Dunántúli Napló, 1973. május (30. évfolyam, 109-138. szám)

1973-05-22 / 129. szám

1973. május 23. DUNANTOll N A PL ö «A zenei formák világ«” Szakmunkás- tanulóknak a zenéről Vasárnap délelőttönként klasz- szikus zene csendül fel a Doktor Sándor Művelődési Otthonban. Muzsikát hallgatnak, tanulják értékelni a művészi dallamo­kat a pécsi ipari szakmunkás- képző intézetek tanulói. „A zenei formák világa’1 című elő­adássorozatot a Pécs Városi Ta­nács művelődésügyi osztálya, a KISZ Pécs városi bizottsága és a Doktor Sándor Művelődési Ott­hon szervezte és indította meg. Az első témák — „Hogyan születik a dal”, „A hangszerek vetélkedése” — megtették hatá­sukat. Az érdeklődők, az elő­adást látogatók száma nő, bizo­nyítva, hogy szakavatott embe­rek segítségével a komoly zene népszerűsíthető. Ez a törekvés az 506. sz. Elek Tamás Szak­munkásképző Intézetben szüle­tett. Bonyár Antal, nevelőtanár a diákok igényeire érzékenyen reagálva szervezte meg a kol­légiumi zenei esteket. Segítői voltak a Pécsi Művészeti Szak- középiskola zenei tagozatának tanárai és tanulói, valamint a Zeneművészeti Főiskola hallga­tói is­Pénzzel segítik az iskolai ifjúsági klubokat Támogatós az iskolai ifjúsági kluboknak és a középiskolai országjárás-mozgalom segítésé­re. A Baranya megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya az ifjúságpolitikai törvény hatéko­nyabb megvalósítása érdeké­ben 18 ezer forint támogatást nyújt Pécs és Baranya megye hat középiskolai klubjának. Ez­zel is azt kívánja elérni, hogy a klubok a szünidőben is foglal­koztassák a gimnazista és szak­munkástanulókat További 22 ezer forintot osz­tott ki Baranya megye tíz közép­iskolájának, hogy az iskolai or­szágjárás-mozgalmat ezzel is támogassa. Semmit sem hallgat el... Korának legmodernebb embere Nemrég látott napvilágot a Móra Ferenc könyvkiadó lgy élt című sorozatának első két köny­ve. Az egyik Petőfi Sándorról, a másik Dózsa Györgyről szól. A sorozat következő kötete Berták László pécsi költő mun­kája. Címe: így élt Csokonai Vitéz Mihály. A könyv megjelenését szep­temberre tervezi a kiadó, jelen­leg a nyomdai munkálatok folynak. A sorozat célja, hogy az álta­lános iskolás gyerekek számára adjon olyan emberi portrékat, amelyek a történelmi-irodalmi ismeretek bővítése mellett ösz­tönző hatással vannak emberi­etikai tartásuk kialakítására, s esetleg példaképük megválasz­tásában is segítenek. A könyvek igen olvasmányos és világos stílusa, a bőséges képanyag már a 12—13 éves qyerekekre is vonzást gyakorol. Berták László könyvéről az alábbiakat mondta egyik szer­kesztője : — Nyelvezetén érződik, hogy költő írta, s igazságigényén is. Csokonait, korának legmoder­nebb emberét, aki mindent a maga egyéniségére formált, igen élvezetesen mutatja be. Különösen azért, mert semmit sem hallgat el ebbői a bonyo­lult és eseményekkel dús élet­ből, de nem is érzeleq. Azt hi­szem nem csak az általános is­kolások fogják örömmel forgat­ni Berták könyvét, hanem az életrajzi regényeket kedvelők széles tábora is. Bár nem re­gény, nem is száraz tanulmány. Irodalmi esszé, olyan, amilyen régóta hiányzik könyvesbolt­jainkból. I l i Tudományos konferencia Nagykanizsán Komplex tájkutatás Operatív munkacsoport négy megye kutatóiból — Évenkénti találkozók A napokban Nagykanizsán szimpoziont rendeztek a kompiéi regionális tájkutatás felodatairól Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye kutatóinak részvételével. A konferenciáról dr. Babies András történetkutatóval, a szimpozion egyik szervezőjével és aktiv rész­vevőjével készítettünk interjút. — Milyen célból rendezték a j konferenciát? — Az a komplex kutatási terv, amely' Dél-Dunántúl négy megyéje, Baranya, Somogy, Tol­na és Zala között kialakulóban van, egészen új keletű. A kon­ferenciának az a jelentősége, hogy remélhetőleg elindítja Du­nántúlnak ebben a részében azokat a kutatásokat, amelyek mind a négy megye gazdasági, társadalmi és tudományos éle­tét egyaránt érdekli. Lesznek közös kutatási feladataink, ame­lyeket . együttesen, gyorsabban, jobban és kevesebb anyagi ál­dozattal oldhatunk meg. — Mennyiben és hogyan függ össze ez a konferencia a Du­nántúli Tudományos Intézet te­vékenységével és új proliliával? — A Dunántúli Tudományos Intézet megalakulásától fogva tájkutató intézet. A kutatók lét­száma és a benne művelt tudo­mányágak azonban hosszú ideig nem tették lehetővé a komplex I kutatást. Az a kísérlet, hogy j külső munkatársakat kapcsol- I junk a komplex kutatásba, ak­koriban nem vált be. Az észak­mecseki volt bányavidék vonzási j köréhez tartozó 27 községet vizsgáltunk meg egységes cél­lal: hogy milyen termelési meg­oldásokkal lehetne megsegíteni az évszázados bányászatból ki­csöppenő munkaerőket anélkül, hogy a területről elvándorolja­nak. Ez évben kerül sajtó alá a sósdi járást tárgyaló komplex kötet, amely már magasabb ní­vójú komplexitást jelez. így az intézet lerakta azokat az alap- I köveket, amelyeken mór meg­kezdhető Dél-Dunántúl néhány közös problámájának a négy megye kutatói- összefogásával való megoldása. Bizonyára — a további fejlődés során — az intézet is számos diszciplínát magába foglaló intézetté válik, hogy a komplex kutatásokat a Pécsi Akadémiai Bizottság meg­felelő szakbizottságainak együtt­működésével irányítani tudja, és így a munkálatokban is nagyobb potenciállal vehessen részt. — Melyek o regionális föl­kutatás legfontosabb témái és problémái? — A regionalízmus fogalmá­ba foglalt elgondolások nem új keletűek, de megvalósításuk az utóbbi évtizedekben vált akuttá amikoris világviszonylatban a kisebb-nagyobb tájak olyan jel­legű megkutatását jelenti, ami az egyes tájak ésszerű fejlesz­tését elősegítheti. Ebben a vo­natkozásban számos célja le­het a tájkutatásnak, és e célok­nak megfelelően kell a kutatók által megállapított tényeket, kö­vetkeztetéseket — analitikusan és szintézis formájában — a gyakorlati tervezők kezébe ad­ni. Ahogy mondani szoktuk: a tudomány járjon a gyakorlat elött^ mert így kevesebb o koc­kázat a kivitelezés során. A ku­tatási témák meghatározásához j két oldalról jöhetnek az indí­tások: eayfelől a területek gaz­dái, vezetői jelezhetik az igényt (pl. a terület fejlesztéséhez, o köz-igazgatás racionalizálásához, j a kulturális szükségletek meg- I állapításához stb.), másfelől a kutatók vagy kutató-csoportok jelzik o követelményeket, ame­lyeken a társadalmi és gazda­sági életnek a tudományos ered­mények alapján járnia kell. — A programban szerepelt az ön referátuma, amely a komp­lex tájkutatás módszerével és végrehajtásával foglalkozott. Ké­rem, foglalja össze ennek lénye­gét. — Ez voltaképpen kettőnk re­ferátuma volt, Kanyar Józsefé, a kaposvári Levéltár igazgató­jáé és az enyém. Benne kétféle tapasztalat jutott kifejezésre: a Somogy megyében, illetőleg a Dél-Dunántúlon szerzett tapasz­Nagydíjat nyert a Pécsi Mű­vészeti Szakközépiskola zenei tagozatának negyvennyolc ta­gú kórusa is. Az 1971-ben kez­dődött országos Éneklő Ifjúság­mozgalomba 350 kórus nevezett be. Munkájukat három éven­ként értékelik. A rendező szerv, az Ifjúsági Rádió nagydíját az országban tizenkét kórus kap­ta meg. A nagydíj: egyhetes jutalom­talatok. A komplex kutatás ié- nyegét már érintettem, A mód­szert illetően egyelőre — saj­nos — azt a megállapítást kel­lett tennünk, hogy ennek a to­vábbi mikro- és makró-régióban végzett kutatások során kell ki­alakulnia. Egyelőre a vizsgáló­dásba bevont minden kutató a saját tudományágának megfele­lő módszerrel dolgozik a közös cél elérése érdekében. Az egy­séget mindenekelőtt a terület és egy nagyon részletes, de az eljárás során dinamikusan vál­toztatható tematika biztosíthat­ja. A munkatársaknak elég gyakran kell találkozniok, hogy az elért eredményekről tájékoz­tassák eqymást és a rokon vagy seqédtudományok-köztes terület fehér foltjait közös erővel pró­bálják kitölteni. Egyelőre tehát, a legfőbb feladatot a társadal­mi tudományos igényességből fakadó legsürgősebb program határozza meg. A következő fel­adat az operatív munkacsoport összeállítása a négy megye ku­tatóinak sorából. — Ezekszerint a nagykanizsai konferencia feladatok egész so­rát vonja maga után. — A megbeszélések folya­mán arra jutottunk, hogy a tényleges kutatási eredmények és a módszer lehetséges kiala­kítása dolgában Dél-Dunántúl kutatói találkozzanak 1975-ben Szekszárdon, 1977-ben Kapos­várott, 1979-ben Pécsett. A ter­vek szerint a konferencia gaz­dája kiadja a munkálatok anya­gát, hogy országos szinten le­gyen alakítható a komplex táj­kutatás, amely tudomásaink sze­rint az első ilyen jellegű, na­gyobb területre kiterjedő kuta­tás. H. e. üdülés a Balatonnál. Továbbá meghívták , a kórust a június 19-én az Éneklő Ifjúság Keszt­helyen megrendezendő első or­szágos seregszemléjére. A keszthelyi díszhangversenyt a Magyar Rádió is közvetíti. A Magyar Hanglemezgyártó Vál­lalat pedig elkészíti az Éneklő Ifjúság első nagylemezét. Ezen szerepel a Pécsi Művészeti Szakközépiskola együttese is. !^ELdJi Egyhetes jutalomüdülés Huszonöt éve A két munkáspárt megyei egyesülésének éviorduióiára ,0 Magvar Kommunista P r és a Szociáldemokrata Párt egyesítő konferenciája üdvözli a két munkáspárt egyesülését, amely lezárva a munkásmozga­lom szétszakítottságának korszakát, megteremti a dolgozók egy­séges nagy pártját és győzelemre viszi o népi demokrácia és a szocializmus ügyét." E sorokkal kezdődik a munkáspártok Baranya megyei, 1948. május 23-án megtartott egységkonferenciájának határozata. A Doktor Sándor Kultúrházban mondták ki 25 évvel ezelőtt o két munkáspárt megyei szervezetének egyesülését, megalapítva a Magyar Dolgozók Pártjának megyei szervezetét. Az egység- konferencia lelkes hangulatban zajlott le, melynek munkájában az MKP és az SZDP országos vezetői is résztvettek, s az egye­sített párt megyei titkárának Aczél György elvtársat választot­ták meg. A két munkáspárt egyesülése, melyre országosan 1948 júniusában került sor nagyjelentőségű esemény volt, joggal nevezhető történelmi fordulatnak a magyar munkásmozgalom, népünk sorsának alakulásában. Az MDP létrejöttét a kommu­nisták és az osztályharcos szociáldemokraták három évtizedes küzdelme készítette elő, a munkásosztálynak az egységhez fűződő érdekel felismerésének tudatában. Már a felszabadulást követő években, o munkásegység ellen fellépő jobboldali szo­ciáldemokratákkal szemben, sikerült megvalósítani a két mun­káspárt akcióegységét, a legfontosabb antifasiszta, demokratikus feladatok elvégzésére, mely akkor történelemformáló erőt jelen­tett. Ez az együttműködés, melyet elősegített a szociáldemokrata párt vezetőségében megerősödő baloldal, tette lehetővé a mun­kásosztály vezető szerepének érvényesülését, tömörített minden erőt az ország újjáépítésére, a földreform és az államosítási program megvalósítására, a pénzügyi stabilizációra, az állam- apparátus demokratizálására. Ahogyan a politikai élet fejlődésében egyre világosabban kirajzolódott az ország fejlődésének szocialista perspektívája, úgy vált egyre halaszthatatlanabbá a munkásosztály egységes pártjának megteremtése. A kommunista párt 25 évvel ezelőtt helyes politikájával, gyakorlati tevékenységével, hatósugarába vonta a szociáldemokrata párt tagjainak jelentős részét, mely­nek baloldala ekkor már eljutott a marxista—leninista ideológia vállalásáig is. A két munkáspárt egyesülése, a munkásosztály politikai és szervezeti egységének létrehozása egyértelmű volt a marxizmus—leninizmus győzelmével, a munkásmozgalommal. Az egyesült munkáspárt megteremtése nemcsak betetőzése volt egy hosszú küzdelemnek, hanem kezdete is, amelyben az a feladat állt a párt előtt, hogy magasabb színvonalon, tovább­fejlessze a munkásegységet, megteremtse a párton belül a kom­munisták és a volt szociáldemokraták teljes világnézeti azono­sulását, cselekvési egységét, feloldja a korábbi ellentétek ma­radványait. Különösen az ellenforradalmat követő években sike­rült e feladatot teljességében elvégezni. határozatában a következőket mondta ki: „A párt a marxiz­mus—leninizmus ideológiáját vallja: célja a békének, a népi demokrácia vívmányainak, a magyar nemzeti függetlenség vé­delme és biztosítása: küzd a dolgozó nép életszínvonalának állandó és rendszeres emeléséért, a szocialista társadalomért, amelyben megszűnnek a kizsákmányoló osztályok, megszűnik embernek-ember által való kizsákmányolása, elmosódnak a szövetséges osztályok különbségei, az egyén boldogulása, a közjó feltétele, a közérdek szolgálata az egyéni boldogulás útja és a fejlődés a kommunizmus felé vezet.” Ezek a tételek ma is megfelelnek a magyar munkásosztály, az egész nép érdekeinek, melyekből azóta sok megvalósult, illetve megvalósulóban van, bizonyítva a párt programjának, elvi megalapozottságának, annak a munkának a jelentőségét és eredményességét, melyek megvalósítása érdekében munkásosztályunk, partunk tagjai az elmúlt 25 évben végezték. fiz egyesülési Kongregszos Lépést tartani a követelményekkel Mostanság mind gyakrab­ban szó esik a munkásosz­tály kulturális helyzetéről, művelődésének fontosságá­ról, „A munkásság művelő­dése egész társadolmunk fejlődésének egyik kulcskér­dése ... Nem vészharangot kongatunk — a helyzet ra­cionális elemzése mégis azt mondatja velünk, hogy az előttünk álló célokhoz, fel­adatokhoz képest a fejlődés üteme nem kielégítő” — ol­vastam nemrégen egyik je­lentős folyóiratunkban. „A fejlődés üteme" és lehető­ségei nemcsak a közművelődés szakemberein múlnak. Nagy mértékben a művelődésre for­dítható anyagi eszközök, a gaz­dasági vezetők kulturális szem­lélete, a művelődésre való ösz­tönzés mértéke és formái hatá­rozzák meg a helyi lehetősége­ket. Ezzel kapcsolatos beszélge­tésre kértük fel a Pécsi Kész tyűgyár központi üzemegység­vezetőjét, Huth Jánost, Amit el­mondott, ma már nem egyedül­álló. Mégis, azt' szeretnénk, ha ennek a hozzáállásnak: a mun­kásság művelődése iránti fele­lősségnek és aktív tenniakarás- nak ez a példája .sok követőre találna gazdasági vezetőink kö­rében. * (A kesztyűgyár: négy gyáregy­ség, több, mint négyezer dolgo­zó, 84 százalékuk nő és na gyobb részük 30 éven aluli. A termelési kultúra feladatai pa­rancsoló igénnyel, az általános műveltségé viszont nagyon ár­nyaltan jelentkeznek. Mégis Munkásművelődés a Pécsi Kesztyűgyárban együtt: munka, tanulás, harma­dik műszak, művelődés — közel kétezer nő dolgozó között. . . A központi gyáregységvezető mélyet szív o cigarettájából, egy kicsit elgondolkodik, azután beszélni kezd): — Sokat változott nálunk a világ, ez Ismert. Gyárunk „meg­nőtt”, jól termel. A gazdasági tevékenység mindig biztosít a részesedési alapból annyit, amennyi a kultúrára kell. Ré­gebben, a 60-as évek elején még nem voltak ilyen jó lehető­ségeink. Leleményességet kívánt, hogy tegyünk valamit a munkás­asszonyok, lányok művelődése ügyében. Azokért, okikét az ott­honi munka, a család vár mű­szak után. — Vannak „csöndes” tér- mcínk, ahol kézzel varrnak: Ide szinte „beloptuk” az ismerettel jesztést. Sikerült meggyőznünk a TIT-előadókat is: erre van szükség . . . Attól féltek ugyanis, ha a dolgozók nem tekintenek rájuk, nem is fiqyelnek. Ellen­kezőleg történt. Szemük a mun­kán, fülük az érdekes előadá­sokon volt. örömmel fogadták ezt a lehetőséget, hiszen itt az előadásokon