Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)
1973-04-19 / 98. szám
6 1973. április If. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Szemünk ténye a kiskert A sziklakért Utazás a helyneveink körül A sziklakeltek létesítése sok kiskerttulajdonos dédelgetett gondolata, A hegyek világából egy kis rész megvalósítása igényes, tudatos munkával érhető el. Sajnos meg kell mondani, hoqy sok sziklakért létesül, de jó iqen kevés. Sziklakertünk létesítésének célja, hogy a magasabb hegyek ormain, szakadékaiban, kőrengetegeiben, sziklarepedéseiben és hegyi legelőin élő növényeket telepítsük meq alacsonyabban fekvő kertünkben. A sziklakért létesítése a változatos domborzatú Mecsek, vagy Tenkes oldalán nem idegen, sőt a lejtők, rézsűk szinte kínálják magukat, a sziklakért létesítésére. Az Alföldön, a Dráva árterében, vagy a Balaton sík déli partján a sziklakért létesítése nem helyénvaló, a tájba idegenül tolakodik be. Ahol sziklakért létrehozásának jogosultsága van, a legalkalmasabb helyet válasszuk ki. Már a tereprendezés folyamán, hq termett sziklákat találunk, óvatosan szabadítsuk ki, mert a szép naqy sziklatömb a sziklakért ékessége. Sokhelyütt tapasztalható, hogy a kitűnő adottsánú Mecsekoldalon előbukkanó sz-- köveket nehéz fizikai munkával kifejtik, a helyét földdel letakarják, és szétszórva néhány követ visszaraknak. A sziklakertet helyi kőanyagból, vagy a táj jellegzetes kőanyagából készítsük. Idegenül hat a Mecsek sziklái között pl. a bazaltkő és a sziklák közé csempészett beton. Megkülönböztetünk szabályos és szabálytalan sziklakertet. Szabályos az a sziklakért, ahol az egyenes vonalak az uralkodók. Egyenes vonalak merev kialakítását kerüljük, de sokszor a teraszírozás vagy épülettel párhuzamos támfal, bevágásban létesülő egyenes út jobb és bal oldalán kényszerülünk erre a megoldásra. Változatosabb a sziklakért, ha különböző égtájra néz, mert sokrétűbb sziklakerti növényállománnyal telepíthetjük be. Teraszírozás esetén a kővel szárazon rakott támfal alkalmas sziklanövények betelepítésére. Alkalmasabbak a lapos kövek, biztosabban felfekszenek, A kövek mélysége 20—30 cm-nél I ne legyen kisebb, mert a támláiból könnyen kifordulnak, Sze- ! lencsés, ha, a kövek befelé kes- kenyedök, mert a növények qyö- [ kerei később életteret találnak. A kövek közét földdel béleljük 1—2 ujjnyi vastagon. Ebbe telepítjük a sziklanövényeket. A kövek kötésbe ker'Tl: '"ek egymásra, kissé befelé dőlve, Az egy méter magas támfal 20—25 cm-t dőljön befelé. Ésszerűbb n növénveket a fal felrakása közben ültetni. Az utólagos be- tzkes, és szakszerűtlenebb. Természetet utánzó szabálytalan sziklakért. Ez a megoldás a szebb, természetesebb, de létrehozása nehezebb. Térérzék, ■zlés és a természet alaposabb megfigyelése szükséges. Ne törekedjünk arra, hogy a nagy hegyek kicsinyített mását építsük meg. Ez a megoldás mesterkélt. Inkább a változatos, sziklás hegyből egy kis részt emeljünk ki. Ha megfigyeljük a kövek rétegeződését, azt látjuk, hogy egy nagy szikla kiemelkedik a természeti erők hatására (fagy, hő, stb.) széthullik és körülötte több apró szikla, gör- | geteq málladék található. A i rétegeződések törvényszerűségét útbevágásokban figyelhetjük meq. Legtöbbször játékos törések, lépcsőszerű ferde vagy vízszintes síkban tört sziklalapok követik egymást. A kövek, sziklák elmorzsolódnak, közeikbe betelepszik a növény és a természet legszebb szíklakertjei képződnek. A kertésznek és kertészkedők- nek ezt kell utánozni, a természetességre törekedve változatosabb növényanyaggal. Mérlegelnünk kell a szabadidőnket, mert bizony a sziklakért is meghálálja a gondozásába fektetett munkát. Mór 15 —20 négyzetméter nagyságú sziklakért is festői szépségű lehet. Ügy kell a helyet megválasztani, hogy később lehetőleg bővíteni tudjuk. A sziklakertet ajánlatos lehatárolni fákkal, sziklakerti "cserjékkel, vagy örökzöld fenyőkkel, természetesen ha meglévő kertet alakítunk át, a meglévő fa és cserjeállomány a sziklakért helyének megválasztásában meghatározó lehet. Kalla Gábor EZ IS VENDÉQLÁTAS A Tompa Mihály utcában nyílt | egy kis falatozó, de néhány hónap után szűknek bizonyult. J Napközben még kevés Jalpalni- vaiója van a tulai'donosnak, de este sokan nem találnak üres asztalt, mert előre lefoglalták. Nem is falatozó ez. Barátságos, nyugodt hangulatú kisvendéglő. Mókusok, madarak ülnek a faágadon, lüszeipaprika, fokhagyma és ’ - ’ agyma f iz Írek lógnak a falakon, mintha azt hir- dstnuk: oiyan e/itbei éhezzen meg ebben a helyiségben aki nem fél a magyar és ju- go:z . ételkülönlegessrgektől. Nézz az cl'apót. Cigánype- c -- í Isii' •?,•>, sertésmáj re: , :* parázs - / • kon. a s ide k" Csa/apct'csa, pljeskov'.ts , ,zsalica, hogy csak néhányat említsünk. Különben min. den nap I3 té'e étel kapható. To1' óbort nem mérnek, hogy elkerüljék a kocsmaszerüséget, de sör, palackozott bor, különleges jugoszláv italok — szóval szinte minden kapható. Böngészem a vendégkönyvet. Egyik keszthelyi kislány azt Írja: ami örömet ebben a falatozóban szerzett soha nem felejti el és elmondja a keszthelyieknek. Dr. Székely és felesége ilyen véleménnyel van: ,,Szép ország Egyiptom! De enni csók Magyarországon, ott is csak Pécsett a „Milán"-ban lehet”. Meglátogatta Milánéira!” Kudlik lúlia és „brigádja”, kóstolta lözljüket a szovjet és bolgár követség több beosztottja. Véleményük elragadó. Pedig nem történt semmi különös, csak valaki megfelelő környezetet teremtett az embereknek. Akkor sem túlozunk ha azt mondjuk: ez a város egyetlen speciális berendezésű magyar és balkáni népek rostonsült ételeit árusító üzlet. A burgonyát, rizsát és tésztaféléket száműzték az étlapról. Csak salátát adnak az Ízes falatok mellé- Ügy is nagyon jó ... Szó, Szava Nem kenyerem olyan témakörbe ártani magam, pl. a nyelvészet tárgykörébe, amihez nem értek, de helyneveink értelmezése során néha elkerülhetetlen, hogy szófeitő szótárainkba bele ne tekintsünk. A „szó” szavunkról, a Szófeitő Szótár (Bárczi, 1941.1 azt írja, hogy uaor eredetű. Előzménye a vogul és osztiák „sav”, cmi hang, szó, ének jelentésű. Felmerült török származtatása is, pl. az uiqur „sav, sab”- ból, de Béred szerint ez „kevésbé valószínű” No, ez az „ugor eredetű” magyar „szó” iqen alkalmas pl. az olyan f“rfi jellemzésére, kinek kimondott, kemény, férfias szava ioaz is, meg döntő jelentőséoű is. így egyáltalán nem meglepő, hogy a maayar előidőkben, mikor a választott névnek egyúttal ieMemző ereje is volt, ez a „Szó”, mint személynév is előfordult. A személynév pediq, — mint már annyiszor —, a korai magvar századokban alkalmas volt a tulajdonba vett föld, a birtokba vett terület jelölésére, s íqy azon sem szabad csodálkoznunk, hogv szerte az or- száaban ilv helyneveket találunk: Szóteleke, Szóvóros (köTühíit = puszta személynév, Gyól = puszta személynév, Szat puszta személynév, Bogát = puszta személynév, Kál = puszta személynév, Igen óm, de a magyar „szó" töve, mint láttuk: szov, szav-, s ezért birtokos esetben így mondjuk: szavam, szavad, szava. S így, akárcsak a Gyev-tövű Győ személynév esetében, amikor is a Győ-ben lakó bírót gyevi bírónak mondjuk, s ahogy Győ birtoka Gyévé (Déva), ugyanúgy a „Szó” nevű személy birtoka: Szóvá, Szava. A X. században Tiihüt törzse, a Keszi törzs a Szamos folyó közelében bizonyos területet foglalt a maga számára, s ennek nyomán a Keszü helynév évszázadokon át jelezte Ko- lozs megyében az egykori megszállás emlékét. Ügy látszik a törzsnek vezért adó Tühüt nemzetségben is élt egy „Szó” nevű főúr, mert Keszütől északra is, délre is megtaláljuk nevét birtokfoglaló szerepében, s az északi szálláshely neve: Szava, a déli Szóvá (t). A közeli Szamos egyik mcl- lékvölgyének fejénél találjuk Szótelekét, míg a Szovát, valamint a Szava felől lefolyó vízerek kicsit délebbre és északabbra ugyancsak a Szamosba torkollanak. Az egész dolognak nem kellene túl nagy jelentőséget tulajdonítanunk, ha nem tudnák, hogy pont ez az a vidék, ahol Anonymus szerint Tühüt és nemzetsége egykor szállást foglalt, s e Keszü és Szava azon birtoktestnek, melynek a feltehetően Tühüttől leszármazó Zsombor nemzetség még a XIII. században is birtokában van, épp a tengelyében fekszik. A birtoktest két szélső pontja pedig Tühüt unokája Zsombor ikerszállásának nevét viseli. így azután az sem lehet érdektelen, hogy I. István király, miután a neki sokban ellentmondó (Anonymus híradása!) Zsombor fia Gyila erdélyi birtokait elkobozta s őt fiaival (Bója és Boknya) együtt Magyarországra hozatta, az új uralmi helyzetet biztosító Doboka várát épp e birtoktest közepébe építtette. Ezek után még fokozottabb érdeklődéssel szemléljük a baranyai viszonyokat, ahol Tühüt és nemzetsége Keszü körüli, másfél századon át tartó, folyamatos települését már bizonyítottuk, s ahol „Szó” is birtokot foglalt, éspedig a X. századra jellemző, egymástól eleg távol eső téli-nyári ikerszállás képében. Téli szálláshelyén ma is község virágzik, s ez Szóvá, mely 1323-ban Harkány határosa. (Harka I) Nyári szállása egykor (1326:v Zaua) a mai Szentlőrinc haiázépkori Erdély, Doboka m.), Szóvár (Bihar m.), Szóvárad (Bars m.) stb. A honfoglalás -századában azonban az ilyen összetett helynevek még kevésbé voltak divatosak, hanem inkább maga a puszta személynév szolgált az ősi foglalósú birtok megnevezésére, legfeljebb egy -m, -a,-d birtokosraggal, illetve képzővel fejezte ki a névadó, hogy az a föld az övé, ti. a név viselőjéé. így valahogy TühOtüm Gyula Szato Bogota Kalla- Tühüt birtoka,- Gyál birtoka, = Szat birtoka, Bagót birtoka, Kál birtoka stb. tóban, Keresztes-puszta táján feküdt. Feltűnő, hogy a Mecsek alji Tühüt-nemzetségi szállások közül ez a Szava fekszik Keszü szempontjából legperifériá- sabban. Azonkívül úgy imponál, mintha téli szállása számára se jutott volna már hely a visz'ói hegy déli oldalán, hanem annak csak, — bár kies — de mégis északi völgyében. Felmerül tehát annak lehetősége, hogy településére legkésőbb került sor, avagy talán „Szó” mégsem tartozott Tühüt nemzetsége tagjai közé? Az is meglepő, hogy Gör- csöny község faluközpontját „Szód”-nak (Szó + d) nevezik. E névvel kapcsolatban is gondolhatnánk sok mindenre, de: az egykori Középszolnok megyében fekvő Görcsöny szőlőhegye is Szádok. Azonkívül mindkettő Boksa tőszomszédja. A baranyai Görcsöny, bár nagyon korai, mégis István király országszervezése után keletkezett településnek látszik, mert ikertelepülése már nem a siklósi hegyektől délre, hanem az új közigazgatási beosztáshoz igazodva, a baranyavnri esperesség területéhez tartozó Dunamelléken települt. S ikertelepe: Görcsönydobo- ka mai neve is mutatja, hogy közvetlen mellette István király rokona, az a Doboka ispán szállásolt, ki történészeink szerint az erdélyi Doboka várának is első ispánja volt. Emellett meglepő ugyanitt Szabar (ma Székelyszabarj feltűnése. Ugyanis az István király által megrendszabályozott Gyila fia Boknya szálláshelyének (ma Bakonya) közepében, az úgynevezett kútvölgyiéi délre egy rendkívül kies völgyecskét Savódnak hív a nép. Ha ezt a Savor-t analógiába hozzuk a Szabar-ral, — s erre lehetőséget kínál az, hogy helyneveinkben elég gyakori a b~v hangzóváltás —, arra gondolhatunk, hogy itt egy olyan névről van szó, melyben a török Sav~Sab személynév (= Szó mellett) az úr méltóságnévnek az előtaghoz idomult „or” alakja is szerepel, akárcsak az általam mái több szőr tárgyalt Put-ut, Pot-or névben. Ez esetben pedig az a Szó, vagy törökösen Sav'-Sab, ki Szava nevű kettős szállásának is nevet adott, később „úr”, azaz legalábbis nemzetségfő, de még inkább „gyula”, vagy „karcsa” lett. De Boknya szállásföldjének közepébe még ez esetben is csak úgy telepedhetett, ha előzőleg Boknyát fejlesztésre és birtokelkobzásra ítélték. Azaz mindez István király országszervezésének idején történhetett? Nem! Bója és Boknya magyarországi birtokait István nem kobozta el. Erre utal többek között az is, hogy az István király kíséretében harcoló Pázmány sem Bója szállásföldjébe, hanem csak közvetlen melléje települhetett. Ennek emléke az arányosi Boja-völgy mellett fekvő Pázdány. A két nagy hatalmú főurat. Bóját és Boknyát, mint a Képes Krónika híradása nyomán tudjuk, Péter király végeztette ki, mégpedig Buda vádaskodása olapján. Velük együtt pusztult el Viszka (Viszla) nevű főúr is, kik valamennyien Szava településszomszédai voltak. Ezután ült bele Savor~Sza- bar Boknya korábbi szállásába, s miután a „karcsa” méltóságnak is birtokába jutott, az új rend értelmében a baranyavó- ri esperesség területén is foglalt magának földet, Mohács szomszédságában, s ennek emléke a mai Szabar. Szó, azaz most már Sobor~ Szabar magas rangját az ezután feltűnő számos szállásföldje bizonyítja. Így szállás- foglalásával kapcsolatos törvényszerűségek közelebbről is vizsgálhatók volnának, mi azonban csak Zala és Vas megyében tekintsünk szét egy kissé. Már legutóbbi, „Séd” című írásomban is mondtam: a Balaton északi partján fekvő Tühüt nemzetségi szállásterület központjában is, mint minden e nemzetségi szállásföldön, a nemzetség vezérlete alatt álló türk-nyelvű Keszi törzs települt. Ennek emléke o gyönyörű Tapolcai völgyben, a Csobánc! várhegy alatt fekvő Gyulakeszi. A környék a X. század közepén a Tühüttől leszármazó Kál „karcsa" birtoka. Ennek egyik emléke Tüttös-Kál. Később közvetlen közelében feltűnik Sabar is. S hogy ez nem újkori település, arra román stílű temploma utal. A Zala-torkolat közelében, mint ikerszállás, szintén feltűnik Keszi, de itt neve: Gyura- Keszi. (l~r hangzócsere.) A Keszi törzs településével egyidős Tühüt (Tüttös) megszállása, majd őt követi Harka (Harca), Zombor, Gyala (Ver- Gyalan), Bagat (Bogota), Kál (Dióskál), Sári, Boknya (itt Pa- konya, Bognya-vár), végül Bója szállásfoglalása. Feltűnik a Karcsa (Kórsa) méltóságnév is és lezárja a települést Szabar, ki ismét Bok- nya-vár szomszédosa lesz. Emellett Szabar itt is Boksa (-háza) és Gercseny (Kétesén) szomszédosa is. És Vas megyében! Ott nincs körülírt nemzetségi szállásföld, de a nemzetség folyamatos keletre települése szemmel látható: a Rába mellett Tühüt (Tüttös), majd Bagat, Kál, Bulcsú, Veién, végül Szabar következik. S még egyet: Sopron, Győr. Vas, Veszprém megyék négyes határán: Tét-tói délnyugatra a Kesző-vár szomszédosa DK-ea Görcsöny, északon: Sobor. Dr. Zsolt Zsigmond A Koppány \ »|yuia fi. J 'C Balaton ZALA ÍAEQVEI TÜHAT NEA\ZET5ÉC| Település » f I
