Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)

1973-04-22 / 101. szám

>1 Itt van az a telefonszám, amit fel kell hívnom..,1 — Gondoljon ró! Koncentrál­jon, kérem ... Trofik Dadasev hangja feszült. A szemén szoros kötés van. a fe­jére vastag anyagból készült fe­kete zsákot húztak. A karjait előre nyújtja, az ujjait szétter- poszti, mintha láthatatlan szála­kat tapogatna a levegőben. Mö­götte néhány lépésnyire egy em­ber áll — önkéntes jelentkező a nézők közül, akit felkért a mu­tatvány lebonyolítására, ö a feladatára gondol, Dadasevnek pedig át kell venni az ismeret­len partner gondolatait és telje­síteni az utasításait. A terem­ben lévők közül senki sem isme­ri ezeket a feladatokat Senki, Csupán ellenőrzés végett irta fel a szerző egy papírlapra és a zsűri a végrehajtás után majd felolvassa mindenkinek: helyes volt-e a megoldás? — Gondoljon rá erősen! Ne terelje másra a figyelmét! A terem megdermed: Dada- sev a sorok között haladva (a partner lankadatlanul követi) hirtelen megtorpan az egyik sornál. Végigmegy hosszában, megáll a fal mellett ülő férfi előtt, megérinti a vállát és arra kéri, hogy menjen fel a szín­padra. — Gondoljon rá! — mondja Dadasev a partnernek. A fel­adatot. úgy érzem, még nem teljesítettem. Koncentráljon erő­sen I Egy gyors mozdulattal előhúz a férfi kabátjának jobb zsebé­ből egy jegyzetfüzetet és sebe­sen belelapoz. — Itt, ezen az oldalon — mondja megállva — található az a telefonszám, amit nekem fel kell tárcsáznom. Alulról szá­mítva a harmadik. De én nem látom. Kérem, olvassa fel ön. Dadasev alkalmi partnere olyan izgatott, hogy nem tudja mindjárt elkezdeni. — Helyes, helyes ... — bólo­gat és széttárja a karjait A teremben elragadtatott ki­áltások hallatszanak és tapsvi­har dübörög. Szólásra emelke­dik a zsűri elnöke és szétnyitja a gondosan összehajtogatott pa­pírlapot. — Egy pillanat figyelmet bé­rek — mondja. — A cédulán ez olvasható: „A szünetben meg­adtam új hivatali telefonszómo- mat a barátomnak, aki itt tar­tózkodik a teremben. Keresse meg őt. kísérje fel a színpadra. Vegye lei a jegyzetfüzetét a ka­bátja zsebéből, nyissa ki az 5z- betűnél és mutasson rá oz ott található telefonszámna." A fel­adatot túlteljesítették. Elolvasni ugyanis nem kellett a számot, csupán megmutatni. — Később gondolatban kiegé­szítettem — a feladatot... — vallotta be a partner. A teremben ismét dübörög a taps. Ez a kis epizód — egyike azoknak a mutatványoknak, me­lyeket Dadasev, a Moszkoncert huszonötéves gondolatolvasója és hipnotizőre végrehajt. És nem is a legnehezebb, éhnél jóval bonyolultabb feladatokat meg­old egy-egy alkalommal. így kezdődött... Az iskolában örömmel hall­gatta irodalomtanánőjét, aki mint egy színésznő, fejből mon­dott el hosszú részleteket klasz- szlkus írók műveiből. Egyik al­kalommal (úgy tizennégy-tizenöt éves lehetett akkor) hirtelen ilyen gondolat jutott eszébe: „Vajon a tanárnő sohasem té­ved?" Dehogy nem, miért ne té­vedne! „Tévedjen! TévedjenI" — erősítaette akaratlanul magá­ban. És valami hihetetlen dolog történt! A tanárnő dadogni kez­dett. Nem volt ereje tovább foly­tatni az órát. Zavartan kiment az osztályból. Trofik meglllető- dötten ült a helyén. Ö sem ér­tette a dolgot. Vajon valami is­meretlen. rejtélyes tehetséggel ajándékozta meg a természet? így döbbent rá a nyugtalanító ti­tokra. melyet — ezt keményen elhatározta magában — minél előbb megold. Az esetet kísér­letek sora követte. Megtánulta kitalálni, hogy mi lész a házi feladat. „Mi ez? — gyötrődött sokszor — véletlenek találkozá­sa vagy valóban képes vagyok arra, hogy másokba szuggerál- jam saját vágyaimat, kiolvassam a gondolataikat?” A kételyék minden egyes sikertelenség ál­8 MMnn A gondolatolvasó és hipnotizőr kaiméval megerősödtek benne. Ezért, attól tartva, hogy nevet­ségessé válik, egyelőre senkinek sem beszélt a felfedezéséről. Egyszer-egyszer megpróbálta néma szuggesztióval elsimítani az osztálytársai közötti ellenté­teket. És mi történt? A köteke­dőket könnyűszerrel összebékí- tette. Később sűrűn ellátogatott a városi biliárdozóba. A biliárdo- zónak gyakori vendégei voltak a dákó nagyképű „mesterei". Együgyűeknek tettetve magukat, megverték az újoncokat, tekin­télyes mennyiségű pénzt zsebel­tek be. Trofik elhatározta, hogy megleckézteti a csalókat. Kita­lálva az egyik ilyen „mester" szándékát, belső összeütközésbe keveredett vele és arra kénysze- rítetté. hogy mozdulátai elbi­zonytalanodjanak, akarata elle­nére cselekedjen. A hírhedt „dá- kóművésznek” tíz-tizenöt perc leforgása alatt egyetlen golyót sem sikerült célba juttatnia. Dü­hében tombolt, a dákót a pad­lóhoz vágta. Attól kezdve a zöldfülűek is háborítatlanul játszhattok. Tizennyolc éves korában bok­szolni tanult. A ringben, a küz­delem hevében nemegyszer si­került elcsípnie az ellenfél rej­tett gondolatait és még idejé­ben keresztülhúzta a szándékát Az ellenfél edzője nem kis meg­lepetéssel látta, hogy Trofik lé­pésről lépésre bemutatja azokat a cselekét, melyeket ő a meccs előtt kigondolt és igyekezett végrehajtatni a növendékével. A sorsa Klevben dőlt el. A ró- dióműszerész technikum tanuló­ja volt, amikor látta Wolf Mes­sing fellépését. Az előadáson döbbent rá valójában, hogy ő is képes mindarra, amit az is­mert művész bemutatott. Sőt, úgy érezte, még többre is ... Próba próbát követett Trofik nagyon igényes önma­gával szemben, szerény, félénk ember. Ném kevés kételyt kel- Iptt legyőznie, míg elhatározta, hogy Moszkvába utazik és fel­hívja magára a szakértők figyel­mét Bizottság és vizsgáztató volt éppen elég. Meggyőzni a szak­értőket, hogy birtokéban van a hipnózis titkának, Dadasevnek nem okozott nehézséget Az egyik zsűri tagjainak az volt a feladatuk, hogy álljanak ellen mindennemű gondolati szug- gesztiónak. Ám a közülük ki­választott kísérleti „alany” fölöt­tébb különös módon viselte ma­gát Dadasev tekintete alatt. Hol a padlóro, hol a székre ült majd „kazacsokot” kezdett tán­colni, s a szék lábának szabá­lyos nyakkendőt kötött... A szeánsz után megkérdezték tő­le, hogy miért tette mindezt. „Magam sem tudom — felelte o specialista. — Mintha égy Idegen akarat kényszerített vol­na. Nem volt erőm ellenállni neki...” Bonyolultabb volt megvizsgál­ni azt a képességét, mellyel más emberék gondolatait „fog­ja fel”. Kríminolisták és rendőr­ségi szakemberek vetették alá próbáknak. A vizsgáló széttere­getett előtte az asztalon ötven fényképet. Meg kellett keresni annak a három embernek a portréját, akik akkor éppen őri­zet alatt álltak. Dadasev össze­keverte a fényképeket, mint a kártyalapokat, odament oz ab­lakhoz és nézegetni kezdte őket. A szakemberek körülállták. Tro­fik nyugodtan rakta le a képe­két egymás után. Végül négy fényképet magánál tartott. — Ez óz ó három illető — mondta ö vizsgálóbírónak — ezeket már elfogták, ezt a ne­gyediket pedig súlyos bűntett elkövetésével gyanúsítják és most körözik. A jelenlévők nem tudtak szó­hoz jutni. Ilyen eredményre egyi­kük sem számított. Dadasev ké­pessége minden várakozást fe­lülmúlt A vizsgálódások folytatódtak. Bekötötték o szemét és beveret­ték egy nagy helyiségbe, ahol számtalan tárgy vált található. Ki kellett választania azt, melyre a vizsgáztatók gondoltak. Es Trofik egyszer sem hibázott! Egy hatalmas könyvtárban, meg- számlólhatatlnul sok polc között előkereste a gondolatban sugal­mazott könyvet, kinyitotta a kí­vánt oldalon és felolvasta a megadott mondatot vagy szót. Telefonon felhívott mások által gondolt számokat és néven szó­lította a számára teljesen isme­retlen embert. Szokatlan tréning Hogyan fest a trenírozó Da­dasev egy napja? Könnyű reggeli étkezéssel kez­dődik, gyakran szigorú diéta szerint. Aztán minél előbb ki az utcára, a város központjába, a metróba, ahol sűrű az ember­tömeg. Ott senki sem zavarja, nem zaklatja kérdésekkel, ott mindennél jobban lehet kon­centrálni. Eleinte energikus izommunkát végez. Állának izmoit erősen megfeszíti, aztán a nyakizmokat mozgatja meg. A hasizom pré­selése szüli az első „belső ideg- feszültséget". mely később in­dukálódik, nagy teljesítőképes­ségűvé válik. Mellette elhalad egy ember, gondolkodik. Miről? Felvillan egy bizonyos megérzés, de a kontaktus nem jön létre. Ismét vissza kell térni a lazító mozgásokhoz. Ez alkalommal a „belső feszültség” könnyebben fokozódik. Még egy próba. És most már van kontaktus! Egyet- mást sikerül megtudnia a hall­gatag beszélgetőtárs közérzeté­ről. Minden rendben van! Ez már öröm. Most fel kell emel­kedni a következő fokozatra. És így tovább — felfelé, fel­felé . . . Fokozatosan, óráról őrá- ra. Végre elérkezik a belső má­mor állapota, mely olyan érzés­sel tölti el, mintha föld felett lebegne, saját lépteit sem érez­ve a járdán .., Dadasevnek bámulatos képes­sége van arra, hogy uralkodjon saját szervezetén. Akarata sze­rint képes a merevgörcs állapo­tába kerülni. A teste megfeszül és elveszti érzékenységét, izmai kővé dermednek, nem érzi a szúró fájdalmat, a pulzusa alig működik, lélegzése épphogy ész­lelhető. De a nagyagyban min­dig ébren van az „őrközpont”, bármely pillanatban kész vissza­állítani o szervezetet normális állapotába, Kérdések özöne Egy-egy előadás után Dada- sevet a nézők százai veszik kö­rül és elhalmozzák kérdéseikkel. Sok a kíváncsiskodó. — Annak is ki tudja olvasni a gondolatait, aki más helyiség­ben vagy más városban tartóz­kodik? — Nem. Mindössze néhány méternyi távolságra dolgozom, mivel érzem a távolság nagysá­gát. Ezért, mikor zavarnak a te­remben, megkérem a partnert, hogy jöjjön hozzám közelebb, hogy a jelzések felerősödjenek. — És milyenek ezek a jelzé­sek? — Emocionálisak, képszerűek, impulzívek.' Ha számokra gon­dolnak, akkor néha úgy merül­nek fel bennem, mintha le len­nének rajzolva. — Tehát egy külföldi gondo­latait is ki tudja olvasni, bár a nyelvet nem ismeri? — Igen. Egyszer meghívtak az egészségügyi dolgozók központi kultúrotthonába. Ez idő tájt ame­rikai tudósok jártok hazánkban. Alkalmasint köztük voltak azok is, akik jelen voltak annál a telepatikus kísérletnél, melyet Mitchell astronautával végeztek. A tengerentúli vendégek elha­tározták, hogy velem is próbát tesznek. Egy asszony, aki nem értett oroszul, angol nyelven ad­ta fel a feladatot gondolatban. Angolul nem beszélek. Ugyan­úgy teljesítettem, mintha anya- nyelvemen kaptam volna a fel­adatot. Egy apró hibától elte­kintve, megmondtam a nevet, melyre az asszony gondolt: nem Jones volt, hanem John ... — Mely mutatványok a bo­nyolultabbak és melyek az egy­szerűbbek? — E tekintetben bizonyos ka­tegóriákat állítottam fel magam számára. A legkönnyebb az, amikor meg kell keresnem egy tárgyat valahol, melyről mindön­ki tudja, hol találhotó — rajtam kívül. Hogy miért tartom ezt könnyebbnek? Mert az induktor- tól kapott információkat minden pillanatban ellenőrizhetem o kö­zönség élő reakciója révén. A második kategóriába azt soro­lom, mikor senki sem tudja az induktoron kívül, hogy hol talál­ható a teremben az oz ember, akinél el van rejtve a keresett tárgy. Itt nagyon fontos a kö­zönség összetétele, jóindulata és végül a csend. Egy kis nevetés — bár akaratlanul történjék — arra kényszeríthet, hogy min­dent kezdjek elölről. De min­dennél nehezebb, mikor egy vá­radon feladatot kell teljesítenem a zsűri kontroli-előírásai sze­rint .,. A Tyehniko Malodezsi cikke alapján. Fordította: Kovács Sándor A régi thébaiak nyulat áldoznak tavasz idején Mi köze a nyúlnak a tojáshoz? Indiaiak, babiloniak és germánok szent jelképe Jónéhóny ősvallás azt hirdeti, hogy o világmindenség a tojás­ból számozik. Ez a „világkép" — az indiai felfogás szerint felha­sadt és az ég hét szférára, il­letve a Föld hét vallásra bom­lott. A perzsák is átvették ezt a felfogást és különleges megúj­hodási ünnepet tartottak a ta­vasz elején, a „világtojás” szét­hasadásának ünnepét Ezen a napon megajándékozták egy­mást színezett, aranyozott, nagy művészi érzékkel befestett tojás­sal. A tojásajándékozás szokása különben az őskorba nyúlik visz- sza. A vaskorszakból származó sírokban találtak agyagból for­mázott tojásokat, amelyek ma­radványain földfesték nyomait mutatták ki. Mint a visszatérő élet a feltámadás jeleit helyez­ték a tojásokat a halottak mellé a sírokba. A tojás úgyszólván a szellemek vagy az istenek ke­zességét jelentette az új életre. Ha héja feltörik, a tavasz szét­robbantja a tojást, jel a mindig visszatérő megújulásra. így nem is lehet csodáim, hogy a babiloniak, a görögök, ger­mánok és a szlávok ajándékoz­ták a tojást a tavaszi ünnep al­kalmával. A rómaiak is átvették ezt a szokást — erről tájékoz­tatja az utókort Juvenalis római író és elmondja, hogy ezzel az ajándékozással bizonyos vallási tisztulást akartak elérni. A tojást egyébként számtalan betegség és csonttörések sok fajtájánál kiváló gyógyszernek tartották a rómaiak. Már a régi egyiptomiak is tarkára festett tojást ajándékoz­tak egymásnak — mint erről több régi felirat tanúskodik. Le­hetséges, hogy e szokást —, ha ugyan már nem régebben ke­létkezett — a zsidók Egyiptom­Huszonöt községnek nyoma veszett Huszonöt esztendő alatt 25 község „tűnt el” Magyarország térképéről. Egy 1945-ben kelt statisztikai felmérés még 3223 községről tud, a legutóbb köz­zétett KSH-jelentés szerint vi­szont falvaink száma csupán 3198. A magyarázat egyszerű: jónéhóny községet összevontak, másokat szomszédos település olvasztott magába. Akadt, amelyik nevet változtatott s töb­bet várossá nyilvánítottak. A két statisztikai vizsgálódás „végösszege" közötti különbség egyébként csalóka: az igazga­tási módosítások ez alatt az idő alatt nem 25, hanem több mint 600 községet érintettek. A legtöbb névváltozást — szám szerint hatvannégyet — Bács- Kiskun megyében jegyezték fel, Pest megyében 59-et, Csong- rádban és Somogybán 48-at, illetve 47-ét tártának nyilván. A Bórsod-Abauj-Zemplén megyei , Bórsodbőta például csak 1954 óta szerepel a cim­tórban, az addig Bótaként Is­mert község ekkor illesztette neve elé 0 megyerész jelzőjét. Mint oho§y Borsodszentgyörgy sem büszkélkedett mindig han­gulatos nevével: korábbon Disznósd állt a faluhatárt jelző táblán. Izsófalva lakói 1950-ben tartottak névadót s viselik azóta is új nevüket a régebbi Disznós- horvát helyett. Többször élt a névcsere lehetőségével a mai Serényfalva. Az egykori Mólé nevet először Serényimáira, majd Serényifal vára változtat­ták, s azt 1954-ben Igazították mostani formájára. Az egykori Csórva ma Rúzsa, Oszentivón 1955 óta Tiszaszi- get, s Kincsesbányára címezze levelét az, aki Guttamásiro sze­retne hírt küldeni. Az egyszerű névcserék mel­lett egy sor csereberéről is tu­dunk. A Borsod-Abauj-Zemplén megyei Sa jólód és Sajópetri például 1950-ben Ládpetri né­ven egyesült. A közös élet 1957­ig tartott, ekkor - eredeti nevü­ket visszakérve — különváltak. A Csongrád megyei Apátfalva és Magyarcsanád házassága — Csanád néven — 1951-től 1953- ig tartott, s csők 13 esztendeig létezett Szolnok megyében Szandaszőllős nevű község. A közigazgatási krónika az említetetteknél még kacifánto­sabb eseteket is följegyzett. A Győr-Sopron megyei Bógyog és Rágaszovát például Bágyogszo- vát néven egyesült, majd a két községet 1947-ben szétválasz­tották. Négy év sem telt el, s a falvakat újból összevonták, ide kívánkozik egy Fejér megyei példa is: az 1951-ben Mezőhíd- vég néven egyesített Mezőko- máromot és Szabadhidvéget 1955-ben ismét két igazgatási egységre tagolták. Az eset érde­kessége, hogy Szabadhidvég már eleve hármas társulás volt: Faluhidvég, Szobadhegy és Vá- roshidvég egyesüléséből kelet­kezett. bői vitték magukkal és a Pe- szah ünnep alkalmával fontos rituális ételük lett. A szokást át­vették később az első kereszté­nyek. A germán gyermekek a hús­véti tojást Eostra nevű tavasz- istennőtől kapták. (Az angolok az istennőt, „Eastern”-nek neve­zik.) A gótok Asterot-nak, vagy röviden Ase-nak hívták. A hölgy állítólag a Holdon élt. Bizonyá­ra már régen rájöttek, hogy az istennőnek nemcsak a termés beéréssel van dolga, hanem a növekedést is befolyásolja. így a gondolati kapcsolata a hús­véti tojással elég szorosnak lát­szik. A Hold tengereiből és kráte­reiből a régi germánok a nyúl figuráját állították össze, mond­ván, hogy a nyúl az istenek cir­mos-állata. Az „Ase” és a nyúl német neve „Hasé” — hasonló csengése, alig lehet a véletlen műve. Hasonlóan kapcsolódik a to­jás a nyúl német nyelvű költői nevéhez, o „Lampe”-hoz, Egyes nyelvkutatók szerint ez a szó egy régi germán kifejezésből a „Lan. deberath”-szóból származik, amely magyarul azt jelenti, hogy „oz egész országnak ra­gyog". Ez alatt o Holdat értet­ték, amelyen a germánok ott látták a nyúl képét. A „Lande- berath" azután folyamatosan „Lampert"-re rövidült és ebből képződött a rövid szóalak: a „Lampe”. Termékenysége miatt a ger­mán Tavasz-istennő kedvenc ál­lata lett a nyúl. így aztán meg­különböztetett tiszteletben része­sítették, hasonlóan a régi egyip­tomiak szokásához, amikor nyu­lat áldoztak a termékenység is­tennőjének. A nyúlnak egyébként még sok más tevékenységet tulajdonítot- tok. Többek között azt hireszte- lik róla, hogy régen korántsem volt olyan gyáva, mint amilyen­nek ma tartják. Némelyek sze­rint a nyúl önvédelem céljából szarvval rendelkezett. Ilyen szarvval, vagy aganccsal ellátott nyúl képe még ma is látható minden céhbeli német vadász­iakban. Ez természetesen ma már csak tréfa számunkra, mert tudjuk, Hogy a természet a ké­rődzőknek ugyan készséget adott a szarv képzésére, de ezt nem adta meg a rágcsálóknak, ame­lyeknek családjába tartozik a nyúl. De ha már ilyen természet- ellenes dolgok véghezvitelével vádolják o nyulakat, ki csodál­kozik, ha még ma is, az újkor­ban is, szilárdan tartja magát a hit, hogy a nyúl tojást rak le — magyarul tojik. Ez a hit leg­alábbis a gyermekekben meg­maradt. A Hagyomány tisztelete és a szimbolikus jelentősége mi­att mintegy 100 éve megkezdték a süteménynyúl készítést és a tarka tojással együtt ajándékoz­ták meg a gyermekeket. Ez a tésztanyuszi lehetett a mai cso­koládényúl őse. Sényi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents