Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)
1973-03-11 / 60. szám
DUNANTOLI MAPI© Mint egy ipari kémkedési história... A bőrnyújtógép karrierje Az Sdot tulajdonképpen egy két nyugatnémet kócerájból származik, s az egész valójában úgy fest; mint egy ipari kémkedési história. Hírt János gyáregységvezető meséli, kint járt az egyik nyugatnémet üzletfelüknél, aki a Pécsi Kesztyűgyárral is szokott bérmunkában varratni. Azt mondja Hut Jánosnak a tőkés cég képviselője,. hogy ő holnap elutazik az egyik vidéki bőrös üzembe, ahol bőrnyújtással kísérleteznek. Felcsillant a gyáregységvezető szeme, őt is érdekelné a dolog, ő is elmenne. Vendéglátója minden további nélkül beleegyezett A sok öreg gép mellett ott pillantotta aztán meg az egyik sarokban a Schődel márkájú gépet bórákét nyújtogatott rajta egy asa- szotry... Szervezési kérdés is Végsősoron azért mégsem a véletlen szerencse iiatta ezt a történetet Tudni kell, a kesztyűs szakma egyik legnehezebb és legidótrablóbb munkaművelete — erről sokat regélhetnének a bütykös kezű kesztyűszabászok — a bőrök nyújtása. Emiatt a varrodai részhez képest szűk a szabászat! kapacitás. A Kesztyűgyár műszaki és gazdasági szakembereinek régi törekvése már, hogy megoldást találjanak egyes kézi munkaműveletek gépesítésére, s hogy elsősorban a legmunkalgénye- sebb szakmá ban, a kesztyű szabászatban csökkentsék a ráfordításokat Ennek a törekvésnek e jegyében állították az idén özembe az dsó bömyújtó gépet Ez a gép tulajdonképpen a bőrgyárakban régóta használatos. Merészség, kísérletező kedv, s az utóbbi évek azon igyekezete, hogy a munkál jobban megszervezzék és megkönnyítsék, kellett ahhoz, hogy m bőrnyújtás nehéz, a végtermék szempontjából egyszersmind kényes munkaműveletét — 112 evvel Ha marii János után ■= gépesítsek. önmagában véve oz dj gép beáHítása műszaki fejlesztési kérdés, összességében azonban mégsem csupán erről van szó. Ha úgy közelítünk a kérdéshez; hogy meg kell szervezni úgy a munkát, hogy a kesztyűszabászoknak ne kelljen a bőröket nyújtogatniuk, akkor ez már ölelkezik a munkaszervezés kérdésével, hiszen, mondogatni szoktuk, a műszaki fejlesztés és a munkaszervezés édestestvérek. Amikor beállították az új, a fizikai munkát megkönnyítő, termelékeny gépet, ez nyilvánvalóan a termelő embertől is más hozzáállást, más szervezést követelt. Sikerült Ismerkedjünk meg a géppel. Gulyás József igazgató: — Félmillió forintért vásároltuk a nyugatnémet bömyújtó gépet. Nem volt olcsó. Arra gondoltunk, ha a kísérletünk sikerül, bőven megtérül a vállalat pénze. Sikerült. A tapasztalatok szerint a qép a finomabb bőrökre, a bárányra, a juhra és a sertésre riem, viszont a keményebb bőrökre a kecske és o marliabőrökre nagyon alkalmas. Januárban rátértünk az üzemszerű termelésre. Ügy tervezzük, az idén száz-százötven- ezer pár kesztyűnek való bőrt munkálunk meg vele. Természetesen megfordultunk o pécsi irodaház alagsorában is, itt dolgozik a gép egy piciny helyiségben, két műszakban. A nyújtógép felpuhítja és a kellő irányba megnyújtja a kemény bőröket. (Csak kikapcsolódásként: a szabászok és a varrónők újabban indiai marhabőrökkel is dolgoznak. Hogyan? és a szent tehenek?... igen, róluk van szó, meg zebubőrről is, sőt, újabban a pécsi kesztyűsök a két állatfaj valamiféle kereszteződését is tapasztalják.} Persze, mire idáig jutottak, rengeteget gyakorlatoztak. Akadtak olyan időszakok, amikor teljesen kétségbe estek, a gép nyírt, vágott, „harapott". De aztán minden rendbejött Ha jó az alapanyag, akkor nincs baj, állítják az ott dolgozók . lim György, Kincsei József és Szeszán László, akik mellesleg — és ez nagyon lényeges — képzett kesztyűszabászok, tehát tisztában vonnak a bőrök természetével. A gyenge, könnyen szakadó bőröket nem adják be a gépbe, a keményebb bőröket viszont, éppen, mert szabász fejjel gondolkodnak, erősebben meghúzatjálc Nem erőszakolták Mivel a kecskebőröket a siklósi gyáregységre profilírozták, « géppel nyújtott bőrök zöme Siklósnak jut. Meghallgattuk a siklósi szabászokat is. Tóth János szabászat! művezető, Bagoly József, Szabó János és Töttösi László szabászok egyöntetű véleménye szerint könnyebb a munka. A korábbi gyötrődés a kemény bőrökkel a múlté. Egyetlen, s tegyük hozzá, jogos fenntartásuk az új technológiával szemben, akkor tapsolnak neki, ha a keresetek nem esnek vissza. Magától érthetődben ugyanis a normákon is változtattak. A szabászoknak most egy-egy műszakban a korábbinál harminc százalékkal több kesztyűt kell kiszabniuk. Természetesen, mint minden új dolog, a bőrök géppel való nyújtásának bevezetése is bizo nyos ellenállásokba ütközött. Erre számítottak a kesztyűgyári vezetők, ezért az időre bízták, igazolja elképzeléseiket. Nem akarták ráerőszakolni a szabászokra az új technológiát, méginkább szerették volna elkerülni az olyan vádakat, mintha a dolgozók bérének lefaragásával akarnának magasabb termelést elérni. Szó sem volt erről. Az egész önkéntes alapon kezdődött, csak aki akart, az dolgozott a géppel nyújtott bőrökkel, így mód nyílt a régi és az új teljesítmények összehasonlítására. Mindössze négyen-öten kötötték magukat, hogy ők inkább továbbra is a puha sertésbőrökkel dolgoznak Később mindenki, „beadta ö derekát”, s ma mái a napi hat- száz páros termelésnél tartanak a siklósi szabászok. A keresetek? A gyár vezetői szerint, akik korábban is megadták a bőrnek, ami a bóre. azok feltétlenül nyertek az új technológián, akik viszont korábban a szabás előtt nem nyújtották ki lelkiismeretesen a bőröket, azok most veszíthetnek rajta, őszinte meggyőződésük, hogy a harmincszázalékos normaemelés reális, az új technológiában ennél még több tartalék rejlik. Bátran kell csinálni. A „lenni vagy nem lenni" Összefoglalva: a Pécsi Kesztyűgyárban jó húzással a kesztyűiparban eddig nem használatos, új gépet állítottak munkába. A gép nehéz fizikai munkát küszöböl ki. Termelékeny, tehát többleteket jelent, egy szűk keresztmetszetet igyekszik feloldani. Csökkennek a ráfordítások, s talán ez az, ami a legfontosabb. A piac változásai időről időre feladják a nagy leckét a kesztyűsöknek. Lenni vagy nem lenni? A kesztyű legutóbbi nagy világválságakor egy sor nyugati kesztyűgyár tönkrement. A magas munkabérek már „szétfeszítik” az árat. Mi is eljuthatunk egy pontra, amikor a mi kesztyűinket is drágállja a világ. A, kor parancsa: csökkenteni a ráfordításokat! jobban megszervezni a munkát; amit lehet, gépesíteni. A minőségből egy jottányit sem engedve. Miklósvari Zoltán Csak a divatos szakmák? Neked hogy tetszett? Három gyerek három üzemben Póy Rozália a Zsolnay-gyár- ban, Keresztes Mihály a Sopia- na Gépgyárban, Will Zoltán a Panel-üzemben járt. A gyerekek félévi bizonyítványai: 3,2 — 3,6 és 4,2-re sikerültek. Szüleik munkások — középszintű műszaki vezetők, takarítók, technikusok, Rozi, Mis,- és Zoli a Karikás Frigyes utcai iskola nyolcadik osztályos tanulói — mindhárman már döntöttek jövőjükről. — Neked, hogy tetszett? — A festészet nagyon tetszett. Mind lányók és asszonyok dolgoztak ott, talán én is meg tudnám tanulni art a munkát, de art mondták inkább érettségizetteket vesznek fel. Szép volt a százéves gyárról készült film is, megmutatták a gyönyörű porcelánokat. Végigvezettek az egész qyáron. — Te melyik szakmát választottadé — Fodrász szeretnék lenni. Ha nem sikerül, akkor kesztyűszabász. Kisebb koromban régész, vagy orvos szerettem volna lenni. Most legjobban fodrász. Apám is ezt akarja. — 5 neked hogy tetszeti a Sopianaban? —‘ Tetszett. Először magnóról meghallgattuk, hogy az esztergályosoknak, géplakatosoknak mit kell dolgozni, mit kell megtanulni mennyi mindent tudnak a jó szakmunkások megcsinálni. Aztán végigmentünk a qyáron. Marógépen, esztergán dolgoztak a munkások. Megmutatták, hogy működik, aztán mentünk tovább. Mindegyikből egy kicsit láttunk, éppen amíg a szerszám bele- | kapott az acélba ... — Mit láttál még? — Mást nemigen. — Mit gyártanak ott? — Mezőgazdasági gépeket, j Még negyedikes koromban kör- ! nyezet órán jártam a Sopianá- J bari, akkor zöldborsó... azt hiszem konzerváló gépeket gyártottak. Hát nem lehet nagyon nehéz munka, csak a pontosság a fontos. — Mi leszel? — Autószei előliek jeleiilkez- tem, ha nem vesznek fel, megyek a karosszéria-lakatos szakmára. — Mennyit szeretnél keresni, ha majd lelszabadulsz? — Hát, három-négyezret. A Zsolnay-gyárban nyolcvan szakmunkástanulót képeznek. Többségük lány — a festészetben dolgoznak. De azért van lakatos, korongos, formázó tanulójuk is, bár nem annyi mint kellene. Az idén ősszel húsz festőt, hét korongost, öt gipsz- mintázót szeretnének felvenni. Az utóbbi szakmákra csak egy-két jelölt van. A Sopianában harminc forgácsoló, hatvan lakatos tanuló dolgozik. Az őszre sem lesz beiskolázási probléma. Az első pólyaválasztási napot 1971 decemberében tartották —• akkor méq csak egy napig nyitották ki a gyár kapuit a gyerekek előtt. Az elmúlt esztendő decemberében már egy egész hétre. — Ön szerint eredményes volt a qyárlátogatás? Höffler Mihály, q Sopiana munkaügyi osztályának dolgozója válasz helyett ötlettel szolgál. — Már a pályaválasztási hét előtt sok helyre kellene elvinni a gyerekeket. Lássanak sok szakmát, próbáljanak különbséget tenni, próbálják tneq felfedezni art a munkát, mely a leg iobban érdekli őket. Most csak egy-egy helyre jut el minden qyerek, s csak a legritkább esetben oda, ahol a jövendő szakma !át felfedezheti. —- Milyen volt a bizonyítványod Zoli? — Eléq rossz. Négyegész- kettő. Ha nem vesznek fel a Komarovba, matek tagozatra, nem is tudom mit csinálok? — Mi akarsz lenni? — Kis koromba építészmérnök, de most bármilyen műszaki pályát szívesen választok. A Panelüzemben voltam. Egy fiatal mérnök elmesélte, hogy különböző méretű acélrüdakból melyiket kell a panel-elemekbe betenni. Az egész gyártási folyamatot el tudom képzelni: olvastam is róla. Egy pillanatra eszembejutott, hoqy mégiscsak jó lenne építészmérnöknek lenni . . . Elég nehéz lehet a munka ott a panel-üzemben. Igaz a gépek is segítenek, de azért biztos nehéz ... — Mit gondolsz amfcce #T keres végzed az egyetemet ki többet? Te, vagy a Misi? — Hát a Misi. öt év múlva talán utolérem. — S a panel-üzemben menynyit kereshetnek? — A fene tudja? Nem sokat. • Talán van statisztikai felmérés arról, hogy hány gyerek választja art a szakmát, melyet egy üzemlátogatás alkalmával ismer meg. Talán kedvezőbb képet mutat, mint az én tapasztalataim. A qyerekek nagyon jé megfigyelők, megdöbbentően sokat tudtak meg a bemutatott gyárakról. Annyit azonban sem Rozi. sem Misi, sem Zoli nem látott, hogy kedvet kapjon a mór kialakult elképzelésein változtatni. Az iskolában már előbb, az ötödik osztálytól, vagy még előbb, többet kellene beszélni a szakmákról. Ne csak a divatos foglalkozások — fodrász, tv-szerelő, autószerelő, kozmetikus kategóriában gondolkodjanak a gyerekek, mert így a sok fáradsággal megszervezett egy-egy üzemlátogatás csak látványos szórakozás, jobbik esetben a qyerekek ismereteinek kiszélesítésére szolgál — pályaválasztási szempontból azonban csak kis ha szonnal jár, Lombesi Jenő Az első nyugdíjas traktoros E ddig trak Az ejső nyugdíjas nyai traktoros hatvan még egyetlen traktoros sem érte meg a nyugdíjkorhatárt a gép nyergében — írtam nemrégiben a traktorosok életének nehézségeiről szólva, s most itt az értesítés: Győri József, a felsószentmártoni termelőszövetkezet traktorvezetője a zárszámadási közgyűléssel egyidőben nyugalomba vonult 1948-ban ült traktorra, s géppel dolgozik ma is, az „obsit" átvételével egyidőben ugyanis azt is bejelentette, hogy mint nyugdíjas is dolgozni kíván. bara- éves. A felsószentmártoni főutca egyik újjáépített házában fogad: ez a lakás akár egy városi mérnökemberé is lehetne. Kényelmes fotelek, legújabb típusú televízió, kék csempével burkolt kékkádas fürdőszoba. Mi ülünk, Győri József a másfélórás beszélgetés egész ideje alatt áll. , — Volt olyan, nem is egyszer, hogy tizenhat-tizennyolc órát. dolgortam; az én szervezetem számára a megfeszített igénybevétel a természetes. Nem tudok mit kezdeni magammal, ha nem vagyok a gépen ... • A gép — egy meglehetősen- „fáradt" lánctalpas DT—54Tes ott áll most is a kert alatt, közvetlenül a kerítés mellett, mint a gazdájára váró Jó.- Győri József a semmittevéstől fél a legjobban, Hiába az „obsit", hajnali négykor most is felébred, s- tíz- óra előtt sohasem alszik el. Nehéz elhinni, hogy egy hatvanéves ember képes ilyen erőfeszítésre, pontosabban: szinte hilie tetlen, hogy egy ilyen idős ember szervezete még mindig ilyen intenzitással kívánja a munkát. Vérnyomása 160, étvágya kitűnő. A traktorosok túlnyomó többsége nyolc-tíz évi munka után képtelen ráülni o gépre; az örökös rázás, a huzat és a por a legerősebb emberek egészségét is kikezdi. Győri József azonban csak a fejét rázza, amikor a traktoros-betegségekről kér dezzük. — Sokat dolgortam mindig, ugyanakkor azonban mindig mértéktartó voltam az ételben, italban. Valamikor, a gépállomások idején, sajnos elég nagy divat volt az italozás; sokan mondták ne kém is: pajtás, a szesz a mi számunkra védőital ... De önmegtartóztatónak kell lennie az embernek, az étkezés terén is. Teli gyomorral én | sohasem ültem a nyeregbe... Gépek, emberek, soha el j nem felejthető munkák jut- l nak az eszébe. — Egy öreg Forddal kezdtem a traktorozást — húsz lóerős volt, petróleumos. Aztán jött a gépállomás; ahány masina, annyi fajta. Lanz- Buldogok, Fordsonok, KB 50- esek és 55-ösŐk. Alkatrész persze egyikhez se volt, ha valamelyik hordtuk, s bedöglött szét- felhasználtuk a jobbak javítására. A traktoros akkoriban persze még egészen mást jelentett falun, mint most. Vagy nagyon szerettek bennünket, vagy gyűlöltek. Amikor bejöttem a faluba, szinte megrohamoztak a gyerekek, akkora csoda volt akkoriban egy traktor. Most meg, jöhet az isten gépe is — rá se néznek .. . Felsőszentmórtonban 1951- ben vagy 52-ben látták az első kombájnt. A gépi aratás hírére valóságos tüntetés támad: az egész falu kivonult az utcára, hogy lássa azokat az istentelen gépeket, melyekkel tönkre akarják tenni a termést. — A gépállomások érdé me, hogy a falvakban ..viszonylag rövid idő alatt megszokták és megszerették a gépeket — mondja Győri József, majd a traktorok fejlődéséről mesél. — Nagyon sok jó gép van ma már Ma gyarországon, az azonban mindent elront, hogy ahány gazdaság, annyiféle traktor. Sőt: még egy gazdaságon belül is rendkívül vegyes' a kép. Győri József a nagy, erős gépekre esküszik, melyek solle, sehol seni süllyednek meg, arra a kérdésre azonban: ön milyen gépeket venne, nem nagyon tud vá- /aszolni. Mint traktoros, a lánctalpasra esküszik, a lánctalpas minden terepen teljesíti a kötelességét, s nem teszi tönkre az embereket, a traktornak azonban nemcsak szántania kell. A D—4 KB-ban egyezünk meg tehát, mely nemcsak erős, de gyors és viszonylag kényelmes is. — Végül is nem a márka számít — mondja —. hanem az, hogy mennyire becsülik meg az új gépet a gazdaságok. Ha egy Trabantot vesz valaki, akár Pestre is felviszi ellenőrzésre, a traktor azonban ma még nem ér ennyit... M indenről beszéltünk már, csak a pénzről nem. így visszatekintve: megérte . . .? — Mindig sokat dolgoztam, s többnyire megfizettek.- Melyik volt a legjobb hónap? — 1957-ben kukoricát kom- bájnoltam. Húsz nap alatt hatezer forintot kerestem. — És a leggyengébb? — Az tavaly lehetett — egész évben csak 25 ezer forint jött össze..,. Ez tényleg nem sok, de nem elégedetlenkedik, azt mondja az idő is rossz volt. Sérelme tulajdonképpen csak egy van: nyugdíjazták, de ő dolgozni akar, és senki sem tudja megmondani, hogy a nyugdíja érintetlenül hagyása mellett mennyi ideig dolgozhat ... Békés Sándor Hazánkban is megkezdték a polístirol habfólia gyártásét. A Fővárosi Műanyagipari Vállalat 7. sz. telepén sikeresen próbaüzemei az olasz gyártmányú automata gépsor. Különböző kor- szerű, csomagolástsehrükít! termékeket állítanak ei&
