Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)
1973-03-11 / 60. szám
^KfHíIrSr Hilm Polémia a „buzgó fiúkról1' rHaponta kimondják ez kéletet: tessék, ilyenek vagyunk. Ezekéi a véleményekből ítélve nagyon jók-nagyon rosszak, belátók- engedetlenek, szerények-harsártyak. müveitek-barbárok... kell folytatni a sortP Milyenek vagyunk valójában, — „tívöhór ítélve? Ennek a témának szentelnénk ezeket a hasábokat, munkáskollektívák, munkahelyi vezetők, és önmagukat Jáváiról" is megítélő fiatalok 'véleményét tolmácsolva .., Y'kteheti jártam nemrég. as •gyík járási hivatal osztályvezetőjét kerestem. Meg is találtam: beszélgetésbe merült egy másik osztályvezetővel, éppen a fiatalokat s röpültök, s ha már odacsöppentem, megkérdezték az ém véleményemet !& Ilyentorma cinkos kedélyességgel: ugye nem veszi zokon, miért is venné, hogy nincs túl hízelgő véleményünk a korosztályáról I? Nem vettem zokon. Sassá« megszokja már az ember. Annyian, annyiszor emlegetik, sőt vizsgálják, kutatják a nemzedéki kérdést, generációk különbségeit és ellentéteit, hogy aki maga nem gondolkozott a dolgon, hájkmdo készpénznek venni valamennyi „generációs” közhelyét és ne féljünk a szótól, babonától. A nemzedéki kérdés monapsag afféle „bölcsek kövének” látszik. Ha ez így megy tovább. majd / minden tényleges probléma „megoldásának“ nyitja, varázsszava less a köztudottan. Az ilyen „varázsszavak” pedig legtöbbször csak arra jók. hogy elfedjék « valódi bajt A fenti eset aseewpldf te egyanezt tették, mikor általában szidták a közigazgatást»» újonnan került fiatalokat mondván, csak kórt okoznak nyugtalanságukkal, nem tudják hói « határ, nem ismernek mértéket Érdeklődtem, mi váltotta ki haragjukat? Egymás szavába vágva mesélték, hogy egyik «értőd beosztottjuk, egyébként nemrég végezte a Közgazdasági Egyetemet körőmszckadláig harcolt egy panaszos igazáért okít már mindenki többször is elutasított Áttekinthetetlen és banyolufe ügye már addig is túl sok kellemetlenséget okozott A „buzgó” fiatalember azonban meghallgatta az obvetetlen kodét, sät megígérte, hogy segít ügyében. Ezzel a magatartásával elérte, hogy a panaszos most rágalmakat szór a járási hivatal többi dolgozójára, s a falujában Is hangulatot kelt a „bürokraták” ellen. A tapasztó lation, forrófejű ifjú munkatárs fejükre idézte a bajt kivizsgálást ellenőrzést... S az eredmény? — kérdeztem. Kielégítették e panaszost nem mintha teljesem igaza lett volna, de hogy ne zavaragjem többet A fiatal munkatárs persze mór bánhatja azóta, mert itt ugyan senki »sem néz rá jó szemmel. Egyszóval az izgága, forró fejű stb„ s elsősorban: ifjú közhivatalnak hivatása becsületét $ egy jogoson panaszkodó embert védett, a „mundér” becsülete helyett A szervezet helyett amely ez alkalommal tvem állt feladata magaslatán, tehát nem érdemelt védelmet De ez a tény mit sem változtat azok ítéletét« és rosszallásán, akiktől « fiatalember sorsa függ, legalábbis pillanatnyilag. Azóta véteftenüi nem kap prémiumot s — nem véletlenül — kapott egy Írásbeli figyelmeztetést „munkaköri mulasztásai” miatt Azt is értésére adták, ha jót akar, szakja meg a rendet a fegyelmet tartsa be az ügyintézés szabályait ne vigyen „szubjektív elemeket” a munkába. S főleg, ne foglalkozzon olyan panaszokkal, amit m nála tapasztaltabbak „veszett fejsze nyelének” tartanak. Mert arra nyilván okuk von. Kezdő ember, hatol ember léiére megzavarta az apparátust azzal, hogy nem illeszkedett be rögtön, nem fogadott ei minden — tényleges, vágy csak a köte tesség-mulasztás menedékéül szolgáló — szabályt Tolón «vem kellett volna heveskedinte, hirtelen ítéletet alkotnia. Az eredmény szempontjából ez mindegy. S a szervezet válasza? Kidobja magából az „oda rsem illőt", s megbélyegzí „a fiatalokat”, akik „felforgatnak, rendet bontanak, akikkel lehetetlen együtt dolgozni”. S mondhatják ezt a szervezet vezetői, mert á fiatalember helyzete olyan, (sem hatalma, sem tekintélye, sem érdemei, idő híján nincsenek), hogy képtelen igazát érvényesíteni. Meggyőződésem, hogy egy generáció tagjait nem azonos tulajdonságaik — azonos élményeik is csak áttételesen —, hanem azonos helyzetük teszi hasonlóvá. A fiatal kezdő, biz- tois, hogy sok mindent nem iát még Úsztam, nem ért ofyam jól, mint az idősebbek, s emiatt nehezebb a dolga. így volt ez, mióta világ a világ, s így van rendjén. De miért ne lehetne éppen most már másképpen? Másképp kellene lennie, hogy we ítélhessenek el senkit életkora alapján ' és helyzetét kihasználva azért, mert nem veszi át fenntartás nélkül — miért is termék? — a rutinosabb és sokszor fáradt, idősebbek reflexeit. Persze ez csak akkor megy, ha „irrnidketteiri“ akarják .,, Varga Vera Úttörőélet Ezúttal a legfiatalabbak egyik „újságját” a Dráva szabolcsi Altalanos Iskola Zója úttörő csapatának híradóját mutatjuk be. A 120 példányba« megjelenő öt oldalnyi terjedelmű iskolai „orgánum” az kién harmadik ««folyamát „éli”. A híradó legfrissebb számának vezércikkét Longo Gizella hetedik osztályos tanuló írta. Címe: Béke Vietnamban. Mi érdekelné jobban az iskolásokat, mint, hogy ki milyen jegyet kap a feleletére. E — mindig időszerű — kérdésről szól „Az osztályzásról" című cikk. Simon Mária a Petőfi emlékürmepély- s-ői számol be. Kiss Dénes: Az utolsó indián nyár című könyvét Varga Piroska hatodik osztályos tanuló ismertette. A téli szünet mar bizony jócskán elmúlt A híradóban közölt versek azt bizonyítják, hogy a drávaszabolcsi gyermekek szívesen gondolnak vissza a téli napokra. Az Iskolai vöröskeresztes tanfolyam végeztével ■ január 28-án — vörös keresztes háziversenyt rendeztek. Erről az izgalmas vetélkedőről tudósítanak az újság munkatársai. Mózes Erika, az iskolai tanulók már-már szállóigévé lett „aranymondásait" gyűjtötte csokorba, melyeket a híradó Humor rovatában olvashatunk. Tallózás Ezúttal a PTV KISZ-szervezetének „Most mondhatod” című kiadványából emelünk ki egy szellemes „értelmező-szójáték” részletet. (Szerzője: Szigetvári János.) HOLNAPI - az eljövendő mostoha atya. VÁMPÍR — arcbaszókő vérelszíneződés határátkelő helyen, ha van a csomagból mit kiszívni. . CSELLISTA — hamis ajánlási ív. , BAKACSIN - a kískatona szépsége. KOMORNA - VIGÉC ellentéte. BAROMÉTER — marha altató. És így tovább ... Méta • mapem Jj mozgalom“: fi a pincékből! ögy kezdődött, hegy waienwt- kor, valahol, valaki lement egy rozzant «eenespincébe, és <s hely hangulatával ellenkezően egészen új ötlete támadt: némi pénzzel és fáradtsággal klubot lehetne belőle csinálni, mindenki — elsősorban persze a fiatalok — őrömére. A nap- szinten amúgy is kevés a hely, amit magukénak tudhatnak a fiatalok, a pincének meg van valami romantikája, ami megint csak nem utolsó dolog ebben a romantikusnak éppen nem nevezhető világban ... így kezdődött, és ennek a „mélyen fogant" kitűnő gondolatnak igen sok követője akadt, az akkor még új ötlet lassan megkopott, elvesztette eredeti ségét, — most már szinte nincs nagyobb vállalat, üzem, hivatal, ahol ne találtak volna maguknak pincét a fiatalok Az ifjúsági klub fogalma néhány esztendő alatt szinte azonosult a pinceklubéval... Félreértés ne essék, magam is „pinoejárö” vagyok, tudom, hogy ezekben a klubokban hasznos — legalábbis szórakoztató — programokkal telik az idő, s már az átalakítás idején végzett társadalmi munka is összefogja a fiatalokat, — magukénak érzik, sőt mqr-mór otthonuknak érzik ezeket a valóban igen kellemesen, sok-sok ötlettel berendezett alagsori helyiségeket, enyészetnek szánt pincéket És talán éppen ez a baj, hogy már-már otthonuknak érzik ... Mert ugye az ember szívesen vari otthon, s ha lehet minél többet van otthon, —- vagyis ebben az értelemben: a pincében. És még ennek is örülni kellene, ha a klubok többségének havi programjából nem hiányozna a „levegő”, — a kirándulás, a szabadtéri klubprogram, o szórakozás, kikapcsolódás céljából űzött sport. Ezért tartok a pincék romantikájától, s tavasz közeledtével ezért szeretnék rávenni minden fiatalt arra, hogy néha jöjjenek is ki a pincékből! A pinceklub lassan nrár „mozgalom” — még egyszer: hasznos és sokféle szempontból jó — legyen hát ez is egy új mozgalom: hetenként legalább egyszer ki a pincékből! A százszor hallott, orvosilag bizonyított érvek mellé még egy: a termeszeinek is van romantikája , . , - d k. j. Ä szabad idő és a stressz Róma fénykora — és árnyai Folytatjuk nagy érdeklődést kiváltott sorozatunkat, - ezúttal az ókori Róma polgárainak időtöltéséről, a fénykorát élá nagyváros stressz-hatásairál beszélünk ... — nem minden célzás nélkül,, A régi rámátok életformája» gondolkodása, magatartása és szórakozása kevésbé wait harmonikus, nem volt olyan kiegyensúlyozott és viswsnytog egyszerű — főleg a császárság idején — »int a görögöké. Kevesebb «sít o művészet, <s filozófia, a költészet és a meghitt, egyszerű szórakozás. Több «oft az érzékiség, a kicsapongás. ® veres latvany«skban vall© gyönyörködés, jelentkeztek a nagyvárosi élet árnyoldalai — Rómának fénykorában kb. egymíllks lakosa «alti — főbb «olt a be- tonáskodás, @ hódítás, «árare- sabb volt a politikai éléé, tes- vésbé «olt zárt és szolid © ate- ládi élet, több volt a kocsma, m zsúfolt bérház, nagyobb «olt m bűnözés, több hetéro működött és kevesebb filozófus. Az él<s8 zajosabb • lett, modernebb, komplikáltabb és uafckrtottebfe. Életmódjuk számunkra száma® érdekes tanulságot kínál, Mssrew az elmúlt évszázadok atoll: egyetlen kor emberének az étele sém hasonlított ennyire m ipari forradalom áfa élt nemzedékek és a ma élő ember életéhez. Nézzük meg ezután, miivel töltötték szabod tetejüket « rómaiak, Inkább a íőram és az ókori «Váci utca” Csak férés római lakott elegáns, kényelmes — sokszor fényűző — villában, a többség többemeletes bérka szárnyak szűk, zsúfolt, egészségtelén helyiségeiben élt Zaj, por, tömeg. bűz — © ntegymsrosfi élest hatásai mér akkor h jelentkeztek. Érthető, hogy a rómaitok szívesebben tartózkodtak a pompás fórumokon, vagy nézegették a Mars mezőn lévő Sebtos- náfc nevezett előkelő városrész elegáns kirakatott (az ókori Ráírta Váci ©teája), A fórumok forgalma délelőtt 10-12 között érte sí tetőpontját; Az emberek beszélgettek, poUUzáltak, szónokokat hallgattak, könyvtárakba jártak, üzleteltek és vásároltak. Itt tudták meg a friss híreket, pletykákat és ftt olvasták a Wk vestola« topat CActe dJarmsJj 133 üimsp — 232 mimkemanc Nőnap után — köszöntő helyett. Felvételünk egy nehéz női munkahelyen, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat Pécsi Fonó- és Szövőgyárában készült, ahol a dolgozók nyolcvan százaléka — többségében fiatal — lány és asszony, ff „ Cé .... é —t-f1- 'WVLH . DéJc BOÍJ SOT®. Meraus Auráfi«® tetejében 138 femnep (munka-, iskola szünet és valamilyen állami rendezvény különböző szikrakozásokkol) voft agy évben, és 232 munkanap. A sok ünnep közül is kiemeífes- dik a vetés istenének ünnepe, <a decemberben 8* napig tartó Satumailo, mety tulajdonképp«« éttolanae és wyzlvoncws farsangi mulatság «olt ingyenes étkeztetéssel, táncocri, zenései, dőzsöléssel. Ilyenkor gyakran az előkelők szolgálták Sri rabszolgáikat akik egy évben egyszer be- tefeéstoffiwsttak az „édes étetbé". Játékok emberi és állati módon Az állton« ünnepekefiü, áte lejekre*« máskor te érvezhették a rámátok három tegkerdvasebb szórakozásukat: a színházat © gladiátor küzdelmeket az emvfi- toatoumofcbaw«, és a kocshrera®- ggyeket © csrkászokfctote Rámában három áltomró© attfe- bátz voft, összesen körülbeíüt 32 000 ülőhelyei. Marcellus szm- háas volt o legnagyobb, 20 e»r ember fért be, (A budapesti' Operaházban 1416 ülőhely van.) A színház ingyenes voft főleg vígjátékokat nézlek, szerették a bükkös színpad-technikai megadásokat, a mimusokbem (némajáték) stteg sztriptízben te gyönyörködhettek, Az amfiteátrumok arénájába* megtartott veres gladiátort vto- dalokcrt a rómaiak az eteiis» koktól tanulták — ezt a kegyetlen, barbár szórakozást a görögök nem ismerték. A Colosseumban S0 ezer vérszomjas néző figyeltek az ember—ember, és ember—állat közt folyo gyilkos küzdelmeket A viadalok különleges fajtája volt a mesterséges torvakon rendezett •= sokszor mindhalálig tartó — „tengeri ütközet”, melyben gyakran sok ezer halálra szánt gladiátor és rabszolga viaskodott Legnagyobb nézőközönsége a cirkuszokban ren«Jezett bácsi- versenyeknek volt a Circus Ma- zimusban 255 ezer nekivadultan üvöltő néző szurkolt a kedvenc versenyistállójának színeiben futó négyes- vagy kettes fogatoknak. Ezek a vqd versenyek egyúttal kitűnő alkalmat szolgáltattak a római nőknek az