Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)
1973-06-02 / 140. szám
6 DUNANTOM NAPLÓ 1973. júiwyte U eves a magyar könyvnyomtatás A magyarok története A huszadik századi ember hajlamos arra, hogy saját évszázadát a .eihnikaí haladás, c gyorsaság, sőt, kifejezetten a sebesség évsza kjának higgye. S valahogy mindig meglepődünk, amikor olyan történelmi tényekkel találkozunk, amelyek azt bizonyítják, hogy évszázadokkal ezelőtt, sokkal szűkösebb technikai körülmények között is, milyen gyorsasággal terjedtek el az új találmányok. : vét. Ä Chronico Hungarorum utolsó olddlán azonban kinyo- matla a mester: v.tnt SN Í.C t.tsó KON V V \W>• W,• A-vfe-vw A*. UH>«4< ■£*•**. '*'Ttl* 'I>« ♦ •»'■~SJsSK»wma I .V M6Í «d» du«« • ÍV*. *<•> « »••k«-:- < » «W . f» •> *<♦><■ « * <U^S*0t«n> z'.r+i- fc»v>srtd: {;>*„, > vs>- «oou » K«. ü, í> <■*&*<* > /.* » #*$-*»***.» • y ;v .:.: ,^>í. hv. Z-Í. -ZJ oxir . S < • *-v «' '•»***« •.y^iou-x >.<*»<<■*:<*> <í *•> ' f y <■■ < -v:*f-K*X »»*♦* • « >Mdtanv.t4z>: y fciöexi a.blrr t-G'-yWoSt, tkVÍjrt. *«>«<*♦•>;•■•*« „ — >■ owo-.ío N«-íqt >:«•»>•■- ivA«,«*: mrt««» i.M ; ■ í<*5«««*<-v'*VX.<. I i. 1**/ryHTt/yr. . (J-TO-mfaMM- -> '' T [{'»K'jywi.krvitfNXwv v VXw, .x*. >«íy.\»<•*%■ Több mint félezer évvel ezelőtt történt. Gutenberg Mainzban kinyomtatta az első úgynevezett negyvenkét soros bibliát. Nem telt el sokkal több, mint egy évtized és Svájcban, a Német-AI- földön, Olaszországban egyre- másra alakultak a nyomdák. Kezdetben ugyan nem bírták még a versenyt a kézzel másolt, szép kódexekkel, s az 1460-as évek végén, az 1470-es évek elején számtalan nyomda indult, hogy néhány kiadvány után beszüntesse működését. A nyomtatott könyv, a nagy példányszóm azonban — s vele természetesen az olcsóbb ár — már akkor is olyan vonzerőt jelentett, hogy történelmi méretekben néhány pillanat alatt meghódította Európát, hogy ezzel a világ kultúrhistóriája új szakaszába lépjen. S ezekben a történelmi pillanatokban a legelsők között is ott találni egy budai könyvnyomtató műhelyt. Pontosan ötszáz esztendővel ezelőtt, 1473. június 5-én hagyta el a sajtolópréseket a Chronica Hungarorum, amit irodalomtudományunk Budai Krónika néven emleget. Ritka példa egyébként, hogy ilyen pontosan ismerhetjük egy ötszáz éve született nyomtatott könyv megjelenésének az időpontját és készítőjének a ne„Finata Buda Anno dni M.CCCC.LXXIII in vigília penthecostes: per Andreas Hess.” Ki volt ez az Andreas Hess, s hogy került Budára, Mátyás király palotájának tőszomszédságába? Nagyon keveset lehet tudni róla, éppen csak annyit, amit a Chronica Hungarorum előszavában megírt magáról. Innen tudjuk, hogy Olaszországból jött Budára. Azt már csak gyanítani lehet, hogy német származású volt, s hogy Olaszországban ismerkedett meg a nyomdászattal. A betűmetszés, a betűöntés, a könyvnyomtatás pedáns tudósai csak a mi századunkban nyomozták ki, hogy a római Lauer-nyomdában szerezhette, kaphatta azokat a betűmatricákat, amelyeket Budára hozott. A meghívást Karai László préposttól kaphatta, aki Mátyás király követeként járt Rómában. Hess bizonyára Rómában ismerkedett meg a nyomdával és a nyomdásszal, akitől feltehetően végkielégítésként — ahogy az akkoriban divatban volt — egy betűkészletet kapott. Feljött Budára, és a ma róla elnevezett tér valamelyik korabeli házában állította fel műhelyét. Ott volt akkoriban a Domonkos-rend székháza is, s ez a rend sokat foglalkozott könyvek másolásával, kiadásával, s a térrőf nyílt az ötvösök utcája, akiknek a segítségét bizonyára igénybe kellett vennie hibás betűinek újrametszésénél. Mátyás király azonban, akinek világhírű Corvina-gyűjteménye akkoriban már együtt volt, nem vette pártfogásába, jóllehet a világ sok nyomdájából kapott tiszteletpéldányt, becsülte már a nyomtatott könyvet is. A történettudósok úgy vélik, Vitéz János és Janus Pannonius összeesküvése nyomán ebben az időben elhidegült az országban tartózkodó olasz humanista mesterektől is; ez is Elsőkönyves pécsi írónő közrejátszhatott abban, hogy Hesst nem támogatta. A nyomdász úgy gondolhatta: a legkelendőbb portéka az lesz, ha a magyarok történetét, históriáját adja közzé először — utólagos becslések szerint mintegy négyszáz példányban —, hogy nyomdája tekintélyét megalapozza, s üzletileg is rentábilissá tegye. Nem tudni, végülis „hogyan fogyott” a Chronica Hungarorum, de az tény, hogy ezen a könyvön kívül mindössze egyetlen terméke hagyta még el a nyomdát. S még 1473-ban vagy 1474-ben megszűnt a budai könyvsajtó. A Chronica Hungarorum négyszáz példányából mindössze tizet őriznek a világ legnagyobb 1 múzeumaiban, könyvtáraiban, ! mint az ősnyomtatványok egyik j legértékesebb darabját. Ma- | gyarországon két példány van: az Országos Széchenyi Könyvtárban, illetve o Budapesti Egyetemi Könyvtárban. S most ;*•>$, <« :■' p>>>:>-vy .$• 'fami x/y> >; ■ MM :•;«« f i'.¥V » u <y<y. 5MV\jí »mi >*?><•''tes•£»,>:»„ hfrtev/j'.e) éJ >V o<<<mlyé .$;« iUSxv. ^» jóm* *«»*$. : c > v * < -'v <nm-'¥ •«(*'*'&& m WffhvrJJ« : py: >/:<;<*:<>>r.y¥w ÍV <t>:rv <« .<» ©«« /•n' ^.-ío>rr ; W»í<3>*xa; s'p-Ai-.-toxy >■* jt<«viC»<> M «ővttv >xtr *x 9 f:>ájV'.ik*t *vn*f> oyt-Xy ..>•<» ;• <;>.«©z» \'.v :b;<< iix íf o:<<é>:<od> őM iám ^#**y?hr.T'>^ ;V< v;»,3*s- V- •«•'<- IS vM “ví»4!* >x >('<'•!* <« frVMifr. <{.:*>.'.-i* k- f-JítexSx».;íc .*.*> &:-y*»xk t* &<* Xttfrl:*»» y\v fx-fxi&frcfrxZ ííy-.US'r',&**•> (<•,<'tx-v Íy-u*> éíst’-í x-n h&U-x hér.v<>'«'». fXfri fr'frfr-y >>:«<v>ytr o i»:><U<x ¥:<■*<' C>»v v; Jx-«:'>• »J t-y. xV.ít > ce é'>ké fr « t..--: • it. <ft 'Ss*-, \-y $ v'.yy • 4» »TVííí >1« S 'yptr.<*:S V V 'é ' »; b y+ >>«*>.« >:©<•-•? <• . fty i-K t« y » :o >'' fc-re' V,><x<ÍÍ-xí> ■ . • . hamarosan ismét sok példányt j lehet majd vásárolni belöke.- Ha ; nem is az eredetiből, de az { eredeti pontos másából, facsimile kiadásából, amit a Helikon Kiadó jelentet meg, méghozzá a latin nyelvű Chronica Hungarorum magyar fordításával együtt. 1973. június 5-éré, pontosan 500 évvel az eredetinek a megjelenése után, a könyvet szerető és tisztelő magyar kulturális élet így tiszteleg Hess András és a magyar könyvnyomtatás múltja előtt. Bemáth László Pál Rita Elsőkönyves fiatal pécsi írónő. Intuitív erejű novelláiban érdekesen szövődik egybe a lényeges jelenségek élményszerű felismerése és tudatos ábrázolása: letisztult, világos mondandóval. Hétköznapi emberek, hétköznapi gondok; emberi sorsok és átmeneti világunk nagyon is mindennapi morális, tudati problémái szikráznak fel ezekben a művekben. Kesernyés iróniával, olykor öniróniával átszőtt igazára ráérzőnk qondolaíai fogva tartanak. Talán ezért vagyok úgy vele, hogy már keresem az ÉS-ben, a Jelenkorban, melyik írás előtt szerepel a név: Pál Rita. Szép, otthonos lakásában kerestük fel, az új lakótelepen. Itt él — néhány hónapja — édesanyjával és 12 éves kislányával. Ahogyan körültekintek a választékos qonddal berendezett szobában, úgy érzem, valami tiszta nyugalom, őszinte hit uralja ezt a könyvekkel átszegdelt, asszo- nyi melegséggel díszített világot. Most látom először, nem tudok róla semmit — és mégis menynyi mindent, ha néhány igazán emlékezetes írására gondolok. Vajon hol, hogyan születtek ezek? Milyen helyzetek, körülmények, momentumok egyengették írói bontakozását? Miként alakult, milyen szerepet kapott ebben egyéni sorsa? Erről beszélgetünk. Tíz éve kezdődött, bár korábban is publikált már, amikor hatvanhárom tavaszán az Élet és Irodalom közölte Sokára lesz reggel című novelláját. Innen számítja írói elindulását, mert itt senki nem ismerte, mégis elismerően, szívesen fogadták jelentkezését. Novelláinak, irodalmi riportjainak azóta az. Uj írás, a Tiszatáj, a Napjaink, a Látóhatár, a Dunántúli Napló, a Népszava, a Rádió és természetesen a Jelenkor adott nyilvánosságot. Vallja, hogy tudatosan vált íróvá, $ ebben élete sora is perdöntő szerephez jutott. „Nem, nem a diák korom —, a „nem diákkorom’' inspirált” —■ mondja tartózkodó- szűkszavúan említve egy megpróbáló nehéz korszakát. Tizenhét éviq éltek egy szoba-kony- hás szuterénlakásban. Itt gyere- keskedett és itt érlelődött íróvá. H o m oly t a I a n rovat Ami azt illeti, elég rég volt, azt hiszem az első könyvhét idején. Elég az hozzá, hogy megkaptam a kiküldetési díjat, útiköltséget és elindultam Balaton- boglárra. Nagy meleg volt és a vonaton nem lehetett inni semmit. Odaértem délután és az előadást estére tűzték ki. Volt vagy hat óra szabad időm. Egy órát Bala’onboglár szépségének szentelésére fordítottam. Aki ennél többet fordít rá, az csal! Végre betértem egy sörözőbe. Látom ám, hogy az egyik asztalhoz hoznak egy korsó barna sört. Ez ma nem csoda! De akkor feltétlenül annak számított, hisz ha jól emlékszem épp alig voltunk túl az infláción és ez volt az első barna sör, amit a háború óta láttam. Felsikoltottam a gyönyörűségtől! — Ide egy korsóval! Hozták. A másodikat is. Lassan eljutottam négy korsóig és valami olyan lelkes állapoHg, hogy a nevem ismeretén kívül alig voltam képes nagyobb teljesítményre. Akkor még nem úgy volt, mint ma, hogy egy író-olvasó találkozón az ember saiát remekműveit olvassa fel. Akkor valódi írókat ismertettünk. Én pl. József Attilát. Volt eqy kis kockás füzetem, tele gyönyörű vezérszavakkal. Ilyenek voltak benne: „József Attila gyermekkora”, azután egy szám. Ez egy olyan melléklet száma volt, ami József Attila egyik gyermekkori versét tartól mázta. AMIKOR KÖNYVHETI IRÖ VOLTAM BALATONBOQLARON Ha álmomban felköltöttek és a füzetet kezembe vettem, csodálatos előadásokat tudtam rögtönözni és a mellékletek révén pedig színesíteni is. Rendkívül nagy József Attila-szakér- tónek számítottam, ahogy Hofi mondaná: „terjesztőleg”. Már vagy a századik előadásnál tartottam és 20 perctől 2 óráig bármilyen előadásra képes voltam. De nem négy korsó sörrel! Különösképp barna sörrel, ami köztudomású, hogy a sörfajták közül a legnagyobb megnyugvást szolgáltatja, de kifejezetten éleselméjűségre ez az innivaló alkalmatlan. Nem is voltam éleselméjű! Ráadásul az előadás előtt meghallottam, hogy valamelyik élesnyelvű pesti író is abban az üdülőben tanyázik, amelyik hivatva volt az én magasröptű előadásom élvezésére. Most ez a tény, meg a négy korsó barna sör lelketnemesitő hatása folytán bevánszorogtam az irodalmi előadás színhelyére, ahol is szeretettel üdvözöltek, mint a pécsi irodalom kiküldöttjét, aki közmegelégedésre József Attilát fogja ismertetni. Voltak vagy százan és lesírt róluk a kultúra őszinte szeretete és a szomjúság, amivel inni óhajtottak az irodalom tiszta forrásvizéből. Nem ittak! Már ami a tiszta forrásvizet illeti, mert a legna- oyobb megdöbbenésemre a kis kockás füzet a vezérszavakkal nem állt össze. Csak a vezérszavak voltak meg, mögötte a legalább százodszor elmondott tartalom egyszerűen kiesett. Én erőlködtem, de sokra nem tellett. Idéztem pl. az előbb említett részt — Gondoljunk pl. József Attila gyermekkorára! — Itt megálltam egy kis hcrtásszűnetet tartani, hogy mindenki gondoljon szegény József Attila gyermekkorára és aki nem tud elég mélyen rágondolni, azon majd én segítek. A hatásvadászó szünet maradt, a segítés közben elkallódott. A szabad asszociációk nem indultak meg, legfeljebb ilyen kellemetlen gondolatok vertek gyökeret: — Te jó isten! Melyik ezek közül a pesti író? Zavaromban tehát előkaptam az első számú mellékletet és mivel olvasni még nagyjából tudtam, felolvastam. Nem mint verset. hanem mint kutya-közönséges prózát! így ment ez végig! Szávai megtartottam az egyik legrövidebb irodalmi előadásomat, ami kb. 15 percre terjedt és tartottam az udvarias tapstól. Nem kellett tartanom! Nem volt! A kulturos még megköszönte az előadást, de nem tette hozzá, hogy „az értékes előadást”. Ebben tökéletesen egy véleményen voltunk. De sajnos még art is hozzátette, hogy kinek van hozzászólni valója? Az egyik pesti felnyuiászko- dott és a következő magvas kérdést intézte hozzám: — Szeretném megkérdezni az író elvtársat, hogy mondja meg, mit tanultunk mi ebből az előadásból? Most nagy lelki tusakodásba kezdtem, hogy mit is mondjak. Mint oly sokszor életemben, ez alkalommal Is az igazságot választottam és mivel a sör már némileg helyet adott egy józanabb gondolkodásnak, a következőket mondtam: — Hogy önök mit tanultak belőle, fogalmam sincs. Tartok tőle, hogy nem sokat. En ennél többet, azt, hogy négy korsó barna sörrel nem lehet irodalmi előadást tartani. Mit gondolnak, mi volt rá a válasz? Többen felordítottak! — Hol lehet barna sört kapni? Ebben a pillanatban volt egy ! tudomány, amelyikben vala- j mennyi jelenlévőt felülmúltam, j tehát biztonságom visszatért, a | helyzet magaslatára keveredtem és a következő javaslatot tettem : — Jöjjenek velem és ha megengedik, kárpótlásul elisszuk a honoráriumot. Többet ittunk, mint a honorárium, de ez a kultúrműsor nem tartozott a rosszul sikerült elő- I adások közé. (Nem az irodalmi j részt értein, mert art ma is rü- j hellem.) Szőllősy Kálmán 1 14 éves korától munka után látott, a továbbtanulásról akkor szó sem lehetett. Dolgozott, Tíz évig eqy hivatalbon, adminisztrátorként, közben levelezőn elvégezte a gimnáziumot, s ugyancsak munka mellett a főiskolát is. öt éve tanít, jelenleg a Dolgozók Általános Iskolájában. Műveinek egy részében ezt a világot, a túlkoros qyerekek és a tanuló felnőttek életét ábrázolja, Vajon mennyi ezekben meglátása szerint az ösztönös- ség és a tudatosság? — Bármiről is, de mindig tudatosan írok. Eldöntve a „miről?” és a „tudnék-e róla írni?” kérdést. Ha a kettő egyezik bennem, akkor vagy sikerül, vagy... — Sok a vitája önmagával? — Kell az önkontroll. Akkor is, ha érzem, sikerült úgy megfogalmaznom, ahogyan akartam. Ha kétkedem, akkor Szederkényi Ervinnek mutatom meg. amit írtam. Több éves. régi támaszom: naqyon jó szemmel olvas, és segít bizonytalanságaim idején döntenem. Általában a Jelenkorhoz erős a kötődésem, szám szerint is itt jelent meg a legtöbb írásom, — Az is, amelyik talán a legnagyobb hatással volt rám: a Rezervátum, amely egy magaslati gyógyüdülő összezárt beutaltjaiban villantja fel a kis- polgáriság, az egoizmus jellegzetes társadalmi típusait. Ez első személyben íródott . .. — Igen . .. Jó, hogy a szenvedő alanya voltam ennek a rezervátumnak, másképp aligha írhattam volna meq. De azt hiszem, többször bebizonyítottam már, hogy nemcsak erre „van szemem ...” S gondolom, azt is, hogy a társadalmilag rosszat, ha megírom, mindig az a tudatosság munkál bennem, hogy „ne így, emberek! Ne így..." Mósképp-másképp reagálunk mi, emberek, az élet sok helyzetére. Van, aki dühöng, van aki hallgat. Én írni szoktam . . . — Krumplitánc című első kötete gondolom ennek a summája. Hallhatnánk róla valamit? — A kötetet még én sem láttam, csak a múltkor a tévé TÉKA-műsorában, amikor bemutatták. Novellák ... A Magvető gondozásában jelenik meq az idei könyvhétre. Ha valaki éveken át publikál, a megírt anyaq eiőbb-utóbb könyvbe rendeződik, Rendkívül fontos állomás ez, és nagy lendítő erő egy fiatal írónak... Az emberi helytállásról akarom elmondani benne a magamét. Ezt a címadó novella — talán a legkeserübb írásom — hangsúlyozza a leg- í. Arról szól, hogy amikor külsőleg úgy tűnik, hogy a továbblépés már meghalad minden emberi erőt, amikor a helyt, állás a legnehezebb,* akkor is tudjam belülről; nem törtei? meg ... — Ennél az első kötetnél hogyan érzi: van-e világosan megfogalmazott írói ars poeticája? — Erről egy lektori jelentés jut eszembe. A Magvető előtt egy másik kiadónáJ..volt a kötet anyaga. A lektor ezt írta: „írásaiból szinte süt a jotíbra, másra törekvési szándék, noha e* még jelenleg lehúzó erő önnél .. ” Akkor éreztem először, hogy ez a „jobbra, másra törekvési szándék” az azs poeticám. És ezt a lehúzó erőt vállalom ... — Mai irodalmunkban nincsenek pedagógus írók. Előbb- utóbb otthagyják a pályát önnek mi a szándéka? — Magyar—történelem sza- kos vagyok. Soha másra nem vágytam, mint gyerekeket tanítani. Amikor végre kezembe került a diploma, nem volt más hely, „csalt” napközi. Annyira megszerettem, hogy pedagógus pályám legszebb ideje marad mindiq az az év... Amikor bekerültem Pécsre, megint nem volt más „csak” a dolgozók Iskolája. Azóta mehettem volna nappali tagozatra vagy más állásokba. De annyira izgalmas ez a terület és ez a munka annyira kitölt, hogy itt érzem jó! magam, Soha életemben nem akarok mást, mint emberek közt tanítani, nevelni, hatni ... És túl a tanításon: ez a területe az életnek emberi sorsokat tár elém, amely csak gazdagíthat, íróként is. Csodálatos felnőtteink vannak, akiket nemcsak szeretni lehet, de bennük, rajtuk keresztül mélyen tisztelni és becsülni az embert... Pál Rita megjelenő kötetének ismertető szövegében van egy mondat, amely gyakran eszembe jut beszélgetésünk óta: ,,A mindenkori írói-emberi tét nála a kegyetlen és kíméletlen szembenézés és a lemondás árán is megszerzendő és megőrzendő emberi tartás”, így igaz. Waftinger Endre HARKÁNYI 60—90 n-S! nagyságú üdülőtelkek eladók Eladási ár: 350—400 Ft/négyszögöl. Jelentkezés: az OTP Siklósi járási Fiókjánál. AZ ABALIGETI ÜDÜLŐKÖRZETBEN, cseppkőbarlang közelében 69 n-öl nagyságú tóparti ÜDÜLŐTELKEK ELADOK, 350,- Ft/négyszögöl egységáron. Légzősiervi megbetegedésekre gyógyhatású barlang-kúra, strandolási, csónakázási lehetőség, szép környezetf Jelentkezés: az OTP 8. m. Igazgatóságánál (Pécs Kossuth L. u. 11.) és Sásdi járási Fiókjánál.
