Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)

1973-06-16 / 154. szám

W7J. fönHis 14. DUNANTOlt N API O 3 (Folytatás az 1. oldalról) mintegy 4000-rel kevesebb la­kást bontottak le, s ez is javítot­ta a tiszta lakásszaporulatot. Kedvezően alakult a lakások szobaszám szerinti összetétele is: az új lakásoknak 8 százalé­ka egyszobás, 62 százaléka két­szobás, 30 százaléka pedig két­szobásnál nagyobb. Az 1972- ben elkészült lakások átlagos alapterülete 62 négyzetméter. — A lakásellátás rendszeré­ben bevezetett módosítás ked­vezően befolyásolta a szövetke­zeti és egyéb szervezésű, több­szintes lakóházépítésben való részvétel feltételeit a munkás­családok, a sokgyermekesek és a fiatal házasok részére. Az ebben az évben kiadott rendelkezések tovább javították a munkások lakásépítési lehetőségeit A munkáltató szerveket ösztönöz­tük, hogy fokozottabban támo­gassák dolgozóik, munkásaik lakásépítkezéseit- Az új lakások építése és a közművesítés mellett legfonto­sabb feladatunk a lakóházfenn­tartási tevékenység fejlesztése. A tanácsi kezelésű lakásállo­mány karbantartásához és fel­újításához a lakásalap bruttó értékével arányos pénzügyi esz­közök a tanácsok rendelkezésé­re állnak. Ez lehetővé teszi a la­kóházjavítási tevékenység előre meghatározott ütemű és irányú, korszerű fejlesztését. — Az építőipar 1971-hez ké­pest valamivel több épületfenn­tartási munkát végzett, de ez az igények kielégítéséhez nem volt elegendő. Sajnálatos, hogy a kivitelezőknél tovább mérséklő­dött a lakosság részére végzett munkák aránya. Különösen ked­vezőtlen, hogy a szövetkezetek épületfenntartási tevékenységé­ben is csökkent a fenntartási jellegű építés és ezen belül a lakáskarbantartási munkák ará­nya. Az új építőipari árrendszer lényegében a szabadáras rend­szerben csak a fenntartási mun­kákat hagyta meg: ez remélhe­tőleg fokozni fogja a vállalatok érdeklődését e munkák iránt. összhangban az ország teherbíró képességével A vitában elhangzóé képvise­lői. észrevételekkel kapcsolatban a miniszter részletesen foglalko­zott az épületfelújítások problé­máival. Elmondta, hogy a mos­tani ötéves terv lakóházjavítási előirányzata 16 milliárd forint, * ez 60 százalékkal több, mint a harmadik ötéves tervben volt A mostani tervidőszakban a fő­város ilyen célú részesedése 8,7 milliárd forint Ehhez még 438 millió forintot adott az állam az elmúlt három évben. Helytelen volna azonban olyan következ­tetésre jutni — hangoztatta a miniszter —, hogy nem érdemes uj lakást építeni, mert a régiek felújítása 20-30 évre biztosítja az újnak megfelelő családi ott­hont Itt ugyanis nem egysze­rűen tatarozásról van szó, ha­nem egyben a lakások komfor­tossá tételéről is. 1949-től egyébként 1 286 000 lakást épí­tettünk. and az ország lakásál­lományának egyharmada. Fel­hívta a figyelmet: az új lakások karbantartását gondosan úgy kell megszervezni, hogy Idő előtt ne kerüljön ser ezek fel­újítására.- A Magyar Szoclafisto f áspárt X. kongresszusa és a Központi Bizottság 1972. no­vemberi állásfoglalása az épí­tésügyi ágazat tevékenységét is hosszabb Időre alapvetően ha­tározza meg. A párthatározat végrehajtására e minisztérium már eddig több Jelentős Intéz­kedést tett, és javaslatot terjesz­tett a kormány elé. Ezek között említem meg a takarékosabb műszak! megoldások előmozdí­tására, a termelés gazdaságos­ságának javítására, a termék- szerkezet átalakítására, a válla­lati szervezés fejlesztésére, o termelőkapacitások jobb kihasz­nálására, a könnyűszerkezetes program végrehajtására, a ká­derekkel való foglalkozás meg­javítására, a szakemberek to­vábbképzését« tett Intézkedése­ket Ezzel kapcsofafbon rámuta­tott: az államháztartás teherbí­ró képessége véges, és közis­mert, hogy a célcsoportos lakás­építés teljesítésének pénzügyi korlátái vannak. Ugyanakkor el­terjedt a nagyarányú szanálá­sokkal együttjáró és költséges városközpontok építésének igé­nye. Egyetértünk azokkal, akik az ilyen területen meglévő elma­radást fel akarják számolni, de ennek ütemét egyrészt összhang­ba kell hozni az ország teherbíró képességeivel, másrészt esztétikai szempontból sem kívánatos en­nek a feladatnak rohammunká­val történő megoldása. Fokozott takarékosságot Ezeket korlátozni kellett oly módon, hogy a városközpontok átépítésének folytatását, illetve megkezdését közpbnti engedély­hez kötöttük. Ennek alapján több városközpont létesítését az Országos Tervhivatallal együtt csak feltétellel, illetve kiegészí­téssel engedélyeztük. Az intéz­kedések nyomán csökkentek a beruházási kiadások. Ez kedve­zőbbé teszi a lakásépítési prog­ram teljesítését. — A takarékossági intézkedé­sek közé tartozik az úgynevezett magasházak építésének enge­délyhez kötése is. A vidéki ké­relmek kétharmad részét eluta­sítottuk. Budapesten pedig — a Fővárosi Tanáccsal egyetér­tőiben — 8000 helyett csak 3300 lakás épül meg magashá­zakban. — Az építőipari árak és ezen belül a lakásépítési költségek stabilizálására a minisztérium jelentős intézkedéseket tett és tesz a jövőben is. Az új építő­ipari árrendelet az építési mun­kák jelentős részét a hatósági megkötésekkel kialakítható ár­formába sorolta, a szabad árat a munkák rendkívül Ids körére, a felújításokra korlátozta; ezzel a szabadáras munkák aránya az eddigi 30—35 százalékról 10 —12 százalékra csökkent Az új árszabályozás számos egyéb szigorítást is tartalmaz, amely az árszintnek az eddiginél erő­teljesebb korlátozását jelenti. Az érdekelt vállalatok elkészí­tették a házgyári épületek ár­jegyzékét amelytől csak hatá­sági árintézkedések kapcsán térhetnek el. A szabadáras anyagok esetében a vállalatok az árváltozás szándékát előze­tesen kötelesek az Országos Anyag- és Árhivatalnak beje­lenteni Fokozzuk az árak elő­zetes és utólagos ellenőrzését is. Ay építőipar műszaki fejlesz­tési feladatairól szólva hangsú­lyozta azt az alapvető tényt hogy a munkaerőtartalékok' ki- merűlőben vannak. Ezért az élő­munkával való takarékosság, az építési folyamatok iparosítása egyik legdöntőbb követelmény. I Ezt a célt szolgálta a házgyári | hálózat létrehozása, a panelos | építési mód alkalmazása. A la­kótelepek megvalósítása során azonban feszültség keletkezett a lakóépületek gyorsuló ütemű építése és a kiszolgáló létesít­mények (iskolák, óvodák, böl­csődék, üzletek) lassúbb építési üteme miatt. A könnyűszerkeze­tes komplex program — többek között — ezen a helyzeten kí­ván változtatni, s egyben a leg­kedvezőbb megoldást biztosítja az ipari és mezőgazdasági épü­letek gyors megépítésére, illetve az iparban folyó rekonstrukciók hatékony elvégzésére is. A köny- nyűszerkezetes építési mód al­kalmazásával 1972-ben már több mint negyedmillió négyzet- méter épület (ipari, kereskedel­mi épület, iskola) készült. Ezen a téren ebben az évben tovább kívánunk lépni. A miniszter ezután a közmű­vesítésről szólva hangsúlyozta: fejlesztettük kapacitásunkat, s olyan közműépítési technológiá­kat kísérleteztünk és próbáltunk ki, amelyek a városi rekonstruk­ciók során alkalmasak a jármű- forgalom zavarása nélkül a fel­adatok végrehajtására. Keres­sük a közműalagutak alkalma­zásának gazdaságos megoldá­sait is. Súlyponti feladatnak te­kintjük a befejező munkálatok, a szak- és szerelőipari kapaci­tások fejlesztését — A termelés gazdaságossá­gának javítása céljából a vál­lalatokkal intézkedési terveket dolgoztattunk ki, végrehajtásu­kat rendszeresen ellenőrizzük —, hangsúlyozta. — A minisztérium beruházóspolitikája is messze­menően figyelembe veszi a gaz­daságos termelési szerkezet ala­kításának követelményeit Űj anyagipari beruházások készül­nek, például folyamatban van a He jócsabai Cementgyár, az Orosházi Üveggyár, a Bátaszéki Cserép- és Téglagyár kivitelezé­se. A két utóbbi 1974-ben üzembe is lép.- A tartalékok kiaknázásá­nak egyik leggazdagabb lelő­helye az üzem- és munkaszer­vezés. A minisztérium a vállala­ti szervezésfejlesztési feladatok­kal már több éve szervezetten, sokoldalúan foglalkozik, 1970 elején termelésszervezési bizott­ságot hoztunk tétre. 1970-1971- ben — többek között - elké­szült az építőipari üzem- és munkaszervezés fejlesztését cél­zó kutatások hároméves prog­ramja, 15 minisztériumi válla­lat, valamint a fővárosi tanácsi és a szövetkezeti építőipar szer­vezésfejlesztésének középtávú programja, négy vállalatot pe­dig kijelöltünk a szervezésfej­lesztés bázisvállalatául. — A szervezésfejlesztésről szó­ló párt- és kormányhatározatok felgyorsították és intenzívebbé tették ezt a munkát. 1972-ben 45 minisztériumi vállalat és 12 kommunális vállalat dolgozott ki szervezésfejlesztési progra­mot. E munka tapasztalatai ala­pul szolgáltak a középtávú szer­vezésfejlesztési programok ki­dolgozása ágazati szintű szabá­lyozósának. Egészében az 1973. évi terv részeként elkészült va­lamennyi vállalat szervezésfej­lesztési programja és konkrét intézkedési terve. A szervezés- fejlesztési tevékenység kedvező hatása már több tekintetben érezhető. így például az állami építőipar által kivitelezett laká­sok I. negyedévben átadott részaránya az 1971. évi 6,2 szá­zalékról 1972-ben 11,4 százalék­ra nőtt, míg a 4. negyedévben átadottaké 1970-ben 53,7 szá­zalék, 1972-ben csak 38,8 szá­zalék volt, ugyanakkor az ez évi terv szerint 30,3 százalékra csökken. Ami jó volt, tovább kell fejleszteni- Az eredmények ellenére még sok a tennivaló, különösen a munkahelyi szervezésben. Nagy figyelmet kell szentelni a munkaszervezés és a folyamatos anyagellátás javítására. Az egy­re növekvő műszaki-gazdasági követelmények szükségessé te­szik a munkások és a szakem­berek képzésének és továbbkép­zésének szélesítését, elmélyíté­sét. Ennek megvalósítása érde­kében biztosítottuk a tovább­képzés előfeltételeit, a korszerű követelményeknek megfelelő tananyagot adtunk ki. — A párt- és kormányhatáro­zatok alapján márciusban vég­rehajtott központi béremelés a kereseti arányokat kedvezően befolyásolta az építésügyi ága­zatban is. Befejezésül a miniszter a kő­vetkezőket mondotta: — Ügy vé­lem, hogy a népgazdaság 1972. évi fejlődéséhez az építő- és építőanyagipar dolgozói is hoz­zájárultak. * Az ez évi munkánkat a múlt év eredményei határozzák meg. Ami jó volt, azt tovább kell fej­leszteni, ami pedig munkánk­ban hiányosság, azt meg kell szüntetni. Fokozzuk erőfeszíté­seinket, hogy sikeresen zárhas­suk az 1973-as évet is. Bondor elvtárs után Beid Fe- rencné. Pest megyei. Szabó Ist­ván, a TOT elnöke, dr. Nezvól Ferenc nyugalmazott miniszter, dr. Molnár Béla budapesti, Mo- hácsy Barna, Somogy megyei, Sándor József, Békés megyei, Palóczy Lajosné, Szabolcs me­gyei, Vincze József, Bács me­gyei, Csapó Ernő, budapesti képviselő szólalt fel. Ezután az elnöklő Apró Antal — miután több hozzászóló nem jelentkezett — lezárta a tör­vényjavaslat vitáját és megadta a szót dr. Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszternek. Faluvégi Lajos vitazáró beszéde Bevezetőben a pénzügymi­niszter hangsúlyozta, hogy a na­gyon sokrétű és konstruktív vi­tában felmerült észrevételeket, javaslatokat — az országgyűlés és a kormány munkakapcsolatai rendjének megfelelően — a Mi­nisztertanács legközelebbi ülé­sén részletesen megtárgyalja, a szükséges intézkedéseket meg­teszi, s ezekről a felszólaló kép­viselőket is tájékoztatni fogják a miniszterek. Faluvégi Lajos ezután a me­zőgazdasággal összefüggő fel­szólalásokra reflektált Aláhúz­ta, hogy 1972-ben mezőgazda­ságunk terven felül járult hozzá a népgazdaság eredményeihez, s ez nemcsak a belső ellátás, hanem a külkereskedelmi egyen­súly szempontjából is nagyon lényeges volt Érthető, hogy a mezőgazdaság vezető testüle­téiben és az üzemekben is fel­merült a kérdés: fokozhatok, megsokszorozhatok-e a továb­biakban az elért eredmények. A jelenlegi periódus a koráb­bi beruházási fellendülés vissza­fogásának időszaka, még nem érvényesül kellően a szarvas­marha-tenyésztés fejlesztésére, az intenzív kultúrák termelésé­nek fellendítésére tett intézke­dések hatása. Azt hiszem, az esztendő második fele és külö­nösen a következő év az emlí­tett aggályokat el fogja oszlat­ni. A mezőgazdaság bon — csak­úgy, mint a népgazdaság egész területén — a beruházások üte­mének és minőségének kérdését összefüggésében kell áttekinte­nünk. Ebbe az összefüggés- rendszerbe természetesen a me­zőgazdaság érdekei is beletar­toznak, s a következő időszak­ban, különösen a következő évi terv összeállításakor érvényesül majd az a szándék. Hogy a jo­gos igények alapján a beruhá­zások vonatkozásában valame­lyest lendítsünk a fejlődés üte­mén. A miniszter azonban nyoma-, tékkal jegyezte meg: most nem az a legfontosabb kérdés, hogy hány új nagy komplex telep lé­tesítéséhez kezdünk hozzá, ha­nem az, hogy a már üzembe helyezetteket teljes mértékben kihasználjuk. A meglévő üze­mek jelentős része ugyanis ma még nem „hozza" azt az ered­ményt, amit vártunk. Nem azért, mert rosszul építettük meg, ha­nem, mert nincsenek teljesen ki­használni!, benépesítve. A mezőgazdaság vezetésének, a pénzügyi szerveknek, a bankok­nak minden területen azt kell elősegíteniük, hogy szövetkeze­teink, amelyek igen nagy vállal­kozásba kezdtek, minél előbb jó eredményeket tudjanak el­érni. Ha ehhez nagyobb felké­szültség, magasabb szintű szer­vezettség járul, biztosra vehet­jük, hogy o másfél millió állat tenyésztésére alkalmas több mint 200 sertéstelep és a mint­egy 120 000 férőhelyes 300 te­henészeti telep meg fogja hozni a várt eredményeket Faluvégi Lajos kitért azokra a képviselői észrevételekre Is, amelyek a gyenge adottságú termelőszövetkezetek problé­máival foglalkoztak. Hangsú­lyozta, hogy mezőgazdaságunk valóban elérte azt a fejlettségi fokot, amely indokolja e tsz-ek gondjainak napirendre tűzését. A továbbiakban valóban nem az egyik évről a másikra szóló dotációs támogatási rendszert kell továbbfejleszteni és fenn­tartani, hanem az érintett üze­mekkel együtt olyan gazdasági akciókat kell kibontakoztatni. Július első napjaiban Bondor elvtárs Pécsre látogat (Munkatársunk telefonjelenté­se a parlamentből.) A mai tudósításomat egy elő­ző napi megjegyzéssel kezdem. Utolsó előtti felszólalóként Ju- ratovics Aladár Csongrád me­gyei képviselő, az energiahor­dozók