Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)

1973-06-20 / 158. szám

4973. Június 20. OUNANTOll NAPLÓ Hasznosan, értelmesen tölteni a szabad időt... Kiváló ifjúsági klub At idősebb generáció, mint tudjuk, nem fukarkodik az el­marasztaló jelzőkkel, ha a mai fiatalok viselkedésében valami kivetni valóra bukkan. Szemléletbeli probléma ez a felnőttek jó részénél, mert valljuk be, szeretünk általánosítgatni, ha néha okkal kifogásunk támad valaki, vagy valakik ellen a tizen-huszonévesek közül. A jó törekvésekről, például az ifjúsági klubmozgalom ered­ményeiről azonban már kevesebb szó esik. Pedig érdemes rá odafigyelnünk, az országban több száz, Baranyában mintegy 20 a kiváló minősítésű falusi és városi ifjúsági klubok száma. Közülük az egyik a sásdi ifjúsági klub. Közösséggé rendeződve Sásd nagyközség egyetlen közművelődésre alkalmas intéz­ménye, ahol klubok is működ­hetnek, a járási művelődési köz­pont. Itt alakult meg immár jó 10 éve az ifjúsági klub. Tagjai azonban hosszú időn át vala­hogy nem találtak önmagukra és nem találtak egymásra. Egy, a klubnaplóba 1970 nyarán írt bejegyzés szerint: „A lehetősé­gek adottak többé-kevésbé. Nagy klubterem, elég jól fel­szerelve és szép számú fiatal­ság, amely nem tud, láthatólag nem is akar mit kezdeni a sza­badidejével ..." Nem sokkal ezután mégis sok minden megváltozott. A klub akkori vezetője egy szakmai to­vábbképzésen sok jót látott­hallott. Visszatérve és ősszel át­szervezve a programot — keve­sebb létszámmal ugyan, akik maradtak —, tartalmason, ér­telmesen igyekeztek eltölteni a szabadidejüket. Németh Tibor, o művelődési központi igazgatója és Jusztinger János klubvezető szerint, akikkel a helyszínen be­szélgettem, ez a titka, hogy évek óta jó eredményeket tud­nak felmutatni. És természetesen az, hogy a fiatalok is rájöttek a közösséggé rendeződés fon­tosságára, az együttes szórako­zás és művelődés kollektív örö­mére. Együtt, közvéleménykuta1 tással készítették el a program­jukat, a munkatervüket. Hetente egyszer-kétszer tar­tottak ún. kötött programú fog­lalkozásokat. Különösen népsze­rűek voltak a pénteki vidám, zenés összejövetelek, ahol a közös játék és daltanulós mel­lett verseket olvastak, zenét hall­gattak. Szívesen beszélgettek, vitatkoztak a fiatalok kapcsola­tának mindenkit érdeklő problé­máiról: megemlékeztek a je­lentősebb történelmi évfordulók­ról. Néhány költő, író és előadó­művész önálló műsorával is el­látogatott közéjük: később gya­rapodtak programjukban az is­meretszerző előadások, illetve beszélgetések; helytörténeti és irodalmi témájú vetélkedők. Ha­vonta egyszer vidám műsorral, táncos klubesten találkoztak —, hétközben pedig, aki ráért szí­vesen fölkereste o szép. ottho­nos berendezésű klubhelyiséget: találkozni, beszélgetni, olvas­gatni. Egyszóval: jól érezték magu­kat ebben a közösségben —, ami alapja mindennemű klub­életnek. Kiváló és aranykoszorús klub A közösen megválasztott té- jnájú foglalkozásokon átlag hu- szan-huszonketten vettek részt. Ügy tartották — és ebben iga­zuk van —, hogy nem az ott- levők száma a lényeges, hanem akik ott vannak, akiket érdekel, azoknak hasznos időtöltést, és személyiségük formálása szem­pontjából fontos tapasztalatokat nyújtsanak ezek az előadások, viták, beszélgetések. Két-három éve huszonkilencen kezdték. Ennyien voltak tagjai a sásdi ifiúsáqi klubnak a ve­zetőséggel együtt. Számuk azóta lassan emelkedett. Ma 49-en vannak, és ősztől ismé* gyarop sr'k a létszám, néhány most végzett általános iskolással. Mint minden ifjúsági klubban, idővel természetes módon cse­rélődik a tagság és