Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-07 / 31. szám

T973, február 7. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 A pécsi művelődési éf Napjainkban a városi kul­túra az ország művelődésének meghatározó tényezője led. Pécs kulturális funkciója rend­kívül sokirányú. Részben a vá­ros helyi jellegű közművelődé­si rendszere és tevékenysége m att — másrészt az ismert cr- s ágos és megyei kisugárzású rendezvények, intézmények ré­Alkalmas-e Pécs a sokoldalú közművelődési célok és fel­adatok teljesítésére? Kulturális hagyományait, la­kosságának fejlődési ütemét művelődési életének számos pozitív vonását figyelembe vé­ve: . kétségkívül. Objektumainak korszerűségét, használhatósá­gát, városrészi elosztását, a közművelődés személyi és anya­gi ellátottságát és a kulturá-' lis munka összehangolását te­kintve már kevésbé. A legége­tőbb kérdés számunkra mégis az, hogy milyen a pécsi köz­művelődés színvonala, vonz­ereje és hatékonysága. Hiába áhítozunk ugyanis ma még a megfelelő számú és színvonalú közművelődési intézményre. S különben is: azok megépíté­séig is fennáll a jogos kérdés: miképpen látjuk el a jelenlegi hálózatot hozáértő népműve­lőkkel, megfelelő költségvetések­kel, berendezésekkel és fel­szerelésekkel? Milyen hatás­fokkal támogatjuk a pécsi mű­vészeti életet? Jól használjuk-e ki a jelenlegi intézményeket? Megfelelő irányítói és mecéná­sai vagyunk-e a pécsi közmű­velődésnek? S főképpen: közéleti-e a pé­csi kulturális élet? A kínált mű­velődési választék — az adott lehetőségek között — bővülő tendenciát mutat. Kiállításaink rendben valósulnak meg (ha nem is mindig a helyes válasz­tás alapján), a hangverseny­program gazdag (néha tán zsúfolt is), rendezvényeink át­szövik az egész esztendőt, mű­velődési házaink tevékenysége megélénkült. A Janus Panno­nius Múzeum az ország egyik legkitűnőbb intézménye: egy sor kötete jelent meg a közel­múltban a pécsi alkotóknak, a Pécsi Nemzeti Színház orszá­gos hírneve is jó, híres öntevé­keny együtteseink vannak stb. De vajon eljut-e a pécsi közművelődési szolgáltatás a helyi társadalom egészéhez az adott szocialista tartalmú mű­velődési anyaggal? Korántsem! Meg kell állapítanunk — mint néhány esztendővel ezelőtt a Dunántúli Napló kulturális vi­tájában —, hogy meglehetősen körülhatárolt rétegekhez jut el művelődési szolgáltatásaink köre. , Intézményeink látogató lét­száma nem alacsony (meg is felel az országos átlagnak), nézőtereink nem üresek — de még sokat kell tennünk azért, hogy mindennapos, állandóan ható és bővülő közéleti kultúrát valósítsunk meg. A kiállítás­nyitásokon, koncerteken, pre­miereken megközelítően ugyan­az a réteg vesz részt, körbe­járván, mint az ozorai hősök. Nemegyszer névről ismerik egy­mást a jelenlevők, mint jámbor hivők a szentegyházban. Vannak tehát magasszintű kulturális szolgáltatások, de vajon van-e igazi kulturális élet? S ha csupán részben van miért csak részben van? Gondolom, jó lenne, ha töob vélemény is magyarázná a ki­alakult helyzetet én most csupán néhány jelenséget em­lítenék meg — a teljesség igé­nyé nélkül. Társadalmunkban igen lé­nyeges szempontnak érzem ve­zetőink, a vezető réteg kultu.ó- lis példamutatását. A társadal­mi és gazdasági vezető köz­életi hatékonysága jelentősen növekszik, ha (érdeklődési kö­rei szerint) magánemberként is látogatja a képzőművészeti ki­állítást, a színvonalas hang­versenyeket vagy más fonto­sabb kulturális rendezvényeket. A közéleti kultúra egyik ki­emelkedő területe a művészet1 élet. Pécsett gazdag és színvo­nalas művészeti tevékenység valósul meg. Az egyes művé­szeti szövetségek és az egyes művészeti ágak, illetve azok művészei azonban egymástól meglehetősen elszigetelten te­vékenykednek. Hiányoznak az alkotó viták, Tiiányzik a művé­szet közéleti pezsgése. Érthető, hogy jó néhány vajúdó, vagy megoldatlan probléma elked vetlenítette művészeinket, He úgy vélem, mégsem mondhat nak le egymás kereséséről, a pécsi művészeti közélet aktív és öntevékeny alakításáról. Ide tartozik a pécsi Művészklub megvalósítása is, amely semmi­képpen- sem kerülhet le ter­veink napirendjéről. A saját és a közérdek egy­idejű felismerése, az országos és helyi művészeti kezdeménye­zések jelentkezése adhat egy városnak valóban elő, eleven művészeti közéletet. Az arisz­tokratizmust, a bezárkózást, a megfáradást itt is le kell győz­ni. Legalább úgy, mint a té­vedhetetlenséget, az önzést és a széthúzást is. Egy nagyváros művészeti élete tulajdonképpen műhelymunkával, illetve csak a műhelyek , közös együttmunkál- kodásával valósítható meg. kíván a modern kulturális élet. Azt kívánná még, hogy az üze­mi közönségszervező ne csupán jegyeladó (egyen, hanem ne­velő, orientáló népművelő is. És azt is, hogy a művelődési otthon ne csak ,,várja” o láto­gatókat, hanem keresse fel a még be nem vont közönséa- réteget, biztosítson érdeklődés­re épített, modern művelődési anyagot, igaz, vonzerőt <étsc-o- kívül a modern, nagy befoga­dóképességű, jól felszerelt köz­művelődési intézmények, (mű­velődési központ, szabadpolcos könyvtárak, kiállító helyed hangversenyterem stb.) jelente nének majd a városcentrum­ban, és természetesen Úi- mecsekalján, a Szigeti város­részben és Kertvárosban is. Addig is azonban vonzó lehet a tervszerűen kiépített klub­hálózat és a színvonalas, ér­deklődésre alapozott tartalmi munka. A fentebb idézett, közéleti szinten munkálkodó réteg több­ségében művész, művelődési szakember és diák. így tehát nagyon sok a tennivaló még, jóllehet bizonyos rétegnek — pi. műszaki és közgazdasági értel­miségnek — van már szervezete és klubja, de a társadalomtudo­mányokért művelő (vagy azok eredmédfei után érdeklődő) értelmiségieknek máig sincs igazi szellemi-közösségi bázisa, vitafóruma. Művelődési életünkben” itt, egy ipari nagyvárosban küld1 nősképpen hiányolhatjuk a mű­velődő munkások jelenlétét. Meglehetősén keveset tettünk eddig művelődésre hívó haté­kony mozgósításuk érdekében. Mindenekelőtt a megfelelő és széleskörű művelődéspolitikai szemlélet kialakítása lenne sür­gető. Annak a felismerésére, hogy nem elég a termelő mun­kás — a művelt munkás is kell. Hiszen a megfelelően képzelt, művelt dolgozó maga is mind­inkább termelővé válik és a technikai tökéletesedés melle felnő emberileg gondolkodásá­ban, magatartásában egyaránt. De van itt más probléma is. A közművelődési intézmények­nek is ki kellene lépniök zárt arisztokratizmusukból: népmű­velő színházat és széles ható­sugarú múzeumi népművelést 1960-hoz viszonyítva egyről kb. negyvenre növekedett ifjú­sági klubjaink száma. Olyan ifjúsági klubjaink vannak, ame­lyeknek jellege, felszerelése országosan is számottevő: pl. Építőipari Vállalat, Vegyesipari Vállalat, Ércbányászati Vállalat stb. Nem nyugodhatunk azon­ban bele abba, hogy a klubok megfelelő vezetés és megterve­zett program híján reprezenta­tív vendéglátó és zenélő he­lyek legyenek csupán. Addig is, amíg felépül az Ifjúság Háza és a Megyei Művelődési Köz­pont: a klubhálózat alapja le­het a tartalmában is, eszközei­ben is megújult ifjúsági kulturá­lis életnek. Pécs város köz- művelődése még számos prob­lémát rejt, amelyeknek a meg­oldásával a város kulturális élete hatékonyabb, közéletibb lehetne. Ezzel és még sok más egyébbel együtt — teljesítheti Pécs megyeszékhelyi, tájegy­ségi és országos közművelődési feladatait, Várady Géza Művészeti kiállítások külföldön Májusban Bulgáriában fotó­dokumentum kiállítás nyílik Ko­dály Zoltán életéből. Csehszlo­vákiában az idén magyar sze- cessiós grafikák és plakátok ke­rülnek kiállításra, előbb Po­zsonyban, majd a prágai régi városházán. Varsóban „szőlő és bor a kisgrafikában" címmel lesz ex libris bemutató, s ugyan­csak nagy érdeklődésre számít­hat a „Római kori ásatások Budapesten” című ismertető is. Az NDK-ban a magyar pro­letárművészet legkiemelkedőbb alkotásait vonultatjuk fel. Ro­mániában a Magyar Nemzeti Galéria anyagának egy részét szerepeltetjük. » PETÖFI-KIÁLUTÁS A LENGYEL FŐVÁROSBAN. Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából emlékkiállítást nyi­tottak a magyar kulturális központban. Hogy élnek a diákok? BEJÁRÓK Pécsre is többszáz középisko­lás jár be: reggel, tanítási idő­re beérkeznek, délután utaznak haza. A szakközépiskolai és tagozatos osztályokba járó diá­kok eleve nemcsak a pécsiek­ből kerülnek ki, a kollégiumi férőhely kevés. Mi marad a me­gye községeiben lakók számá­ra? Az albérlet Pécsett vagy a bejárás. A Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola diákjainak ará- nyá így fest: 464 pécsi, 163 kol­légista, 114 bejáró és 20 al­bérletben lakó. A Komarov Gimnázium és Szakközépiskola aránya pedig ilyen: 424 pécsi, 106 kollégista, 94 bejáró, 36 albérletben lakó. Vagyis nagyjából ugyanannyi gyerek kollégista, mint ameny- nyi kimaradt onnan, s szorult idegen, albérleti lakásba, autó­buszra, vonatra. A Széchenyiben azt is kiszá­mították, milyen a bejárók ta­nulmányi átlaga. Két tízeddel stabilan alacsonyabb az iskola­átlagnál. A bukások is több­nyire ebben a kategóriában a leggyakoribbak. A Komarovban úgy vélik, a legrosszabb mégis az albérlet. Ritka az a szállásadó, aki szülő módjára érdeklődik a gyerek iránt, komolyan veszi, hogy 'a gondjaira bízták. Volt például két fiútestvér, albérletben lak­tak, egyikük korábban jeles ta­nuló volt. Ma mindketten bu­kottak, osztályt ismételnek. A néni, akinél laktak, sokáiq „fa­lazott” a fiúknak, eltussolta ló­gásaikat és fegyelmezetlensé­geiket. Másutt egy fiatal „végleg el­kallódott”, mint mondták, kife­jezetten a vonatbéli italozó partnerek jóvoltából. Az a három diák, akiket a Komarov tanulószobájában épp hazautazás előtt sikerült elcsíp­ni, viszonylag a szerencsések Ma esf-e: Lantos István hangversenye Az elmúlt évadban mutatko­zott be Pécsett Lantos István. Zongoraestjén egy fantáziagaz­dag, kiemelkedően tehetséges ifjú művészt ismertünk meg. Az­óta sikeres hangversenykörutat tett az Egyesült Államokban a Magyar Állami Hangversenyze­nekar szó'istájaként, Ferencsik- János vezényletével. Ma esti Lisz-termi hangver­senyének érdekessége, hogy a műsor első részében orgonamű­vészként, szünet után zongora-. művészként lép fel Lantos Ist­ván. Bach-orgonaműveket hall­hatunk szünet előtt, a dór toc­cata és fúgát, az Esz-dúr trió­szonátát, valamint a g-moll fantázia és fúgát. Kevéssé is­mert Liszt-zongoraművek követ­keznek a műsor második részé­ben: Sursum corda, Három el­felejtett keringő, Scherzo és in­duló. Lantos István ma esti kon­certje a most induló Mesterbe: - let első hangversenye. » —z—s Az összefogás eredménye Pinceklub Vajszlón A kultúrház jellegtelen épü­let. Az utcáról semmi sem árul­ja el, hogy pincéjében Baranya egyik legszebb ifjúsági klubja működik. De hogyan valósult meg mindez? 1970-ben kezdődött Tulajdonképpen 1970-ben kezdődött. A művelődési ház új igazgatója, Vass Zoltán látta: itt is, akárcsak a legtöbb falu­ban, program és cél nélkül csellengtek a fiatalok. Nc- gyobb részüket legfeljebb a kocsma szippantotta fel estén­ként. A megoldás? Maga köré gyűjtötte a — méltán — elége­detlenkedő fiúkat és lányokat. Meszeltek, padlót javítottak, színes bútorokkal „fiatalították” meq a kultúrház — a hajdani kocsma — belsejét. Munkájuk jutalma: megkapták a művelő­dési ház kistermét. A szervezett program itt indult el. A helyi­ség azonban kicsinek bizonyult. Ha egy-egy érdekesebb elő­adás, vagy vetélkedő volt, sok­szor ketten szorongtak egy szé­ken. Ám volt egy lehetőség: a művelődési ház alatti pincét senki nem használta. Illetve, fát, burgonyát tároltak benne. A faluban sokan kételkedve fogad­ják az ötletet, hogy itt klubot hozzanak létre. A tanács azon­ban segített; 100 ezer forintot juttatott erre a célra, Ettől, a naptól kezdve a tizen- és hu­szonévesek zöme szinte minden szabadidejét q pincében töl­tötte. Harmincöt köbméternyi földet hordtak ki, falat véstek, a roskadozó 1 mennyezet meg­erősítéséhez, a padló burkolat elkészítéséhez pediq 25 köb­méter cementet használtak el. — A közhangulat — látva a f'atalok lelkesedését, lassan ol­dódni kezdett. Egyre többen jö'tek segíteni, Akire mindig szívesen emlékezünk: az azóta már elhunyt Bordás Józsi bácsi. Szinte mindig, mindenütt ott volt, segített, irányított... — emlékezik a művelődési ház igazgatója. ... És jött a segítség. A Víz­ügyi Igazgatóság telepe pél­dául kovácsoltvas lámpateste­ket adott, és a vízvezetékszere­lésben segített. A helybeli ÁFÉSZ-tól bárpultot kaptak, az Erdőgazdaságtól faanyagot, de a tsz sem maradt el a segítők mögött. A klub valóban re­kordidő, hét hónap alatt ké­szült el. 1972. április 3-ón meq- | nyitották. Eddiq a történet. De j milyen is ez a klub? Röviden: szép, dekoratív, cél­szerű. Három részből áll. A fo­lyosó falán körbefutó faburko­lat, végében vetítővászon. Érde­kes, szokatlan „dekoráció” a hosszanti falsíkon: kispadok, melyek egy mozdulattal fel­akaszthatok, ha q helyre szük­ség van; táncesteket, disc- yockey műsorokat szoktak itt szervezni. Ide mindenki szívesen jön Hétfő este. A játékteremben [ teljes a „harci zaj", csattognak a rugósfoci figurái, gurul az asztali rex golyója. Nevetve mondja Ungvári Laci: — Mindenki egyszerre szeret­né kipróbálni, hiszen csak pár hete kaptuk a játékokat. Megtudom, „oszlopos” tag. A nagy munkák idején 148 óra társadalmi munkát végzett. Biz- deri Béla, a vékonydongájú iparitanuló rekordja 224 óra. S, aki kívülről sorolja a számokat, a volt klubtitkár, Haraszti Jó­zsef. Ezen az estén sokan voltak olyanok, akik egyébként csak ritkán tévednek ide, pl. Ombódi Jánosné, a Sellyén dolgozó asz- szisztensnő 15 éves húgával iött. Velük tartott a Majláth- pusztán dolgozó pécsi fiú, Má- csai János is. Ö már máskor is volt itt: \ — Jó programok, fiatalok mindez kulturált körülmények között.. . Ide csak szívesen jö­het az ember — fogalmazza meg tömören ittléte okát. Való­ban, jól felszerelt klub ez. Van itt lemezjátszó, magneto­fon, a tévé sem hiányzik. S mindez a legszebb helyiségben, amely a presszó, társalgó, tévé­szoba és kiselőadóterem szere­pét is betölti. A falakon minde­nütt faburkolat. Az egyik sar­kot két grafika zárja le. Egy lány- és fiúfej. Papp László, a klub jelenlegi vezetője készítet­te. A terem végén faborítású bárpult. Persze az „igazi” bá­rok italválasztéka innen hiány­zik, csak cola és sör kapható, ez utóbbi csak alkalmanként. A szürkerajzolatú falakon a fa­borítás, a téglaberakásos meny- nyezet a fiatalok munkája. Lát­szólag minden befejezett itt. Nekik azonban nem. Ezután szerelik fel a bárpult fénycső világítását és az időszakos ki­állítások tablóit. A klubban fotó- és elektro­technikai szakkör, magnósok és sakkozók klubja működik. Két­hetenként ismeretterjesztő fil­meket vetítenek. A téli prog­ram része a nyolc előadásból álló sorozat, mely a fiatalok po­litikai, eszmei tájékozottságát szélesíti. Fegyelmi eltávolításra még nem volt példa. Annál több bosszúságot okoznak q falu kocsmájából kitessékelt része­gek, akik itt szeretnék folytatni randalírozásukat. Őket menthe­tetlenül kidobják. A példa követhető... Szép klub. A megye egyik legszebb ifjúsági szórakozó he­lye. Az összefogás másutt is így segíthetne megteremteni a fiatalok kulturált szórakozási lehetőségeit. A vajszlóiak pél­dája követhető... U közé tartozik. Mindhármójuk» nak elég, ha fél és háromne­gyed 6 közt kelnek tel. Az elsős postaforgalmi szaközépiskolás Hágen Mária Mecseknádasdon lakik, kért kollégiumot, de nem vették fel, már nem is bánja, mert így „mégis otthon van”. Este sokszor sikerül a pesti gyorsjárattal hazamenni, az nagyon jó járat, ott áll meg először. A délutáni tanszobán van másfél órája a tanulásra, este talán egy órája. Általános­ban sportolt, atletizált, most a kötelező órákon kívül semmi egyebet nem csinál. A vajszlói Herold Gyöngyi már másodikos. Apja helyi mun­kásjáraton buszsofőr. A kislány négyes tanuló, de napjait még­is kitölti a legszorosabb érte­lemben vett tanulás: — Sehová nem tudok elmen­ni az osztálytársaimmal. Moziba se, mert nem látnám a film végét. Az esti busz nem visz egészen hazáig, olyankor még gyalogolni kell. Legjobban a teadélutánokat sajnálom. Egy­szer voltam az osztállyal szín­házban, akkor bent aludtam egy barátnőmnél. Érblinger Jolán Hetvehelyről jár be vonattal. Az reggel 6.18- kor indul — ha nem késik — és fél 8-ra ér be. Este a vonat háromnegyed 6-ra ér a faluba, de az állomástól még van ne­gyedórányi gyaloglás. — Reggel héttől van orosz társalgás meq matek korrepe­tálás — mondja — de qzog nem tudok itt lenni. A vonatban szoktam még tanulni, de leg­inkább otthon vacsora után, fél héttől, attól függően, meny. nyi a tanulnivaló. Ha a tévében megnézik az esti filmet, másnap az iskolá­ban kissé álmosak. Sport, szak­kör, közös klubdélután,' KISZ- munka és egyéb aligha jöhet számításba. De szeretnek bejár­ni, mert a buszban jól össze­szokott társasáq van, ebbe az iskolába és máshová bejáró fiúk, lányok. A bejáró diákok túlnyomó része falusi iskolában tanult, vagyis némiképp hátrányos hely­zetűnek tekinthető. Továbbá legtöbbjük fizikai dolgozó gye­reke. Hátrányuk azonban a be­járás révén nem csökken, ha­nem inkább fokozódik. Közös­ségi munkában számítani rájuk nem lehet, arrjinek egyáltalán nem csak az iskola látja kárát... A tanulásban sokan közülük szépen helytállnak, de az át­lagnál magasabb teljesítményt, pluszt várni tőlük nem lehet. A bejárók igazságtalanul rosszabb helyzetben vannak a többi diáknál. Vannak köztük olyanok, akik néqy éven át haj­nali négykor kelnek, s többnyire sötétben érnek haza, de ilyen­kor még gyakran segitenük kell a ház körül. Egyes pedagógusok vélemé­nye szerint ezek a gyerekek szívósak és valóban tanulni akarnak, azért is bírják olyan jól a nehézségeket. Nincsenek nagy igényeik, „együttműködé­si készségük” naavobb, munka­erkölcsük fejlettebb. Ám ezek a jelek csak arra valók, hogy elgondolkodjunk a tanulságokon. Arra nem, hoqy elfogadhatóvá teqyék a bejá­rók hátrányos helyzetét. KE.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents