Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)
1973-03-25 / 74. szám
3973. március 25. DUN AN TOL! NAPLÖ 3 Áz ipar államosításának negyedszázados évfordulója Irta: dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság titkára Huszonöt esztendővel ezelőtt 1948. március 25-én a fővárosban a vasasok szakszervezetének székházéban, a nagyteremben összegyűlt üzemi munkások, párttunkcionáriusok, szakszervezeti vezetők előtt jelentette be Szakosíts Árpád (akkor miniszterelnök-helyettes), hogy a kormány rendelete alapján államosítják a száz munkásnál többet foglalkoztató üzemeket. A nagyjelentőségű döntést a Magyar Távirati Iroda jelentése nyomán a napilapok a kővetkező hírben tudottak; „A kormány tagjai csütörtökön délelőtt Dinnyés Lajos miniszterelnök elnöklésével rendes heti minisztertanácsot tartottak. A minisztertanács az iparügyi miniszter előterjesztésére a hároméves terv sikeres végrehajtása, a beruházások és a termelési terv biztosítása érdekében törvényjavaslatot fogadott ei olyan iparvállalatok állami tulajdonba vételére vonakozó- fag, amelyeknek alkalmazottai létszáma 1946. augusztus elseje után bármikor a száz főt elérte, vagy meghaladta. A törvényjavaslatot indoklő minisztertanácsi előterjesztés megemlíti, hogy a hároméves terv beruházási és termelési követelményeinek nem lehet eleget tenni addig, amíg döntő fontosságú vállalatok állami tulajdonba vételével nem szűnik meg annak lehetősége, hogy az iparvállalatok sora, beruházásait és termelését a terv előírásaival ellentétesen folytassa. A minisztertanács előterjesztés határozati javaslatot tartalmaz az ipari igazgatóságok létesítésére, amelyeknek feladata az állami tulajdonba kerülő vállalatok műszaki, kereskedelmi és általános gazdasági irányítása, valamint az egyes termelési ágak keretén belül működő magánvállalatoknak a hároméves terv keretébe való beállítása.” A hivatalos döntés — a Magyar Köztársaság kormányának 3500/1948. számú rendelete — alapján az államosított üzemek élére a demokráciához hű munkások közül azonnal kinevezték a vállalatok vezetőit is. Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter és Karczag Imre iparügyi államtitkár ott helyben — a Vasas Székházban — ismertette az első tennivalókat a meghívottakkal, akik a vállalatok új vezetői lettek. A bejelentést leírhatatlan lelkesedés fogadta, az egybegyűltek meghatódottan énekelték el az Internacionálét, mcjd felesküdtek arra, hogy új beosztásukban becsülettel dolgoznak a nép és a munkásosztály javára. Ez a nap — 1948. március 25-e a szocialista átalakulás során döntően fontos dátum volt — egy korábban megindult folyamat részeként. Ezt megelőzően már 1946. januárjában állami kezelésbe kerültek a bányák, majd ugyanezév decemberében a három nehézipari óriás, a Weiss Manfréd Művek, a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasművek, a Ganz Gyár, valamint a 20 megawattnál nagyobb teljesítményű energiatelepek. Egy évvel később a nép tulajdonába kerültek a nagybankok és ennek révén az érdekkörükbe tartozó ipari üzemek, így 1947 végén több mint 150 ezer munkás — a gyáriparban foglalkoztatottak 43%-a már állami kezelésben lévő gyárban dolgozott. Az 1948. március 25-i államosítás után pedig az egész magyar ipar munkásainak már 85,3%-a dolgozott állami szektorban. A folyamat befejező szakaszára 1949 decemberében került sor: ekkor államosították a tíz. munkásnál többet foglalkoztató üzemeket és külföldi tulajdonban lévő vállalatokat. Ezzel tehát állami tulajdonba került a teljes bankhálózat, az egész gyáripar, a közlekedés és a nagykereskedelem. Azokban a napokban — 1948 márciusában — az ország politikai életében még éles hőre folyt a tőkés világnak a parlamentben is jelenlévő képviselői és a demokráciát védelmező koalíciós pártok, mindenekelőtt a Magyar Kommunista Párt képviselői között A parlamentben még ott volt a múlt: a Ba- rankovics pórt 60, a Schlachta féle párt, a Független Demokrata Párt, a Polgári Demokrata Párt és a Radikális Pórt további összesen 31 képviselője. A koalíció, amelyet 100 kommunista, 67 kisgazda, 66 szociáldemokrata és 36 paraszt- párti képviselő alkotott ózonban döntő fölényben volt így vált lehetővé, hogy a kérdéssel foglalkozó kommunisták megszervezzék az államosítás feltételeit, előkészítsék a minisztertanács határozat-tervezetét, a parlament elé kerülő törvényjavaslatot, előre kiválaszszák a gyárak új munkásvezetőit biztosítsák az átmenet előfeltételeit Az ipar államosítása, amely 1948 koratavaszának legnagyobb eseménye volt, lázba- hozta az egész országot Nem véletlen, hogy az újságok heteken át bőséges terjedelemben adtak számot ennek az akciónak végrehajtásáról. így volt ez Baranyában is, ahol az első lépésről az Új Dunántúl 1948. március 26-i száma a következőkben tudósított; TIZENEGY BARANYAI ÜZEM AZ államosított gyárak kozott, ÜNNEPÉLYESEN FOGAD- TAK A MUNKÁSIGAZGATÓKAT. „A tegnapi minisztertanács határozatával, amely állami tulajdonba helyezi a száz munkásnál többet foglalkoztató üzemeket a következő pécsi gyárakat államosítják: Első Pécsi Bőrgyár, Zsolnay Gyár, Pécsi Kokszművdk, Pannónia Sörgyár, Hamerli Kesztyűgyár, Első Pécsi Téglagyár, Sopiana Gépgyár, Általános Bőrgyár, Mohács, Első Mohácsi Téglagyár, Dendra Famegmunkóló- üzem, Csányoszró. Az üzemek munkásigazgatóit a kormány már kinevezte és a pénteki nap folyamán az MKP nagypécsi szervezetének helyiségében ünnepélyesen fogadják őket. A fogadás alkalmából Uku Pál elvtárs, nagypécsi titkár és Lakatos József szakszervezeti megyei titkár szól a munkásigazgatókhoz. A szakszervezetek megyei főtitkársága felhívja az államosított pécsi üzemek dolgozóit, hogy méltóképpen készüljenek a munkásság soraiból származó igazgatók fogadására, a magyar népi demokrácia hatalmas győzelmét jelentő államosítást az üzemek fellobogózásával, feldíszítésével köszöntsék. A pécsi gyárakban a megérkezett munkásigazgatókat és az államosítást ma délelőtt rögtönzött gyűléseken ünnepük.” Másnap — március 27-én szombaton — mór a beiktatás tényét közölte a lap: ÁTVETTEK AZ ÜZEMEK VEZETÉSÉT A KINEVEZETT MUNKÁS- IGAZGATOK „A hivatalos lap közli az újonnan kinevezett pécsi és baranyai munkásigazgatók névsorát: Első Pécsi Bőrgyár: Szűcs József, Zsolnay Gyár: Dallas Kovács József, Pécsi Kokszrrvü vek RT.; Toller József, Pannónia Sörfőző RT.: Békés László, Ha rnerli Kesztyűgyár: Sztipónovics lózsef, Első Pécsi Mész. és Gőztéglagyár: Tóth József. So- piana Gépgyár és Vasöntö RT.: Derjanecz Imre. Általános Bőrgyár, Mohács: Riegel István, Első Mohácsi Téglagyár: Ifjú László, Dendra Famegmunkáló üzem, Csányoszró; Szigony József, A munkásigazgatók már átvették o vállalatok irányító sát.” És hogy a munkások miként vélekedtek? Idézzük csak visz- sza az Új Dunántúl az előzők ben említett számának egy másik írását; UJJONGÓ LELKESEDÉSSEL KO SZONTOTTFK A2 ÁLLAMOSÍTÁST ES A MUNKASIGAZGATŐKAT AZ ÜZEMEK DOLGOZÓ! „Olajos, téglaporos ruhájú munkások jöttek össze tegnap délelőtt a pécsi gyárakban, hogy a kinevezett új munkásigazgatókat üdvözöljék. A kapuban felírás: „Éljen az üzemek államosítása!” Sok helyen vörös és nemzetiszínű zászlót lobogtat a szél. A legtöbb gyárban egész éjjel őrséget álltak a munkások, hogy egy porszem se hiányozzék a dolgozók, a nép vagyonából. Elnyújtva szól a gong, amely máskor ebédidőt jelez, most röpgyűlésre hívja össze a munkásságot, hogy ünnepélyes keretek közt beiktassák a 5o- píana Gépgyár új munkásigazgatóját, Derjanecz Imre elvtársat. Elsőnek az új igazgató szólal fel és kéri, hogy az üzem dolgozói támogassák őt munkájában, majd ígéretet tesz, hogy teljes erejével szolgálja majd a munkásság érdekeit... A Himnusz hangjaival nyitották meg a Zsolnay Gyár kultúrtermében az ünnepséget. Czencz László üzemi párttitkár megnyitója után Kovácsics József a kerámiai szakcsoport titkára lép az emelvényre. Beszédében hangoztatja, hogy talán éppen a Zsolnay Gyár a pécsi üzemek közül, amelynek ma legfőbb oka van ünnepelni az államosítást Dallos Kovács József elvtárs, a gyár vezetője arról beszél, milyen nagy jelentősége van annak, hogy az üzemet államosították. A kizsákmányolás megszűnt — mondja —, amit termelünk, az a miénk, a munkástársadalomé." A történelmi döntésben a parasztság már az együtthaladó szövetséges osztály álláspontját fejezte ki. Ennek megnyilvánulását tükrözi vissza az Új Dunántúl V. évfolyam 73. sz. (III. 31.) számának következő cikke: ÜDVÖZLI AZ ÁLLAMOSÍTÁST ÉS A JOBBOLDAL ELTÁVOLÍTÁSÁT KÖVETELI A PARASZTPART BA RANYAI ÉRTEKEZLETE „Hétfő délelőtt a vármegye- háza közgyűlés; termében a baranyai Nemzeti Parasztpárt megyei értekezletet tartott, amelyen közel 300 községi elnök és titkár jelent meq, A gyűlésen Székely, központi kiküldött tartott beszédet. Szekeres László az MKP üdvözletét tolmácsolta. Az értekezlet ható rozati javaslatot fogadott el, amelyben hangsúlyozták, hogy i a parasztpárt híven programjához határozottan és elszántan áll az ipari munkások mellett a népi demokráciáért folytatott harcban és örömmel üdvözli a kormány intézkedését, amellyel a száz munkásnál többet foglalkoztató üzemeket állami kezelésbe vette. A parasztság és a munkásság szorosabb egyűttAz államosított üzemek újonnan kinevezett vezetői leteszik az esküt a Vasas Székház dísztermébe* működése mellett tesz hitet a határozati javaslat és megállapítja, hogy a Magyar Kommunista Párttal való viszony rendezésének szükségességét és azok eltávolítását követeli, akik a két párt együttműködését akadályozzák”. Az egész ország lelkes hangulatának közepette az ellenséges propaganda hatására az államosított vállalatok műszaki értelmiségének körében kétely és bizalmatlanság is felütötte a fejét. Ennek ellensúlyozásaként mondotta el Karczaq Imre államtitkár az Elzett Vasáruqyár március 31-I üzemi gyűlésén a kormány álláspontját, amit az újságok a következőkben ismertettek : „Karczag Imre államtitkár hangsúlyozta, hogy a március 25-i történelmi jelentőségű minisztertanácsi határozatot az üzemek államosítását a dolgozók országszerte örömujjongással vették tudomásul. Egyes vezető tisztviselők azonban már nem ilyen lelkesedéssel fogadták ezt g hírt sokan féltették pozíciójukat Abban a hitben voltak, hogy a szakembereket most már eltávolítják az üzemekből. Meq kell mondanom — mondotta az államtitkár —, hogy azok akik így gondolkodtak, félreértették a mi szándékunkat. Igaz, hogy el fogjuk távolítani az üzemekből azokat a vezető tisztviselőket, akikről kiderül, hogy összejátszanak a régi tőkésekkel, azokat a vezető szakembereket azonban, akik továbbra is jól dolgoznak, továbbra r$ előre akarják vinni a vállalat munkáját, megtartjuk és megfonjuk becsülni őket" A tömeghangulatot azonban nem a bizonytalanság és a kétkedés, hanem az a derűlátás jellemezte, amit a következő évtizedek fényesen igazoltak. A megsárgult lapok hasábjaiból hadd idézzem ismét az Új Dunántúlt, amely 1948. április 1. számában a következőkről számol be: SEREGSZEMLE A NÉPI DEMOKRÁCIA ŐRHELYEIN. ILKU ELV- TÁRS AZ ÁLLAMOSÍTOTT GYA- RAKBAN „A száznál több munkaerőt foglalkoztató üzemek államosításával a II. honfoglalás befejezést nyert. A földek birtokbavétele után ma már magának termel a munkás is, s az üzemek élére kinevezett munkásigazgatók irányítása mellett különleges tartalmat nyert az egyre szélesebb arányokban kibontakozó, az otthon, a demokrácia jövőjét biztosítani hivatott munkaverseny. Az üzemek dolgozói mindenhol eqyhangú lelkesedéssel fogadták az államosítás hírét, s felfokozott munka- kedvvel, aktivitással láttak hozzá a rájuk váró feladatok teljesítésének. Ilku Pál elvtárs az MKP nagypécsi titkárával látogatjuk végig az üzemeket, aki a párt segítségét, tanácsait viszi a dolgozók közé.” Az államosítás óta eltelt huszonöt év alatt a magyar ipar hatalmas méretekben fejlődött és következményeként hazánk agárországbó! ipari- mezőgazdasági országgá vált. Az ötvenes évek időszakában az e*ten- zfv iparfejlesztés során új üzemek százai nőttek ki úgyszólván a földből, új szakmák, új ipari városok épültek a Dunaújváros, Komló és Kazincbarcika mellett nemcsak a hagyományos ipari települések fejlődtek, újultak meg, hanem a korábban álmos, csendes mezővárosok is Ipari központokká alakultak át. A fejlődés méreteit mutatja az, hogy hazánkban negyedszázaddal ezelőtt az összes ipari foglalkoztatottak száma Megnevezés Mértékegység Villa mosenergla millió kW Szén 1000 to Kőolaj 1000 to Bauxit 1000 to Acél 1000 to Cement 1000 te Tégla millió db Pamutszövet millió ms (kisipart is beleértve) 700 ezet körül volt. most meghaladja az 1 millió 800 ezer főt. Ez alatt az idő alatt az ipar termelés! értéke több mint hatszorosára, az itt létrehozott nemzeti jövedelem ötszörösére, állóeszköz- állománya néavszeresére nőtt, Még jobban érzékelhetjük a fejlődést ha a kővetkező táblázatban felsorolt néhány fontosabb ipari termék termelésének adatait hasonlítjuk össze; 1948 é v 1972 ben: % 2228 14 990 673 10615 27 424 258 480 1 955 408 479 2 090 435 770 3110 404 317 2 771 865 253 2 047 820 147 306 208 A 25 év alatt végbement fej- | lődésnek a mi megyénk is részese volt, amit az új ágazatok (pl.: Uránbányászat), új üzemek és új termékek