Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)

1973-04-07 / 86. szám

1973. április 7.

OUNÁNTŰL! NAPLÓ

i

nagygyu

n

Kádár János:

Megvalósítjuk pártunk X. kongresszusának határozatait

(Folytatás az 1. oldalról)

Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársnők! Elvtársak!

Őszintén köszönöm a szíves fogadtatást és a magam részéről én is szívből köszöntőm nagygyűlésünk minden résztvevőjét. Átadom önöknek és az önök személyében Angyalföld dolgozóinak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának forró elvtársi üdvözletét.

Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! A tanácsválasztás alkalmából rendezett mostani választási nagygyűlésen az a feladatom, hogy képviselői beszámolót tartsak, tehát elsősorban az ország dolgairól kívánok szólni. Szeretném jelenteni a választóknak, hogy ,a képviselői testület, az országgyűlés, becsülettel végzi feladatát. S ami nagyon fontos: azért tudja ezt tenni, mert élvezi a dolgozó nép bizalmát. Két évvel ezelőtt szívből jövő, őszinte köszönetét mondtam önöknek a bizalomért, amellyel képviselőnek jelöltek és megválasztottak. Engedjék meg, hogy most a magam és képviselőtársaim nevében is megköszönjem azt a szilárd tá- moaatást, amit önök ország- gyűlésünknek a két év alatt nyújtottak.

Kedves Elvtársak! A szocializmust építő magyar nép vezető ereje a munkásosztály forradalmi pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt. Következésképpen társadalmunk éleiét, népünk alkotó munkáját a párt X. kongresszusának határozatai és irányelvei határozták meg. Az országban — a X. kongresszus állásfoglalásának megfelelően — jelenleg a, szocialista társadalom teljes felépítésének munkája folyik, a korábbinál magasabb szinten. A kongresszus határozata mintegy felhívás volt az egész magyar társadalomhoz, hogy e szocialista építőmunkát folytassuk tovább teljes következetességgel és lendülettel. A párt kongresszusát követő időszakban a szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, az összes tömegszervezet, s végül a Hazafias Népfront kongresz- szusa megtárgyalta a pártkongresszus iránymutatásait, azokat sajátjuknak érezték és elfogadták. Ezekben az állásfoglalásokban mintegy megtestesült népünk napról napra szilárdabbá kovácsolódó szocialista nemzeti egysége. A kongresz- szus határozatai az életben, a gyakorlati munkában megvalósulnak.

Két évvel a kongresszus után, tavaly novemberben a Központi Bizottság külön ülést szentelt annak, hogy megvonja a kongresszusi határozatok végrehajtásának mérlegét. A novemberi központi bizottsági ülés betöltötte feladatát; a mérleget elkészítette és megmutatta az utat, amelyen járva a kongresz- szus határozatait teljes mértékben meg tudjuk valósítani.

Hangsúlyozottan és nyugodtan mondhatjuk, hogy a Központi Bizottság mérlege pozdív volt. Belpolitikai életünk élénk, a Központi Bizottság ülését követte társadalmunk úgyszólván minden szervezetének tanácskozása és állásfoglalása. Valamennyi tömegszervezet és a Hazafias Népfront, végül az országgyűlés mostani márciusi ülésszakán a Minisztertanács beszámolója is részleteiben megvizsgálta, hogy a pártkongresszus útmutatásainak megfelelően halad-e a munka; mely területeken jó az eredmény, hol van hiányosság vagy elmaradás, amit meg kell szüntetni, E mérleg általános összefoglalása az, hogy a kongresszus útján haladunk.

Az országgyűlés munkája különleges fontosságú a Magyar Népköztársaság, népünk életében. Az országgyűlés legfőbb államhatalmi szervünk, amelynek legfőbb feladatai őrködni azon, hogy szocialista alkotmányunk teljes mértékben érvényesüljön. Másik feladata, hogy szükség szerint és funkciójának megfelelően kellő időben megfelelő törvényeket alkosson. Feladata továbbá, hogy ellenőrizze az állami irányítás, a kormány munkáját és tevékenységét.

Szocialista irányvonalunk, a kongresszus iránymutatása, a párt politikája az államéletben nem .automatikusan érvényesül. Pártunk mindig nagy súlyt helyezett arra — s most különösen nagy súlyt helyez rá —, hogy politikai programját, céljait ne erőltesse rá más testületekre, az egyes állampolgárokra. De a meggyőzés erejével igenis szüntelenül dolgozunk azért, hogy pártunk irányvonala, szocialista törekvéseink és céljaink az élet minden területén, így az államéletben is érvényesüljenek. Ilyen értelemben állíthatom: az országgyűlés, a népszuverenitás legfőbb szerve, az elmúlt két esztendőben megalkotta azokat a törvényeket, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy szocialista politikánk az államéletben, a gazdasági, a társadalmi élet minden fontos területén teljes mértékben érvényesüljön.

Jó összetételű tanácsokat

A tanácsválasztásokra készülünk. Ezzel kapcsolatban szeretnék utalni arra, hogy az országos politika és a helyi politika egymással szoros összefüggésben van; kiegészítik egymást, ugyanakkor önállóan is fontos szerepet töltenek be. Az általános politika az ország, a nép sorsát, útját határozza meg. A helyi politika — vagy másként: a községpolitika, a tanácsi politika — az állampolgárok millióinak mindennapi gondjaival, kérdéseivel megoldást váró problémáival foglalkozik. Ha arra keressük a választ, hogy milyen a politikai hangulat, tudnunk kell, hogy azt az egyes embernél két tényező határozza meg: az általános és a helyi politika. Úgy lehet, az általános politikát megfelelőnek tartja, helyesli, azzal egyetért. Ez azonban csak akkor érvényesülhet teljes mértékben, ha személyes életének mindennapi problémáit az állam, a hatóság, a tanács olymódon intézi, hogy őt sérelem, vagy hátrány nem éri. Ekkor nyugodt és megelégedett az ember. Az országos politikában azért dolgozunk, hogy a munkásosztály, a dolgozó osztályok, a né" ó'falános közérzete megfelelő legyen és azt mondják az emberek: „most elégedettek vagyunk, helyes irányban mennek a dolgok”. Nagy munkát kell

végezniök a helyi hatóságoknak is — és végeznek is —, hogy az állampolgárok nagy többsége elégedett legyen helyzetével. Néha azonban elegendő egy kis hiba ahhoz, hogy az egyes állampolgárnál a megelégedett- nég elkeseredettséggé változzék. Nem is folytatom: ennyiből is mindenki megérti, hogy a tanács munkájának milyen nagy a fontossága. Talán azt is megérti mindenki, hogy a választott tanácsokban és a tanácsapparátusban dolgozó emberek megfelelő megbecsülést és tiszteletet érdemelnek azért a munkáért, amit nap mint nap végeznek — még akkor is, ha egyes kérdések nem oldódnak meg olyan gyorsan, ahogyan egyes érdekelt felek azt szeretnék.

Általános politikánkból következően és a megfelelő törvényes intézkedések eredményeként a tanácsok jelenleg nagyobb önállósággal és nagyobb hatásfokkal végezhetik munkájukat, mint korábban. Teljes meggyőződéssel állítom — s ezt mindenki tanúsíthatja —, hogy a tanácsi munkában az új tanácstörvény hatályba lépése óta, tehát az utóbbi két esztendőben nagy fejlődés tapasztalható. S ha ez az irányzat folytatódik, mindnyájan remélhetjük, hogy néhány éven belül a tanácsi munkában még további fejlődés következik be.

A rövidesen esedékes tanácsválasztásoknak megvan a határozott célja. Egyrészt — magát a választási kampányt is felhasználva — azt szeretnénk elérni, és reméljük, el is érjük, hogy általános politikai törekvéseink még jobban behatolnak a tömegekbe, még nagyobb megértésre és támogatásra találnak. A választási kampányt a helyi községpolitika továbbfejlesztésére is szeretnénk felhasználni és reméljük, hogy ez is sikerül. A választás célja, hogy jó összetételű tanácsok alakuljanak és dolgozzanak a következő négy esztendőben. Ez a célunk itt, a 13. kerületben is, a fővárosban, s mindenütt az országban, ahol tanácstagokat választanak.

Kijelenthetem, hogy a választási kampány a törvényes előírásoknak megfelelően, jól halad. A választási munka politikai tartalmát illetően elmondhatom, hogy a párt általános politikáját nagy megértés fogadja. A választói gyűléseken a

párt politikájáról és a helyi politikáról megfelelő elmélyültség- gel tárgyaltak. A jelölőgyűléseken —, amelyek már befejeződtek — két és fél milliónyian vettek részt, kereken háromszázezren szólaltak fel, fejtették ki véleményüket az általános politikáról, a helyi tennivalókról, valamint a jelöltek személyéről. Végeredményben elmondhatjuk, hogy a választási előkészületek a szocialista demokratizmus -elveinek megfelelően, rendben haladnak. A szocialista államokon kívül nincs a világon olyan ország— a polgári demokráciák hiába szólnak néha olyan dicsekvően az ő demokráciájukról —, ahol megvalósult volna, hogy a választók csaknem 40 százaléka jelöli ki azokat, akikre a választás napján leadják majd szavazatukat. Demokratikus eljárás ez olyan értelemben is, hogy ahol á megvitatás után szükségesnek látták — kereken 1700 választókerületben — két vagy több jelölt indul majd a választáson, s a szavazás napján dől majd el, ki lesz közülük a tanácstag. A munka tehát jól megy, s bízunk abban, hogy ugyanilyen lesz a folytatás is: a választás be fogja tölteni szerepét, hozzájárul politikánk megerősítéséhez, biztosítja a tanácsok megfelelő összetételét.

Kádár János ezután a 13. kerületi program során szerzett benyomásairól, tapasztalatairól beszélt.

Legyünk büszkék eredményeinkre

A továbbiakban szólt a budapesti lakásépítkezésekről, a Metró új szakaszának üzembehelyezéséről, majd az .ország egészének munkájáról és a munka eredményeiről beszélt ezután a Központi Bizottság első titkára:

A gazdasági munka 1972-ben kielégítő eredményekkel zárult: az ipar 5,6 százalékkal, a mezőgazdaság 4 százalékkal növelte termelését, a közlekedés és a kereskedelem a terveié- j irányzatnak megfelelően teljesítette tervét, a nemzeti jövedelem 5 százalékkal növekedett.

A beruházások a tervnek megfelelően alakultak. Az ország külkereskedelmi és fizetési mérlege 1972-ben az előző évhez viszonyítva jelentősen javult. Mindez nagyon jó eredménynek tekinthető.

Megelégedéssel lehet szólni az országban végzett munka más területeiről is.

Az ország általános kulturális színvonala biztató, szép, megelégedésre adhat okot és további, még messzebbre mutató, még nagyobbra törő terveink vannak. Az ország lélekszámát figyelembe véve, Magyarország 90 ezres egyetemi és főiskolai, valamint három és félszázezres középiskolai hallgatói létszáma mindenféle összehasonlításban megállja a helyét és nagy kulturális előrehaladásunknak egy fokmérője.

Ugyancsak meqfelelően előrehaladtunk 1972-ben az élet- színvonal fejlesztése terén is. Megvalósul életszínvonal-politi- kánk, amelynek fő elve, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével.

Az 1972-ben a lakosság egy főre számított reáljövedelme és fogyasztása orszáaos átlagban három és fél százalékkal növekedett. Kilencvenezer lakás épült fel a múlt évben Magyar- országon. Jóllehet ennek a lakásmennyiségnek az összetételét nem tartjuk kielégítőnek, de magát a számot igen. Évente ennyi lakást Magyarországon soha korábban nem építettek. Az a lendület, amellyel most ezen a területen találkozunk, biztosítja, hogy a mostani öt évre tervezett 400 000 lakás fel fog épülni az országban.

Ami a fogyasztást illeti: országosan eqy főre számítva 1972-ben Magyarországon 61 kiloqramm hús, 14 kilogramm tojás, 114 kilogramm tei, 84 kilogramm zöldség és főzelék, s 72 kilogramm gyümölcs jutott.

1972-ben Magyarországon minden száz háztartásban 37 porszívó, 46 hűtőszekrény, 61 mosógép, 61 televízió és 75 rádió volt. Tehát ezen a téren is nagyon jelentős az előrehaladás.

Életszínvonal-politikánkat illetően természetesen további 'céljaink vannak. 1973-ban a lakosság reáljövedelmének és fogyasztásának — a múlt évi három és fél százalékkal szemben — négy és fél—öt százalékkal kell emelkednie, s ezt biztosítanunk is kell!

A Központi Bizottság első titkára külön szólt az állami iparban és építőiparban március elején végrehajtott béremelésről.

Ennék kettős célja volt — mondottá. — Egyrészt úgy gondoltuk, hogy most a nagyüzemi munkásság kapjon külön béremelést, mert — és ez az igazságosságnak is megfelel — egy viszonylagos elmaradást be kellett hoznunk. Másrészt: politikai szándékunk is volt és van a külön béremeléssel. Mi a dolgozó osztályok között politikailag nem szoktunk különbséget tenni; nem szembeállítjuk, hanem összeforrasztjuk a munkásságot, a parasztságot és az értelmiséget. De meg kell őszintén mondani, hogy a munkásosztály, a szocialista nagyipari munkásság nélkül nincs szocializmus, nem lehet szocializmust építeni. A béremeléssel azt is kifejezésre akartuk juttatni, hogy a legbiztosabb jövőt a szocialista nagyipar jelenti.

Továbbra is az a programunk, hogy biztosítsuk a munkával arányos keresetnövekedést a dolgozó emberek számára. Célunk, hogy tovább könnyítsünk a nők helyzetén,, csökkentsük a családfenntartás, a gyermeknevelés költségeit, tovább javítsunk valamit a nyugdíjakon. Ha a termelés olyan ütemben fejlődik, ahogyan tervezzük, akkor céljainkat e! is érjük. Elvünk, hogy minél nagyobb mértékben biztosítsuk: aki dolgozik, az kereshessen, és aki nem dolgozik, az ne kereshessen.

Belpolitikánk alapvető cél iái közismertek, s azokhoz szilárdan ragaszkodunk. Ezek: a népgazdaság általános fejlesztése, a műveltség, a kultúra szocialista jellegének erősítése és színvonalának emelése, az életszínvonal további javítása és végül mindezek summázataként: belpolitikánknak alapvető célja a fejlett szocialista társadalom teljes felépítése.

Együtt

a haladó erőkkel

Külpolitikai kérdésekre áttérve, Kádár János hangoztatta:

Országunk szocialista ország, a szocialista társadalom teljes felépítésén munkálkodunk — ebből következnek bel- és külpolitikánk törvényei is. Külpolitikánk elvi alapokon nyugszik, célja — világméretekben — a nemzetközi haladás, a szocializmus és a béke ügyének szolgálata. Ez külpolitikánk lényeges vonása, ezt követjük a mindennapi gyakorlatban.

Külpolitikánk rendíthetetlen

törekvése, hogy nemzetközi síkon hozzájáruljon a szocialista országok egységének és össze- forrottságának növeléséhez. Ezért szorosan együtthaladunk a Varsói Szerződés tagállamaival, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának országaival, valamennyi szocialista országgal és a nemzetközi élet minden haladó erejével.

A kapitalista országokkal folytatott külpolitikánk ugyancsak elvi alapokon nyugszik. Mi a békés egymás mellett élés elvét akarjuk — mind nagyobb mértékben — gyakorlattá tenni, a szocialista országok és a kapitalista országok mindennapi kapcsolataiban, így a Magyar Népköztársaság és a kapitalista államok viszonyában is. Politikai lépéseink ennek az elvnek felelnek meg.

A Magyar Népköztársaság képviselői — általános külpolitikai elveinket követve, törekvéseinket realizálva — ott vannak mindazokon a nemzetközi fórumokon, ahol az államok viszonyait, kapcsolatait szabályozzák és alakítják, jelen vannak mindenütt, ahol lényeges kérdésekről esik szó.

Okkal és meggyőződéssel vallhatjuk, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikai törekvései eredményesek, országunk biztonságban, békében él, népünk szocialista társadalmat épít. Erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten hozzájárultunk és a jövőben is hozzájárulunk a haladás nemzetközi ügyéhez. Ennek az elvi külpolitikának köszönhető, hogy ma a Magyar Népköz- társaságnak becsülete van, barátaink számontartanak bennünket, s ellenfeleink is megtanulták, hogy velünk csak tisztességes eszközökkel lehet boldogulni. Úgy azonban lehet, mert mi becsületesen törekszünk a békés egymás mellett élésre a kapitalista országokkal is.

Kádár János beszéde befejező részében ezeket mondotta:

— Mély meggyőződésem, hogy a szocializmus útján tovább haladunk előre. A jövőt illetően megfelelő és jó terveink vannak, előrehaladásunk biztosított. Az, hogy milyen tesz fejlődésünk üteme, javarészt rajtunk múlik. Az előrevezető úton ezután is dolgozni, harcolni kell, leküzdeni az akadályokat, amelyek részben objektív akadályok. A gazdasági területen dolgozó emberek tisztában vannak azzal, hogy csakis anyagi lehetőségeink figyelem- bevételével tudunk dolgozni. De ha gazdasági építésről van szó, máris adott a feladat: takarékoskodni az anyaggal, a pénzzel és az idővel! A szubjektív tényező így válik előnyünkre, s így tudjuk a fejlődés ütemét gyorsítani, az objektív akadályokat leküzdeni.

Szubjektív nehézségeink is vonnak, olyanok, amelyeknek már semmiféle objektív jellegük nincs. Hazánkban, társadalmunkban, ahol — mély meggyőződésünk szerint népünk túlnyomó többségének teljes megértésével és támogatásával —■ j szocializmus épül, vannak még, bár kis számban, a szocialista rendszernek és eszmének ellenségei, ha országos, társadalmi méretekben problémát nem is jelentenek. De van egy másik kategória, amelybe már valamivel többen tartoznak. Azok, akik a Magyar Népköztársaság társadalmi rendje, a helyes és szükséges politika biztosította feltételekkel, lehetőségekkel nem helyesen élnek, sőt egyenesen visszaélnek. Mindannyian ismerünk anyagias, kapzsi, harácsoló embereket, akik néha egyenesen fitogtatják, hogy mi mindent szereztek. Ha valaki becsületes munkával szerez valamit, azt tiszteletben tartjuk. De aki a közösség rovására visszaél a törvény által biztosított lehetőségekkel, az ellen fel kell lépnünk; az ilyenek eilen a jövőben is harcolni fogunk!

Kádár János ezután arról szólt, hogy helyenként tapasz, tolhatok az elbizakodottság je- lei. Akadnak emberek, akik nem hallgatnak a dolgozók szavára, vagy eqyáltalán az emberi szóra, akik a szerepüket az előrehaladásban önelégülten úgy értelmezik, mint az a bizonyos légy, amely a kocsi ján ülve azt hiszi, hogy ő húzza a kocsit

Bizakodva nézhetünk jövőnk elé

A mi fejlődésünknek olyan nagy és erős motorjai vannak, mint a párt, a munkásosztály, a dolgozó nép! Érezze mindenki megtiszteltetésnek, ha — akár a legkisebb rangban is — a dolgozók képviselőjeként tevékenykedhet a társadalmi élet bármely területén, és az olapvető .normákat, amelyeket mindenkitől megkövetelünk, kötelesség- szerűen tartsa meg. A vezetőnek persze nehezebb a dolga, vele szemben nagyobbak a követelmények. Mert ha két szomszéd padnál dolgozó ember mond egymásnak valami nemtetszőt, a gépzúgásban csak ők ketten hallják. Ez egészen más dolog, mint amikor például egy értekezleten kel! válaszolnom egy feltett kérdésre:, akkor köteles vagyok érvekkel válaszolni, nem pedig ledorongoló hangon, a funkció magaslatáról visszaszólni. Mindig a józan eszünkre apelláljunk és semmiképpen se váljunk elbizako- dottá. Mert az elbizakodottság sohasem vezet jóra.

— Mélységes meggyőződésem - hangsúlyozta Kádár János —, hogy bizakodva nézhetünk a jövőbe. Megvan a saját erőnk, s az ország határain túl i.s velünk vannak a világ összes haladó erői.

Amikor azt mondjuk, hogy bizakodva nézzünk a jövőbe, az embereknek eszükbe jut a történelem: Mohácsnál vereséget szenvedtünk, Világosnál le kellett tenni a fegyvert, az első világháború végén az ország a vesztes oldalon volt és összeomlott, a Tanácsköztársaságot leverték az ellenforradalmárok, a második világháború végén Magyarország mint Hitler utolsó csatlósa a vert seregben szerepelt. S mindezek után nem egyszer felteszik a kérdést: hát mi mindig csak kikaptunk, sohasem győztünk? Folyton csak csatát vesztett a mi népünk ezer esztendőn át? Erre is válaszolnunk kell: igen, amikor az egykori uralkodó osztályok a reakció szekeréhez kötötték az drszág sorsát, mindig vereséget szenvedtek, de sohasem a nép, hanem ók a „történelmi osztályok” szenvedték a vereséget. Mert — Dózsától kezdve - mindig voltak a népnek zászlóvivői. És a nép mindig újra talpraáütw küzdött a boldogabb jövőjéért!

A magyar történelemben azonban most már léteznek másfajta dátumok is. Most ünnepeltük felszabadulásunk 28. évfordulóját; ez már nagy, fényes ünnep, amellyel új korszak kezdődött hazánk történetében. Nem túlzás így fogalmazni; a felszabadulás óta eltelt — nem is törés nélküli — időszakban egy évszázad munKá- ját végeztük el. Most lesz negyed százada a két munkáspárt egyesülésének, s annak is negyed százada, hogy a munkás- osztály a hatalmat ténylegesen is birtokba vette és kiépítette. Annak szintén negyed százada már, hogy az ipart, c kereskedelmet és a bankokat államosítottuk.

Jelenlegi helyzetünket az jel. lemzi, hogy a párt, a munkás- osztály betölti vezető szerepét, összeforrottság és egység van, a kommunisták, a szocializmus öntudatos hívei példát mutatnak a munkában és megvan az erőnk ahhoz, hogy tovább haladjunk előre.

Minden egyes politikai lépésünket úgy kell megtennünk, hogy az méltó legyen egész harcunkhoz. Ilyennek fogjuk fel azt a politikai kampányt is, amely most folyik. Bízom abban, hogy a tanácsválasztás olyan hitvallás lesz politikánk mellett, olyan támogatása lesz központi és helyi politikánknak, amely méltó szocializmust építő népünkhöz!

Engedjék meg, hogy pártunk Központi Bizottsága nevében és a magam részéről is ismételten és szívből minden jót, jó erőt, állhatatosságot és új sikereket kívánjak Budapest XIII. kerülete dolgozóinak, egész népünknek.

Kádár János hosszantartó, nagy tapssal fogadott beszéde utón a nagygyűlés Matuz Lászlónak, a Hazafias Népfront XIII. kerületi bizottsága titkárának zárszavával ért véget.

I

I

y