ismerkedésre és a flörtre is. Csapszékek, lakomák és versek A rómaiak sokszor és sokat ittak, de csak vizezett bort vagy fűszeres mézbort. A szerelmesek például annyi pohár bort hajtattak fel, ahány betűből állt szerelmük weve. A kocsmái: tools' számát jetzt hogy Pompáiba« H3Ö méter©« 20 «stopszóik állt! Lakoma kétféle volt: beszélgető és szórakoztató. Felkő- szőntő, zene, tóruc, kisebb színdarabok, versiwoodás, felolvasó* °* ®s persze rvaffitait; „Modem0' szerekül élet Az ősé kornak «dgwú erbSt' isse mazmái utó« egyve ssafcrte» dcsabbá «ált e rómaitok szeiró- mi élete, a fejlődő és gazdagé* d© örök Váméba«. Már ü ssáziadfea« Véwws temploméi építettek az «HŐM© w&km bf- jélkodés címén kirótt pérezbötv- mésbSL Az ^Augwtmi béke14 Héjé« - Ráwta fénykorában — az ®*5tesők romlását jetók hite- «ottos storacs Jk seráüiö tár»? már buja fówcofcat próbál, fce^ rán tesz képtmjtató és mrasz, MSg stowte gyermek, ám 'äfissfe* fexaw ksftoteM &fae2&bstem go**JLJ »gó-tttt-k. .Wsjtok* *2*2*) ~Ba 'VicJSQJCőo ihSoer injQiy ©i ineirys IL -vjrtifn-i *t-- | m■!' r*. ■ fi. ‘i V li I, . . . y 4^ IDéosnaJöTl ÜDar/to© inrpcs tSZzfSrr&V out Augustes császár megpróbál roirróet 'teewwteimL, szigorú rendelkezéseket hozott - de még « saját családjába« sem wslt w- kenn. Válaszként apja purftó« törekvéseire, lánya, Júlia <sgy óé- Mulatott éjszaka során a Fórum Kormamut» szószékén szsretké- zett gavallérjaival. Ovidius - m eroöktis werseirő! híres köftg — te érmék az ügynek köszönt»«» száműzetését A válás könnyű '«•oít és gyakori, (Caesar és Ar»= -torát»» négyszer,, Ovidius hátat*“ state, Cfeero kétezer nősült.) Űgy- Sátezík, « rómaiak szereim« élete íüsegteéietőssai ^rstodem" «alt Órákon át fürődtek A rómaiak talán legjellegzetesebb, egyébként nagyon jó szokása volt a fürdőzés. Miveí a munkaidő napi ö—7 óra volt, és a hivatali munka is 13 órákor véget ért, a férfiak közül sokan — akik nem sétáltak a fő* rumokra — valamelyik közfürdőbe mentek ás vacsoráig ott tartózkodtak. CA nők délelőtt f&- ródteL) Rómának az L e. ff. században 867 {hermája volt, köztük 11 nagy közfürdő. A legna-.í gyobb és leghíresebb, Caracaile thermája, 1600 embert, tudott egyszerre befogadni. Ezek a római {hermák tulajdonképpen hatalmas fürdő-kombinátok voltak, egyetlen épületrendszerben hideg-meleg fürdők, uszoda, tornaterem, sportpálya, vendéglő, múzeum, könyvtár, cukrászda - minden egyhelyen. A fürdők gyakran ingyenesek voltak, és mindenki használhatta, csőszé rak és rabszolgák egyaránt A {hermákban a rómaiak órákon át fürödtek, sportoltak, tereferéltek, olvastak ~ pihentették idegeiket és edzették testüket Ez a római típusú fürdőzés volt talán az ókori szabad idő egyik legegészségesebb, legokosabb és leghasznosabb eltöltése. Tudták, érezték ezt ők maguk is. Seneca ezt mondja a fürdőzésről: „Nélkülözhetetlen ez a pihenés, a hivatalban, boltban, műhelyben eltöltött munkanap után, az ember újjászületik . " Az emberi szervezet egyensúlyának fenntartására, vagy helyre- állítÖsára és a stress-hatások megszüntetésére való törekvést ma sem tudjuk pontosabban kifejezni. Dr. Ludwig Károly VASARNAPi MElLtKlSV
