Dunántúli Napló, 1973. május (30. évfolyam, 109-138. szám)
1973-05-30 / 137. szám
6 OUNANTOll NAPLÓ 1973. május 30. DOZMSÄQ ELET Szovjet vélemények A szocialista kereskedelmet a gépek kereskedelme kell hogy jellemezze Beszél etés a moszkvai Szocialista Vilá’gazőascgi Intézet munkatársaival A Szovjetunió egyre-mósra köti óriási üzleteit o fejlett tőkés országokkal nyersanyagai kiaknázásának meggyorsítására. Vajon ez azt jelenti, hogy a jövőben csökken a KGST országaival folytatott kereskedelem részaránya a Szovjetunió külkereskedelmében? Az egész világot fenyegeti az energ'ainség, s közismert, milyen lét- fontosságú a szovjet nyersanyag- és energiaimport a szocialista országok, közöttük hazánk számára. Milyen kilátásai vannak ezen országoknak a nyersanyag- és energiaigényeik kielégítését illetően? Mi jellemzi maid a nyolcvanas és a kilencvenes évek gazdasági kapcsolatait a KGSl-ben? S vénül: jelent-e problémát az együttműködésben a gazdasági iránvitási rendszerek eltérő volta a KGST országokban? Ezek a kérdések merültek fel nemrég azon a beszélgetésen, amelyet munkatársunk, mint a Magyar Újságírók Országos Szövetsége közgazdász delegációjának tag;a, folytatott a moszkvai Szocialista Világgazdasági Intézet három vezető munkatársával, Az alábbiakban ennek a beszélgetésnek az összegezését találjuk. Arányok’ kettő az egyhez Nap mint nap érkeznek a hírek a Szovjetunió kereskedelmi kapcsolatainak szélesedéséről. Azok a szerződések, amelyeket a fejlett tőkés országokkal nyersanyaglelőhelyeik kiaknázó- 1 sónak meggyorsítására kötöttek, immár dollármilliárdokra rúgnak, j Ez némileg csalóka kép. A Szovjetunió jelenleg külkereske- I delmének kereken kétharmadot bonyolítja le a szocialista or szágokkal és csak a fennmaradó egvharmad rész jut a világ többi országára. Ezt az arányt objektívnek mondják. Mellesleg, oz óriási belső piaccal rendelkező Szovjetunió nemzeti jövedelmének megtermelésében a külkereskedelem mindössze 7 százaléknyi részt képvisel, tehat közel sincs olyan szerepe a külkereskedelemnek, mint mondjuk Magyarország gazdaságában, habár ez a 7 százalék abszolút értékben igen nagy szám. A Szocialista Világgazdasági Intézetben folytatott beszélgetésünkkor természetesen kiváncsiak voltunk arra, hogy a szovjet Közgazdászok szerint ez az arány a jövőben mennyiben fog változni, tekintve azokat az óriási üzleteket, amelyek a Szovjetunió és a fejlett tőkés országok - elsősorban az USA, Japán, az ^ISZK és Franciaország - között létrejöttek. A 65— 35 százalékos arány változhat — mondották a moszkvai intézet munkatársai — de csak időié-. gesen. Ezeket a nagy szibériai ügyleteket a pillanatryi nyers- anyagkiaknázási nehézségek diktálják, a továbbiakban azonban a gépek és a késztermékek cseréjét szorgalmazzák maid a nyugati országokkal. A KGST- országok döntő részesedése a Szovjetunió kiskereskedelmében tehát lényegében hosszú távon is megmarad. Szerkezeti változásra van szükség De nem is itt látják a problémát. Amikor a szovjet közgazdászok a jövőbe tekintve a Szovjetunió és a KGST többi országa gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak fejlődéséről beszélnek, akkor ezen elsősorban nem is mennyiségi, hanem minőségi fejlődést értenek. És itt a jelenlegi helyzetet ecsetelik: a Szovjetunió szocialista országokkal folytatott külkereskedelmének majdnem fele nyersanyag, sajnos, a késztermékek cseréje nem nagy százalékot tesz ki. A moszkvai beszélgető