Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)

1973-04-11 / 90. szám

1973. április 11. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Az elmúlt hét végén pedagó­gus kórusfesztivál zajlott le Pécsett. Ez volt az ötödik olyan alkalom, amikor peda­gógus énekkarok mutatkoztak be egymásnak és a rendező varos közönségének! Ezúttal a program szerint 16, majd pót­lólag két újabb együttes ér­kezett Baranya székvárosába, Így a Pécsi Nevelők Háza ka- marakórusával együtt 19 pe­dagógus énekkar, mintegy ezer dalos szerepelt a Liszt Ferenc Hangversenyteremben, a feszti­vál három hangversenyén. Az elhangzott több, mint nyolcvan műsorszám nagyobb része, — tehát a kórusok több­sége — művészi élményt adott. Olyan kórustagok énekeltek a Liszt-terem pódiumán, akik na­ponta foglalkoznak a tanuló­ifjúság nevelésével, és feltehe­tően zenei nevelésével is. Eb­ben a munkában nélkülözhe­tetlen számukra a kitekintés, a zenei ismeretszerzés mindig újabb lehetősége. Másrészt a résztvevő együttesek egy hó- nyada nemcsak egy-egy köz­ség, város helyi pedagógus kó­rusa, hanem járási vagy me­gyei pedagógus énekkor. Az encsi (Borsod m.) járási kórus tagjai például 20 községben, faluban tanítanak; a Somogy megyei Pedagógus Férfikar énekesei a megye közel 30 fa­lujából, községéből járnak be a megyeszékhelyre próbálni. Ne­velői munkájukat figyelembe véve rendkívül nagy áldozat- vállalást jelent egy-egy próba vagy szereplés. Viszont van egy óriási előnye. Többségük maga is kórust vezet így a próbákon való munka és a mostanihoz hasonló fesztiválokon való rész­vétel egy-egy szakmai tovább- ' képzési alkalom is. Igaz, utób­bival kapcsolatban kinek-kinek érdeklődése, megfigyelőképes­sége szerint, A program ugyan­is — talán ez volt az egyetlen lényeges hiányossága — szak­mai előadás vagy ankét lehető­ségét nem biztosította a három •nap alatt, noha időből is futot­ta volna és a fölkérhető elő­adók, a kórusmozgalom neves szakemberei is jelen voltak. Ez ö lehetőséq kimaradt. Jelentős volt ellenben a kar­nagyok — tehát az együttesek továbbfejlődése — szempontjá­ból a bemutatókat követő szak­mai értékelés. Kár, hogy a kör­vezetők többsége ezen az érté­kelésen csak a saját produk­ciójuk elemzésére volt kíváncsi, ezt követően távozott. De így is a fesztivál legnagyobb érté­két jelenti az, hogy mind a 19 körvezető Fasan g Árpád zenetudósnak, . a kórusmozga­lom régi ismert szaktekintélyé­nek beszámolójában őszinte és a lényeget látó véleményeket hallhatott munkájáról; hibáiról, erényeiről. (A hasonló feszti­válokat, találkozókat sajnos nem mindig jellemzi a mostani pécsi értékeléshez hasonló megértő, baráti, mégis őszinte, szókimondó hang.) Ezen túlmenően hadd említ­sünk itt néhányat a találkozó igen fontos, nagy hatású ta­pasztalataiból, A szereplő együttesek szín­vonala meglehetősen eltérő volt. A többséq általában véve elfogadható vagy azt megköze­lítő színvonalon énekelt, bár akadt néhány egészen qyenge együttes is, főleg a fiatal, kez­dő kórusok között. Az az öt-hat igazán kiemfelkedőeri rangos énekkar, amely hosszabb idő munkájával egyébként is az or­szágos élvonalba tartozik (sop­roni, nyíregyház;, salgótarjáni, szekszárdi, kecskeméti, pécsi budapesti együttesek) mindenki számára azt bizonyította, hogy erre a magas vagy magasabb színvonalra ei lehet jutni, E [ magasabbra törekvés igénye ál- j tálában is, pedagógus ének- I karoktól különösképpen elvár­ható, föltételezve náluk a kot­ta-ismeretet és oz énekoktatás kodólyi módszerének tudását. És itt külön meg kell említe­nünk a Nevelők Háza kamara­kórusának a példáját. Ez a pé­csi együttes nemcsak az ezút­tal egyértelműen hibátlan, ki- fejezáerőben gazdag és köny- nyed, biztos kóruséneklésével emelkedett ki a legjobbak me­zőnyéből is, hanem műsorvá­lasztásával is. Az egyetlen kó­rus volt, amely műsorával mai modern művekből tartott bemu­tatót, ízelítőt adva arról is, hogy milyen követelményeket támasztanak művekben és fel- készültségben az európai kórus­művészet találkozói, napjaink­ban. Ezen és nemcsak ezen a téren, de általában műsor­politikában is sok a tennivaló még kórusaink előtt. Kétségte­lenül van igény o választéko- | sabb és mindig újabb müvek iránt. Kodály és Bartók-művek is megfelelő arányban helyet kapnak a repertoárokban. De túl sokat hallani ma még városi együttesektől is a kórusiroda­lom tetszetős, jól énekelhető és hatásos „slágereit": madri­gálokban, Bárdos-művekben (pl. Hej igazítsad...) és a „Túrót eszik a cigány"-t is jó lenne már kevesebbet, azt is inkább üde qyermekhangokon hallani. (Ez a mű nekik íródott!) Egy statisztika szerint Ma­gyarország lakosságának több, mint a fele vidéken: falun, községekben él. Az ö; zenei igé­nyeik formálása elsősorban a Pécsett összetalálkozó falusi pedagógusokon múlik. W. E. Új szakasz a pécsi felüljáró építésében- Végre látni már, hogy dol­gozunk — jegyezte meg jz egyik munkás tegnap délelőtt, amikor az első 36 tonnás ge­renda elindult a tréleren a pil­lérek felé. Mindjárt meg is ma­gyarázta a megjegyzés értel­mét: — Sokszor halljuk, hoqy itt vagyunk, dolgozgatunk, a felüljáróból mégsem látni sem­mit . . . Elát most már látni. Tegnap, 1973. április 10-én fordulópontjához érkezett a oé- csi felüljáró építése. Miután háromhónapos munkával elké­szült az első 50 tartógerenda, elkészültek az első pillérek és a Hídépítő Vállalat más mun­kahelyeiről Pécsre érkezett a' két nagyteljesítményű daru, a vontató és a tréler, megkez­dődhetett a gerendák beeme­lése, a tulajdonképpeni hídépí­tés. Kora reggel már a szokásos­nál nagyobb élénkséget tapasz­talhattak a járókelők, az autók, autóbuszok utasai az építkezés területén. 8 óra körül emelték a trélerre az „elsőszülöU" ge­rendát, utána a munkások nyomban megkezdték a tároló­tér újrarendezését, azaz a kö­vetkezők becsörlőzését a meg­üresedett helyre. A gerenda pedig ott pihent egyelőre az út szélén, s várta az indulásra szólító jelt. De most már 0 déli hídfő és az első pillér körüli te­rületre összpontosult minden fi­gyelem. Az egyik 40 tonna te­herbírású darunak elsőre sike­rült beállni a hídfő betonszek­rényébe. A másiknak ez csak második nekifutásra sikerült, de addig kétízben is apróbb javításra került sor. Végre ez a daru is a helyére állt, 10 óra­kor pedig mindkét irányban le­zárták a forgalmat, az indulás­ra szólító jel elhangzott, s a gerenda megindult a mintegy 200 méternyi úton. 7—8 percig Hát, most már tényleg látni, Foto: Erb tartott, mig a helyére ért, mind­össze ennyi ideig szünetelt a forgalom a Bolgár Néphadse­reg útján. Utána hosszú ne­gyedórákig tartó manőverezés következett: a trélerrel a leg­megfelelőbb helyre kellett le­állni, hogy az emelés a legsi­mábban menjen, s a forgalmat c legcsekélyebb mértékig za-. varja. A Hídépítő Vállalat pé­csi építésvezetőségét megilleti a legteljesebb elismerés, ami­ért szándékát jó szervező mun­kával valóra tudta váltani. Az útszakaszon ebben a másfél órában csak egyirányú for­galomról lehetett szó, a jármű­veknek mégis csak rövid ideig kellett várakozniok, míg átha­ladhattak a munkaterületen. 11 óra után pór perccel emel­kedett a magasba a csaknem 31 méter hosszú feszített vas­betongerenda, s kevéssel utóbb már ott pihent, fenn, egyik vé­ge a hídfőn, a másik a pillér közepén, egyelőre csak deszka­pallón, végső helyén pedig egy-egy keménygumi-sarun. Tegnap délután felkerült még a negyedik is . — 'Áz elsők bizony ilyen las­san mennek — mondta Toman Miklós főépítésvezetö. — Sok mindent ki kell tapasztalni ah­hoz, hogy a következőknél si­mán, gyorsan menjen a munka. Szeretnénk ezen a héten fel­rakni az első mező 15 geren­dáját, május közepéig pedig, amíg a gépek itt lehetnek, a következő két mezőbe is be­emelni a gerendákat. Az első nap tapasztalatai azt mutatják, hogy rendkívül hatá­rozott együttműködésre van szükség az építők és a közle­kedő járművek között az épí­tésnek ebben a szakaszában. Ebben bizonyára nem is lesz hi­ány. De már most gondolni kell arra, mi lesz néhány hónap múlva, amikor megkezdik a déli hídfőre felhajtó út építé­sét? Merre lehet elterelni ak­kor a Bolgár Néphadsereg út­jának hihetetlenül nagy for­galmát? H, I. 125 éves a Pannónia Sörgyár Az én fővárosom Pécs Telefoninterjú Ayar Istvánnal Ez a százhuszonöt esztendős ,,ser-gyár" — születésnapja mq- I jus elején esedékes — egy olyan I gyár, ahol az elmúlt másfél-két j évtizedben örökké építkeztek, j hol a föld fölött, hol alant, i több emeletnyi magasságban és mélységben. Aztán ahoqy helyükre kerültek a nagyon szép óriás-tartályok, a kínosan tisztán ragyogó csapok, műsze­rek, csőhálózatok és elfogyott a roppant mennyiségű építő­anyag, az épületek homlokza­táról végérvényesen lekerült az állványzat, akkor egyszeriben kivirult a gyár, az új létesítmé­nyek szinte koszorúba fogták az üzem „szívét", a legöregebb épületet. Jha igen ... s közben elfo­gyott az a 130 millió forint is, amely óra volt a rekonstrukció­nak. Ne vegyék oktalan csapon- gósnak, hogy időben kalando­zom a mából a múltba, abból a liözelmúltba, s ismét a jelen­időbe, de így sokkal erősebb kontúrja észlelhető a fejlődést kísérő ellentéteknek. A régi plakátokról ismert ne­héz testű „Dreher” vagy „sö- rös’-lovak rég kikoptak az ud­varról, s most azt sem mon­dom, hogy „újdonság" a te­herautók látványa. Ez is régi már. Viszont újszerűnek hat a gyár udvarán — a sör-, és Pep- si-palackozó előtti betonozott térség forgalma: a szalagon futó üvegek műanyag rekeszek­be kerülnek, a rekeszek eme'ő- villás targoncákon utaznak a felsorakozó teherkocsik plató­Születésnap előtt... jóra, a sofőrök beindítják ( a gépkocsikat és elindul a sör . . Mindez szinte azonós ritmusra történik: modern gépek, ponto­san kiszámított mozdulatok, a szállítás órára behatárolt indí­tása. A gépek mellett kék- és fehérköpenyes nők, a fürge tar­goncákon farmernadrágos lá­nyok és fiúk) aztán a kocsik kö­zött egymással vitatkozó irányí­tók, sofőrök, rakodók: ez a mozgalmasság szép ebben. — Inkább a küszöbre fek­szem, de akkor sem visztek ki egy korty sört sem! Ezt Somogyi Jenő — a na­pokban nyugdíjba induló — fő­mérnök mondotta annakidején Jakabos Zoltánnak, a kereske­delmi osztály vezetőjének. Mi­kor is? Az ötvenes évek végén, amikor már kezdett krónikussá válni a sörhiány — vagy inkább a fogyasztási igény futott fel hihetetlen mértékben? — és a „kerosztály" sörért verte az asz­talt, a főmérnök meg ragasz­kodott az érési idő pontos be- fartására. Védte a minőséget, a közkedvelt Szalon minőségét, a gyártástechnológia tisztasá­gát. Neki volt igaza. Meg o kereskedelmi osztálynak is. A sör — világszinten is! — divatba jött az ötvenes évektől kezdődően. 1948-ban a Pécsi Sörgyár mintegy 15 ezer hekto­litert gyártott, ma 580 ezer az évi termelés. Dr, Rugási Endre igazgatótól nagyon érdekes adatokat kaptam. 1970-ben Magyarországon 5 millió hekto­liter sört gyártottunk, ez nagy^ jóból megfelel a fogyasztásnak is. Ez nem is sok, ha azt vesz- szük, hogy a jugoszlávok évi termelése 6,7 millió, a csehszlo­vák gyáraké 21,2 millió, Szov­jetunió 39,7 millió, és ... uramisten, az NSZK pedig 87 1 millió hektoliter sört állít elő. Ha pedig legszűkebb „hazán­kat" nézzük, egyáltalán nem lehet okunk panaszra: ellentét­ben az országos átlaggal, amely 60,4 liter, Baranyában az 1 főre jutó évi sörfogyasztás 75,9 liter, s ezzel „leköröztük” valamennyi megyét és várost, hiszen még a pestiek is „fejen­ként” 68,7 liter sört fogyaszta­nak el csupán. Lehet, hogy ezekre az adatokra az anti­alkoholisták felszisszennek, pe­dig kár, mert ahogy emelkedik a sörfogyasztás, úgy csökken — viszonylag persze! — a tö- ményszesz-félék, vagy a maga­sabb alkoholtartalmú, úgyneve­zett „nehéz” borok forgal­A sörfőzés Baranyában kö­zel 200 esztendős, 1700-ban Pécsnek is van házi főzdéje, de ez még csak „üzemnek” sem mondható. A jelenlegi gyár előde 1848-ban alapittatott Hirschfcld serfőző-család ré­vén. Elozzáteendő; nem kevés sikerrel, mert sörük lassan ki­szorította Baranyából a Pilse- nit, amely tudvalevőleg akkor is jó márka volt. A gyár 1913- ig őrizte Hirschfeldék nevét, azt követően Pannónia Sörfőző RT. néven vált ismeretessé. A gyá­rat 1948. április 10-én államo­sították, éppen tegnap múlt 25 esztendeje . .. Ne sértődjenek meg, ha azt mondom: „öreg sörösök", Nem életkorukra vonatkozik ez — még akkor sem, ha egyiknek- másiknak fehéredik a haja - hanem a szakmában eltöltött időre. Somogyi Jenő, aki 44 esztendeje, hogy először ismer­kedett meg a sörös szakmával, aztán Jakabos Zoltán, aki Kő­bányán kezdte 40 éve, vagy Szandtner József, akinek szak­mai múltja szintén túlhaladta a 35 esztendőt, de 'ugyanúgy | dr. Rugási Endrének, Vissi Ven- I delnek, Timár Istvánnak, Hart- | mann Jánosnak, Porrogi Tiva­darok, Fejes Jánosnak, Fehér Istvánnak is szinte „első mun­kahelye" a sörgyár, vagy ma­ga a söripar. A törzsgárdót persze nohéz lenne felsorolni, végülis közel 800 dolqozójo van a qyárnak, de leszámítva a szállítók kőié­ben tapasztalható elvándorlást, illetve feltöltődést —, a dolgo­zók zöme törzsaárdatagnak számítható. És közülük is egy elégaé széles réteg szemtanú­ja, illetve részese volt a gyár rekonstrukciójának, vagy ha szebben hangzik —, megújho­dásának, mert az üzem meg­fiatalodott, még 125 esztende­je ellenére is, Rob Ferenc Reggel 7 óra. A telefon szag­gatottan jelzi, mással beszél. Üjgbb hívás. Fáradt, fátyolos hang: — Itt Avar István! A pécsiek nevében köszön­töm a művészt, a képviselője­löltet. A gratulációt örömmel fogadja. Lágy, megnyugtató baritonja élénkül, kérdései pe­regnek: - mit játszanak a szín­házban, merre jár Vörös Laci, a „bőgős” (a pécsi színház ki­tűnő zenésze), teleeresztették-e borral a pécsi pincéket . . .? Marton Sanyi — az orvos — le­vele kedves volt. Sokan írtak Egercsehiből. Bányászok, közü­lük jöttem, nem felejtettek el, én sem őket. Apám - az öreg gráner - iajnos meghalt, A család?- Yvett (Gyapay Yvett) a Fő­városi Fotó-nál dolgozik és a gyereket tneveli. Pisti már 10 éves, olyan magas mint én. Zsuzsa, Pécsett a Leöweybe jár gimnáziumba. Egyik interjújában - többi között - ez a megfogalmazás olvasható .........a színház meg tu dja szépíteni az emberek éle­tét ... nekünk az élet valósá­gos problémáira kell válaszol­nunk ... a néző érezze ünnep­nek azt a hétköznapot, amiről mi neki beszélünk”.- Vallom, ez a színészi hiva­tás valódi értelme. És a közéleti emberé? Az or­szággyűlési képviselőé? — A jelölés megtisztelő, de megrettentett...! Miért? Nem tudom megmagyarázni. Számí­tok az emberekre, biztos meg­nyugtatnak, hiszen a következő napokban beszéljük meg o la­kóhelyeink — a VII. kerület — gondjait, eredményeit. Remé­lem, megbíznak feladatokkal, ez feloldja lámpalázas merev­. ségemet. Az Avar család nyári prog­ramjában szerepel-e pécsi lá­togatás? — Természetesen. Nem soro­lom, mi minden köt a Mecsek aljai városhoz. Lehet, megha­ragszanak a budapestiek rám, de az én fővárosom: Pécs. — nist — Pedagógusok énekeltek Egy kórusíesztivál tanulságaiból Harminchat tonna a levegőben Tegnap estig helyére került az első négy tartógerenda i * I L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents