Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)

1973-04-04 / 84. szám

1973. április 4. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 11 Élüzemavatás Bakonyán Termelésben, önköltségben a legjobbak Elkészült a föld alatti libegd — Nyolcvanhat kiváló dolgozó Vámos István, a H-es bányaüzem pártbizottságának titkára nyitotta meg az ünnepséget Kedvező helyzetben nyugodtan dolgozhatunk Dr. Szabó lózsef országgyűlési képviselő választási gyűlése Villányban Ünnepi előadás az Operaházban Hazánk felszabadulásának 28. évfordulója alkalmából kedden este ünnepi előadáson mutatták be az Állami Operaházban Ha- csaturján Spartacus című ba­lettjét. Részt vett az előadáson Bisz- ku Béla, az MSZMP KB titkára, Gáspár Sándor, a SZOT főtitká­ra, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, dr. Biró József külkereskedelmi miniszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi minisz­ter, Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi miniszter, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Sza­bó Zoltán egészségügyi minisz­ter, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke s a poli­tikai és a társadalmi élet több más vezető személyisége. Jelen volt az előadáson a budapesti diplomáciai képviseletek sok ve­zetője is. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után Lukács Miklós, az Állami Operaház igazgatója üdvözölte az ünnepi előadáson megjelenteket. Nyitás 1975-ben Nemzetközi kemping Sikondán A napokban hirdetett ered­ményt Budapesten a Belkeres­kedelmi Minisztérium és az Or­szágos Idegenforgalmi Tanács: a nemzetközi kemping fejlesztési pályázaton Sikonda fejlesztésé­nek tervét elfogadták. A Komló városi Tanács és a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal 500 férőhelyes kemping Sikondán való felépítését java­solták, amelynek költsége 4,3 millió forint. A tervek szerint a kemping építését még ebben az eszten­dőben elkezdi a sásdi SZÖVALL, a befejezés 1974. végére várha­tó, míg 1975. idénykezdetkor nyitja kapuit a turistacentrum. Helyét is kijelölték: a turista- szálló mellett lévő területen fek­szik majd, ahol 45 férőhelyes fa­házsor, sátorhelyek, üzletsor — ajándék- és élelmiszerpavilonok —, valamint sportpálya kerül majd kialakításra. Az üzemekben, hivatalokban, iskolákban és művelődési ottho­nokban egyaránt megemlékez­tek Pécs és Baranya lakói ha­zánk felszabadulása 28. évfor­dulójáról. Komlón koszorúzási ünnepségeket tartottak. A zu­hogó eső ellenére többszázan adóztak tisztelettel az elesett hősök emlékének a felszabadu­lási emlékműnél, ahol a Városi Pártbizottság, a Mecseki Szén­bányák Igazgatósága, a Városi Tanács és a Hazafias Népfront Városi Bizottsága, a KISZ, a Szakmaközi Bizottság, valamint több üzem szocialista brigádja képviseletében helyezték el a kegyelet és hála viráaait. Rö­viddel ezután Komló központjá­ban, a Lenin téren álló munkás­mozgalmi-mártír emlékműnél ugyancsak koszorúzással tiszte­legtek - a világháború idején büntetőszázadba hurcolt és el­pusztult - bányászok emléke előtt. Negyedszázados fennállását ünnepli a Magyar Honvédelmi Sportszövetség. Ez alkalomból, valamint április 4-et köszöntve kitüntetéseket adott át tegnap délután Pécsett Vértes József, az MHSZ Baranva megyei tit­kára. Az aktivisták közül össze­sen 35-en kapták a Testnevelés és sport érdemes dolgozója, az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést, az MHSZ kiváló munkáért érem arany, ezüst és bronz fokozatát, a Testnevelés és spart fejlesztéséért plaketté*» valamint aranykoszorús KtSZ-jel- vényt. Eredményes munkásságu­kért 13 aktivista nyerte el a fő­titkár és megyei titkár dicsérő oklevelét. Siklóson csapatnévadó ün­Hármas ünnepség színhelye volt tegnap a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat bakonyai üze­me: hazánk felszabadulásának 28. évfordulóját, az Élüzem, s a Szocialista munka üzeme címek elnyerését, valamint a 24 millió forintos költséggel létesített, 1200 méter hosszú, függőüléses, földalatti személyszállító-pálya elkészültét ünnepelték a ll-es bányaüzem dolgozói. Az ünnepségen résztvettek a vállalat párt, gazdasági és tö­megszervezetek vezetőin, az üzem legkiválóbb munkásain kívül Lukács János, az MSZMP Pécs városi Bizottságának titká­ra, Bogár József, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának ve­zető titkára, és dr. Koncsag Ká­roly, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség vezetője. Glass Zoltán aknász a 28 év előtti harcokról, Magyarország életé­ben történt gyökeres változá­sokról emlékezett meg, majd Vámos István, az üzemi párt­bizottság titkára üdvözölte a megjelentekét, s a bányászok életében, munkakörülményeiben beállt változásokról szólt. Ezt követően Lábán János üzem­vezető mondott ünnepi beszé­det. népségre került sor a 2. számú általános iskolában. Megjelent a rendezvényen dr, Vida Sán­dor, a Siklósi Pártbizottság első titkára is. Az iskola úttörőcsapa­ta ünnepélyesen felvette a le­gendás hírű Petőfi-brigád ne­vét, amelynek tagjai közül öt — Baranyában élő — veteránt vendégül láttak a csapatgyűlé­sen. A reggeli órákban úttörő kerékpáros túra indult Csá- nyoszróra, ahol a pajtások ko­szorút helyeztek el azon a há­zon, amelyben a Petőfi-brigád megalakult. Végigjárták mind­azon helyeket, útvonalat, ahol a brigád harci feladatokat haj­tott végre, majd a kerékpáros túra az ünnepi csapatgyűlésen tett jelentéstétellel fejeződött be. Az MSZBT Országos Elnöksé­ge oklevelét Sinku Pál, az MSZ­MP Baranya megyei Bizottsága munkatársa nyújtotta át tegnap délután a Pécsi ÁFÉSZ dolgo­Többek között kihangsúlyozta, hogy a bakonyai üzem évről évre teljesíti feladatait: 1966 és 1967-ben a vállalat legjobb üzeme, egy esztendővel később a Szocialista munka üzeme 1970-ben első alkalommal az Élüzem és az 1972-es eredmé­nyek alapján ismét az Élüzem címet, valamint immár negyedik j alkalommal a Szocialista munka üzeme címet nyerték el. Az üzemben évek óta létszámhiány­nyal küszködnek, a teljesítmé­nyek állandó növekedése, az önköltség csökkenése azonban a gondok ellenére is kiváló gaz­dasági eredményeket tesz le­hetővé. A műszaki fejlesztési és szervezési intézkedések egész sorát vezették be az elmúlt esz­tendők során: új szállítógépe­ket helyeztek üzembe a vak­aknában, nagyteljesítményű kompresszor-telepet létesítettek, új sűrített levegős gerincveze­téket építettek, nagyteljesítmé­nyű mozdonyokat állítottak üzembe, kétszeresére növelték a szkréperek számát és telje­sítményét is, új korszerű rob­bantási eljárásokat dolgoztak ki, új fejtés- és vágatbiztosítási módokat alkalmaznak. A most üzembe helyezett földalatti li­zóinak, ahol a felszabadulási ünnepség során a Magyar- Szovjet Baráti Társaság megala­kulása évfordulójáról is megem­lékeztek. Sásdon, a művelődési házban ünnepi esten emlékeztek tegnap a hősi napokra, Szigetváron pe­dig koszorút helyeztek el a te­metőben lévő szovjet és bolgár harcosok sírjánál, valamint a város felszabadulási emlékmű­vénél. Többhelyütt avatással, rendezvénnyel köszöntik a jubi­leumot. így Pécsett, a Rácváros 68. szám alatt ifjúsági klubot avattak, Gerényesen pedig kézi­munka-kiállítás nyílt. Április 4-én, szerdán délelőtt 10 órakor Pécsett, a központi temetőben Baranya megye és Pécs város párt- és állami veze­tői, társadalmi és tömegszerve­zetek képviselői, üzemi és gyári dolgozók, valamint a város fia­talsága meakoszorúzza a szovjet begő pedig napi három kilomé­teres gyaloglástól kíméli meg a bányászokat. A Mecseki Ércbányászati Vál­lalat gazdasági vezetőinek kép­viseletében Mátrai Árpád mű­szaki igazgató-helyettes adta át az Élüzem és Szocialista munka üzeme kitüntetést tanúsító okle­veleket, s az üzem párt, gazda­sági és tömegszervezeti veze­tőinek a kiváló dolgozó kitün­tetést. Ezt követően az üzem ve­zetője osztotta ki a bányaüzem dolgozóinak a kitüntetéseket többek között: Kasik György Ki­váló bányász miniszteri kitün­tetést kapott, Érdi Krausz Gábor és Kukái András főleg a libegő létrehozásában kifejtett tevé­kenységéért, Cserna Sándor vá­jár, országgyűlési képviselő, Medve András, Kovács András kimagasló munkájukért, Liska Ferenc, Kovacsik Alajos és Lő- rincz János pedig több évtize­des bányász hűségükért (17 esz­tendeje a vállalat és megala­kulásától kezdve a ll-es üzem dolgozói) vették át a Kiváló dolgozó kitüntetést 86 társuk nevében. L. J. Mint ismeretes, egy igazi lo­vagi lakomán vettem részt Sik­lós várában. az i. u. 1973-ik esztendő Szent György havának 2-ik napján, — vagyis tegnap­előtt este félnyolc körül. Mond­hatom qyönyörűséges cécó volt. amely úgy kezdődött, hogy csuklyás alabárdosok sorfala között vonultunk be a boltíves, márványpadlós várétterembe, ahol fal-hossz irányban terítet­ték meg az asztalokat. Sok gyertya volt, meq ezüst gyer­tyatartó, különféle poharak, csillogó „eszcájgok” meg min­den és a mohácsi hárfás Ja ni bácsi virágénekeket és beat-nó- tákat pengetett. Magam mögé néztem, nem volt ott senki, pe­dig — gyér iskolai tanulmánya­im arra emlékeztettek, hogy ott nagyhajú inasoknak kellene áll­niuk, akiknek hajába a közép­kori várurak zsíros kezüket tö­rölték volt és a csontokat is há­tuk mögé hajigálták. Hát erről itt szó sem lehetett, tekintettel arra, hogy a fehérköpenyes ta­karítóasszony meglehetősen szi­gorú pillantásokat vetett a vécé felől, A felszolgáló fiúk zsinóros, csizmás deák-öltözetet viseltek, egyébként némán, várakozva álltak az oszlopok mentén. Csend volt a teremben — s ki­véve a halk hárfát — csupán a vendégek suttogása hallat­szott. Addig is megnéztem az étla­pot, amelynek az volt a címe, hogy „Étkek”, majd következett a felsorolás, amely azonmód felvillanyozott: „Haramia leves — Fáczán petsenye Villan le­vében tsinálva — özpetsenye kapitányunk ínye szerént — Kardon sült fénom hús — Úr­nőnk kedvence...” Aztán: „El­ső ital: barack pálinka — Étek­hez: Villánj veres bor 1 por- czió". Hát ezeket ajánlotta vé- gigevésre Ivanov Ferencz étek­mester és Schaffer Béla ven­dégfogadós. Egyszer csak felsorakpztqk a pincnökök, vizeskancsószám hordták a pálinkát, s erre moz­gás támadt a teremben. Én el­kaptam a poharam a kancsó elől, mire a pincnök: „Tán nem kér e?1' Mire én: „Nőm bizony! Inkább a Villámból, de több porcziót. . ." — „Mégis meny­nyit?” — kérdezte, de erre pil- lanatnyilaq nem is tudtam vá­laszolni, miután maga a kérdés is —, viszonylagos volt. Hiszen félliter bor — teszem fel egy szőkébb telefonfülkében — sok­nak tűnhet, míq nyolc liter a Jakabhegy tetején elszomorító- an kevésnek. Mert minden re­latív, Ez is. De azért megegyez­tünk néhány üveg csopaki riz- linqben. Mindezt kővetően a hoppmes­ter eqy fölöttébb'„tsinos” udva­ri leányzót végigvezetett öz asz­talok előtt, .majd a túlsó véqen megállva, embermagasságú bottal koppintott egyet a már­Felszabadulásunk ünnepének előestéjén a község központjá­ban gyűltek össze a villányiak. A Himnusz és az Internacionálé hangjai mellett helyezték el ko­szorúikat a szovjet hősök emlék­művénél. A koszorúzási ünnep­ség után választási gyűlés volt a filmszínházban. A megjelent választópolgárokat Vass Sándor, a községi párt-csúcsvezetőség titkára köszöntötte. A gyűlés szónoka dr. Szabó József or­szággyűlési képviselő, a Bara­nya megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnöke volt.