Dunántúli Napló, 1973. május (30. évfolyam, 109-138. szám)
1973-05-05 / 112. szám
6 DUNANTOLI NAPLÓ 1973. május 5. Pécsi udvarok Hogy hova tűntek a fák, a Jóég a megmondhatója. Talán nem is volt a belváros utcáin, vagy ha igen, akkor, amikor még nem találták fel az aszfaltot és a betonjárdát. Annyira csupasz — hogy mást ne mondjak - a Kossuth utca, Déryné, Perczel, Munkácsy, Doktor Sándor utca, de az ezeket keresztező útvonalak is — hogy már a bevásárló szatyorból elhullajtott salátalevél is feltűnő zöld foltocska e nagy sivárságban. És ide flórát varázsolni sikertelen kísérlet lenne — erről különben sincs szó — hiszen az aszfalt és a kő éppen az éltető víztői-levegőfől fosztja meg a növények gyökérzetét. De hát hol vannak a zöld „foltok”, amelyek oly nagyszerűen tarkítják - a Mecsekről nézve — a háztető-rengeteget, a fák, díszcserjék, kiskertek sokasága, amelyeket néhány esztendeje fentről, repülőről is alkalmam volt „fölfedezni”? A földön járva — mindezekből — vajmi keveset láthat az utca embere, mert — miként a világ valamennyi belvárosában — úgy itt is egymáshoz ragadtak a lakóházak, kialakultak a lakótömbök — utcákkal övezve — s a zárt, régi, bolthajtásos kapu-bejáratok a szemlélő elöl bizony eltakarják az udvarok belső világát. Az I. István tér 21. alatti ház udvara — itt a Borbakán szomszédságában az Esze Tamás utca sarkán — ugyan rácáfol az előbbiekre: kopárságával valószínűleg egyedül áll ebben a tömbben. Az L-alakú épület hosszabb szárnyán is udvari lakásokat látok, fehérre festett ablakok, ajtók, aztán az udvar nyugati részét emeletes — füg- gőfolyosós - lakóház zárja le. A járda mentén — kint a tér felöl — cserép-rakás, aztán épületfa, bent az udvaron sárga homok-kupac. Idős asszony szólít meg: — Talán a cserepes? — „Cserepes?" — Jha . .. azt hittem, hogy a PIK-től tetszett jönni. Mondták, hogy cserepeznek, kezdik a munkát ... — Csendes, tágqs hely ez, csak kopár — jegyzem meg. Vállát vonja: — Milyen legyen ... — válaszolja bizonytalanul. Mondanám, hogy mire gondolok, de hiába magyaráznám, ezt látni kell. Mármint e háztól lefele egymást váltó kerteket, amelyek — követve az alsó sétatér lejtőjét — teraszos képzést kaptak. De a kertek lépcsőzetes megoldása aztán kelet-nyugati irányban is érvényesül az I. István tér és a Landler Jenő utca között. Lejjebb, a 17. szám alatti Üttörőház egy hallatlanul szép villa —, most nem akarok beszélni a szinte terem méretű előcsarnokról, oszlopokról, dió, vagy tölgy (?), burkolatú falakról, lépcsőről — szóval ez a villa az üszög-pusztai Grósz földbirtokos rezidenciája volt, aztán megvette tőle Gebauer kanonok, most pedig — s azt hiszem legszebb „hivatását" betöltendő — a pécsi kisiskolások paradicsoma. Ne vegyék e jelzőt túlzásnak: valóban az. A bélyeggyűjtőktől kezdve a rádiós és céllövész szakkörön át a báb és néptánc szakkörig itt minden van. És a kert ... Ez is teraszosan emelkedik, középen széles út, kétoldalt fenyőfák, vadgesztenyefák, kerti padok, aztán olyan élénkzöld szép pázsit, mint amilyen szép lehet májusban a friss fű. És a park végén — fönt — lépcső vezet egy barokk — kupolás — pavilonhoz. Terméskövekből megépített - több emeletnyi magasságig érő — támfal zárja le a kertet, a pavilonnál. És lent ... öt kicsi kis udvar, virágágyásokkal, s az ezekhez tartozó kis lakóházak már a Landler Jenő utcára nyílnak. Az ötödik udvarban zöld pulóveres A Szent István tér 17. szép udvara idősebb férfi dolgozik, van ott egy üst, abba egy zsákot helyez el, vizet önt rá és rakja a tüzet. . . Egyszerűen képtelen vagyok rájönni, mi lehet a zsákban, mi főhet a kondérban és... uramisten! —, ki látott J ilyent, az üst füstcsöve nem áll szabadon — amint ez logikusan következne — hanem befele fordul a zárt veranda egyik ablakán. És a háztetők . . . itt lent meg a környék szűk utcáinak apró házai . .. majd észak nyugatra a hegyoldalban — szintén lépcsőzetesen emelkedő — modern, mai bérházak, a műszaki főiskola fehér homlokzata milliónyi ablakával, azon túl a szőlő- és gyümölcsparcellák, présházakkal . .. Egyszerűen megható, hogy ennyire szép lehet ennek a városnak csak egyetlen kis darabkája is . . . Ez a látvány — a gyerekeké. Most néhány házat kihagyok és mintha a véletlen is kezemre játszana, a 9. számú — I. István téri — lakóépület udvarán sejtelmem beigazolódik. — Azt mondja nénikém, hogy itt átjáró lehetne a Landler utcára. . .? — Igen. Itt a fal mellett is elmehet, bár ott egy faajtó nyílik a kertre, de azon a lépcsőn eljut a felső kertig, annak végéből megláthatja a szomszéd utca házait. Csak meg kellene nyitni és rendbehozni a környéket... Dzv. Kleisz Károlyné, 84 éves szikár asszony, nyugdíjas pedagógusnő, ennek az épületnek egyik tulajdonosa. Az öt közül az egyik. Az alsó kert — amely a boltíves kapualjnak folytatása — eléggé elhanyagolt, hát persze, 15 forint órabért kérnek az alkalmi „kertészek” egy kis ásásért, gyom- lálósért, erre bizony aligha futja a kis öregségiből. A felsőkért — pontosabban az egész terület — sok kis parcellára osztott, az egyiknek hosszát mérem, pontosan húsz lépésnyi, szélessége ennek egyharmada, ha van. Hagyma, eper, tulipán, sziklanövény, néhány fiatal gyümölcsfa —, ezek tarkítják a körülkerített kis parcellákat. A kerítések rozsdás drótfonatból, omladozó téglából, vagy csak néhány huzalból, korhadt deszkából készültek, kinek-mire tellett. — Most csak képzelje el fiam, hogy ha a Klimo utca felöl megnyitják, ezt a keskeny sávot a város rendbehozatná, néhány padot állítana be, micsoda szép környezet lertne ez . . . in? alüiin allrufróe7ol/ Igen, egy lépcsős — sziklavirágokkal beültetett kis sikátor-félét idéz elém Kleisz néni, afféle pihenőt a környék lakóinak, a járókelők számára. — Hiszen amúgy is annyira zsúfolt és fülledt ez a belváros, nekem még a járdára sincs kedvem kilépni — mondja. — Nézze csak meg a ház előtt, jöjjön csak . . . Látja, az öreg platánokat? Ez a kettő már beteg, az aszfalt megölte, a harmadik „meghalt", ki kellett vágni. De nem is ezt akarom mutatni, haném nézzen csak föl a sarokig, a betonjárda mellett két méternyi piros salakos út. Itt pázsit meg cserje volt, meg virág. Most piros salakkal beterítették. ötven esztendeje él ebben a házban. És ha rajta múlna, megnyitná a kerteket ott, ahol lehet és közkinccsé tenné. Pedig ez csak egy lakótömb, a sok közül ... A belváros kőfalai, kőkerítései, omlatag tűzfalai rejtik el a zöld foltokat. Okkal-e? Rab Ferenc Május 10-én A „Doina”művészegyüttes szereplése a Nemzeti Színházban Május 10-en, csütörtökön este Pécsett, a Nemzeti Színházban vendégszerepei a Román Szocialista Köztársaság Hadseregének „Doina" művészegyüttese. Az együttes 26 évvel ezelőtt alakult meg, egy kezdetben egészen szűkkörű tánccsoportból, amely a hadseregen belül nagy lelkesedéssel és szenvedéllyel táncolta, énekelte a román folklór művészet mindig kedves, népszerű műveit. A csoportot kibővítve művészegyüttest alakítottak, lényegét illetően a szocialista országok néphadseregművészegyütteseivel azonos céllal: szerepléseikkel segíteni a katonák nevelését, ápolni a forradalmi hagyományokat, és erősíteni a párt és a nép kapcsolatait. Műsoraikban a román népdalkultúra; tömegdalok; a forradalmi dalkincs, továbbá hazafias és katonadalok, valamint a nemzetközi munkásmozgalom dalkincsének kiemelkedő alkotásai szerepeltek. Az együttes 1947 májusában lépett először a közönség elé. Sok ezer nézőjük akadt nemcsak a hadseregben, de a színházakban és a szabadtéri előadásokon is. Repertoárjuk - lépésről lépésre új színekkel gazdagodott. Tematikai, tartalmi célkitűzéseiknek megfelelő arányban formálódott az együttes művészi arculata. Csakhamar jelentős tényezőként tartották számon a hadsereg művész- együttesét az ország egyre dinamikusabb művészeti életében is. Rádió- és lemezfelvételek, hazai és külföldi szereplések sora jelezte ezt a fejlődést. Bővült at együttes köré csoportosult alkotók, szerzők köre; a belső műhelymunka elmélyítésére pedig művészeti stúdiókat alakítottak. Mind rendszeresebben jelentkeztek új bemutató műsoraikkal a legrangosabb romániai színpadokon: a hadsereg színházában, o Savói Színházban, a Román Operában és nyáron a nagy szabadtéri színpadokon. Később a nagy zenekar mellett megalakult az együttes népi zenekara. Ezzel sokirányú és gazdag lehetőség bontakozott ki a népművészetek tolmácsolására. Sorra megelevenednek előadásukban a jellegzetes román tájegységek dalai és táncai, másfelöl pedig megszületnek a katonaéletet tükröző tematikus tánckoreográfiák. (Pihenő, fegyverek tánca.) Énekkari és zenekari műveket mutatnak be a hazai és nemzetközi kórus- és zeneirodalom alkotásaiból. A zenekar és az énekkar külön előadássorozatot állít be programjába; önálló kórus és zenekari koncertekkel vesz részt az ország zenei életében. Számos új, mai zenei alkotás első bemutatására kérik fel a kórust, illetve a zenekart. Olyan neves zeneszerzők' alkotnak számukra műveket, mint az állami díjas Mátéi Socor, aki mellesleg a román nemzeti himnusz zeneköltője. A tánckoreog- ráfiók bemutatói közül kiemelkedik az Enescu zenéjére írt Történelmi képek és a Román rapszódia vagy a Rubinstein muzsikájára készült Vals capriccio című tánckompozíció. Több, mint negyedszázados működése alatt minden évben több százezer nézőnek jut lehetősége — alakulatoknál, kiképző táborokban, üzemekben, városokban, falvakban —, hogy megismerje az együttes művészi munkáját; hogy gyönyörködhessenek produkcióikban. Működéséért az együttes több ! ízben részesült magas állami és művészeti kitüntetésben. 25 év adatai szerint Romé- niában 5000, külföldön 375 előadást tartottak, összesen 7 millió 155 ezer néző előtt. Szerepeltek Bulgáriában, Mongóliában, Lengyelországban, az NDKé ban, Jugoszláviában, Nyugat- Németországban, Spanyolország-’ ban, Koreában; külföldi turnéik során Csehszlovákiában három, a Szovjetunióban és Kínában négy-négy alkalommal mutatták be művészetüket. Magyarországra most látogat, nak el ötödször. Legutóbb 1965- ben jártak magyarországi hang- versenykörúton. Az együttes művészeti vezetője Dinu Stelian vezérőrnagy, a Román Szocialista Köztársaság népművésze, egy negyedszázada áll a Doina művészegyüttes élén. Pécsi műsorukban az együttes kórusát, szimfonikus zenekarát, tánckarát, népi zenekarát, valamint 12 énekes szólistáját hallhatjuk, láthatjuk. A műsor este 7 órakor kezdődik a Pécsi Nemzeti SzínházbanA SZÖLÖSKERT VENDÉGLŐ MINDEN HÉT KEDDI NAPJAN SZÜNNAPOT TART. fi 0 ni o | > t a I a n rónai Tanács kezdő horgászoknak (Magatartásbeli, erkölcsi oktatás!) Csepel 350-es gépkocsihoz eladó alkatrészek jo Állapotban levő, használt fődarabok: 1 db motor (komplett) 1 db hétsőhid 1 db sebességváltó 6 db kerékabroncs 2 db ajtózár 6 db kerék tőcsavar 3 db fékcső 4 db függőcsaoszeg Ü J ALKATRÉSZEK : 4 db föggŐcsapszeg persely 1 db kormány tolórúd 1 db nyomtáv nyomó rúd PÉCSI TEMPÓ ALT. SZOLG. SZOV. PÉCS, RÓZSA F. U. 17. (Ügyintéző; Jónás) Több barátom idegei megnyugtatása céljából beiratkozott horgásznak. A szerelékek, köcölékek, göncök, nyelek, horgok és kiemelő szákok, valamint kuttyogatók világában sikerrel eligazítja őket a horgász-szak- könyv. Ez van többféle és valamennyi használható annyira, amennyire a qomba-szakkönyv. A gomba könyv ugyanis kiválóan alkalmas az összes gombák elméleti ismeretére, de ha valaki ezután meg akarja enni, amit szedett, akkor rendkívül rövid idő alatt vagy meghal, vagy gyomormosást végeznek rajta. Tehát amint mondtam, a szakkönyvek eligazítanak a technikai részben, de morális oktatást csak keveset lehet bennük felfedezni. Ez is alkalmatlan a kezdő horgász számára. Ezen a téren akarok én a mindinkább gyarapodó horgásztóbor számára eligazítást nyújtani. Ha valaki először vesz botot a kezébe és egy idősebb, tapasztaltabb horgásznak azt mondja: „Bátyám! majd én adok Neked halat”, akkor ezt halálos kár volt kiejteni a száján, mert lehet, hogy ez előfordul, — velem is már többször megtörtént — de egy mazsola legalább annyit tudjon a horgászatról, hogy ez ugyanaz, mint a lottón az ötös találat. Egyetlen kezdő horgász se mondja azt, amikor elmegy a Pécsi-tóra, hogy „fogok egy bálnát”, mert a bálnáról tudni kell, hogy kizárólag a Kapos folyóban és mellék patakjaiban tenyészik és sem a Pécsi-tavon, sem a Herman Ottó tóbon nincs. Pedig a Hermon Ottó tó rezervátum. Kezdő horgász ne mondja soha azt, hogy nagy hal van a horgon. Ezt kizárólaq csak arra a halra érdeme* mondani, ami elment. Arra, ami elmenőben von, vagy még rajto van a horgon, a legnagyobb óvatossággal szabad bármit is ráfogni. Hadd mondjak el egy saját szánalmas tapasztalatot: A minap egy célirányos helyen ülök a szokott horgász helyemen. Nagy a kapós, a szezon első hala rajta van a horgon és végül elakad. Még látszik, hogy nem ment el, vadul kapálódzik, de mór mozdítani nem lehet. Segítségért kiáltok két csónakban ülő horgász társamnak. Odajönnek nagyon becsületesen. Kérdik. — Mekkora hal? Van egy velem született óvatosság,. de ez a szezon első hala. Úgy éreztem, hogy nagy, hisz nem láttam és azt mondom : — Nagy I Ebben a pillanatban azonban átfut rajtam a rémület, hátha meglesz és utána teszem még: — Azt hiszem! Kiszabadítják a halat, egy marha naqy ággal együtt, ami ’ már alkalmas volt arra, hogy a nagy hal látszatát kelts© és akkor előkerül a hal is, éppen 30 centiméter. Méq így is láttam, hogy a bajszuk alatt vihogásra készen álltak a szakik, d© ha ne adj úristen az „azt hiszem”-et nem teszem hozzá, akkor közröhej tárgya leszek. Kezdő horgásznak esze ágában se legyen olyan sületlenséget kijelenteni, hogy egyfajta halra megy, Pl. ilyeneket álmá- bon se mondjon: — Elmegyek, fogok egy harcsát! Ilyen nincs! Minden esetben csak mint vágyálmot fejezzen ki ilyenformán: — Jó lenne, ha egy harcsát tudnék fogni! Ebből kiderül, hogy nem rajtunk múlik, és ha véletlenül fogunk, akkor vagy mindenki azt hiszi, hogy tudunk, vagy senki. Itt egyedül a fogás dönt! Az öröm megnyilvánulásának is különféle fokozatai lehetnek, A nagy örömtől a fenekünket a földhöz verni egyáltalán nem illő, kivéve, ha a nagy hal első halunk. Ezt egy mazsolának először mindenki megbocsátja, tizedszerre senki! Azzal sem kell hencegni, ha nem fogunk. A balsikereket is el kell viselni. Senki se ül !c kártyázni szívesen azzal, aki henceg, hogy peches a kártyában, i Ép néhány évvel ezelőtt úgy jártam ki a .Pécsi-tóra, hogy kb, 26 napon ót horgásztam, E? alatt a 26 nap alatt egyetlen valamirevaló halat nem fogtam. Most vallom be. Akkor nem hencegtem vele. A sikertelenséget is nehéz elviselni, de nehezebb a sikert. Tehát ha van halunk, és arra jön egy ismerős, semmi esetre se kezdjünk ordítozni, hogy itt a hal, és különösképpen szerencsétlen eset a vízből kiemelni a haltortó hálát és muto gatni. Gondolni kel! a többiekre I»! Ilyenkor oz eljárás a következő: Először is, ha lehet, köszönjünk előre (ha már van halunk). Aztán beszéljünk az időjárásról. A halra is sor kerül. Majd arra a kérdésre, hogy van-e valami, ha egy halunk van, ne azt mondjuk, hogy van, hanem, hogy van eqy. Ha több halunk van. akkor azt mondjuk von! A halat még semmi esetre se vegyük elő. Ha van, nem érdemes vele dicsekedni, sor kerül ró úgyis. Amikor aztán felszólítanak, hogy mutassuk, akkor óvatosan menjünk a víziq, vegyük elő a haltartó hálót, mutassuk meg egy pillanatra, aztán tegyük vissza. Ne tartsuk sokáig, ne (tömörítsünk, hanem nagyon szerényen tegyük hozzá, amit a másik is gondol magában, hogy szerencsénk volt! Látszólag nem morális kérdés, mégis ide tartozik a zsinór vastagsága. A kezdőket legjobban arról lehet megismerni, hogy olyan zsinórt vesznek, amelyikkel a nagy halat ki lehet emelni. A kezdő zsinórja általában 10 kg halra felülméretezett. Mivel ilyen hal nincs, tehát a kezdő nem foq halat. Nyugodjon meq mindenki, aki horgászni kezd, hogy egy hosszú horgászélet alatt oz embernek legfeljebb 3—4 10 kilós hal Szakíthatja el a horgát. Még az is szerencsésnek mondhatja magát. Tehát nem szégyen kis halra menni és nagyon érdemes is! Ez van több! Legvégül véssük agyunkba a következőket: A horgászatot nem kell úgy felfogni, mint halfogó tevékenységet. Teljesen hibás szemlélet! Nem célja, hanem véletlen eredménye a hal. Szőliösy Kótmőfl
