Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)

1973-06-24 / 162. szám

9 lezárultáé a felfedezések sora ? ♦ Az évszázad gyógyszere Nemzeti képtárunk terve A napi sajtó már hírül adta hogy elkészült a Bu­davári Palota B-szárnya, s a Magyar Nemzeti Galéria megkezdte felköltözését új otthonába. 1975 végére —a C és D szárnyak átvétele után — legnagyobb nemzeti képtárunk megnyithatja új kiállításait a látogatók előtt. Az előkészületek több esz­tendővel ezelőtt kezdődtek meg. A Magyar Nemzeti Galéria elkészítette leendő állandó kiállításainak ter­vezetét, amelyet már eddig is több szakmai fórumon, valamint a Művelődésügyi Minisztérium vezető testüle­tében is megvitattak. A Magyar Nemzeti Galé­ria művészetpolitikai felada­tai, a magyar képzőművé­szet múltjának és jelenének megismertetésében vállalt szerepe egyaránt szükséges­sé teszik, hogy új állandó kiállításának tematikáját a szakemberek és a művésze­tet kedvelők nyilvánossága elé bocsássák. A Kritika cí­mű folyóirat júniusi számá­ban - a művelődésügy ve­zetőivel egyetértésben — közli a részletes tervezetet, remélve, hogy széleskörű 'vi­ta bontakozik ki majd a ter­vezetről. Szakemberek és műbarátok vitatkozó, javas­latokat tevő hozzászólásait várja a szerkesztőség, hi­szen a kiállítás mintegy ezer év magyar művészeti emlé­keit tárja majd a látogatók elé, s ilyen, az egész ma­gyar művészetet átfogó ki­állítás — néhány nem túl nagy külföldi bemutatón kí­vül - eddig még nem ké­szült. A kiállítás végleges for­gatókönyvét a Magyar Nem­zeti Galéria munkatársai, a — remélhetően — nagy szám­ban beérkező hozzászólások figyelembevételével fogják összeállítani. Eleven vitára számít tehát a szerkesztő­ség, hogy minél több hasz­nos és okos javaslat segítse a kiállítás rendezőinek mun­káját. Mert hiszen nemzeti műSjPcseinknek nem csupán múltjáról, de jövőjéről is Zuh anás tizenkét méter magasból Á film névtelen hőse Az ököl centiméternyire suhan el az arc mellett Fleming angol tudós szokása szerint hagyta összegyűlni labo­ratóriuma asztalán a szennyes petricsészéket, ahelyett, hogy a pedáns kutatókra jellemző módon, a használat után rög­tön kidobta volna őket. Amikor végre mégis rászánta magát, újból átnézte a piszkos edénye­ket Észrevette, hogy az egyik rófertőzött lemezen a kinőtt pe­nész körül nem szaporodtak a gyakran halálos betegséget okozó baktériumok. Mi ez? Rögtön leoltott a pe­nészből, a gombákat levessel és agarral keverte össze, majd egy petricsészébé öntötte. Ami­kor a táptalaj megmerevedett, különböző kórokozó baktérium- törzseket szélesztett rájuk. A táptalajba kevert penész még ötszázszoros hígításban is meg­akadályozta a kórokozók sza­porodását. Fleminget annyira elragadta e siker, hogy azonnal terápiás kísérleteket javasolt. De mivel Fleming mikrobiológus volt, nem végezhette el a gomba által termelt hatásos anyag extrak- cióját. Szakavatott kémikusok csak 1938-ban fogtak hozzá az előállításhoz. 