Dunántúli Napló, 1973. május (30. évfolyam, 109-138. szám)

1973-05-16 / 123. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt ngpio A TARTALOMBÓL XXX. évfolyam, 123. szám 1973. május 16., szerda Ara; 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Hamis nimbusz O lykor hangosan is elhong- zó megjegyzés — elsősor­ban értelmiségi foglal­kozásúnkkal kapcsolatban: szakmájának él, igazi szakem­ber, nem politizál. Akiről mondják, talán nem is sejti, mi­féle „érdemét” látják ilyetén tisztelői. Embere válogatja, ta­lán akad, aki örül az effajta jellemzésnek, más viszont bosz- szúsan utasítariá vissza az a po­litikus jézőt, mindjárt példával is bizonyítva, mennyire tévesen ítélték meg. Mindenképpen elgondolkoz­tató viszont, hogy ilyen meg­jegyzések egyáltalán elhangza­nak. A logika nevében két kér­désre keresne választ az em­ber. Az első: miért lát a köz­vélemény e része ma ellent­mondást o közéleti tevékenység és az elmélyült szakmai mun­ka, netán a tudományos pálya között? A másik: létezik-e va­lójában a napi politikától tel­jesen független, tanulmányo­zásra érdemes kutatási terület, természettudományi vagy egyéb problematika? Tudjuk, hogy a magyar tu­dományos élet számos nemzet­közileg elismert tudósa végez pártmünkát, egy-egy fővárosi kerületben, vidéki városban a társadalmi szervezetek éiete at­tól is színesül, hogy kiváló szak­emberek, orvosok, mérnökok, kutatók részesei a különféle rendezvényeknek, a szervezet mindennapos életének. Azaz, konkrét példákkol élve, az ér­telmiség jeleseinek politikai ér­deklődését s tevékenységét mérlegelve azt látjuk; össz­hangban lehet magas fokú szakismeret és közéleti munka. Egyesek úgy fogalmazzák, hogy az igazán képzett ember márcsak azért sem vállal poli­tikai természetű „szereplés*", mert nincs szüksége kivétele­zésre. Boldogul anélkül is. Igaz, minden pályán találunk ügyes­kedőket. Vannak, akik nyüzsgé­sükkel keltenek fetűnést, tár­sadalmi elfoglaltságukat hoz­zák mentségül, ha szakmai hiányosságaikra figyelmezte­tik őket, megpróbálnak a társa­dalmi elfoglaltságból egyéni hasznot húzni ... Vannak ilyen „szakemberek" is. De ezek ki­rívó példák, a karrieristák egyik típusa testesül meg bennük. Nem is nehéz védekezni el'e- nük. Nem egyszer éppen vala­melyik társadalmi szervezet lep­lezi le őket, hiszen sehol sincs szükség fecsegőkre, a mércé­nek mindenütt a végzett mun­kát kell mérnie. A kirívó pél­dákból próbálnak némelyek ál­talánosítani? Kimondatlanul is rágalmazva vétlen embereket? „Nálunk gyanakvással fogad­ják a nem hivatalos helyen pár­tosan megszólaló mérnököt” — fogalmazta ugyanezt mérnök ismerősöm. Mert ugye minek a vonalas szöveg, ha nem hallja a főnökség? Nem általános a gyanakvás, de azért érezhető, Sérti őt is, sérti mindazokat, akik nem tartanak külön nyel­vét hivatalos és nem hivatalos használatra. Sohasem bizonyított tétel, mely szerint a jó szakembernek nem kenyere a politizálás — „hiszen az időt vesz el a szak­mától”, miként óz egyik ismert „bölcsesség” mondja. Mit mondhatunk erre a su­nyi eszmefuttatásra? Furcsa do­log ugyanis a közéleti érdeklő­dést, politikai elkötelezettséget „titkolni", csak azért, mert tá­jékozatlan vagy rosszhiszemű kollégák, a közvélemény ele­nyésző része a „kívülállót" di­cséri, azt találja elegánsnak, szellemi munkát végzőkhöz mél­tónak. Egy neves tudós véleménye szerint — gondolom másoké sze­rint is — akad ugyan néhány olyan téma, amelyet lehet a társadalomtól elvonatkoztatva is vizsgálni, de az elvonatkoz­tatás semmilyen kutatást nem segít. Nem beszélve arról — tet­te hozzá -, hogy a feladatok nagy többségének gazdasági és társadalmi horderejét is is­merni kell, anélkül nincs fo­gódzó, nincs mihez mérni a munkát. A társadalmi kérdések felé „kalandozás” ezekben az esetekben kötelező lecke, s nem időpazarlás. E lkötelezett, kommunista szakemberek számára mindez magától értetődő. Nem fogadják el. soha nem is fogadták el a sokszor megírt szobatudóst példaképül. Külö­nösen nem korunk, társadal­munk ideális szakemberének mintájául. Jó, ha ennek a meggyőződésüknek minél gyak­rabban adnak hangot. Mind­azokkal szövetkezve, akik szin­tén a maguk munkájából tud­ják, hogy az „elvont" intellek­tuális munka sem lombik körül­mények között, zajlik. Hogy az opolitikus szakember nimbusza hamis. Nemcsak azért hamis, mert a „nincs véleményem" is vélemény, hanem mert az em­beri tevékenységet külső, tár­sadalmi tényezők formálják. A hamis nimbusz ne torzítsa egy- egy mikroközösség értékrendjét sem. M. D. Losonczi Pál látogatása Fejér megyében Losoncri Pál, oz Elnöki Tanács elnöke kedden Székesfehérvárra látogatott. Az államfőt az MSZMP Fejér megyei Bizottsá­gának székházában Herczeg Károly, a Fejér megyei Pártbi­zottság első titkára. Takács Im­re, az MSZMP Fejér megyei Bi­zottságának titkára, Závodi Im­re, a Fejér megyei Tanács el­nöke, Kalmár Dezső, a székes­fehérvári tanács elnöke fogad­ta. Tájékoztatták Fejér megye és Székesfehérvár fejlődéséről, a megye fejlesztési terveiről, majd Losonczi Pál és kísérete az Ikarus székesfehérvári gyá­rába látogatott. Az Ikarus gyárbon Toldi Jó­zsef, az Ikarus vezérigazgatója, Tóth István, a fehérvári gyár Jó estét, Pécs! NDK—iapán diplomáciai kapcsolatok » (2 old.) „URH-akció“ indul a Dél-Dunantúlon (3. old ) Vendégjáték Eszéken (3. old.) A jövő a gépesített fóliás telepeké (5. old.) Tudnivalók a BNV-röl (5. old.) Megnyílt a siklósi szobrásztelep (5. old.) Dr. Dimény Imre a Szovjetunióba utazott i D. Antonov szovjet hús- és tejipari miniszter meghívására kedden dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi mi­niszter vezetésével élelmiszer­gazdasági küldöttség utazott a Szovjetunióba. A küldöttség bú­csúztatására a Ferihegyi repü­lőtéren megjelent dr. Madas András és Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes, valamint a szovjet nagykövetség képvi­selője. Pécsi vezetők a Nádorban, Vértessy Sándor mikrofonja előtt: Szentirányi József, a Városi Pártbizottság titkára, Ambrus Jenő, a Városi Pártbizottság eiső titkára, Wieder Béla, a Városi Tanács elnöke és Papp Imre elnökhelyettes. Tévés nagyüzem a Széchenyi téren — Három közvetítő kocsi, 12 kamera, 350 szakember — Közérdekű kérdések tömkelegé Kábelek és hangszórók, mikrofonok és reflektorok és újra kábelek. Amott közvetítőkocsik, s úgy tűnik, mindez a sokadik hatványon... A „Jó estét, Pécs!” című tv-adás központi helyszíne és előtte a Széchenyi tér aligha látott ilyen „népmozgalmat”, mint tegnap délután és este. Jóllehet a műszaki technika csupán egy kis része mutatkozott be itt, „bevilágítva", „behangosítva” a teret. Negyedik napja a Tv mintegy 150 munkatársa, dolgozója, műszaki embere készítette elő és a budapesti adó személyzettel együtt mintegy 350 televíziós bonyolította le azt a tegnapi két tv-adást, amely összefoglaló címével és tartalmával egyaránt bizonyára sokáig emlékezetünkben marad. igazgatója és Langó 'István, a , gyár pártbizottságának titkára ! fogadta a vendégeket. Tájékoz­tatták az Elnöki Tanács elnökét a székesfehérvári gyár bővítésé­nek terveiről, a termelési ered­ményekről, majd gyárlátogatás­ra indultak. Losoncri Pál és kí­sérete végignézte az Ikarus au­tóbuszok qyártási folyamatát, az autóbusz szerelőcsarnokot, ahol az IK 255-ös autóbuszból az idén 2600-at gyártanak. Megte­kintette a gyár új szerelőcsar­nokának építkezését is. Losonczi Pál és kísérete a délután folyamán a Fejér megyei Mezöszilas községbe, a Mező­föld Termelőszövetkezetbe láto­gatott. Három közvetítő kocsi, 12 ka­mera, 3 rendező, 8 asszisztens és a „kábelesek", technikusok kisebb hadserege . . . Munkájuk szálai adáskor a vezető rende­ző kezében futnak össze, aki ezúttal: Eck T. Imre." — A műsor gondolata még két éve született bennem, de most lett valóság. Február óta hat ízben jártunk, lenn előké­szíteni. Egy kicsit a szívügyem volt —, pécsi vagyok . .. Este 6 órakor a Nádor külön asztalánál megindult a telefo­nok áradata. Nem sokkal ké­sőbb már 50 körül volt, az adás derekán pedig már több, mint százra rúgott a beérkezett köz­érdekű kérdések száma. Ezalatt teljes fényárba borult a kávé­házi helyiség, az asztalokat át­rendezték, lezajlottak a külön­böző műszaki próbák. Ennek so- rán a rendezők ellenőrzik vala­mennyi fény- és hangtechnikát,, szaknyelven „összelövik” a mik­rofonokat. 8 óra után lassan el­foglalták helyüket a Fórum-jei- legű műsor válaszadói és be­letemetkeztek a már beérkezett kérdések tanulmányozásába. Vértessy Sándor rövid eligazí­tása után megkezdődött ez a hatalmas apparátust mozgató tv-adás. Aki a képernyőn nézte végig, talán nem is gondolja, mennyi előnye van az adás helyszínén levő nézőkkel szemben. Hangot uayanis csak a másik két adós helyszínéről hallani ilyenkor — a jelenlevők csak a természe­tes, élő hangot kapják o moni­toron látható kép mellé. Két­ségtelenül van az eayidejűség- nek is varázsa. Vagy annak, ahogyan az operatőrök a má­sodperc törtrésre alatt fordul­nak. és az asztalok, székek ös­vényén villámsebesen rókocsiz- nak, ráállnák valakire, ha a válasz máshonnan hangzik. mint ahonnan várják. Van en­nek a jól összehangolt orga­nizmusnak varázsa, amely ola­jozottan pergeti a Jó estét, Pécs! egymást követő mozzana­tait. De tv-t nézni — a képernyő előtt az igazi . . . A tv-presszóban Hetvenkét méterre! a föld fe­lett, még magasabbra, ha a tengerszintet számítjuk — vitat­kozik egy város. A tv-toronyban pécsi kulturális vezetők, gyár­igazgatók néznek szembe Ba­logh Máriával, némi kameraláz közepette, amelyből csak a ko­moly gondolatok segítik ki őket. A háttér szokványos: egyenes adás van. Néhányon el akarnak vágódni a kábeleken, a tévések nem hagyják, elkapják, karon­fogva. Jómodorú gyerekek, a há rom riporthelyszínen összesen százhatvanan vannak. Azt hittük: telt ház lesz a té­vépresszóban. Csakhogy a köz­vetítés biztonsága érdekében úgy vélték, hogy „civil” néző­ket nem lehet most ide been­gedni. Kevesek tudták, hogy mégis lehet, így hát alig tizenöt szurkoló ü| az asztaloknál. Ök sem szurkolnak, arcukról lesir a blazirt kérdés: „közvetítgetünk? közvetítgetünk?" — Közben múl. nak a percek, jönnek a kérdé­sek, a válaszok, nem mindig tacituszi tömörséggel. Kisfali Józsefné kesztyűvarrónőre töb­ben biztatóan pillantanak, mondja csak, mondja, hadd hallják minél többen. Egy méla férfihang pediq így vélekedik mellettünk: — Én is kérdeznék... de annyian hallják ... és vissza­mondanák az asszonynak . . . Gyors lefolyású árhullám a Maroson A korábbi nagy esőzések megduzzasztották g Tisza erdé­lyi balparti mellékfolyóit, első­sorban a Marost. Az utóbbin ritkán tapasztalt gyorsaságú ár­hullám vonult le, A folyó ma­gyarországi szakaszán két nap alatt több mint két méterrel emelkedett a viz szintje. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság jelentése szerint az ár­hullám fő jellemzője a rendkí­vül gyors lefolyás. Ez azzal is magyarázható, hogy a Tiszába torkolló áradat szabad medret talált és a Tisza szinte „kiszip­pantotta” a Maros víztömegét. Kedden Makónál 340 centi­méter vízállást mértek, ami 10 centivel alatta marad annak a szintnek, amelynél az elsőfokú védelmi készültséget el szokták rendelni. A jelenlegi vízállás 284 centiméterrel alacsonyabb ciz 1970. évi emlékezetes nagyárvíz tetőző magasságánál. A marosi áradat beömlése eay nap alatt Szegednél fél méterrel növelte a Tiszát, amelynek a vízállása azonban méq így is csak köze­pesnek mondható. (Folytatás az 5-ös oldalon) A. Tv-torony presszójából Balogh Mária vezette a közvetítést k i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents