Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)
1973-03-28 / 77. szám
T973. március 28. 3 DUN ANT011 NAPtO Könyv a betegágynál Kórustalálkozók, rendezvények április első felében Kulturális események sorozata követi egymást április 1-től, a hónap első felében. Április 1-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a Liszt-teremben tartják meg a Magyar Rádió Éneklő Ifjúság sorozatának területi döntőjét. Április 2-án kezdődik a pécsi Nagy Lajos Gimnázium többhetes jubileumi ünnepségsorozata az iskolák államosításának 25. és az intézet fennállásának 185. évfordulója tiszteletére. Április 6-ón mutatja be a Pécsi Nemzeti Színház Gorkij Ellenségek című drámáját. Másnap, szombaton délután Pécsszabolcson a Puskin Művelődési Házban tartják meg az Országos Vándor Sándor munkás és ifjúmunkás énekkari szemle megyei bemutatóját. Ugyanezen a napon, április 7-én kezdődik meg Pécsett a pedagógus kórusok V. országos fesztiválja. A háromnapos hangversenysorozaton 17 együttes áll a közönség és a bíráló bizottság elé a Liszt-teremben. Matia Gubec horvát parasztvezér szobrát április 8-án lep lezik le Felszőszentmártonban. Április 11-én a költészet napján délután Mohácson tartanak ünnepséget. Leleplezik Schaár Erzsébet Petőfi-dombor- művét és megnyitják Martyn Ferenc Petőfi olvasása közben című kiállítását. Április 9—14. között a Pécsi Tanárképző Főiskolán ismét megrendezik a magyar nyelv hetét. A hét második felében zajlik le ennek keretében a pedagógusképző intézmények hallgatói részére meghirdetett Kazinczy kiejtési verseny pécsi döntője. Időnként számbavesszük azt a nagy lehetőséget, hogy a kórházainkban sokezer betegnek aránylag sok lehetősége volna könyvolvasásra, amikor nemcsak testének kell a gyógyulás, de szellemileg is megpihenhet, üres óráit tartalmasabbá teheti a könyv. Három kórházban vizsgáltuk a könyvtárak helyzetét. A Baranya megyei Kórház könyvtárának vezetőjével, Wágner Imrével beszélgettünk a kérdésről. Véleménye szerint a betegek könyvtárának helyzete tisztázatlan; gyakorlatilag nincs gazdája. Egy bizonyos, h'ogy a könyvtár a fekvőbeteg intézetekben az orvosi szakkönyvtártól mereven elkülönítetten kezelendő. A Baranya megyei Tanács Kórházában ez az elv megvalósult, i a betegek könyvtára az orvosi [ szakkönyvtár állományától teljesen elkülönítve van, bár szervezési gondozását, az állomány kiegészítését, a könyvtár vezetője központilag intézi. A kórházi betegek könyvtára jelenleg 400 kötet könyvet tartalmaz vegyes megosztásban. Ez a könyvállomány az egyes osztályokra szét van osztva, ahol j a kölcsönzést a kijelölt ápoló- | nők intézik társadalmi munká- ! ban. Az egyes ágyra eső könyv- állomány kb. 8 kötet, amely arány megközelíti a legfejlettebb kórházkultúrával rendelkező államok átlagát is. Tudomása szerint az országban az orvosi könyvtári hálózaton belül kevés fekvőbeteg intézményeknél követik ezt a i rendszert, amely igen jól be- j vált és megvalósítja azt az el- j vet, hogy ne keveredjen a betegeknek szánt olvasnivaló kö- : tetei közé orvosi szakkönyv. Szi- j gorúan tilos olyan könyvet adni i a beteg kezébe, amely figyel- | Tehetség van, közönség nincs Szászvári Az utcón, tereken fölcsendülő fúvósmuzsikának nehéz ellenállni. Van valami varázsa... Különösen, ha ezt a sajátos muzsikát kisgyerekek csalogatják elő a csillogó hangszerekből, pontosan, szépen, hangulatosan. Ha a zenekar tagjai 14 éven aluliak ... Pár éve még irreálisnak, hiábavaló kísérletezésnek tűnt a gondolat is: rézfúvós hangszereket adni ilyen korú gyerekeknek. Azután egyszercsak megjelent egy úttörőruhás gyerekzenekar — a pécsi gyárvárosi iskolából. Végigmasiroztak az utcákon, tereken. Muzsikájukon mindenki elcsodálkozott: könnyedén, pontosan, tisztán fújták a hangszereiket. Szerencsés véletlenek találkozása, kuriózum — mondták némelyek. „Ez a kivétel, amely rácáfol a ,szabóira’...” — így a szigorúbbak. Azután, hogy sorra átütő sikert arattak a Balaton körül, az úttörő-táborokban, a Tv-ben, ők lettek „az úttörőzenekar" az „ah diese herzige Ungarische Kinder...” Pedig nem álltak meg itt. Nyakukba véve az országot, hol itt, hol ott bukkantak fel önálló hangversennyel, főleg falusi művelődési házakban. S hogyan, hogyan sem, amerre jártak, sokhelyütt egy-két éven belül megalakult és ma is működik egy úttörő fúvószenekar. Ma 64 úttörő fúvósegyüttes működik az országban. Jelentős részük a pécsi Gyárvárosi Általános Iskola zenekarának illetve karnagyának, Rajnai Hen-, riknek a munkássága — ahogyan ők nevezik —, „toborzó útjaik” hatására. * Nézzük, hogyan, mennyi idő alatt lesz „pódiumképes” egy ilyen úttörő együttes. Szászváron és a környékén sokan ismerik, örömmel és szívesen hallgatják a helyi úttörő- csapat 52 tagú fúvószenekarát. Történetük 1969 őszén kezdődött. Azzal, hogy az első év tanulással telt. Auth Vilmos zenepedagógus, az együttes vezetője: — Akkortájt hangversenyt adott itt a gyóivárosi úttörőzenekar és egy NDK-beli ifjúsági együttes. Igen jó hatással volt | ez, főleg a szülőkre... A gye- | rekekre is. De ők akkor még nem tudták, mire vállalkoznak... A hangszereket a községfejlesztési alapból és az egyházaskozári j tsz támogatásával szereztük be. Jelenleg 120 000 forint értékű a hangszerállomány. 52 gyereknek — 52 hangszer... — A zenetanuiós, a közös munka nyilván nagy erőfeszítést követelt a gyerekektől. Hogyan sikerült mégis? — Az elején megmondtuk nekik őszintén: ez más, ez nehezebb lesz az általános iskolánál ... A munka a hangszeres oktatással és a próbákkal együtt hetente 10 óra plusz-elfoglaltságot jelentett. Elméleti oktatással kezdtük, egy időben a hangszeres különórákkal. Megtanulták a 7 törzshangot, skálákat, a ritmikai tudnivalókat. A tanév második felében elkezdtük q szólampróbákat, majd egy bizonyos szint elérésekor — 1970 márciusában — megtartottuk az első összpróbát. Év végén két kisebb előadási darabbal mutatkoztunk be... Azóta repertoárjuk 60 műsor- számra gyarapodott: indulók, népdalfeldolgozások, operettegyveleg, szórakoztató zenei ösz- szeállítások ezek. Az idei évben már két felnőtt együttesre írt művet is megtanultak. (Farkas Antal Magyar dal és tánc és Népdalrondo című fúvószenekari művét.) A két év alatt szerepeltek néhány környező községben, Pécsett háromszor és az Úttörő Elnökség jóvoltából sikondai jutalomtáborban is voltak. Az idén először ott lesznek a siklósi fesztiválon is. És szívesen szerepelnének bárhol, bármikor. De hol?... * Az együttes vezetője sóhajt egyet: — Bizony, kissé elkeserít, hogy ennyire kevés meghívást kapunk. Az idei tanévben összesen hatszor szerepeltünk. Neves szakemberektől a legjobb minősítő véleményeket kaptuk. Ez jólesik, de a gyerekek — érthetően — közönség előtt szeretnének játmét a saját, vagy mások betegségére terelné, és alkalmat adna téves, túlzó következtetésekre is. Egyetlen kivételt képez az utókezelés, ill. diétás kérdésekkel foglalkozó szakkönyvek. Tekintettel kell lenni az osztály kor és nem szerinti összetételére, a jellegnek megfelelő ápolási napok számára, a betegek átlagos műveltségi szintjére, sőt számításba kell vermi a könyvek súlyát is. Nemzetiségi területen a nyelvi szempontoknak megfelelően százalékos arányban megfelelő nyelven írott könyveket kell beszerezni. Téves az a felfogás, amely szerint a betegek által olvasott könyvek terjesztői lehetnek a betegségeknek. Természetesen le kell választani a fertőző osztályt, amely ilyen vonatkozásban önálló egység. Csehszlovákiában egy többezer ágyas tüdőqyópyintézet beteg- könyvtár állományában végzett bakteriológiai vizsgálatok azt igazolták, hogy az ott forgatott könyvek lapjain semmivel sem volt több fertőző mikroba, mint az egyéb kölcsönkönyvtárok könyveinél. A könyvtár vezetői azt tervezik, hogy a kölcsönzés és keze- zelési munka megjavítására nvugdíiasokat alkalmaznak a könyvtári órák megtartására. Felkerestük a Sikondai Bányász Szanatóriumot is. Itt a betegállomány jellege a hosszabban elfekvők arányában tolódott el és könnyebb betegekről van szó, utókezelés alatt több a szabad idő, üres óra, amelyet jól ki lehet tölteni tartalmas könyvekkel. Fehér Bélával, a szanatórium igazgató főorvosával és Dukai Józsefné osztályos nővérrel beszani. Hogyan magyarázzuk meg nekik, hogy szép is, jó is amit csinálnak, dehót. . . Arra sajnos nincs anyagi keretünk, hogy saját pénzen vigyük el őket valahová __ Tö bbször hallottam a szászvári úttörőzenekart. Jó muzsikát játszanak. Szívvel, tehetséggel, fegyelmezetten, még most is, hogy a fényképezéshez pár percre kiálltak a vacogtató friss szélbe, lelkesen és szép, tömör, egységes hangzásban zengett az Előre fiatalok! induló. ♦ Jön a tavasz, a nyár. Pécs, Harkány, Siklós, Szigetvár — idegenforgalmi helyek. Milyen jólesne egy kis szabadtéri muzsika olykor itt is meg másutt is, napsütött vasárnap délelőt- tökön ... Vajon ennyi tiszteletreméltó energia és szorgalom; kedv és tehetség — ami a szászvári mu- l zsikus úttörők sajátja — nem érdemelné meg a jutalmát? Különösen, ha meghívásuknak nem akármilyen ajándék —: szép muzsika — a záloga? Vagy ez senkinek nem jutna eszébe?... W. E. ! széltünk. A betegek rendelkezésére álló 400 könyv forgalma: 40—50 személy 100—150 könyvet olvas havonta. A kór- náz ezenkívül ellátja a betegeket napilapokkal és folyóiratokkal. Az újonnan átszervezett intézmény a jövőben a könyvtár fejlesztését is tervezi. Tájékozódásunk teljesebbé tétele céljából egy gyermekkórházban is jártunk, Horváth j Mihály igazgató főorvos szerint j már gyermekeknél is számításba veszik a kultúrigényeket és a nevelési lehetőségek fejlesztése terén inkább a televízió adta lehetőségeket kell inkább kihasználni számos külföldi példának megfelelően. A Baranya megyei Gyermekkórház igazgató főorvosa véleménye szerint a gyermekosztályon problematikus a könyvhasználat. Nagyobbnak vélik az iatrogén infekció veszélyét, mint a felnőtt osztályokon, másfelől a gyerekek nemigen vigyáznak a könyvekre. Ugyanez a véleménye Böícz Anna műtősnőnek és Magori Józsefné helyettes osztályvezető nővérnek. Megmutatják az oránylag kis könyvtárat, amely állományának nagyrésze még dr. Steinmetz Endre hagyatékából származik, aki a családjából összegyűjtött gyermekkönyveket ajándékozta a kórháznak és ezzel alapította meg a könyvtárat. A könyvtár állománya meglehetősen „megtépázott”, elmondják, hogy legtöbb gyerek, főleg a tanulók, saját könyveiket, tankönyveiket hozzák be. Gyermekeknél a szellemi foglalkoztatottságnak aktívabbnak kell lenni, a könyv mögött pedagógusnak kell állnia és szabad időben aktív foglalkoztatottságnak kell kialakulnia. Figyelembe véve azt, hogy a betegek tanulásban se maradjanak le, egészséges kortársaiktól. A három vázlatos kép az országos és mondhatjuk világméretű probléma elenyésző részét adja, mégis támpontot nyújthat a helyzetről és meggondolásokra a továbbtanulás útján. Dr. Konkoly Thege Aladár Szov;et filmdeffigáció érkezett hazánkba A Magyar Film- és Televízióművészek Szövetsége meghívására — Grigorij Csuhraj világhírű szovjet filmrendező vezetésével — kedden szovjet filmdelegáció érkezett Budapestre. A küldöttség tagjai között vannak Batirov, Baranov, Hrabro- vickij és Szeleznyeva filmrendezők, Vagyim Juszov, az „Andrej Rubljov” című, nálunk is műsoron lévő, világsikert aratott film operatőrje, és Hanju- tyin kritikus. A delegáció tagjai hét szovjet filmet hoztak magukkal, köztük Andrej Tar- kovszkijnak, az „Andrej Rubljov" rendezőjének „Solaris” című új alkotását, amelyet — a többi filmmel együtt — külön- vetítésen mutatnak be magyar kollégáiknak. A szovjet vendégek ezzel egyidőben o legújabb magyar játékfilmekkel is megismerkednek. Nevelési jegyzet Pályaválasztás falun A pályaválasztás a párválasztás meltett életünk legfelelősségteljesebb lépese mert sikere vagy sikertelensége egész életünkre kihat. Ha sikeres a pályaválasztás, a továbbtanuló vagy pályakezdő fiatal kedvvel és lendülettel kezdi az életet, békességben és egyetértésben élhet környezetével és önmagával. Más a helyzet, ha a választott szakma vagy hivatás nem felel meg a fiatal adottságainak, érdeklődési körének: nagyon könnyen becsapottnak érezheti magát, vergődik és végül elkesered’k, vagy újra választ. De addig bizony évek múlnak el . . . Erre a nehéz és nagy felelősséget igénylő lépésre gyermekeink első fokon már 14 éves korukban rákényszerülnek. A tapasztalat szerint gyakran nagyon* korai ez az időpont, mert egyrészt a 14 éves gyermek nem ismeri, nem is ismerheti a választható szakmák nehézségeit, hiszen sosem próbálta egyiket sem. Másrészről még nem ismeri önmagát, nem tudja, mire képes, nincs véglegesen kialakult érdeklődési köre, jelleme és személyisége. Felületes benyomások alapján ítél, így választása is gyakran felszínes motivációk alapján történik. Falun, körzeti iskolában tanítok. A mostani Vlil.-osok közt vizsgálódtam még tavaly, hetedikes korukban: merre tekint, mit választana szívesen a mai falusi gyerek? Húsz megadott szakma, hivatás közül kellett rangsorolni az öt, számukra legkívánatosabb és az öt leginkább nem óhajtott szakmát, pályát, Volt olyan elégséges (!) tanuló, aki elsősorban tudós, technikus, orvos, kereskedő vagy sportoló szeretett volna lenni. Égy másik tanuló a kívánt pályákat a következő sorrendben jelölte meg: pilóta, sportoló, orvos... Egy jeles rendű leány felállított rangsora 2., 3. és 4. helyén hadvezér, detektív és pilóta szerepel. Számomra a legmegdöbbentőbb mégis az volt, hogy a kizárólag falusi gyerekek közül egy sem választana mezőgazda- sági pályát, még agronómúsi minőségben sem. Sőt a mező- gazdasági pályák kimondottan a „nemszeretem" szakmák közt szerepeltek. Az említett három tanulónál nyilvánvaló, hogy elképzelésük meglehetősen önkritikádon és gyerekes. Ez persze nem tanulóink hibája, hiszen a 13 éves gyermek nem választhat egy felnőtt tájékozottságával és felelősségével. De meg tud-e felelni ennek a nehéz feladatnak egy nyolcadikos, 14 éves tanuló? Az idei év szolgált erre tapasztalatokkal. Ugyanezeknek a tanulóknak ebben az évben így tettem fel a kérdést: „Mi szeretnél lenni? Mi nem szeretnél lenni?” A tanulók fele „nem >u- dom"-mal felelt az első kérdésre, és alig valamivel kevesebben a második kérdésre sem tudtak válaszolni. Volt olyan tanuló például, aki első válaszként a varrónő, felszolgáló, fodrász szakmákat jelölte meg. Ugyanakkpr az érdeklődés indirekt vizsgálatánál kiderült, hogy a kislány nem tudatosan, de határozottan érdeklődik az egészségügy területei iránt. Képességei megengedték, egészségügyi szakközépiskolába javqsoltuk. Egy fiú, aki a szobafestő szakot írta be, félreérthetetlen módon vonzódik a közlekedés, a gépek iránt. Tavaly is a kedvelt pályák közt első helyen szerepelt nála az autószerelő szakma... Mindössze két-három esetben beszélhettünk csak reális és tartós érdeklődésről az idei és tavalyi tapasztalatokat összevetve. Náluk volt a legkönnyebb a pályaválasztási tanácsadás. Mi lehet ezek után a mi feladatunk: szülőké és hivatásos nevelőké? Szabad-e magukra hagyni gyermekeinket ebben a nehéz döntésben, mondván, hogy ,én nem szólok bele, az lesz belőle, amit ő akar...” vagy „válasszon ő, magának választja ...” Elgondolkoztató, hogy a szülők többsége egy öltöny vagy kerékpár vásárlását sem bízza egyedül gyermekére, ugyanakkor igen sok esetben életpályát önállóan kénytelen választani a 14 éves gyerek. Az ilyen szülő nemtörődömségből, kényelmességből elhárítja a felelősséget, és elzárkózik a gonddal járó segítségnyújtástól. A tények ismeretében azonban nem lehet jogunk egyedül hagyni gyermekeinket életük első igazi problémájával. Segítenünk kell tehát, de hogyan? A közöny nem segítség. Ugyanakkor a valós, őszinte segítőszándék nem jelentheti személyes elképzeléseink, eltemetett vagy meg nem valósult vágyaink érvényesítését minden áron — a gyermekeinkben. Segítenünk kell okosan, szeretettel és türelemmel. „Okosan”, elsősorban úgy, hogy mindenekelőtt belátjuk: meg kell ismerni gyermekeinket. Tudnunk kell, milyen körben mozog érdeklődésük, meg kell ismernünk képességeiket, erényeiket és hibáikat, és ennek a megismerésnek az eredményével bátran szembe kell néznünk, önmagunkat csapjuk be, ha nem akarjuk tudomásul venni iskolásgyermekünk kisebb vagy nagyobb hibáit is. Ez a sikeres pólyaválasztás egyik, nagyon fontos feltétele. így később nem fofdjíjjpat elő az, hogy a középiskolai sorozatos bukások után kell rájönnünk arra, hogy esetleg annakidején „túlméreteztük” a gyerek képességeit. Ilyen módon már nem fogjuk szobafestőnek „adni" színtévesztő fiunkat, vagy kereskedelmi pályára azt a gyereket, aki, mondjuk él-hal a motorokért, és így tovább. Helyrehozhatatlan ugyanakkor a gyerek képességeinek alábecsülése is. Lehetnek gyermekeink között zenei, rajzvagy matematikai tehetségek. Érvényesülésük, tehetségűk, egész jövőjük lehetőségét vágnánk el egy elhibázott pálya- választással. Ebben a felismerésben és döntésben a pedagógusnak és szülőnek közös a felelőssége. M int szülő és pedagógus azt tartom: a pályaválasztás problémái és gondjai közepette is legyünk büszkék arra, hogy közreműködhetünk egy formálódó személyiség, egy önálló ember kialakításában. Függetlenül attól, hogy tehetsége szerint oz ún. társadalmi ranglétra melyik fokáig jut el. Miksa Lajos tanár. Kémes A szászvári úttörőzenekar Átadták az Akadémia Ifjúsági dijait Kedden a Magyar Tudományos Akadémián első ízben adták át a fiatal kutatók szakmai munkájának ösztönzése és a kiemelkedő tudományos eredmények elismerése érdekében a főtitkár áltol alapított ifjúsági díjakat. Az ötezer forintos jutalommal és díszoklevéllel olyan — 30 évnél nem idősebb — kutatókat jutalmaznak, akik legalább két évet akadémiai kutatóhelyen dolgoznak, és egyéni munkával itthon, vagy külföldön elismerést keltő tudományos, illetve műszaki eredményt értek el. A megítélt díjat — amelyben a kutató csak egyszer részesülhet — minden évben tíz pályázónak adják át április 4-e alkalmából.