1946-ban sikerült! A Penicillium notatumból elő­állították az évszázad gyógy­szerét, a penicillint Kitűnő gyógyszerek Ma már a világon előállított gyógyszereknek több mint a fe­le antibiotikum. Ezek — csakúgy, mint a pszichofarmakonok - napjaink legdivatosabb gyógy­szerei. Oka kétségkívül az, hogy a penicillinek úgyszólván az összes kórokozó baktériumot elpusztítják. Az orvosok tudják legjobban, hogy a kezelés eredménye min­den bakteriális jellegű beteg­ség esetén a helyes diagnózi­son alapulhat Miként d r. Pé­ley I v á n , a Gyermekkórház fertőző osztályának főorvosa er­ről a témáról folytatott beszél­getésünk során elmondta: — Bár az antibiotikumok álta­lában kevéssé toxikus vegyüle- tek, némelyik csak alig fejt ki okút mellékhatásokat alkalma­zásuknak mégis vannak bizo­nyos káros következményei. Elő­fordulhat, hogy a kórokozók gyors elpusztítása megzavarja a szervezet természetes védeke­zőképességét miután csökken a szervezet immunbiológiai tu­lajdonsága. Nem ritka jelenség az sem - folytatja a főorvos —, hogy a sikeresnek tartott anti­biotikum-kezelés után fellép az újrafertőzés, kialakul a rezisz­tencia. Mindezek ellenére a csecsemő- és a gyermekgyó­gyászatban épp úgy, mint az orvoslás többi területén felbe­csülhetetlen értéke van az anti­biotikumoknak. A közelmúltban több mint 600 oldalas beszámolót tett köz­zé az amerikai Űrhajózási Hi­vatal az állatok tájékozódó ké­pességéről és repüléséről. Az állatok vándorlása min­dig is foglalkoztatta a tudó­sokat. Megfigyelték már a je­gesmedvék, a kanadai rén­szarvas, a tengeri teknősök, bálnák és halak vándorlását. A kontinensek közötti pontos iránytarlásuk méltán vívták ki az ember elismerését és bá­mulatát. A Midway szigeten egy nap foglyul ejtettek 18 albatroszt. Az állatokat különböző helye­ken engedték szabadon, 2-7 ezer kilométernyire egymástól. Néhány nap múlva valamennyi­en ugyanazon a helyen talál­koztak. Egy-egy állatnak átla gosan 510 kilométert kellett re­pülnie naponta. Természetes körülmények között a madarak ezt minden évben megteszik. A madárpárok 50 százaléka új fészket is épít a vándorlás vé­gén, a megfigyelések szerint a régi és új fészek közötti átlagos távolság 1,30, de legfeljebb 6 méter. Megállapították, hogy a ma­darak tájékozódását elsősor­VASíRNAP M l u EKlt T teljesen védtelen a különböző bakteriális fertőzésekkel szem­ben, súlyos infekció esetén élet­mentő hatású a jól választott antibiotikum terápia. Gyakran megesik, hogy ezeket a szere­ket kombinálni kell más hasz­nos készítményekkel. Például a penicillin a szulfanamidokkal értékes kombinációt ad. Sikeres az ilyen kezelés a tüdőgyulla­dásokban, de még az olyan fé­lelmetes betegség, mint a geny- nyes agyhártyagyulladás is, teljes sikerrel gyógyítható. A Streptococcus fertőzések peni­cillinekkel való kezelése nagy­mértékben gyógyítja a vese­gyulladást, a reumatikus lázat, valamint a húgyúti fertőzéseket. A helyesen választott kemoterá­piával az egykoron félelmetes betegségek ma már teljes ered­ménnyel gyógyíthatók —, mond­ja'dr. Péley főorvos. A csecsemőhalálozás statisz­tikája régebben egy nyári és egy téli időszakra eső kiugrást mutatott. Az előbbit zömmel bakteriális hasmenések okozták, a téli időszakra eső tragédiá­kat pedig a vírusok keltette lég­úti betegségek idézték elő,- A vírusok ellen ma még nem rendelkezünk hatásos sze­rekkel - mondja Péley doktor —, de mivel a vírusok mintegy előkészítik a nyálkahártyát a baktériumok számára, a súlyos, néha halálos kimenetelű követ­kezményeket mindig baktériu­mok okozzák, ezért az antibioti­kumokkal itt is eredményesen tudunk beavatkozni. A csecse­mőhalálozás statisztikai görbé­jéről - hála az antibiotikumok­nak — csaknem teljesen eltűn­tek a nyári és a téli halálozást jelentő csúcsok. Bővül a család Ma már igen klasszikusnak nevezhető penicillin után ha­marosan előállították a strep­tomycins ezután nemsokára ugyanebből a gombából a klór- anfenikolt, a klorocidot sikerült előállítani. Igen nagy jelentősé­gű volt az antibiotikumok törté­netében o tetraciklinek felfede­zése, illetve izolálása. Az ide tartozó antibiotikumok a leg­fontosabb, leghasználatosabb, igen széles spektrumú gyógy­szerek, amelyek elpusztítanak minden kórokozó baktériumot, riketsiát, sőt némely alsóbbren­dű férget is. 1954-ben állították elő a Streptomyces gombából az ugyancsak igen tekintélyes erythromycinL Kérdés, lezárult-e a felfede­zések sorozata, az eddig ismert antibiotikumok kielégítik-e az igényeket? Tudnak-e a kutatók még hatásosabb szereket előál­lítani? Az antibiotikum-kutatások ma­napság már nem abból álla­nak, hogy a szerves potyádé­ban földi „objektumok" irá­nyítják. A vándormadaiak „iránytű“ gyanánt a folyókat, a hegyvonulatokat, a tenger­part szegélyét használják. Kétséget kizáróan megálla­pították azt is, hogy a Nap je­lentős szerepet játszik a ma­darak tájékozódásában, való­ságos „fény-iránytűként" szol­gál. A madarak vándorútja a Nappal mindig azonos szöget zár be. Különösen a tengeri madaraknak fontos, hogy tar­tani tudják a hosszúsági és szé­lességi fokot, ez pedig csak a Nop megfigyelésével lehetsé­ges. Planetáriumban végzett kí­sérletek bizonyították be, mi­lyen fontos szerepe van a 'csillagoknak a madarak ván­dorlásának irányításában. Vannak azonban olyan ese­tek is, amikor a madarak kény­telenek sűrű felhőben, vagy ködben repülni. Ilyenkor nem áll módjukban, hogy a csilla­gok nyomán tájékozódjanok. Ekkor - amint ezt számos vizs­gálat bizonyítja - a szél irá­nya szolgál útmutatóul. Mindezekhez a klasszikus iránymutatókhoz hozzá kell számítanunk a földi mágneses kokon tenyésző penészeket be- gyűjtsék, hogy aztán a labora­tóriumokban tovább tenyésszék, s közben azt vizsgálják, melyik penész képes elpusztítani az ilyen és ilyen kórokozó bakté­riumot. A kutatások zöme most a kémikusok kezében van, ők végzik a produktív vizsgálato­kat. Mit csinál a vegyész ? Az eddig meglévő természe­tes antibiotikumokat vizsgálja, iparkodik minden részletében megismerni o molekula szerke­zetét, hogy aztán a szerkezet módosítása útján újabb, raffi- náltabb hatású szerhez jussa­nak. Eddigi tapasztalatok alap­ján, minden remény megvan ar­ra, hogy az antibiotikumok bi­zonyos hiányosságait a mo­lekulaszerkezetük tudatos vál­toztatásával mérsékeljék, eset­leg teljesen megszüntessék. Több, ismert antibiotikum ér­tékét nagyban csökkenti, hogy egyes baktériumok könnyen vál­nak velük szemben rezisztenssé. Ez a rezisztencia végső soron abból áll, hogy a baktériumok, miután megismerkedtek az an­tibiotikummal, rezisztens mután­sokká alakulnak és ezek továb­bi szaporodása egyre csökken­ti az illető antibiotikum hatás­fokát és egyben terápiás érté­két. A penicillin felfedezése idején például igen hatásos gyógyszer volt a staphylococ- cusok okozta betegségekre, ami. pedig az ilyen esetekre a pe­nicillin majdnem hatástalan. Mit lehet tenni, dobjuk el a penicillint? Szó sincs róla. A vegyész saját és a rokon tudo­mányok segítségével beavatko­zik, a penicillin-molekulában egy-egy atomot, vagy atomcso­portot kicserél, a karboxil gyök helyébe mondjuk egy metil- gyököt helyez, a hidroxil gyököt máskor klór atommal helyette­síti. Ezáltal változik a molekula szerkezete, de vele együtt a funkciója is. A kutatók másik törekvése az, hogy olyan antibiotikumokat ál­lítsanak elő, amelyek többféle baktérium elpusztítására képe­sek, vagyis a hatás-spektru­muk szélesedik. Sikerült is az előbbiekhez hasonló módon a penicillinből előállítani az om- picillint és a carbenicillint El­képzelhető, hogy a kémikusok­nak sikerül megtalálni a mód­ját annak, hogy a tetrán és a klorocid, amely igen széles an- tibakteriális spektrummal ren­delkezik, szájon át szedve, ne bántsa a bél baktériumflóráját. Több antibiotikummal foglalko­zó kutató -fáradozik, hogy elő­állítson a penicillinekhez ha­sonló vegyületet, amely képes lesz a dáganatseitek elpusztítá­sára is. Takács László erő szerepét Megfigyelték, hogy ha egy fiatal galambra hámot raknak és a hámon mágneseket helyeznek el, az állatot eltérítik eredeti útirá­nyától, azokhoz a galambokhoz képest, amelyeknek hámjában nincs mágnes. Seregélyekkel végzett kísér­leteket egy kutatócsoport. Köl­tözés előtt befogott seregélye­ket megszokott útvonaluktól erősen nyugatra fekvő helyen engedtek szabadon. Az idő­sebb madarak „korrekciós re­pülés" . végrehajtása után rá­találtak korábbi telelő helyük­re. A fiatalabb madarak viszont opáik táborhelyétől nyggatra telepedtek le. Ez azt bizonyít­ja, hogy a tájékozódás csak részben veleszületett tulajdon­sága a madaraknak. Vannak, akik azt állítják, hogy a madarak életük végé­ig azt az „iránytűt” használ­ják, amelyhez életük első köl­tözése alkalmával folyamodtok. Ellenbizonyítékként Emién, ame­rikai professzor a következő kí­sérletet végezte: kertisármány- fiókákat vett ki a fészekből, mi­előtt még szemüket kinyitották volna. A madarakat ezután mesterségesen, de a természe­tes napszakoknak megfelelően A LENFILM stúdió szolgálati bejegyzése szerint Alekszandr Masszarszkij majdnem annyi filmben szerepelt, mint, mond­juk Jean Marais — több mint hatvanban. Neve azonban — ellentétben Marais-val és más színészekkel - egyszer sem sze­repel a filmfeliratokon. Alek­szandr Masszarkszkij ugyanis dublőr, olyan ember, aki a bo­nyolult, veszélyes epizódokban helyettesíti a színészeket. Ha a film világában ismeret­len is, annál gyakrabban em­legetik az újságok sportrova­taiban: a Szovjet cselgáncs sport elismert mestere. Számos kiváló sportolót nevelt, jelen­leg a leningrádi cselgáncsozók edzését irányítja. Ezenkívül te­hetséges mérnök. Hét jelenfős találmánya van, köztük egy hordozható „zseb" fürdő, mely­nek tervrajzára eddig nyolcvan gyár jelentette be igényét. Mit kell csinálni? — Mit kell csinálnia a dub­lőrnek egy filmben? — Többek között zuhannia — főidre, aszfaltra, jégre, vasúti sínekre, tüskésdrótba, vízbe . .. Kiugrani az ablakon, legurulni