Dunántúli Napló, 1973. május (30. évfolyam, 109-138. szám)

1973-05-20 / 127. szám

Bédekkerek alkonyé? ... Al- dunai útikönyveket lapozgatva, bizony okkal Így érezheti némi túlzással az ember. Aki ugyanis ma elindul, hogy megcsodálja a Vaskapu vidékét, sok esetben hűlt helyét leli annak, amit az útikalauz ígér. Ma a turista itt festői táj­környezetben — a természet- átalakító ember nagyszerűségét csodálhatja meg. A sziklákon tajtékzó, forgókkal rohanó víz évezredes, évszázados társai: az egykori települések, a kele­ties hangulatú kis ékszerkazetta- sziget, vagy az egykori Vaskapu helyett, És megcsodálhatja a monumentális erőmű arányait, a tóvá szélesedett folyam há­tán. Különös érzés elhajózni itt hajdani — pár éve még ember­lakta — városok települések, szigetek felett... Messze, a bal parton Új- Orsova toronyházai fehérlenek a partmű hatalmas félkörében. Jobbra Üj-Tekija piroscserepes házai a hegyoldalban. Alatta pedig valaha itt lehetett. Ada- Katéh ... Ma zátony-sziget, jó Orsóvá, Tekija, Ada-Kateh alattunk, a mélyben... 40 méternyire a Duna fene­kén. Hajónk tiszteletkört ír a gi­gászi erőmű előtt. Lassan meg­fordul az orsovai kikötő felé. Utunk dunai végcéljához ér­tünk. Hajóüdültetés Két part — két ország. Bal kéz felől Románia, átellenben Jugoszlávia. Turnu Severin előtt összeköti őket ez a hatalmas gátrendszer — itt lehetett vala­hol a hajdani Vaskapu szoros eleje — tetején a nemzetközi műúttal. így több felől is meg­közelíthető gépkocsival, ám az élmény teljességét ma is a Du­na felől kínálja ez a táj. Hajó­val ... Ez az élmény nekünk, magya- noknak immár másfél évtizede — lehetőség. Tizenöt éve, úttö­Fehéren ragyogó, modern vo­nalaival, méreteivel egyaránt imponálóan kellemes látvány Belépve pedig egyetlen pillan­tás meggyőz arról, hogy ez a hajó minden szegletével, zugá­val, egész beosztásával már az állandó, rendszeres hajóutakat szolgálja: az üdültetés céljaira készült. 42 főnyi kiszolgáló és hajózó személyzete a 206 be­utalt vendég kellemes közér­zetét, szórakozását —, a hely­zethez képest — kényelmét hi­vatott elősegíteni a nap minden női is magasabb dombok vált­ják fel a korábbi lankás part­oldalakat. Reggel fél 7. Enyhe idő, szél­csend, veröfény, Kell-e több ennél? ,.. Előttünk, mellettünk, mögöt­tünk filmszerűen pereg a táj. Minden kanyar, szinte minden minden évezredes orom, szikla­bérc tartogat valami fontosat; és csaknem minden partmenti település történelmi emlékű; je­lentősége van a dunai hajózás történetében. Elhagyjuk Báziást: itt kezdő­dött az egykori Széchenyi út, amelynek 1896-ig, a Duna-sza- bályozás befejezéséig döntő szerepe volt a kelet-nyugati áru­forgalom lebonyolításában. Egyes szakaszai a duzzasztás után ma is láthatóak és részei A Kazán-szoros látképe az egykori Széchenyi útról. A viz ma, a duzzasztás után kb. a villanyoszlop magasságában hömpölyög a tenger felé. rákén*, a SZOT valósította meg először a hajóüdültetést. Azt a lehetőséget, hogy 6—10 napos hajóúton ismerkedjen a szak- szervezeti tag a Duna-táj ausztriai, pozsonyi, al-dunai vagy éppen fekete-tengeri sza­kaszával. (Ilyen beutalóval ve­hettem részt nemrégen magam is a 6 napos hajóúton). A be­utaló jegy 800 Ft (benne 230 Ft zsebpénz); a teljes összeg ennek a térítésnek kb. öt-hat­szorosa ... Csoportunk a délceg, szép, áramvonalas „Szocialista Forra­dalom” üdülőhajóval kelt útra április közepén Budapestről. A „Szocialista Forradalom” fiatal hajó. 1967-ben bocsátották vízre az Óbudai Hajógyárban. percében. Szerencsére ezt a hajó méretei és szolgáltatásai is lehetővé teszik. I. osztályán két-, a II. osztályon négyszemélyes kabinok sorakoznak. Napközben a középső szinten zajlik gz élet. Étterem, 150 személyes szép. tágas presszó és bárhelyiség; kártyaszoba, kis társalgó, nagy társalgó és — szép időben — a 78 m hosszú és 15 m széles felső fedélzet várja a kedves vendéget. Innen oz önfeledt nézelődés vagy egy kellemes fedélzeti séta közben nyújtja a legszebb, legteljesebb arcát oz elhaladó táj, a mellettünk elsuhanó szárnyashajók és a bölcs méltó­sággal úszó vontatóhajók lát­ványával. az Orsovóíg autóútnak. A húzódó román múlt században itt addig közlekedtek a hajók, ameddig a vízállás engedte. Azután kirakodtak, áruikat ök­rösszekerek vitték tovább, amíg ismét berakódhattak. A Vaska­pu szabályozásáig (1896) ezt a feladatát teljesítette a Szé­chenyi út. Mór percekben mérhető, ahány új, neves látnivalót kínál ez a vidék. Gradistye után alig negyedórával magános szikla őrködik a Duna közepén. Tö­mör mészkővonulat húzódik át a medren, ennek a kiálló szikla­csúcsa, az ún. Babakáj (törökül „öreg szikla”) mered itt a ha­jósok elé, a természet komor ujja ként: vigyázz, mert a hajó­zásra nehéz, veszélyes szakasz kezdődik ezen a pánton. Nem véletlen, hogy évszázadokon ót babonás tisztelettel nézett rá minden halandó, és népmondák egész sora fűződik a legendás sziklához. A duzzasztás előtt va­lahol itt (a vízállástól függően előbb vagy lejjebb) kezdődött a Duna zuhatagos szakasza. Kétoldalt a kanyarban, csak­nem átellenben várromok. Ma­gas sziklacsúcsokon őrizte a tá­jat balról a Zsigmond korabeli (XV. század) Lászlóvár jobbról a történelmi-irodalmi emlékű Galambóc vára, a Duna menti romok egyik legszebbje. A ka­nyar után kissé kiszélesedik a folyó. Bal partjához közel ha­ladunk, így szabad szemmel is jól olvasható a sziklába vágott Baross-márványtábla felirata. A Vaskapu szabályozás kereske­delmi minisztere, Baross Gábor emlékére állították fel a múlt század végén. Jobbról: Drenkova. Valaha, sőt, 3—4 éve, a vaskapui duz­zasztógát belépése előtt is itt lépett a hajókra a révkalauz. Átvette a kormányt, és a Duna egymást követő veszélyes pont­jain szűkületein, csatornáin, biztonsággal átvezette a hajót egészen Turnu Seveánig, Széchenyi emléke Saját felelősségre... Attól a pillanattó!, hogy a Bélgrád rakparton felhansant a Rákóczi induló és a „Szocialista Forradalom’* lassú, nagy ívben délnek fordult a nap is eló- bújt. S úgy látszik, addig, fész- kelődőtt, amíg úgy maradt Mindenki nagy őrömére, szinte a visszaérkezés pillanatáig. Egyre melegebb fénnyel árasz­totta eí a fedélzeti teret, a presszó, a társalgók tágas üvegfalait. Csakhamar előke­rültek a nyugágyak és a tár­saság nagyobbik tele — a két, egyenként 400—40® lóerős, gázolajmotor csöndes dohogó sá mellett — napimádó lett Belesve olykor a kihozott kö telbe, de főleg sűrűn fel-felpil lantva. Nehogy bármi is kima rodjon a lassan elúszó táj egy re igézóbb képsorából. A program vagy az étkezés rendje itt is hasonlatos bárme­lyik üdülőéhez. Nyitó- és záró táncest, vetítés, vetélkedő és kikötéskor, pl, Belgrádban este 11 óráig „kimenő" ,.. Persze, mindenkinek saját belátása, felelőssége szerint. Valameny- nyi időpontot ugyanis percnyi szigorúsággal megtartják, aho­gyan a hajózó élet fegyelme ezt már eleve megköveteli. Nem várnak... De általában nincs is baj. Mesélik, egyszer (tavaly) fordult elő Növi Sadon, hogy a kedves vendég — miután az utolsó páráját is elverte — ott ragadt valahol a slivovica ködébe burkolódzva, ingujjban, iratok nélkül. A hatóságok messzemenő udvariassággal el­szállították belgrádi követsé­günkre, a legjobb szállodában helyezték el, majd a formasá­gok tisztázása után hazaindul- hatott. Kb. nyolcezer forintjába került ez a kis kaland ... Azóta mindenki nagyon elő­vigyázatos, Napjainkban a fennséges, nyugalommal hömpölygő fo­lyam láttán csak elképzelni tudjuk, mennyire megnehezült a közlekedés itt a zuhatagi sza­kasz kezdetével (Boziástól a Vaskapuig). A függőleges part­falak kört rohanó vízben mész­kőzátonyok, szirtek, padok le­selkedtek a hajókra. Másutt fje­dig a magasba törő hegyfokok összeszorították, majd tágra nyitották a folyó völgyét. Az összetorlódó víztömeg titáni erő­vel alkotott forgókat, örvénye­ket; fékevesztett sodrását egyik partról a másikhoz csapva, nemegyszer derékszögben. A közlekedés megoldása (Ti­berius idejében) már a rómaia­kat is foglalkoztatta. Utánuk jó másfél ezer évig senki sem tö­rődött vele. A sekély merülésű, könnyű hajók — kivárva a ma­gas vízállást — üggyel-bajjal (és nagy veszteségekkel) átver­gődtek a veszélyes szakaszon. A gőrhajók megjelenésével azonban sürgetővé vált a sza­bályozás. Széchenyi István ismerte fei ennek a jelentőségét először. 1830-ban —■ a Dunát végig­utazva — tanulmányozta a ha­józási viszonyokat. Útjuk alap­ján Vásárhelyi Pál vízmérnök dolgozta ki a szabályozás ter­vét Megépült a Széchenyi út, és megkezdődtek a munkálatok. Évekig óriási erőfeszítésekkel sziklákat robbantottak, majd minden félbemaradt... Az ér­dekelt országok vonakodtak megfizetni a hatalmas költség rájuk eső részét. Az 1878-as berlini kongresszus a Monar­chiára bízta, Ausztria pedig Magyarországra hárította a szabályozás végrehajtását amely végül is a millennium évé­ben fejeződött be a Vaskapu csatorna megnyitásával. Ettől kezdve pontos előírások szabá­lyozták a Duna zuhatagi szaka­szán a hajók forgalmát, a szem­be jövők találkozási tilalmait bizonyos szakaszokon. Ezek a rendszabályok 1970— 71-ig maradtak érvényben, itt a zuhatagi szakaszon. A mai Kazán-szoros Babakáj, az „öreg szikla' Gradistye után hirtelen vál­tozik a táj arculata. Itt már ■egkézdódött a Duna román— jugoszláv szakasza. Balról a román oldalon sziklás-erdős hegyek; jobbról, a jugoszlávok­Déielőtt fél 10 lehet. Itt to­long szinte mindenki a fedélze­ten. Közeledünk a Kazán-szo­roshoz. A dús napfény opálos- fehéren hull a gazdagon válto­zó tájra. Harsogó zöld színek csillognak a bérceken, messze egy szürkés csúcs felett kőszó li sas kering. Balra, a román ol­dalon bulldózerek, erőgépek. Útépítés, falvak. Plgsevita... „Vásárhelyi Pál innen irányította a munkálato­két” — hallom a hangszóró be­mondószövegét. Most talán 2— 3 házacska maradt a dombon. A többit — az egész falut el­nyelte a duzzasztás. A Kazán-szoros, ahogy lás­son kibontakoizk a távolból, min­den bizonnyal az Al-Duna leg­zordabb, legfestőibb szakasza. Felső bejárata előtt egyre ma­gasabb hegyfokok merednek a szemünk elé. Karsztos sivárság, barlangokkal. A folyom össze­szűkül, helyenként alig másfél száz méternyi széles, mélysége viszont 50—70 méter lehet (Egy-egy ponton á 100 métert is meghaladja). Jobbról a Veliki Strebe 768 méteres csúcsé, két­oldalt magasodó bércek, mo­hos sziklák. Szűk folyosó a Nagy Kazán bejárata, szinte légszomja táotad az embernek tőle. Állok a jegyzettömbbel a ke­zemben, és először érzem: ke­vés a szó, a látvány megőrzé­sére. Ezt látni kell, érezni kell... Hajónk kürtői egy szíp hősi» szút, a bércek messze továbbít­ják a hangot, azután — csend. Jó lenne^ ezt így megőrizni. De nem. Újból felharsan egy banális sláger, — immár órák óta ... a varázs megtört. Lesétálok a középső fedélzet­re. Szerencsémre. Jobbra jó látótávolságra húzunk el a szik­lafal mellett, amelyen ott fény* lik egy közel kétezer éves már­ványtábla a latin szöveggel. Fordításban: „Caesar Impera­tor, az isteni Nervus fia, Nervus iGermanicus, Phontifex Maxis mus, tízszer a nép képviselője, a haza atyja, négyszer konzul, leküzdve a Duna szikláit, fel- építé ezt az utat.” A Traianus-emléktábla . .. Az út — az ókori „Traian-út”—. amely néha ma is felbukkan a jobb parton, most jó 70 méter­nyire alattunk lehet a Duna fenekén. De a táblát, a becses műkincset felhozták ide, a sziklaoldalba, 2—3 méterre a vízszint fölé. örök emlékül. Városok, szigetek a Duna alatt Elhagyva a Nagy Kazán be­járatát, hirtelen négy—ötszörö­sére szélesedik a folyam. Ez már a dubovai öböl, amelyen túljutva a Kis Kazán-szoroson át már közeledik Orsóvá. A fo­lyam itt helyenként a Balatonra emlékeztet. (Az újabb kiadású atlaszok már égszinkékkel, Bá- ziástól csaknem Turnu Severi- nig húzódó, elnyújtott V-alakú tónak jelzik ezt a Duna-sza- kaszt.) Jobbra szép zöld pázsi­ton Új-Tekija csinos, emeletes családi házainak teteje piroslik a hegyoldalban. Mögöttük hir­telen ívben lendül magasba az erdő borította, tisztásokkal át­szelt hegyoldal. A folyam elnyugodva, sok év­ezredes arculatát megváltoztat­va lassú hömpölygéssel igyek­szik tova a tenger felé. Ezzel azonban a környék arculata is megváltozott. A régi települé­sek: Gloubija, Szip, Tekija, Or­sóvá, Ada Kaléh most 4-5 éve még megszokott hétköznapjai­kat élték. Nem sokáig. Amikor az innen — a mögöttünk elma­radó Kis Kazán-szorostól — 10—15 km-re levő erőmű építke­zés a végéhez közeledett, a házakat nagy fekete betűkkel jelölték meg. Aszerint, milyen sorrendben kell átköltözni az új, modem kisvárosokba. Az értékes, hasznosítható épülete­ket lebontották. A többit rábíz­ták a hatalmas, tóvá terebélye­sedő Duna roppant víztö­megére. Közel 30 ezer főnyi őslakos­ság költözött el az új otthoná­ba. (Új-Tekijába csak pár száz méterrel följebb, a hegyoldal­ba. Az orsovaiak új városa pe­dig másfél-két kilométerrel északra épült fel.) Új-Orsova part menti fehér épülettömbjei most mögöttünk maradnak. Kellemes meglepe­tés ez, mert a programban or­sovai kikötés szerepel. Hajónk tovább úszik a távolból lassan kibontakozó gigászi építmény felé. Mindössze kb. 1,5—2 kilo­méternyire közelítjük meg. Im­ponáló méretei azonban így is fölsejlenek és hatalmába kerítik az szemlélőt. A teljes duzzasztó illetve erőmű — az áteresztő gátrendszerrel és zsilipekkel együtt - 1618 méter hosszan és 54 méter magasságban szeli át a felduzzadt folyamot. Tetején 36 méter szélességben áran^lik a nemzetközi gépkocsiforgalohi. Erőmű a Duna felett Románia és Jugoszlávia 1963- ban kötött egyezményt ennek a Duna-szakasznak az újra sza­bályozására és — az 1971-ben elkészült - közös hidroenerge- tikai és hajózási létesítmény felépítésére. Akkor mintegy 12 ezer munkás és szakember ér­kezett ide, az építkezéshez. Szá­zak és százak keltek útra az Adriától a Fekete-tengerig vagy a Kárpátok erdeiből, Monte­negró hegyeiből csakúgy, mint a környékről. Egy részük néhány hónap után megszökött. Nem bírta a munka rendkívüli ne­hézségét, az időjárás viszontag­ságait. Egy év alatt azonban kialakult a hatalmas építkezés törzsgárdája. Kemény kötésű, erős akaratú emberek ezreiből, akik nem egészen 6 év alatt felépítették itt Európa második és a világ 6. legnagyobb' erő­művét, miközben 11 millió m5 sziklát és földet mozgattak meg — munka- és erőgépek egész arzenáljával —; és mintegy 2,5 millió m* betont építettek bele a létesítménybe. A duzzasztómű átlag 33 mé­terrel emelte meg a Duna víz- szintjét. (Hatása 8—10 cm-rel még Novy Sadnál is érezhető.) így ezen a kritikus al-dunai szakaszon lehetővé vált, hogy a hajók — két irányban — teljes biztonsággal közlekedjenek az egykori zuhatagok felett. . A duzzasztómű két végén egy-egy vízi erőmű épült. Ezek áram­termelése mindkét Ország teljes évi szükségletének mintegy 15 %-ót fedezi. Az érkező vagy to­vább haladó hajók pedig a kétoldalt elhelyezkedő zsilip­rendszerhez állnak be .»zsili- pelni”, ahol á kamrák - két kb. 16-16 méteres lépcsőben - mintegy 30 métert emelik őket a túlsó óidéi vízszintjéhez. Ez a művelet másfél—két óra hosszát vesz igénybe hajónként. Az áthojózás ideje 1/8-ára csökkent Programunkban: orsovai ki­kötés ... így hajónk megfordul, a gátrendszer lassan távolodik mögöttünk. Ám egy újább kel­lemes meglepetés. Nem sokkal később ismét, egészen közelről láthatjuk az erőművét - néhány pillanatra. Vámvizsgálat után autóbu­szok várnak, Bailé Herculobe felé indulnánk. Némi tanako­dás után a román sofőr bólint, a buszok megfordulnak és tel­jes gázzal rohanunk ellenkező irányba, a Duná és az új vasút­vonal mentén, az erőmű felé. Alig tízperces az út, de arra elegendő, hogy oldalnézetben is megcsodáljuk ezt o monu­mentális gátrendszert. Odaérve beállunk a körforgalomba, - „Megállni tilos!" — azután újább tíz perc és a buszok máris vágtáznak a Csérna pa­tak völgyében, Herkulesfürdő felé. Illúziók helyett... Beszámolómnak végére ér­tem. Amit . innen, az egykor csodálatos fényű, Európa hírű fürdőhelyről — az ide kiszabott két óró hosszáról - írhátnék, az belefér néhány mondatba. Her- kulesfürdón szanatóriumi gyógy- üdültetés folyik. Patinás, klasz- szicizáló épületeinek nagy ré­szét most tatarozzák. Távolabb szép modern szállodák épülnek, a jövő ígéreteként. Egy-két év múlva bizonyára mindenkinek szép emléket nyújt majd ez a hely. Különösen azoknak, akik tele várakozással, a Pázéller- keringő édesbús melódiáit dú­dolva és a fürdőhely néhai ro­mantikáját keresve szövögetik magukban egy herkulesfürdői kirándulás terveit A táj, a kör­nyék, a Csema völgye, vágy maga Új-Orsova és a te-mé- szetátolakítás valósága annyi élményt, anrtyi megőrzésre ér­demes látványemléket kínpl, ami úgy gondolom, felérhet égy mái „Herkülesfürdői emlékkel' . Aki itt jár, annak rá kell jönnie, hogy illuziókeresés helyett cél­szerűbb a realitásokra tekin­tenie. Esetleg a példa erejét is fél- mérve: mi mindén szüléibe* a jelen és a jövő számára két nép baráti kézfogása nyomán. Wallinger Endre e w

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents