rádiók gyártása — csak autórádiót és igényesebb asztali rádiót gyár­tunk. A gépipar és kohászati ágazat az elmúlt esztendőben 21 milliárd forinttal járult az ál­lami költségvetés bevételéhez. Ennyit a gazdaságosságról. A minisztérium mindig is szüksé­gesnek tartotta, hogy bizonyos mértékig irányítani kell a válla­latokat. A járműprogram (az elmúlt héten foglalkozott ezzel a kér­déssel a Politikai Bizottság is) a beruházások késése miatt a tervben előirányzottnál hátrább tart, de az 1972 és idei ered­mények előre jelzik, hogy ez a program csaknem maradékta­lanul megvalósul. A járműprog­ram tulajdonképpen, ahol a szo­cialista integráció a legjobban megvalósul. Évente 3,6—3,7 mil­lió tonna acélt vagyunk képe­sek gyártani, s ez a hazai szük­ségleteket fedezi. A következő esztendőkben — 1990-ig kidol­goztuk a fejlesztési elképzelése­ket — semmit sem építünk, többlet acélszükségletünket az integráció keretein belül oldju-k majd meg. — A tengeri hajók gyártását befejezzük, s csak folyami hajó­kat építünk. Elsősorban toló- hajókat, úszódarukat. A balaton­füredi gyár tevékenységét is fe­lül kell vizsgálnunk, sorsáról rö­videsen döntünk. A Sop ana sorsa — Végezetül összefoglalva szeretnék válaszolni néhány kér­désre. Budapesten a fejlett ka­pacitásokhoz munkaerőt kelt te­remtenünk — nem állhatnak a berendezések kihasználatlanul. Ugyanakkor nem engedhetjük meg, hogy jelentős munkaerőt kössenek le olyan vállalatok melyek megérettek arra, hogy felszámoljuk őket. 1975-ig fel­tétlenül döntést kell hoznunk néhány vállalat sorsáról. Ezek közé tartozik az ÉBGV is, mely­hez a Sopiana Gépgyár is tar­tozik. Elképzeléseink szerint a pécsi gyárat vákuum-technikai berendezések gyártásával bíz­nánk meg. Lombosi Jenő Konzervgyári nyersanyagbázis Kétújfalun A konzervipar egyik elmarad hatatlan terméke a tartósított csemegeuborka. Mivel Kétújfa­lun hagyományai vannak az uborka termesztésének, a Szi­getvári Konzervgyár - együtt­működve a kétújfalui ÁFÉSZ- szel — igyekszik szervezetté ten­ni a háztáji termelést. A konzervgyár törekvése ért­hető, hiszen közeli bázisterüle­teket építhet ki Kétújfalu térsé­gében. Az idén közel 1000 má­zsa csemegeuborkára kötöttek szerződést, amit a nyár folya­mán több mint hatvan háztáji gazdaságban termelnek meg. Az említett szakcsoport tag­jai között sokan lesznek olya­nok, akik speciálisan csak meggyet termesztenek. A kon zerviparnak erre a gyümölcsre különösen nagy szüksége van. Kétújfalu és Gyöngyösmellék pedig biztos nyersanyagbázis­nak bizonyul, a meggytermesz­tésnek itt úgyszintén hagyomá­nyai vannak. Az úi telepítéshez a Szigetvári Konzervgyár ötezer darab meggyfacsemetét ad — kedvezményes áron — a szak­csoport tagjainak. Parkírozzunk, de hogyan? (II.) Garázsok—és garázsgondok Előző cikkünkben részletesen foglalkoztunk a pécsi parkírozás helyzetével — az éjszakai órák­ban az utcákon „alvó” gépjár­müvek százaival, az ebből adódó gondokkal. Nem jut mindenkinek garázs „Hol hagyjam a kocsimat éj­szakára? Garázsom nincs. Nem kérem, nem vagyok nyugodt, mert az utcán nem tudom biz­tonságban az autómat. De mit tegyek? Itt hagyom. Tud valami jobbat?" — ezekkel a monda­tokkal fejezte be előző ripor­tunkban a beszélgetést az egyik autótulajdonos, aki éjszakára a „csillaggarázsban" hagyta gép­járművét Igaza van, — a garázshelyzet Pécsett (és másutt is) rossz. A PIK kezelésében, a garázsszö­vetkezetekben és a „maszek" kodás, — ezt a helyzetet tény­ként kell elfogadnunk. De nem vált a környék díszé­re sok garázs esztétikai szem­pontból sem, Bevakolatlanok, mállott falúak. Újmecsekalján például „toldalék-garázsokat" építettek az erdősorban, de egyelőre semmi törekvés ezek bevakolására, „meztelen" falak­kal virítanak. Számos helyen pe­dig a már régebben épült ga­rázsok falairól hull a vakolat, — elhanyagolt képet „illeszt" a környékbe. Rontják a városképet Lehet-e ezen az elhanyagolt­ságon változtatni? — A PIK kezelésében Pécsett mintegy 1500 garázs van — mondja Bencze József, a PIK igazgatója. — Mi természete­sen a lakások, lakóépületek ja­vítását, tatarozását végezzük, — ez egyik főfeladatunk. Erőnk a tujajdonban^ összesen^körülbe- garázsok szépítésére nincs. Mégis van megoldás, mert lül alig több mint 4000 garázs ven. Ennek kétszerese —, ha nem több — kellene ahhoz, hogy a személyautóknak tető legyen a „fejük" fölött. Nincs és nem is lesz minden autónak garázsa. De az is természetes, hogy a nem kis összegbe ke­rülő gépjárművet tulajdonosa szeretné biztonságban tudni. Ezért aztán, aki teheti igyekszik valamilyen útan-módon össze- eszkábálni egy garázst. A sza­bály előírja, hogy milyennek kell lenni —, de aztán végül is „olyanra sikerül amilyenre". Kétségtelen, hogy vannak szép, tetszetős garázsok, a városkép­be, a környezetbe illők, az újon­nan épült többszintes házak földszintjét pedig már úgy ter­vezték, hogy gondoltak a gép­járművek elhelyezésére is. A városban azonban sok ga­rázs korántsem válik a környék díszére. Egyrészt elhelyezésük miatt. Abban, az időben, amikor ütemes tempóban megkezdő­dött Pécsett a lakásépítkezés. — a tervezők nem gondoltak (talán nem is gondolhattak) ar­ra, hogy néhány év múlva ed­dig soha nem látott mértékben megkezdődik a gépkocsibeho­zatal, elsősorban a személy­autóké. így aztán sem sorgará­zsokat, sem a helyüket nem ter­vezték meg. A kényszerhelyzet alakította ki többek között pé1- dául Meszesen, de Üjmecsekal- jón is — a sorgarázsok helyét. De megkezdődött az úgyneve­zett tömbbelsőkben is a gará­zsok építése, — játszóud/uro- kat foqla'tak el, túlságosan kö­zel kerültek a lakásokhoz, nem egy lakának okoz bosszúságot a bűz, a motorok túrártaíása. Most máz hiába a méltatlars­egyetértünk a felmerült gond enyhítésével. Ha a bérlő meg­csináltatja, — számlákkal do­kumentálja, mi „bérbetudással” kifizetjük. De módot nyújtunk más lehetőségre is. Ha a bérlő ért hozzá, fneg aztán barátai, ismerősei összefognak és csino- j-j sítják a garázst, — mi az el- I végzett munkának értékét fel­becsüljük és a bekerülési ösz- szeg 75 százalékát ugyancsak bérbetudással fizetjük. Csak a példa kedvéért: ha 5000 forint- I ba jön a tatarozás, szépítés, — 3—5 évi időtartamra tudunk j bércsökkentést alkalmazni. Csak helyeselni tudjuk a PIK adta lehetőséget, — jó lenne, ha az anyagi helyzetükhöz mér­ten a bérlők élnének is vele. Ez a lehetőség azonban csak a meglévő garázsokat „illeti". Et­től még több garázs nem lesz. Mire számíthatnak a garázs­nélküli autótulajdonosok, azok, akik bérházakban laknak és ntnes még lehetőségük sem, hogy például a családi ház mellé építsenek tetőt kocsijuk­nak? Emeletes garázs? — Pajtagarázs? A városközpontban nincs hely, A szövetkezeti garázsok építé­sére pedig csak az I. kerületben van lehetőség, — mintegy 100 —150 darabra. Áruk eléggé fel­felé ível: 1971-ben 20 ezer fo­rint volt, — tavaly 23 ezer fo­rint, — az idén még d'ágább. És csak az I. kerületben! A bel­városban és Újmecsekalján to­vábbra ts — terület híján —­nincs lehetőség számottevő ga­rázs építésére. Elgondolások vonnak arra, hogy emeletes garázst kellene építeni —, de egyelőre ez a be­ruházás — nem utolsósorban nagy költsége miatt — várat magára. Elkészült egy úgyneve­zett „pajta-garázs" terve is, — a könnyűszerkezetből felépített egy-egy pajtában 25—30 gép­járműnek lenne helye. Elgondo­lások, tervek, — reméljük előbb- utóbb valóra válnak, — azon­ban egyelőre nem segítenek a garázsgondok enyhítésében. Maradnak tehát Pécsett is csil­laggarázsban az autók. A kér­désre: miért itt parkíroz éjjel? — kapjuk továbbra is a választ: „Hol hagyjam a kocsimat? Ga­rázsom nincs. Nem kérem, nem vagyok nyugodt, mert az utcán nem tudom biztonságban az au- I tómat. De mit tegyek? Itt ha­gyom. Tud valami jobbat?" Igen, — ennél jobb megol­dást kell találni. Sorozatunk be- j fejező részében ezekre a meg- | oldásokra igyekszünk javaslato­tokat, ötleteket keresni. Mert a I felmerült probléma megoldása I mind sürgetőbbé válik. Garoy Ferenc Bürokráciacsökkentő hivatal A fenti cím önkényes, de nem félrevezető A kormányhatározat szerint megszervezendő intézmény hivatalos neve Állami Né­pességnyilvántartó Hivatcl lesz, ám annak egyik célja, illetve a működésének egyik eredménye várhatóan éppen a bürokrácia csökkentésé­ben mutatkozik majd meg. A határozatról a kormány ülését követően már hírt adtunk, de talán azok fi­gyeltek fel rá a legkevésbé, akik a legtöbbet átkozzák a bürokratikus ügyintézést. Bi­zonyára akadtak, akik a hír láttán - megint egy hiva­tal! - felkiáltással a gyak­ran amúgyis körülményes hi­vatali munka újabb féke- zőjét vélték felfedezni. A közreadott tények ismereté­ben nyugodtan állíthatjuk, ettől a hivataltól az ellenke­zőjét, az ügyintézés egysze­rűsítését, gyorsabbá tételét remélhetjük. Jelenleg az állami szer­vek, a tanácsok, a vállala­tok és a különböző intéz­mények mind több és egy­mással párhuzamos személyi nyilvántartást vezetnek az ország lakosságáról. Előfor­dul, hogy egyetlen személy­nek van külön adó-, egész­ségügyi, gépkocsitartási lap­ja és valamennyi kartotékon külön kitöltve az alapada­tok, név, lakcím, anyja ne­ve, stb. A jelenlegi rendszer mellett szükség van arra is, hogy a nyilvántartást veze­tő szervek egymást kölcsö­nösen értesítsék a beérke­zett vagy megváltozott ada­tokról. Hogy ez mennyire korszerűtlen és mennyi mun­katöbbletet okoz, azt iga­zoljuk most az anyakönyv­vezetők példájával? Egy em­beröltővel ezelőtt, amikor legtöbben a lakóhelyükön szültek, érthető volt, hogy ott anyakönyvezték és ez nem is jelentett semmilyen komplikációt Most a legki­sebb településről is szülő­otthonba vagy kórházba mennek a kismamák, így az­tán mindjárt az első pilla­natban megkettőződik oz adminisztráció, a születés helye és a lakóhely szerint illetékes tanácsnál is. Kü­lönböző okok miatt szükség lehet arra is, hogy az anya­könyvezésről értesítsék pél­dául a gyámügyi, bíró­sági szerveket, az SZTK-t, az egészségügyi hatóságot és még lehetne sorolni a csak­nem harminc féle szervet, ahová bizonyos esetekben adatokat kell szolgáltatnia ez anyakönyvvezetőnek. Nem nehéz elképzelni, hogy mi­lyen fokozott mértekben ter­heli mindez - különösen a kisebb apparátusai dolgo­zó — ügyintézést. Mindkét fél - az állam­polgárok és a hivatalok — számára az is fokozta eddig a megterhelést, hogy o nyilvántartásokba gyakran kerül pontatlanság, és a hi­vatali munka túlterheltsége miatt sohasem voltak az adatok naprakészek. Rá­adásul az embereket kü lönböző célból - választó­jogosultság, tankötelezett ség, sorkötelezettség meg­állapítása stb. - újra és újra össze kellett írni. Az állampolgárokat bősz- szántotta, hogy bár az iga­zolásokra rendszerint nem nekik volt szükségük, hanem a hivataloknak, mégis ne­kik kellett szaladgáltok a papírokkal. A kormányhatá­rozat szerint megalakítandó Népességnyilvántartó Hiva­tal ezt és a fent említett korszerűtlenséget szünteti meg. Az ország minden lako­sáról olyan adatokat gyűj­tenek és vezetnek, amelyek­re az országos és a helyi allamigazgatási, gazdasági egészségügyi és egyéb szer­veknek szükségük van vagy a későbbiekben szükségük lehet. Az adatokat modern számítógépekkel dolgozzák fel, tárolják és — az ügyfe­lek számára talán ez a leg­fontosabb — ha igazolásra van szükség — a gép azt mindjárt kézbe adja. A gé­pekben tárolt adatok ala­pul szolgálnak majd az or­szágos tervek elkészítéséhez a különböző összeírásokhoz, statisztikai összesítésekhez. I^indehhez gyorsan te- gyük hozzá: mindez nem valósulhat meg egyik napról a másikra. Körültet, kintő tervezésre, a leggazda­ságosabb módszer kialakítá­sára van szükség. Habár az ú| hivatal 1974. július 1-én alakul meg, az eddig elmé­letben elképzelt szervezetet a gyakorlatban már kipró­bálták a most lezajlott ta- nácsválasztások idején Pé­csett. A tapasztalatok ked­vezőek és így remélhető, hogy 1975-ben a választási összeírásokkal egyidőben valamennyi magyar állam­polgárról összeírt alapada­tokkal megteremtik Magyar- országon a népességnyil­vántartásnak mindannyiunk számára hasznos, előnyös, korszerű rendszerét. P. M. A Szombathelyi Cipőgyárban az ország második legnagyobb cipő­üzemében 1972-ben befejezték a technikai rekonstrukciót Üj futószalagok üzembe helyezésével 18—20 százalékos termelékeny­ség növekedést érnek el. A futószalagokat kiszolgáló géppark teljesen automatizált, így kevesebb fizikai munkával több cipőt tudnák gyártani. Rekordtermést ígér a ribiszke Az elmúlt tíz év során a hi­dasi termesztők eddig még so­ha nem reménykedhettek olyan eredményes ribiszkeszüretben, mint az idén. Az alig 15 hold beültetett területen tavaly 400 mázsa gyümölcs termett. A kö­zelgő szüret most több mint 600 mázsát ígér. A világpiacon kelendő áru a feketeribiszke elsősorban a hal­latlan nagy vitamintartalma mi­att. A hidasi ribiszkét — a Hun- garofruct közreműködésével — a nyugati országokba exportál­ják. Három hét múlva ..........-sorsolás Az Országos Takarékpénztár három hét múlva, június 26-ón és 27-én rendezi a II., a III. és a IV. békekölcsön 1973. első fél­évi sorsolását Budapesten. A kétnapos húzáson a három bé­kekölcsönből összesen 1 348 950 kötvényre 191,8 miHió forintot sorsolnak ki nyeremény és tör­lesztés forrná já ban. I 13182847

Next

/
Thumbnails
Contents