Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)

1973-06-29 / 167. szám

1973. június 29. DUNANTOU NAPIO 5 Változatlanul középpontban a munkásság művelődése Értékelték a megye közművelődési évét Tánccal, dallal a fények városában Pécsi úttörők a versaillesi palota előtt Sületlen — keletien.' Vagy az igények túlzottak? Mindennapi kenyerünk Sütőipari minőségvizsgálat Baranyában Ahol még hiánycikk a péksütemény — Mi okozza a súlyhiányt? Ady sorai jutottak eszembe június 18-án, úgy féltizenegy óra tájban, amikor elhagytuk autóbusszal a Bourget-i re­pülőteret, és Párizs „szívéhez” közeledtünk: „Megállók liheg­ve: Párizs, Párizs, / Ember-sü- rü, gigászi vadon," Akkor még csak sejteni mertem, hogy egy felejthetetlen, tíznapos párizsi tartózkodásnak lesz a részese a pécsi úttörő táncegyüttes amely az Országos Úttörőel­nökség jutalmaként repült Pá­rizsba, a nemzetközi gyermek- kavolkádra. Tudott, hogy dr. Siptár Ernőné hosszú évek óta vezeti az országosan is számon- tartott gyermektánc-csoportot a pécsi Mátyás király utcai ének­zenei tagozatú Általános Isko­lában és a pécsi úttörőházban, emellett példásan irányítja Pécs-Baranya úttörő néptánc­mozgalmát. Tehát nem véletle­nül esett a választás a vezeté­sével működő pécsi együttesre, amely hazánkat képviselte ezen a nemzetközi találkozón, ame­lyet a francia pionír szervezet rendezett a Francia Kommunis­ta Párt támogatásával, A „Napfény és barátság" el­nevezésű kavalkád központja Ivry-ben, Párizs egyik külváro­sában volt. Az idén hatodik al­kalommal találkoztak itt tán­coló és éneklő-zenélő úttörő­csoportok. A mostani kavalká- don szovjet, lengyel, bolgár, csehszlovák, NDK, jugoszláv, finn, belga és a pécsi együttes lépett dobogóra, több francia együttessel együtt. Több ta­nácskozást is tartottak az úttö­rőmozgalom nemzetközi hely­zetéről, amelyeken Benkő Gyu­la, megyénk úttörőelnöke vett részt. A külföldi csoportokat Párizs külvárosaiban, munkásnegye­déiben helyezték el. Mi Bezons- ban voltunk elszállásolva. Na­ponta autóbuszok érkeztek ér­tünk, és vittek, kora reggeltől késő estig Párizson keresztül- kasul. Kísérőnk egyetemista, a magyar gyerekek igaz barátja, a mindig készséges „Franszoá” volt. Párizs szinte minden neve­zetességét módunkban állt megtekinteni és megismerni. A rengeteg élményt nyújtó lát­ványból csak néhányat említek meg. Naponta haladtunk át a Csillagtéren, Napóleon diadal­ívét megkerülve, megcsodáltuk nappal és késő este a fényár­ban tündöklő Champs-Elysees-t, elámultunk a Louvre épületko­losszusán, többször róttuk a Montmartre utcáit, nagyszerű látvány tárult elénk a Le Sacre Coeur lépcsőiről és a szom­szédságában fekvő „festők te­rén”, a Eiffel-torony „második emeletén" elénk táruló képről nem is beszélve. Jártunk a Ci- te-n és orgonamuzsikát hall­gattunk a Notre Dame-ban. És amikor mi voltunk színpa­don (nyolc alkalommal!), akkor a rendkívül ügyesen, pompás ruhákban táncoló, muzsikáló és éneklő pécsi gyerekekre szege- ződött a nézők tekintete és csattant fel a lelkes taps és él­jenzés. Nagy sikere volt a Tá­péi táncoknak, a Somogyi szvit­nek, a Suttyók táncának, a ze­nekari.számok közül a Népdal- rondinonak (Podónyi Eszti he­gedűszólójával) és a mohácsi — Zsongás a hárserdőkben. Somogyhársógy környékén, a Baranya és Somogy megye ha­tárán lévő hárserdőkben és li­getekben vándoroltatják méh­családjaikat a baranyai méhé­szek. Remé'hetően megtérülnek a vándorlás költségei, hiszen az akácméz után a hársméz a legkeresettebb. népdaloknak Gyenis Kati és Kriszt Tünde előadásában Nagy tapsot kapott a június 24-i lvry-i háromórás felvonu­láson a menet — és a tribün előtti tánc, amelyhez a zenét a 7 tagú (zeneiskolai tanulókból álló) zenekar fáradhatatlan klarinétosa, Nagy Gyuszi szol­gáltatta. Utolsó fellépésünk, június 26- ón, kedden este volt Párizs XVIII. kerületében. Egy játszó- i tér szabadtéri színpadán a szovjet csoporttal közösen adott műsoron a népes nézősereg, felnőttek és gyerekek együtt énekelték velünk: „Egy a jel­szónk: a béke...” A műsor után, mint minden alkalommal, jelvények, nyakkendők, emlék­tárgyak, címek cseréltek gazdát, és ekkor a színes forgatagot látva egy, a vasárnapi felvonu­láson látott jelmondat jutott eszembe: „Van egy kert, ame­lyet Földnek hívnak.” Aki ennek a kertnek a virágait ápolja, gondozza, hasznosat cselekszik. A francia pionír szervezet ve­zetői, fiatalok, egyetemisták és munkásfiatalok! jól példával jár­tak az élen. Várnai Ferenc- Teherautó és személygép­kocsi karambolja a Megyeri út és a Mártírok útja sarkán. Oka: követési távolság be nem tartása. Egy könnyű sérült van, a mentőket értesítettem. Vé­geztem, vétel! — reccsent az URH adó-vevő készülékből az ellenőrző járőr hangja, meg­törve a gépkocsi motorjának tompa zúgását. A kék-fehér Zsiguli már jó­ideje gyűrte maga alá az or­szágutat, de ez volt az első em­lítésre érdemes eset a megyei közúti ellenőrzés során. Ez sem volt túlságosan nagy dolog, mert hiszen a városi forgalom­ban elég gyakran előfordulnak az ilyen koccanásos balesetek. Tegyük hozzá gyorsan: elég baj, hogy így van. Az eső szinte állandóan sze­merkélt, felhős volt az ég, elég rosszak a látási viszonyok ezen a délutánon. A rossz idő na­gyon sok gépjárművet otthon tartott, bizonyára sokan nézték a foci meccset is a tévében — nagyon gyér volt a forgalom. A közúti ellenőrzés gépezete viszont teljes erővel működött. A járőrök sorra állították meg a járműveket: előkerültek a ve­zetői engedélyek, menetlevelek, forgalmi engedélyek, próbára villantak a reflektorok és a fék­lámpák és sor került „alkohol- vizsgálatokra” is. A járőrök je­lentésének lényege kivétel nél­kül a következő volt: — Jelentem, különösebb ese­mény nem történt! Nagyon kevés probléma volt ezen a délutánon a baranyai országutakon. Tegyük hozzá gyorsan: nagyon jó, hogy így történt. A személyes tapasztalatokat a számadatok is alátámasztot­ták. Az ellenőrzést végző szer­vek mintegy háromezer közúti járművet vizsgáltak meg. Az előző ilyen akciókhoz képest alacsony szám magyarázata: kevés jármű futott az ország­utakon. Az intézkedések száma szerencsére nagyon kedvező: 300 járművezetőt kellett figyel­meztetésben részesíteni. ISO Milyen a mindennapi kenye­rünk? Keletien, deformálódott, égett, sületlen — vagy csak az igények túlzottak. Megfelelő-e az ellátás, a péksütemények választéka, s számíthatunk-e további javulásra? Ezt vizsgálta a közelmúltban a Baranya me­gyei Kereskedelmi Felügyelőség, a KÖJÁL, a Megyei Élelmiszer­ellenőrző- és Vegyvizsgáló Inté. zet szakembereivel, valamint társadalmi ellenőrökkel együtt­működve. A sütőüzemeken kívül 70 állami és szövetkezeti bolt­ban vizsgálták a termékek mi­nőségét, az értékesítés körül­ményeit. A tapasztalatok szerint Pécs és Baranya ellátása megfelelő, helyszíni bírságra került sor, 40 szabálysértési feljelentést tettek a hatóságok és három jármű­ről vették le a hatósági jelzést. Mindezek azt mutatják: rend van a megye közútjain. Amit azonban meg kell em­líteni: nagyon sok szabálytalan felszereléssel rendelkező kerék­pár és lovaskocsi vesz részt a forgalomban. A másik gyakori probléma: sok gépkocsivezető elfelejtkezik a vezetői igazol­vány orvosi meghosszabbításá­ról, Ezen őz ellenőrzésen is több ilyen jogosítvány került bevonásra. Nagyon sokszor em­legetett, illetve nagyon könnyen elkerülhető problémák ezek, de emberek életébe kerülhetnek az ilyen hanyagságok. Belénessy Csaba — Rendkívül mozgalmas, sok­rétű művelődési évadot zártunk — mondotta Timár Irma, a Me­gyei Tanács népművelési cso­portvezetője, amikor lapunk munkatársa felkereste abból az alkalomból, hogy a megye köz- művelődési intézmény vezetői­nek jelenlétében tegnap hivata­losan összegezték, értékelték az 1972—73-as művelődési évadot. A Megyei Tanács népműve­lési csoportvezetője elmondot­ta, hogy a közművelődési évad­nak —*■ több más fontos tenni­való között — az ifjúság és a munkássáq művelődése állt a középpontjában. Az ifjúság köré- lsen végzett kulturális nevelő kirívó minőségi kifogás csak el­vétve fordul elő. Pediq az üze­mek többsége korszerűtlen, kis- kapacitású, a követelményeknek nem felel tneq. A sütőipari vál­lalatok — rendkívüli erőfeszí­téssel — folyamatosan korszerű­sítik üzemeiket, s újakat is épí­tenek. A Baranya megyei Sütő­ipari Vállalat megvásárolta, s új kemencével, gépekkel szerel­te fel a bükkösdi pékséget — amely igen jó kenyeret szállít Orfű és Abaliget környékére. A sellyei sütőüzemben két nagy­teljesítményű kiflisodrógépet ál­lítottak üzembe, míq Szigetvá­ron két új automata kemence teszi lehetővé a választékbőví­tést. Ezen túlmenően több kis­üzem átalakítása, új gépsorok­kal való ellátása jelenleg folyik, Pécsett pediq 1975-re készül el az új nagyteljesítményű ke­nyérgyár. Jelenleq mór nemcsak a min­taboltokban, más, pécsi és vi­déki boltokban is árusítanak olyan — friss, minőségi-kenye­ret, mint amilyenért sort állnak a vevők. A vizsgálat megálla­pításai szerint: a jogos pana­szok nagyrészt szállítási prob­lémákra vezethetők vissza. Pé­csett. Komlón és Siklóson gyak­ran kemenceforró kenyér kerül a műanyaq rekeszekbe, bepárá­sodik. deformálódik — esztéti­kailag rontva a termékek kül­lemét. Az érzékszervileq nem megfelelő, túlégett, törött, stb. kenyeret az üzemek visszatart­ják, külön tárolják. Sokan sérelmezik: ünnepek előtt többnyire — már kihűlt — kemény kenyér kapható. így igaz, az igények meghaladják a sütőipar kapacitását, a szük­séges mennyiséget csak elő- sütéssel, előszállítással garan­tálhatják, — legalábbis egyelő­re. Ugyancsak kapacitáshiány munka járt több eredménnyel, A múzeumok, a Moziüzemi Vál­lalat és a különböző intézmé­nyek a maguk eszközeivel se­gítették ezt a törekvést. Vala­mennyi járásban felmérték, nyil­vántartásba vették a megye mű­ködő ifjúsági klubjait, A mun­kásság művelődésében jóval szerényebbek az eredmények. Ennek a problémái rendkívül ellentmondásosak. Feloldásuk­hoz a termelés irányítóinak job­ban érezniök kellene, hogy a jö­vő feladatai csak művelt mun­kásokkal teljesíthetők. Jobb kap. csolatra lenne szükség a kul­túra munkásai és a szakszerve­zetek között. A szemléletformá­lást azonban a népművelőknek miatt: több baranyai faluba csak délután jut el a kenyér, akkor azonban már nem érde­mes péksüteményt szállítani. — Olaszon a Pécsi ÁFÉSZ sütő­üzeme kitűnő kenyeret süt, a pékáru azonban hiányzik a kör­zethez tartozó 9 községből. A sütőipar nem7 hajlandó „csu­pán” péksüteményt szállítani. Baj van a rendeléssel is: a komlói 230-as boltban mindösz- sze 3 féle péksüteményt rendel­tek, s o vizsgálat napján dél­előtt 9 órakor már nem volt zsemle. Pedig lenne miből vá­logatni: öt-féle kenyeret: — fél­barna, barna, alföldi, rdzs és graham — pékáruból pedig 15 félét, — a kiflitől a pogácsáig gyártanak az üzemek. Minőségi kifogás a vizsgált termékek 10 százalékánál, súly- hiány pedig 22 százalékban volt tapasztalható. Ez utóbbit a qépi adagolás idézi elő. Ugyanis a gépek nem súlyra, hanem tér­fogat szerint adagolják a tész­tát, — s darabonkénti értéke­sítésnél — ha nem is szándé­kosan — előfordulhat a vásár­lók megkárosítása. Problémát okoz, hogy néhány üzemben — így Vajszlón, Pécsváradon — korszerűtlen, kicsi a raktár, a friss kenyér a falhoz nyomódik a nyitott polcokon. Megdöbben­tő: nyolc üzem közül hatban erősen szennyezettek a kenyér­szállító rekeszek, amiket egyéb­ként sok bolt is szabadon tárol. Az új üzemek építése, a ré­giek korszerűsítése, nagyteljesít­ményű gépsorok munkába állí­tása mellett, a sütőiparban be­vezetett nagyösszegű, — serken­tő — úgynevezett minőségi pré­mium a garancia arra, hogy Pécs és Baranya kenyérellátása — rövidesen jobb lesz az át­lagosnál. magukon kellene kezdeniök: rá­irányítva "a figyelmet arra, hogy a munkásság művelődése egy­re kevésbé lehet csak az üzemi szakszervezeti bizottságok ügye. A művelődési évben a Petőfi- centenárium ünnepségein túl több, mint fél száz kisebb-na- qyobb megyei rendezvény zajlott le. Kórustalálkozók, népművésze­ti hét, szoboravatások, köztük több országos rangú esemény. Várhatóan mozgalmasnak ígér­kezik a következő művelődési évad is, egyelőre azonban a leg­fontosabb változás a tervezési munkában jelentkezik: a továb­biakban a művelődési évadot nem ősztől nyárig tervezik meg, ahogyan eddiq, hanem naptárt év szerint, januártól decembe­rig. A várható időszak legfon­tosabb feladatai: a helyi önál­lóság és felelősség