bizonyos mértékben az összetétel is. Ma a diákok valahogy keve­sebben maradtak, a többség szakmunkás tanuló és dolgozó fiatal. Közöttük egészséges kö­zösségi szellem uralkodik. Azt, hogy ki kivel barátkozik egyedül a személyes rokonszenv hatá­rozza meg. nak és a klubtagok esetleges vendégeit. Két nem túl nagy, szép, ott­honos helyiség: mintegy fél száz fiatalnak éppen megfelelő. Meg­érdemlik: jó/közösségben, szí­nes, tartalmas klubéletet terem­tettek. Ám ezt elismerve is óha­tatlanul eszébe jut az embernek az a számadat, amit a klub ve­zetőjétől hallottam: Sásdon mintegy 600 a „KISZ-es korosz­tályban” levő fiatalok száma összesen. Vajon az a többi mintegy 500, jobbára dolgozó fiatal hol tölti el értelmesen, hasznosan a szabadidejét? Sásdon az egyetlen társas, csoportos közművelődésre alkal­mas intézmény a művelődési központ. Közel 600 fiatalnak ez nyilván elenyésző lehetőség. Ezen is érdemes elgondolkoz­nunk, nekünk felnőtteknek. S köztük azoknak is, akik oly könnyen pálcát törnek a mai fiatalok valóban nem mindig elfogadható magatartása felett. Wailinger Endre És a többi ötszáz?... Esténként, 6 óra utón két szép otthonos klubhelyiség, benne já­ték, biliárd magnó, tv és 16-féle folyóirat, napilap várja a sásdi fiatalokat. Már azt oz ötven- egynéhányot, akik tagjai a klub­Egy idő óta pályázatok alapján jutnak álláshoz a főiskolán végzett, fiatal pedagógusok. A pályázati rendszer további mó­dosítása az idén januárban kö­vetkezett be, az akkor napvilá­got látott 101,1973. miniszteri rendelettel. A — többek sze­rint kissé megkésett — rende­let a munkában álló pedagó­gusok részére február folyamán jelölte ki a pályázatok lebo­nyolítását, ilyen módon meg­akadályozta, hogy a pályázha­tó állások közé olyanok is be­kerüljenek, amelyekre valójában nem kívánnak az iskolák most végzőket felvenni. \ Áprilisban hirdették meg elő­ször a fiatal pedagógusok ré­szére pályázható állásokat. Ezeknek eredménye most derült ki. Az üresen maradt, vagy köz­ben üresedett állásokat egy kö­vetkező lépcsőben a napokban hirdetik meg, s néhány héten belül ennek eredményét is meg­tudja a főiskola. A rendelet ugyanis végre kötelezővé teszi az intézményeknek, hogy a be­töltött állásokról értesítsék a főiskolát, s így megszünteti azt az állapotot, hogy a tanárkép­ző intézményben nem tudtak tiszta képet alkotni arról, vajon a végzettek szakjuknak megfe­lelően és milyen körülmények között helyezkedtek el. Egyéni levelezők Csak a Dunántúlon 365 meg- | hirdetett állás várta a £iata! pedagógusokat. Ezt a területet elvileg a pécsi főiskolának kell ellátnia, hiszen egyedül az bo­csát ki végzősöket a Dunántú­lon. Ezzel szemben a pályázók száma összesen 209. Ebből 166 jelentkezett a meghirdetett ál­lások valamelyikére, s mindösz- sze 21-nek nem fogadták el a pályázatát. A végzők között van 35 tár- sadalmi ösztöndíjas, az ő he­lyük tehát már biztosított. Természettudományban jó, olvasásból gyenge A magyar iskolarendszer összehasonlító értékelése A Székesfehérvári Finommecha­nikai Vállalat megkezdte a sze­mélygépkocsikba és autóbuszok­ba egyaránt beépíthető új típusú autórádiók sorozatgyártását. Az idén mintegy 4 ezer „Sztráda” márkájú készüléket gyártónak. A képen: Novók Jánosné az új készülékek előlapját szereli. I A nevelési-tanítási eredmé­nyek értékelésére Nemzetközi Pedagógiai Társaság alakult, (angol elnevezésének rövidíté­se: IEA), Tizenkilenc ország pe­dagógiai intézetével — közöt­tük a Magyar Országos Peda­gógiai Intézettel együttműköd­ve — vállalta a tanulók telje­sítményének nemzetközi össze­hasonlítását és ennek alapján az országok iskolarendszerének hatékonysági elemzését. Az Or­szágos Pedagógiai Intézetben J elkészült a hazai eredményeket j összegező kutatási beszámoló, | és az IEA központja kiadta a ! nemzetközi adatokat értékelő l tanuimánysorozat első kötetét. Tíztől tíz óráig Kerti hangverseny és kiállítás Harmadik alkalommal hívta egy kis baráti közösség Gellér Bruno István kertjébe ismerő­seit. Minden évben egy nyár eleji vasárnapon megnyitják a Tettye fölötti hegyoldalon elte­rülő gyönyörű kertet a képző­művészét és kamaramuzsika barátai előtt. 10-től 10 óráig szólt a meghívó, amely kép, tárgy, akció, et hangverseny címmel invitált a hangulatos környezetbe június 17-én. Fiatal képzőművészek és épí­tészek ötletes, vizuális játékai színezték a vadregényes kör­nyezetet. Néhány nagyobb mé­retű zománckép mellett főként a képzőművészeti problémákat csak fölvető tárgykompoziciók kerültek kiállításra, de találkoz­tunk rózsaszínűre festett fával és kékre varázsolt pázsittal is. A délelőtt során több mint száz meghívott élvezte á yáros legjobb muzsikusainak kamara- hangversenyét. Telemann két műve mellett Beethoven és De­bussy egy-egy müvét játszották, miközben taiAaruhás gyerekek ügyeltek, hogy a szél el ne lop­ja a kottát a zenélők kotta- tartójáról. A hangverseny aktív és igen muzikális részese volt egy rigó, aki Debussy fuvola— brácsa—hárfa trióját „verseny­művé" fejlesztette. Új köntösben az Egyetemi Könyvtár Pécs egyik legszebb műemlék, épülete, az Egyetemi Könyvtár új köntöst kapott, A Művelő­désügyi Minisztérium 800 ezer forint anyagi támogatósával az 1830—31-ben klasszicista stí­lusban épített könyvtár külső felújítási munkálatait a Műem­léki, Felügyelőség tervei alapján a Baranya megyei Építőipari Vállalat végezte el. A halványkékre festett falak, és a fehérre mázolt ablakkere­tek megfiatalították a közel másfélévszázados épületet, — amelynek belső felújítása is el­készül a könyvtár alapításá­nak jövő évi 200 éves jubileu­mára. A nemzetközi számító köz­pontban az egyes országok ta­nulóinak eredményeiből kiszá­mították az országos átlagokat, ezeket rangsorolva megtudhat­juk, hogy a magyar tanulók eredményei miként viszonyulnak más, fejlett országok tanulói­hoz. A tíz esztendős diákok cso­portjában a magyar gyermekek a természettudományban köze­pes minősítést kaptak, az or­szágok közötti rangsorban a hatodik helyet foglalják el. Az olvasás-megértésben azonban már a kilencedik helyen szere-: pelünk, és ez a teljesítmény bi­zony igen gyenge. Ennél is rosz- szabb a helyzet az olvasás­gyorsaság területén, melyben a maavar kisdiákok teljesítménye a vizsgált országok között a legrosszabb. A 14 esztendősök kategóriájában a természettu­dományos oktatás hazai szem­pontból igen jónak minősíthető, ezt bizonyítják, a teljesítmé­nyek is: Magyarország a má­sodik helyen szerepel, és csak Japán előzi meg. Az olvasás- megértés azonban ebben a kor­osztályban is gondot jelent di­ákjainknak és nyolcadik helye­zésükkel csupán közepes telje­sítményre képesek. Igen gyen­ge — rangsorban a tizedik — 14 éves diákjaink teljesítménye az olvasás-gyorsaságban. Középiskolás tanulóink a ter­mészettudományos területen a hetedik helyet érték el, és ez jó közepes teljesítménynek szá­mít. — Olvasás-megértésében azonban a tizedik helyen sze­repelnek, igen gyenge minősí­téssel. „Hát nem ez kell1/ Nem, nem Hofi Géza miatt, ö a tőle megszokott és várt igazán tartalmas és színvona­las műsorával nevettette a „Hofi-humor” kedvelőit. Bosz- szankodtunk azokon a nívót- lanságokon. amelyeket az ’ő produkcióját megelőző fellépők műsorszómaiban tapasztaltunk. Értelmetlen lenne egyénenként bírálni — bár úgy is lenne mit — inkább a rosszízű, újabban egyre gyakrabban jelentkező, közönség-lebecsülö „jóoofasá- gok" ellen tiltokozunk. fgy pél­dául a nézőket mindenáron bevonni akaró erőszakos elő­adásmód ellen. A legtöbb em­ber idegesen összerándul ami­kor „önként jelentkezőket" kér­nek, vagy az előadó (tudato­san nem használom a művész szót) kiszemel valakit magának a nézőtérről és neki cimzi leg­többször nagyon gyér monda­nivalóját, Nemcsak n/vótlánság BOSSZANKODTUNK A HOFI-ESTEN ez, hanem zaklatás is: a néző hallgatni és nézni jött (meg is fizeti szépen ezt a jogát), nem pedig azért, hogy néhány száz ember rajta hahotázzon — mert máson szívesen nevetünk. Sokszor pedig egyenesen sértő jelenségeket is tapasztaltunk: az egyik énekesnő egy idős bácsit szemelt ki és „jóképű, derék fiatalerfibernek” titulálta. Jópofa akart lenni — mindenki viszolygott. Ugyancsak nevetsé­gesen gyenge, két nézőt a színpadra vonszoló, reklámcé­lokat szolgáló „betétnek” kel­lett volna tapsolnunk. Nem is szólva a túlhajszolt, túlordított, sokszor malacságo- !.at túlexponáló előadásmódról vagy „poénokról”. S ezeket kénytelen volt mindenki végig­kínlódni, mert o „zenés össze- állítás"-ban az egyetlen ösz- szeállítás az volt, hogy Hofi Géza utolsóként lépett szín­padra. Természetesen a kont­raszthatás kitűnően sikerült. A fellépőkről, a műsor néhány számáról a Dunántúli Napló elődje, az Uj-Dunántúl 1945. március 24-i számában megje­lent cikk jut eszünkbe, ahol „loe Sing és jazz-revüje" fel­lépése ürügyén így Irt a pécsi újságíró: „Szeretnénk a (sze­replőknek) egy tanácsot adni. Pécs valóban vidéken fekszik, a pécsiek valóban vidékiek, de ez nem art jelenti, hogy eléjük lehet tálalni egy tál homárt az­zal, hogy az tengeri herken­tyű. . .. Szóval kedves Sing Joe, ez nem sikerült.” Ugyanígy nem sikerült 28 évvel később eladni Hofi Géza mellé sem a dupla adag csontot. És ez nem a szervezők hibája volt. Meg­győződésem — bár ezt nem az ŐRI szervezte — hogy amikor ezt az összeállítást engedélyez­ték, nem provokálta a szakmai zsűrit egyik fellépő sem, hanem énekelt, konferált, azaz azt csi­nálta amit mi is szerettünk vol­na látni, hallani. És nem így ajánlották a művelődési ház­nak sem, akik valóban jelent­kező igényeket igyekeztek ezen az esten is jól kielégíteni. Egy olyan — egyre többszőr feltűnő — szemlélet képviselőit szeretnénk megállítani, akik c „vidéken, munkáskerületben csak ez kell” alapon lépnek színpadra. Hát nem ez kef!! Schenk János Ugyancsak kötelezettséget vál­lalt az a 49 úgynevezett leve­lező, aki az utolsó évét levele­ző tagozaton végezhette el, mert tanulmányi eredménye, pedagógiai készsége és az is­kolákból érkezett igény együt­tesen lehetővé tette, hogy már az államvizsgák letétele élőit munkába álljon. A tapasztalat szerint az egyéni levelezők szé­pen megállják helyüket, s mun­kába állásuk sokat enyhít a pe­dagógusgondokon. A fenti számok tehát azt mu­tatják, hogy már eleve több az igény a pedagógusokra, mint amennyit a főiskola évről évre „adni tud”. De vajon hogyan fest közelebbről ez a hiány? Dr. Takács Józsefné, a Pécsi Tanárképző Főiskola tanulmányi osztályának vezetője több éves tapasztalatból tudja:- A kis iskolák egy része to­vábbra is ellátatlan marad. Annyi kitűnő ajánlat érkezett a dunántúli városokból, nagyobb helyekről, (Székesfehérvár, Sop­ron, Szombathely, Kőszeg, Veszprém, Várpalota, Tapolca), hogy a hallgatók válogathattok. Nem jelenti ez azt, hogy a ki­sebb helyekre senki sem ment. Sok helyen remek lakást és százféle apró kedvezményt ígér­tek, újabban letelepedési se­gélyt is ajánlanak a fiatalok­nak, a legmagasabb ilyen aján­lat nyolcezer forint volt. Pécs egyetlen női állást se hirdetett. Két férfi munkaerőt kerestek mindössze, matemati­ka-műszaki szakost. Ugyanak­kor a női hallgatók egy része ide pályázik, családi és hasonló okokból. Ók nem is pályáztok, s majd ősszel derül ki, hogy az idei évfolyam mennyivel sza­porította újból a szerződések­kel, alkalmi helyettesítésekkel tengődő, vagy éppen a pólyá­ról elkerülök számát. Ű'abb képesítés nélküliek? A tanulmányi osztályon cseng a telefon: énekszakos végzőst keresnek az egyik baranyai köz­ségbe.- Énekszakosunk egyáltalán nincs! Egyedül azt lehetne meg­próbálni, hogy meghirdetnénk az állást a harmadévesek között és a hallgató levelezőn fejez­né be tanulmányait — hangzik az ajánlat. És ez így megy nap mint nap. Az ének-, rajz- és testnevelés­szakos pedagógus hiánycikk. Akad rá egy-két magyarázat, hogy miért. Ősztől heti egy órá­val. emelkedik a tornaórák szá­ma. Persze, hogy több tanár kell. A főiskola azonban még az idei — már a küszöbön álló — felvételiknél is a tavalyelőtti keretszámokkal dolgozik. A né­mettel egybekötött választható szakokra 12 helyre például 130 jelentkező van. Magyar—történe­lemre a 96 jelentkezőből kell a 12-t kiválasztani. Akad szak, ahová hat helyre öt elöfelvett jut... A gondokat enyhítendő sza­bályozták az idén a képesítés nélküli nevelők alkalmazásának feltételeit. Februárban felvételi vizsgát tartottak, s akik ott nem feleltek meg, azokat nem lehet tovább foglalkoztatni. Ha az is­kolák nem tudják szakossal be­tölteni üres állásaikat, a felvé­teli vizsgákon megfelelt, de hely hiányában elutasított érettségi­zettek közül alkalmazhatnak ké­pesítés nélküli nevelőket. Tekin­tettel arra, hogy 1300 jelentke­zőből általában több mint o fe­le megfelelne az alapkövetel­ményeknek, utánpótlás lenne . . Bolla Ferenc, a Tanárképző Főiskola főigazgatói hivatalá­nak vezetője közölte, hogy jövő­re várják a felvételi keretszámok szakonkénti módosítását. Több mint 20 féle szak von, ezeken belül az arányok változtatha­tók. Szükség is lenne ró, mint ahogy arra is, hogy egy-egy ág­ban felülvizsgálják o szakem­berszükségletet, illetve annak kihatását a tanárképzésre. Az amúgyis szétkapkodott matema­tika-fizika szakosokat ugyanis elvonják a pályáról a gombo- mód szaporodó számítóközpon­tok, A krónikus pedagógushiány még mindig nem orvosolható ... Hadarna Erzsébet r A sásdi ifjúsági klub egymá után kétszer megkapta a kivált minősítést és a KISZ „Aranyko szorús ifjúsági klub” kitünteti címét is: 1972-ben a tortáim munka minőségi változásáért, a; ! egész évben példásan megva lósított programjukért. Az ide évben pedig elsősorban a kör nyék kisebb falusi ifjúsági klub jainak támogatásáért tüntettél ki a sásdiakat. A népművelés tanácsadó kis autóbuszával ed dig 12 községben jártak: műso ros klubfoglalkozásokkal, mód szertani segítséget nyújtva a fa lun még bizony sokhelyütt na gyón elhanyagoltan, szegénye sen és tartalmatlanul működi (vagy csak papíron meglevő kluboknak. Terveik szerint a nyáron eg hónapos szünetük lesz. ösztc ismét megkezdik a munkatér szerinti klubesteket. Felmérései alapján — „ki miről szeretni , hallani?" — érdekesen alakul I a sásdi fiatalok érdeklődése I Ismeretterjesztésben az űrhajó zásról szeretnének új ismerete két kapni, s szívesen résztven nének együttes pécsi színházié togatásokon és természetjári túrákon Baranya tájainak fölfe dezésére. megismerésére. Pedagógushiány Dunántúl iskoláiban Háromszázhatvanöt üres állás várta a végzősöket

Next

/
Thumbnails
Contents