Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)
1973-03-08 / 57. szám
DUNANTOM NAPLÓ 3 19 li. méretű« 8. A Dunántúli Napló kerek asztala Asszonyaink a nőkérdésről Kell-e a szolgálati lakás? Mit IS lehel erre válaszolni? Hát persze, hogv kell. A falunak tanítófa, ot vosra van szüksége, óvónőt védőnőt kell letelepítenie, ez pedig lakás nélkül nem megy. A lakásépítés falun sem olcsó dolog. Egy-egy község csupán a saját erőforrásaiból aligha vállalkozhatna ilyen beruházásra. Segítséget a Megyei Tanács nyújt ehhez. Ebben az esztendőben 27 falusi szolgálati lakás építését segíti a megye hatmillió forinttal. Egy-egy lakás építésének költségeit közösen fedezi tehát a megye és a község, az együttműködés hasznát az egész közösség látja. A szolgálati lakások építésének állami támogatása most szerepel először a megye ötéves tervében. A hozzájárulás összege lakásonként 160 000 forint, ahol pedig kapcsolódó létesítmény is tartozik a lakáshoz — orvosi rendelő, tanácsadó helyiség stb. — ott 350 000 forintig terjedhet a támogatás mértéke. Még így sem csekély az a teher, ami a lakásépítés megvalósításából a községi tanácsra hárul, de sok példa bizonyítja, hogy a lehetőségek józan mérlegelésével ez sem okoz leküzdhetetlen nehézséget. Az 1971- es és 1972-es tapasztalatok azonban mégis felhívják valamire a figyelmet, amivel a jövőben feltétlenül számolni kell. Az elmúlt két évben 50 szolgálati lakás építését engedélyezte — azaz ennyihez járult hozzá anyagi támoga tással — a megye. Ebből az év végéig csak 24 valósult meg, többsége áthúzódott erre az évre, egy részéről pedig utólagos meggondolások alapján lemondott a község. Palotabozsok, Dunaszekcső és Boly lépett vissza, miután egy esztendeig fölöslegesen kötött le olyan állami pénzeszközt, amit más községben bizonyára felhasználtak volna. Nem volt talán igény a lakásra? Dehogynem. A du- naszekcsőiek például fogorvosi lakást kívántak építeni. E| is készítették ennek a terveit. A kiviteli költség közel félmillió forintra rúgott volna, a községnek pedig — a megyei támogatással együtt — csak 320 ezer forintja volt erre a célra. Hónapok teltek el, amíg kiderült, hogy a hiányzó összeget nem tudják polomi, s csők ezután Kerül" sor a visszalépésre. Persze volt aki örült ennek, a visz szaadott támogatást Borjád kapta meg. Pedig talán : dunaszekcsőiek is megépíthették volna a lakást, ha azon törik a fejüket, hogyan lehetne a félmilliós igényt le szállítani. Ezt nem tették meg, s ez tükrözi azt a szemléletet, aminek szélsőséges példáját Nagynyárád szol gáltatta. Itt is orvoslakást építettek, s nem is akármilyent. A lakás alapterülete 148 négyzetméter — a törne gével épülő városi kétszobás lakások alig haladják meg az 50 négyzetmétert és mégis mennyire örülünk nekik! költsége pedig jócskán túl van a 800 ezer forinton Na gyón szélsőséges eset ez, ami az erőn felüli költeke zésen kívül azt is példázza, hogy amikor orvoslakás építéséről van szó, a község igyekszik kitenni magáért, s az igényeket nem állítja összhangba nagyon is behatárolt lehetőségeivel. A pe- dagóguslakásnál már megfontoltabbak, mintha bizony egy-egy nevelő letelepítése nem lenne ugyanolyan fontos, mint az orvosé. Ismét egy szélsőséges példával támasszuk ezt alá: Bikaion és Szalatnakon egy-egy peda gógus lakás építésére vállalkozott a községi közös tanács, s meg is építette — 434 ezer forintért a kettőt. Ezek után tegyük fel ismét a kérdést: kell-e a falusi szolgálati lakás? Kell és ezen vitatkozni sem lehet. De csakis akkor, ha a meg valósítás feltételei biztosítottak. 1973-ra 49 lakás építése iránti igényt jelentettek be a baranyai községek, a megye ebből 27-nek a megvalósítását látta reálisnak. Olyanokat utasítottak el, mint például Mágocs, amely saját erőforrás nélkül kívánt építkezni, s olyanok maradtak le a végleges listáról, mint Sámod és Rózsafa amelyek belátták: jobb lesz várniok egy évet, amíg le tudják tenni a saját hozzájárulásukat is. Olyan megalapozott igények kielégítésére kell tehát vállalkozni, amit meg is tudnak valósítani. Ezt azonban magának a községnek kell eldöntenie. Hársfai István Bevezetik a csekkrendszert Szirmai Jenő, az OTP vezérigazgatójának sajtótájékoztatója B z utóbbi idők egyik jelentős belpolitikai eseményeként tarthatjuk számon a párt Központi Bizottsága nők helyzetéről szóló határozatát. A határozat megjelenése óta sok minden történt. Gazdasági vezetők, társadalmi, politikai szervezetek vezetői intézkedtek a határozat szellemében. Javítottak a nők munkakörülményein, munkahelyi szociális helyzetén. Nivellálták azokat a béreket, amelyeknél túlságosan nagy volt a feszültség a férfiak és nők ugyanazon munkáért kapott bére között Megoldódott-e a „nőkérdés”? Egy határozat meghozatala még nem végleges megoldás. Azt végre is kell hajtani, méghozzá jól. És nem utolsó sorban kell említeni azt, hogy a konkrét intézkedéseken kívül a lelkekben is le kell játszódnia valaminek, az ezeresztendős szemlélet gyökeres megváltozásának. Hol tartunk? Mondják el maguk a nők, gép mellett dolgozó munkásasszonyok, akiket az SZMT mellett működő nőbizottság és szerkesztőségünk belpolitikai rovata kerekasztal-beszélgetésre invitált. E beszélgetésen részt vett Rameisl Ferencné, az SZMT titkára, országgyűlési képviselő, Halas Ilona, az SZMT munkatársa. Bér-ügyek, szakmai, politikai képzés, a vezetésben elfoglalt hely —' no és az elmaradhatatlan „harmadik műszak" kérdései szerepeltek a napirenden. És akik beszéltek: Jancsi Sán- dorné, dohánygyári gépkezelő, Jurisics Lajosné, laboráns az Ércbányától, Pete Mihályné, o Patyolat raktárosa, Péter László- eé, a Kesztyűgyár betanított munkása, Rameisl Istvánné, ge- rebenezős a Hirdi Kenderfonóból, Szekeres Sándomé, gépkezelő Kossuth-bónyáról, Szűcs Jánosné, a Porcelángyár betanított munkása. Úti Béláné, a komlói Május 1. Ruhagyár raktárosa, Volentér Pálné meós a Vegyesipari Vállalat konfekció részlegéből, és Zag Béláné a Komlói Carbon cipőüzemének betanított munkása. ♦ Hogyan fogadták a KB nőpolitikái határozatát a nők, s hogyan intézkedtek nyomán a gazdasági vezetők? Történt-e változás a bérezésben? PÉTER LÁSZLONÉ: A kesztyűgyáriak nagy örömmel fogadták a határozatot. Nálunk a gyár összlétszámónak mintegy nyolcvan százaléka nő, elképzelhetik, hogy jólesett valamennyiünknek, hogy foglalkoznak velünk, s a jövőben beálló változások kedvezők lesznek. A Kesztyűgyárban nagyon sokat tettek a jó végrehajtás érdekében, a nők érdekében. A dolgozó anyák, iskolába járók számára bevezették az egyműszakos műhelyt létrehozták a bőrkonfekció üzemet Sokat javult a munkahelyi szociális ellátottság. A büfé is sokat segít, apróbb bevásárlásokat lehet elintézni. A bérek? Ahol darabbér van, nincs baj, ott azonos feltételek mellett azonos bért is kapnak férfiak, nők egyaránt. A kesztyűvarrónők bére volt kevés ... Sok múlik a művezetőkön? — Igen, csak nálunk elég kevés a női művezető. Ez egy kicsit aránytalan. Az összlétszám nyolcvan százaléka nő, a vezetésnek pedig mintegy negyven száza’áka. Ott még mindig a férfiak vannak tú'súlyban. De ez a he'”zet bizonyára megváltozik, hiszen nagyon sokan tanulnak! Közgazdasági technikumban, bőr ipari technikumban. Ha ezt elvégzik, minden feltételük adott, hogy középszintű vezetők legyenek. ZAG BÉLÁNÉ: A Carbonnál, a cipőüzemben tizenegy százalékkal emelkedik a betanított, és tizenhárom százalékkal a szakmunkások fizetése! Az új bérrendezésnek mindenki örül, azt el se lehet mondani, hogy mennyire. De más üzemrészekben is hasonló a helyzet: a konfekcióban ez az arány tizen- kettő-tizennégy, a bútorüzemben, ahol a legjobbak voltak a kereseti viszonyok, ott kaptak a legkevesebbet, négy illetve nyolc százalékot A legalacsonyabb órabér hat forint hetven fillér lett... 1820 nődolgozója van az üzemnek, a bedolgozókkal együtt. Az összlétszámúnk ennél négy-ötszázzal több. Itt is sok a betanított munkás. Hogyan oldják meg a szakmai, politikai képzésüket? Szakmunkások lesznek-e egyszer ezek a betanított munkások? — Az igazság az, hogy még mindig soknak nincs meg a nyolc általánosa. Vannak ezek között egészen fiatalok, középkorúak és idősebbek is. Amíg az általános iskolát el nem végzik, szakmunkásbizonyítványt nem nagyon szerezhetnek. Ez érthető. Hogy miért nem tanulnak? Részben a családi gondok miatt, esetleg akadályoztatva vannak. Másrészt el kell telni egy kis időnek ahhoz, hogy az a fiatal, aki azt mondja: „nem volt hangulatom a tanuláshoz" és azért nem végezte el az iskolát, belássa, hogy még a munkapad mellett is csak úgy érvényesülhet, ha tanul. A politikai képzés egy kicsit más képet mutat Bátrabbak a nők! Taggyűléseken, fórumokon aktívabbak, megmondják a véleményüket. De még mindig nem veszik jó néven, ha a vezetőket bírálják. SZŰCS JANOSNÉ: Ide kívánkozik, hogy elmondjam, az előbb szó esett orról, hogy a művezetők között kevés a nő — nálunk, a Porcelángyárban egyetlen női művezető van. Ezt valamennyien fájlaljuk. Nemrég volt a vasas művezetők tanácskozása, ott Fock elvtárs megdöbbenését fejezte ki, hogy csak hat százalék női művezető van. Én meg azon döbbentem meg, hogy Fock elvtórs megdöbbent Hát olyan sok női vezető van „odafent”? Ott is csak hasonló az arány! Nem örülünk, hogy a nőket kirekesztik a vezetésből. De tudjuk, hogy nem a tehetség hiánya, hanem hiúsági kérdések miatt! Hiúság, férfi a neved. De sokan mondogatják, hogy „nekem ne parancsolgasson női”. És a család? Az anyáé a legnagyobb rang, a természet pedig a nőre bízta a kisgyermekek nevelését, ami a legfontosabb kérdések egyike. Ott nem számít a „hosszú haj, rövid ész?" De csak nézzék, hány férfinek nőtt meg a haja, jó hosz- szúra, a nők haja már rövidebb. És a mondás még érvényes. PETE MIHÁLYNÉ: Igen nehéz fizikai munkát végeztek nálunk a nők. A határozat után megszüntették az éjszakai műszakot Csak képzeljék el az iszonyú meleqet gőzt, s azt a mázsás ruhatömeget, amit a centrifugába kellett tenni. Aki még nem emelt vizes ruhát, az nem tudja, mit jelent Gépesítették ezt a munkafolyamatot, mi ez, ha nem a nők érdekében történt intézkedés? Az is nagy segítség a Patyolat nődolqozóinak, hogy az otthoni ruhájukat bent az üzemben kimoshatják. Sok időt és pénzt takaríthatnak meg vele. A jelenlegi bérintézkedés pedig főleg az alacsonykerese- tűek között népszerű. Vannak még nálunk olyan dolgozók is, akik ezer forintot keresnek. És nekik egyáltalán nem mindegy, hoqy százötven, kétszáz forinttal többet kapnak havonta. SZEKERES SANDORNÉ: Éjszakai műszak nálunk a bányánál csak a lámpakamránál van. De természetesen ott több a | bér. És micsoda önbizalmat ad | egy nőnek, ha kétezer forinton ; felül visz haza a borítékban! I Gondunk volt, hogy nincs a bányánál női munkaruha. Azon is segítettek, szerződést kötöttek a Carbonnal, készítenek számunkra megfelelő női munkaruhákat. Eddig bányászruhát kaptunk. Gondunk, hogy a takarító és kisegítő személyzet bére alacsony, bár az utóbbi években az átlagbérük ezerről ezerháromszáz forintra emelkedett. Szép, hoqy most, március elsején ők is kapnak hetven forint kiegészítést, bár őket a rendelkezés nem érinti. Az éjszakai műszak? Ha hiszi, ha nem, a nők inkább a délutáni műszakot hagynák el. Akkor tudnának bevásárolni, főzni, ellátni a családot, este lefektetni a gyereket. Reggel, ha hazamennének, ugyancsak jó alkalom van iskolába küldeni a gyereket, reggelit adni a családnak. Bevezettük a tanszervásárlási segélyt, de nem várjuk meg, hogy kérjék, hanem minden rászoruló megkapja. Ez sokat segít az egyedülálló, nagycsaládos anyákon. De van ám nálunk valami, ami sérti az egyenjogúság- érzésünket A szénbányák női dolgozója, vajon miért nem kap illetményszenet? Ez, sajnos még így van. A férfiak kapnak, a nőknek „nem jár”. Miért? A szakmai képzésről csak annyit szeretnék mondani, hogy jobb lenne a helyzet, ha a vállalatok, mienk is, kicsit jobban rá- kényszerítenék a nőket, képezzék magukat JURISICS LAJOSNÉ: Nálunk van egy asszony, aki 1962 óta jár technikumba. Jól hallották, tizenegy éve. Az idén végez. De közben szült két gyermeket, és akkor nem is részletezem, hogy miért nem tudta időben befejezni a tanulmányait? De mégsem hagyta fel, folytatja. Sokan ezektől a nehézségektől félnek, feladják a küzdelmet Ezért is nehéz rávenni az asszonyokat, hogy képezzék magukat Sokhelyütt azért megtalálják a módját, hogyan kényszeritsék ki a továbbképzés igényét Meg kell csillantani a lehetőségeket betartani az ígéreteket, jó példákat kell felhozni. „Mézet a madzagra”. VOLENTÉR PALNÉ: Ez a helyzet nálunk, a Vegyesiparinál. Szerződésünk van az 500-as Szakmunkástanuló Intézettel, szalag mellett dolgozó lányaink, asszonyaink elvégezhetik a szakmunkásiskolát És akkor, ahogy az előbb elhangzott kérdésként, a betanított munkásból szakmunkás lett Varrónő. Más intézkedésekkel is segítettünk a nőpolitikái határozat végrehajtásához. Egyműszakos szalagot létesítettünk a családos anyák részére. Hűtőszekrényeket helyeztünk el minden szinten, a megvásárolt élelmiszert műszak végéig ott tarthatják. Nálunk a dolgozók kilencven százaléka nő, a 960 közül harmincötén tanulnak. És, amire büszke lehetek ezek szerint: tizenegy szalag van nálunk, s a tizenegy művezető közül kilenc nő. A mostani bérintézkedés nagy örömet váltott ki, nálunk egyöntetűen nyolc százalékot kapnak ... RAMEISL ISTVÁNNÉ: Nálunk egy nagy gond van, nemcsak Hirden, hanem az egész vállalatnál. Fonó-szövő szakmunkások vannak, az előkészítők azonban nem azok. Pedig legalább annyira fontos munkát végeznek. Egyébként sokat tettek nálunk, nagyteljesítményű porelszívókat helyeztek üzembe, korlátlanul ihatnak szódát. Feketekávét főznek nekünk. De talán a legbüszkébbek az óvodánkra vagyunk: nőnapon nyílik ... JANCSI SANDORNÉ: Igaz, hogy elég zsúfolt az óvodánk, de nődolgozóink valamennyi rászoruló gyermekét elhelyeztük. Nálunk is három műszak van, gazdasági okokból nem szüntethetjük meg, viszont az éjszakások csak ötnapos munkahetet tartanak. A szombat és vasárnap éjjelük szabad. Szakmunkás-tanfolyamokat indítanak a gyárban, munkaidő alatt, jelenleg harmincötén tanulnak. Harmincon járnak Debrecenbe, dohányipari szakközépiskolába. A gyár külön autóbusszal viszi- hozza őket, kifizeti a szállást, I napidíjat ad... Büfénkben j megvásárolhatják az alapvető I élelmiszercikkeket, hűtőszekré- ! nyeink is vannak.. És nőket is I beiskoláznak a gépek karban- | tartásához szükséges tanfolyamra, s ha azt sikeresen elvégzik, egy forinttal is emelkedik az órabérük. Bizonyára megéri a gyárnak, ha ennyi gondot fordít a dolgozók képzésére. Pécsett, a Dohánygyár megmutatta, hogy így is lehet. Másutt azonban nem ilyen egyértelmű a helyzet ÚTI BÉLANE: Nálunk, a komlói Május 1. Ruhagyárban ha nem is ilyen, de hasonló megoldás született. A Kun Béla gimnáziumban munka mellett indult meg a ruhaipari szakközépiskola, az itt végzettek meó- sok, művezetők lesznek. Sajnos, nagyon sok, létszámunk huszonöt százaléka a nyolc osztályt nem végzettek száma. Most kutatjuk az utat, hogy ezen hogyan segítsünk? A nagycsaládosokon, egyedülálló anyákon évente kétszer is segítünk bizonyos összeggel. A jelenlegi bérrendezés minket nagyon pozitivon ért, könnyűipariakat, átlagosan több, mint tizenhat száza lékka I nőtt a fizetés ... ♦ Amin aztán felparázslóit a vitatkozó kedv, az a családgond, az otthoni műszak kérdése volt. Szolgáltatásainkról esett szó — kiderült, hogy ha ismerik is, mégsem veszik igénybe őket. Patyolat? Utópia-e, hogy az ember kiteszi a szatyorba a szennyest, elviszik, majd tisztán meghozzák? Ezt tényleg csak a nyugati filmeken látni? Nem. Nálunk Pécsett is von ilyen szolgáltatás. Csak nem veszik igénybe. Főzés? Általános igény volt, hogy készüljenek jóízű, olcsó konzervek. Mert a konzervek bizony, még nem ízlenek a férj- uraméknak. Mirelit? Az jó, viszont kicsit drága mulatság. És valamennyien egyetértettünk abban, hogy a kisgyerek tisztába- tevése, a főzés, takarítás, mosogatás, mosás, egyszóval: az otthoni műszak pontosan any- nyira tartozik a teremtés koronájára, mint o nőre. Arra a nőre, aki kiveszi a részét a termelő munkában. A vitát, beszélgetést Rameisl Ferencné foglalta össze a következő szavakkal: — Jó kezdeményezésnek bizonyult, hogy itt vitassuk meg kisebb-nagyobb gondjainkat Érdekes, színes beszélgetés volt, jól mutatta: hol tartunk a párt- határozat végrehajtásában. I?ij- nek megjelenése óta nagyi» sokat tett a társadalom a nők érdekében. Sok segítő akadt, sok gondolkodó ember tűnődött, hogyan oldhatná meg azokat a gondokat, amelyek gyökerei százévekre nyúlnak vissza? Még nagyon sok tennivaló van, különösen, ami a szemlélet fejlődését illeti. De szerintem a nők politikai, szakmai képzését kellene a társadalom figyelmébe ajánlani. így könnyebben hozhatnák be a lemaradást. Jobban kellene mozgósítani a nőket közéleti funkciók betöltésére. Azokba a testületekbe kell kicsit nagyobb számban választani a nőket, ahol döntenek ... Végül: az idei központi bérintézkedés az eddigi legszebb nőnapi ajándék volt... Kampfs Péter (Munkatársunk telexjelentése) A múlt évben szépen takarékoskodtunk. Az OTP pedig jól gazdálkodott forintjainkkal, eredményesen dolgozott az elmúlt esztendőben. Erről a tevékenységről — s az OTP 1972- es működéséről és az idei év feladatairól tartott sajtótájékoztatót Szirmai Jenő, az OTP vezérigazgatója tegnap délelőtt Budapesten a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Rózsa Ferenc termében. Az OTP vezérigazgatója megállapította, hogy a múlt év folyamán a lakosság betétállománya 13 százalékkal, a lakosságnak nyújtott hitel pedig 15 százalékkal növekedett. A hitelek döntő része a lakásépítést sgítette, de jelentősek azok a kölcsönök is, amelyekkel a tartós fogyasztási cikkek vásárlásához járult hozzá a takarékpénztár. Miről tanúskodnak a számok? A lakossági takarékbetétállomány a múlt év folyamán 6,1 milliárd forinttal emelkedett és az év végére meghaladta az 54,5 milliárd forintot. Ez azt jelenti, hogy egy lakosra átlag 5000 forint betét jut, A betét- állomány 90 százalékát az OTP, a fennmaradó 10 százalékot pedig a takarékszövetkezetek kezelik. A betétkönyvek száma a tavalyi év végén elérte a 4,5 millió darabot. A lakosság megtakarított pénzének döntő részét — közel 45 milliárd forintot — továbbra is a kamatozó betétekben helyezték el. A nyereménybetétek közül a legnépszerűbb a gépkocsinye- reménybetét, melynek száma megközelíti az egymilliót. A múlt esztendőben a sorsolások alkalmával 2178 gépkocsi talált gazdára. A közületi betétállomány a tavalyi év végén több mint 10 milliárd forintot tett ki. Az említett adatokból kitűnik, hogy volt miből hiteleznie az OTP-nek és nem is voltak szűkmarkúak. Tavaly több mint 15 milliárd forint hitelt folyósítottak, 8 százalékkal többet mint 1971- ben. A statisztika szerint 2,4 millióan vettünk igénybe OTP-hitelt. Szirmai Jenő elmondotta, hogy az országban 610 ezer családnak áll fenn a takarék- pénztárnál lakásépítéssel, illetve lakásvásárlással kapcsolatos hitele. Az OTP pénzügyi közreműködésével — beleértve a tanácsi bérlakásokat és a tanácsi értékesítésű lakásokat — 1972- ben 76 388 lakás épült. Igen jelentős az- az összeg — több mint 5.6 milliárd forint — amit az OTP fogyasztási és termelési célokra folyósított hitelként. A takarékszövetkezetek 2,2 milliárd forint hitelt nyújtottak tagjaiknak. Végül egy újdonság: az év utolsó harmadában bevezeti az OfP a lakossági csekkrendszert is. Mécs László I
