Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)

1973-06-25 / 163. szám

Feíléíegzett az építőipar Magyar szálloda Pozsonyban Magyar—svéd közös vállalat Már-már ott taftunk, hogy a terv, a költségvetés csak arra jó, hogy tudjuk: mi mennyivel került többe ... Az építési költ­ségek emelkedése aggodalom­mal tölti el a közvéleményt, s c népgazdaság számára is az egyik legnagyobb gond. Simor János, az építési és városfej­lesztési miniszter helyettese a közelmúltban sajtókonferenciát tortott, ,s ennek is az árak ala­kulása volt a központi kérdése. Ebből a beszélgetésből, termé­szetesen, az is kiderült, hogy mint minden dolognak, az épí­tőipari árak alakulásának is „két oldala" van. — Négyszázezer ember tarto­zik a tárcához, s mintegy 12 ezer objektumon dolgozunk ez idő szerint. A mi termékeink ki­vétel nélkül az úgynevezett hiánycikkek kategóriájába tar­toznak, hisz lakásból, óvodából, korszerű üzemből sosincs elég, s ez a tény meghatározza kap­csolatunkat a közvéleménnyel, mely sajnos túlságosan gyor­san mond ítéletet, — Két évvel ezelőtt a beru­házási feszültség volt a leg­nagyobb gondunk. Százmilliós nagyságrendben maradtak el beruházások, mert nem volt kivitelező. Most egyre több szó esik a felesleges kapa­citásokról. Itt vannak pél­dául a házgyárak ... — Házgyáraink kapacitása 95 százalékban lekötött — tehát nagyon is túlzóak a híresrtelé­,,Helyi járatok" íélóiánként Vendégbuszok Siófoktól Fenyvesig Vasárnaptól „vendégbuszok" segítik az utasszállítást a Bala­ton déli partján. Komárom me­gye 2, Veszprém 4, Tolna pe­dig 3 autóbuszt küldött Siófok- , '°­Az idén először került sor o környező megyék autóbuszainak „bevetésére" . a déli parton. Sokszor azt szeretnénk, ha ne- lyijárat jelleget öltene a közle­kedés, azaz legalább félórán­ként lehetne utazni. Ez meg is valósul a nap egyes szakaszai­ban az említett megyék segít­ségével. Ugyanis a kilenc ven­dégbuszt teljes egészében a Bolalonfenyves—Siófok útvona­lon közlekedtetik. Tegnaptól — augusztus 26-'g reggel 6 és 9 között félórán­ként, 9-től 11-ig óránként, 11.30- tól 13,30-ig ismét fél­óránként indítják a járatokat. 13.30- tól 15,30-ig óránként, majd az ugyancsak csúcsidőnek számító 15,30-tól 20 óráig fél­óránként, ettől kezdve 23,30-ig óránként közlekednek a buszok Siófok és Balatonfenyves kö­zött. sek. Az azonban igaz, hogy ha külön-külön nézzük az egyes házgyárakat, már bonyolultabb a kép. Vidéken sok gondunk van: nincs előkészített terület. — Olyan vélemények is van­nak, hogy túlméreíeztük a házgyári programot, ész­szerűbb lett volna több apró „mini-házgyár". .. _ Ezt a véleményt el kell utas ítanunk. Az ötödik ötéves terv programján most dolgoz­nak, s ez a program a ház­gyári kapacitás teljes lekötését > ígéri. De ez csak a dolog j egyik oldala, A házgyár nem I egy lehetőség volt a számunk- j ra, hanem az egyetlen. 1972- ben 22 ezer házgyári lakás épült j oz országban, s ez 10—12 ezer j építőmunkást pótolt, illetve sza- | badított fel. Nem volt embe- j rünk, s be kellett látnunk, hogy i korlátlan mennyiségben soha j többé nem is lesz, s a házgyári j technológia ebből o kátyúból í segített ki bennünket. — Tény: kevesebb emberrel ' több lakás épült. De milyen áron? — Volt idő, amikor a korszerű , — tehát a házgyári, illetve a ! panelépítés —, valóban jóval j drágább volt a hagyományos- . nál. De ma már ez sem igaz. j 1972-ben a hagyományos lakó- j sok egy négyzetmétere 5500 fo­rint volt, míg a házgyári átlag- ‘ ár 5260 forint. Ezt a változást I két dolog magyarázza. Az egyik: i belejöttünk, s a másik: a mun- | kaerő óra is megnőtt. A pilla­natnyi helyzet bármit is mutat, hosszabb távon nem lehet ol­csóbb az, amiben több az élő­munka .., — Ez vonatkozik a könnyű- szerkezetre is? — Feltétlenül. Ma ezzel kap­csolatban is dúlnak a viták; sokan mondják: túl drága. De hát egy prototípus áro mikor azonos a sorozattermék árával? Mert a mi könnyűszerkezetes épületeink prototípusoké — Könnyűszerkezet. Az ezzel kapcsolatos kormányprogram gyors előrelépést Ígért, de aztán megtört ez a lendület. — Lelassult, tény de a prog­ram él és meg fogjuk valósí­tani, Az -volt az eredeti terv, hogy 1975-ben már 2 millió négyzetméter könnyűszerkezetes épületet adunk át — nos, erre 1977-ben kerül sor, — Még egy mondat a ház­gyárakról, illetve a panel­technológiáról: a győri ház­gyár Pozsonyban szállodát épít, s hírek szerint épít egyet Prágában is. Ez hélyi akció, vagy azt jelenti, hogy az EVM is be akar lépni az ex­portáló minisztériumok sorá­ba? — Ezt is jelenti. Az építő­ipari export lehetőségei kedve­zőek. Olcsó devizát hot, s hal­latlan naqy jelentőségű a ta­pasztalatszerzés szempontjából is. Tehát: igenis vannak ilyen elképzeléseink. Ezzel függ össze egy vállalkozásunk is: magyar —svéd közös vállalat alakult; mely alagútzsalus technológiá­val esetlea harmadik ország­ban is vállal megbízatásokat . . . Békés Sándor A klagenfurti sláger Mohácsi intarzi- T A klagenfurti kiállításon a látogatók és üzletkötők való mennyien mohácsi intarziát akartak vásárolni. A LIGNIM- PEX képviselője nem győzte ismételgetni: „Csak dekorá ció." Tehetséges fiatalok kísérle­tezték ki Mohácson, hogy a farostlemez alkalmasabb in­tarziára. mint a fa. Felfigyel­tek a műveszek is — Martyn Ferenc, Bizse János, Haraszti Pál és Kolbe Mihály. — 1968 óta négyen dolgoz­nak intarzia üzemünkben — tájékoztat dr. Fáy Mihály, o Mohácsi Farostlemezgyár igaz­gatója. — Rendszeresen ex­portálunk farostból készült sakktáblákat Dániába, né­luny ' iiuzui nepmuveszeti oolt- aan pedig megtalálhatók egyéb termékeink. így például stilizált busófej, nemzetiségi táncokat felelevenítő intqrzia- képek, Valamint kávét és más cikkeket reklámozó díszítőele­mek. Egy-egy grafika alapján maximum 100 intarziát készí- ünk. A napokban szállítottuk el o hódmezővásárhelyi film­színház belső falait burkoló hatalmas intarziákat, amelyek hasonlóak a komlói Bányász kultúrothonban látható di- zítő-elemekhez. Keresett cikk a farost-intar­zia, s hiánycikk is marad. Az ok: munkaigényes, előállítá­sához kevés szakember áll rendelkezésre. Jelenleg kísér­leti jelegű a farost-intarzic gyártás, bár a kezdeti nagy sikerek arra buzdítanak: ér demes vele foglalkozni. Mattot vagy magasfényűt parancsol? i Dobozokban szállrtoH' bútorok Házilag összeszerelt szekreny- fa ok Dóra nem talált kérőre. Ki nem szereti Dórát? Legyen, vagy ne legyen — elemeire szétszedett, dobozban szállított és otthon összeszerel­hető bútor? S ami bútort gyárt az ipar — az mogasfényű, vagy mattfelületű legyén? Az ország legnagyobb bútor­gyárában, a Kanizsa Bútorgyár ban kerestünk választ e kérdés re. A gyár úgyszólván a semmi bői nőtt ki az államosítás óta Elődje egy jelentéktelen kis ke fegyór volt, s ma meghatározó szerepe van a hazai bútorgyár tásban. 1962-ben 23 milliós ter­melési értéket állítottak elő, ma már 400-on felül, s a jelenlegi felépítésben 500 millióig is el­mehetnek. Naponta 25 vagon bútor hagyja el a gyárat. A vásárló maga szeretné ki­alakítani az igényeinek és le­Jajgatás, szédülés, carambol Szidjuk a közlekedést. Zok­szavainkból nem marad ki a viziközlekedés sem. De nézzük csak, hogyan irt erről 1864-ben Roboz István, az első kaposvá­ri újságszerkesztő egy balatoni gőzösre várakozván: „Éppen most érkezett meg a pesti train, itt van Jókai - ter­mékenységre a magyar Dumas — arany tollával, Radnótfóy a Nemzeti Színház kormánypól- cájával, vágyván át Füredre, mely innét — a legkedvezőbb időben — még egy erős óra gő­zösön." A vendégek itt vannak, hát a „Kisfaludy"? Oly merész gondolatokba ne ringassuk magunkat, hogy a „Kisfaludy" még most a móló­ba kikössön (egyre ássák be­lőle a homokot) az bent áll a mély vízen. Tessék, vendég urak a bagázsiát targoncára rakni, magunknak pedig sétál­gatni fel a Balaton felé. Itt az­után — mint heringet — bepa­kolják egy lélekvesztőbe a ba- gazsia közé. Együtt von inas, Dédapáink a Balatonon szobalány, agár, méltóságos úr, író, művész; s midőn a be- pakolás megvan, — nem egy­szer fertályórákig tartva — két izmos révészlegény (vulgó met­róz) elkezdi húzni a csónakot a kötélnél fogva a parton, fel egészen a móló végéig. Itt az­után az evezősök veszik át a szállítást, s a hullámokon van jajgatás, fejszédülés, fogcsikor- gatás, carambol, ingások, el­esések. Nekem, mikor jöttem, egy két mázsás szivarárusnő esett az ölembe, - míg vala- hára azután a Kisfaludy gőzös­höz értünk .. . így történt Jókaival és útitár­saival: Már benn ültek a csó­nakban, húzták is a révészek c kötélnél fogva. A hullámok — mint könnyű labdával — ját­szottak a csónakkal. Egyszer csak „ropsz", elszakadt a kö­tél. A vízijárművel így meg könnyebben bánnak a hullá­mok, s az utas néhány pillanat múlva ott volt, ahonnét dúlt, a parton. A gőzös kapitá­nya vízbe esett, ő csak kiúszott, hanem ha azután valamely eri- nolint mártja így meg a vélet­len, nem tudom, kiúszik-e?!!! Dédapáink így hajókáztak a Balctonon. A helyzet — mint tudjuk — változott, ha lassan is. Mert még 1929-ben is emí- gyen szólt az akkori állapotok­ról a krónikás: „Fonyód modern kifejlődése csak lassú tempóban haladhat előre, amíg a tó partjának minden része kellő gondozás­ban nem részesül és amíg „Gú­nár” vezérhajóval az élen, né- ha-napján 25 egységből álló libaflotta futhat be a fonyódi kikötőbe, vagy a fürdőzők kö­zé”. Efélék ma mór nem tapasz­talhatók. S ha bosszankodunk is —, nemegyszer okkal - néha azért érdemes visszapillanta­nunk a megtett útra ... Di. Draiervcrky Balázs hetőségeinek legmegfelelőbb szekrényfalat, s ezt az igényt szolgálnák a gyár bútorcsalád­jai: Kanizsa, Karina, Klementi­na, Kari. Ez a K-csalód, s most jön a T, a Titusz, Tátika ... A család korpuszai — szekrény­falai — elvileg variálhatók, az­az tetszés szerinti formák állít­hatók össze. Ennek azonban korlátái vannak. Pl. azonos fe­lület nehezen hozható össze, s ha mégis, a kereskedelem nem bont meg falakat. A felületen lehet segíteni, erre vannak mo­dern eljárások. Az utóbbira — sajnos — nem látszik megoldás. Tavaly megszületett a gyár el­ső, házilag összeszerelhető szek­rényfala, a Heidecker György tervezte DORA, Az Otthon ’73 kiállításon nagy sikere volt, ki­váló minősítést kapott. — A kereskedelem egyetler darabot sem rendelt — mondja Maráz Kálmán műszaki főosz­tályvezető. — Nem is gyártjuk, pedig ebből már el lehetne in­dítani a vásárló által is kere­sett szisztémát, ami a gyártónak is előnyös lenne. — A minisztérium megbízást adott nekünk és a BUBIV-nak, vizsgáljuk meg a dobozos bú­torszállítás költségkihatását — fűzi ehhez dr. Gaál Sándor mű­szaki-gazdasági tanácsadó. A DÓRA ennek jegyében született már. Jelenleg 10—12 százalékos többletköltséggel lehetne szá­molni egyes technológia változ­tatások és a csomagolóanyag miatt. Megfelelő érdeklődés esetén azonban a termelékeny­ség növelésével árcsökkentés érhető el. — Nekünk teljesen mindegy, hogy garnitúrákat, kész bútoro­kat, vagy elemeket gyártunk — állítja Maráz Kálmán. — Az utóbbi mindenesetre lényegesen leegyszerűsítené o dolgunkat. Csakhogy a kereskedelemnek is dönteni kellene: ki és hol sze­relje össze a bútort. Természetesen a vevő, otthon — esetleg segítséggel. — A vevő — haladni akar­ván a'divattal — a mattfelületű bútort keresi, de alig talál. Miért? Maráz Kálmán válaszol. — A tavalyi Otthon-kiállitá- ' son néhány típusunkat matt fe- j lülettel mutattuk be. A hatás I annyi volt, hogy kb. 300 garni- | túrát rendeltek. Termelésünknek j 2—3 százalékát teszik ki a ; mattfelületű bútorok, holott mi hajlandók lennénk teljes egé­szében ilyent gyártani. A vevő tudja mit szeretne, mi is tudjuk mit keres a vevő. Úgy néz ki azonban, a kereskedelem nem meri vállalni a kockázatot. Hársfai István Filmsztár a decsi öregutca Filmező csoportok járják ke* resztül-kasul ezen a héten Sár­közt, Decs nagyközségben va­sárnaptól kezdve július 1-ig tartják a 10. országos honis­mereti és néprajzi filmes alko­tótábort. A decsi diákotthonban be­rendezett „főhadi szállásukról’1 rajzanak ki naponként anyag- gyűjtésre a hazánk minden ré­széből érkezett amatőrfilmesek stábjai, hogy feltárják a nép­rajzi kincses táj múltjának még található emlékeit, jelenét és népművésze|ét a pusztai „szál­lásoktól” kezdve a decsi öreg utca vén házainak során át a padlásmúzeumig és a szőlőhe­gyi tanyákig. A filmkockákon megjelenítik a régi tárgyakat és mesterségeket, a bodorvá­szon, a szederszőttes, továbbá a biborvéghímzés és jegyken- dőkészítés művészetét. Lefilme­zik a szőlő- és paprikater­mesztést, a különféle öröltetést, a lábasjószág tartást, valamint a konyhakerti gazdálkodást és a piacozást. Betekintenek a szövetkezetek életébe és meg­örökítik a sárközi öregek port­réit az utókornak. A filmezés és néprajzi gyűj­tés mesterfogásainak elsajátí­tásáról, gyakorlásáról avatott szakemberek, köztük Raffay Anna filmrendező, Katona Gyu­la és Vámos Mária néprajzku­tató gondoskodnak. A tábor­ban esténként laboréinak, le­vetítik a felvételeket és megvi­tatják a szakkérdéseket, össze­gezik az eredményeket. Ballabás László Hétfői □ Téglajegyből óvoda Bonyhádi mozaik Társadalmi összefogással Bonyhádon száz férőhelyes óvodát épít a községi tanács költségvetési üzeme. Segítsé­get nyújtanak a község ipa­ri szövetkezetei, a lakosság pedig több mint nyolcvan- ezer forint értékben vásárolt téglajegyeket. Az óvodát szeptember elején adják át. Nemrég készült el három kút és egy száz köbméteres hidroglóbusz, amely meg­oldja a vízellátást. Idén kö­zel 700 lakás kap vezetékes ivóvizet. A község délnyugati ré­szén négyszáz lakás épül. A területet most közművesítik. Az idén száz lakásba költöz­nek be. Romániai jutalomúton vesz­nek részt azok a bonyhádi diákok, akik a helyi építőtá­borban leq jobban dolgoz­nak. Az elmúlt évben elő­ször measzervezett táborban idén százhetvenen dolgoznak és többek között csatornát és szennyvízelvezető árkot ásnak a bonyhádi utcákban. Jelenleg a szakmunkásképző intézet tanulói a táborlakók, "tánuk a lenaveli mezőgaz­dasági intézet diákjai érkez­nek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents