Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)
1973-06-17 / 155. szám
A hetedik felsőfokú tanintézet Kcrtai e v-ősbemutató Politikusok egyeteme Pécsnek hat felsőfokú tanintézete van a pályaválasztási prospektusok szerint, a valóságban azonban hét A hetedik az „Esti Egyetem", azaz a Marxizmus—Le- ninizmus Esti Egyeteme, mely a hároméves általános .tagozat, valamint a szakosítók elvégzése után szabályos főiskolai oklevelet ad. Ebből a szempontból tehát éppen olyan felsőfokú intézmény, mint bármelyik főiskola, ez esetben azonban nem a diploma a lényeg, hisz a hallgatók egy jelentős része eleve diplomás ember. A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyeteme káderképző intézet, a közép- és felsőfokú ideológiai és politikai képzés bázisa, szervesen illeszkedik a politikai oktatás különböző szintű formáinak rendszerébe, melyeket a Megyei Pártbizottság osztályaként működő Oktatási Igazgatóság fog össze egységes egésszé. Pártiskola — országos jelleggel Pécs, Damjanich út 30. Itt van az Oktatási Igazgatóság, és itt működik két föintézménye: a Pártiskola és az Esti Egyetem. A Pártiskola 1945 júliusában egy kéthónapos tanfolyammal kezdte meg működését, s azóta pártmunkások és vezetők ezreit képezte — a legváltozatosabb tematikájú és időtartamú tanfolyamok sokasága keretében. Közvetlenül a felszabadulást követő években országos jelleggel működött a pécsi pártiskola —, csak a fővárosban, Debrecenben és Pécsett volt ilyen intézmény —, majd regionális jelleggel. Az elmúlt tanévben baranyai és Tolna megyei hallgatók tanultak óz iskolán, ősztől azonban már csak baranyaiakat iskoláznak be. Az intézmény megalakulása óta mintegy 12 ezer párt- vezető —, illetve aktivista tanult itt — s több mint kétszázan voltak hosszabb-rövi- debb időn keresztül a pécsi pártiskola tanárai. A névsor ma már egy kicsit történelem. Itt tanított többek között Pável Magda — dr. Doktor Sándor leánya —, llku Pál, a művelődésügyi miniszter, Laczkó Miklós, a Történelemtudományi Intézet neves szakembere, Földes István, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, dr. Orsai János, Budapest, X. kerületének tanácselnöke és Gáspár Ferenc, a Legújabbkori Töténeti Intézet munkatársa. Volt egyéves iskola és kéthetes tanfolyam, volt vándor pártiskola és volt speciális célú szaktan- folyam — egyszóval: itt az első perctől az igények határozták meg a formákat. Az 1972/73-as tanévben mintegy kétszáz hallgató tanult a pécsi pártiskolán, közülük ötvenen az egyéves iskolán, ötvenen az öthónaposon, s további mintegy százan a kétszer két hónapos vezetésismereti tanfolyamon. — A pártiskola feladatát évről évre a megyei pártbizottság pontosítja — mondja Rozs László igazgatóhelyettes. — Az új gazdasági mechanizmus bevezetését követően a reform magyarázása volt a főfeladat, majd a gazdaságvezetők továbbképzése, aztán a propagandisták színvonalasabb felkészítése került előtérbe. Külön tanfolyamokat szerveztünk a pártapparátus vezetőbeosztású dolgozói részére, majd a kezdő pórttitkárok számára. Volt olyan továbbképző jellegű tanfolyam, melynek résztvevői Esti Egyetemet végzett aktivisták és pórtvezetők voltak, a kör tehát teljes: a Pártiskola egyrészt felkészít, alapokat ad, másrészt pedig időről időre feleleveníti és megújítja az ismereteket. Kétszeres túljelentkezés A pártiskola bentlakásos és az irányított beiskolázás gyakorlata alapján működik, az Esti Egyetem viszont gyakorlatilag teljesen nyílt, hisz a hallgatók nyilvánosan meghirdetett pályázat útján jelentkeznek. Ezek a pályázatok idén is megjelentek. A jelentkezők száma közel a duplája volt annak, mint ahány elsőéves felvételére lehetőség nyílt — egyszóval az Esti Egyetem immár a túljelentkezések tekintetében is „szabályos” felső- oktatási intézménnyé lett. Az idei tanév egyébként jubileumi: éppen húsz éves az Esti Egyetem. A Politikai Bizottság 1952-es határozata alapján elsőként Budapesten alakult meg az iskolarendszerű pártoktatás újtípusú intézménye, majd egy évvel később Pécsett és Miskolcon is megkezdte munkáját az Esti Egyetem. A cél világos volt: középszintű ideológiai és politikai képzést adni — a módszerek azonban még kidolgozásra vártak. Ambruszt György igazgatóhelyettes, az Esti Egyetem vezetője mondja: — Négy korszakra tudnám osztani az elmúlt húsz esztendőt. Az első — 1953— 56 között —, a keretek kialakításának időszaka volt, az útkeresés négy éve. Tananyagunk szinte teljes egészében megegyezett az állami egyetemek marxista tanszékeinek tananyagával. A hallgatók túlnyomó többsége vezető volt, illetve értelmiségi. A második korszak a Politikai Bizottság 1957-es határozatával kezdődött, mely ismét megfogalmazta az Esti Egyetemek célját s helyét a pártoktatás rendszerében. Pécsett duplájára nőtt a létszám: nyolc osztályt kellett indítanunk. 1962 májusában a Központi Bizottság foglalt állást a továbbfejlesztést illetően, ekkor hozták létre a kihelyezett tagozatokat, s ekkor indultak a két éves szakosítók. A negyedik fejlődési korszak 1968- tól az Oktatási Igazgatóságok létrehozásával vette kezdetét, mely egyebek mellett a politikai jelleg további erősödését eredményezte. Háromezer végzős Hogy hová jutott húsz év alatt az Esti Egyetem, bizonyítsák a most záruló tanév legfontosabb adatai. Az 1972/73-as tanévben 1160 hallgatója volt az intézménynek. Ebből 810-en a hároméves általános tagozaton, 240-en a kétéves szakosítón, s 110-en az egyéves kiegészítő szakon tanultak. Összesen 36 esti egyetemi osztály működött a megyében — ebből 19 Pécsett, 17 pedig a kihelyezett tagozatok székhelyén, tehát Komlón, Mohácson, Siklóson és Szigetvá- rott. Az Esti Egyetem keretén belül egyébként számos speciális jellegű tanfolyam is indult az elmúlt években. Ezeknek a speciál-kollégiurhoknak az a céljuk, hogy a különböző szakmai rétegek magasszintű továbbképzését biztosítsák. Ilyen meggondolásból indult szociológiai, esztétikai, etikai és művelődéspolitikai kurzus. Ezek tíz-tíz hónapos tanfolyamok voltak, s a három éves általános tagozat után biztosítottak egy-egy részletkérdés vonatkozásában elmélyült továbbképzési lehetőséget. A húszéves jubileum alkalom a számvetésre. Nos, a gyorsmérlég szerint ez Idő alatt mintegy háromezren végeztek a pécsi Esti Egyetemen, melynek hároméves tagozata keretében a filozófiát, a politikai gazdaságtant és a munkásmozgalom történetét tanulmányozzák a hallgatók. Ezért is érdemel különös figyelmet a tény: az érdeklődés évről évre nő. íme, az idei felvétel adatai! A hároméves alaptagozatra 524-en jelentkeztek — a kétéves szakosítóra 253- an. Ebből a hároméves tagozatra felvételt nyert 300 jelentkező, a szakosítóra 180, ami azt jelenti, hogy olyan népes a „gólyák” tábora, mint még soha. A felvettek közül 105 a nő, közei 100 a 30 év alatti fiatal, 40 a fizikai dolgozó, 90 a pedagógus. A pórtonkivüllek aránya 32 százalék. Mint minden oktatási intézmény, az Esti Egyetem is ügyel bizonyos arányokra, ezért is figyelik, hogy alakul évről évre a fizikai munkások, a gazdasági vezetők és a nők aránya az összlétszám- hoz viszonyítva. Nagyon fontos feladat, hogy megfelelő számban legyenek jelen a gyakorlati pártmunka vezetői és részesei. Nos, az idén, szinte valamennyi területen kedvezőek a tendenciák. Nőtt a nők, a fiatalok, a munkások, a gazdaságvezetők és pártvezetők aránya is. De ha csak ezt emelnénk ki, hamis lenne a kép. Hozott ugyanis az idei felvételi számos negatív tapasztalatot is. Hiányos alapok Földes Andrásné, az Oktatási Igazgatóság igazgatója: — A hallgatók kiválogatása tulajdonképpen már a jelentkezés pillanatában megkezdődik, hisz annak ellenére, hogy évről évre pályázatot hirdetünk, ez a munka nem lehet teljes egészében spontán, s ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vállalati pártszervezet amolyan „elő- zsürizést” végez, amikor aláírja a jelentkezési lapokat. A jelentkezők ezután felvételi vizsgát tesznek, mely egyrészt tesztlapos felmérésből, másrészt beszélgetésből áll. A 17 kérdéses teszt-lap helyes kitöltése 120 pontot eredményezhetett volna, ilyen azonban kevés volt. A felvétel szempontjából még elfogadható minimumszintet — 50 pontnál húztuk meg. Az 524 felvételizőből 201 nem felelt meg — s ehhez nem kell kommentár. — Az idei felvételi tehát komoly tanulságokkal szolgált. Egyrészt egyértelműen bebizonyította, hogy a politika, a marxizmus ideológiája iránt társadalmunk minden rétegében és korosztálya esetében fokozódik az érdeklődés, másrészt felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy bajok vannak az alapokkal. A marxista világnézet alapvető kérdéseire például 55 százalék adott helyes választ, az osztályharccal kapcsolatban 43 százaléka válaszolt helyesen, s az új gazdasági mechanizmus lényegét csak 44 fő, azaz 8 százalék fogalmazta meg helyesen. Hasonló hiányosságok bukkantak elő az időszerű belpolitikai, illetve pártélettel kapcsolatos kérdések vonatkozásában is. Miután a felvételizők egy jelentős része vezetőbeosztású ember volt, mindennek különös jelentőséget kell tulajdonítanunk. De nem szabad elmenni szótlanul a tájékozatlan fiatalok mellett sem. Itt egyrészt a középiskolai oktatás gyengeségei kerültek felszínre, másrészt arra kellett rájönnünk, hogy a marxista—leninista esti középiskolák, melyek a területi pártbizottságok hatáskörében működnek, nem töltik be ma maradéktalanul hivatásukat. Az alapokat ezeknek az iskoláknak kell lerakniok, s csak ezután következhet az Esti Egyetem ... Az egyetemek összeíogásával Rangot a színvonal ad, színvonalas egyetemi munka pedig nincs magas szinten képzett és igényes tanári kar nélkül. Nos, a pécsi Esti Egyetem ezen a téren az ország egyik legszerencsésebb intézete. összesen 67 tanárt foglalkoztat az Oktatási Igazgatóság. Ebből 13 a „saját”, 20 oktató tanít valamelyik egyetemen, illetve főiskolán, 18 függetlenített, vezetőbeosztású pártmunkás, s 16 a magas végzettségű gazdasági vezető. A színvonal további emelésének intézeti oldalról tehát nincs akadálya, s ez határozott célkitűzés is. Az Oktatási Igazgatóság mind jobban érvényt szerez annak az elvnek, hogy csak az kaphat bizonyítványt, illetve oklevelet, aki az elvárt szinten sajátította el a tananyagot. A színvonal, illetve követelményszint emelkedését bizonyítja az a tény is, hogy a szakosítón az államvizsga feltételeként a jövőben szakdolgozatot kell készíteni. Az egyéves kiegészítő szakon — ugyancsak az államvizsgák előtt —, a jövőben osztályvizsgát kell tennie minden hallgatónak. A jövő egyébként minden tekintetben az igényesség fokozását követeli. Ezzel függ össze az a program is, melyet az Oktatási Igazgatóság a tömegpropagandisták — köztük a marxista középiskolák oktatói —, eddiginél alaposabb felkészítésére dolgozott ki. A tömegpropagandisták folyamatos és széleskörű képzése, illetve segítése nemcsak kötelessége, de alapvető érdeke is az Oktatási Igazgatóságnak, hisz az itt folyó munka színvonala nagymértékben befolyásolja az Esti Egyetem munkájának színvonalát is. A tudás hatalom, s különösen így van ez, ha a politika tudományáról van szó. Békés Sándor Színházi levél Kaposvárról DERŰS, ÉVZÁRÓ HANGULATÚ ELŐADÁS részese lehettem a múlt vasárnap Kaposvárott, a Csiky Gergely Színházban. Az előadás drámai anyaga, Valentyin Katajev A műveltség netovábbja című szatirikus vígjátéka bő lehetőségét kínálta a színházi élményosztásnak, s a szereplők éltek is vele. De ezen túl, felszabadult komédiázásukban felcsillant a közeli vakáció jóízű öröme is. Az utolsó előtti, a „darab-temetés" előtti előadás vidám légköre is határozottan kedvezett ennek a csaknem teljes ismeretlenségből kiásott politikai szatírának, amely egy bizonyos negatív magatartást felidézve tud általános emberit mondani a mának: a mi jelenünk kispolgár típusai között is felismerhető ostoba-sznob entellektüel tettenérésére, kigúnyolására buzdítva. Katajewel valahogy nem volt szerencsém. Mire elolvashattam volna a nálunk is oly népszerű A távolban egy lehér vitorla meg a Ványka, az ezred fia című regényeit, már kinőttem az ifjúsági irodalomból. Számomra az idei év jelenti Katajev „fölfedezését”, sa jelek arra utalnak, hogy a magyar színházi világ számára is..^ Két budapesti színpadon is nagy sikerrel fut a szovjet szerző „A kör négyszögesítése” című szatirikus vígjótéka, amely voltaképpen a kaposvári bemutató édestestvére. Valentyin Katajev ezzel a színpadi művével a huszas években az elsők között adott hírt a fiatal szovjethatalom irodalmi-művészeti értékeiről. A kör négyszögesítését sikerdarabként játszották akkor a világ szinte valamennyi jelentős színpadán. Hogyan, hogyan se, hozzánk jó félévszázaddal később jutott el; sőt, egyszerre két műve is igazolja most, hogy Katajev színpadi írónak is nagyszerű. Orosz nagypolgári-értelmiségi családból származott, ami rendkívüli előny a későbbi írónak. Lényeglátását és műveiben a szatíra élét e réteg pontos társadalmi ismerete szabályozza, tehát Katájev nem kívülről szemléli a múlt anakronisztikus figuráit. írói kibontakozását a történelem is egyengeti. 1919-től a Vörös Hadseregben harcol, majd később a ROSZTA hírügynökségnél az ún. szatirikus kirakatok ogyesszai szervezője, rendezője. Ugyanazt a munkát végzi, mint Majakovszkij Moszkvában: szöveget ír agitációs plakátok alá, csasztuskákat, jelszavakat, röplapokat szerkeszt. Első regénye, a „Sikkasztok” szinte egy időben jelenik meg a Szovjetunió és Párizs. London, New York, Budapest, Bécs, Varsó, Madrid kiadóinál a huszas évek második felében. Közben tárcákat is írt. Ugyanannál a lapnál dolgozott, ahol I If és Jevgenyij Petrov, aki mellesleg Katajev testvéröccse. J. Petrov egy helyen így írt bátyjáról: „Van egy kitűnő témám — mondta Katajev — a székek. Képzeljétek el, az egyik székbe pénzt rejtettek. És meg kell találni. Tisztára kalandregény, nem? Lesz még néhány témács- kám, no, megegyeztünk? De komolyan.,." És nem sokkal később, 1928 januárjában elkészült llf és Petrov világhírű műve, A tizenkét szék. AZ ANYAGIASSÁG, A PÉNZ, A VAGYON IMÁDATA, az öntelt butaság vagy „a hatalom” megszállottjai Katajevnél is gyakori témák. Különösen ez utóbbit szerette erőteljesen ábrázolni, mint társadalmi visszahúzó erőt. Műveiben sorra bukkannak fel ezek a mániákusok, akik úton-útfélen érvényesíteni akarják nemlétező vagy szinte nevetségesen kicsi hatalmukat. A kaposvári ősbemutató, „A műveltség netovábbja" főhőse, Ekipazsev is naponta csupán háromszor engedi bejutni a WC-be a házába költözött lakókat. Persze, ha ez az önkényeskedés csupán egy budira korlátozódna, nem lenne több helyzetkomikumnál. Másról van szó. Ez a magatartás főhősünk belső lényege. Egyfelől erre, más felöl egy klasszikus vígjátéki alaphelyzetre épül Katajev darabja: a személy- cserék, az összetévesztések helyzetére. Ekipazsev a múltból ittragadt élősködő. Gyerekei már a szovjethatalom elvei, gyakorlata és meggyőződése szerint élnek, mialatt apjuk teátrálisan mennydörgi szólamait az „orosz-intelligencia zászlajáról", amit „az Ekipazsevek” mindig „fennen hordoztak". A műveltségre hivatkozva lépten nyomon elárulja magát: műveletlenséget hint maga köré. Csúfos bukásával Katajev egy antiszociális, társadalomellenes magatartást nevettet ki, amely, ha teret kapna, végzetes következményekkel járna. Az előadás fiatal rendezője, Szőke István a darabnak erre a mának, a jelennek szóló rétegére építette koncepcióját. Erőteljesen hangsúlyozva az ekipazsevi magatartás veszélyességét a családon belül s a környezetünkben. A rendező sikeresen használja fel a mulatságos cselekménybonyolítás fordulatait, harsány, bővérű vígjátéki lehetőségeit. Mindvégig lendületes ritmust valósít meg, egységes, helyenként kissé groteszkbe hajló stílusban. Közben egy letűnt, sematikus ábrázolásmód kritikájára is jut figyelméből: egy-egy „relikvia”, egy-egy kikacsintó felvillantás erejéig. A címszerepben, Ekipazsev alakításában Kun Vilmos rajzol nagyszerű művészi erejű karikatúrát. A KAPOSVÁRI CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ sikeres, gazdag évadot zárt le ezzel a Katajev-ősbemutatóval. Prózai bemutatóik (Gorkij Éjjeli menedékhely; Szép Ernő Patika; Suassuna A kutya testamentuma; Moliére Tartulle és Kleist Homburg hercege) színpadra állításában a humanista és modern színház gondolata érvényesült, és e művek sorában „A műveltség netovábbja” című politikai szatíra méltó záróakkordnak bizonyult. A sokszínűség jellemző erre az idei kaposvári évadra. Az a sokszínűség, ahogyan az év elején Gorkijjal megszólaltatott fő téma, az Ember „tisztelete és nem sajnálata” a különböző művekben, váltakozó hangszíneken mindig és következetesen felbukkant, megszólalt. Ez a harmónia, ez a felívelés most már második éve jellemzi a Csiky Gergely Színház törekvéseit, tartalmi és belső műhelymunkáját. Érdeklődéssel várjuk szomszéd megyénk színházának elkövetkező új és további felfedező szándékú bemutatóit. Wallinger Endre 500 év — 500 iskolai könyvtár NAPJAINKBAN a könyv, az olvasás a társadalmi érdeklődés középpontjában van. Népfront- ankétokon vitatják meg írók, pedagógusok, könyvtárosok, szülők az olvasás szerepét Sajtóviták folynak a gyermekirodalomról, újságcikkek elemzik a könyvtárak — köztük az iskolai könyvtárak — ellátottságát, az olvasók összetételét. A könyv megszerettetésében, az olvasóvá nevelésben jelentős funkciójuk lehetne az iskolai könyvtáraknak. Tény azonban, hogy az erre illetékes állami, tanácsi szervek komoly anyagi támogatása ellenére is ezen könyvtárak többsége korszerűtlen, könyvállománya szegényes. Hitelt érdemlő vélemények szerint az iskolai könyvtárak a jelenlegi fejlesztési ütem mellett kb. 2000-ben érnék el a mai igényeknek megfelelő szintet. Nem megnyugtató ez a perspektíva. A tanácsok minden — s remélhetőleg az eddiginél nagyobb — támogatása mellett is szükség van a társadalmi segítségre. Ügy tűnik a szándékok cselekvéssé érett időszakában jelent meg az idei gyermeknapon a Hazafias Népfront Országos Tanácsának felhívása, adjunk jó könyvet minden gyermek kezébe!, kedvező időszakban indult útjára az 500 év — 500 iskolai könyvtár mozgalom. A szándékhoz méltó évfordulóhoz kapcsolódik: 500 éve hagyta el a sajtót az első, Magyarországon nyomtatott könyv, Hess András: Chronica Hungaroruma. És most fordítsuk meg a kérdést. Az első jelek azt mutatják, hogy a Népfront felhívása halló fülekre talált, az 500 év — 500 iskolai könyvtár mozgalom méltó lesz az évfordulóhoz és méltó lesz a — ma emberéhez. A Hazafias Népfront Országos Tanácsához naponta érkeznek az érdeklődő, felajánlást bejelentő telefonok, levelek, üzemi kollektívák, szocialista brigádok, magánosok érdeklődnek a segítés, a könyvek, könyvtárak átnyújtásának lehetőségeiről, módjáról. A könyvtárak spontán, őszintén segítő szándékú társadalmi támogatása nem teljesen előzmények nélkül való. Van néhány nagymúltú, híres kollégiumi könyvtárunk — a debreceni, a sárospataki, a pápai —, amelyet egyebek között egykori diákjaik támogatása tett naggyá. Szép szokás napjainkban, hogy az iskolai évzárókon a legjobb tanulók, a leqszorgalmasab- bak jutalomkönyvet kapnak iskolájuktól, az ifjúsági szervezettől. Szép szokást, szép hagyományt lehetne kialakítani — illetve feleleveníteni — azzal, hogy az iskolától, az alma mátertől elváló diákok könyvet ajándékoznának egykori iskolájuknak. Mindenképpen figyelemre méltónak ítéljük egy lehetséges, másik szép hagyományteremtés ötletét, amelyet ugyancsak a mozgalom meghirdetői, a Népfront munkatársai vetettek föl: most folynak az 5, 10, 20 éves érettségi találkozók előkészületei. Megható mozzanatai ezeknek a találkozóknak az iskolalátogatások, az egykori élmények felelevenítései, a közös vacsorák, bankettek, ám ugyanilyen szép és nemes célt szolgáló mozzanata lehetne egy könyv elhelyezése az egykori iskolai könyvtár polcain. AZ 500 ÉV — 500 ISKOLAI KÖNYVTÁR mozgalom alig néhány hetes, csuoán céljáról és a felhívás első visszhangjairól lehet számot adni. S az első jelek nyomán a jogos bizakodásról. A szükséges bizakodásról, hiszen — miként a felhívás hangoztatja — „gyermekeink, a holnap művelt nemzedéke, a jövő érdekében cselekszünk", D. G. 1 t
