Dunántúli Napló, 1973. május (30. évfolyam, 109-138. szám)
1973-05-05 / 112. szám
1973. méjuj 3. DUNANTOLI NAPLÓ ■> Helyünk a világban (2,) Lehetőségeink és kilátásaink az ezredfordulóra A közepes gazdasági fejlettségű országok csoportja messze az elmaradott gazdaságú ázsiai és afrikai országok előtt jár, de még nagy távolság választja el a világ 12 gazdaságilag élenjáró országától. A közepes fejlettségű országok, köztük hazánk, természetesen el kívánják érni a gazdasági fejlettség magas szintjét. Melyek a kilátások? Biztatóak-e a távlatok? Milyen fejlettségi színvonalon áll majd a magyar népgazdaság 2000-ben? Távoli, de belátható idő. Á nemzeti jövedelem szerepe Közút és közlekedés Közlekedünk, de hogyan? II. A FORGALOMSZERVEZES Korábbi írásunkban rámutattunk arra, hogy a közlekedésben | résztvevő gyalogosnak is — saját érdekében — ismernie kell a KRESZ rá vonatkozó szabályát. A legfontosabb tanulság, hogy úttesten, országúton a gyalogosnak a merietirány szerinti bal oldalon kell haladni — és ennek az egyetlen, s nagyon könnyen teljesíthető szabálynak a betartásával eleve szinte minden gyalogosgázolás elkerülhető! A másik KRESZ szabályt is elismételjük: A gépjárművezető akkor közlekedik biztonságosan, ha sebessége megfelel a látási, forgalmi és az útviszonyoknak. Ha az utóbbi évek átlagával, hat százalékos nemzeti jövedelem-növekedéssel számolunk a jövőben is minden esztendőben, akkor a negyedik ötéves terv utolsó esztendejében az egy főre jutó nemzeti jövedelem meghaladja az ezer dollárt. 2000-ben pedig a 4600 dollárt. Ez igen magas fajlagos szám, 30 százalékkal haladja meg az USA hasonló mutatójának 1968. évi szintjét. Persze közben a tengeren túl sem áll meg az élet. Az Egyesült Államok egy lakosra jutó nemzeti jövedelme 2000-ben — ugyancsak az utóbbi évek növekedési ütemét előrevetítve — előreláthatóan még mindig kétszerte nagyobb lesz, mint hazánké. De ne feledjük: o jelenlegi mintegy 3,5-szeres különbséget dolgozzuk le kétszeresre! Nem is beszélve arról, hogy szocialista viszonyaink között az elosztás sokkalta igazságosabb, a fogyasztás pedig bizonyosan ésszerűbb lesz majd. Magyarországnak mintegy 12 millió lakosa lesz 2000-ben s fejlettebb gazdasági viszonyok között él majd, mint az akkori Ausztria és Anglia lakossága. A jövő lehetősége, kilátásai kizárólag attól függnek, milyen mértékben sikerül évről évre a nemzeti jövedelmet gyarapítani. Méghozzá új, intenzív módszerekkel, mivel a hagyományos extenzív fejlődés forrásai kimerültek. így a nemzeti jövedelem növelésének legfőbb módszerévé a termelékenység emelése válik. A már idézett prognózis szerint tízévenként a magyar ipar termelése megkétszereződhet, s igy az 1970. évi szint 2000-ig megnyolcszorozódhat. Vagyis gyermekeink másfél hónap alatt termelhetnek majd annyit, mint mi egy év alatt S az ezredfordulón már nálunk is alkalmazzák majd a tudományos és technikai forradalom olyan eredményeit, amelyekkel napjainkban jobbára csak a fantasztikus irodalomban találkozhatunk. Új anyagok, szupravezetők, mikroötvözetek, elektron- sugaras és ultrahangos megmunkálás. Természetesen tért hódít az atomenergia és a kibernetika is. A távlat erőt ad Merjünk álmodozni — vallotta Lenin. S a szovjet hatalom nehéz napjaiban kidolgozták'az akkor fantasztikusnak tűnő villamosítási tervet, a Goelrot s ez a program már régen történelem, de ma is tanulságos. Jelzi, hogy a távlat erőt ad, megtermékenyíti a napi munkát, növeli a felelősséget. Naponta kell tehát síkra szállni az újért, a korszerűért, a szervezettebb munkáért. Ez utóbbi aktualitását aláhúzza, hogy az elemzések szerint gazdasági elmaradottságunknak nagyobb része vezethető vissza szervezési okokra és csak a kisebb része származik csupán az alacsony műszaki technikai színvonalból. Az ezredfordulót és a gazdaságilag fejlett Magyarországot aligha tudjuk elképzelni a szocialista országok magasfokú integrációja nélkül. A legkorszerűbb technika kifejlesztésében és alkalmazásában, a nagysorozatú gazdaságos gyártásban s a hazai fogyasztásban, szinte úgy építünk a szocialista országok közösségének eredményei re, ootenciáljára, nagy piacára, mint sajátunkéra. Valamennyi KGST-országban, így hazánkban is, most készül az első nagyszabású, 15 évre szóló távlati terv. S ezek a tervek már eleve ösz- szehangolják az átfogó fejlesztési programokat, egyeztetik a hosszútávú qazdaságpolitikai stratégiát, a kibontakozó integrációs folyamatokat. A fejlődés fontos hajtóereje korunkban a gazdaság szerkezetének korszerűsítése. Sok-sok milliárd forintos tiszta haszonnal jár például, ha nő a szén- hidrogének (kőolaj, földgáz) felhasználása a szén rovására. Az ipari termelésnek kb. az egyharmada — ahogyan a Gazdaságkutató Intézetben kimutatták — az olaj- és gáziparhoz hasonlóan igen jövedelmező és ezért gyors fejlesztésre érdemes. Az ipari termelés második harmadának, például a textiliparnak, a szerényebb haszna rekonstrukcióval fokozható. Végül a harmadik harmad állami támogatások formájában feléli a másik két harmadban termelt tiszta jövedelem számottevő részét s így ez a harmad visszafejlesztésre, illetve a termelés teljes átállítására szorul. I A nemzeti jövedelmet gyara- pithatjuk tehát, ha a nagy állami támogatást igénylő traktorok, teherautók, tengeri áruszállító hajók, motorvonatok stb. helyett más korszerű és gazdaságos terméket készítenek. És akkor is, ha az egyébként jövedelmező cikkeket időről időre korszerűsítik, megújítják, kicserélik. A hatékony és koncentrált beruházásoknál persze méginkább szükséges az ezredforduló követelméhyeire figyelni. De a világért se rangsoroljuk a munkákat: mindig az leayen a fontos, amit éppen el kell végezni. A sok kicsi sokra megy — hosszú távon igaz ez amúgy istenigazából. Mert percből és órából lesz a történelem. A nép írja a történelmet — ez szinte már közhely. De gondoljuk csak végig: a szocialista világ munkáshétköznapjain egy kicsit az emberiség jövőjéről is újból és újból döntünk. Messziről indultunk s nagy utat kell még megtennünk, hogy félreérthetetlenül mindenki számára bizonyítsuk a szocializmus fölényét a munkában, a gazdaságban, a gazdagabb, emberibb életben. Két tényező közreiátszása A közlekedési boleset — gyalogosgázolás, karambol — létrejöttéhez két tényező szerencsétlen közrejátszása szükséges. A fent. idézett KRESZ szabály vétsége az egyik, a másik tényező az út- és forgalmi viszonyok. Ha nem így lenne, áshatnánk este egy nagy árkot a 6-os útba, s aztán tétlenül, kárörvendően szemlélhetnénk a következményeket. — Amelyik autó az árokba esik, nyomban megbűnhődött! — Nem lehet olyan az út, a közlekedési tábla, a forgalmi rend, s nem lenne szabad előfordulni semmi váratlan akadálynak az úttesten úgy, hogy az közlekedési baleset előidézőjévé válhasson. Most ne beszéljünk az utak állapotáról, hiszen az utak építése, karbantartása a legtöbbször súlyos anyagiak kérdése, s a KPM erőfeszítései, eredményei e téren nyilvánvalóak. Csak egy megjegyzést! — A mecseki szerpentineket — az abaligeti úton az országban először, mintegy 45 évvel ezelőtt — döntött kanyarokkal építették. Az eltelt időben a járművek haladási sebessége megduplázódott, de a ma épített utak kanyarjai nem döntöttek — mintha szekérforga- lomro készültek volna (hadd repüljön az a gépkocsi, ha nem fékezett időben)! Már a mecseki utak kanyarjai is alig dőlnek — köszönhetően a figyelmetlenül végzett aszfaltterítéseknek. De nemcsak az utak vezetésében, állapotában, hanem sokszor — és városban sokkal inkább — a közlekedés szervezésében rejlik az a bizonyos második tényező. Ez pedig a veszélyes közlekedési helyzetek tucatjait kínálja Pécsett, s hány veszélyes helyzet súlyos balesetet szül! Meq kell vizsgálni ezeket a balesetveszélyes helyzeteket, de ha bekövetkezik egy baleset, fel kell vetni a forgalomszervezési hiónyossáq felelősségét is! Sajnálatos, hogy a minisztériumi szintig szétváló közlekedésrendészeti (rendőri) és közlekedésszervezési (útügyi) tevékenység sok esetben megakadályozza az időszerű és rugalmas intézkedések létrejöttét. Ezek után nézzük meg, hogyan valósul meg — avagy hogyan nem valósul meg Pécsett a párhuzamos közlekedés. Előrebocsátjuk: éppen olyan felemásan, amint ezt a KRESZ kimondja (nem különítve el egyértelműen a lehetőséget, tanácsoltat és kötelezőt), és ahogy Pécsett a forgalom szervezett, Miért olyan sarkalatos kérdés ez? A legveszélyesebb közlekedési manőver az előzés. És erre kényszerülnek nap mint nap ezerszámra a gépjárművezetők. Mert az amúgy is szűk belvá-' rosban a korszerűtlenül vezetett úthálózaton még ott sem megoldott a párhuzamos közlekedés, ahol ezt az úttest szélessége megengedi. A KRESZ ki- | mondja, hogy párhuzamos köz- lekedésre ott nyílik lehetőség, ahol az úttest menetirány szerinti jobb oldalán több forgalmi sáv áll rendelkezésre, még akkor is, ha ez nincs az útburkolaton jelölve. A forgalmi sáv pedig az úttestnek egy gépkocsi biztonságos közlekedésére elegendő szélességű része: 2.75—3 méter. Jelezzük a sávokat A városnak szinte egyetlen folytonos kelet—nyugati irányú útja a 6-os főközlekedési út városi nyomvonala, amelyen a legnagyobb forgalom bonyolódik, s amelyen még ma sem valósult meg egyértelműen a párhuzamos közlekedés. Két okból. Egyszer azért, mert parkírozó gépjárművek miatt nem lehet folyamatosan a külső sávban haladni, — márpedig folyamatosan csak a külső sávban szabad haladni! Másrészt pediq azért nem tanácsos párhuzamosan közlekedni, mert sokan nem így közlekednek, nincsen egyértelműen jelölve (útburkolati jelekkel), s a legveszélyesebb helyzetek előidézője lehet ha valaki az úttestet kétsávosnak, más viszont négysávosnak tekinti. Nem a bekövetkezett baleset után kellene kimérni, hogy 11 m-nél szélesebb, vagy keskenyebb volt-e a helyszínen az úttest — utólag eldöntve, hogy a párhuzamos közlekedés szabályai érvényesültek-e, vagy előzéssel következett be a baleset. Minden négysávos út kereszteződéseinél táblával, s az útburkolaton festéssel kellene jelezni a sávokat. Ha pedig párhuzamos közlekedés van, nem kell, nem is megengedett az előzés, s tilos átlépni az úttest középvonalát — s ezzel automatikusan kiküszöbölődik számos balesetveszélyes helyzet. De ahhoz, hogy ki lehessen használni a párhuzamos közlekedés előnyeit ott, ahol az úttest kellően kiszélesedik, a külső sávban meq kell tiltani a várakozást. De a mai napig sem szüntették meg a parkírozást a Doktor Sándor utcaiák egy rovio szuruszun ív (iskirály utca és Petőfi utca cözött). Hiába szélesítették ki ,tt az úttestet, az egyik oldalon autóbuszmegálló, s mindkét oldalon szükségtelenül megengedetten gépkocsik parkíroznak. Másutt meg indokolatlan korlátozások, várakozási tilalmak — és azok megszegése. A Perczel utcában, Sallaí utcában évekig parkolt utcasornyi gépkocsi, amíg felismerték a tiltás indokolatlanságát, tort- hatatlanságát, s eltávolították a tiltó táblákat. S kinek jó oz, hogy a Széchenyi tér jobb oldalán fél 5-kor megbüntetik a parkoló autó vezetőjét, amiért nem tudta kivárni a parkolás megengedett 5 órai kezdését. Néhány zebra-baleset rosszulértelmezett tanulságát úgy vonták meg, hogy az Építők útján a gyalogátkelés védelmére 40 km-es sebességkorlátozást rendeltek el. Anakronisztikusnak ható intézkedés itt ezen a tökéletesen belátható, 4 sávos úton. Nyilván, így is lehet fokozni a közlekedés biztonságát, de akkor még célravezetőbb lenne, ha a közeledő autók előtt csengető, fáklyás futót rendelnének el, felhívván a fi* gyeimet a száguldó veszedelemre! Avagy: kitiltani az autókat az úttestről, — kétségtelenül radikális megoldásnak kínálkoznék 1973-ban. — Meg kell azonban jegyezni, hogy ugyanekkor pl, Rómában, ahol a közlekedési sűrűség kétségkívül nagyobb, s több gyerek szaladgál az utcán, az Építők útjához hasonló úttesten 80 km/ óra ajánlott sebességet jeleznek. — Ha itt tényleq gyalogosan nehéz átjutni a zebrán, figyelve a féktóvolságon belül érkező gépjárműveket mind a 4 sávban — a sebességkorlátozásnál jobb megoldás kínálkozik. Létesítsenek — legalább útburkolati jelek védelmével, vagy terelő oszloppárral, akár épített járdaszigettel — ún. pihenőt a zebrák közepén. A Szovjetunióban ez mind'énüít így természetes. Egyértelműbb rendelkezést Most. a belváros új közlekedési rendjének kialakításakor a jelenleginél átgondoltabb, felelősségteljesebb és egyértelműbb forgalmi rend kialakításával lehet csökkenteni a balesetveszélyes helyeket, s o balesetveszélyes helyzetek kialakulását. — így, ha javulnak a „látási, forgalmi és útviszonyok", törvényszerűen csökken a bekövetkező balesetek száma, megnövekszik az adott helyzetben „megengedhető" sebesség és az utak átbocsátó képessége, ezáltal ismét nő a forgalom biztonsága. Ki kell törnünk o bűvös körből, hogy javuljon közlekedésünk színvonala, biztonsága. Kovács József Korszerűen felszerelt laboratórium Az Országos Vetőmegfelügyelőség Baranya megyei Felügyelősége új, korszerű műszerekkel felszerelt laboratóriumot kapott. Az intézet ! munkatársai ellenőrzik a megye területén termelt vetőmag minő- [ ségét mind szántóföldi, mind laboratóriumi körülmények között és állami ellenőrzést gyakorolnak a vetőmag forgalmazásában. Ezt a fontos munkát segíti elő az új laboratórium, ahol már olyan vizsgálatokat is végeznek, amelyet ez ideig nem végezhettek felszerelés hiányában. A képen: Lég-osztályozó laborgép, amely fajsúly szerint osztályozza a vetőmagot. A képen: dr. Hofmann Pólné. Házak „kalapács" alatt — Kérem a személyi igazolványát. — Mit akar velem, régi születésű vagyok én már kérem, elmúlottam tizenhat éves. — Kiskorúak nem árverezhetnek. Hagyja el a termet. A tarka szoknyás cigánylány csak az ajtóig megy. onnét figyeli az eseményeket. Emlékszik még a legutóbbi árverésre, amikor egy harmincezer forintos ház százharmincezerért talált gazdára, — Öz utca 13. Kikiáltási ára; 25 000 forint. Készpénz zel és azonnal kell fizetni! Pil'anatok alatt megbolydult a terem, kerek emelkednek a magasba és ötszáz fo rintonként licitálnak egymásra , a jelenlévők. Egy „amatőr" is jelentkezik, aki önmaga részére szeretne vásárolni, de azonnal túllicitálják. Negyvenezer forintnál megáll a kikiáltó: figyelmeztet mindenkit, hogy ez az ár jóval több. mint az épület becsült értéke. — Nekünk megéri, maga csak hagyja, ne szóljon bele, a Juba ki tudja fizetni! — Vigye csak, az a ház úgyis csupa kű — vigasztalódik az ellenfél. A fiatal ci- gónyasszony pedig leszámolja az 51 ezer forint vételárat. A második háznál a kiki áltó még szóhoz sem jut, máris egymást túlkiabólva teszik az ajánlatokat. — Hót most miért vagy ilyen szemtelen velem Tep- szi? Te már vettél egyet! - Majdnem egymásnak esnek a versengők. Többen ki is mennek a teremből, nem tudják elviselni az izgalmakat. A legkitartóbbak azonban kivárják az árverés végét, közben már a következő házra alkudnak egymás között. A licitálás hevében mégis „betartanak” egymásnak, olyan hatalmas összegeket kínálva egy-egy házért, hogy később maguk is megbánják. Ilyenkor kezdődik az újabb cirkusz. Sorra jönnek visszakönyörögni a pérlzüket, elfelejtve a figyelmeztetést: felelőtlenség sokkal többet fizetni annál, mint amennyit valóban megér a „portéka”. No, de a konkur- renciával számolni kell és itt senki sem hagyja annyiban azt, amibe belekezdett. A Pécs-Baranya Beruházási Vállalat a Szigeti városrészen lévő, bontásra értékesített házakat árverezte. Ha marosan új épületek magosodnak majd a régiek helyén, Lukics Éva
