Dunántúli Napló, 1973. május (30. évfolyam, 109-138. szám)
1973-05-19 / 126. szám
6 DUN ANTOLI NAPLÓ 1973. május 1«. Megtalálták merániai Gertrúd sírját Dunántúlon, Pilisszentke reszt közelében megtalálták merániai Gertrudnak, II. András király ieleségének sírhelyét. Ezen a területen már évek óta folytatja a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete annak a cisztercita kolostornak a feltárását, amelyet 1174-ben alapított III. Béla. A fallal kerített kolostorkert hatalmas területet foglalt el és igen nagy méretű volt a templom is, majdnem 60 méter hosszú. Romjai között igen értékes leletre, a darabokra tört síremlékre bukkantak, amelyet most állítanak össze az intézet restaurátorai. Azonosítása körül kétség nem lehet: egyetlen királyi síremlék volt a templomban, márpedig egy fennmaradt oklevélben IV. Béla maga szögezi le, hogy édesanyját itt temették el „honorabiliter", vagyis rangjához illő tisztelettel, s való igaz, hogy a királynét 1213 őszén itt a közelben, a pilisi erdőkben vagdalták össze Katona Jó• zsef drámájának hősei. A lelethez azonban egyéb érdekesség is fűződik. A darabjaiból most fokozatosan összeálló szarkofág oldalain kiképzett fülkékben kisebb méretű szobrok voltak, férfiak és nők. Valószínűleg a királyi család őseit akarták velük ábrázolni vagy jelképezni. A síremlék, — amelyet a szobrocskákkal együtt gazdag festés és aranyozás díszített — a legszebb, amit Magyarországon valaha is csináltak. Az akkori nagyhírű francia építésznek. Villard de Hon- necourtnak a párizsi Biblio- théque Nationaleban őrzött kézírásos albumában ugyanis látható egy padló rajza, amelyről azt Írja, hogy Magyarország egyik templomában látta, s most ez a minta a pilisszentkereszti templom padlóján előbukkant. Egyébként a francia mester művei közül ez az egyetlen, amelynek eredetijét sikerült eddig megtalálni. Es ha a mester itt iárt akkoriban Magyar- országon, amiről három helyen is tesz említést, feltehető, hogy a síremléket is ö esi. nálta. A beremendi I. számú kisvendéglő különös koktélja Zenés árak — zene nélkül Az üzletvezetőnek adózó alkalmazottak — Hogyan lett az 50 forintos pálinka 116 forint, a 19 40-es malacpecsenye 25 forint? Volt ideje is, alkalma is jól „kitanulni" a gebines italboltvezetői szakmát Greska Jánosnak. Mindig vendéglőkben, italboltokban dolgozott, — 1972 októberében ismét egy vendéglátó egységnek, az ÁFÉSZ beremendi 1. sz. kisvendéglőjének vezetésével bízták meg. Helyettese pedig fia, ifj. Greska János lett. Egy „családi kezelésben” lévő kisvendéglő a tisztes haszon mellett is nyújt annyit, hogy „van mit aprítani a tejbe”. Ezt bizonyítja a harkányi, mintegy félmillió forintot érő házuk Is. Hátha még a „tisztes haszon”- nak föle is van ... Zenés ár... Ügy, ahogy az üzletvezető csinálta. Egy márfai lakos maga főzte pálinkájából 62 litert vásárolt Greska. A vételárat kivette a bevételből, kifizette, de valahogy „elfelejtette" a pálinkával megterhelni a kisvendéglőt Csak mérte, amíg a készlet tartott. A hasznot viszont nem felejtette el „rátenni", — 116 forintért árulta. Csupán ezen az egyetlen kis üzleten több mint 4000 forintot keresett! Egy kis muzsika a vendégnek — hadd érezze jól magát o pénzéért, — meg aztán o zene a kisvendéglőnek sem árt. Tíz százalékos felárat lehet a számlához hozzácsapni. Már akkor, ha o zene a napi hat órát eléri. Erről legtöbbször szó sem volt, sőt ez év januárjában egyáltalában nem játszott a zenekar. A zene „elment", — a 10 százalék maradt! Már mint a zsebben ... A vizsgálati jegyzőkönyvek tanúsága szerint egyéb árdrágítást is elkövettek. A brandy- konyakot Cabinet áron értékesítették, — literenként 36 forinttal kértek többet a vendégtől. Volt eset, amikor 40 liter vegyes gyümölcspálinkát adott át a presszónak és a presszó dolgozóit cseresznyepálinka órával terhelte be. A vegyes gyümölcs- pálinka ára 96 forint — a cse- resmyepálinka pedig 108 forint — az utóbbi áron értékesítették. Különös koktél Igaz, nem hirdették, de a kisvendéglőben speciális koktélt is árultak. A különböző minőségű és áru likőröket és égetett szeszesitalokat összekeverték, majd az értékén felül, magas árat kalkuláltak a koktélnak. A vásárlókat megkárosították, —a „felár” már „tiszta haszon” volt „Tiszta haszon” származott abból is, hogy kevesebb ételt és italt szolgáltak fel az előírtnál. Hozott a konyhára az is, hogy a csapolt sört rendszeresen szódavizezték ... Már a vendégeknek is feltűnt, hogy drágán lehet ebben a kisvendéglőben étkezni. Szilveszterkor például egy adag malacpecsenyét 25 forintért tettek az asztalra, — a kalkuláció szerinti 19,40 forintos ár helyett. A kisvendéglőhöz tartozó presszóban dolgozóktól az üzletvezető rendszeres sápot húzott: a forgalom után 3 százalékot kért tőlük. „Nem kértem, ők ajánlották fel” — védekezett Greska János. Egyik tanú pedig ezt vallja: „Hallottam, amikor felszolgálótársamhoz így szólt: „Jöjjön beszéljünk a 3 százalékról, mert ha nem, akkor megválunk egymástól.”. Egy másik tanú: „Leadtuk a há.om százalékot, mert féltünk, hogy elb - csát bennünket.” A vizsgáló, szerint ebből az „adóból” mintegy 10 000 forint ütötte az üzletvezető markát. A bíróságon felelnek teltükért A különböző manipulációkban részes a fia, az üzletvezető helyettes is. ö eredeti módon védekezik: „Nem ismerem a Belkereskedelmi Minisztériumnak a fogyasztókat sértő magatartásokkal kapcsolatos üzletvezetői utasításait, rendelkezéseit." Ezt már csak tetézi vallomásának egy másik része: .......Annak ellen ére. hogy ezen a területen semmiféle szakképzettséggel nem rendelkezem, megbíztak a helyettesítéssel." Folytatólagosan elkövetett sikkasztás és más bűncselekmények miatt kerül ügyük a Siklósi Járásbíróság elé. G.F. RESTAURÁLJAK A PÉCSI VARFALAT. Pécsett, a XIV—XV. században épült a belső vár védőfala. Az Országos Műemléki Felügyelőség feltárja és felújítja, majd parkot és sétányt alakit ki a régmúltat idéző várfal környékén. Ami a tanári noteszból kimarad A tizenöt éves találkozóra szinte valamennyien eljöttek az egykori IV/a osztályosok. Szép este volt, a nagy házat gondozott szőlőskert ölelte körül és a nyitott terasz előtt balzsamos illatú rózsák nyíltak. Ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy a júniusi égen szikráztak a csillagok és a kitűnő bor különösen jól csúszott a körömpörköltre, máris jellemeztem az est hangulatát. Üjabb és újabb vidám történetek követték egymást, szereplői egykori IV/a- sok és tanáraik, személy szerint én is. Az örök diák-tanár csendes belső háború rég elfelejtett és a múltból felbukkanó kedves epizódjai elevenedtek fel ismét tizenöt év távlatából. Egy-egy jól sikerült történetet hangos nevetés követte, s talán a legmagasabbra hágott a hangulat, amikor a terasz felett, mint finom árny, átsuhant egy denevér. A denevér messze tűnt az éjszaka sötétjében, helyette azonban közénk „repült" egy kedves történet, a „denevérinvázió” eddig megfejthetetlen titokzatos története. Denevérinvázió Tizenöt éve múlt, egy napsütéses májusi hétfő reggel — jól emlékszem 8 óra 10 perckor — rohant hozzám öreg pedellusunk, azonnal menjek a IV/a osztály tantermébe, mert denevérek lepték el azt. Ilyen m*g úgysem volt - gondoltam, és néhány percen belül a jelzett tanteremben voltam, ahol nyitott ablak, néma csend és a katedrán a kedves, művész lelkű Lajos bácsi siltes sapkával a fején, bő köpenyét magára csavarva nagy tanácstalanságában magatehetetlenül fogadott Denevért egyet sem láttam. Igaz, a beindított vallatás folyamán közölték a tanulók, hogy a nyitott ablakokon távoztak. Közben gyanúsan nézegették a tanterem belső faián elhelyezett képeket. Leemeltem egyet, legalább nyolc denevér lapult mögötte, de magamhoz sem térhettem a meglepetéstől, amikor nagy gyorsasággal szárnyra keltek és némi ide-oda K o m o! v t a! a |) rovat Az öreg Alfrédnek felvitte az isten a dolgát. Elnöke lett a Tarkabab Válogatók Egyesületének és honi szokás szerint ráébredt arra, hogy a mama megöregedett. Nézegette, de hiába. Ráncos lett és töpörödött, mint a júniusra marodt tavalyi jonatán alma. Elhatározta tehát, hogy kicseréli. A pozíció, amibe jutott, reprezentatívabb feleséget kívánt. Volt ennél fontosabb oka is, mégpedig az, hogy Helga, a titkárnője is ugyanerre az elgondolásra jutott. Az irodalmi jellemábrázolás miatt kénytelenek vagyunk Helgát részletesebben bemutatni. A mamával ellentétben Helga egyáltalán nem hasonlított a töpörödött jonatánszerű almához. Három almával rendelkezett ugyan, de ezek olyanok voltak, mint amilyeneket exportra szánunk. Elől két kemény és jól Megtermett pogácsa almaszerűség és az, amit hátul viselt, az embernek már nem is Oz almát, hanem a görögdiny- nyét juttatta eszébe. Az öreg Alfréd, amint óvatlanul, bátortalanul, majd rendkívül bátran ezeket a gömbölyűségeket kézbe vette, rájött arra, hogy minden ok megvan a mama kicserélésére. Ezt a szándékát be is jelentette. Otthon is, Helgának is. Mondanom sem keli, hogy otthon nem helyeselték, Helga viszont rendkívül okos lépésnek minősítette. Ez esetben azonÖregember nem vénember? ban Helga szavazati joga még egy közepes választáson is kitett volna hármat, a mama pedig a szavazati jogtól fel volt függesztve. A tek-mek miatt a Tarkabab Válogatók közvéleménye morgóit is, de halkan. Nagyon gyenge közvélemény voltl Mellesleg Helgáról még el kell mondanom valamit. Ha az öreg Alfréd nem settenkedett volna a liliom körül, Helgát akkor sem avatták volna szentté. Ezt a Tarkabab Válogatók egyik suba alatti exponense úgy fogalmazta meg: — „Hát nem rossz nő, de zivataros nagy ...” (Ez az elhagyott szó jelenthet sok mindent, kedvest, kiválót, de ebben az esetben alig hiszem, hogy erre gondolt volna.) Ahogy Burns, a nagy skót költő mondta volna, „A nász megesett, de a házasság nem!” Ugyanis a baj a Tarkabab Válogatók évi országos közgyűlésén történt. Addigra már az öreg Alfréd bevezette a köztudatba Helga létét, és amikor vonatra pattant a közgyűlésre, mór a célirányosabb Helgával jelent meg. A vacsora jól sikerült, bár a Tarkabab Válogatók szegény legények voltak, és nem étlapról hozatták a válogatott kajákat, hanem az egyik helyi szakácsuk elkészítette a vacsora fénypontját, a füstölt oldalassal bőven ellátott tarkabab levest. Ittak is! Beszéltek is! A közvélemény hallgatólagosan el is fogadta Helgát és lelkesen (már ami a férfi tagokat illeti!) legeltették rajta a szemeiket Még valamit Helgáról! Az előbb már említettem, hogy milyen volt. Csinos, magas és mozgékony, de egyet még nem mondtam, hogy temperamentumos. Vannak, akik kicsit temperamentumosak, vannak, akik nagyon. Helga nagyon. Egyes rossz nyelvek azt mondták, hogy hiszti, de ez a tények egyszerű elferdítése. A sunyi közgyűlés szeretettel üdvözölte az öreg Alfrédot, de lázadásként a passzív rezisztenciát választotta és Helgát látta, nézte, de nem üdvözölte. Erre az oldalba bökte az öreget — Te tűröd? Alfréd bátyánk tűrte. Mit tehetett volna? Helga erre még jobban felemelte a hangját, most a változatosság okáért hármat bökött leendő élete párján és azt mondta: — Hát ez már aztán igazán disznóság I Alfrédnak nem sok választása lehetett. Vagy feláll és ő üdvözli Helgát, vagy lapít A lapftást választotta. Vesztére! Helga ifjú korában híres volt csatakiáltásairól, amivel be'e- avatkozott a környékbeli fiatalság ádáz küzdelmébe. Most ezt a csatakiáltást elharsogta és az egész közgyűléssel nem lévén módjában leszámolnia, az ünnepi tarkabab leveses tálat füstölt oldalassal együtt egyetlen, megakadályozhatatlan, villámgyors mozdulattal Alfréd bátyánk fejére borította. A maga részéről ezzel befejezte a közgyűlési részvételt és feledhetetlen ringó mozdulattal kivitte a két pogácsa almát és görögdinnyét A további már nem különösképpen izgalmas. Alfréd bátyánkat megszabadították a bableveses táltól — tekintélyétől már előbb Helga szabadította meg. — A Tarkabab Válogatók rájöttek, hogy elnökük ez után az incidens után nem maradhat meg ebben a magas funkciójában. Visszaminősítették egyszerű babválogatóvó. Helgát ez a csapás megtörte és vérző szívvel kirúgta az öreget. Nem Helga szíve vérzettI Az öregé! Alfréd bátyánk visszatért a mamához, az almákat már kizárólag a piacon nézegette, vagyis szert tett arra a bölcsességre, amelyik minden 50 évet betöltött férfi számára jó lenne, ha lenne. Azóta is együtt élnek-élde- gélnek a mamával, míg meg nem halnak. Szőüősy Kálmán röpdösés után elhagyták a tantermet. Ugyanígy volt ez a második, harmadik, negyedik képpel is. Amikor eltávozott az utolsó is, hozzákezdtem a denevérinvázió kivizsgálásához. írnom sem kell, semmire sem mentem. A tanterembe elsőként beérkezettek egyöntetűen vallották, hogy reggel minden ablak tárva, nyitva volt, úgy látszik az éjjel repültek be a denevérek. Csak azt vették észre, hogy közvetlenül a tanítási óra megkezdésekor immár a becsukott ablakoknál, egyszerre csak megvadultak és legalább egy tucat röpködött a tanteremben. Ezt Lajos bácsi is megerősítette. Napokon ót vizsgáltam az ügyet, de tovább nem jutottam. Illetve az egyik pécsi tanuló elszólta magát, hogy előző nap, vasárnap egy csoport az osztályból a Kőlyuknál volt kirándulni. Annyit mór én is tudtam, hogy a Kólyuk barlangja tele van denevérrel. De ezt hiába tudtam, semmire sem mentem, az érdekeltek elsősorban a kó- lyuki turistacsoport — állhatatosan kitartott állítása, vagy ha úgy tetszik tagadása mellett. Minden szenzáció csak három napig szenzáció. Ezzel is így voltunk. Igaz három napon át nagyon nagy szenzáció volt, de mentek a napok, majd az évek és elfelejtettük. Tizenöt évnek kellett eltelnie, hogy egy, a fejünk felett átsuhaná denevér könnyű szárnya letörölje az emlékezés finom porát az azóta sem ismétlődő eseményről, és őszinte beismerésre késztesse a „tetteseket”, az egykori kőlyuki turistacsoport tagjait, komoly férjeket és családapákat, a denevérinvázió szervezőit. Valamennyien jót nevettünk, aztán mit tehettünk volna mást, mindnyájan ittunk egy pohárral házigazdánk kitűnő borából Lajos bácsi egészségére. — dí — A Balkán magyar feltérképezóje Rövidesen napvilágot lát egy beszámoló Kánitz Ferencről, egy nagy magyar geográfusról, akit meglehetősen elfelejtett az utókor. A múlt század második felének térképein Bulgária és az egész Balkán tele volt fehér foltokkal. 1860-ban indult el ezeknek a hiányoknak a pótlására Kánitz Ferenc, az akkor 31 éves, de már ismert nevű tudós, és 15 évig járta a Balkánt Hamarosan rádöbbent, hogy a korábbi térképek nagyon pontatlanok votlak. Saját felmérései alapján meghatározta és leírta a különféle geológiai képződmények, hegyvonulatok, folyóvölgyek stb., valamint a városok, települések helyzetét, sőt — mert „mellékesen” archeológus is volt — a római korból fennmaradt emlékeket is. Az Isztambul—Belgrád—Becs közötti vasútvonalat — a mai Orient Express vonalát már az ő tanácsai szerint vezették, mégpedig az általa feltárt régi római hadiút nyomvonalán. Háromkötetes munkája, „A Duna, Magyaror- száq és a Balkán" ma is kitűnő forrásanyag a földrajztudomány és a régészet számára egyaránt Kánitz Ferenc nevét ma már alig ismerik. Pedig az 1870-es évektől kezdve minden balkáni térképet az ö munkájának felhasználásával adtak ki. 1877-ben, az orosz—török háború idején ő látta el térképekkel az orosz seregekeL Most a magyar tudománytól is megkapja a méltó elismerést ; a Studio Cartologica sorozatában rövidesen megjelenik dr. Tímár Eszter tudományos kutató tanulmánya a Balkán megismeréséért felbecsülhetetlen szolgálatot vállalt, elfeledett magyar tudósróL KONFEKCIÓUZEMUNKBEN fiatal lányokat varrni betanítunk Betanítási időre biztositott bért fizetünk. Jelentkezés: PÉCSI VEGYESIPARI VALLALAT Lotz Károly utca 2. szám. »' I >