partnerek ezzel kapcsolatban utaltak a fejlett tőkés országok egymás közötti kereskedelmére, amelyben a késztermékek cseréje a nyolcvan százalékot is eléri. Különöséé jelentős a gépipari,..termé- kak cseréje. | Meg kell tehát változtatni a külkereskedelmi kapcsolatok szerkezetét. A szocialista kereskedelmet a gépek kereskedelme kell, hogy jellemezze, a nyersanyag kereskedelem viszonylag csökkenő — szögezték le. A nyersanyaghiányt az intézet munkatársai szerint a fejlődő országokból kell pótolni, amint ezt a Szovjetunió is teszi, lásd iraki kőolajimport, iráni földgázimport. A fejlett ipari késztermékek cseréjének fokozása objektív szükségszerűség, de látni kell azt is, éhhoz, hogy egy ilyen struktúraváltozás bekövetkezzék, időre van szükség. Nagyon bátor elképzelések Az elkövetkezendő öt évben oz intézet munkatársai szerint a kölcsönös kereskedelem strukturális változása és a kereskedelem növekedési üteme nem lesz olyan mértékű, mint ahogy azt gondoljuk. Ebben az időszakban közös objektumok és kooperációk létrehozásával, közös kutatásokkal letesszük a további együttműködés alapjait. A közös beruházásokat illetően nagyon bátor elképzelések is vannak, amelyek több mint valószínű, valóra válnak. A KGST komplex programjának eredményei a nyolcvanas években már mutatkozni fognak. Végezetül azt tudakoltuk, ho-- gyón vélekednek a szovjet közgazdászok a gazdasági irányítási rendszerek eltérő voltáról a KGST országaiban. Vajon a különbségek - például a sajátos magyar gazdasági irányítási rendszer — gátat jelentenek-e az együttműködésben? A Szocialista Világgazdasági Intézet munkatársa ezzel kapcsolatosan a következőképpen vélekedett: Az irányítási rendszerek különböző volta nem öröm számunkra, de a gyakorlati szakemberek azt mondják, ez nem akadályozza most az együttműködés* fejlődését, nem zavarja a kétoldalú kapcsolatokat. Jelen pillanatban tehát az irányítási rendszerek eltérő volta nem jelent akadályt. Perspektivikusan viszont előbb-utóbb problémaként merül fel. Ha a kapcsolatok kiszélesednek, a személyi kapcsolatok jobban kiépülnek, ez az eltérés észrevehető lesz, akadályozó tényezővé válhat. Persze az- ilyen problémákat gyorsan megoldani nehéz. És az is igaz, hogy ezeket az eltéréseket a hosszú távú tervkoordinációban át lehet hidolni. De a későbbiekben mégiscsak közelíteni kell egymáshoz a különböző országok irányítási rendszereit. íme így vélekedtek a moszkvai Szocialista Világgazdasági Intézet munkatársai, akik a beszélgetés folyamán azt is megjegyezték, a Szovjetunióban népszerűek a magyar termékek, elsősorban a magyar élelmiszerek. Miklósvári Zoltán A saját tehergépkocsikról A fuvarpiacon ma a fuvarozók versengenek a megbízásokért. A magyarázat: egyre több a kerék az utakon, egyre több vállalat rendelkezik saját tehergépkocsival. Mikor gazdaságos a saját teherautó? Egy ko- , rábbi napi anyagunkban a 1 Volán 12-es Vállalat murika- és üzemszervezési eredményeivel foglalkoztunk, % mellesleg ezt is megkérdeztük Horváth József ellenőrzési és szervezési osztályvezetőtől. A nemzetközi szakirodalom szerint a teherautók értékét 2—3 év alatt leírják. Mi még messze vagyunk ettől. Nálunk a kis vállalatoknál az az előírás, hogy év arányo- san, nyolc-tíz év alatt írják le a teherautók értékét, ellentétben az autóközlekedési vállalatokkal, ahol a kilométer-teljesítmények alapján számítják az értékcsökkenést. Mármost az a kívánatos, hogy a kocsikat naponta átlagban legalább 10,6 órán keresztül foglalkoztassák, — természetesen ehhez megfelelő teljesítmény kell —, hiszen a díjszabás is erre épül. Ennek megfelelően a gépkocsi 4—5 év alatt amortizálódik, s ekkor még gazdaságos, az ennél öregebb gép- : kocsik azonban mór egyre | inkább ráfizetésesek. A legnagyobb gondot a javítások jelentik. A 2—3 sa- ; jót tehergépkocsit foglaikoz- i *ató váraitoknak nincs és j nem is lehet saját műszaki bázisuk, nemigen tudják el- ] végezni a megelőző, sokszor ; i műszereket igénylő karban- 1 tartásokat. Ha elromlik ko- ' i csijuk, nem tudnak mit kezdeni vele, jelentkezik a javítási igény, s ekkor többnyire ráfizetésessé válnak. Körülbelül ezeket a tényezőket kell figyelembe venni a salát tehergépkocsik foglalkoztatósánál. Ki mondta: ne vedd meg! A technika az elkövetkezendőkben két kézzel szórja majd áldásait. Legalábbis a szakemberek merész jövendölésekbe bocsátkoznak. Nemrég olvastam azt az izgalmas publikációt, amelyet az egyik amerikai kiadóvállalot köz- gazdasági részlege készített. Eszerint tíz-húsz év leforgása alatt kismillió csodát él meg az emberiség. A műanyagtermelő cégek például feltételezik, húsz év múlva elterjednek a műanyagkupola alatt elhelyezett városok. A lakások hűtését és fűtését hőelektromos úton oldják meg es a világítás is teljesen más lesz a mostaninál. Az egyik megoldás például az, hogy a falat valamilyen foszforesz- káló anyaggal vonják be, ez szolgáltatja a világítást, a villanyoltásra pedig sötét színű függöny szolgál, amelyet lefekvés előtt el kell húzni. A nyolcvanas évek elejére megjelennek a karóra típusú televíziók és a meteorológiai intézet harminc napra előre pontosan jelzi a várható időjárást. Kidolgozzák a kipufogógázok tisztítását biztosító berendezéseket, az utakon, tegyük hozzá, az irányítást automatikusan végző autó- sztrádákan eqyre több villamos motorral meghajtott qép- kocsi futkórozik majd, s lesznek olyan autók is. amelyek egyáltalán nem igényelnek műszaki kiszolgálást. — Jesszusom, elköltöttem a jövő havi kosztpénzt is, és egy deka élesztő sincs itthon! Víg István karikatúrája A technika csodáinak felsorolását még 'oldalakon át folytathatnánk. Egy újdonságtól azonban, meg kell mondanom, rettentően félek, és erre a veszélyre már jó előre szeretném felhívni a közgazdaságban legjártasabbak, a háziasszonyok figyelmét. A külföldi szakemberek úgy vélekednek, hamarosan lehetségessé válik a magánlakások és az áruházak közötti kapcsolatok kialakítása számítógépek segítségével. A háziasszony dolga tehát ezekutón mindössze az lesz, hogy leül kis házi készüléke mellé, lepötyögteti a billentyűkön a rendelést, például fél kiló marhafelsált, az áruház komputere természetesen veszi a rendelést és az alkalmazott már lohol is a felsállal a lakásra. Vagy fordítva, az áruház komputere jelez ki: Hölgyeim! Megérkeztek e legújabb nyári kalapok. Kérjük, fáradjanak be szalonunkba. Mit ne mondjak, én már az önkiszolgálás bevezetése óta ideges vagyok. Azóta járja ez a mondás: Adj bevásárló kosarat a kezébe és elveszti a fejét. Mármint az asszony. A szabad vásár könnyelmű és megfontolatlonabb vásárlásokra csábítja a háziasszonyokat. Mi lesz itt sokadikán? ' Ki fogia mondani, ezt mór ne vedd meg? A számítógép nyilván nem foq majd jelezni: asszönyom, elfogyott az e havi kosztpénz, fontolja meg, hogy új kalapot vesz-e, különben is, a kalap nem áll jól önnek. Hogy körülbelül mire számíthatunk, azt rajzolónk a mellékelt ábra szerint képzel! el, M. Z. A készpénz alkonya „Egy amerikai közgazdász mondotta nemrégiben, hogy a pénz a „szegények csekk-könyve" A pénz, a vert érme és a bankjegy régies értelmezésében ma már nem „status letképAkiknek igazán van pénzük, a bankban tartják. Már nem kérkednek vaskos pénztárcákkal. Egyszerűen nem előkelő. Mindent csekkel fizetnek. Az új légkör mindenütt kifejeződik. A boltokban a pénztárosnők gyanakodva nézik a vevőket, akik csekk helyett készpénzzel fizetnek, különösen, ha nagyobb összegeket fizetnek ki. Egyszerűen hihetetlen számukra, hogy akinek van pénze, azzal fizet..." íme, egy híradás a külföldön már régóta virágzó és igen elterjedt hitelkártya-rendszerekről és szervezetekről. És nálunk? Az utóbbi években hazánkban is o kereskedelem jellegzetes „szinfolt/aivá" váltak az üzletek és a szállodák kirakati üvegére vagy bejárati ajtóira kiragasztott kis hirdetések, amelyek árrá’ értesítették a fogyasztót, hogy az üzlet, készpénzfizetés helyett, szívesen elfogadja a különböző hitelkártya kibocsátó intézmények, a Diner's Club, az American Express, a First National City Bank stb. kártyáit. De mi is az a pénzkártya? Az alábbiakban az Országos Piackutató Intézet MARKETING című folyóiratának tanulmányából közlünk részleteket. * A hitelkártya elődjének az utazási csekket tekinthetjük. Ez jelentékeny pénzügyi kényelmet ad az utazónak, készpénz helyett csak csekkfüzetét kell magával vinnie, csekkszelvényeit bárhol beválthatja készpénzre. A hitelkártya rendszert tehát a turizmus fellendülése termelte ki, de lényegét tekintve, ma már független attól és egy általános fizetéstechnikai segédeszköz szerepét játssza. Hogyan szervezik meg? Egyrészt meg kell szervezni a kártyatulajdonosok körét, a „tagságot”, akiknél a bonitás (hitelképesség) a döntő, másrészt meg kell szervezni a kártyát elfogadó kereskedelmi és egyéb intézmények körét A kártyakibocsátó vállalat mindenekelőtt belépési űrlapot küld a társadalmi helyzetük alapján pénzügyileg megbízhatónak ítélt személyeknek. Ezt kitöltve vissza kell küldeni. Az adatok alapján a vállalat mérlegeli a belépési szándékot. A pénzügyi bonitás követelményeknek megfelelő jelölt hitelkártyát kap, s ezzel láncszemévé válik az elszámolási körnek. A kártyán rajta van a kibocsátó vállalat neve, a tulajdonos neve és aláírása, a kártya sorszáma és érvényességi ideje. A belépőnek a kártya megfelelő részén fel kell tüntetnie aláírását. A kártyával egyidejűleg, a kártyát fizetési eszközként elfogadó szerződéses vállalatok listáját is megküldik, A kártya fém vagy műanyag lap, amelybe dombornyomással előre belenyomják a kártyaszámot és a kibocsátó jelét (nevét vagy kódszámát). Fizetésnél csak a kártyát kell átnyújtani. A számlát úgy készítik el, hogy egy szerkezettel vagy ilyen szerkezet híján kézzel ráírják, — a számla címrészére és az így elkészült számlát kell a kártyatulajdonosnak aláírnia. Az eladó a kártyán és a számlán szereplő aláírásokat egyezteti. A számlát ezután az üzlet', szálloda, étterem, autókölcsönző stb. beküldi a kártyakibocsátó vállalatnak, amely a számla összegét azonnal kiegyenlíti. A kibocsátó a kártyatulajdonos számláit havonta egyszer összesíti, s az összesítést, valamint b számlák egy-egy másolatát elküldi o tulajdonosnak, kiegyenlítés végett. Milyen előnyöket is élvez a kártyatulajdonos? f. Nem kell nagyobb összegű készpénzt magánál hordania. Ez különösen akkor előnyös, ha sokat utazó személyről van szó, akinek ily- módon többféle pénznemmel kellene bajlódnia. (A Diner’s Club ezt szemléletesen úgy fogalmazza meg, hogy a tulajdonos kártya főapájában mindig annyi pénzt visz magával, amennyire éppen szüksége van, nem többet és nem kevesebbet). 2. Egyes vállalatok nemcsak áru, hanem készpénz vásárlását is lehetővé teszik. Például az AMEXCO kártyájára a szerződéses bankok 50 dollárt he'yt valutában, 250 dollárt pedig AMEXCO utazási csekkben fizetnek ki. 3. A vásárlások ősz- szegei 6—8 hét késéssel jelennek meg a havi összesitésben, s ennek kamatnyeresége nem jelentéktelen, évi viszonylatban | jóval nagyobb is lehet, mint a tagsági díj. 4. S végül: a kár- '■ tya elvesztése esetén a vissza- j élést könnyebb megelőzni, mint j a készpénz elvesztése esetén. Előnyei mellett a hitelkártya rendszernek csupán egyetlen i hátrányát szokták emlegetni, j ho-gy a kártya elvesztése vagy ellopása esetén nagy a vissza- j élés lehetősége. A statisztikai j adatok szerint az USA-ban for. | gólomban levő 70 millió különféle hitelkártyából évente átlag 9 millió kerül ki tulajdonosának ellenőrzése alól. E kártyák 10 százalékával azután mások megpróbálnak visszaélni. Ennek csökkentésére a kártyakibocsátó cégek különböző akciókat foganatosítanak: havonta megküldik a szerződéses vállalatoknak az elveszett kártyák listáját; egy bizonyos összegen (általában 300—500 dolláron) felüli vásárlásnál az értékesítő vállalatnak előzetesen telexen információt kell kérnie a szó- banforgó kártya érvényességéről; az elvesztett kártyák megtalálóinak, illetve beszolgáltatóinak 25 dollár jutalmat adnak stb. Ezek oz intézkedések általában eredményre vezetnek, úgyhogy a kibocsátók a kártya elvesztésének bejelentését követő visszaélések esetére nem is teszik felelőssé a kártyatulajdo- i nőst, vogy legfeljebb valamilyen összegű önrészesedést kérnek tőle, azonban ez sohasem haladja meg a 100 dollárt Hogy az előnyök nyomosabbak a hátrányoknál, szembetűnően jelzik az adatok: a Diner’s Club 2,5 millió kártyatulajdonosát a világ 142 országában összesen 350 ezer szerződéses vállalatnál szolgálják ki készpénzfizetés nélkül. Az American Express 4 millió kártyatulajdonosa talán még ennél is kiterjedtebb hálózatban élvezheti ezt a szolgáltatást. Európai / viszonylatban tgen széleskörű kapcsolatai vannak az Eurocard mögött álló Interbanknak és o Carte Blanche-nak is. Hazánkban belföldi hitelkártyák még nincsenek forgalomban. A külföldi hitelkártya ki- , bocsátó vállalatok közül azonban az ismertebbek már létesítettek üzleti kapcsolatokat magyar vállalatokkal. A külföldi kártyák itteni elfogadásának rendszerében és elszámolásában az IBUSZ folytat tevékenységet, fővállalkozóhoz hasonló minőségben (kizárólagos joggal). E rendszer bevezetésével a hozzánk látogató turisták és üzletemberek utazását egy újabb szolgáltatással tettük még kényelmesebbé, amely — s ez sem jelentéktelen — devizabevételünkhöz is meqfelelően hozzájárul. A MARKETING tanulmánya szerint előfordulhat, hogy a hazai pénzügyi és kereskedelmi szervek néhány év múlva elérkezettnek látják az időt egy belföldi hitelkártya-rendszer létrehozására is. Mi a magunk részéről ehhez annyit tehetünk, reméljük, az OTP vezérigazgatója által beharangozott, s még ebben az esztendőben bevezetendő lakossági csekkrendszer valami hasonló lesz, mint a fenti praktikus, világszerte elterjedt fizetéskönnyitö vevőszolgálati rendszer.