mellett a már 1948-ban is termelt cikkek mennyiségének növekedése is jellemez. A nehézipari termékek közül feketeszénből, műszaki porcelánból háromszor annyit, villamosenergiából közel 10-szer annyit, téglából kétszer, cementből négyszer annyit termeltek 1972-ben, mint az államosításkor, illetve az azt követő években. A könnyűipar fontosabb termékei közül <j bőr és a cipő termelése több mint 12-szere- sére, a kenderfonál 24-szeresé- re, a bőrkesztyűé pedig 40-sze- resére emelkedett. Az élelmi- szeripari termékek nagyarányú fejlődését pedig az jellemzi, hogy a nyershús mennyisége 7-szere- sére, a sör 42-szeresére, a cigaretta 6-szorosóra, a gyümölcs- konzerv 9-szeresére, a tej termelése háromszorosára nőtt Az államosítás óta a megye termékválasztéka sok új termékkel bővült és a fejlődés valamennyi iparcsoportban jelentős. Többek között: a Sopiana Gépgyár a korábbi mezőgazdasági és húsipari gépek helyett palack- és doboztöltő gépeket, konzervipari gépsorokat állít elő. A MEZŐGÉP Vállalat fa- kérgező, tuskóhasító szalagfűrész, cukorrépa fejező gépek gyártását kezdte meg. Korszerű termékkel — kaputelefonnal — jelentkezett a helyi iparban a B. m. Szerelőipari Vállalat A műszeripar termékei is újak a megyében. A könnyűiparban a Mohácsi Farostlemezgyár termékei nemcsak a megye, hanem az ország termékstruktúrájában is újat jelentenek, és hasonló jellegű a Pécsi Bőrgyár rost- műbőr termelése is. Az élelmiszeriparban a Pécsi Sörgyár új Pepsi-Cola üzeme, a palackozott sör arányának emelkedése, a tejipari vállalat új ízesített termékei és a termékek korszerű «sosncgolása. « , | füstszűrös cigaretták arányának növekedése a magasabb színvonalú igényekhez való alkalmazkodást jelzi. Megyénk ipari fejlődése azonban nem problémamentes. Ismert, hogy Baranya megye iparszerkezetére a kitermelő ágazatok túlsúlya a jellemző. A bányászattal kapcsolatos gondok nálunk is napirendre kerültek. Igaz, hogy az energiaszerkezet átalakítása során a mecsekvidé- ki bányászatban kisebb mérvű a visszafejlesztés, azonban ez mégis stagnálást jelent A dinamikusan fejlődő iparágak (pl.: vegyipar, gépipar stb.) hiánya a megye egészének fejlődési ütemét is mérsékli, s mi több az eddig kiemelkedőnek ítélt életkörülményeket is befolyásolja. Iparszerkezetünk előnytelen voltára utal többek között az is, hogy a gépipar részesedése a megyében alig hat százalék (országosan 32), vegyipar úgyszólván semmi nincs, s a könnyűipar 23 százalékos aránya is alacsony. Ezért szükségszerűen napirendre került — a több mint 65 ezer ipari dolgozó jövője érdekében is.— egy olyan iparszerkezet kialakítása, amely megyénk adottságainak, lehetőségeinek jobban megfelel és amelyben a korszerű iparágak képezik a fő súlyt Ez a folyamat már a 60-as évek közepétől megindult, azonban jellegénél fogva hosszabb időszakot — 2—3 ötéves tervciklust — is igénybevesz. Mint minden átalakulás, ez is sok munkával Jár és nem jelent kisebb feladatot, mint az utóbbi két évtized ipari fejlődése. A gondok ellenére is derűlátóak vagyunk, mert az elmúlt 25 év alatt olyan munkásgárda és műszaki értelmiség nőtt fel és alakult ki az iparban, amely szakértelmével, politikai magatartásával biztosítékot nyújt arra, hogy a negyedszázados felfelé ívelő fejlődést töretlenül tarábbtdgyft.