erősítése; változatlanul a tennivalók hóm. lokterében áll a munkásság mű­velődésének gyarapítása vala­mint a nemzetiségi politikából adódó népművelői feladatok. PÉCS SZÜLETTEK Godina Zita, Mező Gábor, Gazdag Tamás, Nedjalkov Ibolya, Gáspár Esz­ter, Kovács Krisztina, Pánczél Judit, Varga Éva, Antal László, Bojtor Zsolt, Hosszú Gréta, Matusa Andrea, Oláh István, Albert Zsolt, Nagy Norbert. Kasza Angelika, Hamvas Attila, Hó- zenauer Norbert, Jambrich Miklós, Burcso Sándor, Takács Zoltán, Hor­váth Gábor, Trank Agnes, Munkás Andrea, Széles Adrienn, Imre Zoltán, Palotás Brigitta, Orsós Sándor, Balog Tünde, Horváth Gábor, Kapitány Ti­bor, Ózdi Beáta, Hencz Melinda, , Braun Gabriella, Vida Tímea, Szeke­res Boglárka, Zsoldos Attila, Havelka Gyöngyi, Závor László, Jeckl Mónika, Horvath Klára, Herman Erzsébet, Or­sós Anna, Orovicza Anikó, Orovicza Agnes, Balog Csaba, Klinker Mónika, Újhegyi Róbert, Takács László, Léná­vá/ Zsolt, Sarkadi Katalin, Gyenis Ta­más, Gács Gábor, Szalontay Gábor. Orsós Judit, Pattantyús Katalin, Kő­vári Csaba, Túrós Ildikó, Kovács Atti­la, Piroha László, Kalányos Veronika, Orosz Rita, Kerner Zoltán, Wagner Andrea, Koller László, Wittrédi Zol­tán, Lóki Agnes, Jung Erzsébet, Kies- ka Krisztina, Kolbach Tímea, Jurisics Judit, Egri Zsolt, Kovács Tímea, Papp Mónika, Viszokai Agnes, Harmat Nor­bert, Jőckl Ildikó, Bánkuti Ildikó, Bőt- kös Tamás, Nagy József, Szelényi Miié lós, Vörös Szilvia, Rapp Mónika, Ko­vács Agnes. Habó Győző, Emödy Nó­ra, Karczagi Róbert, Fábián Andrea, Petrohán Zoltán, Ternyei Gabriella, Baranyi Barbara. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Bodorkós László Ferenc és Tótli Zsófia, Breider István és Nagy Anna, Szöflős Győző és Szávics Györgyi, Nagy Imre László és Tóth Margit Gi­zella, Balyi Ödön és Mosonyi Erzsé­bet, Krejka Lajos és Schmidt Margit, Karpecz István és Parti Mária. Papp György és Csöndör Erzsébet, Schmidt Nándor és Németh Anna, Tóth La­jos és Balázs Mária, Németh Gyula és Pék Enikő, Nagy József és Ambrus Julianna, Szekeres József és Tamás Kornélia, Papa Jenő és Rajz Ildikó, Orovicza Mihály és Horváth Katalin, Szalafai László és László Anna, Deák Ferenc és Körösztős Agnes, Farkas István és Vlcze Margit, Mezei , Tibor és Piegl Zsuzsanna, Tencz János és Pető Julianna, Zetz Tibor és Orosz Éva, Szekeres László és Schein Zsu­zsanna, Zsideg László és Horváth Margit, Csonka Vilmos és Lakrovlts Judit, Mészáros Kálmán és dr. Litter Ilona, Sóra Dénes és Fábián Ibolya, Sziva Miklós és Maczkó Emília, Ka­nizsai László és Szabó Katalin, Kohlt Adóm és Tanké Mária, Tari-Toldi Vin­ce és Kovács Piroska, Sinka István és Bachmann Murait. Jurisics László és Fang Éva, Balázs József és Falesi Klára, Boidou József és Hollós! Erika, Stemler Gyula és Szabó Etelka, Mol­nár Vilmos és Mohai Zsuzsanna, Gyarmati Ferenc és Nagy Julianna. MEGHALTAK Faluközi Tituszné János Agnes, Kiss János, Bencze Zsófia, Tóth Györgynó Kőliszt Anna, ^aludi Armin, Huszár fózsefné Györkös Róza, Fischer Fe­renc, Buzási Imréné Horváth Erzsé­bet, Gyimesi György, Barkó Istvánná Prosberger Mária, Tóth József, Or­mai István, Matyej András, dr. Pillsy László, Konkoly-Thege Aladárné Krasz- nai Erzsébet, Salamon Lajos, Stein- wurz Jenőné Fejér Mária, Bárány György, Kővári József. Sokacz János, Füstös Terézia, Egervári Márton, Kop­pányi Józsa, Barka Istvánná Jankovics Katalin, Geresdi Jánosné Kurucz Éva, Ostyánszki János, Gál Jánosné Mar- chai Karolina, Bencs Jánosné Hirth Rozália, Bogdán János, dr. Mispál Ferenc, Koller Mihályné Illés Mária, Kustos Ferenc, Bencze József, Bencze Antal, Szabó János, Gombócz István, Ernhaft Ferenc, Keczeli Istvánná Hor­váth Teréz, Kondoros! Lajos, Kovács Mihály, Kondor Józsefné Vieze Rozá­lia, Horváth József. Sárosi Mihályné Nagy Irma, Kolompár János. Vendégünk volt Ahti Lamminmäki Nem először jár Magyar- országon. Pécset és Bara­nyát sem csupán térképről ismeri. Számos hivatalbeli és magánjellegű kapcsolat fűzi Pécshez és Baranyá­hoz Ahti Lamminmökit, a lahti Finn—Magyar Baráti Társaság elnökét, aki felesé­gével együtt néhány na­pot töltött Pécsett. Közgazda- sági és pénzügyi szakember lévén természetesen nem­csak a város történelmi ne­vezetességei, a dél-dunán­túli táj keltették fel érdek­lődését. Számos üzemet, gyárat is felkeresett, talál­kozott, és beszélgetett szak­mabeliekkel is. Pécsi—bara­nyai látogatásuk alkalmat adott arra, hogy a lahti Finn-Magyar Baráti Társa­ság tevékenységéről, tervei­ről érdeklődjünk. — A lahti Finn-Magyar Baráti Társaság feladata a két ország, és ezen belül — Lahtiról és Pécsről lévén szó —, a két város közötti kapcsolatok fenntartása, ápolása. És hadd tegyem mindjárt hozzá, ez nemcsak a „hivatalos" kapcsolatokra, az egyszerű emberi kapcso­latokra is érvényes. Felada­taink nem csekélyek már most sem, a jövőben pedig, azt hiszem, egyre sokasod­nak majd. Példaként csak az idei nyári rendezvények kézül említenék meg néhá­nyat. A július 6. és július 13. között megrendezendő finn— magyar baráti hét kereté­ben 300-an utaznak Finnor­szágból Magyarországra, és Magyarországról 300-an lesznek a mi vendégeink. Ez annak az örvendetes jelen­ségnek a következménye, hogy egyre több magyar és finn város létesít egymás között testvérvárosi kapcso­latot. Pécsen kívül Debre­cennek és Szegednek is van finn testvérvárosuk. Zenei táborunkba Pécsről öt ven­déget várunk, tőlünk, Lahti- ból két résztvevője lesz a pécsi nyári zenei tábornak. Július végén Lahtiban nagy­szabású nemzetközi ipari vásár nyílik.' Ezen mind a hat testvérvárosunk, termé­szetesen Pécs is, részt vesz. Idén elsőízben bevezettük nyári egyetemünkön a ma­gyar nyelv oktatását is. Óriási az érdeklődés ... Nem udvariasságból mon­dom, dé nem hallgathatom el, nagy szerepe van ebben a kitűnő pécsi nyelvoktató­nak, dr. Szász Leventének, aki kiterjedt finnországi kapcsolatokkal rendelkezik. — Mi qz, ami legjobban tetszett nálunk? — A villányi szabadtéri szöbormúzeúm. Ilyent még nem láttam. A legnagyobb élmény azonban az a tény, hogy magyarok között lehe­tek, vagyis maga az itt­lét,., Bebesi Károly Különösebb esemény nem történt... Rend van a megye útjain

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents