Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)

1973-03-27 / 76. szám

\<m. március VJ. DUNANTOtl NAPLÓ Ünnepi nagygyűlés az ipar államosításának 25. évfordulója alkalmából Huszonöt éves a Magyar Honvédelmi Szövetség Tetteinket ma is (Folytatás az f. oldalról) dolgává" vált! A dolgozók vég­re megízlelhették — a költő szavaivcl szólva — a „munka örömét". Kedves Elvtársak! Iparunk a II. világháború előtt a fejlett tőkésországokhoz mérten, köztük a kisebb álla­mokhoz pépest is eléggé elma­radott, dekoncentrált, arányta­lan szerkezetű volt. 1938-ban a gyáriparban dol­gozott mintegy 400 ezer fő, akik több mint 4 ezer ipartele­pen végezték munkájukat. Ebben az időszakban a ma­gyar iparnak csak egy része kapcsolódott be a nemzetközi munkamegosztásba. A gyáripar­ban előállított termékeknek át­lagosan mintegy 9 százalékát exportálták. Az ország újjáépítését a fal­szabadulás után mélypontról kezdtük. 1945-ben és 1946- ban a fő feladat az volt, hogy a háború okozta hatalmas ká­rokat mielőbb helyreállítsuk, A helyreállítás időszakában erőforrások hiányában sajnos nem is kísérelhettük meg a le­rombolt vagy elszállított beren­dezések technikailag magasabb szintű helyreállítását. Az újjá­építés célja a korábban műkö­dő berendezések ismételt, né­hol nagyobb kapacitású vissza­állítása volt. A helyreállításban múlhatatlan érdemei vannak a Szovjetunió sokirányú segítsé­gének. E rövid ünnepi megemléke­zésben nem lehetséges az ál­lamosítás óta eltelt negyedszá­zad iparosításának teljes körű ismertetése, az iparfejlesztés­nek az eredmények és hiányos­ságok elemzésén alapuló mély­reható értékelése, munkásosztá­lyunk, parasztságunk, alkotó niségünk nagyszerű telje­sítményeinek maradéktalan be­mutatása. De lehet és érdemes is rövi­den áttekinteni azt a hatalmas fejlődést, amelyet — távolról sem akadálytalanul és zökkenő- mentesen — elértünk s negyed­század alatt. A fejlődés buktatói és az 50- es évek első felének gazdaság- politikai hibái nem homályosít- hatják el a történelmi jelentő­ségű eredményeket, amelyek­re méltán lehetünk büszkék. Ezt a jogos büszkeséget ébren kell tartani és átplántálnunk az ifjúságba. Az ipar a népgazdaság ve­zető ágazata lett. Ma az ipar és az építőipar adja a nemzeti jövedelem 55 százalékát. Mun­kásosztályunk létszáma két- és félszeresére nőtt. Az ipar foglal­koztatja az aktív keresők több mint egyharmadát. Jelenleg egymillióval több ember dol­gozik az iparban, mint 1948- ban. Az ipar bruttó termelése 1948 óta kilencszeresére növekedett. Ma 40 nap alatt termel ipa­runk annyit, mint amennyi egy esztendő produktuma volt 1948- ban az államosítás évében. A munka termelékenysége számottevően nőtt. Az 50-es években a többtermelés fele, a 60-as években kétharmada, az utóbbi években pediq három­negyed része, sőt a legutóbbi években majdnem teljes egé­sze a munka termelékenységé­ből származik. Jelentősen átalakult az ipar szerkezete. Az iparon belül a modern ipar két vezető ágazata a qépipar és a vegyipar fejlő­dött leggyorsabban. A gépipar termelése 12-szeresére, a vegy­iparé 26-szorosára nőtt, A gépipar termelésének 30 százalékát exportálja, ami a népgazdaság összes exportjá­nak mintegy 40 százalékát teszi ki. Acélgyártásunk több mint négyszeresére nőtt. Az elmúlt neqyed száradban a legnagyobb ütemben a vegy­ipar fejlődött. Teljesen új, a felszabadulás után létrehozott korszerű iparág a műanyagipar, amelynek ter­melése 1972-ben meghaladta a 100 ezer tonnát. Ez azonban még mindig kevés, a hazai szük­ségletnek kétharmad részét sem fedezi. Vegyiszálqyártásban is van­nak eredményeink, ezek azon­ban még csak kezdeti eredmé­nyeknek tekinthetők. Kiemelkedő eredményeket ért •I gyógyszeriparunk. Figyelemre méltó eredményeket értünk el az alumíniumiparban. A ma­gyar-szovjet timföld-alumínium egyezmény lehetővé tette a bauxitgazdagságunk és a vi­szonylagos energiaszegénysé­günk közötti ellentmondás fel­számolását. Bauxittermelésünk a harmadik Európában. Villamosenergia-fogyasztásunk nőtt és 1972-ben elérte a 20,5 milliárd kWó-t. Az államosítás után rendkí­vül nagy feladat hárult szénbá­nyászatunkra. Minden .áron el kellett látni szénnel a gyorsan fejlődő ipart. Széntermelésünk a háború előtti maximális terme­lés háromszorosára nőtt. Ener­gia-szerkezetünknek a kor köve­telményeihez igazodó korszerű­sítése nem feledtetheti velünk a széncsaták hőseinek, bányá­szainknak hősi helytállását. Szénbányászatunk nagy válto­záson ment keresztül. Az utób­bi, nem egészen egy évtized alatt tudatos energetikai fejlesz­téssel eljutottunk oda, hogy számos korszerűtlen akna ter­melését szüntettük meg. Szénter­melésünknek közel negyedrészét ma korszerű külfejtésből ter­meljük. Iparfejlesztésünk nagyszerű eredménye energiaszerkezetünk korszerűsítése. Az olaj és a földgáz felhasználásának rész­aránya energia-mérlegünkben ez évben meghaladja az 50 szá­zalékot, ami nemzetközi össze­hasonlításban is figyelemre­méltó. Kőolaj és a földgáz szál­lítására 3000 km nagyteljesít­ményű vezetéket építettünk meg az utóbbi 15 évben. A kőolaj és földgáz térhódítása a Szovjet­unió segítségének, a „Barátság" kőolajvezetéken keresztül meg­valósuló kőolajszállításnak és a 60-as években feltárt alföldi szénhidrogén-előfordulások ki­aknázásának köszönhető. A népszerű propán-bután- gáznak 1,4 millió fogyasztója van. 1,8 millió tüzelőolajjal mű­ködő olajkályha van a lakosság birtokában, ami a fűtést lénye­gesen könnyebbé, egyszerűbbé, tisztábbá teszi. Nagy hagyományokkal ren­delkező könnyűioarunk az ipar termelésének kb. egyhatodát adja, ugyanakkor az ipari mun­kásság 30 százalékát foglalkoz­tatja. Legnagyobb mértékben textilruházati iparunk fejlődött, I termelése az 1949. évinek mint­egy 14-szeresére nőtt. Mezőgazdasáai adottságaink­nak megfelelően .fejlődött élel­miszeriparunk. Különösen tartó­sító iparunk termelése emelke­dett. Termelése az 1949. évi hússzorosára nőtt. Gyümölcs- és fözelékkonzerveink, dohányipa­runk termékei számos orszáqban ismertek és kedvelt fogyasztási cikkek. A korszerű ipari módszerekkel dolqozó építőipar az államosítás után másfél évtizeddel épült | csak ki, a szocialista termelési [ viszonyok talaján. Az építési munkák volumene i 1972-re az 1950. évinek ötszö­rösére nőtt. A modern tudomány vívmá- [ nyait hasznosító ipar az alapja a mezőgazdaság korszerűsítésé­nek, a népjólét növelésének, az életkörülmények javításának. Fejlett ipar nélkül nem fejleszt­hető gyors ütemben a népgaz­daság. Az ipar fejlettsége meg­határozza más ágazatok, a me­zőgazdaság, a külkereskedelem és más területek fejlesztésének ütemét és mértékét. Döntően befolyásolja a dolgozók életkö­rülményeinek, életszínvonalának alakulását. Természetszerűleg a többi ágazatok tevékenysége is befolyásolja az ipart, visszahat annak fejlődésére. Az ipar látja el a mezőgaz­daságot gépekkel, energiával és vegyi anyagokkal. Ma kb. 50 hektárra jut egy traktoregység, míg a 30-as években 800 hek­tárra jutott egy traktor. Az elmúlt 25 év alatt végbe­ment fejlődést segítette az ipari és külkereskedelmi szerkezet köl­csönös átalakulása. Az átalaku­lásra iellemző, hogy az 1945. e!őtti Magyarország túlnyomó- részt agrártermékekkel jelentke­I zett a világpiacon. E termékek adták a kivitel közel 60 száza­lékát. Ma a kivitel több mint négyötödét ipari termékek képe­zik. Elsősorban a gépek és be­rendezések kivitele emelkedett. Iparunk termékei a világ min­den részébe, több mint száz or­szágba eljutnak ma már. Külkereskedelmi forgalmunk a termelést megelőző ütemben fejlődött és 13-szorosa az 1938. évinek. Az ipar az alapja a közleke­dés, az út, a víz, a csatorna, a villamosenergia-hólózat, a szo­ciális és kulturális létesítmé­nyek, más szóval az infrastruk­túra bővítésének is. 1948-ban a települések 40 százaléka volt csak villamosítva, míg 1963-ban az utolsónak villamosított köz­ségben is kigyulladt a villany. A vízvezeték-hálózat 3000 km-ről a hétszeresére, 21 ezer km-re nőtt. A háztartások egyharmada jut ma már vízvezetékes vízhez. A kórházi ágyak száma közel kétszeresére nőtt és megvalósí­tottuk a lakosság ingyenes or­vosi ellátását. Az elmúlt 25 évben 90 000 óvodai és bölcsődei férőhelyet létesítettünk, ami azt jelenti, hogy a megfelelő korosztályú gyerekek 60 százalékát tudjuk ma azokban elhelyezni. Kedves Elvtórsak! Az államosítás óta eltelt ne­gyed század alatt óriásit fejlő­dött munkásosztályunk szakmai, társadalmi műveltsége és poli­tikai öntudata. Mennyire tévedtek a korabeli kétkedők és hitetlenkedők — némely hazai „mindent jobban tudó” polgár és jónéhány kül­földi kommentátor — amikor nagy hanggal azt Mresrtelték, Az államosítás napján az egykori Brown—Boveri gyárban; ma Egyesült Villamosgépgyár. hogy az államosítás csődhöz ve­zet, mert tőkések nélkül a mun­kások nem tudják vezetni a gyárakat. Igen sokan azon a véleményen voltak, hogy a mun. kások nem értenek a gazdasági vezetéshez, nem tudnak rendet tartani a gyárakban. Korunk nagyszerű munkaver- seny-mozgalma, a munka kol­lektív jellegének legjobban meg­felelő szocialista brigádmozga­lom. Ez a nagyszerű munkaver- seny-mozgalom munkásosztá­lyunk százezreit ragadta magá­val. Most, amikor meghajtjuk az elismerés és a tisztelet zászla­ját az előttünk járók előtt, ves­sünk rövid pillantást a ránk váró hatalmas feladatokra is. A szocialista iparosításban elért eredményekre támaszkod­va a hiányosságokból okulva és azokat kiküszöbölve, folytatni kell a hazai adottságoknak leg­jobban megfelelő ipari szerke­zet kialakítását. Iparunkat a hazai adottságok­nak legjobban megfelelő szer­kezetben kell fejleszteni, tehát nem mindent, hanem szelektí­ven azt, aminek jövője van, és amire erőnkből futja. Optimá­lis méretű, gazdaságosan ter­melő üzemeket kell építeni és a meglévőket fejlesztenünk úgy, hogy a szocialista gazdasági in­tegrációba mindinkább bekap­csolódhassunk. A Magyar Szocialista Munkás­párt és Kormányunk immár több, mint másfél évtizede fáradozik töretlenül és eredményesen a társadalmi-gazdasági adottsá­gainknak legjobban megfelelő ipari szerkezet kialakításán. IV. ötéves tervünk központi fej­lesztési programok formájában tartalmazza is az erre vonatkozó útmutatásokat. — Iparosításunk, de az infra­struktúra fejlesztése szempont­jából is fontos, hogy folytassuk az energiaszerkezet további át­alakítását, a földgáz-felhaszná­lás fejlesztési programjának végrehajtását. — Iparunk korszerűsítése, ex­portképességünk fokozása érde­kében hazai nyersanyagbázison fejlesztjük alumíniumiparunkat. — A műanyagok és szinte­tikus szálak iránti növekvő igé­nyek indokolják a hazai petrol­kémiának a szocialista nemzet­közi gazdasági együttműködés keretében történő kiépítését. — Folytatni kell a közúti jár­műprogramot. Ez a fejlesztés a gépipar korszerűsítésének, a nemzetközi együttműködés szé­lesítésének hordozója. — Az eredményesen megin­dult számítástechnikai progra­mot tovább kell folytatni a ha­zai és az export igények kielé­gítésére. E program eqy tucat gyárunk ésszerű fejlesztését te­szi szükségessé. — A korszerű és gyors épít­kezésnek, az építési kultúra nö­velésének fontos eszköze a könnyűszerkezetes építési mód. Térhódítása nélkülözhetetlen. — Textiliparunk modernizálá­sát, a munka termelékenységé­nek nagyarányú növelését szol­gálja a sikeresen megindult és folytatódó textilipari rekonstruk­ció. Kedves Elvtórsak! Népgazdaságunk további fej­lődésének fő húzóereje: az ipar gyorsütemű és hatékony fejlesz­tése. Fejlett ipar meggyorsíthat­ja a többi népgazdasági ág fejlődését is. Fokozza a nemzeti jövedelem termelését, ami ma­gasabb életszínvonalat biztosit. Az ipar hatása az élet minden területére kiterjed. További céljaink elérésében pártunk X. kongresszusán ki­jelölt úton haladunk előre. — Központi Bizottságunk múlt év novemberi ülésén áttekintette és ellenőrizte, hogyan valósul­nak meg a kongresszus hatá­rozatai. Megállapította, hogy a határozatok végrehajtása meg­felelően folyik. Gazdaságpoliti­kánk bevált. Ezt tükrözik elért eredményeink is. Kötelezettsé­günk, hogy töretlenül folytassuk a kongresszus által jóváhagyott határozatok megvalósítását, Dr. Szekér Gyula beszédét ünnepi műsor követte. Ismert művészek a többi között doku­mentum-összeállítást adtak elő az államosítási törvény 1948. évi országgyűlési tárgyalásának jegyzőkönyvéből. Az ünnepi nagygyűlés az Intemacionálé hangjaival ért véget. pártunk politikája vezérli Díszünnepség Pécsett a Kamaraszínházban Vértes József, a Magyar Honvédelmi Szövetség Baranya megyei titkára ünnepi beszédét mondja. Az elnökség első sorában ülnek (balról jobbra): Petőházi Szilveszter, a KISZ Baranya megyei Bi* zottságának első titkára, dr. Hazafi József, a Baranya megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottságának titkára, Megyaszai József, a Me­gyei Pártbizottság osztályvezetője, dr. Sajnovics János vezérőrnagy, Balogh Kálmán helyőrségparancsnok, dr. Jerszi István, a Megyei Pártbizottság titkára, Wieder Béla, Pécs megyei Város Tanácsának elnöke, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet alakulatok képviselője és Csaba Gyula ezredes, az MHSZ főtitkárának he­lyettese. 1948 tavaszán, amikor a fel­szabadult magyar nép a sza­badságharc centenáriumára készült, alakult meg a Magyar Kommunista Párt felhívására a Magyar Szabadságharcos Szö­vetség. Ennek már huszonöt esz­tendeje, s -a jelentős évfordulót ünnepeljük ezekben a napok­ban országszerte. A Magyar Honvédelmi Szövetség Baranya megyei vezetősége az évforduló alkalmából tegnap délután díszünnepséget rendezett a Pé­csi Nemzeti Színház kamara- színházában. Az ünnepségen megjelent MHSZ-aktívákat, a megye párt-, állami és társa­dalmi szerveinek vezetőit, a fegyveres erők képviselőit Ba­logh Kálmán, a helyőrség pa­rancsnoka üdvözölte, majd Vér­tes József, az MHSZ Baranya megyei titkára mondott ünnepi beszédet. — A Magyar Kommunista Párt átérezte felelősségét a ki­bontakozó szocialista forra­dalomért, a proletár-forradalom vívmányainak megvédéséért, ezért arra törekedett, hogy fel­vértezze a magyar népet a hon védelméhez szükséges készségekkel, s létrehozzon egy olyan szervezetet, amely magá­ba tömöríti mindazokat, akik fegyverrel a kézben küzdöttek a felszabadulásért és azokat, akik készek a kivívott szabadság vé­delméért dolgozni — mondta beszéde elején. — Tetteinket ma is pártunk politikája vezérli — jelentette ki. — Mi ennek a politikának vallói, propagandistái és meg­valósítói vagyunk, mert tudjuk, hogy a szocialista haza védel­mére való felkészülés egy pil­lanatig sem szünetelhet. — Vé­gül köszönetét mondott mind­azon szerveknek, amelyek a Magyar Honvédelmi Szövetség­gel való együttműködés kereté­ben tevékeny részesei a lakos­ság honvédelmi nevelésének, az ifjúság honvédelmi felkészí­tésének . .. Dr Sajnovics János vezérőr­nagy üdvözölte ezután az ün­nepség résztvevőit és felolvas­ta a honvédelmi miniszter 10. számú parancsát az MHSZ megalakulásának 25. évforduló­ja alkalmából. Dr. Jerszi István a Megyei Pártbizottság üdvöz­letét tolmácsolta, s külön kö­szöntötte azokat, akik negyed- szózadddal ezelőtt a párt hí­vására megalakították a szö­vetséget.- A Megyei Pártbizottság az 1967-es párthatározat szellemé­ben nagy figyelmet fordít adwi- zafias és internacionalista ne­velésre, amelynek társadalmi bázisa kiszélesedett az MHSZ tevékenysége eredményeként — mondta. — Sokat javultak a honvédelmi nevelő és felkészí­tő munka feltételei, s ez a mun­ka Baranyában ma már társa­dalmi ügy, a haza védelme iránti felelősség a mi megyénk­ben is erősödött. Dr, Hazafi József, a Megyei Tanács és végrehajtó bizottsá­ga nevében köszöntötte az ün­nepség résztvevőit, a 25 éves MHSZ-t. Elmondta, hogy a ta­nácsi szervek megtisztelő köte­lessége a honvédelmi nevelő- munkát tevékenysége központ­jába állítani és minden eszköz­zel segíteni az MHSZ-ben folyó honvédelmi elő- és utóképzést. Petőházi Szilveszter a megye if­júságának üdvözletét ‘olrná- csolta, majd ifjúgárdisták és úttörők köszöntötték a Magyar Honvédelmi Szövetség baranyai aktivistáit. Az ünnepség első része az Intemacionáléval ért véget, majd a szünet után a Pécsi Nemzeti Színház művé­szei ünnepi műsort mutattak be. Elosztották a részesedési alapot 28 millió 622 ezer forint kerül kifizetésre a Mecseki Szénbányáknál A Mecseki Szénbányák 1972, évi részesedési alapjának fel­osztásáról, a részesedési alap jóléti és kulturális részének fel­osztásáról, a kollektív szerző­dés 1972. évi végrehajtásáról és a kollektív szerződés módosí­tására tett javaslatról tárgyalt tegnap délelőtt Meszesen a vállalat központjában megyénk legnagyobb vállalatának szak- szervezeti tanácsa. A tanács­ülésen jelen voltak a vállalat gazdasági és politikai, vala­mint tömegszervezeteinek veze­tői és Tihanyi János az SZMT közgazdasági bizottságának ve­zetője. A vállalat részesedési alap­jának felosztására készített ja­i vaslatot Garamvölgyi János, a vállalat igazgatója terjesztette a tanácsülés elé, amely azt megtárgyalás után elfogadta, így, idén 28 millió 622 ezer fo­rint kerül felosztásra a dolgo­zók részére, amit már a hét vé­gén sorra kerülő fizetéskor kéz­hez is kapnak. Az egy főre ju­tó nyereségrészesedés összege 1972. évben 1859 forint, vagyis azonos az előző évben kifize­tett összeggel. Az ülés második napirendién a részesedési alapból a műve­lődési intézmények, sportegye­sületek, valamint az üdülők tá­mogatására biztosított ketet felosztása szerepelt. (Kapuvári)

Next

/
Thumbnails
Contents