a esaládten/ezés- től c legkülönbözőbb aktuális közérdekű témákon át a gyer­meknevelésig nagyon sok min­denről hallottak. — Szerintem mindenütt az üzemi sajátosságokból kell ki­indulni. Mi látványos dolgokat nem tudunk produkálni. De hát ez o fontos? Nem, hanem -a művelődés igényének a fölkel­tése, ébrentartása. A helyi vi­szonyokból adódik, hogy itt munka közben beszélgetni is lehet. Ez magában hordja az önművelés egyik lehetőségét is: gondolatokat cserélni az esti tv adásról, színházi előadásról — amit bérletekkel az üzem is támogat — vagy másról. Eset­leg éppen az üzemi klubban el­hangzott ismeretterjesztő prog­ramról. Ami a lehetőségeket il­leti: mindent a jelentkező igé­nyek, Illetve a mi ösztönzésünk szerint alakítottunk ki a műve­lődés érdekében. A különbörá hobbyk, hasznos időtöltések (ze­ne, fotószakkör, barkácsolók, filmvetítés, klub stb.) tárgyi fel­tételeit is megteremtve. És itt úgy gondolom nagyon fontosak a fiatalok jogos szempontjai, a kulturált szórakozás lehetőségei. Erre is áldozunk. Nemrégen vet­tünk pl. egy Wurlitzert, ha tán­colni akarnak, legyen mire... Gépi játékok, megfelelő fölsze­relés kerültek a klubba . . . Kell ez is. Nem titok: szeretnénk a kulturális lehetőségekkel is ma­gunkhoz kötni őket Hogy min­den szempontból jól érezzék magukat... * — Általános iskolai végzett­ség?... Bizony ez probléma ná­lunk is. Nem vagyunk mentesek tőle. És az a meglepő, hogy ez mennyire a tizenévesek körében jelentkezik... A fölvett új dől gozóink 15 százaléka nem ren­delkezik általános iskolai vég­zettséggel. Ez sok. Pedig higgye el, mindent elkövetünk, hogy változtassunk ezen az elszomo rító arányon. Akiket mi küldünk továbbtanulásra, ott nincs gon­dunk. Bőrkonfekcióipari techni­kumunkban eddig 72-en végez­tek, jelenleg 83-an tanulnak a középfokú utánpótlás szükség­letei szerint. Szakmunkásként évente 60-an végeznek. Egy üzemrész (a gépi varrodában) egymüszakos, a gyerekes anyák és a szakmai továbbtanulásban résztvevők számára. De az álta­lános iskolai osztályok befeje­zése, akiknél ez hiányzik, ala­pos gondunk, ma is. Képzelje el: a dolqozók általános isko­lája keretében két tanfolyamot tudnánk indítani. Üqy, hogy a tanárok is — vállalták — ide ki­jönnének az üzembe tanítani. Ezt természetesen a város nem tudja vállalni, költséqeit a gvár áIIja: 20—20 ezer forintot biz­tosítunk hozzá. — Most ezt igyekszünk meg­szervezni, de mérhetetlenül ne­héz ügy. Azt hittük, a felhívá­sunkra mindenki örömmel jón, akit illet... Fiatalokról van szó. Eddig 5—6 jelentkező akadt —> a joggal elvárható kb. 60 he­lyett Valahogy másképp, valami nagyobb kampányt kell indíta­ni, úgy gondolom. Sikerül-e?... * — ön azt kérdezi, vajon ez lehet-e az ideális felső határ a munkásság művelődésre ösztön­zésében, amit mi teszünk? Néz­ze: nincs „plafon". Semmi sem lehet az... Minden változik. Az emberek, a munkásaink kultu­rális érdeklődése is, idővel. És amit ma jónak vélünk, arra hol­nap rácáfol az élet. Ezt, amit mi teszünk nagyiából kielégí­tőnek erezhetnénk, ha tökéle­tesen és mindenkihez eljuttattuk volna. Jó irányban haladunk, de ebben lehet sokkal jobbat és többet, mint eddig. A jövő pedig majd felveti a maga igényeit. Egy gyáron be­lül meg lehet tervezni mennyi készárut gyártsunk, hol és mit bővítsünk. De az emberek mű­velődésében éppen o jövő, az elkövetkezendő évek döntik el: mire lesz szükség, mit tegyünk, és hoqyan. Amikor maga telefonált, szak- szervezeti bizottságunk épo ak­kor ült össze, hogy megvitassa, elossza a kulturális alapot. Hoqy o turisztikától az ismeret- terjesztésig mire hány forint jus­son. Persze dúskálnunk nem le­het: 120 ezer forint ez az ősz srea, De jó helyre kerüljön — most éppen ez a fontos. Följegyerte: Wallinger Endre t 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents