Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)
1973-04-04 / 84. szám
1973. április 4. DUNÁMTÓL! N APlö 3 A kertváros építői Medvelzky Antal építésvezeti A színhely mint egy szélesvásznú, színes, olosi film totálképe. A távolban kékeszöld hegyvonulat, alatta sárga, fehér kockák halmaista, itt, közvetlenül előttünk vakítóan sárga loggia-sor, körös-körül pedig magasba nyúló fehér panelfalak. Az épülő kertvárosi lakótelep leendő főterén állunk, szemben a várossal, s ugyanarra gondolunk mind a ketten. Csodálatos ez az örökké változó, mindig más arcú város — a mi városunk. Medvetzky Antal hunyorogja nevet: — Akkor mondtad volna ezt, amikor egy . héttel ezelőtt mindent elnyelt a lucsok és a sár... Egy héttel ezelőtt...! Egy héttel ezelőtt még tél volt, most pedig tavasz van, vakító fény. Az építésvezető kihajtott fehér ingbén, a dömperes lobogó hajjal, sapka nélkül. Az üt porzik, a daru tűzpiros. Az első épületsor ablakain függönyök: itt mór laknak. Egy kislány háromkerekű biciklivel bukdácsol a teherkocsi-szaggatta úton, valaki felkapja, körbeforog vele, t aztán elindítja visszafelé. Köszönjük, nem kell... 1972. január 19-én 130 ember állt munkába az új lakótelep számára kijelölt területen; a Hónap végén már állt az első ötszintes épület, áprilisban műszaki szempontból beköltözhe- tőek voltak az első lakások, októberben felállt az első tízemeletes, s december 22-én megérkeztek az első lakók ... A krónika rövid, s talán túlságosan is eseménytelen. Hogy mi történt itt az elmúlt alig több mint egy év alatt, senki sem vetette papírra. Akik átélték, mégis azt mondják: itt tulajdonképpen minden más, mint annak idején az Uránvárosban volt. — Csak egyet mondok: az Idén már legalább húsz új jelentkezőnek mondtam — köszönjük, nem kell.,. Aki tudja, mi folyt itt két évtizeden át az emberekért, aki látta, ki mindenkit fogadtak az építők tárt karokkal, az érzi, milyen óriási változások küszöbén állunk. Vagy itt van az alagútzsalu. Huszonnégy vagy legkésőbb negyvennyolc óra után kivesz- szük a lemezeket a beton alól, s készen éli az alap, amin azelőtt csak az ácsolási munka napokig tartott... Abban egyeztünk meg, hogy az építésvezető gondjairól, életéről beszélgetünk, arról, hogy mire gondol, amikor kiszabadul az épületei közül, mit csinál vasárnap, s mit csinálna akkor, ha nagyon sok pénze lenne — Medvetzky Antal azonban épületről épületre cipel, s mindig talál valami ezeknél fontosabbat. — Nem sokkal azután, hogy beköltöztek a lakók, megkeresett egy férfi. Azt mondta: szép a lakás, köszönöm ... Bólintok, s várom a folytatást. idő minimális. Anyagok, gépek, emberek. A felvonulási terület egy hatalmas sakktábla, ahol ide-oda kell tologatni az erőket, s ahol o legkisebb kiha gyásért, félrelépésért is azonnal fizetni kell Itt alapoznak, mellette dolgozik az alagútzsalu, amott beáll a daru, mellette kész a fogadószint, hátrább ; kezdődik a belső szerelés. Ha késik a panelszállító autó, emberek tucatja áll. ha bedöglik a mixer-kocsi, vagy a betonszivattyú, az alapok minősége a tét, ha nincs ajtókilincs, oda az átadási határidő ... — ön szerint meddig lehet ezt csinálni? — Egyelőre nemcsak hogy bírom, de élvezem is ... Ä jő vezető ismérvei Minimálisan félórával műszakkezdés előtt érkezik, s akkor megy el, amikor az emberek többsége már elment. Napi tíz-tizenkét óra munka harminckét éves korban számára természetes. — Mr a legnehezebb a munkájában? — Gyorsan, s helyesen dönteni. — S mi a legfontosabb? — Ugyanez. Annak a műszaki vezetőnek, aki kitér a döntés elől, aki ide-oda szaladgál, ha valami baj van, aki mindig másra vár, vagy aki előbb mindig igyekszik lefedezni magát, nincs a munkás előtt tekintélye. “ Lassan egy éve, hogy e Kertvárosban dolgoznak. Tetszik ...? — Nem tudom, mondhatom-e: nagyon. A múltkoriban fenn voltam egy pesti barátommal a Mecseken. Jól ismeri és nagyon szereti Pécset. Gyakran jön, s mindig lelkesedik. Ő hívta fel a figyelmemet arra is, hogy mennyi arca van ennek a városnak. Álltunk a Mecseken, s néztük az Uránvóros, az új szigeti rész, az alakuló Kertváros kontúrjait, s bizisten majdnem meghatódtam. Ezt mind mi csináltuk, s alig több, mint tíz év alatt. A feleség szerepe — Kinek köszönhet a legtöbbet? — A feleségemnek. Nem kell szégyenkeznünk: — Melyik épületedre emlékszel vissza a legszívesebben? — István-aknárá, az volt az első munkahelyem. Az új torony, a fürdőépület... — És melyik munka volt a legnehezebb? — Talán a Sörgyár. Az nagyon gyorsan kellett, s nagyon bonyolult volt. — A legszebb? — A tanárképző új szárnya. — Szakemberek között is gyakori a vita, hogy melyik munka szebb, nehezebb — a hagyományos, vagy a panelos .,.? — Szerintem ezt így nem szabad felvetni. Két különböző dolog ez. A panelnál sok az ismétlődő mozzanat, ez tény, de ugyanakkor itt sorsdöntő a munkaszervezés. Elmegyünk az új tv-házakhoz, aztán a könnyűszerkezetes óvoda építéséhez, majd vissza a tízszintesekhez. Az alkotás nagyszerűsége úrrá lesz az emberen. Itt tavaly még kukorica volt, s most város áll. — ön szerint mit kellene tenni annak érdekében, hogy még kevesebb legyen a kifogás, a jogos panasz? — Minden az anyagokon múlik. Ha rossz az ajtó, ha „levegős” az ablakkeret, ha leesik a kilincs — minket szidnak, s már senki sem értékeli magát az épületet. Márpedig sem az ajtót, sem az ablakot, sem a kilincset nem mi csináltuk ... — S mit tehetnének önök? — A kapkodás minden baj okozója. Gyorsan kell dolgozni, | de tervszerűen, kapkodás nélkül — szerintem ezen múlik minden. — Úgy tudom, járt Ausztriában és Olaszországban is ... — S azzal jöttem haza, hogy bármennyi is a gondunk, bajunk, nem kell szégyenkeznünk ... Békés Sándor- Hát nem érted! Tizenöt év után, a sokszáz panaszos után, jött egy ember, aki vette magának a fáradtságot, s átvágott a sáron, hogy megköszönje a munkát, s hogy nekünk örömet okozzon .. . Tizenöt év után ...! Medvetzky Antal 1959-ben kezdte a munkát, mint fiatal technikus. Művezető volt, épí- tésvezetőhejyettes, majd — 1965 óta építésvezető. Amikor kinevezték — 24 éves volt. Hajnaltól sötétedésig a területet járta, egyszerűen érthetetlen volt, hogy tud egyszerre mindenütt jelen lenni; szervezett, utasított, veszekedett, olyan volt, mint az eleven tűz — egyszóval nem ie- hetett nem észrevenni. Volt, aki azt mondta: ebből lesz valaki, volt, aki azt: majd belefárad, mások azt: vagy ő szökik meg, vagy mi .., Irodája: egy lyuk És körülbelül ez az utóbbi történt. Azért mondom, hogy körülbelül, mert olyan is volt. hogy mások lettek szép lassan őhozzá hasonlóak, s így már nem kellett megszökni. Az irodája: egy lyuk. Ha esik az eső, gumicsizma nélkül nem is lenne érdemes elindulni hozzá. Tervrajzok, térképek, diagrammok. A tervezőmérnök művész, költő is egy kicsit ha akarom, az építésvezető, tehát a kivitelező azonban ettől hallatlanul messze van. Itt már nincs helyé e lírának. A feladat adott, az Színes sportkesztyűké • •• rr a jovo Új termék a Pécsi Kesztyűgyárban Mr. Brundage tavaly elzavarhatta Sapporóból Schranzot, mert sportfelszerelést reklámozott, de abba már nem szólhatott bele, hogy a nyugatnémet Ziener-cég azzal kérkedjen a közelmúltban megrendezett müncheni nemzetközi kesztyű kiállításon, hogy az utóbbi évek nagy világversenyein az ő kesztyűit viselték a nyugatnémet sportolók. 39 országból 440 cég vitte el termékeit az ISPO (Internationale Sportartikelmesse), kiállítására, amelyet azokban a csarnokokban rendeztek meg, ahol néhány hónapja Gedó, Földi, Fenyvesi és a többi magyarok aratták sikereiket. Ezúttal Csillag János, a Pécsi Kesztyűgyár főtechnológusa képviselte a hazai színeket — megfigyelőként. Színek és műbőrök — Hosszú idő után ez volt az első alkalom, hogy így együtt lehetett látni: mi az irányzat a sportkesztyűkben — válaszolt, amikor tapasztalatai felől érdeklődtünk. —- Ez azért is érdekes, mert megfigyeltem, hogy a sportkesztyűk divatcikként is előretörtek az általánossá vált sportos öltözködés kiegészítéséül. A formák eltérnek a hagyományostól, a színek pedig meghökkentő azoknak, akik kesztyűben csak a szürkét és a barnát tudják elképzelni. Valamelyik cég pl. 30 féle színt alkalmaz kesztyűinél! Másik érdekesség: a konfekcióipar elviszi a kesztyűbőröket, pótlásukról gondoskodni kellett, ezért megjelent ebben az iparban is a műbőr. Kopásálló, nagy szakító: ! szilárdságú, lélegző műbőrök ' „törtek be", amelyek talán jobbak is a valódi bőrnél. A színes prospektusok érdekes és célszerű ötleteket mutatnak be. A frottír és bőr kombinációjával készült kesztyű igen alkalmas arra, hogy a sportoló keze- fejével megtörölje gyöngyöző homlokát. A szauna-kesztyű a téli sportok kedvelőin segít (persze nem a Mecsek alján!): egy nyitható ablakocskán meleget lehelhet tulajdonosa a kesztyűbe, így a kezet melegen lehet tartani. A száruknál szorosan záró sportkesztyűk némelyikén (s közöttük is a balkezesen) ütésálló műanyag-ablak von, hogy látni lehessen az órát. Madáreleség, márvány, műszer Mit viszünk a világpiacra? Tényleg, mit is? Jó lenne egyszer mindent, de mindent szómba- venni, hogy gyönyörködhessünk o hosszú listában; erre képes a baranyai gazdaság. De ez teljességgel lehetetlen. Mert nézzük csak. Tervezünk és szerelünk a külföldnek. Varrunk bérben és szállítunk ezerféle terméket, a hálózsáktól a pacaltisztító gépekig, a kecskebékától a nukleáris műszerekig, a márványtól a madár- eleségig, a piacaink pedig: Európa és Kanada, Szovjetunió és Uj-Zéland, Ceylon és Korea, Libanon és Mongólia .., Á legfontosabb kérdés Az elmúlt hónapokban volt alkalmam megismerni exportőreink idei kiviteli terveit. Ebbői terjedelmes sorozat kerekedett ki. Most összegezni kellene a tapasztalatokat és néhány tanulságot levonni. Kezdjük azzal, hogy Baranya évről évre növeli kivitelét. Kelendők a könnyűipar (és az élelmiszeripar) cikkei, amit mi sem bizonyít jobban — talán emlékeznek még rá —, amikor a belkereskedelem óvatosan rendelt, rögtön hiányok keletkeztek, az ipar, például a ruházati ipar, minden további nélkül külföldön értékesítette termékeit. Itt az a legfontosabb kérdés, hogy milyen gazdaságos az exportunk. Ezt innen sajnos nem mindig lehet megállapítani. A külkereskedelem ugyanis nem mindig közli az itteniekkel, hogy milyen árakat ért el a külpiacon. Másrészt a vállalatok többnyire hallgatnak a devizakiter- melésí mutatókról, vagy ezért, mert félnek, hogy ha sokat dicsekszenek, akkor nagyobb lesz o lefölözés, vagy azért, mert túlságosan is rossz ez a mutató. Tény azonban, hogy egyes nagy exportőreink évről évre kevesebbért állítanak elő egy dollárt, vagy egy rubelt. Ebbe persze belejátszanak az emelkedő árak a külpiacokon. Kevésbé a szocialista relációról van szó. itt államközi megállapodások szabályozzák a külkereskedelmet, s nagyjából úgy van, hogy „puha” áruért „puha” árut adunk, „kemény” áruért „keményet", tehát például gépet gépért. Más a helyzet a tőkés piacokkal. Egyedül üdvözítő mérőszámunk nem lévén, itt hasonlíthatjuk össze termelésünket, itt dől el, gazdaságosan állitottuk-e elő termékeinket, avagy sem. Megállapíthatjuk, most kedvezőbb a helyzetünk, a tőkés piacokon" erőteljes áremelkedési hullámok söpörnek végig. Ezt kellene gyorsan kihasználnunk, többleteket jelentene nekünk. Menjünk akkor sorban, lássuk exportőreinket, közülük is először a két legnagyobbat, a Pécsi Bőrgyárat és a Pécsi Kesztyűgyárat. Kettejük exportbevétele megközelíti az évi 7,5 millió dollárt (szorozzuk ezt be a 60 forintos dollárszorzóval), a Kesztyűgyárnak ezenkívül van még évi 1,5—2 millió rubel bevétele. A Bőrgyár nagy vállalkozói kedvvel fejlesztett, most is a fejlesztésekre gondol, eközben „kifutott” a ruházati bőrökkel. Dt évvel ezelőtt még egy cent exportjuk sem volt, ma már az évi 5 millió dollárt döngetik. Nagyrészt ennek köszönhető az - utóbbi idők évi 7—7 százalékos bérfejlesztése, tegyük hozzá, a Bőrgyár el is volt maradva. Az aggodalom most az, hogy csökkentik az export-visszatérítést, nem lesz olyan jól jövedelmező a kivitel. Holott minden fórumon a tőkés export ösztönzéséről beszélnek. Jól van ez így? Egyébként gyorsan emelkednek a bőrárak a világpiacon. Nincs elég fantáziánk?! A kesztyű világpiaca 1— az elmúlt évek nagy válsághullámai után — megélénkült. A megrázkódtatást természetesen a Kesztyűgyár is megérezte, a válság azonban arra mindenesetre „jó” volt — s ez nem kár- örvendés, csupán tényközlés —, hogy a magas munkabérek miatt egy sor konkurrens nyugati kesztyűgyár tönkrement. A kérdés azonban, meddig mehetünk el mi is az árakkal? A pécsi gyár ezért a költségek lefaragására törekszik, s ahol lehet, megpróbálja a kézi munkát gépesíteni. Szépen növekszik cipőexpor- túnk, de itt most csak azt nyugtázzuk örömmel, hogy Szigetvár — a zűrzavaros esztendők után, amikor a szovjet vevő tízezerszám dobta vissza a szigetvári cipőket — új vezetőivel megindult a lejtőn felfelé, hogy visszaszerezze üzleti hírnevét. Magyar cipők; itt egy megjegyzést engedjenek meg. Miért van az, hogy a divatban mindig mi megyünk a világ után? Vajon nincs elég fantáziánk, nem tudtuk volna mi kitalálni például a bunkóorrú és a bunkósarkú cipőt? Ha mi dobnánk egyszer a piacra a divatot, akkor magát az ötletet is búsásan megfizetnék. A ruházkodásnál tartunk, lássuk a textil- és a konfekció- iparunkat. Az előbbivel kapcsolatban csupán egyetlen kívánalmat fogalmaznánk meg: érjük el már végre, hogy ne nyersPécsett is elkezdik — Milyen tanulsággal jött — Az irányzat most van erőteljes kibontakozóban; ha versenyképesek akarunk maradni, lépést kell tartanunk vele. Di- vatkesztyűink világviszonylatban is ismertek, ez segít abban, hogy a sportkesztyűkkel is betörjünk az élvonalba. Ezek a kesztyűk azonban munkaigényesek, gyártásuk teljesen új technológiát kíván, ezért nem is lehet máról holnapra átállni a óriásukra. Idén azonban négy-tízezer párt mindenképpen gyártunk, s jövő februárban már saját kollekciónkkal mi is részt | akarunk venni a második müncheni ISPO-n. Csillag János hazatérése után a Pécsi Kesztyűgyár nyomban rendelt egy tétel kesztyű-műbőrt — kísérleti gyártásra. Az időt azonban addig sem vesztegetik, amíg a szállítmány megérkezik Pécsre. A minta-műhelyben már készülnek az új sportkesztyűk prototípusai — meglepő szín- és anyagkombínációkkal. Láttunk fehér férfikesztyűt kék és piros bőrrel kombinálva, nagyon szép volt a világosbarna és élénksárga bőrből készült kesztyű is... Ezekből a kesztyűkből minta- kollekciót állít össze a Kesztyűgyár, s azt bemutatja az idei BNV-n. H. I. szöveteket vigyünk ki, hanem dolgozzuk fel magunk. Mert itt még olyan nevetséges helyzetek is adódnak, hogy például a nyugatnémet vevő megveszi tőlünk a szövetet, sőt, meg is varratja itt olcsón nálunk, aztán eladja szép pénzért Nyugaton. Az ellenpélda: a mohácsi Temaforg textilhulladékot dolgoz fel késztermékké és ezt adja el dollárért és rubelért. Ami a konfekcióipart illeti, örvendetes, szinte kivétel nélkül valamennyi ruházati üzemünk — beleértve az egyre szaporodó falusi kisüzemeket és a bedolgozókat is — a világpiacra is dolgozik. Közöttük a legnagyobb a termelését és az exportját az utóbbi években japános tempóban növelő komlói Carbon Könnyűipari Vállalat. Többen tőkés bérmunkával kezdték, s ma már hazai alapanyaggal dolgoznak. Jó a bérmunka, de még jobb, ha saját szöveteinkből dolgozunk. Itt viszont kísért az örökös pénzszűke, miből vásárolják meg az alapanyagot? Talán egyszer majd ezt is jobban pénzelik a bankok. Mii jeleni az export? Bútorgyárainknak van némi exportjuk, de igazán csak a Pécsi Faipari Szövetkezet dicsekedhet. Őket még az amerikai Manhattan szállodaipari óriás cég is foglalkoztatja. Kérdés: amikor egy sor bútorgyárunkban — egyáltalán nem fogalmazunk keményen — szinte „ládagyártás” folyik, nem lenne érdemesebb inkább ezt a szövetkezetei fejleszteni állami pénzekkel, még akkor is, ha „csak” szövetkezet? Itt ugyanis rendelkezésre áll a szakértelem, méghozzá a legkényesebb nyugati vevők áltol is elismert különleges szakértelem. Más. Valaha világhírneves volt a Zsolnay-gyár. Most viszont ott tartunk, hogy a külkereskedelem még csak most vezeti be a külpiacokon a Zsolnay-porcelánt és az eozint, amelyekkel már több mint fél évszázaddal ezelőtt világhírnevet szereztünk. A pécsi porcelán több külföldi kiállítást és szereplést érdemelt volna, s bizony, ezért többet kellett volna tenniük a gyár vezetőinek is. és akkor most külföldön nemcsak a herendi márkát ismernék. Ami gépgyártásunk és vasiparunk van (a vasipar alatt egy sor, tegyük hozzá, élelmes kisüzemet értsünk), az szállít a szocialista és a fejlődő országok piacára, a tőkés piacokon azonban alulmarad. Jó lenne például vákuumtechnikai gépsorokat exportálni Pécsről, mert bizony gépeink és berendezéseink egy tonnájáért még jóval kevesebbet kapunk, mint amennyit ugyancsak egy tonnáért a gazdaságilag fejlett országok. Nincs igazi világsztár termékünk, ez az igazság. Mert mi lett például a Sopiana Gépgyár által évekkel ezelőtt beharangozott, az olasz Simanozzi cég licence alapján gyá rtott üd Ítőita ItőItő-gépsorra I ? Még most sem tartanak a sorozatgyártásnál. Nincsenek külfölddel kötött kooperációs megállapodásaink, még a határmenti lehetőségeket sem használtuk ki, pedig biztos találhattunk volna odaát kooperációs partnert. Tapsolhatunk viszont legújabb exportcikkeinknek, a műszereknek. Van végre híradástechnikai gyárunk, és az Ércbányászati Vállalatnak az ércen kívül nukleáris műszereket is sikerült a „föld mélyéről” a felszínre hoznia. Végül pedig a „zöld ipar", vagyis élelmiszer-gazdaságunk. Igen nagy exportőr. Ha feleslegeink vannak és nem tudjuk feldolgozni, vagy feletetni, akkor vigyük ki. De itt is az a lényeg.: dolgozzunk fel mindent késztermékké, csomagoljuk be szépen, üssük rá, Made in Baranya, és így adjuk el. Végére érve: mit jelent az országnak az export? Azt, hogy cserébe olyan cikkeket kapunk, amelyeket itthon csak nagyon gazdaságtalanul, vagy egyáltalán nem tudnánk előállítani. A termékeinkért kapott dollárokért és rubelekért élenjáró technikát vásárolhatunk, s ezzel még exportképesebb, magasabb feldolgozottsági fokú termékeket állíthatunk elő. | Mi kiás vári Zoltán í 4
