Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)
1973-03-21 / 70. szám
6 1973. március 21, DUNANTOLI NAPLÓ PGAMa ELET Szervezés gyárkapun belül Száműzzük a kifelé iii;i?af@s megoldásokat! Nemcsak az a lényeg, ami a borítékban van Eljött az év végi részesedés kifizetésének ideje. A dolgozik érdeklődéssel várják az éves nyereség, és ezzel összefüggésben a részesedési alap alakulását. A legnagyobb várakozás azonban a ténylegesen kifizetésre kerülő részesedésre irányul. De vajon mennyiben indokolt az érdekeltségi szemlélet ilyen leszűkítése? Szerzőnk, a pénzügyi revíziók során szerzett tapasztalataiból kiindulva, azzal a szemlélettel száll szembe, amely a fejlesztési alapot kizárólag vállalati kategóriának minősíti és a dolgozók érdekeit csak a részesedési alaphoz — sőt, annak is csak a közvetlenül kifizetésre kerülő részéhez — fűzi. Melyek a legfontosabb teendők a vállalati szervező munkában? Ezzel foglalkozik szerzőnk. * A vállalati munka- és üzem- szervezés helyes irányba történő fejlesztése mindenekelőtt megfelelő szemléletmódot igényel a vállalati és irányítószervi szinten egyaránt. A szervezés nem öncélú tevékenység, minden esetben a vállalati gazdálkodás hatékonyabbá tételét kell szolgálnia. Az ún. divatos szervezési megoldások, vagy a „kifelé mutatós" érdekében végzett szervezések morális és onyagi kárt okoznak a vállalatoknak. Nagyon lényeges továbbá, hogy komplex szemléletmód érvényesüljön, mégpedig kettős értelemben. Egyrészt a vállalati működés egyes területeit más területekkel összefüggésben, kölcsönhatásban kell vizsgálni és fejleszteni, mert minden terület más területek tevékenységét is befolyásolja. Például az anyaggazdálkodás szervezettsége befolyásolja a termelésirányítás színvonalát is, és viszont. Gyakran előfordul, hogy valamely működési terület szervezettségének fokozására irányuló törekvés beleütközik más területek szervezetlenségébe, így azok nagy mértékben lerontják hatását Másrészt a komplex szemléletmód azt igényli, hogy egy adott feladat megoldását több oldalról közelítsük meg. Ez szükségessé teszi több tudományág eredményeinek együttes figyelembe vételét, a különböző profilú szakemberek közreműködését Ugyanis a szervezési feladatok egy része elsősorban műszaki jellegű folyamatokhoz kapcsolódik (pl. technológiai folyamatok szervezése), másrészt kifejezetten gazdasági jellegű (pl. gazdálkodási folyamatok szervezése, belső irányítás), további része pedig komplex műszaki-gazdasági természetű. Ezen túl még további tudományágak bevonása is szükséges (szociológia, pszichológia, matematika stb.). Hol a helye? A vállalatok egy részénél fellelhetők bizonyos szemléletbeli hibák és félreértések is a szervezés helyével kapcsolatban. Ennek lényege, hogy nincs szükség külön szervezéssel foglalkozó apparátusra, vagy külső szakértők megbízására, elegendő, ha a vezetők saját munkájukat szervezik, továbbá hogy az egyes funkcionális osztályoknak kell biztosítaniuk az egyes részterületek szervezését Természetesen az adott területen dolgozók pozitív közreműködése nélkül nem valósítható meg sikeres szervezés. Feltétlenül szükséges azonban egy koordináló, kezdeményező, értékelő apparátus, amely együttműködve az adott területen dolgozó szakemberekkel, biztosítani képes a szervező munka komplexitását is. A vállalati szervező tevékenységben gyakran nem érvényesül a kellő tervszerűség. A vállalatok döntő többségénél hiányzik a több évre szóló szervezési koncepció, a középtávú és az éves szervezési terv. Még nem érvényesül az a szemlélet- mód, hogy a műszaki-gazdasági tervekkel összefüggésben, mintegy azok megalapozottabbá tételeként szervezési koncepciók és szervezési tervek kelüljenek kidolgozásra. A kedvezőtlen eredmények j esetén a vállalatok körében i gyakori a szabályzókra történő hivatkozás. A vállalati munka szervezettségének növelése elsősorban nem szabályzók kérdése. A jelenlegi rendszer keretei között is vannak jól szervezett vállalatok, és bármilyen „ideális szabályzók" mellett is lehetnek szervezetlenül működő vállalatok. A szervezetlenség egyben a vezetés nem megfelelő színvonalára is utal, a jó! működő vezetés és a szervezetlenség kizárják egymást. A vállalatnak ezért mindenekelőtt a kapun belül kell alaposan felmérni működésük különböző területeit, feltárva a hiányosságokat, a nem megfelelő rendszereket és eljárásokat. Nem tud a a bal... A gazdasági mechanizmus reformját követően a vállalatoknál a kereskedelmi funkciók fejlődtek a legnagyobb mértékben. Ezen a területen voltak a legjelentősebb szervezési változások is (értékesítési osztályok létrejötte stb.). A vállalatok kevesebb figyelmet fordítottak az anyagbeszerzési funkció fejlesztésére. Nincs eléggé összhangban az anyagbeszerzés és a pénzügyi fedezet biztosítása. Előfordul, hogy a termelési vonal irányítása alapján az anyagbeszerzés rendel, majd ha eljön a fizetés ideje, a pénzügyi részleg fizethet, ha van miből. Megállapítható, hogy még fejlődésük kezdeti stádiumában vannak azok a vállalati funkciók, amelyek révén a vállalatok biztosítani tudják alkalmazkodásukat a változó piaci feltételekhez. Fejlesztésre szorulnak mindazok az eszközök és módszerek, amelyeket gyűjtő- fogalommal marketingnek nevezünk. A vállalati gazdálkodás szervezésének függvénye' a készletek alakulása is. A készletek színvonala még mindig túlzottan magas a vállalatoknál. Az Korábbi külpolitikai híradásaink között bizonyosan nem kerülte el a Közgazdasági élet rovatunk olvasóinak figyelmét az a hír, amely David Rockefellernek, a Chase Manhattan Bank elnökének magyarországi útjáról tudósított Az ismert amerikai pénzember a kormány több tagjával tárgyalt Vajon miről volt szó ezeken a tárgyalásokon? Nyilván, nem hétpecsétes titok, könnyedén megtudhattuk volna, ha feltesszük a kérdést azon a parlamenti sajtótájékoztatón, amelyet dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter a közelmúltban tartott De az újságírók elaludtak — magam is, bár volt néhány, a szű- kebb hazánkat érintő kérdésem —, s a végén, amikor az egész gyülekezet felállt a Tájékoztatási Hivatal jelenlevő vezetője csipkelődött velünk, mi az,\ már nem is tudnak az újságírók „kényes kérdéseket” feladni a pénzügyminiszternek? Most, a New York Times cikke alapján, néhány részletet adunk közre Rockefeller tárgyalásairól. Magyarországi benyomásairól szólva Rockefeller azt írja: okokat elemezve figyelmet érdemel és elgondolkodtató, hogy a nem alacsony eszközlekötési terhek (eszközlekötési járulék, kamat, forgóalapfeltöltési kötelezettség) sem ösztönöznek a jelenleginél hatékonyabb kész- .etgazdálkodásra. Előfordul hogy a termelési program megváltozását nem veszik figyelembe az anyagrendelésnél, így a már szükségtelen anyagokat is leszállítják, amelyek természetesen felesleges készletet képeznek. Az ember előfeltétel és korlát is A technika fejlődésével egyre nagyobb szerepet játszik a munka ésszerű megszervezése. Fejlettebb technika, nagyobb értékű berendezések esetén fokozottabb a dolgozók felelőssége a termelés zavartalanságáért. Ezért a munkaszervezés olyan problémái állnak előtérben, mint a munkahely célszerű kialakítása, felszerelése, a legcélszerűbb munkamódszerek, munkafogások kialakítása, bevezetése. A vállalati működés egyes területeit vizsgálva általános tapasztalat, hogy az ügyviteli munka — tágabb értelemben szellemi munka — szervezettsége a legelmaradottabb. Természetesen nehéz értékelni és összehasonlítani a különböző vállalati folyamatok szervezettségi színvonalát, annyi azonban feltétlenül megállapítható, hogy igen jelentős szervezési tartalékok, veszteségforrások találhatók ezen a területen. Az ember csak megfelelő környezetben tud jó teljesítményt nyújtani. A szervezés során tehát állandóan szem előtt kell tartani azt, hogy végsősoron minden az emberért, az emberi igények, szükségletek mind teljesebb kielégítéséért történjék, még akkor is, ha ez nem esik egybe néhány ember pillanatnyi érdekével. Feltétlenül említést érdemel az is, hogy a válA belső fronton az ötéves gazdasági mechanizmus - amelynek értelmében decentralizálták a gazdasági vezetést és bizonyos ösztönzőket vezettek be — figyelemre méltó eredményeket hozott a nemzeti jövedelmet és a hazai közfogyasztást illetően. Az évi jövedelem, a komoly technikai és igazgatási nehézségek ellenére, tovább emelkedik. A népi mondás azt tartja, hogy „Az életszínvonal magasabb lehet másutt, de az ember jobban él Magyarorszá- gon”. Nyugaton nagy érdeklődést keltett a közös vállalkozásokról a közelmúltban elfogadott törvény, amely lehetővé teszi, hogy külföldi partnerek 49 százalékos tőkerészesedéssel vegyenek részt (közös vállalkozásban). Magyarország még nem gondol rá, hogy csatlakozzék a Nemzetközi Valuta Alaphoz, de forgalomba hozott két rendkívül nagy sikerű kölcsönköt- vényt. A megbeszélések középpontjában — írja Rockefeller — a technikai segítség állt, továbbá több területet illetően közös vállalkozások lehetősége és potenciális partnerek kérdése e lalatok, az egyes dolgozók csak akkor tudnak alkalmazkodni az állandóan változó körülményekhez, ha mindig készek és képesek a tanulásra, az új ismere tek, eljárások befogadására. Az ismereti szint emelésére irányuló törekvés a vállalatoknak és a dolgozóknak egyaránt érdeke kell hogy legyen. A vállalat vezetőinek, azon túl, hogy maguk is törekednek az új ismeretek megszerzésére és azok felhasználására, a dolgozókat is megfelelő módon kell ösztönözniük erre, mert az emberek jelentik a korszerű szervezetek előfeltételét, de egyben korlátját is. Megfelelő érdekeltségi rendszert! A szervezettség növelésének döntő feladatai a vállalatokra hárulnak. Ezért a vállalati vezetőknek, szakembereknek, társadalmi szerveknek az eddiginél több irányú és nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a szervezési tevékenység a jelenleginél nagyobb szerepet kapjon, komplexebbé és tervszerűboé váljon, javuljanak a szervezés tárgyi és személyi feltételei. Keresni kell az olyan formákat, módszereket, amelyek lehetővé teszik a szervezési szakemberek összefogását egy-egy fontosabb szervezési feladat megoldására. Ezen túlmenően jobban kell támaszkodni a szervezési intézetek és az egyetemi tanszékek ilyen irányú munkájára. A vállalati szervezés hatékonyságának fokozására a vállalaton belüli érdekeltségi rendszert is úgy kell kialakítani, hogy megfelelő ösztönzéssel megalapozza az egész szervezési tevékenységet, kezdve a javaslatok kidolgozásától egészen bevezetésükig. Olyan környezetet kell kialakítani, amely a jelenleginél jobban ösztönöz a szervezettebb munkavégzésre. Dr. Szűcs Pál vállalkozások finanszírozására. Rockefeller a továbbiakban a többi meglátogatott országban szerzett benyomásait ismerteti, végül tapasztalatait összegezvén, következtetéseket von le a kelet—nyugati kapcsolatok jövőjét illetően. Szerinte a kelet-európai országok részéről komoly az óhaj a gazdasági és politikai détent-ra. A meglátogatott országokban ismételten kedvezően nyilatkoztak Nixon és Rogers külügyminiszter látogatásáról. A vietnami háború befejezése tovább javítja majd a kapcsolatokat. Minden országnak sajátos jellegzetességei és egyéni szükségletei vonnak, ezért a nyugati technikai-pénzügyi hozzájárulásokat az egyéni helyzetekhez kell szabni. A keleteurópai országoknak viszont a maguk részéről nagyobb rugalmasságot kell tanúsítaniuk a tőkeberuházásokat szabályzó törvényeket illetően. Kelet- Európa sokkal bonyolultabb piac és nagyobb a versenyszellem, mint képzeltük — állapítja meg többek között David Rockefeller. Miklósvári Zoltán A szabályozás, és általában a szakirodalom is, megkülönböztet vállalati érdekeltséget, amely lényegében a fejlesztési alapban, és eg'yéni anyagi érdekeltséget, amely pedig a részesedési alapban realizálódik. Az érdekeltségnek ez a megkülönböztetése —, amely néha elmosódik, máskor viszont élesen elhatároló — általában indokolt, bár nem minden esetben szerencsés. A szakemberek körében azonban e témának nincs különösebb jelentősége. Hagy ezzel kapcsolatban mégis probléma jelentkezik, annak oka abban van, hogy az érdekeltséget kettéválasztó szemlélet a köztudatba is átment, ahol nem kívánatos hatásokban nyilvánul meg. Ez a hatás lényegében olyan szemléletben jelentkezik, amely a fejlesztési alapot kizárólag vállalati kategóriának minősíti és a dolgozók érdekeit csak a részesedési alaphoz — sőt ennek is csak a közvetlen kifizetésre kerülő részéhez — lűzi. Ez vonatkozik általában a nyereség megítélésére is, amelynek alakulását a kollektíva szintén csak a részesedési alap oldaláról értékeli. Ezek után nézzük meg és értékeljük a dolgozók tényleges érdekeltségét a fejlesztési, jáa- lamint a részesedési alap rel- használásának kérdésében. Leegyszerűsítve és lényegretörően azt mondhatjuk, hogy a vállalatok a képződő — rendelkezésre álló — fejlesztési alapból: 1. Finanszírozzák forgóalapjuk feltöltését. 2. Ez az alap szabja meg a vállalati beruházások lehetőségét. 3. Részben — és nagyobb részben — ebből az alapból történik a dolgozók lakásépítésének támogatása is. Fordítsuk meg a sorrendet és nézzük, mennyiben csak vállalati érdekeltség a fejlesztési alappal való ésszerű gazdálkodás. A dolgozók lakásépítését, lakáshoz juttatását a vállalatok a részesedési alapból, illetőleg a nyereségből képzett szabad fejlesztési alapból támogathatják. A részesedési alapból történő támogatás gyakorlatilag viszonylag szűkre szabott, hiszen egy-egy lakásépítés támogatása közvetlenül érinti az egész kollektíva személyi jövedelmét is. Más a helyzet a fejlesztési alappal. Amennyiben szabad pénzeszközök vannak, azok elvileg korlátlanul felhasználhatók a lakásépítés támogatására. A támogatás mégis szűkös. Ennek több oka is van. Ezek között meghatározó ok az, hogy a dolgozó kollektívák gyakran nemcsak szó nélkül hagyják, hanem esetenként támogatják, sőt előfordul, hogy hangulatilag kikényszerítik a fejlesztési alap ésszerűtlen fel- használását. Ezt példázzák az alábbiak. Sajnos nem elszigetelt jelenség, hogy egyes vállalatoknál a termelést irányítók mellőzve a vállalati tényleges érdekeket, olyanformán lépnek fel a gazdasági vezetőknél, hogy például: „Amennyiben az igényelt anyagmennyiség nem áll rendelkezésre, nem garantálom a termelést." Bizony, nagyon határozott és a tényhelyzetet ismerő felső vezetésnek kell lennie ahhoz, hogy az ilyen kényelmeskedést elősegítő követelőzést le tudja szerelni. Sok esetben sajnos nem ez a helyzet Erre utal a készletek (elsősorban anyagokról van szó) állományának évek óta tartó növekedése. Ez eddig valóban „vállalati kategória". De mit szól ehhez az adott vállalati kollektíva? Sajnos éppen a tényleges : érdekek nem ismerete miatt általában közömbös ebben a kérdésben, nem segíti a felső vezetést a helyes megoldásban. Mi ennek a következménye? A tartós forgóeszköz — és Így az anyagkészlet — növekedés nagy részét a fejlesztési alapból kell fedezni. Mire megy el tehát ebben az esetben a fejlesztési alap, mint az úgynevezett vállalati érdekeltségi alap? Felemésztik a feleslegesen felduzzasztott anyagkészletek. A lakás nélküli dolgozók megsegítésének lehetőségét tehát a felelőtlen készletharácsolás, a kollektíva közömbösségével párosulva kedvezőtlenül befolyásolhatja. De itt van a beruházások kérdése is, amely látszólag mind távlatilag, mind rövid távon vállalati érdeknek tűnik. Pedig ugyancsak az előbbiekben említett egyéni érdekeltséggel nagyon is összefüggő és azonos téma. A vállalati felesleges beruházások ugyanúgy ellentétesek a kollektíva érdekeltségével, mint az említett felesleges készletnövelés. És itt elsősorban nem js csak általában a társadalmilag is elítélt, luxus-beruházásokra gondolok. Talán nem ilyen szembetűnő, de véleményem szerint —, ha nem is etikailag, de gazdaságilag — sokkal kórosabbak azok az egyébként gyakori beruházások, amelyek nem megfontolt igényeket elégítenek ki, hanem a könnyebb ellenállást szolgálják. (Megítélésem szerint ugyanis ezek a beruházások volumenünkben az előbbieknek sokszorosát teszik ki.) Ugyanis nemegyszer köny- nyebb lemondani egy-kétmilliő forintnyi fejlesztési alapról, mint az esetleg népszerűtlen termelés átszervezés (netán műszaknövelés) kellemetlenségeit vállalni. Pedig ez mennyire vállalati és népgazdasági érdek lenne ! De nézzük az érdekeltség másik formáját, amelyet a dolgozók anyagi érdekeltsége megnevezéssel illetünk, s amely a részesedési alapban ölt testet. Itt más problémák jelentkez. nek. Különböző jogszabályok, így munkaügyi, pénzügyi, de egyéb jogszabályok is a központi szabályozás kereteiből kiemelve, egyes kérdések szabályozását — méghozzá elég gyakJ ran — a „Kollektiv szerződés és egyéb szabályzat" hatáskörébe utalják. Sajnos általánosságban is le lehet szögezni, hogy a vállalati kategóriába utalt szabályozások, illetve annak betartása terén, enyhén szólva nagy a lazaság. Erre utalnak a következők; a részesedési alap fel- használásáról rendelkező munkaügyi miniszteri rendelet szerint az alap felhasználható! közvetlen anyagi ösztönzésre: meghatározott pénzbeni juttatásokra; és nem pénzbeni egyéb juttatásokra. Azt, hogy melyik címen, mennyi használható fel, milyen az arány a felhasználások között, milyen elvek szerint történjék a felosztás stb., a szabályozást a rendelet a kollektív szerződés hatáskörébe utalja. A pénzügyi revíziók megállapítása szerint ez a szabályozás sajnos gyakran elmarad. Más esetekben az elszámolások ellentétesek a szabályzatokban foglaltakkal. Ahol ez a helyzet, ott nem biztosított a kollektíva tényleges érdekeinek megfelelő felosztása. Bár ezen a téren gyakori a tételes jogszabály- sértés is, véleményem szerint nem ez a fő veszély. Ahol ugyanis tételes jogszabálysértésre került sor, ott a pénzügyi revízió a központi akaratnak érvényt szerez. Elgondolkoztató viszont, hogy — mint a fejlesztési alap felhasználásánál kihangsúlyoztam —, a vállalati kollektíva gyakran vagy nem ismeri az e téren fennálló valós érdekeit, vagy pedig hiányzik a kiállás azok érvényesítéséért. Ügy gondolom, hogy á fentiekben az anyagi érdekeltségi rendszer átfogó témájából kiragadott — és tényleg csak az egyes tipikus tényezőket érintő — részkérdések is bizonyítják, hogy a vállalati kollektívának egyaránt közvetlen érdeke fűződik mindkét említett érdekeltségi alappal való megfontolt, takarékos gazdálkodáshoz, és az azokkal kapcsolatos szabályzatok elkészítése, és azok végrehajtása sokkal nagyobb figyelmet érdemel. Ezt semmiféle utólagos ellenőrzés, illetőleg felügyeleti, vagy hatósági eljárás nem pótolhatja. Sasvári Béla Világgazdasági figyelő David Rockefeller útinaplója