felhasználásáról beszél­ve elmondta; ma már olyan „divat” nálunk a szénhidrogé­nek felhasználása, hogy ott is ezzel dolgoznak, ahol egyéb­ként gazdaságosabb lenne a szén alkalmazása. Azért hivat­kozom most a Csongrád me­gyei felszólalásra, mert ahhoz kitűnően kapcsolódott volna Jazbinsek Vilmos képviselőnk tervezett interpellációja. Jazbin­sek elvtárs azt akarta szóvá tenni, hogy végre mondjanak már határozott véleményt a kormányzati szervek a szénbá­nyászat jövőjéről és azt is el­mondta volna, hogy a mecse­ki bányákban jelentős eladat­lan szénkészletek vannak, éppen Juratovics képviselő által em­lített „divat’’ miatt. Ugyancsak a csütörtöki ülé­sen több képviselő beszélt, építőipari — ezen belül is la­kásépítési — problémákról, A kedvezőtlen lakáshelyzetről, a szanálások indokoltságáról, a területelőkészítés hiányosságai­ról. a lakásépítés gyorsításának szükségességéről és egyéb szá­munkra is nagyon ismerős prob­lémákról beszéltek a képviselők, és nem egy közülük bizony a kormányzat pénzügyi támogatá­sát is kérte a helyi gondok megoldásához. Pécs országosan egyedülálló problémája a kö­zelmúltban akuttá vált pince­ügy, nagyon ide kívánkozott volna. E témákra válaszolt tegnapi felszólalásában Bondor József, építésügyi és városfejlesztési miniszter, aki a tavalyi lakás- építési program teljesítését mél­tatva elmondta; az ezer lakos­ra eső 8,7 lakás európai mér­tékkel is jelentős teljesítmény. Nem ismerem e szára pécsi megfelelőjét, de gondolom messze vagyunk tőle. A minisz­ter felszólalásából egy-két szá­munkra is érdekes gondolatot emelek ki. Megfontolásra intett a szanálásokat illetően de azt is meggondolás tárgyává tette, hogy az 50—60 éveseknél ré­gebbi lakásokat felújítsuk-e legtöbbször 100—150 ezer forin­tos költséggel. Figyelmeztetett, viszont orra, hogy az új laká­sok karbantartását úgy végez­zék az erre hivatott szervek, hogy ne kelljen azokat idő előtt felújítani. Az elharapódzott vá­rosközpont építésekről szólva kijelentette.: esetenként indo­koltak lehetnek, de még ez sem lehet ok arra, hogy az esztéti­kai követelmények rovására el­kapkodják az építést. Másik or­szágos divat a magas • házak építése. Az ÉVM felülvizsgálta az igényeket és azok kétharma­dát elutasította. Méq egy re­ménykeltő megállapítást idézek Bondor elvtárs felszólalásából: „Hatékony szervezési intézkedé­sek következtében, sikerül job­ban ütemezetté tenni a lakás­építést Erre vall, hogy csökken az év utolsó hónapjaiban át­adott lakások aránya. A pénteki ülés délelőtti szü­netében Palkó Sándor, és Csen­na Sándor képviselőkkel beszél­gettem. Palkó elvtárs elmond­ta. az elmúlt évi esőzések, a szokásosnál magasabbra duz­zasztott vízszint és különösen « múlt heti nagy felhőszakadások erősen megrongálták a Pécsi­tó keleti — a horgász-falvak előtt húzódó — partját. Tímár Mátyásnak, a Mecsekvidéki In­téző Bizottság társelnökének közbenjárására Szurdi István, belkereskedelmi miniszter meg­ígérte, hogy a tárca a sürgős helyreállításra egymillió forintot utal át a Megyei Tanácsnak, és még egymillió forint visszafize­tendő kölcsönt nyújt e célra. A megrongálódott partszakasz helyreállítását hamarosan meg­kezdik. Csema elvtárs elmond­ta, hogy a mostani ülésszakot megelőző építésügyi bizottsági ülésen szóvá tette Pécs lakás- építési gondjait és a pincék ro­hamos állagromlásából adódé problémákat Most, a parlamen­ti ülés szünetében említést tett Bondor elvtársnak a legújabb fejleményekről. A miniszter vá­lasza: a megye és a város ve­zetői korábbi meghívásának eleget téve. július első napjai­ban Pécsre látogat a város idő­szerű, az építésügyi tárcát érin­tő problémáinak megtárgyaló- sóra. A pénzügyminiszter vitázórá felszólalásából egyetlen dolgot említek, ami válasz volt Romár András felszólalására i*. hogy tudniillik mostmár napirendre kell tűzni a gyenge termőhelyű termelőszövetkezetek problema­tikáját és a termelésszerkezet ésszerű átalakítását, de azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez hosszútávé te­vékenység lesz. Hársfai István amelyeknek eredményeként az adottságoknak megfelelően a gazdasági szerkezetet tudjuk át­alakítani. Olyan gazdasági szer­kezetet kell létrehozni, amely fi­gyelembe veszi, hogy a kedve­zőtlen adottságú területeken csak nagyon nagy ráfordítások­kal — ráadásul meglehetősen gyenge hatékonysággal — lehet széles vetésforgóval dolgozni, s ahol a körülmények megszab­ják, a gépesítés és a műtrágya­felhasználás optimumát is. Ezért inkább az ipari feldolgozás irá­nyába kell haladni, hogy ezek­nél a szövetkezeteknél is adot­tak legyenek a fejlődés pers­pektívái. Természetesen rövid távon ezt nehéz megoldani — a támogatás rendszerét mégis úgy kell továbbfejlesztenünk, hogy a gazdasági szerkezet át­alakítását segítő beruházási tá­mogatás kerüljön előtérbe a jö­vedelem-kiegészítő beruházások helyett. Kulcskérdés a mezőgazdaság Faiuvégi Lajos kiemelte, hogy a mezőgazdaságban kulcskér­dés a zárt termelőrendszerek el­terjesztése. Hozzáfűzte: ügyel­nünk kell azonban arra, hogy a zárt termelési rendszerek kiala­kításában csak ott és olyan mértékben haladjunk előre, ahol és ahogyan a feltételek adottak. E termelési rendszert sehol nem szabad a gépszer­zés pótlólagos forrásának te­kinteni: úgy kell alkalmazni, hogy bevezetése az eredmé­nyekben, a jövedelmekben egy­aránt többletet hozzon. Az állategészségügyi helyzet­tel kapcsolatban rámutatott, hogy miként a kormányzati szer­veknek, az üzemeknek is tisztá­ban kell lenniük azzal: a fej­lesztési politika, a nagy állat­állomány állategészségügyi szempontból is megnövekedett felelősséget jelent. Állategész­ségügyünk hagyományai, szak­embereink képzettségének szín­vonala' és üzemeink szervezett­sége azonban olyan szintű, hogy e megnövekedett felelősségnek, az ezzel járó kötelezettségeknek eleget tudunk tenni. Ehhez ter­mészetesen az üzemekben és az üzemeken kívül egyaránt fej­lesztenünk kell az állategész­ségügyi szolgálatot. A mezőgazdasági vállalkozá­sok fejlődésére, tevékenységére utalva a pénzügyminiszter meg­jegyezte, hogy a vállalkozási formák tavaly nem olyan mér­tékben fejlődtek, amilyen egész­séges lett volna. Felhívta azon­ban a figyelmet arra, hogy az üzemek közötti vállalkozásoknak csak akkor van létjogosultságuk, ha segítségükkel általános gaz­daságpolitikai feladatokat ol­csóbban, eredményesebben le­het megoldani. A vállalkozások nem önmagukban, önmagukért támogatandó formák — a vál­lalkozási kedvet olyan keretek között kell ösztönözni és támo­gatni, amennyiben megfelelnek gazdasági céljainknak. — Mezőgazdaságunk helyzete és a fejlesztés céljai bizakodás­sal tölthetnek el bennünket. A mezőgazdasági üzemek dolgo­zói 1972-ben is bizonyságát ad­ták annak, hogy meg tudnak birkózni a nehéz feladatokkal is. Kormányzatunk pedig a lehe­tőségekhez mérten támogatja mindazoknak a céloknak az el­érését, amelyeket közösen tűz­tünk ki. Áttérve az ipart érintett fel­szólalásokra, a pénzügyminisz­ter hangsúlyozta: a kormánynak az a törekvése, hogy a műszaki­(Fobftatás at 5. oldalon) i »

Next

/
Thumbnails
Contents