lépcsőről, tetőről... Levetni magamat magas sziklacsúcs­ról, várfalról, vonattetőről. Lö­vőn nyargalni és lebukni róla, menekülni összetört, égő, rob­banni készülő autókból . . . Ve­rekedni, párbajozni, késelni . .. Voltam mór „megölt, ledöfött, felakasztott” ember. Legutóbb a Sivatag fehér napja című filmben „szerepeltem”. Gon­világított modártiózbon nevel­ték fel. Amikor elérkezett a költözés ideje, két madárcsoportot in­dítottak útnak. Az egyik cso­portba tartozó madarak soha nem látták még o csillagos eget, a másik csoportba tar­tozókat viszont (a kísérletet megelőző hónap folyamán) éj­szakára természetes környezet­be helyezték, tehát alkalmuk volt megismerkedni a csillagok­kal. Mindkét csoportot éjszaka a csillagos ég alatt szabadon en­gedték, ügyelve arra, hogy a iehető legtávolabb legyenek mindennemű lakott település­től, nehogy a városi fények megzavarják a kísérleti alanyo­kat, A két csoport eltérő mó­don viselkedett: az első cso­portba tartozók körülményeseb­ben találtak rá a dél felé ve­zető útra, a második csoport tagjai jobban tájékozódtak. Ha a madarakat egy éven át olyan planetáriumba he­lyezték el, amelynek észak—dél tengelyét, a valóságtól eltérő­en állították be, a természetes környezetbe helyezett madarak az egy éven át megszokott észak—dél tengely szerint ori­entálódtak. doljon a csónakban történt ösz- szecsapósra! Lasszóval ránta­nak le a fedélzetről . .. — Döbbenetes kép. Nem ma­radt nyoma? — Nem. (Megmutatja a nya­kát.) De a dublőr nemcsak trükköket old meg, előfordul, hogy ő maga találja ki azokat, s eltervezi, hogy kell végrehaj­tani. Számtalan párbajt 5 egyéb fegyveres küzdelmet vívtam ed­digi pályafutásom során. A Kör című filmben, mely hamarosan bemutatásra kerül, rendeztem, sőt még filmeztem is (saját konstrukciójú felvevőgéppel) víz alatti jeleneteket... Trükkök és babák — Mennyire valódiak a ve­szélyes jelenetek? „Eljátsszák"-e minden alkalommal igazán őket? — Manapság a nézők oly sokat tudnak arról, hogyan ké­szül a film, milyen technikai lehetőségek állnak az alkotó rendelkezésére, hogy — különö­sen a hatásos, „idegborzoló" jelenetek esetében — ravaszul kispekulált megoldásokra gya­nakodnak. És majdnem mindig tévednek! Sem a rendezők, sem a színészek nem szeretik a ki­agyalt trükköket, ha azok rosz- szabbak a természetes környe­zetben felvehető jeleneteknél. A szélesvásznú színes filmeken meg általában elképzelhetetle­nek a „kellékek." Az Esküvő Malinövkában ( című filmben Szamoljovot helyettesítettem. Ellenfelével valódi, éles kard­dal verekedtünk, mint a hajda­ni csaták hősei. Amikor a pró­bán kiütöttem a kardot az „el­lenség" kezéből, a kard levág­va a petróleumlámpa üvegét — a lámpa meg sem moccant! — az ajtóba vágódott és sokáig remegett... Természetesen a filmen senkit sem döfnek át igazán, de nagy magasságok­ból valóban lezuhannak... — Nem lehetne az ilyen jele­netekben bábuval helyettesíte­ni a színészt? — A hatás nem lenne ugyan­az. Mondjuk egy olyan embert kell fényképezni, aki öt eme­letnyi magasságból zuhan le­felé. A bábu úgy repül, mint egy kődarab, az ember azon­ban eltarthatja a karját a tör­zsétől, behajlíthatja vagy szét­terpesztheti a lábát, foroghat, kiabálhat... Én estem már le 12 méter magas várfalról, mi­kor egy ledöfött várvédőt ala­kítottam. Korabeli öltözékben voltam, miközben zuhantam, egy pajzsot és egy nehéz kar­dot tartottam. — És mindig, megúszta kék loltok nélkül? — Legtöbbször... Az a fon­tos, hogy az epizód minden mozzanata jól át legyen gon­dolva. Persze, a szerencsét so­ha nem lehet kizárni. A verekedést eljátsszák — Átgondoltságot, megren­dezést említett. Milyen szerepet játszanak a spontán megoldá­sok? — Elmondok egy esetet Egy film forgatásakor nem sikerült a yerekedési jelenet, Ekkor a rendező félrehívto a színészt és odasúgta neki: „Ide FigyeTjI Be»' húzol a partnerednek, ahogy ilyenkor szokás, ö is színész, tudja, hogy a film érdekében történik, nem sértődik meg.” A partnernek is ugyanilyen uta­sítást adott a rendező. És a kamera előtt máris igazi vere­kedés kezdődött. Az epizód en­nek ellenére gyengén sikerült, A vásznon az egész úgy festett, mint valami szánalmas dulako­dás. Az ilyen jeleneteket is meg kell rendezni és ei kel) játszani. A vadnyugati filmek­ben a spontánnak ható vere­kedések valójában nagyon jól megrendezett és kitűnően elját­szott jelenetek, már-mór a ba-. lettmozdulatok szabályait kö­vetik. — De hiszen szinte hallani lehet az állkapcsok recsegé­sét ... — A valóságban az ököl cen­timéternyire suhan el az arc mellett Annak is. aki üt, és an­nak is, akit ütnek, mesteri fo­kon kell csinálnia. A verekedést apránként tanítják be. A „Holt­szezon" című filmben az ősz-; szecsapást először cselgáncso­zók játszották, de aztán egysét gesen színészeket szerepeltet­tek: a rendező ebben az epi-í zódban eltekintett a dublőrök­től, mivel premier plant vett fel. Sokáig nem sikerült például egy ilyen apróság: a székhez kötözött Szavuskin — Rolan Bi- kov alakította — előbb csukta be a szemét, mint az ököl az óliához érkezett. Fel kellett öJ- tenem annak a szereplőnek a pulóverét, aki a filmben Szo- vuskint vallatja. Engem már „megértett" Bikov: elhitte, hogy az én öklöm valóban elsuhan az arca mellett. A legveszélyesebb pillanat — Melyik volt a legveszélye­sebb jelenet az eddigiek közül? — Afrika dzsungeleiben tör­tént, mikor a Tizenkilencedik bizottságát forgattuk. Igor Donszkojt helyettesítettem, aki egy zsoldos tisztet alakított o filmben. Ugranom kellett ma­gasból, majd megperdülve a levegőben, néhány lövést kel­lett leadnom pisztolyból. Min­den jól sikerült, szabályosan zuhantam lefelé... És ekkor rémülten pillantottam meg, hogy ott alattam, ahová zuhan­nom kell, egy hatalmas kígyó emelgeti a fejét. Villámgyorsan döntöttem, a pisztoly agyával ellöktem a kígyó fejét, egy szempillantás alatt talpra ug­rottam s elmenekültem. Később vettem észre, hogy a pisztoly markolatán két zavaros sárga pötty van - a kígyó halálos mérge ,., — Mit használnak a dublő'ck biztosítékul? — Nagy magasságból törté­nő zuhanáskor gyékényszőnye­get terítenek széjjel vagy gya- potkötegeket, esetleg szénaku­pacokat raknak a földre. Elő­fordul, hogy fűrészporra ugrik a dublőr, melyet fűvel vagy ' ágakkal borítottak be, (A Nedeljából fordítottat Ko­vács S,J — Mivel az újszülött szinte Az eltérés legfeljebb hat méter... Hogyan tájékozódnak a madarak? I

Next

/
Thumbnails
Contents