Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)
1973-04-04 / 84. szám
Beszélgetés az Akadémia főtitkárhelyettesével Európai szinten A külkapcsolat létkérdés Közös kutatási programok Hihetetlenül javult a nyelvtudási szint A magyar tudomány nemzet- lozi rangjáról, kapcsolatairól, feladatáról beszélgettünk dr. Láng Istvánnal, a Magyar Tudományos Akadémiának a külkap- csolatokkal foglalkozó főtitkárhelyettesével. Sok kutatónk van — Hol a helyünk, milyen a rangunk a világ tudományos életében? — Van egy nemzetközi index arról, hogy 10 ezer lakosra hány kutató jut. Nálunk 27. Az NSZK, Franciaország és Anglia adatai sem nagyobbak 30-nál. nóova rországon tehát mennyiségileg eay európai szinten álló kutatógárda van, — Milyen anyagi támogatásban részesül a tudomány nálunk, viszonyítva más országhoz? — Ha azt számítjuk, Hogy egy kutató számára mennyi pénz jut Magyarországon a kutatásra, akkor rosszabb a helyzet. Körülbelül háromszor kevesebb pénzt tudunk egy magyar kutatónak nyújtani, mint ameny- nyit eqy franciának nyújtanak. Ezen nagyon hamar változtatni nem lehet. Hosszú évtizedek kellenek még, hogy pótolni tudjuk ezt az elmaradást. Éppen ezért nekünk nagyon lényeges az, hogy gyorsan jussunk hozzá mindahhoz az újdonsághoz, ami a világon van. Ami nyomtatásban megjelenik, az már nem érdekes, az már elavult. Mindig az az érdekes, amivel még dolgoznak, amit méq nem közöltek, amelyen még gondolkodnak. Ehhez személyi kapcsolatok szükségesek, kiutazások is, beutazások is — egyáltalán egy nemzetközi tudományos külpolitika. S ez utóbbi van is Magyar- országon. Kis ország vagyunk, amelynek sok kutatója van, de kevés pénze — a külkapcsolat létkérdés. — Milyen tehetőségeik ionnak a magyar kutatóknak, hogy a külföld eredményeit megismerjék? — Külföldre 1971-ben' 14 ezer alkalomból utaztok ki, s ez nagy szám. De ennek keretében több ember többször utazik, s Ha ezt átszámítjuk, akkor kiderül: a magyar kutatói gárda egyharmada évente megfordul külföldön. Szerintem ez olyan adat, amivel nem sok ország büszkélkedhet. Bár kevés a pontos összehasonlításra szolgáló külföldi információ, de merem állítani, hogy ezzel az aránynyal mi Európában bármelyik ország mellé odaállhatunk. A kutatók mintegy kétharmada szocialista országokba megy, egyharmada pedig tőkés országokba. Négyezren külföldről — Hogyan viszonozzák a látogatásokat a külföldi tudósok, s általában mit kutatnak Magyarországon? — Az Akadémián arányos a csereforgalom: évente kb. ugyanannyi kutató jön be külföldről, mint amennyi kimegy tőlünk. Pl. 1972-ben összesen 3593 alkalommal utaztak ki külföldre. Ebből 2087 út irányult szocialista, 1465 tőkés, illetve fejletlen országba. Viszont 4011 külföldi tudós járt az Akadémián, 1523 szocialista, 2473 kapitalista, 15 pedig fejlődő országból. A külföldi tudósok többsége általában konferenciára jön Magyarországra. Ez a sajátosság számunkra nagyon jó, De azt is jelenti, hogy nagyobb gonddal, felelősséggel kell a konferenciákat, kongresszusokat, szimpozionokat előkészíteni, szervezni, jobban törődni a „körítéssel". Ilyenkor ugyanis a látogató nyilván az apróságokból is leszűr következtetéseket, amelyek nemcsak a tudományos életre, hanem kulturális körülményeink színvonalára, az egész társadalmi berendezésre, az egész országra vonatkozik. — Hogyan szabályozzák a nemzetközi kapcsolatokat? — A tudományszervezésnek három szintje van: kormányzati, minisztériumi és kutatóhelyi. — Felsőbb szinten működik a Tudománypolitikai Bizottság, amely a kormányzatnak sajátos szerve, Ajtai Miklós miniszterelnökhelyettes vezetésével. Ez a bizottság a magyar tudomány nagy stratégiai kérdéseit határozza meg és foglalkozik a nemzetközi kapcsolatok kérdéseivel is. — Valamennyi tárca, amely kutatást irányít, valamilyen sajátos, nemzetközi kapcsolattartási egyezményrendszerrel is rendelkezik. Ezeknek a munkásságát bizonyos mértékíq egyezteti a Kulturális Kapcsolatok Intézete, amely ebben a szerkezetben az első és a második szint között foglal helyet. A legtöbb tőkés országgal, fejlődő országgal és számos szocialista országgal is ún. államközi tudományos-kulturális egyezményünk van, s ezeket általában a Kulturális Kapcsolatok Intézete köti meg. Mintegy ilyen, a tárcák fölött álló szerv a Kulturális Kapcsolatok Intézetének keretén belül az Országos ösztöndíj Tanács, illetve annak titkársága. Évente meghirdeti a nyilvános pályázatodat, amelyekre minden magyar állampolgár jelentkezhet: ezek részben tudományos, részben kulturális jellegű tanulmányutak. Az Országos ösztöndíj Tanács évente kb. 1200 kutató külföldre utazását biztosítja, államközi egyezmény keretében. Tanulmányutak — Vannak tehát államközi egyezményekből fakadó lehetőségek, vannak a tárcáknak saját megállapodásaik is külföldi partnerekkel, De van-e lehetőség egyéni szervezésű külföldi tanulmányútra? —- Tulajdonképpen ez a harmadik fajta lehetőség. Ma már ugyanis a kutatók jelentős része saját maga fizeti tanul- mányútját, részben vagy teljes mértékben. Van is egy olyan elv, hoqy a kutatók bizonyos ér- tékiq vállaljanak ebből részt és ily módon az Akadémia is könnyebben hozzásegíti őket az. úthoz. Ezt számos útlevél- és valutagazdálkodási intézkedés teszi könnyebbé. Például a minősített kutatók tudományos rendezvényeken való részvétel céljából, megfelelő igazolás esetén, elegendő valutát vásárolhatnak a Nemzeti Banktól, s e vásárlás miatt nem sújtják őket valutacsökkentéssel, ha később turistaútra mennek. Ilyenkor o dollárösszeg is — egy napot számítva — magasabb, mint a turistaútlevélre kiadott dollár, mennyiség, — A három lehetőségen kívül van-e megoldás arra, hogy a kutatók külföldi meghívásra utazzanak ki? — Igen, van: ez a negyedik féle megoldás. Két nagy csoportra lehet osztani, az egyéni meghívásokra és a külfödi szervezetek által felajánlott ösztöndíjakra, vagy szakértői meghívásokra. Ezek a meghívások elsősorban a nagyobb tőkés országokból jönnek és gyakran az a céljuk, hoqv ideiglenesen olcsó munkaerőt alkalmazzanak. Az eketek jelentős részében mégis engedélyezzük ezeknek az elfogadását, ha a feltételek nem meqalázóak. Ezzel uqyan- is bővítjük a saját lehetőségeinket. Sőt. a magyar tudománynak számos tudományáq területén érdeke, hogy kutatóink ily módon is továbbképezzék magukat. Integrált tevékenység — A külföldi meghívások a külkapcsolatoknak csak az egyik részét képezi. Milyen egyéb módja van a kapcsolatoknak? — A lényeg nem Oz utazásokban rejlik. A göröq városállamoktól kezdve napjainkig használják a levelezés módszerét, amelyhez útlevél és pénz sem kell. Az egyik tudós ír a másiknak, megírja, hogy mi újság. Eredményes és nem lebecsülendő módszer. Igen használhatóak a kölcsönös rövid látogatások, Elmegyünk egymás laboratóriumába, megnézzük, hoqy a külföldi kolleqa mit csinál, beszélgetünk vele. Ennek valamivel fejlettebb változata, ha valaki egy módszertani továbbképzésre hosszabb időre elmegy valahová, esetleg ott be is kapcsolódik a munkába. Aztán a kutatási programok egyeztetése. Két csoport körülbelül megállapodik abban, hogy egy kérdésen belül egyik ezt, a másik azt vizsgálja, majd időnként, találkoznak. Mg nagyjából itt tartónk a külfödi kapcsolatokban. — De a szocialista országok vonatkozásában ennél is többet akarunk. Egy integráltabb tudományos tevékenységet, amelynek elve a munkamegosztáson alapuló tudományos kutatás, a kutatási program nagyon tudatos felosztása, nemcsak koordinálás, hanem tényleges munkamegosztás is. Ennek fejlettebb változata, amikor kutató- csoportok jönnek létre, valamilyen nemzeti vagy nemzetközi intézetben. Véleményem szerint jelenleg Európában, de ezen belül elsősorban a szocialista országok között, nem az az elsődleges feladat, hogy nemzetközi intézetek hálózatát hozzuk létre. Persze, némely esetben szükség van erre, így pl. o dub- nói egyesített atomkutató-inté- zet esetében, ahová olyan beruházások szükségesek amelyeket egy kis ország nem képes vállalnj. Aztán a fizika, általában a műszaki tudományok vonatkozásában van még egy-két ilyen közös KGST-intézet. De a tudomány legtöbb területén talán nem szükséges közös intézetek létrehozása. — Jelenleg a meglévő nemzeti intézetek megerősítése, a szocialista országok csoportjainak, illetve időszakos csoportoknak o létrehozása az időszerű feladat és a reális út. Az intézetek közötti egyenes és nagyon hatékony kapcsolati rendszernek a kialakítása — ez lenne az elkövetkezendő 10—15 esztendőben stratégiánk fontos meghatározója, mert egy új intézet létrehozása nagyon sok időbe telik. Például 1968 januárjában a Nature-ban megjelent egy cikk arról, hogy elkészült az európai molekuláris biológiai intézet terve, és még a költségvetést is közölték azzal, hoqy pénz is van rá. Miná- lunk akkor kezdődött el a Szegedi Biológiai Kutató Intézetnek a tervezése, Nagyságát illetően ez majdnem olyan, mint az elképzelt európai intézet. Ma az európai intézet építését még meq sem kezdték, de a szegedi intézmény első szakasza már két év óta kész, és a teljes létesítményt idén októberben adjuk át, Nyugaton nem qzért nem készült el,, mert nem volt rá pénz, hanem mert nem tudtak megállapodni egy csomó kérdésben: az intézet nyelvének, helyének, vezetésének kérdésében. Nem könnyű dolog tehát nemzetközi intézetet szervezni, még akkor sem, ha van rá pénz. De különösen akkor nem, ha nincs. Új korszak — A tudományos külkapcso- latok fejlesztésében a mennyiségi vagy a minőségi szempontok a fontosabbak? — Véleményem szerint a magyar tudománynak a nemzetközi kapcsolatokban nem annyira a mennyiségi fejlesztés a lényeges feladata. Általában az egész magyar tudomány most a minőségi fejlesztés korszakába lépett. A kapcsolatok tartalmi részét kell növelni, több határozott tervet, közös kutatási koncepciót kidolgozni és megvalósítani. Körülbelül elértük azt, hogy kutatógárdánkból majdhogynem mindenki járt már külföldön, van már bizonyos nemzetközi rutinja, és az elmúlt tíz esztendőben hihetetlenül javult a nyelvtudási szint. Ma — persze azért nem vagyunk teljesen elégedettek — nem ott vagyunk a nyelvtudással, mint tíz évvel ezelőtt, amikor majdnem a nulláról kellett indulni. Ma már olyan gondjaink vannak, hoqy hogyan tudjuk a vezető garnitúrát a nagyon finom kongresszusi vezetési nyelvre megtanítani. Mert, hát nemzetközi szervezetekben funkcióhoz jutni lehet, de ahhoz az illetőnek szerepelni is tudnia kell. Tehát ezen a téren is más már a gondunk. Persze a fiataloknál állandóan visszatérő feladat a nyelvtudás megalapozása. De a kutatógárda egésze számottevő nyelvi javuláson ment ót. Világot látott, meqismerte elsősorban a szocialista országokat, de nagyon sokan jártak az elmúlt 5—8 évben nyúgati országokban is. Most tehát elsősorban a minőség, a konkrét kutatói munka, a közös programok kidolgozása — ezen belül is elsősorban a KGST-programoké — a feladat, I Feldessy Dénes Pécsett száznyolcvan tudományos kutató tevékenykedik, közöttük hat akadémiai tag, tizenegy a tudományok doktora és 80 kandidátus. Képünkön a POTE központi laboratóriumának elektronmikroszkópia. A realitás szocialista vívmánya A Magyar Szocialista ” Munkáspárt IX, kongresszusa 1966-ban megfelelő előkészítő munka után, a népgazdaság és a társadalom fejlődésének mélyreható elemzése alapján határozta el o gazdaságirányítási rendszer reformját, az új irányítási rendszer bevezetését, . A reform célja olyan gazdaságirányítási mechanizmus kialakítása volt, amellyel biztosítható a szocialista termelési viszonyokban rejlő előnyöknek a korábbinál is eredményesebb érvényesítése, o szocialista tervgazdálkodás lehetőségeinek jobb kihasználása, A reformmal szembeni követelmények a párt gazdaságpolitikájából adódtak és íav hangzottak: az új irányítási rendszer gyorsítsa meg a szocializmus teljes felépítését; fejlessze a termelőerőket és a szocialista tulajdonviszonyokat, növelje a vállalatok önállóságát, javítsa tevékenységüket; biztosítsa a gazda- sáq fejlődésének nagyobb tervszerűségét fejlessze a szocialista tervgazdálkodás módszereit; hatékonyabban érvényesítse a szocialista bérezés elvét, fokozottabban ösztönözzön a jobb minőségű munkára, A gazdaságirányítási reform az ellenforradalom óta alkalmazott gazdaságpolitika szerves folytatása, annak továbbfejlesztése az intenzívebbé váló gazdasági fejlődés követelményei szerint, A párt azonban nem hagyott az iránt sem kétséget, hogy jóllehet, a reform az intenzív gazdaí sági növekedés feltételeit hivatott biztosítani, mégsem csupán gazdasági ügy, hanem nagy horderejű társaddl- mi vállalkozás, amely a termelési és elosztási viszonyok fejlődésén keresztül hatást gyakorol a társadalom politikai, erkölcsi viszonyaira, az emberek magatartására és az intézményekre is: Amikor az elhatározott célok, feladatok oldaláról vizsgáljuk a reform megvalósulását, akkor ezt megfelelő történelmi szemlélettel kell tenni. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az új gazdasági mechanizmus meghatározott gazdasági szerkezetet örökölt annak ellentmondásaival, egyensúlyzavaraival együtt. Ismerve az örökölt ellentmondásokat, az átállást úgy kellett megoldani, hogy az ne okozzon semmiféle megrázkódtatást a gazdaságnak, s ezen keresztül a társadalomnak. Az elmúlt öt év bebizonyította, hogy a reform koncepciója alapvetően bevált, általánosan elismerik sikerét, szocialista jellegét. Bebizonyosodott azonban az is, hogy egyes esetekben a vártnál bonyolultabb ellentmondásokon keresztül és sok tekintetben előre nem számított hatásokat, jelenségeket kiváltva érvényesül. Az ellentmondások és a gazdasági egyensúllyal kapcsolatos problémák megvilágításánál azonban abból a pozitív tényből kell kiindulni, hogy o reform bevezetése még rövid időre sem járt együtt a termelés és az általános életszínvonal visszaesésével, sőt. egészében véve szakadatlan növekedésről adhatunk számot, amit egy ilyen — az egész eddiq megszokott cselekvést átrendező — döntő jelentőségű társadalompolitikai vállalkozásnál igen nagyra értékelhetünk. A tények fényénél helyes megvilágításba kerülnek a reform negativ kísérő jelenségei is. Ezek egy része ugyan a reform időszakában jelentkezett. de nem annak a következménye. Itt elsősorban a fogyasztói magatartással összefüggő problémákat említjük. Hosszú, szűkös évek után a közfogyasztási cikkek viszonylagos bősége sajátos mohóságot, a sokáig nélkülözött javak gyors kielégítésének vágyát ébresztette fel az emberekben. A nagyobb problémát és kárps magatartásokat azonban méq ma is inkább az okozza, hogy az anyagi javak iránti kereslet, a viszonylagos bőség ellenére, messze megelőzi a kínálatot. Ez a helyzet kitermeli és ideiglenesen fenntartja o szükségletek kielégítésének törvénytelen és amorális formáit. Küzdeni ellene, természetesen a jogrend szigorával és morális elítéléssel is lehet, de iqazán hatásosan úgy küzdhetünk, ha méq nagyobb bőséggel, a termelés és a piac további ésszerű szabályozásával válaszolunk. Komolyabb gondot okoznak azok az ellentmondások, egyensúlyi zavarok, amelyek közvetlenül a termelést terhelik. Ezekre a problémákra a párt Központi Bizottságának novemberi határozata a legnagyobb nyilvánosság előtt hívta fel a figyelmet, bebizonyítva, hogy nem gazdaság- irányításunk szervi bajairól van szó, hanem részben a múltból ránk maradt, részben újonnan keletkezett, de múló torzulásokról, amelyek megfelelő intézkedésekkel és az egységes értelmezésre épülő társadalmi cselekvéssel kiküszöbölhetők. A "form tapasztalatait ” összefoglalva állapíthatta meg a Központi Bizottság: „Az 1968. január elsején életbe léptetett gazdaságirányítási rendszer alkalmas és hatékony eszközként szolgálja a szocialista terv- gazdálkodást, a szocialista építés céljait. A gazdasági irányítás' fejlesztése azonban továbbra is feladat, hasznosítani kell az elmúlt évek tapasztalatait, és szem előtt kell tartani, hogy a fejlődés folyamatában változnak a feltételek, új technika lép életbe és új szervezés bontakozik ki, növekednek a követelmények az irányítással szemben.” Akik ma ennek az értékelésnek tükrében szemlélik gazdasági-társadalmi fejlődésünk tényeit, azok tudják, hoqv a qazdasáqirányítási reform a szocialista fejlődés eszköze, eqvben vívmánya is. Olyan vívmány és realitás, melyet új ra meg újra fejleszteni keli, hogy a növekvő követelményeknek megfelelve, mindig jól szolgálhassa a szocialista társadalmi, gazdasági épitőmunkánkat. Pozsgay Imre A Budapesti Nemzetközi Vásár kiköltözik a Városligetből a Mezőgazdasági Kiállítás területére. 1973-ban még részben a Városligetben, részben az Albertirsai úton rendezik meg a BNV-t. A Mező- gazdasági Kiállítás területén új központi kiállító csarnokot építenek. A tervek szerint az idei BNV-re 4 ezer négyzetméternyi csarnokrészt már használhatnak a kiállítók. A könnyűszerkezetes üveg oldalfalú csarnokot a Könnyűipari Szerel© és Épületkarbantart© Vállalat szakemberei szerelik.