- Őszinte tisztelettel ünnepel­jük április 4-ét - mondta be­széde elején —, azt a napot, ami mindent megváltoztatott hazánkban, s qazdagabbá tette az emberek életét, gazdagabbá az országot. — Ezután arra em­lékeztette a gyűlés résztvevőit, hogy választásra készülünk; a villányiak is 49 tagú tanácsot választanak, a jelölő gyűléseken széleskörű eszmecserét folytat­tak a helyi politikáról, a meg­jelent 1080 résztvevő közül 130­ványpadlőra. Ekkor az „étek­hordozók” bevonultak kis bog­rácsokkal, azok alatt spiritusz­kocka kékes fénnyel lángolt (ahogy ez már a középkorban ugye szokás volt) és nekiálltunk a Haramia-levesnek, amely fá- czán-aprólékból, húsokból, qom_ bából főtt. Ennek utána — egy helyén­való ötlettel — kiöntöttem po­haramba az első palack mara­dékát, lehörpintettem, s már lendült a karom, hogy közép­kori lovaghoz méltóan falhoz vágjam a kisfröccsös kupát, de meggondoltam magam és intet­tem a „deák-öltözetűnek”, hogy bontsa fel a következő üveget. Ugyanis a fáczán-pecsenye el­takarításához enélkül hozzáfog­ni fölöttébb ostobaság lenne. A pecsenye jó volt, bár néha a „fáczán méllyé” — amely tűz­delve volt — kiugrott az életlen vendéglátóipari kés alól. Most már tudom, hogy sokan attól váltak haramiává, hogy állami késsel kellett enniök, amelynek tudvalevőleq már a középkor­ban sem volt éle... Aztán az „Özpetsenye” előtt — amely „kapitányunk ínye szerént" ké­szült — néhány percnyi szüne­tet rendeltem el magamnak, mi­után lassú evő vagyok, de hogy e csekély időt se töltsem tunya tétlenséggel, kaptam a palac­kot és „Rab kapitány ínye sze­rént” két levezető kisfröccsöt „sékeltem” magamnak. Erre roppant vigasság vett rajtam erőt és csupán nemesi jóneveltségem tartott vissza at­tól, hogy a túloldalon ülő hosz- szúhajú udvarhölgynek kezet csókoljak, és persze a felisme­rés is, miszerint a hölgy nem is lány volt. hanem fiú... an szólaltak fel közügyben, 11 fi­án a község közvetlen helyzeté­vel foglalkoztak. A továbbiak­ban az országos politikáról be­szélt, s elmondta, hogy az el­múlt két esztendő eredményei­nek forrása a X. kongresszus volt. Ennek szellemében erősö­dött a munkásosztály vezető szerepe, szilárdult a munkás­paraszt szövetség. — Belpolitikai célkitűzéseink jók. Kedvező helyzetben nyu­godtan, magabiztosan dolgoz­hatunk, érdemes is dolgozni a munkahelyeken, a közéletben egyaránt. Vannak megfelelő je­löltek, akik ismerik, értik poli­tikánkat, célkitűzéseinket ma­gukénak vallják, s készek leg­jobb tudásuk szerint dolgozni érte. Szavazzanak rájuk, válasz­tás után pedig számítsanak munkájukra. Az új tanácstagok érezzék a közösség bizalmát, munkálkodjanak választóik bol­dogulásáért. A választási gyűlés a villányi irodalmi színpad műsorával ért véget. Amikor a hárfás Jani bácsi rázendített a „lávsztori” nevű virágénekre én már a taktust vertem a kanalammal és ekkor feltűnt a pincnökök hada, akik — az étlapnak megfelelően — „Kapitányunk kardján Úrnőnket hozták...” Dehogy is! Bontsa csak fel a harmadik üveget... Szóval összekeverem a dolgo­kat, nem a kapitányén hozták és nem az Úrnőt, mert ez két külön „étek”, mert az izé pél­dául... No mindegy. Nagyon beleizzadtam ebbe a lovagi lakomába, ami félnyolc­tól féltizenegyig tartott. No persze, a középkorban ráértek „hálózni”, bezzeq a mi korunk­ban erre aligha szánhatnánk három teljes órát, mert ugye itt a tévé is, az ember ideges­kedve, mezítláb állva a készü­lék előtt bekap félkiló sült húst savanyúuborkával, mert mind­járt vége a tévé-híradónak, nyolckor kezdődik az amerikai filmsorozat, a .Hosszú forró nyár”, amelyben nekem az tet­szik legjobban, amikor a Clara nevezetű szőke nő fátyolos han­gon azt rebegi: „Óh Ben...!!" No de Vendégvárás Mecsek- alján is csak egyszer van egy esztendőben. íav hót ne legyen rest az emberfia, ha meginvi­tálják efféle szép lakomára. Tu­lajdonképpen végigettünk egy középkori vacsorát, ahol minden valódi, csupán az egyik „deák- öltözetű" személy volt hamis, akiről kiderült, hoav álruhás fi­zetőpincér. s akkor derült ki, amikor a számlát lehette elém az asztalra és minden hátsó gondolat nélkül hol rám, hol a két alabárdosra tekintett vára­kozóan. Rab Ferenc hősök emlékművét. Csapatnévadó ünnepség a siklósi 2. sz. általános iskolában Úttörők a Petőfi-brigád harci útvonalán Koszorúzások, ünnepségek, kitüntetések Ozpetsenye kapitányunk ínye szerént... Lovagi lakoma 1973-ban 4 A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents